Bukta Imre

Hatalmas sebességgel, ezernyi irányból (fizikai és virtuális világokból) hihetetlen mennyiségű, és minőségű kép bombázza napjaink emberét. Másodpercek alatt körbeérnek a Földön virtuális vizuális üzenetek. Plasztikusan „festő” nyomtatókkal percek alatt „eredeti” képeket lehet előállítani, és a multimédia technika „lenyomni” látszik a hagyományos művészeti műfajokat, melyek látszólag nem bírják ezt a mérhetetlen vizuális nyomást. Sokan, „Zeitgeist”-re hivatkozva mondják, az ecsettel festő művész „kőbaltával” hadonászik.

E rövid bevezető után vallom (úgy, mint aki „mellékesen” fotókat, videó-munkákat is készít), hogy bárki által akár egy ceruzával húzott vonalat lehetetlen megismételni. Ez egyedi lesz ugyan, de még nem művészet. Azonban ha Leonardo húzza ezt a vonalat, akkor igen.

A festészet (amely ma már persze tág műfaj) leginkább alkalmas arra, hogy a művész átültesse nemcsak a gondolatait, érzéseit, értelmét, hanem – ha tehetsége van – el tudja vinni művét a transzcendens, az értelmünk szintjét meghaladó felé, ami által a műalkotás nem fog „öregedni”, mindig „kortárs” mű lesz.

Oktatási programom tanrendi menetében a hagyományos képi alakítások párhuzamosan futnak az alternatív képalkotási módszerekkel. Feladatomnak tartom, hogy felkészítsem a hallgatókat a modern világ vizualitásának, sebes változásainak fogadására, az azokra történő helyes reflektálásra, a benne való közlekedésre és alakítására.

Ezért legfontosabbnak tartom a személyiségfejlesztést. A hallgatók a lehető legváltozatosabb technikájú feladatokat kapnak, amikből kiderül, mi „fekszik” legjobban az egyéniségükhöz. Ennek érdekében rövid kirándulásokat teszünk más műfajok irányába is (pl. téralkotás, installáció, intermédia), azért, hogy ezek a tapasztalatok visszahassanak a festészeti programra. Hangsúlyt fektetek arra, hogy a hallgató végezzen rendszeres elmélyült alkotói gyakorlatokat, egy-egy festészeti projektjének legyen kifutása.

Fontos feladatnak tartom a képi intelligencia fejlesztését, ezért a vizuális információk, a képi irodalom, a kortárs képzőművészet jelenlegi állapota, tájékozottság, társadalmi folyamatok ismerete, a vizuális környezet szintén jelentős szerepet kap a programomban, hiszen a hallgató el kell tudja magát helyezni a vizualitás „palettáján”.

Az egyéniség, az eredetiség legerősebb fundamentuma a személyesség, s ehhez a legkézenfekvőbb út, az élményalapú festészet vezet el.

Fontosnak tartom a közösségfejlesztő workshop-okat, ezzel párhuzamosan a folyamatos „beszéltetést”, az előadás gyakorlatokat, a dolgozat-feladatokat, a kreatív gondolkodás fejlesztését.

Bukta Imre