Kilencedik évfolyam, 1910    |    Nyolcadik szám    |    p. 339-345.    |    Facsimile
 

 

A KÉPZŐMŰVÉSZET TÁM0GATÁSA FINNORSZÁGBAN

A képzőművészetnek, a termékeny Dél gyermekének, a hideg és magas Északon természetszerűleg sok nehézséget kellett leküzdenie, amíg érdeklődést és anyagi támogatást tudott szerezni a maga számára a nagyközönségben. Az 1846. év előtt Finnországban még alig lehetett a művészet iránt való érdeklődésről vagy művészi életről, és még kevésbbé önálló finn művészetről beszélni, mert abban az időben mindössze csak néhány arisztokrata család érdeklődött a művészetek iránt. De mikor a svéd-orosz háborúban (1808—9) Finnország csaknem teljesen magára hagyatva volt kénytelen a hatalmas Oroszországgal szemben védekezni, felébredt bennünk, finnekben a nemzeti önérzet: "Svédek nem vagyunk, oroszokká nem akarunk lenni, tehát finnek vagyunk". És mikor I. Sándor, Oroszországnak eleinte oly humánus cárja Finnországnak belső autonómiáját biztosította, elkezdtek nálunk is buzgón dolgozni a népért és az országért, még pedig abban az irányban, amelyre Finnország nagyjai: Lönnrot, Snellman és Runeberg rámutattak. Ekkor alapították meg 1831-ben a finn fővárosban, Helsinki-ben (Helsingfors), a reánk nézve oly fontos "Finn Irodalmi Társaság "-ot és később (a fönebb említett 1846. évben), a "Finn Művészeti Egyesület "-et, amely utóbbi azt a feladatot tűzte maga elé, hogy: "az országban a műízlést fejlessze és azokat, akiknek a művészethez hajlamuk van, de anyagi eszközeik nincsenek, és akik idegen támogatás nélkül magukat nem tökéletesíthetik, a művészet gyakorlására serkentse". A "Finn Művészeti Egyesület" a kebelébe tartozó műbarátok révén Finnország fiatal képzőművészetének a legnagyobb szolgálatokat tette, és szamára az utat úgy szellemileg, mint anyagilag egyengette. Mert bármit kezdeményeztek is nálunk, mindig a nemzet művelt osztálya volt a megindítója, és mindig a nép volt az, mely a maga csekélyke anyagi eszközeiből és erejéből bőségesen áldozott a nemes célokra, mert a finn államnak minden intézkedése, keleti szomszédjának a megerősítésétől függött, ennek a szomszédnak pedig -amint erről ismételten volt alkalmunk meggyőződni, — az a legnagyobb gyönyörűsége, hogy a kultúrának a szabad nyugat felől közeledő legkisebb lehelletét is elfojtsa előlünk.

Ez az Egyesület már megalapítása óta minden tavasszal rendezett kiállítást, amelynek színhelye 1887 óta az "Ateneum", a finn művészetnek a fészke, ahol mint az Egyesület képtára (épp úgy, mint az úgynevezett Autell-féle, és még néhány más, kisebb gyűjtemény) is elhelyezést talált, mely közel 1000 számra terjedő festményt, szobrot és grafikai művet foglal magában. Ezek az évi kiállítások nemcsak a műízlést terjesztették a közönség körében, hanem anyagilag is támogatták és támogatják még ma is a művészetet; mert az Egyesület is ezeken a kiállításokon szerzi be a tagjai közt kisorsolandó műtárgyakat, s ezenkívül a közönségnek is alkalmat ad vásárlási kedvének a kielégítésére.

A "Finn Művészeti Egyesület" úgy van szervezve, hogy minden tag 20 éven át évi 10 finnn márka (l finn márka = 95 fillér) tagsági díjat fizet, a húsz év letelte után pedig a tagsági díj fizetésének a kötelezettsége alól felszabadul és az Egyesületnek örökös tagjává lesz. Az Egyesületnek 1909-ben 2729, 1908-ban 2805 és 1907-ben 2834 tagja volt, ezek közül 1717, 1864, illetve 1868 fizető, és így az Egyesületnek módjában volt 1909-ben 60 művésztől való 80 művet 17,530 finn márka értékben, 1908-ban 54 művésztől való 70 művet 16,770 finn márka értékben és 1907-ben 52 művésztől való 65 művet 16,500 finn márka értékben vásárolni meg a tagjai közt leendő kisorsolásra.* A megvásárolt művek azután sorsolás útján kerültek az ország minden részében lakó tagok birtokába, úgy, hogy a tagok a tíz finn márka fejében résztvesznek a sorsolásban és értékes műtárgyakat nyerhetnek, de garasaikkal mindenesetre hozzájárulnak a műízlés fejlesztéséhez és a művészet támogatásához. A vásárlásokon kívül az Egyesület vagyona az 1909. év elején 47,132 finn márkára rúgott, amely összeg szintén az Egyesület céljainak a rendelkezésére áll.

Rendkívül fontos tételt képeznek az Egyesület kezelése alatt álló és magánemberek által tett alapítványok is, amelyeknek az összege 1909 végén körülbelül 610.000 finn márkára rúgott. Az alapítványok közül a legnagyobb 300,000 finn márka értékű, az utána következő 200,000 márkás, a többi pedig kisebb összegű. Ha a fönebb említett két összeghez (47,132 és 010,000 márka) még néhány kisebb tételt hozzáadunk, úgy végső összegben675,248 finn márka jön ki, mely összeg 1909 végén az Egyesületnek rendelkezésére állott.

Ennek az összegnek a kamataiból az Egyesület képtára számára 1909-ben 16 finn művésztől 19 műtárgyat vásároltak 11,119 finn márka értékben és ösztöndíj meg utazási segély fejében 6800 finn márkát osztottak szét hat finn művész között. 1908-ban a vásárlás 16,720 márkára, az öt művész közt szétosztott ösztöndíj 7000 márkára, 1907-ben pedig a vásárlás 5860 márkára, a hét művész közt szétosztott ösztöndíj 7200 márkára rúgott.

Az Egyesület sokoldalú működéséből még kiemelendő az úgynevezett "aranydíj-játék", amelyben rendszerint fiatalabb művészek vesznek részt. Ennek a játéknak a keretében három kisebb díj (360, 240 és 120 finn márka = 720 márka) kerül kiosztásra. Ezenkívül az Egyesület még külön is segélyez kisebb díjakkal fiatal művészeket és rajziskolás növendékeket és fenntartja a rajziskolát, melynek tanfolyama két esztendeig tart, s amelybe a növendékek száma az utolsó években 60 körül járt (2/3 férfi, 1/3 nő), akik közül körül-belől 20% ingyenes oktatásban részesül. Az iskola az állampénztárból évi támogatást élvez (1909-ben 18,880 finn márka), amely összeg azonban a művészet-támogatás tételébe nincsen beleszámítva. Ha már most azokat a summákat, amelyeket az Egyesület a művészet támogatására fordít, összegezzük, úgy az 1909. évre végső összegképpen 36,169 finn márka jön ki.

Térjünk át most egy másik társulatra, mely a "Finn Művészeti Egyesület" mellett még említésre méltó. Ez a "Finn Művész-Társulat"" amely 1864-ben ugyancsak Helsinki-ben alakult és azt a célt tűzte maga elé, hogy: "a hazai művészetet és irodalmat fejlessze, a művészeket és az írókat egymáshoz közelebb hozza s köztük és a közönség között összekötő kapocs legyen". Itt sietünk megjegyezni, hogy az irodalom pártolását ezen a helyen figyelmen kívül hagyjuk, mert erről a fönebb említett "Finn Irodalmi Társaság" és az "írók Szövetsége" gondoskodik.

A "Művész-Társulat" szervezete nagyjában éppen olyan, mint a "Művészeti Egyesület"-é. A Társulat aktiv tagjai résztvehetnek a határozatok hozatalában is, míg a passzív tagok csak a sorsolásokban. Ez időszerint a Társulatnak körülbelül 300 aktiv s 2700 passzív tagja van, s az utóbbiak évi tagsági díjának 80%-a a kiállításokból való művásárlás céljaira szolgál. Ez a Társulat 1870 óta minden ősszel rendezi évi rendes kiállítását, ugyancsak az Ateneum-ban. A művásárlás 1909-ben 19,200, 1908-ban 19,850 és 1907-ben 19,960 finn márkát tett ki. 1909-ig a Társulat semmiféle nagyobb ösztöndíjat nem adott, mert csak a nevezett év végén kapta kézhez az első, 15,000 finn márkás alapítványt. De azért évente 1000 márka szerepelt a költségelőirányzatban segélyezések címén. A "Finn Művész Társulat" tehát 1909-ben összesen 20,200 márkával járult hozza a művészet támogatásához. A Társulat semmiféle rajziskolát vagy képtárat sem tart fenn, de annál többet tesz a művészeti élet érdekében.

A magánemberek közül dr. Autell orvos az, aki a finn képzőművészetet eddig a leghathatósabban támogatta. 1893-ban bekövetkezett halálakor művészeti és éremgyűjteményét a Társulatnak hagyta és ezenkívül még egy millió finn márkát, amelynek évi kamatai a Nemzeti Múzeum és a Művészeti Képtár gyarapítására szolgálnak. Ennek a nagylelkű hagyománynak az eredménye az, hogy a Helsinki-i Ateneumban levő művészeti-galéria már ma a régi és újabbkori finn művészetnek egy nagyon reprezentatív gyűjteményével s ezenkívül a külföldi művészetnek egy, bár nem nagy, de értékes kollekciójával dicsekedhetik. Az Autell-féle végrendelet végrehajtó bizottsága a hagyatékból már körülbelől egy fél milliót használt fel művészi célokra, és pedig pl. 1909-ben 33,682 finn márkát, amely összegből 19,100 márka a hazai, a többi pedig a külföldi művészet javára esik. 1908-ban csaknem kizárólag hazai műtárgyak vásárlására 32,670 finn márkát fordítottak és például a hírneves finn művész, Edelfeldt egyetlen műveért 28,000 finn márkát fizettek, ami a mi szűkes viszonyainkhoz mérten igen nagy összeg. 1907-ben a végrehajtó bizottság 27,116 márka értékű műtárgyat vásárolt, amely összegből 10,250 márka finn művészeknek jutott.

Végül, a művészet állandó támogatói közt még meg kell emlékeznünk a finn államról is, mely évente 2000 finn márka összegű két díjat oszt ki felváltva tájképfestők és szobrászok közt és ezenkívül évente körülbelül 10,000 finn márkát fordít (rendszerint 3—4 művész közt 2—3000 márkás részletekre elosztva) külföldre szóló utazási ösztöndíjakra. Az említett állami díjakat a "Finn Művészeti Egyesület", az utazási ösztöndíjakat pedig egy, rendszerint Tikkanen J. J., a művészettörténet tanárának az elnöklése alatt álló és műbarátokból külön erre a célra választott bizottság ítéli oda. E két fórum határozatait az állam van hivatva megerősíteni. Az állam évi támogatása tehát összesen 12,000 finn márkát tesz ki.

Ha már most a különféle támogatásokat az 1909. évre összegezzük, a következő eredményre jutunk:

A Művészeti Egyesület.. 36,169 finn márka

A Művész-Társulat.....20,200 "

Az Autell-féle hagyaték.. 19,100 "

Az állam..........12,000 "

Összesen.. 87,469 finn márka

amely összeget, mint a hazai finn képzőművészet céljaira rendelkezésre álló évi támogatást állíthatják be az előirányzatot. Az összeg semmi, esetre se kisebb, sőt inkább nagyobb ennél.

Mindezen kívül megemlítendő még, hogy a Helsinkiben élő hat műkereskedő, a maga bevallása szerint 1909-ben körülbelül 50,000 finn márka értékű hazai műtárgyat adott el. Azt, hogy a közönség a műtermekben és a magánkiállításokon milyen összegért vásárol műtárgyakat, még hozzávetőleg is lehetetlen megállapítani. A múlt esztendőben Helsinkiben 14 művészeti kiállítást rendeztek (ebből három külföldi művekből állt) - - nem számítva a műkereskedések állandó kiállításait — amelyeket összesen körülbelől 20,000 fizető látogató nézett meg. Az Ateneum művészeti gyűjteményét évente szintén körülbelől 2.0,000 ember nézi meg. A különféle tanintézetek növendékei, osztályonkint, rajztanáraik vezetése mellett szintén megnézik évente néhányszor a művészeti gyűjteményeket és az érdekesebb magánkiállításokat, sőt ők maguk is rendeznek az iskolákban egy-egy kisebb művészeti és rajzkiállítást, amelyek azonban természetesen meglehetősen igénytelenek.

Ami a vidéket illeti, meg kell még emlékeznünk Finnország három legnagyobb városáról. Turku-ban (svédül: Abo. mely az ország nyugati részében fekszik, 1812-ig Finnország fővárosa volt és most körülbelül 40,000 lakosa van) 1909-ben hat műkiállítást (ebből egy dánt) rendeztek. A városnak van egy egészen új képtára, mely egy alapítványnak köszöni létrejöttét, s melyet 1909-ben 8278-an néztek meg. Finnország eme legrégibb városának meglehetősen élénk művészi élete van. Tampere-ben (svédül: Tammerfors, gyár város az ország belsejében, körülbelől 40,000 lakossal) négy, és Vüpuri-ben (svédül: Viborg, keleti Finnországban körülbelül 30,000 lakossal) öt volt a rendezett kiállítások száma 1909-ben.

Ez idő szerint ez a képzőművészetnek külső helyzete Finnországban és különösen a fővárosban, Helsinkiben. Megemlítjük itt még azt is, hogy a mi művészeink gyakran a külföldi (különösen párisi) kiállításokon is résztvesznek, sőt sokan teljesen önálló kiállításokat is rendeznek. Ezek közül különösen sikerült volt az a tárlat, amelyet 20 finn művész, 183 műtárggyal az 1908 évi pársi Salon d'automne keretében rendezett. Hogy a finn művészet ezúttal is sikerrel állta ki a próbát, világos abból, hogy a kiállítás alkalmából a kiállító művészek közül 12-őt a Salon d'automne tagjává választottak. De bizonyítéka ez egyúttal a finn művészet önállóságának is, amit egyébiránt egy berlini német kritikus már 1895-ben, Gallen-Kallela Axeli - a mai kor legönállóbb és leghírnevesebb finn művészének - - külön kiállítása alkalmával is erősen hangsúlyozott. No de az már nagyon is messzire vinne bennünket, ha itt a finn képzőművészet jellemzésébe is belemennénk.

Ha a mi finn viszonyainkat tekintetbe vesszük, úgyszintén azt az elnyomatást, amelyben évről-évre súlyosabban részünk van, úgy be kell ösmernünk, hogy nálunk a képzőművészet anyagilag egészen jó viszonyok közt van, bár ha ezek a viszonyok a budapesti ember előtt esetleg kicsinyeseknek tűnhetnek fel. Nem szabad azonban felejteni, hogy Budapest csaknem hatszor akkora város, mint Helsinki, és hogy a finn nemzet mindössze három millióból áll.

Gazdaságilag sokkal rosszabb helyzetben van nálunk az irodalom és a drámai művészet, amelynek terén egész Finnországban 1/10-ed, és magában Helsinkiben1/3-ad részt a svéd nyelv foglal le magának.

SILVANTO REINO

* Ezek az adatok az Egyesület hivatalos évi jelentéséből valók.


TANULMÁNY BORZÁSY BÉLA RAJZA
TANULMÁNY
BORZÁSY BÉLA RAJZA

A HÍD BERON GYULA RÉZKARCA
A HÍD
BERON GYULA RÉZKARCA

RÓZSÁK CSÓK ISTVÁN RAJZA
RÓZSÁK
CSÓK ISTVÁN RAJZA

MAGYAR-MANNHEIMER GUSZTÁV VÁZLATKÖNYVÉBŐL
MAGYAR-MANNHEIMER GUSZTÁV VÁZLATKÖNYVÉBŐL

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003