Tizenegyedik évfolyam, 1912    |   Negyedik szám    |    p. 162-165.
 

 

A MŰCSARNOKBÓL

KÖZGYŰLÉS A MŰCSARNOKBAN. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ötvenéves fennállása után vasárnap tartotta az új félszázadot megnyitó ötvenegyedik évi rendes közgyűlését a városligeti Műcsarnok tanácskozótermében. Magasztossá tette a gyűlést, hogy a Képzőművészeti Társulat felejthetetlen, nagyérdemű igazgatója: Benkő Kálmán emlékezetének szentelte, aki igazgatója volt a Magyar Földhitelintézetnek is és aki fölött Forster Gyula báró, titkos tanácsos mondott a sablontól eltérőleg magas szárnyalásű, tartalmas emlékbeszédet. Másrészt érdekessé tette a gyűlést az az óriási küzdelem, amelyet a művészek körében legújabban alakult két csoport vívott meg a szavazó urnák előtt, s amely mindkét pártra nézve eredményesen végződött, mert mindegyik pártnak sikerült jelöltjei közül tagokat bejuttatni a választmányba, bírálóbizottságokba. Andrássy Gyula gróf, titkos tanácsos, elnököt, akinek most járt le a mandátuma, újból egyhangú lelkesedéssel választották meg.

A közgyűlésre a tagok, különösen a művészek, nagy számmal jelentek meg, úgy hogy nemcsak a tanácskozóterem, de a palota még más helyiségei is megteltek sokasággal. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter képviseletében Náray-Szabó Sándor dr. államtitkár jelent meg és ott voltak: Berzeviczy Albert dr. volt közoktatásügyi miniszter, Teleki Géza gróf és Harkányi Frigyes báró titkos tanácsosok, Szmrecsányi Miklós dr., a művészeti ügyosztály volt főnöke, Majovszky Pál dr., a művészeti ügyosztály helyettes főnöke, Alpár Ignác, az Iparművészeti Társulat alelnöke, Térey Gábor dr., a Szépművészeti Múzeum régi képtárának igazgatója, Rauscher Alajos, a Magyar Grafikusok Egyesületének elnöke, Szinyei-Merse Pál és Várdai Szilárd, a Képzőművészeti Főiskola igazgatói és a többi összes művészeti intézmények vezetőférfiai, továbbá Rickl Gyula miniszteri tanácsos, Concha Győző egyetemi tanár és igen sok más előkelőség. Benkő Kálmán rokonsága részéről megjelentek: Benkő Lajos dr., Barsvármegye tiszti főorvosa, Tahy Jakab dr. miniszteri osztálytanácsos, Kovács József dr. orvos, Szelényi Aladár dr. és Lukács Géza dr. családjaikkal, és ott volt Dessewffy Aurél gróf, titkos tanácsos, elnök vezetésével a Magyar Földhitelintézet igazgatósága részéről Darányi Kálmán, Csengery Lóránd, Hajduska Emil és Simon Ignác.

A közgyűlést Forster Gyula báró, titkos tanácsos, alelnök vezette, aki a jegyzőkönyv hitelesítésére Madarász Viktor festőművészt és Kisfaludy Lipthay Kornél nyugalmazott táblabirót kérte fel. A jegyzői tisztet Ambrozovics Dezső dr, titkár töltötte be. Napirend előtt az elnök melegen üdvözölte Náray-Szabó államtitkárt, Zichy miniszter képviselőjét, majd ékes szavakkal emlékezett meg hazai művészetünknek legelső pártfogójáról, a királyról, akihez a közgyűlés elhatározására a következő táviratot intézte a kabinetiroda útján:

"Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ötvenéves fennállása után ma tartja az új félszázadot megnyitó ötvenegyedik évi rendes közgyűlését. Amikor e históriai jelentőségű gyűlésre egybegyűlt művészek és műkedvelők sokasága a legmélyebb hálával emlékszik meg Ő császári és apostoli királyi felségéről, akinek dicsőséges uralkodása alatt létesít-tettek a hazai művészetek felvirágoztatására szolgáló összes képzőművészeti intézményeink és aki mindég a legelső pártfogója volt a magyar képzőművészeteknek és a Képzőművészeti Társulatnak, egyben a legalázatosabb alattvalói hódolattal járul Ő felségének trónja elé és kéri a Mindenhatót, tartsa meg Ő császári és apostoli királyi felségét nemzetünk, hazánk és hazai művészetünk javára, szerető magyar népének örömére. Budapest, 1912 április 14. Forster Gyula alelnök."

A hódoló táviratra Forster Gyula báróhoz a következő válasz érkezett:

"Ő császári és apostoli királyi felsége az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak ötvenegyedik évi rendes közgyűlése alkalmából Nagyméltóságod által előterjesztett hódolatát szíves köszönettel legkegyelmesebben fogadni méltóztatott. Kabinetiroda, "

A társulat védnökéhez, József főherceghez az alábbi táviratot intézte a közgyűlés:

"Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ötvenéves fennállása után ma tartotta az új félszázadot megnyitó ötvenegyedik évi rendes közgyűlését. Amikor e históriai jelentőségű gyűlésre egybegyűlt művészek és műkedvelők sokasága mélységes hálával emlékszik meg Fenségedről, aki a múltban mindig szeretetteljesen pártfogolta képzőművészetünket és társulatunkat, egyben legmélyebb örömének ad kifejezést afölött, hogy Fenséged hosszas betegségéből felépült és kéri a Mindenhatót, tartsa meg Fenségedet igen sokáig teljes egészségben fenséges családjának boldogságára, hazai művészetünk és társulatunk büszkeségére. Budapest, 1912 április 14. Forster Gyula alelnök."

József főherceg a következő táviratban válaszolt: "Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat új félszázadot megnyitó ötvenegyedik évi rendes közgyűlése alkalmából hozzám intézett nagyrabecsült megemlékezésükért és jóleső figyelmükért fogadják legmelegebb köszönetemet és legőszintébb szerencse-kívánataimat. József főherceg."

A közoktatásügyi kormánynak a hazai művészet fejlesztéséért és azért a szeretetteljes támogatásért, amelyben a társulatot nagyfontosságú kulturális munkájában mindig részesítette. Náray-Szabó államtitkár útján tolmácsolta a közgyűlés köszönetét és egyben köszönetet mondott Berzeviczy Albertnek is, akinek minisztersége alatt a képzőművészet igen nagyot fejlődött az országban, Náray-Szabó Sándor államtitkár meleg szavakkal köszönte meg a Társulat üdvözletét és a maga részéről a legmelegebb elismeréssel üdvözölte a társulatot fennállása második félszázadának a küszöbén és hangsúlyozva emelte ki, hogy a magyar művészet fejlődése a legszorosabban összefügg a Társulat fejlődésével és felvirágzásával. Örömmel, büszkeséggel és hálával emlékezett meg azokról, akiknek ez a fejlődés, ez a fellendülés köszönhető. A nemzet hálája és elismerése kell — úgymond — hogy körülvegye ezeket a küzdő és munkálkodó tényezőket, így a Társulat igazgatóságát és választmányát és mindazokat a művészeket és nem-művészeket, akik a lefolyt ötven esztendő alatt a Társulat kebelében kitűzött eszményi és gyakorlati célokért nemes önzetlenséggel küzdöttek és dolgoztak, de különösen a művészeket, akik nagyratörő alkotásaikkal a magyar névnek messze az ország határain túl is dicsőséget és elismerést szereztek. De megilleti ez a hála és elismerés a magyar közönséget is, mely művészetszeretetével és a művészetet megértő támogatásával munkálkodásukat újabb jelentős alkotásokra serkentik és az alkotások létrejöttéhez nekik a módot megadja. Örömmel tolmácsolta az államtitkár a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a Társulat iránt érzett háláját és javaslatára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy jegyzőkönyvében őszinte háláját és elismerését nyilvánítja mindama művészek és nem művészek iránt, akik a lefolyt félszázadban a Társulat választmányában és igazgatóságában a magyar művészet fennkölt céljáért oly lelkes, odaadó és önzetlen munkásságot fejtettek ki, továbbá a művészeknek, akik ahol csak megjelentek, mindenütt dicsőséget és elismerést szereztek a magyar névnek, végül a közönségnek, mely oly megértéssel mozdította elő a művészet fejlődését és felvirágozását.

Az államtitkár felszólalása után Forster Gyula báró mondotta el általános figyelem közepette Benkő Kálmánról emlékbeszédét, melyet e füzet élén közlünk.

A beszédért Forster Gyula bárót lelkesen megtapsolták és jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak érte. A választmányi jelentés kapcsán a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy Benkő Kálmán felejthetetlen emlékét és soha el nem évülő érdemeit jegyzőkönyvében is megörökíti. Ezután a közgyűlés megállapította az 1912. évi költségelőirányzatot és következtek a választások.

Elnökké egyhangúlag újból Andrássy Gyula grófot választották meg. A választmány tagjai lettek: a művészek közül: Brück Miksa, Dudits Andor, Ferenczy Károly, Hültl Dezső dr., Karlovszky Bertalan, Keményffl Jenő, Kezdi Kovács László, Telcs Ede, a nem-művészek közül: gróf Andrássy Gyula, Balassa József, gróf Batthyány Lajos, Lederer Sándor, Matkovics Béla, Molnár Viktor, Náray-Szabó Sándor dr., Wekerle Sándor dr. és Zboray Miklós dr. A festészeti zsűri tagjai lettek: Benczúr Gyula, Bosznay István, Dudits Andor, Éder Gyula, Kezdi Kovács László, Knopp Imre, Kőrösfői Kriesch Aladár, Nádler Róbert, Fenteiéi Molnár János, Vastagh Géza. A szobrászati zsűri tagjai lettek: Bezerédy Gyula, Gách István, Pongrácz Szigírid, Zala György. Az építészeti jury tagjai lettek: Hiekisch Rezső, Lajtha Béla, Scheiber Miklós, Vágó József. A számvizsgáló bizottság rendes tagjaiul megválasztották az 1912. évre Gyulanyi Bélát, Simon Ignácot és Weigerth Károlyt; póttagok lettek Beck Lajos és Csuka Lajos. A választások ellen néhányan óvást emeltek, de a közgyűlés azokat érvényesnek ismerte el.

 

MŰCSARNOK ÚJ IGAZGATÓJA ÉS VEZETŐSÉGE. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmánya Forster Gyula báró titkos tanácsos, alelnök elnöklésével április 16-án tartotta meg igazgatóválasztó és alakuló ülését. Az ülés jegyzőkönyvének a hitelesítői Benczúr Gyula főrend, a festőmesteriskola igazgatója és Náray-Szabó Sándor dr. közoktatásügyi államtitkár voltak; a jegyzőkönyvet Ambrozovics Dezső dr. titkár vezette.

Különösen súlyos feladatot rótt a választmányra az igazgatói szék betöltése, hogy a felejthetetlen emlékű és nagynevű Benkő Kálmán után minden tekintetben méltó utódot találjon a kényes állásra. A választmány titkos szavazással előbb a szakbizottságokat alakította meg, s ezután ugyancsak titkos szavazással egyhangúlag zólyomi Wagner Géza dr.-t választotta meg a Képzőművészeti Társulat igazgatójává.

Az új igazgató neve, aki ebben az esztendőben tölti be 70-ik életévét, szerte az országban ismeretes a kulturális élet terén évtizedek óta kifejtett sokoldalú és eredményekben gazdag működéséről, valamint az evangélikus egyházi élet teréről is, amelynek ő egyik legelső vezető férfia az egész országban. Wagner Géza dr. több kultúrintézménynek elnöke és alelnöke, de nagy elfoglaltsága mellett is a választmány az ő személyében találta meg a kellő biztosítékot arra, hogy a Társulat vezetésében meglesz a folytatólagosság és hogy az ügyek továbbra is Benkő Kálmán szellemében fognak vezettetni; mert Wagner Géza nagyon hosszú időn át dolgozott együtt a Társulatban Benkő Kálmánnal, akinek legkiválóbb munkatársa és legbensőbb barátja volt.

Wagner Géza dr. hálás meghatottsággal köszönte meg a választmány bizalmát, s hivatkozván hosszú idejű társulati működésére, programmot nem adott, de kérte, hogy felelősségteljes állásában a választmány hathatósan támogassa. Beszédét lelkesedéssel fogadták és az új igazgatót melegen ünnepelték. Helyettes-igazgatóul egyhangúlag ismét Jendrassik Jenő festőművészt választották, aki Benkő Kálmán mellett már három éven át kiváló szakértelemmel és közmegelégedésre töltötte be ezt a tisztséget. Az igazgatóság tagjai lettek: Bálint Zoltán építőművész, Dudits Andor festőművész, Róna József szobrászművész és Végh Arthur dr.

A bizottságokat a következőképen alakították meg:

Festészeti szakbizottság: Előadó Jendrassik Jenő, helyettes-előadó Kernstok Károly; tagok: Basch Gyula, Brück Miksa, Benczúr Gyula, Dudits Andor, Ferenczy Károly, Innocent Ferenc, Karlovszky Bertalan, Keményffi Jenő, Kezdi Kovács László, Knopp Imre, Márk Lajos, Mérő István, Poli Hugó, Szinyei-Merse Pál.

Szobrászati szakbizottság: Előadó Róna József, helyettes-előadó Telcs Ede; tagok: Kallós Ede, Gách István.

Építészeti szakbizottság: Előadó Bálint Zoltán, helyettes-előadó Kosztolányi Gyula; tagok: Hültl Dezső dr., Málnai Béla.

Művásárló bizottság: Előadó Dudits Andor, helyettes előadó Ferenczy Károly; tagok: Andrássy Gyula gróf, Bálint Zoltán, Benczúr Gyula, Berzeviczy Albert dr., Forster Gyula báró, Hadik-Barkóczy Endre gróf, Jendrassik Jenő, Léderer Sándor, Róna József, Szmrecsányi Miklós dr.

Gazdasági bizottság: Előadó Wagner Géza dr., helyettes-előadó Kohner Adolf dr.; tagok: Glück Frigyes, Hadik-Barkóczy -Endre gróf, Kammerer Ernő, K. Lipthay Kornél, Náray-Szabó Sándor dr.

Jogi bizottság; Előadó Végh Arthur dr., helyetteselőadó Bárczy István dr.; tagok: Forster Gyula báró, K. Lipthay Kornél, Rudnyánszky Béla dr.

A társulat ellenőrévé közfelkiáltással Glück Frigyest választották.

Az ülésen Forster báró elnöklő alelnök bejelentette, hogy Dudits Andor, akit a közgyűlésen a festészeti zsűri tagjává választottak, lemondott e tisztségről, amit a választmány sajnálattal vett tudomásul.

 

BENKŐ KÁLMÁN ÉLETRAJZÁHOZ.

A Művészet legutóbbi szamának kinyomatasa után vettem dr. Benkő Lajos vármegyei főorvos úrnak levelét, melyben korábbi közlését helyreigazítva arról értesít, hogy öccse, neh. Benkő Kálmán születési napja 1843. év szeptember havának nem 6-ika, hanem 10-ike.

Egyszermind megküldte Belcsák László lévai kir. közjegyzőnek levelét, mely érdekes és özv. Vietorisz Sándornénál az imént tett látogatása alkalmával hallottak nyomán, tehát közvetlen forrásból merített adatokat tartalmaz Vietorisz Antal életéről, kitől Benkő Kálmán lévai gimnazista korában rajzolni és festeni tanult.

Vietorisz mint művész, a maga szűkebb körén túl jóformán ismeretlen. Neve a Nemzeti Múzeum régi leltárában s a Történeti Arcképcsarnokban sem fordul elő. Alig lehet hinni, hogy valami számottevő alkotása lett volna. Mindamellett a Művészet már eddig is oly sok helyi jelentőségű régi magyar festő nevét ásta ki a feledés homályából, hogy a teljességre való törekvéshez tartozik, ha Vietorisznak is kérünk kis helyet a megemlékezések sorában. Ki tudja, hogy kínálkoznék-e arra egy másik alkalom. Egyelőre az a fontos, hogy a névsor mentői teljesebb legyen. A művészettörténelmi értékelés későbbi feladat.

Forrásunk szerint Vietorisz Antal 1810-ben született, apja Vietorisz Gyula, Eszterházy herceg uradalmi tisztje volt Léván, anyja Huszty Krisztina.

Antal Léván iskolázott, különös kedvteléssel rajzolt és festett már gyermekkorában. Mint serdülő ifjú többször és hosszasan tartózkodott Parisban, nagybátyjánál, ki zongoraművész volt. Ott zenét és festészetet tanult.

Később Pesten jogot végzett s Pozsonyban ügyvédi irodát nyitott. De azzal nem boldogult s azért Fiúméba került s Kiss Pál kormánybiztosnak volt titkára. Ott érte őt az 1848-iki nagy esztendő. Gróf Hunyady Lászlóval hazajött, beállt honvédnak s végigküzdötte az egész szabadságharcot, mint tűzérkapitány. Az üldözés elől Garamberzencén rejtőzött el. Egy évi bujdosás után visszatért Lévára s ott maradt haláláig, 1881-ig. E harminc év alatt egyedüli foglalkozása a zene és a festészet volt.

A fiatal korban elhalt Fischer Béla (Halasy) festő (?) is az ő tanítványa volt.

Sokat festett. Műveiből még vagy húsz darab van az özvegynél. Többnyire arcképek. A nemesoroszi kath. templom oltárképe tőle való. Kiválóbb művei a Kazy-család birtokában vannak.

SZ. M.

 

AZ 1912. ÉVI RÁTH GYÖRGY-FÉLE DÍJ. Néhai Ráth György, a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács egykori alelnöke, 1881-ben tízezer koronás alapítványt tett, amelynek a kamatait 1907-ig a Társulatunk tárlatain kiállító művészek közt bocsátottak pályázatra. Ráth Györgynek 1907-ben bekövetkezett halála óta a nagylelkű mecénás özvegye a kamatokat évről évre 600 koronával mogtoldotta, úgy hogy azóta az évente kiosztásra kerülő díj összege 1200 koronát tett ki. Özvegy Ráth Györgyné most arról értesítette társulatunk vezetőségét, hogy az 1912/13. évi Téli Kiállításon esedékes Ráth-díjat ezernégyszáz korona hozzáadásával erre az egy alkalomra kétezer koronára egészíti ki. Nemes elhatározását a választmány hálás köszönettel fogadta és Andrássy Gyula grói elnök meleghangú átiratban köszönte meg a fenkölt lelkű özvegy újabb áldozatkészségét.

 

VÁLASZTMÁNYI HATÁROZATOK. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmánya az utóbbi időben két olyan határozatot hozott, mely a kiállító művészeket érdekli. Az egyik határozat azokra a művészekre vonatkozik, akik megrendelésre készült, vagy magántulajdonban lévő műveket állítanak ki a társulat kiállításain. Egy régebbi választmányi határozat ugyanis kimondotta, hogy a megrendelésre készült vagy magántulajdonban lévő kiállított műveknek bejelentett biztosítási értéke után a társulat az illető művészektől 1% illetéket szed, mely a művészi segély- és nyugdíjalapot gyarapítja. Minden kiállításon akadtak művészek, akik illeték alá eső műveiknél vagy semmi biztosítási értéket nem jelentettek be, vagy olyan kis értéket, mely teljességgel nem állott arányban az illető mű reális értékével, így azután hiányozván az alap, az illeték nem volt kivethető, ami által a segély- és nyugdíjalap károsodott. Ennek elejét veendő a választmány most kimondotta, hogy azoknál a műveknél, amelyekre vonatkozólag az illető művészek vagy semmi, vagy a mű reális értékénél föltétlenül kisebb értéket jelentettek be, fölhatal-mazza a mindenkori fölvételi jury-t a reális érték megállapítására, s ilyen esetekben az l %-os illeték a jury által megállapított becsérték alapján fog az illető művészekre kivettetni. — A másik határozat a beküldési halasztásokra vonalkozik. Minden kiállítás alkalmával előfordul ugyanis, hogy egyes művészek műveik beküldésére, a megállapított határidőn túl, halasztást kérnek. Ezt a halasztást a fölvételi jury, mint eddig, úgy ezentúl is megadhatja, de az illető művésznek a választmány határozata értelmében a halasztási engedélyért a beküldéskor művenkint húsz koronát tartoznak a társulati műtáros kezeihez a művészi segély- és nyugdíjalap, gyarapítására lefizetni. Az esetleg a jury által el nem fogadott művek után a húsz koronát a műtárosi hivatal az illető művészeknek visszatéríti.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003