bezárás

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA / ARITMIA_2013: EMPIRE P


Kép: Pinczés József: Köd egyengetés / 2013, olaj, vászon, 60x70cm

EMPIRE P - a közelmúltban a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékén végzett fiatal festőművészek alkotásait bemutató kiállítás

„Itt tartunk most. Ez a kiállítás azt a feladatot tűzte ki maga elé célul, hogy feltérképezze e fiatal generáció törekvéseinek egy részét, regisztrálja a jelenlegi helyzetet, tudatosítsa a közönségben, hogy lényegileg szubkulturális létezésre kárhoztatva ugyan, de él, és dolgozik a magyar festők új nemzedéke.”
Kósa János

Kurátor: Kósa János, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének vezetője

Kiállító művészek:

Bajkó Dániel, Debreczeni Imre, Galambos Áron, Kaliczka Patrícia, Kis Róka Csaba, Kiss Gábor Attila, Kovács Kitti, Kristóf Gábor, Pinczés József, Pintér Dia, Pintér Gábor, Szakszon Imre

A kiállítás a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros ARITMIA című sorozatának része, valamint a Múzeumok Éjszakájának hivatalos programja (http://muzej.hu/).

Megnyitó: 2013. június 22., szombat, 18.00.
Megnyitja: Rieder Gábor művészettörténész, a Flash Art főszerkesztője

Megtekinthető: 2013. augusztus 2-ig, vasárnap kivételével 10.00–18.00 óra között.

Támogató:
Magyar Képzőművészeti Egyetem

További információ:
Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros, 2400 Dunaújváros, Vasmű út 12.
+ 36 25 412-220, , http://ica-d.hu

A Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros fenntartója a Modern Művészetért Közalapítvány, amelyet Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata alapított.

A kurátor nyilatkozata

„Akik mostanában végeztek a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő tanszékén, speciális helyzetben vannak. Ők egy olyan generáció tagjai, akiknek tanulóéveik alatt kellett megtapasztalniuk mindazt a változást, amely alaposan felforgatta választott szakmájuk életét. A 90-es évek végétől fokozatosan fölépülő, ám így is csak éppen hogy beinduló belső piac működése megtorpant, nagy része a válság súlya alatt összeomlott. Az egykor jelentős forgalmat lebonyolító galériák közül sok bezárt, sok a működőképesség határán egyensúlyoz, és a túlélésre játszik. A 2000-es évek egyik reményt adó kulturális jelensége volt, hogy rohamosan növekedett a kortárs művészet iránt érdeklődők köre. Divattá vált kortárs festményeket gyűjteni. Amint a válság beköszöntött, a gyűjtők száma is megcsappant. 2008 előtt sokan úgy gondolták, hogy Magyarországon kialakulhat egy viszonylag széles magángyűjtői réteg, amely eltarthatja a kortárs képzőművészetet, amely ily módon megerősödvén majd kiléphet az európai színtérre és tényezőjévé válhat a világ képzőművészetének. Ez az elképzelés merő illúziónak bizonyult. Magyarország ma fehérebb folt Európa képzeletbeli képzőművészeti térképén, mint valaha volt. Ugyanakkor e generáció tagjai számára is nyilvánvalóvá vált, hogy néhány szomszédos országban utólag sokkal sikeresebbnek tűnő stratégiát dolgoztak ki az ott élő fiatal művészek. Ők ugyanis eleve nem is számítva a belső piac kialakulásának eshetőségére, alulról szerveződve, csapatokat alkotva rögtön külföldön kerestek érvényesülési lehetőségeket.

A fiatal magyar festők már nem csak a YBA és a Lipcsei Iskola tanulságait hasznosítják festészetükben, hanem látni kényszerülnek azt is, hogy Magyarország egyre inkább lemarad a régióbéli társaival való versenyfutásban és ennek kulturális vonatkozásai is vannak. A szomszéd országok tehetséges fiatal művészeit is látókörükbe vonták, azért, mert annak az életérzésnek a sikeres kifejezőit látták meg bennük, amelyhez valami hasonló bennük is él. Látják azt is, hogy jelenlegi állapotában nem nagyon számíthatnak a magyar művészeti intézményrendszerre, mely egyelőre túlságosan lomha, statikus, a világban zajló változásokra reagálni képtelen és egy helyben toporgásával semmiféle lehetőséget nem teremt e generáció képviselői számára. Ebből egyrészről önkéntelenül adódik egyfajta csalódottság-érzés, kishitűség és bizonytalanság. Csökkent is ennek a pályának a vonzereje; társadalmi megítéltsége mély zuhanásban van.

Másrészről viszont adódott egy csomó hozadéka ennek a helyzetnek. Vannak pozitív fejlemények. Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy a világban zajlik egy intenzív diskurzus a festészetről. Ebbe az egész világot átfogó beszélgetésbe tulajdonképpen bárki beleszólhat. Ez a folyamatos beszélgetés jórészt a festészet művelése által létezik, és ha az interneten és egyéb fórumokon valaki valami érvényeset és érdekeset dob be a köztudatba, pillanatok alatt nagyon sokan tudomást szereznek róla. Egy festménynek továbbra is az eredetisége, reprodukálhatatlansága a fő varázsa, mégis az internetre fölrakott reprodukciók terjedése nagy szerepet játszik egy a fiatal festők közötti hálózat kiépülésében. Ezen a területen komoly lehetőségei vannak ennek a generációnak. Azt nem állítanám, hogy ez a jelenség fölülírná a hagyományos centrumok-perifériák viszonyrendszerét, de hogy lazít ezen a szisztémán, az bizonyos. Ebben a konstellációban fölértékelődik az identitástudat szerepe a festészetben. Ma is vannak divatok, trendek a festészetben, de ezek egyeduralma, kizárólagossága korántsem oly erős, mint volt korábban. Mihelyst valaki valahonnan új és főleg hitelesnek tűnő elemekkel gazdagítja azt a kialakulóban lévő festői „világnyelvet”, amely mentén a fönt említett diskurzus folyik, tárt karokkal várják hasonszőrű társai a világ bármely részéről.
Az is örvendetes tény, hogy részben ebből a helyzetből fakadóan, de egyéb okokból kifolyólag is, a „kelet-európaiság”, a Kelet- Európára jellemző tárgykultúra és látványvilág, az azt övező gondolatok és érzések teljes polgárjogot nyertek a grand art-ban (ha még lehet egyáltalán grand artról beszélni ebben a helyzetben). Az e területekről érkező művészetet, kiváltképp azon műveket, melyek híven tükrözik ennek a térségnek a speciális léthelyzetét, gondolatvilágát, életérzéseit, sokan az egyetemes kortárs festészet egyik legerősebb jelenségeként értékelik.

Itt tartunk most. Ez a kiállítás azt a feladatot tűzte ki maga elé célul, hogy feltérképezze e fiatal generáció törekvéseinek egy részét, regisztrálja a jelenlegi helyzetet, tudatosítsa a közönségben, hogy lényegileg szubkulturális létezésre kárhoztatva ugyan, de él, és dolgozik a magyar festők új nemzedéke. „
Kósa János, 2013. június

Hírek

Szakmai nap a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban

Gendzsi herceg nyomában – Japán képen és írásban kiállításhoz kapcsolódóan
Időpont: 2016. március 7-én

2016. február 12.

TÉRTELENÍTÉS

Megnyitó: 2016. február 19., 18h. Helyszín: ArtBázis. Megtekinthető: 2016. március 20-ig.

2016. február 11.

König Róbert

Megnyitó: 2016. február 16., 15h. Helyszín: a Városház Galéria. Megtekinthető: 2016. március 18-ig

2016. február 08.

Keresztes Zsófia és Süveges Rita kiállítása

Megnyitó: 2016.02.05. péntek, 19:00
Helyszín: A.P.A Galéria
Megetekinthető: 2016.02.08 - 03.04

2016. február 01.

Tárlatvezetések az Időalap című kiállításon

Helyszín: Új Budapest Galéria

2016. január 27.

Budapest like - plakátkiállítás

A Magyar Plakát Társaság fiatal tervezőgrafikusainak kiállítása

2016. január 25.

Quadruplum

Megnyitó: 2016. január 22., 17h. Helyszín: Zsolnay Negyed – Pécsi Galéria m21. Megtekinthető: 2016. január 22- február 28.

2016. január 22.

LÉGVONAL - az egri EKF Vizuális Művészeti Intézet hallgatóinak kiállítása

Megnyitó: 2016. január 26-án, 17h. Helyszín: MŰCSARNOK#BOX. Megtekinthető: 2016. április 3-ig

2016. január 22.

Papp Sándor Dávid - Handicap

Megnyitó: 2016. Január 21., 19h.  Helyszín: NextArt Galéria. Megtekinthető: 2016. Február 20-ig

2016. január 15.

Világra szóló siker: az MKE hallgatójának jelmeze Luc Besson filmjében

3350 jelmezterv közül  Oláh Zoltán mellett Cseh Zsanett, a Látványtervező tanszék 2. éves hallgatójának pályamunkáját is beválogatta  Luc Besson, valamint Olivier Bériot,...

2015. december 17.

East Side Paintings (1960-1990)

Opening: December 8, 2015.
Gandy gallery, Slovakia
December 9. 2015- February 26, 2016

2015. december 07.

IDŐALAP / TIMEBASE

Megnyitó: 2015. december 4., 19:00–21:30
Helyszín: Új Budapest Galéria
Megtekinthető: 2015. december 5 – 2016. március 20.

2015. december 01.

JELENTÉS

Esterházy Marcell, Forgács Péter és Gerhes Gábor kiállítása

2015. november 10.