Kilencedik évfolyam, 1910    |    Negyedik szám    |    p. 159-163.    |    Facsimile
 

 

BARABÁS MIKLÓS PESTRE ÉRKEZÉSE 1835-BEN ÉS ELSŐ SIKEREI

Ismeretes dolog Barabás emlékirataiból, hogy Pesten maradását annak a körülményeinek köszönhette, hogy útitársa, kivel Kolozsvárra akar visszamenni, más útitársakkal szerződvén, Barabás arra határozza magát, hogy a telet csakugyan Pesten fogja tölteni, sőt, ha ismeretségre tesz szert és munkát is kap, egyhamar el se megy innen. Barabás tényleg 1835. év őszén ért Pestre. A Honművész 1835. évi december 24-iki 103-ik száma ekként emlékszik meg róla első ízben: "Ismét egy jeles honi festőt mutatunk be hazánknak, Markosfalvi Barabás Miklós úrban, ki Erdélyi (Markosfalvi), székely születésű s egy hónap előtt Olaszországból jött hozzánk, hol magát a fensőbb festészetben tökély esíté. Múlt 13-án állítá ki Pesten a Nemzeti Kaszinó nagy termében egyik pompás nagy festvényét, mellyet a műkedvelők megvásárolhatnak. E színes másolati kép Európát tárgyazza,1 szélessége 9, magassága 7 lábnál több. Lakik e művész úr Pesten, a volt Deron, most Nákó-háznak 2-ik emeletében a 19. sz. alatt. Fest történeti s arcképet." Mint e sorokból látjuk, Barabást a szerencse karjaira vette s már 1835 őszén bejuthatott a Kaszinóba, egyik másolatát ki is állíthatta s ezzel megszerezte főuraink ismeretségét.

A Honművésznek 1836. évi március 11-iki (20-ik) száma már azt írhatta róla, hogy "mindig élénkebb pártfogásra talál, műterme számos vendégtől látogattatik. A szerény művész szíves készséggel mutatja mindenkinek műveit, melyek között a külföldnek, jelesen olasz honnak igaz érdekes vidékei, öltözetei, jelesb épületei stb. saját ecsetjével készült rajzvonatokban (!) különös szemlélésre méltók. Ezekből már is több példányt kellett lemásolnia több műértő uraság számára. Az arcfestésben, életnagysági másolatokban, melyeket Barabás úr e pár hónap alatt készített, jeles ügyességet tüntetett ki."

Barabás maga beszéli el, hogy egy ízben Vörösmarty, Toldy, Bártfai László és Széchenyi titkára Tasner Antal meglátogatván, Tasner megrendelte nála Vörösmarty mellképét olajban. Ez a kép 1836. év elejével készült el. A Honművész ezen évi márciusi száma ezeket írta: "Vörösmartynkat legközelebb végzé meglepő igazsággal s művészi valósággal." Ezt a festményét később tussrajzban lemásolta az Aurora 1837-iki évfolyama számára, de Axmann igen gyarló metszetével Barabás nem volt megelégedve.

Erről az eseményről a következő, művészettörténetileg is jelentős sorokat írta Bajza József, 1836 januárius 3-áról barátjának Stett-ner Györgynek: "E napokban fog elkészülni Miska (t. i. Vörösmarty) arcképe, melly mint mindnyájan reményijük, igen jó lesz, mert még csak egyszer ült Miska s már is találva van. Képzelni fogod ha nem mondom is, hogy én a képet az Aurora számára készíttetem. Azért festettem először olajban, hogy a metsző számára készítendő rajzolat annál tökéletesebb legyen, most mind a kettőt egy művész dolgozta, t. i. Barabás nevű festő, ki tökéletesen magyar (székely ivadék) s két évi Olaszhonban való mulatása után, most érkezett meg Pestre. Igen ügyes ember, festői tehetségét messzebbre vitte, már is, ámbár fiatal, mint valamennyi eddigi magyarjaink s én azt hiszem felőle, hogy az Auroránál igen sok hasznát fogom vehetni és segedelmével azután könnyebb lesz eredeti képeket adnom mint eddig."

A művészetpártolás kezdetleges módjait és anyagi nehézségeit nem kevésbbé jellemzik a következő sorok. "A Miska olajba festett képét óhajtanám, hogy körünkbe maradna; én szerettem volna magam megtartani, de 40 pengő forintot (annyiért festetik) nem adhatok ki képre, s azért azt gondoltam, hogy legjobb leszen azt köztünk kijátszani. (!) A kijátszás már végbe mehetett volna, de előbb tudatni akarom veled s kérdem, ha lesz-e kedved sorsot (t. i. sorsjegyet) vagy sorsokat venni. Előbb legszorosabb barátainkat szólítom meg s a kissé idegenebbet csak akkor, ha még sorsok fenn maradandnak. Vagy két-három pengő forint lesz egy sors ára, több semmi esetre nem. Kérlek írd meg, akarsz-e részt venni, és mennyiben, de minél előbb." (V. ö. Bajza József összegyűjtött munkái. Harmadik bővített kiadás. Hatodik kötet. Budapest, 1900. 392 lap). Megtörtént-e a kisorsolás, vagy nem, nem tudjuk megmondani. De mindenkép jellemző, hogy a kezdő művészt szegény magyar írók támogatják első sorban. Ha anyagi tekintetben ez a manapság csekélynek látszó 40 frt, nem is lendített valami nagyot Barabás anyagi helyzetén, az erkölcsi támogatás értékét semmikép se lehet kicsinyelni. A közeljövő megmutatta, már mit jelentett Barabásra a magyar írók pártolása.

Ennek az 1836-iki esztendőnek két nagy eseménye volt. Az egyik az, hogy midőn Biharmegye arra kérte gr. Széchényit, hogy engedje magát lefestetni a megyeház részére, 1836 febr. 11-én kelt levelében, e célra Barabás képíró hazánkfiát hozta javaslatba, mint "igen becses és ritka ügyességgel bíró festőt." 2 Erről a képről írta a Honművész, hogy "nemsokára meg fogja kezdhetni gr. Széchényi István életnagyságú képét, melyet t. n. Bihar vm. rendeléséből a nevezett megye gyűlési termének számára készítend."

Ez az ajánlat egyszerre országos hírűvé tette Barabást.3

A másik nagy esemény az volt, hogy a.M. Tud. Akadémia 1836 szept. 10-én levelező tagjává választotta. A 26 éves Barabás tehát egy év alatt nemcsak országos hírű festőművész lett, hanem tagja Magyarország első tudományos testületének is. De míg mint festő gyorsan igazolta a hozzá fűződő reményeket, mint akadémikus csak 23 év múlva, 1859 októberében tartotta meg székfoglalóját azon az értekezésével: A festészeti távlattani visszaélések és áltanokról... Emlékirataiban egyszerűen Müllernek nevezi azt a "szász tudóst" akinél ekkor albérletben lakott s aki szerinte a "nagyszebeni szász egyetemen (!) tanár lett." Ez nem lehet más, mint az a Müller (János) Godofréd bölcseleti és jogi doktor, császári tanácsos, aki külföldi tanulmányútja után 1824 végén hazajött s mint köz- és váltóügyvéd válassza lakhelyül". B. Emlékirataiban egyszóval sem említi, hogy Szent-Pétervárra akart menni. (V. ö. Ujabb-kori Ismeretek Tára, Pesten 1830, 323-6. lap.)

17 évig Pesten működött. Többször föltűnt megdicsért, megjutalmazott magyar pályaműveivel. Az ág. év. főconsortium 1844 januárjában meghívta őt az újonnan alakult szebeni jogi karhoz tanárnak. Szül. 1796, megh. 1881. Barabás megemlíti Emlékirataiban, (155. lap), hogy 1836. tavaszával éves lakást vett föl. Erről az eseményről ekként emlékezik meg a Honművész 1836. évi május 1-i számában (35. sz. 274. lap). "Barabás Miklós honi festőnk Pesten mindinkább élénk pártfogásban részesülvén, olly számos megbízásokkal tiszteltetek meg, hogy azoknak elkészítésével hosszas időig foglalatoskodhatik. Figyelmeztetjük ezúttal a t. közönséget, hogy e jeles művészünk előbbi szállását változtatván most a József-piacon lakik, Almássy 160. számú háznak második emeletében."

Az adatok ezen pontos találkozása nagyban emeli Barabás Emlékiratainak hitelességét.

Ez a nagy elfoglaltság azonban annyira megviselte Barabást, hogy 1837. tavaszán el kellett utaznia Pestről. Orvosa fürdőbe küldötte, de e helyett nagy utakat tett Erdélyben és saját szavai szerint, 1837 novemberében már Pesten volt. (Emi. 168. lap). A Honművésznek 1838. évi murcius 15-iki száma (21. sz. 163. lap), így emlékezik meg róla: "Barabás Miklós erdélyi útjából visszatérvén, sok jeles képmásolatot, különös szépségű modorban készülve, hozott onnan magának. Nem rég készíté el életnagyságban Schodelné asszonyt mint Normát, igen helyesen találva." Schodelné tudvalevőleg az akkori pesti magyar (később Nemzeti) színháznak ünnepelt primadonnája volt, ki mint Norma óriási sikereket aratott. Schodelné hírességét mutatja az is, hogy 1838 telén, az akkor föltűnt Kiss Bálint e dalszínésznő mellképét festette meg.

A Honművész Barabás képe alkalmából, egy életrevaló eszmét vetett fölszínre. Azt hozta ugyanis javaslatba, hogy "igen szép volna, ha magyar színészeink arcképeik megszereztetnének a művész uraktól (t. i. Barabástól és Kisstől, továbbá Korától, ki Lendvayt mint Zampát térdképben feste) és pesti magyar színházunk valamellyik teremének díszítésére adatnának, hogy idővel e képek sza-poríttatván, illy értékes műgyűjtemény is ékesítené azt."

Sajnos, e szinész-Pantheon tervét teljesen elmosta az 1838. évi pesti árvíz.

Barabás is elhatározván, hogy hosszabb időre Erdélybe költözik, ezzel pályájának egy új fejezetét kezdette meg.

B. J.

1 Hihetőleg a Paolo Veronese után készült másolat lehetett, melyet Barabás Emlékiratai 138. lapján említ.

2 E levelet a Történeti Lapok közölték. Szerk. K. Papp Miklós, 1874. évf. 5. sz. 77—8. lap. A Barabás közölte szöveg és e között csupán helyesírási eltérések vannak.

3 Egy másik életrajzíró szerint. Széchenyi István gróf éppen akkor látogatta meg, midőn Vörösmartyt festette. Ez annyira megtetszett neki, hogy őt ajánlotta Biharmegyének. De ugyanezen évben lefestette Széchényit Hontmegye számára is. Majd lefestette még a Luccai herceget, gróf Károlyit, Fáy Andrást és gr. Teleki Józsefet a m. tud. Akadémia számára. "És dolgainak ezen szerencsés folyama elhatározó befolyással volt arra, hogy Oroszország helyett végképpen Magyarhon fővárosát

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003