HAZAI KRÓNIKA

Hasonló gondolatoknak adott kifejezést Olgyai Viktor titkári beszámolója is a Magyar Grafikusok Egyesületének ez év január 8-án tartott első közgyűlésén. Jelentéséből kitűnt az is, hogy az egyesületnek ezidőszerint három alapító és száz pártoló tagja van. A választmány kiegészítése is megtörtént ez alkalommal. Rauscher Lajos, Olgyai Viktor, Conrad Gyula, Erdőssy Béla, Székely Andor és Árpád művész-tagok mellé, dr. Horváth László ügyészen kívül, ki a választmánynak hivatalból tagja, dr. Majovszky Pál és dr. Erdey Aladár pártoló tagokat választották meg egyhangúlag. Az egyesület e bizalomnyilvánítása hosszú évekre visszamenő érdeklődés és az ügy érdekében kifejtett buzgalom elismerése volt.

A művészi eredményről az 1909-iki nemzetközi grafikai kiállítás keretében történt az első korporativ beszámolás.

Az akkor bemutatott anyag már biztos jeleit mutatta az egészséges fejlődésnek és bizonyítékát nyújtotta annak, hogy a sokszorosító művészetek állapota Magyarországon kedvező, még a művészi fejlettség magas fokán álló nemzetek grafikájához viszonyítva is.

Jogosult optimizmussal beszélhetünk annak alapján, ami e nagy verseny óta történt. Grafikusaink nagy része gyors fejlődésben van. Többen mentek át előnyös változáson. Rauscher legújabb akvatintái friss és egyöntetű hatásukkal a pozitív előállítás fejlesztését célzó kísérletek sikeres befejezését jelentik. Conrad Gyula fametszetei színhatásban elevenebbek, harmonikusabbak, gazdagabbak lettek. Baranszky László, Raab Ervin, Nagy Sándor és Székely Árpád stílusban lettek tökéletesebbek, kifejezőbbek.

Meglepő haladásról tanúskodnak Wagner Géza linoleummetszetei és újabb rézkarcai. Szabad felfogás és természetes erő nyilvánul meg bennük látható módon. Vonalaikban egyforma mértékben jut kifejezésre a bátorság és finom érzés. Stílusérzékére egyébiránt a francia neo-impresszionizmus volt nevelő hatással.

Olgyai Viktor művészetében a megifjodás jeleit látjuk. Új érzéssel oldott meg egy rézkarcban oly feladatot (állatkép), amellyel eddig nem próbálkozott meg. Ujabb rendszerű marató eljárása is (jóllehet tökéletesítésre vár) intim hatások keltésére alkalmasnak bizonyult.

Lévy-Lénárd Róbert és Székely Andor megtartották az irányt, amelyben eddig haladtak. Technikájuk a régi maradt, felfogásuk azonban fokozatos tisztulást mutat. Erdőssy Béla viszont egy hangulatos kőrajzzal azt bizonyította be, hogy az egyéniségének megfelelő technikai eszközöket keresi sikerrel.

Egészséges monumentális felfogással és keresetlen kifejezési eszközökkel alkotta meg Paczka Kornélia legújabb nagy rézkarcát, Heymann József arcképét. Artisztikus szempontok kevésbbé vezették ezúttal, mint más alkalommal, de a művében megnyilatkozó igazság ereje elől kitérni nem lehet.

Kubinyi Sándor Münchenben élő művészünk éppen ellenkező úton van. Színes fametszeteivel a költői fantázia messzeségébe visz minket. Légies tónusaiban csupa gyöngéd érzés jut kifejezésre. A Németországban készült anyagot örömmel fogadhatjuk azért is, mert a figurális tárgyak térfoglalását jelenti s attól művészetünk minden ágán regeneráló hatást várhatunk.

Az Orsz. Képzőművészeti Társulat nemzetközi grafikai kiállítása megnyílt 1909, február 9-én, április 3-án nyilt meg a tavaszi kiállítás, október 9-én Tornai Gyula gyűjteményes kiállítása, november hó 13-án pedig az 1909—10. évi téli kiállítás.

A Nemzeti Szalonban jan. 10-én nyilt meg Halmi Artúr gyűjteményes tárlata, febr. 14-én a "M. I. E. N. K." művészcsoport kiállítása, ápr. 18-án a Magyar Képzőművészek Egyesületének első nemzetközi kiállítása, máj. 29-én a Nemzeti Szalon tavaszi és nyári tárlata (Ajdukievicz Ta-deusz és Garay Ákos kollekciójával), szept. 23-án Körösfői Kriesch Aladár, Nagy Sándor és a gödöllői művésztelep kiállítása, nov. 7-én a "Kéve" művészegyesület kiállítása, dec. 8-án a Nemzeti Szalon jubiláris téli tárlata (Pettenkoffen Ágost és Hadi Richárd kollekcióival). Vidéken rendezett kiállításai a következők voltak: Karcag (márc. 19.), Besztercebánya (ápr. 25.), Nyíregyháza (okt. 17.) Kecskemét (nov. 28.).

A Könyves Kálmán r.-t. szalonjában jan. 27 én nyilt meg Boem Ritta kollektiv tárlata, máj. 3-án karikatúra kiállítás a gyermekvédő liga javára, máj. 15-én, Franz Courtens festményeinek kiállítása, szept. 15-én Kövér Gyula gyűjteményes kiállítása, okt. 13-án az őszi kiállítás, dec. 3-án Olgyay Ferenc gyűjteményes kiállítása. Az "Új képek" kiállítása dec. 31-én.

Az Uránia műkereskedés helyiségében okt. 5-én nyilt meg Fái Dezső és Gulácsy Lajos műveinek kiállítása.

A Szépművészeti Múzeumban márc. 28-án nyilt meg Kaufmann Angelica festményeinek kiállítása, szept. 25-én Zorn Anders grafikai műveinek kiállítása.

Az Iparművészeti Múzeumban nov. 24-én nyilt meg a stokholmi iskolák rajzkiállítása, nov. 24-én a svéd népművészeti kiállítás.

Az Iparművészeti Társulat ápr. 1-én nyitotta meg lakberendezési kiállítását az Iparművészeti Múzeumban, nov. 24-én nyilt meg a karácsonyi vásár. Vidéken Debrecenben rendezett a Társulat iparművészeti tárgyakból való kiállítást, amely ápr. 7-én kezdődött.

Myskovszky Viktor 1838-ban született Bártfán. Régi lengyel nemesi családból származott, ősei a XVIII. század végén, a lengyel szabadságharc leveretése után költöztek Bártfára, ahol atyja. Myskovszky Ferenc szenátor és városi patrícius volt. Középiskoláit szülővárosában, majd Sátoralja-Ujhelyen, Rozsnyón és Lőcsén végezte. Felsőbb tanulmányait 1863-ban a budai műegyetemen kezdette meg, majd a bécsi politechnikumon folytatta és végezte be 1866-ban. Közben már foglalkozott archeológiával és műtörténettel. Az építészmérnöki pályán nem dolgozik sokáig, 1861-ben tanári pályával cserélte fel, a körmöcbányai áll. főreáliskolánál, mint az ábrázoló mértan és építészet tanára. Később elhelyezték a kassai főreáliskolához. 1880-ban a Tud. Akadémia levelező tagjának választotta. 1897 júniusában, amikor nyugalomba vonult, megkapta a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét. Tagja közé számította a műemlékek országos bizottsága, a bécsi Central Commission zu Erforschung und Erhaltung der historischen Kunstdenkmäler, a milánói Collegio Internazionale di scienze stb. A párisi 1878. évi kiállításon ezüst érmet, az 1879. évi székesfehérvári kiállításon aranyérmet, a milleniumi kiállításon nagy érmet és díszoklevelet nyert. Cikkei a Hazánk és Külföld, a Vasárnapi Újság, az Archeológiai Értesítő, az Archeológiái Közlemények, az Ország Tükre, az Egyetemes Philologiai Közlöny stb. folyóiratok hasábjain jelentek meg.

Könyvalakban megjelent munkái: Felsőmagyarországi útirajzok. (2 album, 50 lappal.) — Bártfa középkori emlékei. (Bpest, 1879. 8°, két rész.) - Magyarországi Régészeti Emlékek. (Kiadja a M. Tud. Akadémia.) - - Magyarország középkori és renaissance stilű műemlékei. — Kunstdenkmale des mittelalters und der Renaissance in Ungarn. (Récs, 1885. 10—10 műlap.) -- A renaissance kezdete és fejlődése, különös tekintettel hazánk építészeti műemlékeire. (Bpest, 1881. 18 fametszettel. Akadémiai székfoglaló.) Értekezések a tört. tudományok köréből. IX. 8.) Felsőmagyarországi műemlékek és régiségek. (II. o. 1888.) — Kassa város középkori és renaissance stilű műemlékei. (U. o. 1895.) — A pusztuló nemzeti műemlékeink megóvása és fentartása érdekében. (Kassa, 1898. Memorandum.)

Nécsey László doktor halálának hírét mély fájdalommal vette mindenki, aki a megboldogulthoz közel állott. Komoly, szelíd lelkű, önzetlen ember volt. Egyedül hivatásának élt. Aki ismerte, csak barátja lehett.

A létért való harctól megkímélte sorsa. Annál nagyobbak voltak azonban benső küzdelmei, míg a hivatásának megfelelő pályát megtalálta. S midőn gyökeret kezdett verni a kedvező talajban - - egy váratlanul beköszöntött tüdővész rövid néhány hét alatt elpusztította.

1878 december 19-én született a barsmegyei Verebélyen. Gimnazista korában Érsekújvárra került, de ott a középiskolának csak első osztályát járta. A többi hetet Besztercebányán végezte. Az érettségit 1890-ban tette le. A hivatottság érzete nélkül iratkozott be jogásznak a budapesti egyetemen. A szigorlatokat már nem is tette le. Hazautazva kijelentette szüleinek, hogy a bölcsészeti szakra lép át.

Kezdetben magyar és francia irodalommal foglalkozott. Különös szeretettel tanulmányozta az utóbbit. Időközben egyre jobban vonzotta a művészettörténet, míg végül annak kutatását választotta élete főfeladatául.

1903-ban a müncheni egyetemre ment, hol két éven át főleg Vollt és Furtwänglert hallgatta ; majd egy évet a párisi egyetemen töltött. 1906-ban újra Bpesten iratkozott be és itt is szerezte meg a doktori diplomát 1907 júniusában, mint Pasteiner Gyula tanítványa. A következő év március elsején kezdte meg szolgálatát a Szépművészeti Múzeumban.

Nécsey László a komolyan gondolkozó nemes törekvésű ember legtisztább típusa volt, az akarnokság minden nyoma nélkül. Nem vezették kicsinyes szempontok. Elete és tudományos működése közt a legszebb összhang uralkodott. Élvezetből dolgozott s éppen azért nem jutott annyira, hogy sokat adjon sajtó alá. Csak arról írt, ami igazán érdekelte s amit feldolgozásra érdemesnek talált. Munkáit gondosan készítette elő s alapos megfontolással tett papírra minden szót.

Doktori értekezése "Vittore Pisano" 1907-ben jelent meg a Franklin-Társulat kiadásában. A nagy elmélyedéssel írt stílkritikai dolgozat Pisanello művészetének forrásaira igyekszik világot vetni. (A művészről azóta kimutatták, hogy keresztneve nem Vittore, hanem Antonio volt.)

A kérdéssel már többen foglalkoztak s Nécsey csak adalékokkal járult hozzá annak az elméletnek bizonyításához, hogy ezen olasz festő művészete a XIV. századi burgundi, illetőleg francia miniatorok felfogásával áll legközelebbi rokonságban. Az értekezés önálló eredményekben leggazdagabb része Pisano két ismert arcképének elemzése. A finom megfigyelések egész sora szolgál itt három tétel bizonyítására. Pisanello festői stílusa az említett északi művészekével alapjában megegyezik. Festő és éremmintázó művészete közül az előbbi az idősebb. Két arcképe közül a Ginevra estei hercegnőt ábrázoló miniaturszerű festmény más művészi nézletből keletkezett, mint az estei Lionellot ábrázoló plasztikus jellegű képmás.

Nécsey egyéb irodalmi munkái közül legértékesebbek azok a kritikák, melyeket a Budapesten megjelenő "Revue ele Hongrie" című folyóirat számára írt. Beszámolt ezekben minden nevezetesebb művészeti eseményről és elismerésre méltó objektivitással fogalmazta meg mindig véleményét. A magyar festészet legújabb fellendüléséről szólva1 nem mulasztotta el pl. rámutatni Hollósy Simon érdemeire. Nécsey maga is szoros összeköttetésben állott egy ideig a sok méltatlanságot szenvedett művésszel, ki tanulmányaiban nagy segítségére volt. Nem hagyhatjuk említés nélkül a Budapesti Hírlapban és Az Újságban megjelent Velazquezről szóló cikkeit, úgyszintén azon névtelen kritikákat sem, melyeket még fiatal egyetemi hallgató korában a Független Magyarország számára írt.

Többhöz nem volt ideje. Tudásának gyarapítását fontosabbnak tartotta, mint az elért eredmény publikálását. Olcsó sikerekre, nevének szellőztetésére nem vágyott. Egyáltalában egész működése nem volt egyéb, mint gondos alapvetés, a legfontosabb tudnivalók gyűjtése.

Ritka jelenség a mi társadalmunkban, hol napirenden van már a művészet alacsony kizsákmányolása is. Nagy igazságtalanság volt tehát a sorstól, hogy éppen öt ítélte halálra. Bánatos szülei harmadik fiúkat vesztették cl benne. Az elköltözöttek egyike volt az 1902-ben 32 éves korában tragikus véget ért Nécsey István festőművész.

Holttestét hazahozták Vercbélyre és november 20-án temették el. A Szépművészeti Múzeum mély gyászának dr. Krammer Ernő igazgató adott méltó kifejezést. Mi, akik jól ismertük, azzal a fájó tudattal válunk meg tőle, hogy ezúttal egy sokra hivatott kifogástalan emberről kellett lemondanunk.

A Nemzeti Szalon jubiláns kiállításán a Nemzeti Szalon jubiláris nagy aranyérmét Szenes Fülöp nyerte a 350. számú: Női arckép című művével. A Nemes Marcel által figurális műre adományozott 500 koronás díjat Kacziány Ödön nyerte a 267. számú: Leselkedő című olajfestményével. Özv. Csantavéri Törley Józsefné által a főváros környékét megörökítő műre adományozott 400 koronás díjat Kézdi-Kovács László nyerte a 276. számú: Kilátás a Zugligetből című olajfestményével.

HIRSCHMANN TIVADAR rajzolta a 3-ik oldal fejlécét.

GYÖNGYÖSSY ALADÁR rajzolta a 10-ik oldal fejlécét.

HOFFMANN LILY rajzolta a 23-ik oldal fejlécét. HAZAY ALADÁR rajzolta a 37-ik oldal fejlécét. BARTA ERNŐ rajzolta a 38 ik oldal fejlécét.

GUTTMANN BERTOLD rajzolta a 42-ik oldal fejlécét.

WEBER JÓZSEF rajzolta a 36-ik oldal záródíszét.

HEMBACH GYULA rajzolta a 41-ik oldal záródíszét.

A KÖNYVES KÁLMÁN jogosításával közöljük ebben a számban a következő műveket: Róna József: József és Potifár felesége, Mendlik Oszkár: Zivatar, Pentelei Molnár János: Harminc ezüst pénz.

—344.

Kevés az, amit róla Singer H. W.: "Allgemeines Künstler-Lexikon" Frankfurt a/M 1906. évi kiadásának pótkötctében olvasunk.

Cop a villachi fafaragászati iskola növendéke volt, majd a szobrászatot tanulta Helhnertől.

Művei közül az "Ábránd", (Phantasie) és "Hírnök" (Avisator) címűeket emlegetik. Hol vannak ezek, előttem ismeretlen. —346.

A német irodalomban Burckhardt és Justi óta szinte beláthatatlan szaporaságú és egyben kiváló jelentőségű a művészeti tanulmányok, műtörténetek, monográfiák sora. Ez a nagy fellendülés hozta magával, hogy a művészeti irodalom is differenciálódni kezdett. A tudomány népszerűsítése, amely Németországban minden téren páratlan sikerrel folyt és folyik, átterjedt a művészeti irodalomra is: se szeri, se száma a különböző népszerűsítő műtörténeteknek, amelyek részben hatással voltak a többi külföldi ilyfajta vállalkozásaira is. A stíluskritikai és levéltári kutatás is Németországban a legélénkebb s messze kiterjed az ország határain túl is. Muther nem tartozik sem az egyik, sem a másik kategóriába. Hogy művészeti iratai a legnépszerűbbek Németországban, azt fényes tollának köszöni, de műve nem áll egyenest a propagáló cél szolgálatában. A stíluskritika és adatkutatás sem vallhatja őt magáénak; mert e két terület őt magát sohasem érdekelte valami nagyon. Ezért gyakran csóválják fejüket attribucióinak hallatára a stíluskritikusok. A legnagyobb könnyedséggel teszi magát túl oly kérdéseken, mint amilyenek Lionardo, Giorgione, Michelangelo élete művének megrostálása, pedig ennek magának is nagy irodalma van ma már Németországban.

Muther elsősorban művész. S tehát a képek érdeklik mindenekfelett, nem annyira a hozzájuk fűzhető adatok. Álláspontja körülbelül az, hogy a világ nagy képmúzeumának kincsei elvégre is létező realitások, amelyek itt vannak, megnézhetjük, élvezhetjük azokat, érzelmek, gondolatok kelnek láttukra. S e képeket művészek festették. Vérből, húsból való emberek, akiknek volt mondanivalójuk s ha nagy művészek, úgy bizonyára meg is mondják a képeik mindazt, amit mi egy képen egyáltalán érdekesnek tarthatunk. Lehet, hogy a kritika ki fogja mutatni holnap, hogy valamely mű más szerzőjű, mint tegnap még hitték, de a kép maga azért mégsem változott. Kiaknázni mindazt, amit e kép magában rejt, elevenen mutatni be a beléje zárt művészi szándékokat: íme a feladat, amelyet maga elé tűzött. De a művész intencióit benső szálak kötik a kor embereihez, azok érzésvilágához. Muther tehát ezt a körülményt is belevonja vizsgálódása körébe s így élénk, friss képét adja mindannak, ami tisztán művészi elem a képírásban.

Minden azon fordul most meg, hogy az író e rendszere mily módon ölt testet az írásában.

És e pontnál, amely a leglényegesebb, egyszerre előttünk áll igazi pompájában e mester nagysága. A modern Németországnak egyik legkitűnőbb íróművésze. Tolla varázserejű: hirtelenül megelevenedik minden az ő előadásában. Stílusa merőn egyéni: senki máséhoz nem hasonlítható. Ha kell, új kifejezéseket teremt. Egy-egy jelzője merész intuícióval egyszerre képes helyettesíteni egy hosszas tudományos definíciót. Egy művész rejtett szándékai hirtelenül elibénk kerülnek, egy kor lelke rezdülései valósággá válnak szemeink előtt. Hány mestert vonultat fel e nagy munkában, s mint talál valamennyinek az elevenébe! Valóban: teljes életében adni elő egy rég elhamvadt művészetet, senkinek sem sikerült még annyira, mint neki. Éppen mert íróművész, nem cipel minket hosszadalmas labirintusokon által, hanem megannyi fürge, mesteri, találó képet vetít elénk pár mondattal. Azt mondták róla, hogy impresszionista író. Ilyen értelemben valóban az is.

E mester kalauzolása mellett tekinteni végig a festészet történetén: nem hétköznapi élvezet. Ez a három kötet pedig még azoknak is, akik különösb kedvet nem éreznek a művészettel szemben, mint olvasmány is élvezetes lehet. A nagy mű az ókeresztény művészettel kezdődik és elvezet minket a XX. századig. S felöleli az összes kultúrnépeket. Persze nem egyformán. Mert például Magyarország a lehető legrosszabban járt. Ezt a területet Muther nem ösmeri, tehát nem is írt róla. Pedig biztosra vesszük, hogy ha valaha alkalma lett volna Szinyei-Merse, Paál, Lotz, Székely, a nagybányaiak legjobb munkáival megismerkednie: érdekes fejezet telt volna ki a magyar művészetből. Mi magunk vagyunk az ilyféle bajoknak okai: semmit sem teszünk annak érdekében, hogy a külföld megismerjen minket. Igaz, hogy múzeumunkat nem vihetjük vándorútra. De legalább néhány jól összeállított és kellő módon kiadott publikáció mégis csak elkelne a külföld irodalmi piacán. Persze nem olyan "díszművek", mint amilyenekkel eddig megpróbálkoztak.

Ez a hiány csak a mi bajunk. Egyebekben Muther e nagy munkája a maga nemében a mai művészeti irodalomnak egyik elsőrendű mesterműve.