|
HAZAI KRÓNIKA
PESKY EDE. Nevét a hatvanas években sűrűn emlegették, atyja is ösmert pesti művész volt, aki szintén széleskörű munkásságot fejtett ki. Ismételten megemlékeztünk róla a Művészet hasábjain. Pesky Ede korán elhagyta Pestet, tíz évig Bécsben, s csaknem élte végéig Bukarestben dolgozott. Közvetlen halála előtt, amelynek hírét az imént vettük, telepedett vissza Magyarországba.
Az elhunyt művész családjának szívességéből az alábbiakban közöljük életrajzi adatait:
Pesky Ede 1835 december 10-ikén született Pesten. Atyja, Pesky János, ösmert és becsült pesti egyházi festő volt. Már gyermekkorában nagyon hatott rá atyja művészete. Örömest rajzol-gatott s atyja tehetséget látva benne, oly sikerrel oktatta, hogy a fiú csakhamar jelentékeny segítségére is vált. A törekvő ifjúnak azonban mész-szebb jártak a vágyai. Csakhamar ráunt arra, hogy a különböző szentek egyformán unalmas ábrázatait fesse folyton vászonra. Vágya az arckép felé vonta.
Csak hosszas küzkö-dés után bírta atyját rábeszélni, hogy az elengedje a bécsi művészeti akadémiára. A szülői háztól való búcsúja nem volt valami különösen szívélyes, mert hisz atyja inkább azt szerette volna, hogy a fiú támaszul maradjon s úgyszólván állandó munkatársa legyen. Hogy pénz dolgában is független legyen a szülői háztól, elfogadta a Bécsben lakó Eszterházy-család meghívását, ahol szállást és élelmet kapott. Ott megfestette a család összes tagjainak s egy sor ösmerősüknek arcképét s ezzel eléggé kiterjedt megrendelő-kört teremtett magának. Közben szorgalmasan eljárt az akadémiára.
1863-ban meghalt atya. Az ifjú művész most már kötelességének tudta özvegyen maradt anyját segélyezni. Tanulmányait félbehagyva, hazasietett s első sorban befejezte atyjának még munkában maradt képeit, hogy a megrendelőket kielégítse s ezzel aztán lassankint maga is oly munkakörbe jutott, amilyenben annakelőtte atyja élt.
Atyjának megrendelői és jóakarói közétartozott Haynald érsek is. Haynald most a fiatal Peskyt is ugyanazzal a rokonszenvvel tüntette ki s ily módon temérdek megrendelést juttatott neki. Így megrendelésre festette ez időtájt a többi közt az esztergomi és pécsi székesegyház nagy oltárképeit. A hercegprímás Esztergomba hivatta Peskyt, hogy megrendelés céljából mutasson be neki egy sor vázlatot. Az egyházfejedelem magyar szóval fogadta a művészt, aki azonban csak töredékesen tudott magyarul. Peskyék családi hagyománya szerint a megrendelés.ezért füstbe ment és a képeket Pesky vázlatainak felhasználásával más festette. Sok sürgetés ellenére sem kaphatta vissza vázlatait.
Pesky elkeseredetten hagyta el Magyarországot, néhány éven át Keleten utazott, eljutott Konstantinápolyig is s mindenütt arcképmegrendeléseket kapott az előkelő világ körében. Végre 1871-ben Bécsben telepedett le. Itt elhibázott spekulációk révén tekintélyes vagyonát elvesztette. 1881-ben Bécset is elhagyta és Bukarestbe költözött. Itt azután állandó munkakört teremtett magának. A gazdag bojárok csakhamar szemet vetettek rá, egyik a másik után lefesttette magát vele, Károly király és Erzsébet királyné is ült neki. Számos képet festett a népéletből: román néptípusokat, jelesebb épületeket, így a többi közt a Coltu-tornyot, ez most a bukaresti múzeumban van. Számos középület, iskola, vasúti pályaudvar, templom rejti magában műveit. Fáradhatatlanul dolgozott.
A kilencvenes évek végén váratlan csapás érte. Szürke hályog borult a szemére s ismételt műtét ellenére is megvakult. Már ezt megelőzőleg hazai földre vonult vissza, Brassóba, ahol villája volt. Itt halt meg, rövid és súlyos betegség után, 75 éves korában, ez év februárjának 11-én éjjel. Február 13-ikán temették el Brassóban, a virágvölgyi temetőben.
Derék, szorgalmas művészt vesztettünk benne.
TANULMÁNY FADRUSZ JÁNOSRÓL. A pozsonyi Toldy-Kör az idősb Vutkovich Sándor emlékére létesített alapból irodalmi pályázatot hirdetett Fadrusz Jánosról írandó tanulmányra. Márciusban dőlt el a pályázat sorsa. Az ülésen a kör előadója nagy elismeréssel emlékezett meg az "Egyiptom a Nilus ajándéka" jeligéjű műről s a díjat egyhangúan ennek ítélték oda. A kitüntetett mű szerzője Lázár Béla dr.
A NEMZETI SZALON KÖZGYŰLÉSE. Március 14-ikén tartotta meg a Nemzeti Szalon rendes évi közgyűlését Kacziány Ödön elnöklésével. A határozatképesség megállapítása után Déry Béla ügyvezető titkár bemutatta Zichy János grófnak, az új kultuszminiszternek átiratát, amelyben értesíti a Nemzeti Szalont kultuszminiszterré való kinevezéséről. A közgyűlés elhatározta, hogy Zichy János grófot, aki a Szalonnak régi tagja és pártolója, üdvözölni fogja. Majd az évi jelentés ismertetésére került a sor. Tavaly májustól decemberig (a tavalyi közgyűléstől az év végéig) 11.312 fizető látogató tekintette meg a Szalon kiállítását, s a belépődíjból 8535 korona volt a bevétel. A vidéki kiállításoknak 1021 látogatója volt és 888 korona bevétele. A súlyos és nyomasztó adósság fizetését a Szalon már megkezdte és eddig 13.636 korona 61 fillért törlesztett. A közgyűlés az igazgatóság és a felügyelő-bizottság jelentését tudomásul vette, a felmentvényt megadta, a zárószámadást s a költségelőirányzatot pedig jóváhagyta. Ezután Kézdi-Kovács László bemutatta Andrássy Gyula grófnak, a Szalon elnökének levelét, amelyben Déry Béla ügyvezető titkárt, érdemeinek és kitűnő munkásságának elismeréséül igazgató titkárrá nevezte ki. A választás soréin elnökké egyhangúan Andrássy Gyula grófot, művészi alelnökké Róna Józsefet választották meg. Újjáalakult a választmány is.
REINHARD KÁROLY festőművész életrajzát közöltük az ez évi folyam 79—82-ik oldalán. Az életrajzi adatok során az állott, hogy a művész Jászberényben született. Ez téves. Reinhard Győrszigeten született, mint azt velünk özvegye közölni szíves volt.
KIÁLLÍTÁSOK. Az elmúlt hónapban ismét néhány kiállítás nyílt meg: a Nemzeti Szalon tavaszi tárlata, a Művészházban a bibliai képek kiállítása, a Könyves Kálmán szalonjában a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállítása. Végül április elsején megnyílt a nagy tavaszi tárlat is a Műcsarnokban.
KITÜNTETÉSEK. A Magyar Mérnök és Építész-Egylet Czigler-plakettjét Medgyaszay István kapta. Az egyesületi aranyérmet s ezzel a közoktatásügyi minisztérium által adott 1200 K utazási ösztöndíjat Wannenmacher Fábián, ugyan-e pályázat második díját, az egyesületi ezüstérmet Szende Andor nyerte el. A kitűzött feladat egy világvárosi árúház terve volt,
A postai új értékjegyek pályázatán az l. díjat (1500 K) Tull Ödön, a 2-ikat (1500 K) Helbing Ferenc, a harmadikat (1000 K) Tull Ödön, a 4-iket (1000 K) Brandmayer Vilmos, az 5-iket (500 K) Sándor Béla, a 6-ikat (500 K) Szentkuty Jenő, a 7-iket (500 K) Muhits Sándor, a 8-ikat (500 K) ifj. Englerth K. F. kapta. A zsűri megvételre ajánlotta Mihály István és Szántó Gergely, Földes Imre, Tary Lajos, Nagy Sándor egy-egy tervét.
A római magyar művészház tervpályázatán az 1-ső díjat Hoepfner Guidó és Györgyi Géza, a 2-ikat Bálint és Jámbor, a 3-ikat Balogh Lóránt terve kapta.
A Szent-Imre Kollégium által új templom és gimnázium tervére hirdetett pályázaton az 1-ső díjat Györgyi Dénes, a 2-ikat Kotál Henrik, a 3-ikat Wannenmacher Fábián kapta. Megvették Foerk és Petrovácz, Fábián és Sautner pályaműveit.
A resicai postahivatal tervpályázatán az első díjat Wälder Gyula, a 2-ikat Sautner és Lomjánszky, a 3-ikat Magyar Vilmos kapta. Megvásárolták Maroscher Sámuel művét.
A debreceni Árpád-téri kálvinista templom tervpályázatán az 1-ső díjat, a kivitellel való megbízást, Tóásó Pál kapta, a 2-ik, 400 koronás díjat Borsos József, a 3-ikat (200 K) Bobula János.
A balmazújvárosi községháza tervpályázatán a 300 koronás 1-ső díjat Pavlovits és Szilágyi, a 200 koronás 2-ik díjat Linn Henrik kapta.
Bíró Mihály a londoni Studio plakettpályázatán első díjat nyert.
A bécsi "Hagenbund" a "KÉVE" művészegyesület elnökét, Szablya Frischauf Ferenc festőművészt, továbbá Lohwag Ernesztin festőművésznőt, a "KÉVE" rendes tagját, legutóbb tartott közgyűlésén levelező tagokká nevezte ki.
EGRY JÓZSEF "Őskor" című festményét reprodukáljuk e füzet mellékletén.
HENDRICH ANTAL rajzolta a 146. oldal fej-écét.
WEBER JÓZSEF rajzolta a 159. és 164. oldal fejlécét.
LOHWAG ERNESZTIN rajzolta a 175. és 179. oldal fejlécét.
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTENETÉHEZ
ADATOK AZ ERDÉLYI KÉPÍRÁS TÖRTÉNETÉHEZ. Az újabb kutatások mindinkább igazolják azon vélemény helyességét, mely szerint levéltáraink még számos és igen fontos adatot rejtegetnek a magyar műtörténelem számára. Éppen azért sürgős kötelességünk azoknak kutatása és közzététele. Alulírott a Brassó városának kiadásában megjelenő "Quellen zur Geschichte der Stadt Brasso" c. vállalat öt hatalmas kötete1 alapján összeállítottam az ott említett régi képírók, faragók és más hasonló művészek névsorát a reájuk vonatkozó adatokkal együtt A jelen alkalommal a régi brassói képírókat fogom ismertetni.
1. Pál képíró (Paulus pictor, Moller).
Nevét az adólajstromban 1482—1500-ig többször is találjuk a kapu-utcai negyedben (quartale Porticae) lakik, 1485-től kezdve mint tekintélyes polgár a városi tanácsnak tagja (civis iuratus). Egy ízben munkát is ad neki a város, ugyanis a kerületi hadi zászló (panerium provinciáé) kijavításával bízza meg, amely munkáért tekintélyes ősz-szeget, 14 frtot kap. (III. k. 638., 797. 1.)
2. Gál képíró (Moler).
Az adólajstrom szerint a Szt-Péter-negyedben lakik 1484—89-ig, 1494-ben az Úr testéről nevezett utcába költözik át. (III. k. 741., 744. 1.) Egyéb adatot nem jegyeztek fel róla.
3. Gábor képíró.
Nevét 1518-ban említi a városi adósok könyve, midőn is a várostól különféle árúkat vesz 188
1 Megjelent Brassóban 1886—1909.
frtért: "Anno 1518 datae sunt merces domino Gabrieli pictori Bistricensi pro flor. 188". (I. k. 227. 1.) Ebből tehát világos, hogy Gábor mester kereskedéssel is foglalkozott, ami abban az időben éppen nem volt szokatlan dolog. A régi írásokban gyakran találunk példát arra, hogy a jómódú polgárok árúkat vesznek és adnak. Hogy milyen árúkat vett volt Gábor mester, az nincs megmondva, csak annyit tudunk meg a szűkszavú feljegyzésből, hogy adósságát több részletben törlesztette le. Azt sem mondhatjuk meg biztosan, hogy Besztercén (Erdély, Beszterce-Naszód m.) lakott-e állandóan, vagy pedig csak onnan származott Brassóba s így kapta a besztercei melléknevet.
4. Gergely képíró.
1523-ban nősült meg s a lakodalomra jövő vidéki nemeseknek a város is küld bort. (I. k. 515. 1.) A kapu-utcai negyedben lakott, ahol "cen-tumvir"-nek is megválasztották 1532-ben (II k. 281. 1), de Ó-Brassóban is volt egy telke. (III. k. 130. 1.)
Gergely mester nevével igen gyakran találkozunk a brassói régi számadáskönyvekben. A város ugyanis sokféleképen használja és többféle munkát bíz reá. E feljegyzések azért is nagyon fontosak, mert azokból azt is megtudjuk, hogy milyen munkákat végeztek általában ezen időben a képírók?
a) Kopjákat (lancea, hasta) szállít a város részére, melyeket ő fest, díszít és aranyoz, a famunkát és vasalást valószínűleg más mesteremberek végzik, így 1535-ben egy lándsát vesz tőle a város 25 oszporáért, melyet Péter vajda egyik emberének adnak ajándékba (II. k. 405. 1.); 1537-ben 20 frtot fizet neki a város "hosszú lándsák" fejében (I. k. 404. L); 1538-ban ötven díszkopját rendel a város a biró kísérete számára, ha ünnepélyesen kell kivonulnia, erre 8 frto.t kap 1 (II. k. 589. L); 1542-ben Radul vajda számára vesznek tőle több díszkopját 2 frt 32 oszporáért (III. k. 171. 1.) s ugyanebben az évben 50 frtot adnak neki, hogy készítsen lándsákat a város részére (III. k. 180. L); 1550-ben végül két kopjáért l frtot kap. (III. k. 565. 1.)
b) Hadizászlókat (bandérium, Stantert, vexillum) javít, fest és készít ugyancsak a város megbízásából, így 1534-ben a király számára készít egyet, melyért 80 frtot kapott (II. k. 377. L); 1535-ben az elhunyt Mayláth János temetésére küld egy másikat, melyért a város 16 frtot fizetett az erdélyi vajda Mayláth István rendeletére (II. k. 425. L); ugyancsak ez évben kijavította a városi darabontok hadizászlóját, mikor azok a hadba vonultak (II. k. 426. L); 1552-ben két hadizászlót fest a város, egyet pedig a prázsmáriak számára, az előbbiért
1 A lándsákon kis zászlócskák voltak, melyeket tafo-tából készítettek, a lándsa végén hegyes vas volt. Ugyanezen évben még 500 egyszerűbb kopját készít. (II. k. 542. 1.)
6 frt és 25 oszporát, az utóbbiért pedig l frt és 12l/a oszporát kapott. (III. k. 537., 538. 1.) A zászlónyél végére is ő rakott gombot, mely munkáért egy alkalommal l frtot számított fel. (III. k. 581. 1.)
c) Címeres pajzsokat (Wappen, scutum) fest, így 1535-ben Törcsvár lovagtermének falára kívülről négy darabot, e vár ugyanis Brassó tulajdona volt s még ma is az (II. k. 490. L); 1541-ben is festett egyet, melyet a város ajándékul szánt valakinek (III. k. 108. L); 1546-ban pedig 20 darabot készített a lengyel követ részére, melyért 2 frtot (III. k. 335. 1.) és kettőt Illés vajda számára, melyért 9 frtot kapott. (III. k. 337. 1.)
d) Ágyúkat fest. így 1538-ban két ágyút (bom-bardas) ken be (II. k. 542. L), 1541-ben pedig ismét kettőt, amely célra 4 font miniumot használ fel. (II. k. 647. 1.)
e) Órák mutatólapjait festi meg, így 1535-ben Törcsvárt két napórát készít egészen újból (II. k. 490. L); toronyórát fest 1547-ben a kapu-utcai kapu tornyában, ezért a munkáért 4 frtot kapott (III. k. 423. L); 1548-ban pedig ugyanilyen feladatot végez a Sz.-Péter-kapu tornyában, amiért 6 frtot fizetnek neki. (III. k. 456. L)
f Díszkocsit fest és aranyoz, így 1538-ban a király számára készült díszkocsit festi meg, amely munkáért igen tekintélyes összeget, 70 frtot kap (II. k. 605. L), a felhasznált arany- és más festék ára 85 frt volt. (II. k. 569. 1.) A kocsit ő maga szállítja Budára, 35 napig tartott az út és 17 frt 25 oszporát költöttek el. A kocsi bearanyozásánál két segesvári festő segített neki, akiket a város 6 rőf finom posztóval jutalmazott. (II. k. 603. 1.) Ugyancsak Gergely mester Péter, moldvai vajda részére is festett és aranyozott egy díszkocsit, mely munkáért összesen 35 frtot kapott. (III. k. 260. 1.)
g) Kapukat mázol, így a Sz.-Péter- és a kapuutcai kapukat (II. k. 442. L), s végül
h) falfestményeket készít, így 1536-ban a Sz.-Péter-kapu körfolyosójára (ambulacrum) bibliai jeleneteket festett, még pedig Judith történetét, továbbá Salamon király életéből azt az epizódot, midőn követséget küld Hyrám királyhoz a jeruzsálemi templom építéséhez szükséges fa ügyében. E munkáért 22 frtot kapott. (II. k. 439. 1.)
5. Domonkos képíró.
1512-ben képeket fest a törcsvári várkápolnában, melyért 5 frt tiszteletdíjat kap (I. k. 164.L); 1526-ban az ágyúöntésnél segédkezik, úgy hogy az öntőformába a felírás betűit rakja be "adlocan-das literas in forma pixidis conflandae" (I. k. 641. 1.); 1528-ban a városház tornyán az óralapot festi, amely munkánál fiai, Miklós és Péter is segítenek: vakolatot készítenek, miniumot kevernek, miből az következik, hogy "al fresco" dolgozott Domonkos mester. A körök (talán állatkör, czyrkelen) kifestéseért 10 frtot kapott (II. k. 118. 1.);
1532-ben a Sz.-Péter-kapu akkor épült felső részére az évszámot alkalmazza" hasonlóképen az új várfalakra is több ízben (II. k. 244., 245., 246. 1.); ugyanezen évben a kapu-utcai negyedben, ahol lakolt, városatya (centumvir Dominus) lesz (II. k. 281. L); 1551-ben már nem él, mert özvegye a szegények kasszájából többször is segélyt kap.
6. Görög képíró (Graecus pictor).
1528-ban a városház tornyában lévő óralap festésénél egy görög származású festő is dolgozott, kit a városi számadások röviden csak "Graecus pictornak" neveznek. Az óralap köreinek (circuli) kifestéseért összesen 16 irtot kapott. (II. k. 71—77.1.) Nem lehetetlen, hogy az ekkor épülő bolgárszegi román templom kifestése végett jött Brassóba.
7. Oelhan János festő.
1783-ban április 27-én szerződésre lép a feketehalmi (Zeiden Brassó mellett) elöljárósággal, mely szerint az új orgonát kifesti és azonkívül egy képet fest az oltárra 190 rénes forintért. A munkával október 12-én lesz kész, amikor ki is fizetik.
(IV. k. 322. 1.)
*
Befejezésül még néhány oly adatot említünk fel, hol festői munkáról van szó a képíró megnevezése nélkül.
1512-ben kezdik meg a bolgárszegi románok a most is fennálló Sz.-Miklósról nevezett templomuk építését, s mivel az akkori orosz cárné, Anna, nagy pénzösszegekkel segítette őket, a bejárat fölé életnagyságban megfestették a nagylelkű jótevő arcképét. (IV. k. 53. 1.) 1583-ban pedig Péter, oláhországi vajda az oltár (ikonosztázisz) és más egyéb képeket festet ugyanezen templom részére. (V. k. 3. 1.)
1757-ben Szászhermány (Honigberg Brassó mellett) község templomában a régi falképeket bemeszelik és részben újakat festenek rá (IV. k. 59. 1.)
— 357.
GYÁRFÁS TIHAMÉR DR.
ALEXY KÁROLY ELSŐ RAJZTANÍTÓJA. A következő sorokat kaptuk: "Az a rajztanár, akiről Szegedy-Maszák Hugó "Alexy Károly szobrász "-ról írt cikkében mind arról megemlékezik, aki a "fiúban már gyermekkorában jelentkezett művészi tehetséget felismerte" ; bold. Müller akkori késmárki gyimnáziumi rajztanító volt; keresztnevére már nem emlékszem, hisz több, mint félszázad előtt (1855-ben s 1856-ban) tanultam én is tőle rajzolni.
— 358.
FROMHOLD ARTÚR
GÁSPÁR LAJOS ÉS FÜLÖP FESTŐK. K. A. "Töredékek a magyar művészség történetéből" c. cikkében (Magyar Kurír. 1823. II. k.) így ír Gáspárról és fiáról: Már a XV d. Században jeles Művészek valanak Pozsonyban Gáspár Lajos és fija Filep, mindketten festők. Az Öreg Rómába is sok munkákat küldött, fija pedig még ügyesebb leve "
—359.
MŰVÉSZETI IRODALOM
DALMATIEN UND SEINE VOLKSKUNST. Irta Natalie Brück-Auffenberg. 1. füzet. Anton Schroll & Co. kiadása. Wien. 8 oldal szöveg és tíz tábla kép. -Pompás mű, amely öt füzetben be fogja mutatni a dalmát népművészetet, régit s újat, egyházi és világi vonatkozásút, amint az a századok viharai óta még föltalálható. A szerző maga is félti ezt a mindenképen érdekes népművészetet a kihalástól s midőn egyrészt az a cél sarkallja, hogy az érdeklődők számára egy különleges művészet termékeit tegye hozzáférhetővé, másrészt azt is reméli, hogy a nagyvilág érdeklődésének fölkeltése révén maguk a dalmátok is tudatára jutnak régibb technikáik értékének. Dalmáciában is lelketlen ügynökök rabolták ki a hegyi fészkeket, a templomokat, a házi tűzhelyeket, potom áron magukhoz váltva a legértékesebb holmit. A szerző egy évtizedre terjedő gyűjtő munka révén mégis sokat menthetett meg. Aránylag rövidre fogott magyarázó szöveg kíséretében kapjuk a legszebb daraboknak igazán kitűnő, nagyrétű reprodukcióit, részint fénynyomatban, részint eredeti színükben. Csipke, ékszer, fafaragás, zománc, hímzés, kivarrás, berakott művek gazdag sorát mutatják ezek a műmellékletek oly pontos és részletes felvételekben, hogy azok technikája is nyomon követhető. A szövegből egyelőre nyolc oldal jelent meg, a bevezetés.
EIGNER HERD IST GOLDES WERT, írta Max Spindler. Képekkel. Wiesbaden, 1909, Westdeutsche Verlagsgesellschaft. 96 1. — A szerző szakszerű tanácscsal szolgál oly családi házak építésére, amelyek 3—4 szobát tartalmaznak s mégis megépíthetek 3—5000 márkán. Ezek a házak főleg a vidéki igényekhez simulnak, kert van hozzájuk, szabadon állanak. Mintegy másfélszáz tervrajz s egyéb illusztráció világítja meg a szerzőnek építészeti és egyben gazdasági tanításait. — Ugyanebben a kiadásban jelenik meg a Landhaus című folyóirat, amely szintén számos kép segítségével igyekszik a laikust is tájékoztatni a kis családi házak építése körül figyelembe ajánlható dolgokról. Az összes füzetek nagyon gyakorlatiak s egyben olcsók is.
SITTLICHE ODER UNSITTLICHE KUNST? Eine historische Revision, írta dr. E. W. Bredt. II. kiadás, 60 képpel. München, 1910., R. Piper & Co., G. m. b. H. 129 1. -- A tárgy, amellyel a szerző foglalkozik, jellemző a XIX. századra. Hogy Németországban jelent meg a könyv, annak is van oka, mert leginkább Németországban csapott zajt hosszan és kitartón az emberboldogítók egy csapata az úgynevezett erkölcstelen művészet ellen. Még a német birodalmi gyűlés is színhelyévé lett e kérdés nagyon furcsa menetű megvitatásának. Érthető tehát, hogy első sorban a német irodalom foglalkozik a támadások visszaverésével. Minden művelt ember tudja, hogy az igazi művészet nem sérti az erkölcsöt. A szerzőnek természetesen szintén ez az álláspontja. Azokkal vitatkozik, akik az emberi test ábrázolásában erkölcstelen célzatokat szimatolnak s kenetesen utalnak a boldog középkorra, amely nem ábrázolta mezítelenül a testet, hacsak a mezítelenség nern volt motivált (mint pl. az első emberpárnál). Ez sem igaz s a szerző írásban és képben bizonyítja az ellenkezőjét. Azután a mezítelen test ábrázolását, mint rendkívül fontos művészeti problémát méltatja ; bizonyítja, hogy azt mennyire művelték a világ legnagyobb művészei. Ezzel végül rátér a kérdésnek mérlegelésére, kiterjeszkedvén sokféle kor és nép műalkotásaira. Az "erkölcstelen művészet" firtatóinak túlnyomó része, mint a szerző szépen bizonyítja, rossz helyen keresi az "erkölcstelen elemet". Nem a művészetben van az, hanem a művészetnek efajta kritikusaiban, nézőiben. Aki egy Vénusz-szobor láttára rendőr után kiabál, helytelenül nevelt ember. A szerző tehát méltán belekapcsolja a felvetett kérdést a neveléstanba. Azt csak ott lehet végleg megoldani.
FESTÉSZET.
Jakob Bogdán. Ein ungarischer Maler aus der Zeit Franz Rákócis II. Irta Térey Gábor, Pester Lloyd, márc. 5.
Tiziano. Irta dr. Szentpétery Imre. Uránia, XI. 3.
Leonardo da Vinci "Utolsó vacsorája". Irta Zsámboki Gyula, Elet, márc. 20.
Hollandusok a Könyves Kálmánban. Irta Feleki Géza. Nyugat, III. 6.
Faragó Géza kiállítása. Irta Lengyel Géza U. o.
Gabara piktor... (Gabara-Habara-Vince.) Irta Móric Pál, Budapesti Hirlap, márc. 20.
A festészet és a magyarság. Irta Halmi Bódog. Mara-maros, márc. 27.
Lionardo da Vinci "Utolsó vacsorája". Irta dr. Jani-csek József, Alkotmány, márc. 24.
Greco. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, márc. 27.
Gabara. Irta Baróti Lajos dr. Budapesti Hirlap, márc. 26.
Henri Harpignies. Irta Feleki Géza. A Hét, márc. 27.
A Miénk megtérése. Irta Feleki Géza. Magyar Szemle, márc. 24.
II. Lajos király arcképe a brüsszeli képtárban. Irta dr. Kenczler Hugó. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXX. 1.
SZOBRÁSZAT.
A szobrászat története. Irta dr. Kenczler Hugó. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXX. 1.
Szobrászműterem a budapesti mesteriskolában. Stróbl Alajos műterme. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, márc. 13.
Párisi szobrok. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, márc. 20.
Rodin a milói Vénuszról. Irta Lakos Alfréd. Budapesti Napló, márc. 27.
ÉPÍTÉSZET.
A vasbetétes betonszerkezetről. Irta Stauber József. Agyag- és Betonipar, márc. 2.
Cementbeton és trasz. Irta Ödönfi László. U. o.
Modernizmus az építészetben. Irta Nagy Virgil. Vállalkozók Lapja, márc. 2.
Újítás a vasbeton kezelésében. Jeltelen cikk. U. o.
Újítások a téglagyártás terén. Irta Vértess-Vögerl Ágost. Vállalkozók Közlönye, márc. 2.
Az ezredévi emlékmű. Jeltelen cikk.Pesti Napló, márc. 6.
Erzsébet királyné emléke. Irta Lengyel Géza. Nyugat, III. 4.
Az Erzsébet-királyné-emlék. Irta Ujváry Ignác. Pesti Napló, márc. 11.
Honfoglaló őseink ornamentikája. Irta Rerrich Béla. Vállalkozók Közlönye, márc. 9.
Újítás a vasbeton kezelésében. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, márcz. 9.
A Szt-Imre-templom pályatervei. Irta Fieber Henrik. Alkotmány, márc. 16.
Az Erzsébet-emlék helye. Irta E. Vállalkozók Lapja, márc. 16.
Das Elisabethdenkmal. Irta Balogh Pál. Pester Lloyd, márc..17.
Nagy Budapest. Palóczi Antal előadása az Iparegyesületben. Az Újság, márc. 19.
Erzsébet királyné szobra. Irta Stróbl Alajos. Magyarország, márc. 20.
Új bazilika-templom Budapesten. Jeltelen cikk. Az Újság, márc. 26.
Az Erzsébet-emlék helye. Irta Palóczi Antal. Vállalkozók Közlönye, márc. 31.
A vitkóci templomról. Irta Némethy Lajos. Archaeo-logiai Értesítő, új folyam, XXX. 1.
IPARMŰVÉSZET.
A modern porcellán. Irta Csányi Károly. Vasárnapi Újság, márc. 6.
A Biedermeier-bútor. Irta Czakó Elemér. Vasárnapi Újság, márc. 13.
Régi ostyasütők. Irta Gyárfás Tihamér dr. Múzeumi és könyvtári értesítő, IV. 1.
A legrégibb magyar kártyák. Irta dr. Gyárfás Tihamér, Vasárnapi Újság, márc. 27.
A munka művészete. (A berlini munkás-műkiállítás). Irta V. S. Népszava, márc. 29.
Az angol családi ház és berendezése. Baillie Scott és Ashbee C. R. Irta Levetus A. S. Magyar Iparművészet, XIII. 2-3.
C. R. Ashbee és a Guild of Handicraft. Irta Szász Zsombor. U. o.
Campdeni levél. Irta Biró Mihály. U. o.
Az újabb iparművészeti törekvések Németországban. Irta —R.— U. o.
Az iparművészet határai. Irta Lengyel Géza. U. o.
Régi ötvösművek a besztercebányai ág. hitv. templomban. Irta Divald Kornél. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXX. 1.
Lehel kürtje. Irta a. b. U. ott.
VEGYES.
Hevesi Lajos haláláról írtak a napilapok márc. 1. számai. Igaz tipográfiai stílus. Irta Novak László. Grafikai Szemle, XX. 2.
A magyar könyvnyomtató. Irta Gyalui Farkas dr. U. o. Hevesi-Lajos. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, márc. 6. Művészeti krónika. Irta dr. Lázár Béla. Pesti Hírlap, márc. 6.
Magyar művészek a cow-boyok között. Irta özv. Bihari Sándorné. U. o.
A pozsonyi káptalan székesegyháza. Irta Petrik Albert. Élet, márc. 6.
Két kiállítás. Irta Omega. U. o.
Grafika. Irta Lengyel Géza. Nyugat, III. 4.
Münchener Secession. Irta A. Laczkó. Pester Lloyd, márc. 13.
Bibliai kiállítás a Művészházban. Ösmertették a napilapok márc. 16.
Bibliai képek. (És szobrok.) Irta —1. Pesti Napló, márc. 18.
L'art, la valeur de l'art, l'éducation artistique. Irta Alexander Bernát. Revue de Hongrie, III. 3.
A Nemzeti Szalon kiállítása. Ösmertették a napilapok márc. 19, hetilap márc. 27. számai.
Im Zeichen Buddhas. Frühlingsausstellung des Hagen-bundes. Irta dr. Ludwig W. Abels. Pester Lloyd, márc. 20.
Biblikus képek. Irta Tövis. A Hét, márc. 20.
Archaeologiai jegyzetek vidéki múzeumainkból. Irta Hekler Antal dr. Múzeumi és könyvtári értesítő, IV. 1.
A sárospataki ref. főiskola metszetgyűjteménye. Irta Harsányi István. U. o.
Külföldi szemle. Irta Gerevich T. U. o.
A Képzőművészeti Főiskola kiállítása. Ösmertették a napilapok márc. 24. számai.
A Képzőművészeti Főiskola növendékeinek szünidei kiállítása. Irta Nemes Mihály. Budapest, márc. 25.
A Művészház bibliai kiállítása. Irta Margitay. Élet, márc. 27.
Lyka Károly. Irta Alexander Bernát. Új. Idők, márc. 27.
A japán művészet. Irta Rózsa Miklós. Magyar Hirlap. márc. 27.
Egyiptomról. Irta Alpár Ignác. Magyar Építőművészet, VIII. 2.
A művészi nevelés gondolatának kifejlése. Irta Ozorai Frigyes. Népművelés, V. 9.
Magyarország szerepe a lengyel renaissanceban. Irta dr. Divéky Adorján. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXX. 1.
Római kerek torony mintája Dunapenteléről. Irta Láng Margit. U. ott.
A M. N. Múzeum dunapentelei ásatásai 1908 — 1909-ben. Irta dr. Hekler Antal. U. ott.
A balti lelet. Irta Bella Lajos. U. ott.
Külföldi mozgalom a műemlékek védelmére. Irta Supka Géza. U. ott.
Archaelogiai kutatások a külföldön. Középkor. Irta dr. Éber László. U. o.
Felelős szerkesztő: LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos: SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.
A Művészet kliséit Wolfner M., ezelőtt Kurcz L. és társa fotocinkografia műintézet készíti Budapesten, VIII., Szentkirályi-u. 13.
|
