bezárás

Braun András (1967-2015) emlékkiállítása

Braun András (1967-2015) emlékkiállítása 2017. szeptember 29-én, pénteken 17.00 órakor nyílik a Miskolci Galéria Rákóczi-házában.

A kiállítást Hajdu István szerkesztő, műkritikus, a kiállítás kurátora nyitja meg.

Megtekinthető: 2017. szeptember 30. - 2017. október 28.

Részlet Hajdu István katalógus bevezetőjéből:

“Turbulencia, örvény, káosz, rend. Fluxus-fluktuáció. A fluktuáció, az egyenletes folyamat (mondjuk, az élet) időről-időre káoszba fordul, korról-korra örvénylésbe csap, s a káosz és az örvény megmagyarázza önmagát, másképpen fogalmazva, képet és kommentárt „közöl” az életről magáról, miközben hatással, erővel, dinamikával tölti föl a folyamatot, a következő örvény, turbulencia paroxizmusát. Mindez a művészet metaforája is lehet; a művészet talán nem más, mint a káosz megfogalmazása, szabályok közé kényszerítése, hogy abban, vagyis a regulában „fluktuálódva” ismét és csak azért is kitörhessen belőle, és önálló turbulenciákat gerjesztve újjá születhessen, mintegy önmagát is zavarba ejtve, egyszersmind lassan hullámzó, idő- és térbeli folyamatot képezzen. (…) 
Olybá is vehetjük, hogy a festő a festészet fölé akart repíteni bennünket, képeit következésképpen lássuk érzéki festészetelméleti és történeti kommentárok gyanánt. Amennyiben így teszünk, akkor érdekes, valamint egyszerre magasztos és ironikus megállapításokhoz érkezhetünk, s Braun András akár így akarta, akár nem, mélyreható konzekvenciákhoz férkőzhetünk közel. Ha az alaptörténetet csak annyiba vesszük, hogy Malevics a fehéren fehér, fehéren fekete és feketén fekete festményeivel 1912 és 1917 között eljutott a megszüntetett, más szempontból az univerzumba kiterjesztett, meditációs objektumként „funkcionáló” festmény ideájáig és tovább, ha Marcel Duchamp a festmény materialitásának megszüntetésétől eljutott a megszüntetett festmény megmozdításáig, s rotoreliefjeivel egyebek mellett a látvány követhetetlenségéig űzte magát a látványt, akkor ennek a szűk perspektívába kényszerített útnak mifelénk eső végén Braun András –  az ezerkilencszázhatvanas évek pszichedelikus festészetének és az op-artnak a képviselőivel, elsősorban Bridget Riley-val, valamint másokkal együtt  –  arra törekedett, és tegyük hozzá azonnal, sikerrel is abszolválta célját, hogy elérjen a zavarba ejtő, a homályba hullajtó, az öntükröző (végüs is: mis en abyme) festmény eszméjéig és gyakorlatáig. Festményei ugyanis klasszikus eszközökkel és anyagokkal, klasszikus formában – de legalábbis a 20. századi konvenciókat tiszteletben tartó módon – feszülnek a néző szeme elé, hogy ott egy már korábban rögzített interferenciát tovább bonyolítsanak, s egy újabb hullámtörést idézzenek elő, már nem a képen, hanem a kép síkja és a néző recehártyája között. Vagyis csapdába csalva a befogadásra (a kép nemes és harmonikus érzelmeket keltő „üzenetére”) vágyó receptorokat, arra kényszerítsék őket, hogy függesszék fel, rosszabb esetben szüntessék be a régóta óhajtott processzust; csukódjék be a szem, feszüljön héj a festett világgal szemben. 
Braun András szándéka ugyanis – ha jól értem – a logikusan felépített, de megzavartnak tetsző, a felelősen összekevert látvány és a látvány befogadásának zavara között keletkező ellentmondás, paradoxon, másképpen fogalmazva, egyfajta hatványozott interferencia megfogalmazásának és ábrázolásának akaratán alapult, s ezt nagyon is józan, sőt fontos indítéknak látom. Már csak azért is, mert a képek a látszat ellenére végeredményben mélyen realista illusztrációi sokszor tapasztalt, de szinte sohasem látott-észrevett objektív optikai helyzeteknek, optokinetikai banalitásoknak, amelyek, s ez a sors iróniája, semmi más ellen nem dolgoznak oly hatékonyan, mint éppen a percepció ellen. Mintha a színlátás hibáit vizsgáló Ishihara-táblák persziflázsát „dramatizálná” vizuális tragikomédiává, máskor a láthatás nehézségeit fogalmazta látványosan: fésűs technikával megfestett kör- és hullámformái például optikai csapdákat állítanak a nézőnek, aki virtuális mozgásban látja az egy-egy pillanatra egész konstrukcióvá összeálló elemeket, hogy azonnal konstatálhassa szétesésüket is.”

www.braunandras.com


Szabics Ágnes fotója 2007-ben a Miskolci Galéria udvarán készült
a Diszkréció című Művésztelep beszámoló kiállításának megnyitóján.

Hírek

Radák Eszter átvette rektori megbízását köztársasági elnötől

Az ünnepélyes ceremóniára a Sándor-palotában került sor.

2018. január 16.

Kicsiny Balázs előadása az Art IN Academia konferencián

Kiállítás és konferencia
Megnyitó: 2018. január 18., 19h
Megtekinthető: 2018. február 5-ig
Konferencia: 2018. január 18-19.
Helyszín: Galeria Centralis

2018. január 16.

DARADICS ÁRPÁD: Amikor a képből életre kel a mese

Megnyitó: 2018. január 18. 19:00
Helyszín: K.A.S. Galéria
Megtekinthető: 2018. február 12-ig.
 

2018. január 09.

HEIMAT • Mária Chilf / Maurizio Battaglia

Megnyitó: 2018 jan. 14., 17h
Helyín: Olaszország, Cesena
Megtekinthető: 2018 feb. 25-ig

2018. január 09.

KOR/TÁRS V.

Válogatás a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafikus növedékeinek és oktatóinak munkáiból
Megnyitó: 2017. december 7., 18h

2017. november 29.

TALÁLT GEOMETRIA

Megnyitó: 2017. november 22.-én, 19h
Helyszín: VASARELY MÚZEUM
Megtekinthető: 2017. november 22. - 2018. március 1.

2017. november 15.