Hetedik évfolyam, 1908    |   Hatodik szám    |    p. 418-424.
 

 

HAZAI KRÓNIKA

NEMCSAK A MODERN, HANEM A RÉGI FESTMÉNYEK GYŰJTŐINEK SZÁMA is jelentékenyen megnőtt Magyarországon, kivált Budapesten. Az Orvosszövetség emlékezetes kiállításán tulajdonképen csak egy részét láttuk a magyar magángyűjteményeknek, de ez is érdekes és értékes volt. Azóta megnőtt a gyűjtők száma. De egyúttal egyre nyilvánvalóbbá lett az a fonák helyzet, hogy a gyűjtők s a régi képek tulajdonosai közt nincs semmi kapcsolat, nem is találják meg egymást. Akinek van régi képe, kénytelen potom áron eladni valamely régiségkereskedőnek. S aki régi képet akar venni, ettől a kereskedőtől kénytelen azt borsos áron megvenni. Hiányzott mindezideig egy olyan semleges terület, ahol az eladó és a gyűjtő találkozhatik.

Pedig nemcsak sok a gyűjtőnk, hanem alapjában véve élénk volna a kínálat is.. Magánemberek gyakran akarnak vagy gyakran kénytelenek túladni apáról fiúra szállt régi képeken. Keresik a módját. Legjobb esetben a hazai múzeumoknak kínálják. De a múzeumok csak módjával vásárolhatnak és számos oly jó, sőt kitűnő képet kénytelenek visszautasítani, amelyekre nem reflektálhatnak már csak azért sem, mert az illető mester már jól van képviselve gyűjteményeikben. De meg hány oly kép kerül e múzeumok közegei elé, amely nem való ugyan múzeumba, de érdekes és értékes alkotórésze lehetne valamely magánember gyűjteményének. K képekkel aztán tulajdonosaik nem tudnak mit kezdeni. S az ily darabok, még az értékesük is, elkallódnak, elvesznek. Más esetben élelmes külföldi ügynökök vásárolják meg potom áron s a kép hirtelenül felbukkan valamely külföldi gyűjteményben. Művészeti kincsünknek nem jelentéktelen része veszett el már így ránk nézve.

Örömmel értesülünk, hogy nemsokára mód kínálkozik e helytelen állapot megváltoztatására. A Könyves Kálmán műkiadótársaság megnyitja szalonját az ilyen régi képeknek is. Meghatározott időben kiállítást rendez belőlük, meghívja arra a múzeumokat, a gyűjtőket, az érdeklődő közönséget s végül nyilvános árverést rendez az eladó képekből. Itt aztán alkalom nyílik a régi képek forgalmát oly módon lebonyolítani, mint az külföldön szokás.

A gondolat helyességéhez szó sem fér. Minden gyűjtő örömmel fog ezen az alkalmon kapni, az eladók pedig megmenekülnek az ügynökök fosztogatásaitól. Végül remény nyílik ezáltal arra is, hogy java régiségeink nem fognak ezentúl is külföldre vándorolni.

 

HARMINCEZER KORONA ÉVI MŰVÁSÁRLÁS. A "Művészet" ez évi folyamában a 202-ik oldalon e cím alatt Lovas Imre cikket írt annak érdekében, hogy iskoláink a művészi oktatás támogatására magyar művészek eredeti alkotásaival szereltessenek fel, ami nemcsak az iskolára nézve volna nyereség, hanem egyúttal mintegy 30,000 korona évi művásárt is jelentene.

Az életrevaló eszmét szeptember 14-ikén tárgyalta választmányi ülésén a magyar rajztanárok és rajztanítók országos egyesülete, tehát egy oly fórum, amely e kérdés elbírálásánál első sorban hallgatandó meg.

A választmány a cikkben foglalt propoziciót magáévá tette és elhatározta, hogy ebben az ügyben memorandummal fordul a tanügyi kormányhoz.

 

MÁTÉ ILONA született Szegeden 1887 november 25-én. Már gyermekkorában sokat rajzol-galott. A felsőbb leányiskolái tanulmányok elvégzése után 1903 őszén az országos mintarajziskolába iratkozott. 1901-bcn lépett be Szablya-Frischauf Ferenc tanítványai sorába, akinek egyik legtehetségesebb -tanítványa volt. Közben az 1905-ik esztendő nyarát Técsőn töltötte Hollósy Simon iskolájában.


A Szablya-Fischauf-iskolának az 1907. év nyaráig, volt tanítványa. Ettől kezdve saját műtermében-önállóan dolgozott. A "Kéve" művészegyesületnek egyik alapító tagja volt. Önálló munkásságának rövid ideje nem engedte meg, hogy tudását képességeinek megfelelően kifejtse. Pedig volt erre való gazdag talentuma és volt hozzávaló erélye is, szorgalma is.

A végzet könyörtelensége megakadályozta, hogy sokat alkothasson. De amit alkotott, az magán viseli a mély érzés és magasfokú megérzés bélyegét. Temperamentumos művei úgy a Szablya-Fri-scbauf-iskola 1906. évi, mint a Kéve 1908. évi első rendes kiállításán a kritika elismerő figyelmét vonták magukra.

Vőlegényének, Göröncsér Gundel Jánosnak halálába nem tudott belenyugodni s ezért 1908 szeptember 20-án önkezével akart véget vetni életének. Kívánsága csak két heti nagy szenvedés után teljesült. 1908 október 4-én este váltotta meg kínjaitól a halál.

Utolsó kívánságának megfelelően a Gundel-család sírboltjába, vőlegénye mellé temették.

Egyik munkáját, A jövendőmondó-t, a Művészet 1908. évi 2-ik számában közölte. Művei közül nyilvános kiállításon szerepeltek:

A Szablya-Frischauf-iskola 1906. évi kiállításán: 1 0 szénrajz-tanulmány; a "Kéve" 1908-iki 'kiállításán: Dekorativ festmény (tempera) és 2 vignetta (rajzok).

 

KITÜNTETÉSEK. A reformációnak Genfben emelendő emlékművére hirdetett nemzetközi pályázat sorsa ez év október 4 ikén dőlt el. A jury hivatalos jelentése szerint 7 l pályamű érkezett be. Ezek közül a jury kiselejtezett ötvenkettőt s tizenkilencnek megbírálásával foglalkozott. Kiadta az első, 10,000 frankos díjat a "Le mur" jeligés pályaműnek, amelynek.szerzői: Monod & Laverriére, Taillens &. Dubois építészek és Reymond szobrász. Kiadta a 6000 frankos második pályadíjat is a "Le mur des Réformateurs". jeligés műnek, ennek szerzői H. P. Nénot építész, Paul Landowski szobrász és Henri Bouchard szobrász. Néhány más pályamű bizonyos érdemeire való tekintetből kárpótlásként még hét díjat osztott ki a jury 2000 frankjával harmadik díj címen. Ezek nyertesei: az "Alma mater" jeligés terv, szerzője Guido Bianconi szobrász. A "Citadelle de la Réformation" jeligés terv, szerzője Paul Becher szobrász. A "Post tenebras lux" jeligés terv, szerzője Edmond Fatio építész, Adolphe Thiers építész és A. Seysses szobrász. A "Jesus" jeligés pályamű, szerzője Horvai János szobrász. Az "Aurora" jeligés terv, szerzői Charles Plumet építész és de Niederhausen Rode szobrász. A "Jubilé" jeligés terv, szerzői P. Heurtier és G. Thorimbert építészek,- F. Sicard és L. Baralis szobrászok. A "Leur Mur" jeligés pályaterv, szerzői Jean Fiault építész, André Vermare szobrász.

A hajdúvármegyei székház szűkebb tervpályázatán Bálint és Jámbor tervét fogadták el kivitelre.

A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete klubhelyiséggel is bíró bérház tervére hirdetett pályázatán a 3000 koronás I. díjat Pollak Manó, az 1500 koronás II. díjat Vágó József és Vágó László, az 1000 koronás III. díjat Heidlberg Sándor tervének ítélték oda.

A nagybányai szállóépületre (amely színielőadásra is alkalmas) hirdetett nyílt pályázaton az első díjat és a kivitellel való megbízást Bálint és Jámbor pályaműve kapta.

Az Iparművészeti Társulat által magyar emléktárgyakra hirdetett pályázaton a 150 koronás második díjat Meyer Antal kapta, 100 koronáért megvették Wessely Vilmos művét.

A "Magyar Építőművészet" címlappályázatán 11 pályamű közül az első díjat Schön József rajza kapta.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a Nemes Eliza ösztöndíjat Kalivoda Katának adta.

A 4200 koronás Andrássy-díjat a Képzőművészeti Tanács Nyilassy Sándornak adta.

A kispesti munkáslakóház-telep tervpályázatán az egész telep elrendezésére és utcahálózatának megtervezésére kitűzött 2000 koronás első díjat "Otthon III." jeligéjű tervére Palóczi Antal, az 1500 koronás második díjat a "Keresztezett 2 kalapács" jeligés tervre Fleischl Róbert, az 1000 koronás harmadik díjat "Céltudatos" jeligés tervére Kotál Henrik nyerte el. Megvették 500—500 koronáért Pirovits Aladár, Komor Marcell és Jakab Dezső "Átlós utak, körutak" és Varga László és Lechner Jenő "Magyar munkás, magyar föld" jeligés terveit. Dicséretet kapott az "Otthont a munkásnak" jeligés terv. A telepen építendő munkáslakóház terveire az első 600 koronás díjat Fleischl Róbert, a második 400 koronás díjat Palóczi Antal, a harmadik 300 koronás díjat Schoditsch Lajos és Eber-ling Béla kapta. Megvették 200 koronáért Bierbauer István és Tichtl György, valamint Guóth Béla és Lechner Lóránt terveit, 150 koronáért Wälder József és Wälder Gyula, valamint Árkay Aladár és Kalina Géza terveit.

 

HUSZÁR ADOLF RELIEFJE. E cím alatt a "Művészet" ez évi folyamának 273-ik oldalán adatokat közöltünk, amelyek szerint az e lapon közölt fa domborművet Huszár Adolf Thorwaldsen egyik műve nyomán készítette, amely Hermeszt, Dianát és a gyermek Dionízoszt ábrázolja. Hogy ezt a domborművet Huszár készítette, azt családi hagyományok erősítik. Tény az is, hogy a fa-dombormű nem eredeti kompozíciója, hanem Thorwaldsen nyomán készült. Téves csak az, hogy a fa-dombonnű szerzője Thorwaldsen Dianás művét vette alapul. Mert ez a fa-dombormű meglehetősen pontos másolata Thorwaldsen "Efteraar-Manddom" (Ősz és férfikor) című művének, amely az "Évszakok és életkorok" négyes ciklusának harmadik darabja. Erre a cím-cserére szívesek voltak figyelmeztetni: dr. Győry Tibor egyetemi tanár (Budapest), Storno Miksa (Sopron), Hirháger Imre (Abauj-Szántó), Bene György (Budapest). Fogadják érte köszönetünket.

 

TÓTH ZOLTÁN rajzolta e szám összes fejléceit.

 

KÜLFÖLDI KRÓNIKA

KUNSTSCHAU, WIEN, 1908. A bécsi festészeteiben az első név ma kétségtelenül a Klimt Gusztávé. Friss tehetség dolgában alig állítható melléje valaki. Eredetibb a többi bécsi festőnél. Céljai világosabbak, szándékai erélyesebbek, következetessége is szigorúbb valamennyinél. Egykor ez a név volt a bécsi Szecesszió jelszava. Mint minden művészegyesület, amelynek alapja nem üzleti, hanem művészi, a bécsi Szecesszió is felbomlott alkatrészeire: Klimt különvált, a többi nagyrészt megmaradt Olbrich aranybabéros kupolája alatt, Ha a kettévált szeceszsziót artisztikus kémlelőcsőben vizsgáljuk, a mennyiségi vegyelemzés a meg-maradottakat tünteti fel jelentékenyebbnek. De a minőleges elemzés Klimtet messze amazok fölött állónak bizonyítja. Fajsúlya egybe sem vethető a többivel. Nem csoda, ha valósággal eseményt jelentett Bécsben Klimt új megjelenése.

Négy éven át nem állított ki. Tehát bizonyára többet dolgozhatott, mint valaha. E munkákat kívánta bemutatni a bécsieknek. Ez a szándéka találkozott Franz Metznerével, aki most Berlinben él s ott az első modern szobrász. Régi közös fegyvertársuk, Joseph Hoffmann, a bécsi építészek egyik legkiválóbbja, kész volt hajlékot építeni az együttes bemutatkozás számára. Bécs város telket adott, az osztrák kultuszkormány és néhány lelkes magánember pénzt juttatott erre a célra. Klimt és Hoffmann azután évek során talált még egy kis művészcsapatra, akik szívvel-lélekkel csatlakoztak a tervhez, dolgoztak, kialakították a kiállítást, így jött létre a "Kunstschau".

Kiállítás ez is, mint annyi más, de sokkal jelentékenyebb és egységesebb a többinél. Nagy bölcseséget jelent, hogy a művészek, akik létrehozták, nem állottak össze egyesületté vagy klubbá vagy körré. Mert a művészeti elvek alapján való állandó együttműködés mindig fonák helyzetet teremt. Vagy hűségesen követik a tagok a megállapított programmot s akkor megmerevítik a saját művészetüket, gátat építenek a fejlődésük elé, orthodoxaivá lesznek egy eszmének, amely ma még elevenen buzog bennök, de a melytől holnap talán új élmények, új meggyőződések eltántorítják. Vagy bekövetkezik a másik eshetőség: engednek ezeknek a frissebb, egészen átérzett új festői meggyőződéseknek, amelyek merőn mások, mint egykori fegyvertársaiké s akkor ott kell hagyniok körüket, fel kell mondaniok a további együttes munkálkodást. Klimt, amidőn a Kunstschaukiállítást megnyitotta, bejelentette azt is, hogy a sok művész, aki e tárlatot létrehozta, a mű befejezése után természetszerűen széjjelvált s eloszlott a szélrózsa minden irányába. Kérdés, találkoznak-e még a jövőben, kérdés, lehetséges vagy kívánatos lesz-e az újabb együttműködés. Külső formák semmiesetre sem kötik többé egymáshoz e gárda tagjait.

Magában a kiállításban két kiváló tehetségé a vezető szó. Az egyik, amint mondottuk, Klimt. Fölényét még azok is el fogják ösmerni, akiknek szubjektive ellenszenves az ő stilizáló festése. Sőt talán nem is fogják fel festésnek azt, ami itt az ő keze műve. Mert kétségtelen, hogy Klimt, aki szemenszedett naturalistából alakult ki stilizáló művészszé, oly elemeket is visz képeibe, amelyek nem szorosan vett elemei a festésnek. Hogy világosabban szóljunk: nem mindenütt evidens, hogy e képeket emberi kéz festette ecsettel és festékkel. Néhol inkább az ötvös, a cizelőr, az intarziás-mester munkája jut eszünkbe. Szobát, bútort, mindent, ami a kép külső tárgya, egyetlen síkra vetít a síkdíszítmény regulái szerint. A festői előadás szerelményei közül egymásután veti ki a neki fölöslegesnek látszókat: a fényt, amely kidomborít, az árnyékot, amely mélységeket ad, a vonaltávlatot, amely a teret érzékíti. Még az a fogalom is, amit valörnek neveztek el az impresszionisták, csökkent értelmű nála. Sápadt vagy aranyszín ruhákra koromsötét foltokat fest s csodálkozunk, hogy ez nagyobb zavart nem okoz. Ritka harmónia-érzéke megmenti e merész kísérleteket. E képek előtt állva érezzük, hogy jól megfontolt okok biztatták őt arra, hogy a festés különböző fogásairól lemondjon. Egyszerűbbé vélt válhatni, ha kevesebbel dolgozik. Jutott is eredményekre, amelyek becsületére válnak céljainak. De úgy hisszük, hogy még az ő szívóssága sem lesz elegendő arra, hogy e célok teljes mértékben megvalósuljanak. Hisz a mű nagy és felséges egyszerűségének első feltétele, hogy maga a szerző temperamentuma, eszejárása ne legyen komplikált. A forrás vizének mégis más az íze az erdő sziklái közt, mint ha mérföldeken át vascsővekben vezetjük a városba.

A másik, bizonyára leküzdhető, tehát kisebb akadály előadásának kétfélesége. A régi naturalista finom természetszimatja még megérzik ezeken az aktokon. Bármint csitítja és fokozza le az inkarnacio pompás színeit: azok még közvetlenek. Azok még nincsenek át- és átszűrve, lepárolva, elixirré sajtolva. A kétféleség ott bukkan elénk, ahol egy ilyen akt mellett egy karosszék, egy ruha, egy intériőr, vagy - mint "Danáé" c. képén -csendélet látható. Minden, ami nem hús, kifogástalan stílusú és pompásan harmonizált síkdíszít-mény. De ez a jelleg nem tart rokonságot az alakok inkarnációjával, amely a többihez képest még élénk, még közvetlen, sőt eleven szenzualitású. Klimt két ségtelenül hatott más technikákkal dolgozó mesterekre s éppen ezen a kiállításon látható, mily harmonikus az ő stilizálása, mihelyt elhagyja a vásznat és - - például - majolikán érvényesül. Nem egy képénél azt is érezzük, hogy alakjainak ruhái még szebbek volnának, ha szövet alakjában kezünkbe vehetnők és végigsimogathatnók.

Metzner is, a másik uralkodó művésze a kiállításnak, stilizáló szobrász. Elsőrangú mestere a mintázásnak. Épp oly tudatos, de talán makrancosabb erejű, mint Klimt. A báj, amely Klimt némely művének még velejárója, nem tartozik Metzner erényei közé. Annyira nem, hogy néha, mi nemnémetek, talán kissé vaskosnak is érezzük. De hisz szobrászról van szó, aki mázsás anyaggal birkózik. Szikla, acélvéső, pöröly helyettesíti az ő műhelyében a festő ecsetjét, omlós festékét, türelmes vásznát. A stilizáló szobrásznak éppen ez a vaskos anyag bizonyos előnyöket biztosít a festő felett. Neki már a kemény és merev kő sugallja a stilizálás módjait. Csakugyan, a nagy naturalista szobrászok nem voltak elsősorban kőszobrászok. Gondoljunk Donatellóra vagy arra a különbségre, amely az egyiptomi monumentális kőszobrászatot elválasztja a Nilus-vidéki faszobrászattól.

Metzner is egyszerűsítésre törekszik. Lefokozza az előadás részletességét, elveti a technika körmönfont bravúrjait. Mintázása minden ízében szintetikus. Egy mozdulatot mindössze néhány formával, néhány nagy vonallal fejez ki. Semmi sem áll távolabb tőle, mint a közvetlenség. Az impresszió helyét a harmónia foglalja el. A tömeghatásra nem látszik nagy súlyt vetni. A tömegek modellaturája helyét sokszor szinte a formák diszkrét, majdnem grafikai ízű éreztetése foglalja cl. Talán inkább rajzol a vésővel, semmint hasogat. De ez a rajz szélesvonalú, tömör. Kétségtelen, hogy amit e felfogással elért, meszsze felette áll a berlini szobrászat termékeinek.

E két mester adja a kiállítás szeszét. A harmadik, Hoffmann, finom érzésű, kedves kiállítási architektúrával alkotott számukra ideiglenes otthont.

L—a.

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

ALLGEMEINES LEXIKON DER BILDENDEN KÜNSTLER VON DER ANTIKE BIS ZUR GEGENWART. 320 bel- és külföldi szakíró közreműködésével szerkesztik dr. Ulrich Thieme és dr. Felix Becker. II. kötet, Antonio da Monza—Bassan.-Lipcse, 1908, Wilhelm Engelmann kiadása. 600 L, 32 márka. - - Ennek az impozáns vállalatnak második kötete az imént hagyta el a sajtót s lexikális feldolgozásban hozzávetőleg öt-hatezer művész életéről és munkálkodásáról ad a mai kutatás eredményeit összefoglaló felvilágosítást s közli mindegyiknél az irodalmat, amelynek révén az érdeklődő aztán a kisebb jelentőségű részletkérdésekre megtalálhatja a feleletet. Bár a mű húsz hatszázoldalas nagyrétű kötetre van tervezve, még sem lehetséges minden címszó alatt egészen kimeríteni a tárgyat. Ez lexikális munkában sohasem lesz megcsinálható, mert akkor nem egy mű, hanem igen respektábilis könyvtár lenne belőle. De nem volna hasznos sem, mert senki sem tudna benne könnyen eligazodni. Ami lényeges adat az egyes mesterekről ki volt ezideig deríthető, azt tömör előadásban megkapja itt az érdeklődő. Ebben a második kötetben például a Fra Bartolommeo-ról szóló cikk öt oldalra terjed. De azt ennek a mesternek legújabb monografusa, Knapp írta s így összegezve kapjuk mindazokat az adatokat, amelyek a nagy monográfiának lényegét teszik. Emellett megkapjuk e mester pontos oeuvre-lajstromát és a rá vonatkozó irodalom jegyzékét. Természetes, hogy nem minden művész részesülhet ily, aránylag bő feldolgozásban; a szerkesztők itt kellő tapintattal különböztették meg a fontost a közepestől, a biztost a bizonytalantól. Az oeuvre-lajstrom sem volna mindegyiknél helyén. Megvan azonban a másodrangú mestereknél is oly esetben, ha az illetőről még nem jelent meg kimerítő monográfia. Mint az első kötetben, itt is bőven akadunk oly mesterekre, akiket csak okmányok említenek.

Az a gyakran csak néhány sorra terjedő adat és utalás hasznos ujjmutatás arra, hogy a részletkutatásra mily nagy terület vár még, de egyúttal az a haszna is van, hogy összegyűjti az elejtett szálakat, s ezzel a további keresésre ad figyelmeztető anyagot. Egészen új s most először kerül beható lexikális méltatásra a szélső Kelet művészete. Japán és Khina művészei közt maguk a részletkutatók is csak ügygyel-bajjal tudtak eligazodni. Mert e mesterek felette sűrűn, néha évenkint változtatták a nevüket, azonkívül e neveket mi Európában csak angolos és meglehetősen önkényes átírásból ösmerjük. Most e lexikon e tárgyban is jól használható zsinórmértékkel szolgál. Nemcsak, hogy ezeket a művészeket is magában foglalja, hanem tévedések elkerülésére még khiinai írásjegyben is közli szignumukat. Lásd például az Arihisa, Ariié stb. címszókat. A szélső Kelet műtárgyainak gyűjtői bizonyára nagy örömmel fogadják e gyakorlati hasznú újítást, amely sok tévedéstől óvhatja meg őket.

A magyar közönséget bizonyára érdekelni fogja, hogy ez az első lexikon, amely a magyar művészeket illő mértékben dolgozza fel. A második kötet is egész sor oly magyar művészről közli a lexikális érdekű adatokat, akiket a mi lexikonaink vagy kifelejtettek, vagy akik a mi aránylag régi keletű lexikonaink közrebocsátása idején még nem látszottak feldolgozásra valóknak. Jól esik látnunk azt is, hogy ott, ahol helyén van, a magyar műtörténeti irodalmat is idézik külföldi mestereknél is. Példa rá az Attavante címszó.

A második kötet áttekintése után ismételhetjük azt, amit az első kötet méltatásakor mondottunk: nélkülözhetetlen alkatrésze a művészet iránt érdeklődők könyvtárának.

 

A SIENAI EREDETŰ GALLICUS-CSALÁD ÉS MŰVESZETE. Adatok az anjoukorbeli magyar kézművesség történetéhez, írta Berwaldszky Kálmán. Igló, 1908, Szepesi Lapok nyom. 30 L, 11 képpel. - - A sienai Gallicus-család 1303 körül költözött hazánkba. Simon, a családfő, azután fiai, Péter és Miklós, ötvösök voltak; Pétertől való Róbert Károly király harmadik pecsétnyomója, még pedig 1331 tájáról, lenyomatát több levéltár őrzi. Eleganciája, stílusa teszi e művet kiválóvá. A szerző az erre s az egész művészcsaládra vonatkozó adatokat minden hozzáférhető helyen felkutatta, elmondja e család történetét, összeállítja családfáját s felveti azt a kérdést, nem ke]l-e e mesterek körében keresnünk több XIV. századbeli kiváló magyar ötvösmű szerzőit. Szerző is csatlakozik ahhoz a véleményhez, hogy a híres iglói zománcos díszű ercklyetartó keresztet Gallicus Miklósnak lehet tulajdonítani. Ezzel a mesterrel vagy annak körével szeretné a szerző esetleg vonatkozásba hozni a kőszegi és a fclsőszalóki kelyhet, a szepesbélai réz-oltárkcresztet, a.körtvélyesi réz-cibóriumot, a lőcsei ág. cv. egyház aranyozott ezüstkelyhét. A kútfők bő felsorolása zárja be a szorgalmasan összeállított munkát.

 

A VÖRÖSMARTY-SZOBOR. A budapesti Vörösmarty-szobor története. Irta Sajó Aladár. Kiadta a szoborbizottság. Budapest, 1908, Budapesti Hirlap nyomdája. 161 1., számos műmelléklettel. - - Azt hisszük, hogy még sehol és sohasem jelent meg oly hiánytalan tudósítás egy szobor történetéről, mint amilyent e díszes könyvben Sajó Aladár ad. Tíz nagyrétű ív! Pedig a szobor története egy évtizedre sem terjed. Azt hihetnők tehát, hogy e sok és sűrűn nyomatott oldalt hosszú elmefuttatások, esztétikai töprengések foglalják el. Pedig nincs ott belőlük egy sornyi sem. Mi eshetett meg ezzel a szoborral, hogy ekkora a története? - - kérdheti a közönség. Nos, semmi. Minden a legrendesebben folyt le. Sőt azt mondhatjuk: mintaszerűen. A szerző ezt a rendes, ezt a mintaszerű lefolyást adja elő. De a legapróbb részletekig. Ott vannak az ülések "jelenvoltjai", a szavazások táblázati kimutatásai, a bizottságok tagjainak felszólalásai, megjegyzései, a szerződések, az összes számlák, jegyzőkönyvek stb. stb. Ennélfogva végtelenül unalmas olvasmány - - vélhetné valaki. De mihelyst lapozgatni kezd a könyvben, önkéntelenül követi a sorokat, forgat, fejezétről fejezetre jut. Mert éppen azzal, hogy minden részletecske pontosan egymás mellé sorakozik e könyvben, az évekre terjedő történet szinte drámai elevenséggel áll előttünk. A szerző elbújt s magukat a tárgyalásokat, a vitákat, a munka fázisait éljük át. Végre alkalma van a közönségnek épp e könyv révén megismerkednie azzal, miképpen születik meg egy ily monumentum. Köszönettel tartozunk a szerzőnek, hogy e rendkívül fáradságos munkájával becses kútforráshoz is juttatott minket. A szépen reprodukált képek pedig becsületére válnak a nyomdának.

 

EMLÉKKÖNYV Beöthy Zsolt születésének hatvanadik fordulójára, írták tanítványai, barátai, tisztelői. Budapest 1908. Az Athenaeum irod. és nyomdai részvény-társulat nyomása. Tartalmából részint egészben, részint egyes vonatkozásokban a művészettel foglalkoznak következő dolgozatok: Jegyzetek egy «Tapasztalati Aesthetika» kísérletéhez. Irta Dóczy Lajos. Gondolatok az esztétikai szemlélet problémájához. Irta Dénes Lajos. A vonalról. (Adalék az esztétikai lélektanhoz.) Irta Alexander Bernát. Szépérzelmeink nemzeti elemei. Irta Mitrovics Gyula. A Heliodorról nevezett szoba. Irta Berzeviczy Albert. Képes levelező-lapok. Irta Thótt Rezső. Byzantiumi írók az Athéna Promachosnak sorsáról. Irta Bódiss Jusztin. Az olympiai Zeus-templom nyugoti szoborcsoportjának rekonstrukció-kísérletei. Irta Láng Margit. Ó-Egyiptom művészete. Irta Platz Bonifác. Régi magyar művésziskolák. Irta Divald Kornél.

 

FESTÉSZET.

A Nemzeti Szalon őszi tárlatát ismertették napilapok szept. 20, hetilapok szept. 27.

Emlékezés Munkácsy Mihályra. Irta Odry Lehel. Vasárnapi Újság szept. 20.

Megint egy felfedezett. (Kunvald Cézár.) Irta L. A Budapesti Napló szept. 23.

A Nemzeti Szalon őszi tárlatáról. Irta Janus. Magyar Állam szept. 23.

Balatoni és egyéb képek. (Balatoni festőiskola és a Nemzeti Szalon.) Irta Tövis. A Hét szept. 27.

Józsa Károly kiállítását ismertették napilapok szept. 27., hetilapok szept. 4.

Monticelli. Iita L. A. Budapesti Napló szept. 27.

Szlányi Lajos kiállítása a Műcsarnokban. Ösmertették a napilapok okt. 2. és okt. 3.

Nagy Vilmos, Frecskay Endre, Halász Lajos és Kisfaludy Stróbl Zsigmond kiállítása az Uránia-műkereske-désben. Ismertették a napilapok okt. 3.

A vonalról. (A Beöthy-emlékkönyvből.) Irta Alexander Bernát. Budapesti Hirlap okt. 3.

Képvegyeskereskedés. (A. Nemzeti Szalon kiállítása.) Irta Lengyel Géza. Nyugat okt. 1.

A Nemzeti Szalon kiállítása. Irta —bán. Ország Világ okt. 4.

Szlányi Lajos kiállítása. Irta Tövis. A Hét okt. 4.

A Nemzeti Szalon őszi tárlata. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság okt.. 4.

A budapesti Velazquez. Irta Nécsey László. Az Újság okt. S.

A bécsi Kunstschau IrtaEzrey. Vállalkozók Lapja okt. 4.

Pállik Béla hagyatékának kiállítása a Műcsarnokban. (ismertettek a napilapok okt. 5.

A modern vallásos művészet. (Il-ik cikk ) Irta: Fieber Henrik. Magyar Iparművészet XI. fi.

Egyházművészeti kiállítás. Irta Lukács Zsolt. U. o.

A szolnoki művésztelep. Irta ifj. Gonda Béla. Budapest, okt. l l.

Gondolatok a hétről. (Pállik Béla műveiről.) Irta —ml— Magyar Hirlap okt. 11.

Művészi dolgok. (Uránia-kiállítás. Szlányi Lajos, Pállik Béla.) Irta Bányász László. Ország Világ okt. 11.

Szlányi Lajos képei. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság okt. 11.

Új képek. Irta Lyka Károly. Új Idők okt. 11.

A szolnoki művésztelep kiállítása. Irta ifj. Gonda Béla. Jásznagykűnszolnokmegyei Lapok okt. 11.

Salon d'Automne. (A párisi Grand Palais kiállítása.) Irta G. Független Magyarország okt. 17.

Egy képkiállításról. (Birnbacher Helén képei.) Jeltelen cikk. Arad és Vidéke okt. 17.

Pállik Béla öröksége. Irta Lyka Károly. Új Idők okt. 18.

Velazquez a szépművészeti múzeumban. Irta Nécsey László dr. Budapesti Hirlap okt. 21.

Egyházművészeti kiállítás. Irta Haraszthy Lajos. Magyar Közélet okt. 15.

Az impresszionizmus kritikája. Irta Feleki Béla. A Város okt. 21.

Párisi levél. (Az őszi szalon kiállítása. Magyar Művészek.) Jeltelen cikk. Budapesti "Hirlap okt. 22.

A szolnokiak. (A szolnoki kiállítás.) Irta Be. Ország Világ okt. 25.

 

SZOBRÁSZAT.

A poéta szobra (Vajda János szobra.) Jeltelen cikk. A Polgár szept. 2.

Max Klein. Irta Nyári Sándor. Pester Lloyd szept. 9.

Klein Miksa. Irta L. A. Budapesti Napló szept. 9.

Simay Imre. Irta V. H. Studio szeptemberi füzet, 1908.

Euridike feltámadása. (Ferenczy István.) Irta Tövis. A Hét szept. 20.

Vajda János szobra. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság szept. 27.

A Rudolf-szobor. Beszélgetés Molnár Viktor államtitkárral. Jeltelen cikk. Egyetértés okt. 4.

A reformáció emlékszobra Genfben. (Horvai János pályanyertes műve. Egy képpel.) Jeltelen cikk. Budapest, okt. 6.

Glosszák egy Krisztus-szoborhoz. (A magyarkanizsai Krisztus-szoborhoz. Kolozsvári-Szeszák Ferenc műve.) Irta K. F. Magyarország okt. 8.

Művészi dolgok. (Horvai János.) Irta Bányay László. Ország Világ okt. 11.

A pozsonyi díszkút. (Lutringer András műve.) Irta Myskovszky Viktor. Vasárnapi Újság okt. 11.

A budapesti Rudolf szobor. (Leleplezése okt. 12.) Ösmcrtették a napilapok okt. 13. és a hetilapok okt. 18.

A temetóainűvészete. (Füredi Richárd és Lcchner Jenő. A Kulatár kiállítása.) Irta Md. Budapesti Hirlap okt. 16.

A gót stíl. Irta Sepsi István. (Kincses Kalendárium. 1909.)

A rákospalotai Kossuth Lajos szobor. Barcza Lajos műve.) Leleplezték okt. 18. Ösmertették a napilapok okt. 20.

Szilágyi Dezső síremléke. (Stróbl Alajos műve.) Leleplezték okt. 18. Ösmertették a napilapok okt. 20.

A Munkácsy-szoborpályázat. Eredményét ösmectet-ték a napilapok okt. 20., a hetilapok okt. 25.

Gróf Károlyi Sándor szobra. (Stróbl Alajos műve.) Leleplezték okt. 21. Ösmertették a napilapok okt. 21. és 22., a hetilapok okt. 25.

 

ÉPÍTÉSZET.

Városcsinosítás. Irta Lyka Károly. Új Idők szept. 6.

A modern otthon. Irta LK. Vállalkozók Közlönye. XIV. 37.

Az újpesti máv. internátus pályatervei. Magyar Építőművészet VI. 8. sz.

Veszprém új színháza. Jeltelen cikk. Budapesti Hir-iap szept. 15.

Levelek nyugatról, (Német építészet.) Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, XXIX. 38. sz.

Az örökimádás temploma. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság szept. 20.

Levél nyugatról. (Biliing.) Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, XXIX. 39.

Építőstíl ma és száz év előtt. Irta V. S. U. o

Maróti Géza. Irta Czakó Elemér. A ház. I. 5. sz.

Olbrich M. József. Irta Bálint Aladár. U. o.

A régi és az új királyi palota. Jeltelen cikk. Pesti Hirlap szept. 20.

A városok építése. Irta Rerrich Béla.Városi szemle okt. 4.

Egy körút körül. Irta k. p. Pesti Napló okt. 4.

Berlin. (Színházi építések.) Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja szept. 30.

A műemlékek gondozásáról. (Jeltelen cikk.) Vállalkozók közlönye szept. "30.

Egy Szt. Gellérthegyi úriház. (Höepfner Guido és Györgyi Géza műve.) Irta Sz. Magyar Iparművészet, XI. 6.

A pénzügyminisztérium palotája. Fellner Sándor műve. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye okt. 7.

A budapesti állami gyermekmenhely. (Ybl Lajos műve.) Jeltelen cikk. U. o.

Wigand Ede művei. Irta Margitay Ernő. A Ház, 1. 6.

Nagyvárosok terei. Irta Dallos József. U. o.

Nyaralók és más egyebek. Irta Szigma. U. o.

A munkástelepek építéséről. Jeltelen cikk. Vállalkozók közlönye okt. 14.

Az új dunai híd. Irta B. B. Pesti Hírlap okt. 21.

A lakáskérdés reformja. Dr. Forbáth Imre előadása a Magy. Társadalomtud. Egyl. ülésén. Az Újság okt 21.

Az Orczy-ház. Irta Relie. Egyetértés okt. 22.

A veszprémi új színház. (Medgyaszay Benkó István műve.) Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye okt. 21.

Városok és közutak. (A Szalanne-féle útelmélet.) Irta V. Vállalkozók Lapja okt. 21.

 

IPARMŰVÉSZET.

Gödöllői szőnyegek és Dékáni csipkéi. (Az Earl's Courti magyar kiállításból.) Irta T. R. The Studio. 1908. szeptemberi füzet.

Háziipar. Jeltelen 'cikk. Szegedi Napló szept. 30.

Műszaki tudományok népszerűsítése. Irta Ödönfi László. Vállalkozók Lapja szept. 30.

A magyar asztrakán. Irta Réthy Gyula dr. Budapesti Hírlap okt. 4.

Külföldi Iparművészeti kiállítások. Irta Gy. K Magyar Iparművészet XI. 6.

Régi bakacsin szövetek. Ina Divald Kornél. U. o. Üvegtárgyaknak fényképekkel való díszítése. Irta M. Lenz Drezda. Az Amatőr V. 15.

Művészi gobelinek. Kincses Kalendárium 1909.

Műkedvelők a háziiparban. Irta Grünbaum Arnold. Magyar Ipar okt. 18.

A bábu. (Gyerekjátékok a berlini játékkiállításon.) Irta B. Az Újság okt. 22.

 

VEGYES.

A Szepesmegyei Történelmi Társulat évkönyve. XI. évfolyam. 1908-ik évi tagilleték. A társulat határozata szerint és a szerkesztő-bizottság közreműködésével szerkesztette Kalmár Elek főgymn. igazgató, ezidei titkár. Lőcse, 1908. III. pótlék Wagner: Szepesmegye okirattárához. Magyar és lengyel királyok okiratai, Lublóvár kapitányságának rendeletei, a szepesi kerületi úgynevezett "Landgraffok" határozatai, bírák és tanácsosok bizonyítványai és döntvényei, városok határ-, oltalmazó-és kiváltság-levelei, valamint bűnügyi ítéletei, céhszabályai és más, főként a Szepesség történetéhez tartozó okiratok, eredeti források, vagy hiteles másolatok után összegyűjtötte Weber Samu lelkész és a szepesi városi ev. egyházmegye főesperese. A magyar tudományos akadémia támogatásával kiadja a Szepesmegyei Történelmi Társulat. 370 1.

Ausstellung München 1908. Irta Cari Conte Scapi-nelli. Pester Lloyd szept. 5.

Magyar Vonatkozású műemlékek Nápolyban Irta dr. Szentpéteri Sámuel. Uránia IX. 9. sz.

Az egyházművészeti kiállítást ismertették napilapok szept. 8., hetilapok szept. 13.

A stílusról. Irta Kosa Miklós Szalon Újság, XIII. 13. sz.

Iskolai képeskönyvek. Irta Lukács Gyula. Népmive-lés III. 6. sz.

Vidéki tárlatok. Irta Bayard. Egyetértés, szept. 13.

Ausstellung für kirchliche Kunst. Irta Gróh István. Pester Lloyd, szept. 12.

«Templomi művészet. Irta Tövis. A hét, szept. 13.

Egyházi művészet. Irta Quintus. Az Újság, szept. 13.

A "Kéve" berlini kiállítását ismertették: Frankfurtéi-Zeitung, Berliner Localanzeiger, Die Kunst, Deutsche Tageszeitung (Oskar Anwand), Berliner Zeitung am Mittag.

Egyházművészet. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye. XIV. 38.

Egyházművészet. Irta Lengyel Géza. Nyugat, I. 18.

A III. nemzetközi r aj z oktatás ügy i kongresszus Londonban. Irta Szerémi Lajos. Rajzoktatás, XI. 7. sz.

Eredeti műalkotások az iskolában. Irta Lovas Sámuel. U. o.

A középiskolai rajzoktatásról. Irta Bokor László. U. o.

Használati tárgyakról. ('Személtető rajzolás.) Irta Zsitvay János. U. o.

A jó ízlés városa. (München.) Irta Fabula János. Pesti Napló szept. 27.

Művészet és tömegízlés. Irta Lukácsi Jenő. Pécsi Napló, szept. 27.

Die Kunst und die Schule der Gegenwart. (L. Gurlitt előadása.) Pester Journal, szept. 29.

Zur Psychologie der Kunst. (A heidelbergi 3-ik inter-nacionális filozófiai kongresszuson megtartott felolvasás szövege.) Irta dr. Alexander Bernát. Pester Lloyd okt. 11.

A magyar karikatúráról. (Művészeti jegyzetek.) Irta Pogány György. Pesti Hírlap okt. 11.

Új képek és szobrok. Irta Tövis. A Hét okt. 11.

Fővárosi múzeum. Irta Zuboly. Pesti Napló okt. 11.

A Bisleri család műkincsei. (Remekművek gyűjteménye Milanóban.) IrtaKiss Ignác. Család és világ 1908. IX. Gyűjteményes tárlatok. (Nagy Vilmos, Frecskay Endre, Halász Elemér, Kisfaludy Zsigmond, Pállik Béla műveiről.) Irta Lengyel Géza. A Nyugat I. 20.

Római levél. (Művészeti benyomások.) Irta dr. Bernát Ottó. Egyetértés okt. 18.

A kairói múzeum Irta dr.Török Aladár. Új Szemle okt. 18.

Fényűzés a XVII. és XVIII. században. Jeltelen cikk. Magyarország okt. 18

Az eltemetett város. (Pompeji művészetéről.) Ellenzék Kolozsvárt, okt. 16. és 17.

Közönség, művészet. (Képeladásról stb.) Irta b. b. Szeged és Vidéke okt. 21.

Új művész-csoportosulás. ( Rákospalota körül.) Irta L. M. Budapesti Napló okt. 25.

A művészet értékéről. (Alexander Bernát könyve.) Irta S—i A—1. Egyetértés okt. 25.

A művészi akt anatómiája. Irta dr. Tellyesniczky Kálmán A fény 10. sz.

Az olajnyomás. Irta Magyar Rosenberg Emil. A fény okt. száma.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003