KRÓNIKA

BENKŐ KÁLMÁN. Március elsején éjjel meghalt Benkő Kálmán, a Képzőművészeti Társulat igazgatója. Mindazok, akik csak némi figyelemmel is követték művészeti ügyeink fejlődését, jól tudják, mily nagy veszteséget jelent ez a szomorú hír. Páratlan kitartással, buzgalommal szeretettel igazgatta a társulat ügyeit s tudta a társulatot mai fejlettségére emelni. A magyar művészet rendkívül sokat köszön az ő jóságos, meleg ápoló kezének. Az emberi erények dús koszorúja ékesíti ravatalát, amelyet tisztelői és barátai az ő munkálkodása igazi színhelyén, a Műcsarnokban díszítettek friss virággal. A lesújtó haláleset híre akkor érkezett, midőn a "Művészet" e füzete már a nyomtató-gépekben feküdt. Erdemekben gazdag munkálkodását a legközelebbi számban fogjuk méltatni.

E művészek legnagyobbrészt jó ismerősei közönségünknek. Életrajzi adataik megjelentek a Művészet különböző évfolyamaiban. Ezen a helyen pótoljuk azoknak biográfiai adatait, akikről még nem szóltunk.

Ifj. Vastagh György, id. Vastagh György festőművész fia, az Ipolyi-díj nyertese, szül. 1868-ban Kolozsvárott. Mintázási tanulmányait Zala Györgynél kezdte 1887—88-ban s a következő évben Münchenbe ment, ahol két éven át Hackl rajziskolájában, egy éven át Eberle kompozícióiskolájában dolgozott a Képzőművészeti Akadémián. 1894-ben kiállította a budapesti Műcsarnokban "Tevehajcsár" c. művét, amellyel megnyerte a gróf Károlyi-féle 1000 frtos díjat, a művet pedig megvette a király. Erre Vastagh még ugyanaz évben Parisba ment s mikor e tanulmányútjárói visszatért, 1895-ben a földmívelésügyi minisztérium megbírásából a millenáris kiállítás számára ötven állatszobrot mintázott a magyar ménesek kiválóbb típusairól. Ezekre aztán megkapta a millenniumi nagy érmet. A szép gyűjteményt 1898-ban az állam újabb ötven darabbal egészíttette ki s az 1900-iki párisi világkiállításon Vastagh az egész, nagy gyűjteményre aranyérmet kapott a képzőművészeti osztályban, egy másikat a mezőgazdasági - osztályban s egyben kinevezték officier de l'Academie-vé. Majdnem összes állatszobrait megvette a British Museum, néhányat pedig a müncheni Deutsches Museum. Ilyfajta állatszobrászati tanulmányait szorgalmasan folytatta e nagy sikerek után is és 1910-ben részt vett a bécsi vadászati kiállításon a magyar földmívelésügyi minisztérium által megrendelt 24 kutyatípus-szoborral, amelyekre Staats-Medaillet kapott. Egy évre rá a földmívelésügyi minisztérium kiküldte Vastagh állatszobrait a torinói kiállításra s ezek ott egy Grand Prix-et hoztak a művésznek. Az ugyanez-évi római nemzetközi kiállításon az olasz király megvette két bronzművét.

A Rákóczi-szobrot, amelyre a most bezárult téli kiállítás Ipolyi-díját kapta, Szeged városa rendelte meg Vastaghnál. De nem ez a művész első, nyilvános helyre kerülő műve. Mert tőle való a budai királyi várpalota lovardája előtt álló nagy csikós is és ugyanott két kisebb szobra is. Ezeken kívül plaketteket is készített. Az egyiket a Nemzetközi Orvosi Kongresszus, a másikat a Magyar Orvosok Vándorgyűlése, a harmadikat az Erdélyi Múzeum-Egylet számára, az utóbbinak ötvenéves jubileumára.

Keményffi Jenő 1875-ben született Budapesten s ugyanitt végezte a középiskolákat is. Szülei házában rendkívül sok művész fordult meg s így korán támadt benne vonzalom a művészi pálya iránt. Atyja építésznek szánta, be is kellett iratkoznia a technikára, Keményffi azonban, akinek nem ez volt a vágya, titokban beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolába is. Atyja csak nagysokára egyezett bele abba, hogy festő legyen, amidőn négyévi tanulmány után, melyet Aggházy Gyulánál és Székely Bertalannál végzett, felmutathatta 1896-ban szerzett rajztanári oklevelét. Ekkor Keményffi külföldre ment tanulmányai folytatására és 1899-ig a müncheni képzőművészeti akadémián, egy éven át pedig Hollósy iskolájában dolgozott. A Hollósy-iskolával az év jó részét Nagybányán is töltötte. 1899-ben kinevezték a budapesti VI. kerületi állami főgimnázium rajztanárává, ahol ma is működik.

Ugyanebben az évben állított ki először a Képzőművészeti Társulat Műcsarnokában s azóta ott s a Nemzeti Szalonban részt vett minden kiállításon, úgy a pestieken, mint a vidékieken, de küldött Münchenbe, Darmstadba, Velencébe, Londonba, Rómába is. Ily művére Pécsett és Londonban ezüst-érmet nyert, a Nemzeti Szalonban pedig megkapta az Ernst Lajos-díjat.

Papp Bertalan, az Erzsébetvárosi Kaszinó díjának nyertese, 1880 november 27 én született Sárospatakon. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1903-ban az Iparművészeti Iskolában, Morelli Gusztáv fametsző-oszlályában kezdte meg művészeti tanulmányait. A következő évben a Mintarajziskolába iratkozott be, ahol Balló Ede és Hegedűs László voltak tanárai s ahol, mint ösztöndíjas növendék négy éven át tanult. Először az 1910-iki tavaszi kiállításon szerepelt a Képzőművészeti Társulat Műcsarnokában egy női arcképpel s ezzel a báró Harkányi-féle díjat nyerte el. Még ugyanebben az évben Benczúr Gyula vette magához a vezetése alatt álló festőmester-iskolába.

A Székely Bertalan generációjának tagja volt s eleinte históriai kompozíciókat készített, később azonban a genre-re tért. Legtöbb dolga erről a területről való, annak a müncheni stílusnak, genrefestő iránynak hatása alatt állott, amit Defregger képvisel.

Aigner Sándor 1854-ben Temesvárott született. Eredetileg, eleinte könyvkereskedőnek szánták, végül is azonban győzött ezen a szülői ellenálláson, s követhette hajlamát, az építészethez való erős vonzódását, így került Bécsbe, az építészeti akadémiára, ahol Schmidt tanítványa lett. Stúdiumai végzése után is jó ideig még mellette működött. Bécsből a hetvenes évek végén Zágrábba került, ahol az akkori földrengés alkalmával sok építkezés folyt. Aigner Sándor többek közt az ottani dómot restaurálta. Innét Schulek Frigyes mellé jut (1882) s segédkezik neki a Mátyástemplom restaurálásának munkájában. Budapesten letelepedve, majdnem tíz évig dolgozik így Schulek mellett, s 1891-ben önállósítja magát. Első, s talán legszebb önálló munkája a törökszentmiklósi plébánia-templom. Restaurálásai közül felemlíthetjük a veszprémi székesegyházat, a szabadkai Szent Ferenc-templomot, a győri székesegyházat. Legtöbb munkáját tervpályázatokon nyerte, ezenkívül, közvetlen megbízás útján, a vidéken végzett kisebb állami építkezéseket (erdőigazgatósági, járásbirósági épületek). A fővárosban a már említett "Örökimádás"-templomon kívül építette a Szent Imre-kollégium fehérvári-úti házát. Vidéken álló művei közül felemlíthetjük még a győri szemináriumot, a szeged-rókusi gótikus templomot. A szegedi fogadalmi templom első tervpályázatán Rainer Károly-lyal egyetemben nyert első díjat, ezt azonban most Schulek Frigyes fogja építeni. A millenniumi kiállítás idején tőle való volt az erdészeti pavillon. Első díjat nyert még a nagybecskereki törvényszék, a pestvidéki törvényszék új palotájára kiírt pályázaton, ezek a tervek azonban még eddig nem kerülhettek kivitelre. Tagja volt a Műemlékek országos bizottságának, a mérnök- és építészegyesületnek, s mintegy öt cikluson át az országos középítési tanácsnak. Az "Örökimádás" -templom építése után kitüntetés gyanánt megkapta a III. oszt. vaskoronarendet.

A gyöngyösi városház tervpályázatára beérkezett 21 pályamű közül a 2500 koronás első díjat a "Világos" jeligéjű terv nyerte el, szerzője Katzer József építész, az 1500 koronás második díjat a "Vajdahunyad" jeligéjű pályaműnek ítélték oda, melynek szerzői Györgyi Dénes és Mende Valér budapesti építészek. Ezenkívül megvették 500 koronájával a "Szent László forrása" jeligéjű pályaművet, szerzője Orbán Ferenc építész, továbbá az "Előre" jeligéjű tervet, melynek szerzője Lesch Lajos lippai építész.

A "Nyírvíz Szabályozó Társulat" Nyíregyházán építendő kétemeletes szék- és bérház tervpályázatára összesen 46 pályamű érkezett be. Az első és második díjat egyesítették és egyenlően megosztva a "Sóstó I." és "Sóstó II." jeligéjű pályaműveknek ítélték oda egyenkint 2000 korona díjazás mellett. Az első műnek szerzői Papp Gyula és Szabolcs Ferencz, a másodiké Kappéter Géza budapesti építész, a harmadik díjat, 1000 koronát, nyerték Nádor Ede és Rökk Ede budapesti építészek "Lemondó" jeligéjű pályatervükkel.

A "Budapesti Férfiszabók Ipartestületé"-nek a IV., Reáltanoda-utca 16. és Vili., Práter-utca 33. számú házainak helyére építendő bérházak terveinek elkészítésére összesen 46 pályamű érkezett be. A zsűri a Reáltanoda-utcai házra az első díjat (1000 korona) "Komoly" jeligéjű pályaműnek ítélte oda, melynek szerzője Kriegler Sándor építész, a második díjat (500 korona) pedig a "Monument" jeligéjű mű nyerte el, szerzői ifj. Gyenes Lajos és Vajda Andor építészek; a Práter-utcai házra vonatkozó tervek közül az első díjat Meiler Dezső építész "Olló" jeligéjű műve nyerte el, a második díjat Krausz Ármin "Bizalom" jeligéjű műve. Megvételre ajánltattak: a Reáltanoda-utcai bérházra Meiler Dezső "Olló" jeligéjű műve és a rajzolt fekete kör jelű pályázat, melynek szerzője Kleno-vits Pál; a Práter-utcai házra pedig a rajzolt piros háromszög jelű pályázat Góth Jenőtől és a "Magyar ipar" jeligéjű mű, melynek szerzői Goll Elemér és Werner Frigyes építészek.

E részben tehát valóban kedvezőbbek az állapotok, mint voltak még csak kevéssel ezelőtt.

Sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt arról a viszonyról, a melyben művészeink a társadalommal, a közönséggel élnek. E részben nagyok a bajok és sürgős szükség mutatkozik az állami beavatkozásra. Ez nyilván nem ötlött fel a parlament egyetlen egy tagjának sem, pedig a baj évek hosszú sora óta változatlanul meg van s évek hosszú sora óta mutat rá a művészeti irodalom, anélkül, hogy csak némileg is meghallgatásra talált volna a törvényhozásnál.

A baj veleje az, hogy művészetünk szabad felvirulását elemi gazdasági akadályok teszik lehetetlenné. Ha mai, kedvezőtlen helyzetében is szép eredményeket tud felmutatni: mily más, mily hatalmas virulásra lendülne, ha ezek az akadályok megszűnnének! De vajjon lehet-e ilyesmiről ábrándozni? Nem kívánunk-e olyasmit, amire a magyar állam anyagi ereje nem képes? A választ rögtön megadjuk abban a reményben, hogy talán mégis megnyílnak e gondolatok számára a századik kopogtatásra a parlament portái s talán mégis akad a honatyák díszes sorában valaki, aki kötelességének fogja tartani a régóta hangoztatott egyszerű és módunkat meg nem haladó prepozíciókat legalább tanulmány tárgyává tenni.

Aki csak némileg is ismeri művészeti viszonyainkat, tisztában van azzal, hogy idehaza munkálkodó művészeink csaknem kivétel nélkül nagyon kedvezőtlen anyagi viszonyok rabjai. Gazdag produkciójuk számára szerény keretű piac kínálkozik s bár művásárunk legnagyobb szerve, a Képzőművészeti Társulat, minden erejét megfeszítve tíz év alatt jóformán megduplázta a Műcsarnok vásárát, mégis akkora a művészeti produkció (csak a művészekét, nem a kontárokét értem itt), hogy az egyes művészek anyagi helyzetén alig változtathatott valamit. Mert - - s ez örvendetes - - a művészek száma rohamosan gyarapodott, nem éppen az átlag minőségének rovására. Igaz, hogy a Nemzeti Szalon, a Művészház, a Könyves Kálmán is megannyi többé-kevésbé új piac, de ami ott elkel, az távolról sincs arányban a termeléssel.

Ez a túlprodukció átka — mondhatná valaki. Ily vélekedésnek azonban csak nagyon felületes tanulmány lehet az alapja. Magyarországon nincs művészeti túlprodukció, legalább is nincs oly műtárgyakban, amelyek valóban művészeti minőségűek. Túlprodukcióról igen is lehet szó, de csak akkor, ha a fogyasztás piacául Budapestet s nem Magyarországot tekintjük.

Ma a helyzet az, hogy az egész ország minden művésze egyetlenegy város, Budapest mecénásainak pénzén él.

Ennél egészségtelenebb állapotot el se lehet képzelni.

Budapesten csaknem egy évtized óta évenkint 40 — 50 mű tárlat nyílik meg, ami csupán festményekben néhány ezer darabot jelent. Ki van zárva, hogy az ország egyetlen városának publikuma állandó és eredményes fogyasztója legyen ekkora termelésnek.

Viszont nevetséges még csak elképzelni is, hogy ez az évi termelés sok volna az egész országnak. A baj tehát az, hogy művészetünk gazdaságilag egyetlenegy pontra van koncentrálva. Hogy az egész ország összes művészeinek egy piacuk van csupán s ez a piac a már nemzedékek óta kihasznált Budapest.

Aligha akad gondolkodó ember, aki be ne ismerné ennek a gazdasági helyzetnek fonák, egészségtelen voltát. Ez az egészségtelen helyzet a legnagyobb baja művészetünknek s vele együtt az ország nem-budapesti közönségének, amely így el van zárva a művészettől.

Addig, míg művészetünknek gazdasági alapja ilyen marad, nem várhatunk tehetségeinkhez méltó fellendülést. Akinek szívén fekszik művészetünk sorsa, attól elvárható, hogy minden erejével közreműködik ennek a helyzetnek megváltoztatásán.

S csakugyan történtek is már idevágó kísérletek. A Képzőművészeti Társulat rendszeres kiállításokat rendezett Balogh Bertalan igazgatása mellett vidéki városokban, még pedig a szokásos vándorkiállítások igen gyönge színvonalát messze felülmúló anyaggal s a kísérlet kitűnően bevált. Kitűnt, hogy ezen az alapon s ezzel a módszerrel csakugyan el lehet érni művészetünk adminisztrálásának ez idő szerint legfontosabb célját, azt, hogy képeink és szobraink fogyasztó piaca egész Magyarország legyen s ne csupán Budapest.

De kitűnt még valami. Az, hogy e vándorkiállítások tulajdonképen nem járnak anyagi kockázattal. Minden költségük megtérül, sőt még egészen tisztességes jövedelmezőségű vállalkozás vál-hatik belőlük, ha úgy rendezik, mint Balogh a két vidéki ciklust.

Minden befektetés nélkül még sem lehet ezeket a tournéekat rendszeresíteni. Ha a tőke meg is térül, befektetése elengedhetetlen szükség. A Képzőművészeti Társulatnak, sajnos, nincs ily befektetéshez szükséges tőkéje. A maga erejéből tehát nem vállalhatja el ezt a propagandát.

Két mód kínálkoznék a terv organikus végrehajtására. Az egyik, ha magánemberek ajánlanának föl e célra tőkét. Ezt talán nem is volna oly nehéz összehozni. Csakhogy ez esetben előállhatna az a nem kívánatos eshetőség, hogy a vándorkiállítások kizárólag kereskedelmi ízűekké válnának s a kereskedelem szokása szerint könnyen válnék az ily vállalkozás selejtes tömegcikk propa-gátorává. Ez éppen nem volna célra vezető mód. Sokkal helyesebbnek mutatkozik a másik módozat, az t. i. hogy a Képzőművészeti Társulat folytassa a vándorkiállításokat a már kétszer kitűnően bevált rendszer szerint, az állam pedig adja hozzá a szükséges pénzt, ami egyszerűen kölcsönnek is volna tekinthető, amennyiben megtérülne. Hány mindénképen meddő külföldi kiállítás részesül a magyar állam pénztárának gyakran túlságos nagylelkűségéből akkora támogatásban, amekkorából idehaza évek hosszú sorára egészséges gazdasági alapokra helyezhetnők művészetünket.

Többször esett már szó egy ilyféle tervről. Parlamentünk, sajnos, nem méltatta figyelemre. Nem akadt senki, aki a meglevő bajt komolyan tanulmányozva, fáradságot vett volna magának a baj okainak elhárítását sürgetni s egy egészségesebb fejlődés útjaira rámutatni. Ez a közömbösség senkit sem érinthet kellemesen, aki legalább némi érdeklődést mutat kultúránk fejlődése iránt. L. K.

KUBICSEK VILMOS rajzolta a 41. oldal fejlécét. BUCK EDE rajzolta a 46. oldal fejlécet. FERENCZY KÁROLY rajzolta az 52. oldal fejlécét.

THOROCZKAY PÁL rajzolta az 55. és 62. oldal fejlécét.

GÖTZ B. ERNŐ rajzolta a 66, oldal fejlécét. MÁRTON FERENC rajzolta a 67. oldal fejlécét.

MEDVE IMRE TÁJFESTŐ. A "Művészet" 1911. évi 6. számában P. J. által közölt adatokat némileg kiegészíteni óhajtom azzal, hogy egy Medvére vonatkozó adatot nyilvánosságra hozok. Nagy atyám Somogyi László, aki ifjúkorában nemcsak a jogi tudományokkal, de a festészettel és az irodalommal is komolyan foglalkozott és a vezető irodalmi körökkel élénk érintkezést tartott fenn, - amint az úgylátszik akkoriban általános szokásban volt - - 1844 augusztusában ezeket jegyezte naplójába: "Augusztusban Medve Imre nevű ügyes fiatalember s tájfestő Wachott Imre által ajánltatván, itt megszállott. Vele, Pilta Mihály, Pompéry János, Lukács Lajos és Kun Lajossal kimentünk a Szentlélekre, hol igen vígan töltöttük a napot, délután a Hámorba visszamentünk". Majd tovább ismét ezeket a sorokat találtam: "Estve felé Medve útitársunk a tájak lerajzolása végett ott maradván (t. i. a Hámorban), mi haza szándékoztunk". A Szentlélek Miskolc környékén a Bükk egyik legszebb pontja s valóban festői kilátás nyílik a vidékre. A Hámor erdőkoszorúzta tavával és intim hatásával azonban úgylátszik jobban érdekelte Medve Imrét, mint a fentebbi pano-rámaszerű motívum, akit a felsorolt miskolci nemes ifjak környékük erre a két szép helyére kalauzoltak. Vajjon egy személy e festőnk azzal a Medve Imrével, akit Szmrecsányi Miklós szerint a 60-as években a Képzőművészeti Társulat, mint "szerkesztőt" alkalmazott és az Ország Tükrébe írt? —.431

E hosszú névből és címből megállapítható, hogy a pomerán a renaissance nagy mesterei példájára ötvös is volt. Innen van latin Aurifaber neve. Mint ötvös kerül a vallatásba is. A Pomeranus nemzetiségét, az Albae-Juliensis lakóhelyét jelzi. A vallatásból kiderül, hogy nemcsak Gyulaíejérvárt dolgozott. Valami munkát 1573 farsangján Besztercén végzett Járt Fogarasban is. Érdekes, hogy pomerán származása mellett nem tette magáévá az erdélyi szászok felfogását az inasok és legények tanításáról. A vallatásban a besztercei szász ötvösökről szólva, többek közt ezt mondja: "Kérdem azt is tőlük, hogy adnak-e mívet annak, az kit én az műre tanitok; azt mondák, hogy magyar gyermeket az műre ne tanítsak, mert — úgymond -közönséggel végeztük azt el mind itt, mind Sze-benben, hogy senki közülünk az ötvös műre magyar ember gyermekét ne tanítsa meg. Én azt mondám: Miért nem szabad jámbort tanítanom; bizony én tanítom, meglátom, aki nem ad mívet neki''. (Deák Farkas: A kolozsvári ötves legények strikeja. 13. 1.).

Ismeretes (Művészet 1907. 348. 1.), hogy János Zsigmond egy Gyulafejérvárt lakó pomerán festőnek 1569 végén kiváltságokat adott. Nagyon valószínűnek látszik, hogy ez, ki a kiváltságlevélben Georgius Schütze Pomeranus néven szerepel, azonos az 1573-ban szereplő udvari képíróval s az 1569-iki kiváltságlevél Georgius (György) s az 1573-iki vallatás Gregorius keresztneve, csak valamelyik íródeák tévedése. Mert az alig tehető fel, hogy midőn János Zsigmond 1571 március 15-én meghalt, az ő utódja Báthory István új pomerán képírót hozatott volna. Ellenben nagyon valószínű, hogy a már előbb kiváltságolt festőt ő is megtartotta kiváltságában és udvarában. Ezért nevezheti a vallatás is az ötvös pomeránt a fejedelem (illustrissima Dominatio) képcsinálójának.

—.432

Kéziratban maradt fordításai a megemlítetteken kívül: "II Padre della Familia", előadták Pesten 1792 júl. 9. és "A Streliztiek".

V. ö.: Hadi és más nevezetes Történetek 1790. II. k. 838. 1. -- 1791. jan. 11. IV. szak. 21.1. -Orpheus. 1790. II. k. a borítékon. — Magyar Kurir. 1792. júl. 13. 889. 1. - - U. o. II. k. 66., 79., 100., 504. 1. U. o. Toldalék. 1793. I. k. 386. 1. - - Petrik Bibliográfia. - - Kazinczy Ferenc levelezése. II. k. - - Ferenczy Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, I. k. 509. 1. - - Egykorú színházi zsebkönyvek és színlapok. — G. R. T. S. cikke Köréről, megjelent Tudományos Gyűjtemény, 1828. IV. k, 43. lap. —.433

Ugyanekkor Kazinczy megrendelte a "Pesten nevezetes" festőnél Rákóczy Ferenc képét is, ki ezt is híven másolta. Kazinczy Kreutzinger által festett képét is Kärgling által óhajtotta kicsinyítve másoltatni, mikor Gyulay Lolottenak kedveskedni akar arcképével. Jellemző, hogy Kazinczy úgy vélte: hatásosabb lesz ez a kép, ha négyszögű fekete keretben helyeztetnék ez el és a középen aranyos ovális szegély is emelné a hatást. Kazinczy meg is volt általában elégedve munkásságával, mert Kärglinget ajánlja Virágnak is és az általa el is készített képet óhajtja mellékletül kinyomatandó verseihez. Desewffy József grófnak Kärgling által festett képe Kazinczy szerint "elég hív", csak a festés nem a legszebb. Ezzel szemben Desewffy így nyilatkozik erről: "Régi kívánságod szerint portrétemet küldöm meg neked. Azt mondják, hogy lágy, finom az ecset és hogy a szemeim elvannak találva, de se az ajakam, se az állam, hogy szélessen festette arcomat, hogy nem elegendő hosszúkás, végtére, hogy Kalmár képűvé csinálta, felette szépíteni akarván". Kazinczy rövid bírálatával szemben ez elég részletes vélemény és némileg indokolja azt is, mit Kazinczy kifogásolt. Volt e képben több önkénytes vonás is, mit Desewffy így ír körül Kazinczyhoz intézett levelében: "négy ízben és mindenkor másfél óráig szinte csak reá kellé merőn tekintenem: nem tudom, hogy hibázhatta el kedvetlenségemet ajakam körül és hogy rakhatta oda mosolygást komolyság helyébe, de a képírók szabad emberek és amikor tetszik nekik, nevettettnek is bennünket." Desewffy e néhány szava jellemzi a korabeli festőket, kik gyakran kedveskedésből is szépítgették a valót, mi által csak az összbenyomás rovására másították meg az eredeti képét.

Kärgling Tóbiás még néhány hibás életrajzi adatát kell helyesbítenünk. Vitkovics "a német szó ejtéséről zsidó nemzetségünek" tartotta. Ezzel szemben bizonyos, hogy Kärgling keresztény volt, mit megerősített második általa ritkábban használt János keresztneve is. Bayer József az első műkitételről írt cikkéhen (Művészet 1903 328. 1.) szintén említ egy ifj. Kärgling nevű festőt, kitől 1834-ben tájképek és más festmények voltak láthatók az első műkiállításon. De ez nem azonos Kärgling Tóbiással, hanem ennek fia Kärgling Ferenc, ki később nagyobb előszeretettel foglalkozott zenével. -.434

MICHELANGELO MENNYEZETKÉPZÉSE A RÓMAI SIXTUS-KÁPOLNÁBAN. Tanulmány. Első kötet. Irta Töry Emil. Budapest, Patria nyomdája, 1912. Számos képpel. 138 1. — Irodalmunkban Michelangelóről az első önálló monográfiát Meller Simon írta: a másodikat kapjuk Töry tollából Nyilvánvaló, hogy a művészettörténeti szerzők, de a közönség is manap sokkal nagyobb érdeklődéssel fordulnak e páratlan géniusz felé, mint még nemrégiben. Egy emberöltővel ezelőtt még rendbontónak — igaz, hogy nagy zsenialitásának — tekintették, hatalmas teremtőerejét kortársai után nyilván a mi korunk bámulja és szereti leginkább. Töry müve, egy nagyobb tanulmány első kötete, szívesen vett olvasmánya lesz ama közönségnek, amely Michelangelo művészetére. irányítja tekintetét. A könyv egész beosztása is olyan, hogy bármely intelligens olvasó jó hasznát veheti. Mert megkapja benne a kor képét, a történeti keretet, amelyben Michelangelo tragikus művészete kialakult s megkapja a hatalmas sixtusi kápolnabeli mennyezetkép-sorozat nagyon részletes történetét, még azokkal a futólagos feljegyzésekkel is, amelyekben a kortársak megjelölték álláspontjukat e halhatatlan alkotással szemben. Ez a könyv első részének anyaga. A másodikban Töry leírja s képben is bemutatja a mennyezetciklus egy részét, az összes biblikus festményeket a világ teremtésének ábrázolásától kezdve az érckígyó felállításáig. Jó és hasznos gondolat volt az egyes képek reprodukcióján kívül több jellemző részletnek nagy méretben való közlése. Alig van valami is, amire ne terjedt volna ki a szerzőnek figyelme: nemcsak a kompozíciót magyarázza, hanem a legtüzetesebben foglalkozik egy-egy mozdulat, egy-egy kifejezés elemzésével is és módot ad a közönségnek arra, hogy Michelangelo formaalakításának okaival, célzataival mentül jobban megismerkedjék. Ezért a könyvet, amely a nagy mester bő tanulmányozásának gyümölcse, jó lélekkel ajánlhatjuk a művészetet kedvelő közönség figyelmébe, tanulhat belőle sok oly dolgot, amely rövidebbre fogott hasonló tárgyú tanulmányok olvasásánál könnyen elkerülheti figyelmét.

Dalmácia népies művészetének gazdag tárát is kirabolták a vándor-ügynökök, akik — akárcsak nálunk — értéktelen gyári lomot hagytak cserében a pompásnál pompásabb műtárgyakért, hogy zsákmányukat aztán, a forrás gondos eltitkolásával, Európaszerte busás kamatokkal értékesítsék, így került sok becses dalmát holmi a különféle gyűjteményekbe, de csak a tárgykörrel foglalkozó ismeri aztán fel a pontosabb forrást. A szerző szerint Dalmáciában oda jutottak az állapotok, hogy legfőbb ideje már e kizsákmányolást meggátolni s a népet eredeti régi technikáihoz visszatéríteni, piacot is biztosítva a régi módra készült munkák számára. A könyv nemcsak díszes kiállításával s a reprodukált tárgyak művészi érdekességénél fogva érdemli meg figyelmünket, hanem műtörténeti szempontból is nem egy fogas problémát kínál, amelyeket aligha fognak egyhamar kibogozni.

Krisztus és a modern festészet. Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, jau. 5.
Szinyei-Merse Pál. Irta Réz Mihály. Budapesti Hirlap, jan. 6.
Neukunst Wien. — Bécsi festők Budapesten. — Irta L. zs. Pesti Napló, jan. 5.
Wiener Neukunst in Budapest. Irta dr. Ludwig W. Abels. Budapester Presse, jan. 5.
A bécsi művészek kiállítása. Irta (r. e.) Budapesti Hirlap, jan. 6.
A bécsi legmodernebbek. Irta Elek Artúr. Az Újságján. 6.
Neukunst Wien. Irta (y K] Alkotmány, jan. 6.
A Neukunst Wien. Irta (v. t.) Független Magyarország, jan. 6.
Bécsi művészek. Irta Bgy. Világ, jan. 6.
Bécsi festők a Művészházban. Irta Török Gyula. Magyar Hirlap, jan 6.
"Neukunst Wien" a Művészházban. Irta (vd) Népszava, jan. 7.
Neukunst Wien a Művészházban. Irta Ybl Ervin. Magyar Nemzet, jan. 7.
Hogyan festettem le a kanczellárt. Irta László Fülöp. Független Magyarország, jan. 9.
A praeraffaeliták és Burne-Jones. Irta Ybl Ervin. Magyar Nemzet, jan. 9.
A nyitrai székesegyház Madonna-képe. Irta Éber László. Vasárnapi Újság, jan. 14.
Barta Ernő kiállítása a "Könyves Kálmán" szalonjában. Ismertették a napilapok, jan. 14.
Hogyan védjük meg képeinket? Irta Szalkay Gusztáv. Pesti Hirlap, jan. 14.
Neukunst Wien. Irta Jean Preux. A Hét, jan. 14
Rubens városa. Irta özv. Báthory Nándorné.Élet,jan.l4.
Raffael "Krisztus sírbatétele". Irta dr. Janicsek József. Kultúra III. 1.
A Műcsarnokból. - - A legifjabb nemzedék. — Irta Lyka Károly. Új Idők, jan. 21.
Feszty Árpád képeinek kiállítása a Nemzeti Szalonban. Ismertették a napilapok jan. 17.
A Nemes-gyűjtemény. Jeltelen cikk. Világ, jan. 17.
La peinture de paysage chez les peuples romans jusqu'a la fin du XVIIe siecle. Irta Berzeviczy Albert. Revue de Hongrie, V. 1, V. 2.
Oscar Kokoschka és Anton Schönberg kiállítása a Művészházban. Ismertették a napilapok jan, 20.
Feszty Árpád kiállítása. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, jan. 21.
Kiállítások. Irta Bgy. Világ, jan. 21.
Feszty Árpád. Irta Jean Preux. A Hét, Jan. 21.
Kernstock Károly. Irta Lyka Károly. Űj Élet VII. I - 2.
Jean Jaques Henner. Ybl Ervin. Magyar Nemzet, jan. 25.
Adalékok "Neukunst Wien 1912"' kiállításához. Építészet és Iparművészet, XI. 2.
El Greco. Irta dr. Ybl Ervin. Magyar Nemzet, jan. 26.
Feszty Árpád. Irta Bányász László. Ország-Világ, jan. 28.
Barta Ernő kiállítása. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, jan. 28. 78
Pascin. Irta —ő—. Világ, jan. 30.
Két állami aranyérem. — Csók István és Ferenczy Károly kitüntetése. — Jeltelen cikk. Független Magyarország, febr. 1.
A Művészház kiállítása. Ismertették a napilapok febr. 2.
Művészeink műtermükben. — Benczúr Gyula. — Irta Lesskó János. Vasárnapi Újság, febr. 4.
Impresszionizmus a festészetben. Irta dr. Gonda József. Ország-Világ, febr. 4.
A Művészház. Irta Jean Preux. A Hét, febr. 4.
Alkonyodóban... - - Feszty Árpád kiállítása. -Irta Orbán Dezső Élet, febr. 4.
Modern francia festők kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában Ismertették a napilapok febr. 15.
Új művészek: Gara Arnold. Irta Bálint Aladár. Magyar Nyomdászat, XXV. 1.
Barta Ernő kiállítása a Könyves Kálmán-szalonban. Irta Beödi Balogh Gábor. Kultúra, III. 3.
Németi Miklós. Irta H. B. U. o.
Rippl-Rónai dicséretei. — Német lap a magyar festőművészetről. — Jeltelen cikk. Független Magyarország, febr. 16.
Ein Erfolg des Malers Rippl-Rónai. Jeltelen cikk. Budapester Presse, febr. 16.
Sonnenfeld Zsigmond gyűjteménye. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, febr. 18.
A Népszálló falképei. Irta Ybl Ervin. Magyar Nemzet, febr 18.
Grünewald. (Grünewald Mátyás.) Irta Elek Artúr. Nyugat, V. 4.
Csáktornay Zoltán képei. Irta Bálint Aladár. U. o.

1912 március 14-én lejár a Mérnökegylet kispályázata. Pályadíj: az egyesületi ezüstérem és 100 korona jutalom. Bővebbet 1. "Művészet", 1912. évf. 1. szám.

1912 március 15-én lejár a Szent István-Társulat.által Jézus szent szíve és Szűz Mária szobrára kiírt pályázat. Díjak 500—500 korona.

1912 március 15-.én lejár a M. Á. V. igazgatósága által hivatalnoki stb. lakások teivezésére kiirt pályázat. Díjak 2500, 1500 és 1000 korona.

1912 március 31-én lejár az ausztráliai államszövetség által egy főváros tervezésére kiírt pályázat. Díjak 34.000, 15.000 és 10.000 korona.

1912 április 1-én lejár a miskolci Deák-szobor pályázata. Első díj a megbízás, második díj 800 korona, harmadik díj 400 korona.

1912 április 1-én lejár a nagyszebeni elemi és polgári leányiskola terveinek elkészítésére a nagyszebeni ág. év. egyházközség által hirdetett pályázat. Pályadíjak: első 1000, második 600 korona. Az építési programm, helyszínrajz stb. az egyházközségtől 4 koronáért szerezhető meg.

1912 április 22-én lejár a pécsi törvénykezési épület és fogház terveinek elkészítésére az igazságügyminisztérium aitai hirdetett tervpályázat. A pályatervek l: 200 mértékben készítendők és nevezett minisztérium segédhivatali főigazgatójánál nyújtandók be. Az építés összköltsége 750.000 koronánál lehetőleg ne legyen több. Első díj 2300, második díj 1400, harmadik díj 800 korona.

1912 október 1-én lejár a nagyváradi Tisza-szobor pályázata. Díjak: első 2000 korona, második 1000 korona, harmadik 500 korona. A bizottságnak jogában áll bármely tervet 500 koronáért megvásárolni. Bővebbet 1. "Művészet" 1912. évf. 1. szám.

1912 november 12-én lejár az Erzsébet királynéemlékmű pályázata Első díj 15.000 korona, második díj 10.000 korona, harmadik díj 6000 korona, megvásárlási díj tíz pályaműre összesen 30.000 korona.

1912 november 15-én lejár a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a "Nemzeti Színház" új épülete építési terveinek beszerzésére hirdetett tervpályázat. A tervpályázaton résztvehet minden magyar honos építész. A programm és helyszínrajz a nevezett minisztérium műszaki ügyosztályában (V., Báthory-utca 12. sz., IV. em.) díjtalanul átvehető. Készítendő valamennyi emeletsor alaprajza, valamennyi homlokzat rajza, legalább egy hossz-és egy keresztmetszet (amennyiben a megértéshez szükséges, több metszetrajz is készítendő) l: 200 léptékben. Egy homlokzati rajz l: 100 és egy nézőtéri, belső részletrajz l: 50 léptékben készítendő. Egy távlati, a helyszínrajzon megadott pontból, az ugyanott megadott képsíkra vonatkoztatva megszerkesztendő. Ezenkívül készítendő műleírás, hozzávetőleges költségvetés. (Beépített köbméter negyven (40) koronával számítandó.) A színpadtechnikai felszerelés a terveken nem ábrázolandó. A terveket sem keretezni, serii üveg alá tenni nem szabad. Mindazon tervek, melyek fenti kívánalmaknak bármely pontban nem felelnek meg, a bírálatból kizáratnak. Az össz.es építési költségek a három (3) millió koronát meg nem haladhatják. Az összes műszaki műveletek teljes névaláírással ellátva, lepecsételt csomagban, a Vallás- és Közoktatásügyi m. kir. Minisztérium segédhivatali főigazgatójánál (V., Hold-utca 16. sz., földszint) elismervény ellenében benyújtandók. A tervpályázat eredményét megfelebbezhetlenül a következőképen alakított biráló-bizottság dönti el: Elnök Náray Szabó Sándor államtitkár. Társelnök Bánffy Miklós gróf. Bírálóbizottsági tagok: A minisztérium részéről: K. Lippich Elek min. tanácsos, dr. Majovszky Pál min. osztálytanácsos, Kertész K. Róbert min. műszaki tanácsos (egyúttal mint az Orsz. M. Képzőművészeti Tanács Építőművészeti Szakosztályának előadója) egyúttal a birálóbizottság előadója. Jakabffy Zoltán min. főmérnök, egyúttal ifj. Wlassics Gyula min. fogalmazó mellett a birálóbizottság jegyzője. Meghívott szakértők: Dülfer Martin építész-tanár (Dresden), Littmann Max építésztanár (München), Hauszmann Alajos építész, műegyetemi tanár. A "Fővárosi Közmunkák Tanácsa" részéről: Szilágyi Lajos min. osztálytanácsos. Budapest szék.-főváros közön-sége részéről: a székesfőváros polgármestere és a székesfővárosi középítési bizottság egy tagja. A Nemzeti Színház részéről: a színház igazgatója, Kéméndy Jenő szcenikai főfelügyelő. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet részéről: Kommer József építész, Warga László építész, rendes tagok, Fritz Oszkár építész, póttag. A Magyar Építőművészek Szövetsége részéről: Medgyes Alajos építész, rendes tag, dr. Neuschloss Kornél és Vágó József építész, póttagok. A tervek elbírálására a keresk. m. kir. miniszter 79049/1908. sz. a. kiadott "Tervpályázati Szabályzat" alapján történik. A következő díjak kerülnek kiosztásra: első díj 10.000 korona, második díj 8000 korona, karmadik díj 6000 korona, negyedik díj 4000 korona, öttől kilencedik díj egyenként 2000 korona (összesen 38.000 korona). A díjazott tervek a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium tulajdonába mennek át. A tervek a bírálat után arra alkalmas helyen, közszemlére ki fognak állíttatni. A bírálati jegyzőkönyv a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium kiadásában megjelenő "Hivatalos Közlöny "-ben fog közzététetni. A díjat nem nyert tervek a tervek kiállításának lezárta után számított négy héten belül a m. kir. vallás-és közoktatásügyi min. segédhivatali főigazgatójától az elismervény bemutatása ellenében visszaadatnak. Ezen határidőn túl a minisztérium a terveket meg nem őrzi s ezekért felelősséget nem vállal. A kivitelre való megbízatás tekintetében a döntést a Vallás- és Közoktatásügyi M. Kir. Miniszter fenntartja magának.

1913 április elsején lejár a Miskolc város által Kossuth-szoborra hirdetett pályázat.

SIÓFOKI ERDEI FENYŐ KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ FESTMÉNYE

KERTBEN NAGY VILMOS RAJZA

TANULMÁNY BATÓ JÓZSEF RAJZA