Tizenegyedik évfolyam, 1912    |   Hatodik szám    |    p. 218-227.
 

 

MŰVÉSZETI ADATOK AZ ERDÉLYI MÚZEUM EGYESÜLET IROMÁNYTÁRÁBAN 1

Erdélyben félszázados múltja volt már a múzeumi és azokkal kapcsolatos akadémiai törekvéseknek, midőn 1842 június 21-én két előkelő főúr, ősi családjuk egyik ágának utolsó férfisarjai: gr. Kemény József és Sámuel az erdélyi országgyűlésen könyv-, kézirat- és ásványgyűjteményeiket egy Kolozsvárt állítandó magyar nemzeti múzeum alapjául fölajánlották. Akkor már a külön kis országban Gyulafehérvárt és Marosvásárhelyt 1798, Nagyszebenben 1802 óta nyilvános könyvtárak állottak a közművelődés szolgálatában, s Nagyszebenben megvolt a jeles Bruckenthal-képtár. A Kemény-féle alapítás közszükségen kívánt segíteni, közlelkesedés fogadta s az országgyűlés bizottságot küldött ki a múzeum ügyében. Ez a bizottság gr. Kemény József tervezete alapján a megalkotandó múzeum feladatai közé sorozta a művészeti emlékek gyűjtését és megőrzését is. Csakugyan még az országgyűlés ideje alatt történtek a lelkes erdélyi magyar társadalomból olyan ajánlatok, melyek a művészet alkotásaival igyekeztek szaporítni a tervezett nemzeti gyűjteményt, így Góró Lajos hadmérnök-őrnagy Tizian Danaejának művészi másolatát, Ágota János nagyszebeni festő-tanár saját festményeiből három képet ajánlott fel.2

Az erdélyi országgyűlés az ajánlatokat mind elfogadván, törvényt hozott a múzeum felállításáról, de ennek szentesítése évekig késett s még akkora sem történt meg, mikor 1848 május 30-án Kolozsvárt az országgyűlés Magyarországgal az uniót kimondta, így a múzeum felállítása most már az egész magyar állam öröksége lett. Felállítására erkölcsileg kötelezte azt az országgyűlés kimondott akarata, de az 1848—49-i események a múzeum gondolatát lesodorták a látóhatárról. Az óriási veszteségeket szenvedett magyarság a csapásokból fölocsúdva, csak társadalmi, egyesületi úton alkothatta meg 1859-ben gr. Mikó Imre óvatos, higgadt, okos vezetése alatt az Erdélyi Múzeum Egyesületet.

Mikó Imre gróf 1856 elején lépett a nyilvánosság elé múzeumalapító tervével. Akkor ajánlotta fel a múzeum céljaira kolozsvári nyaralóját, tíz holdas parkjával s a lelkes erdélyi magyar társadalom megértette, hogy a múzeumalapítás felújított terve olyan gondolat, mely az abszolút uralom által elnyomott magyarságot van hivatva közös munkára tömöríteni. Az erdélyi magyarság színejava csatlakozott Mikóhoz s midőn a kormány hosszas huzavonák után az alapszabályokat megerősítette, 1859 november 23— 26-án a négynapos alakuló gyűlés nemzeti ünneppé nőtt.

Az adakozások mindjárt Mikó Imre nagy adománya után megkezdődtek s a mozgalmat a társadalom általános érdeklődése és az akkori magyar sajtó élénk rokonszenve kísérte.

Ezekből a közleményekből értesült a múzeumi mozgalmakról Szathmári Pap Károly is,3 aki akkor Bukarestben az oláh fejedelem udvari festője volt.

Úgy látszik, hogy hazájába és szülővárosába, Kolozsvárra vágyva a következő 1857-dik évben tett ajánlatot Mikónak, hogy gyűjteményeit az Erdélyi Múzeumnak adja, ha ezekért valami megtérítést s a múzeum igazgatói állását elnyeri.

Midőn azonban Mikó ezt az ajánlatot kapta, az Erdélyi Múzeum Egyesület még meg sem alakult s a múzeum-igazgatói állásra, - - melynek betöltése különben is az egyesület közgyűlésétől függött - ígéretet nem tehetett. Válaszát nem ismerjük, de ezt a valóságot bizonyára Szathmári Pap Károly-nak is éppen úgy megírta, mint másoknak, kik hasonló kéréssel, - ha kisebb állásért is, - - fölkeresték.4

Különben a Szathmári Pap Károly értékes külföldi s így az erdélyi múzeum céljait csak másodsorban érintő gyűjteményére az egyesületnek pénze sem volt. Az igazgatói állás későbbi javadalma pedig, melyre az alakuláskor Brassai Sámuelt választották meg, Szathmári Pap Károly bukaresti jövedelméhez mérten oly szerény volt, hogy Szathmári könnyen túlnagynak láthatta volna azt az áldozatot, mit hazajöveteléért hoznia kellett volna, s Mikó, ki ezt a helyzetet hamar átlátta, aligha biztatta a művészt, ki különben múzeumigazgatónak nem volt iskolázva sem.

Így Szathmári Pap gyűjteményei nem kerülhettek az Erdélyi Múzeumba s Koós Ferenc 1865-ben a 140 darabból álló képgyűjteményéről azt írta, hogy "valószínűleg még ez évben Pestre fogják szállítani s reméljük, hogy e kincs a Nemzeti Múzeum birtokába jut."

Szathmári Papnak Mikó Imre grófhoz intézett terjedelmes levele annyi becses adatot tartalmaz, hogy tanulságaiért egészében megérdemli a közzétételt. Mind ez, mind az utána közlendő két művészettörténeti adatunk érdekes vonásokat szolgáltat művészettörténeti viszonyainkra a XIX. század harmadik negyedéből.

Szathmári Pap levele a következő:

 

Nagyméltóságú Gróf Úr! Kegyelmes Uram!

Nem hiszem, hogy légyen a két magyar hazában oly egyén, kinek szíve fel ne lobbanna oly szent intézet nevelésére, mint a melynek Excellentiád teremtője; magam sem mulathatom el csekély módomhoz e szent célhoz járulni, s húsz év óta csakis az egykoron felállítandó Erdélyi Nemzeti Múzeum számara, nagy szorgalommal, fáradsággal és tetemes költséggel egybe halmozott gyűjteményeimet hazámnak felajánlani.

Ha egyúttal szolgálatomat is felajánlani bátorkodom, semmi más indok erre nem ösztönöz, mint 23 évek alatt Európa legnevezetesebb városaiba szerzett tapasztalataimat gyümölcsözővé tehetni.

Bátorkodom tehát Excellentiádat alázatosan kérni, mint a ki nem csak a múzeum teremtésében hanem annak alakításába és jövendőjébe is a legnagyobb befolyással van és leend, a múzeum rendezői és igazgatói hivatal elnyerhetésére munkás lenni és engem kegyére méltatni. Hogy ez által Excellentiád a hazának is szolgálatot teend minden öntul-becsülés nélkül is és a legnagyobb szerénységgel merem állítani még pedig:

l-ör. Mivel én a tudománynak és szépművészetnek minden ágaiba átalános esmeretekkel birok: a Bécsi, Páduai, Florentzi, Romai, Berlini, Párisi akadémiákon a tudományok külömb ágait tanulmányoztam; a természettanbani jártasságomról, zoológiái, ornithologiai, entomologiai, botanikai, mineralogiai gyűjteményeim bizonyítják, mint archeológiai gyűjteménymet 4 évek alatt Olosz Országban létem alatt szedtem öszve, archeológiát a helyszínén tanulmányozván.

2-or. Europa minden városainak múzeumait és minden gyűjteményeit holnapokig naponként látogattam; a világ két legnagyobb múzeumát a Paris és Londoni nagy kiállításokat, tárlatokat hónapokig tanulmányoztam. A Londoni kiállításról megjelent minden több ezer forintokra menő könyv és kép birtokomban van. A Párisi kiállításba magam is részt véve egy medaillia elnyerésére érdemesitettem.

3-r. Festő lévén, ez által az ízléssel alakítás kenyerem. Mit igen nevezetes tényezőnek tartok egy rendezendő múzeumnál, mivel a látogatók 9/10 része csak általános és tanulmányos szórakozást keresvén, sok becset helyeztet a külső csínra és elrendezésre.

4-er. Több idegen, mint Német, Frantzia, Angol, Olasz, Spanyol, Portugalli, Latin, Görög, Oláh és Török nyelvekbeni jártasságom nem szükségfeletti tulajdon egy múzeum alakításánál és igazgatásánál.

Gyűjteményeim megszerzési értéke reámegy 12,000 pengő forintra becsét egy múzeumba legalább 20,000 pengőforintra tehetni. (Képgyűjteményem bátran kiállja a hasonlítást azon gyüjteménynyel melyet érsek Pyrker Eő Excellentiája adott a Pesti múzeumnak.) Ezen értékről kezeskedjék azon vallomásom, hogy becsületérzésemmel egybe nem férhetőnek tartom csak egy magányos embert is megcsalni és annál gyalázatosabbnak egy egész országot, sőt tulajdon hazámat.

Gyűjteményeimet mint mondám hazámnak adom, nem kérvén egyebet érte, mint az igazgatói állomást s -egy csekély megtérítést rokonim számára, vagy azon esetben, ha ne talán egészségein nem engedné a hivatalt folytatnom, egy csekély nyug-pénzt, mit meghatározni egyedül Excellentiád és a haza bölcs belátásokra bíznék.

Ezen ajánlatot önzésnek senki nem nevezheti. Én a múzeum számára adakozók neveit adományaikkal együtt nagy figyelemmel kísértem a hírlapokban; senki többet nem adott, mint a legszükségfelettibb feleslegest, egész vagyonának felét senki nem adta, én pedig vagyonomnak felét adom mert gyűjteményem nékem 20 évi takarmányom, ez egyedüli jövendőm.

Nékem itten jövedelmem körülbelül 15000 váltó forintra évenként reá megy; eként nem mondhatni, hogy nyereségvágyból kívánnám az igazgatói állomást, mely tudom bizonyosan, hogy ezen mennyiségnél jóval kevesebb leend; csakis egyedül hazámnak használhatni egyedüli óhajtásom s mit hizel-gek magamnak, hogy egész valómból tenni is fognék

Igaz, hogy húsz év óta hazámtól távol vagyok, de épen ezen távol lét alatt szüntelen a múzeum számára dolgoztam. Nem hiszem, hogy senki legyen hazánkba, ki az egykoron felállítandó múzeum számára annyit tett volna mint én, annyi külömbféle tárgyakat gyűjtögetett volna s azokat oly nagy kölcséggel szüntelen magával hordozta és tartogatta volna.

Valóban sajnálnám, ha elszórva kellene gyűjteményeimet eladnom, ha a hazai történetekre nézve nem is oly rendkívüli becsü, mint a Gróf Kemény Jósef ő Nagyságáé, de bizonyoson a közönségre nézve éppen oly becses és tanulmányos. A hazai dolgokat könnyebb gyűjteni, mivel azok az országból ki nem igen vitetnek, de az én gyűjteményeim a külföldön vannak húsz év alatt gyűjtögetve s nem tudom mely honfitársamnak lesz most hamar alkalma és módja hasonló gyűjteményt egybeállitani. Hat nagy szobát gyűjteményeimmel megtölthetek.

Én egy részletes Catalogot küldenék, de az nekem hónapig tartó munka lenne; csak a képekről jegyzem meg, hogy eredeti képeim vannak Titian, Correggio, Parmeggianino, Perugino, Caracci, Salvator Rosa, Carlo Dolce, Michel Angelo da Caravaggio, Guido Reni, Dominichino, Murillo, Tiepolo, Van Dyck, Hemskerck, Dürer, Kranach sat. sat. s ujj festőtől, olajba aquarellbe, pastellbe. Sok évek kellenek, hogy lefojanak mig valaki ily képekre akadhat.

Újból bátor vagyok Excellentiádat kérni az igazgatói állomás elnyerésében munkás lenni; az eredmény meg fogja mutatni, hogy Excellentiád kegyét és becses pártfogását nem pazarolta érdemtelen egyénre.

Teljes reményben, hogy Excellentiád alázatos kérésem meghallgatandja: Excellentiád kegyébe magamat ajánlva a legmélyebb tisztelettel van szerencsém maradni. Excellentiádnak

alázatos szolgája Szathmári Pap Károly

Bukarest 28-ik Augusztus 1857.

 

II.

Az 1859 év végén alakult Erdélyi Múzeum Egyesület eleinte három gyűjteményt: könyvtárt, érem- és régiségtárt s természettudományi tárt állított fel. Ezek közül a régiségtár hivatása volt a művészeti emlékek gyűjtése is.

A fejlődésnek azonban nagy akadályai voltak. Az első évben csak a könyvtár nyílhatott meg. A többit elfoglalta a belső rendező munka. A Mikó Imre gróf kilenc szobás nyaralója a múzeumi adományok begyűjtése után már az első évben kicsinynek bizonyult múzeumi helyiségnek s beállott a helyszükség. Pénz sem volt elég arra. hogy az új múzeum erőteljesebb gyűjtőakciót vagy kutatásokat végeztethessen, ilyen körülmények közt történt, hogy Kiss Bálint akadémiai képíró, a Magyar Nemzeti Múzeum képtárőre 1861 november 3-ról Pestről keltezett levelében több év alatt készült olajfestményeinek egy nyomtatott névsorát elküldte Kolozsvárra gr. Mikó Imrének, azzal a kéréssel, hogy Mikó azokat, mint a hazai művészet emlékeit az általa alapított Erdélyi Múzeum számára szerezze meg, vagy esetleg aláírások útján vétesse meg. Utalt arra, hogy Mikónak "Pesten számtalan tisztelője lévén, a képgyűjtemény megnézése vagy megvizsgáltatása iránt kellő tudomást szerezni nem nehéz" s mielőtt a lehető jutányos árra tett munkák idegenek kezeire jutnának, Mikó Imre gróftól elhatározása felől lehető rövid idő alatt tudósítást kért. A válaszig a képek eladását függőben szándékozott tartani. Képei eladását a következő, sorsára is világot vető sorokkal indokolja: "Azon felmerülhető gondolatra, miért nem a pesti Magyar Nemzeti Múzeum részére tettem ezt az ajánlatot, pár szóban azon felvilágosítható feleletet adhatom Excellentiádnak, miszerint a feloszlatott országgyűlés Múzeumunk pénzalapját nem szilárdíthatá meg. Jelenleg múzeumunk oly kevés pénzzel rendelkezhetik, hogy gyűjteményeimből alig egy darabot lehetne képes megvenni, miután pedig én már 11 éven keresztül sajátom feláldozásával fedezett múzeumi hivataloskodásomért mind e napig egy fillérrel sem kárpótoltathattam, családi viszonyaim miatt kényszerülve vagyok munkáim eladására."

Mikó Imre gróf az E M. E. választmányához tette át Kiss Bálint levelét s ez a viszonyokhoz képest nem adhatott kedvező választ. Utalt arra, hogy ha az alapszabályok nem is uíasítnák a művészeti tárgyak gyűjtését a teendők második sorába, az egyesület kis jövedelmét az építkezés és a szorosan vett tudományos gyűjtemények beállítása oly nagy mértékben igénybe veszik, hogy még a múzeum tisztviselői számát sem lehet kiegészíteni; annál kevésbbé oly költséges képvásárlást tenni, amennyibe az ajánlott gyűjtemény megszerzése került volna.5

Az a nyomtatott jegyzék, melyet Kiss Bálint leveléhez mellékelt, 35 kép címét tartalmazza. Nagyobbára saját munkái. Mivel gyűjteményének teljes sorozata áll benne előttünk, az egész felhívást közöljük, így szól:

Alólírt eredeti képgyűjteményét képtárőri állása, s egyszersmind a hely szűke miatt lehető legjutányosabb áron eladásul kitűzvén: "műbarátok" s a hazai művészet pártfogóival avégből közli annak jegyzékét, miszerint az alább megjelelt, díszes aranyos rámákba foglalt eredeti képekből saját tetszésök szerint választani, s abbeli elhatározásukat alólírttal Pesten m. n. múzeumban tudatni méltóztas-sanak, hol e képgyűjtemény naponta megtekinthető.

Pesten Oct 7-kén 1861.

Kiss Bálint m. k.
Acarlemiai képiró s a m. n. Múzeum képtárőre


Szám / Eredeti magyar történeti olajfestmények / Ára o. ért. frt

1. A frigy szentesítése Álmos alatt Ázsiában, 884-dik évben. Vászonra 19" magas, 28" széles....... 200

2. Alpári győzedelem. Salán futása 893-dik évben. Vászonra 19" magas, 28" széles 230

3. Anesburg és Sz. Flórián közötti ütközet Zoltán alatt 907-ben. Vászonra 19" rnagas, 28" széles..... 220

4. Sarolta, Sz. István édesanyja személyes bátorsága Vértesalján, 972-ben. Vászonra 19" magas, 28" széles... 180

5. I. Béla párbaja a pomerán óriás fejedelemmel Lengyelhonban. Vászonra 21" magas, 28" széles.... 220

6. Cserhalmi ütközet Salamon király alatt 1070-dik évben. Vászonra 21 "magas, 28" széles.. 200

7. Kálmán király a garázda kereszteshadat megveri Mosonynál 1096-ban. Vászonra 19" magas, 28" széles.... 180

8. IV. Béla király győzelme a tatárokon a Kárpátoknál 1261-ben. Vászonra 19" magas, 28" széles... 200

9. Nagy Lajosnak Nápolyba való bevonulása 1347-ben. Vászonra 19" magas, 28" széles. 200

10. Nagy Lajosnak a litvánokon való győzedelme Béla alatt 1377-ben. Vászonra 19" magas, 28" széles.. 160

11. Nagy Lajos fogadja a békességért esedező velencei küldöttséget jádrai táborában 1357-dik évben. Vászonra 38" magas, 50" széles. 480

12. Zsigmond elfogatása Budán, 1401-ben. Vászonra 19" magas, 28" széles.. 180

13. Hunyadi János kormányzó menekülése a szerencsétlen rigómezei harc után 1448-ban. Vászonra 45" magas, 60" széles.......... 500

14. Nándorfehérvári ütközet a törökök ellen Hunyadi alatt 1456-ban. Vászonra 19" magas, 28" széles.... 240

15. Sárospataki ütközet Rozgonyi és Hédervári vezénylete alatt 1458-ban. Vászonra 19" magas 28" széles.. 180

16. Pinkafeldi ütközet Mátyás király alatt 1459-ben. Vászonra 19" magas, 28" széles........... 200

17. A törökök megveretése Szendrőnél, Mátyás király alatt 1476-ban. Vászonra 19" magas, 18" széles..... 200

18. Szabácsvár ostroma s bevétele Mátyás király személyes vezénylete alatt 1476-ban. Vászonra 19" magas, 28" széles 220

19. Izabella, János király özvegye, meggyőzi Soliman császár követeit afelől, hogy neki fiúörököse van Budán, 1540 ben. Vászonra 45" magas, 60" szeles.. 550

20. Egervár védelme a törökök ellen Dobó parancsnoksága alatt 1552-ben. Vászonra 19" magas, 28" széles... 180

21. Jablonczai Fetes János gályára ítélt rab búcsúzik leányától a leopoldvári börtön ablakánál. Vászonra 23l/2" magas, 22" széles, 1647-dik évből.... 120

22. Régi magyar nő díszöltözetbcn, 1600-ik évből. Vászonra 41" magas 33" széles............ 110

Eredeti példázati képek (Allegorie)

23. A hit hatalma az elveszés végpercciben. Vászonra 36" magas, 29" széles.. 150

24. A vándor álma. Vászonra 10" magas, 12" széles......... 60

25 Hercules és Io. Csábítás. H. Caracciotól. Fára 12" magas, 9" széles.... 130

26. Hercules és Io. Győzedelem H. Caracciotól. Fára 12" magas, 9" széles.. 130

27. Narcissus. Creole Abatitól. Vászonra. 80

Eredeti tájképek.

28. Alföldi táj, alkonyati világítással. Vászonra 27" magas, 30" széles.. 150

29. Tornavár romja és vidéke napfelkelti világítással. Vászonra 191/2" magas, 29" széles........... 100

30. Fehérmegyei táj a Velencei-tó közelében. Vászonra 19" magas, 281/2" széles. 100

31. Legelő lovak. Vászonra 9" magas 14l/2" széles........... 45

32. Elhagyott ló a pusztában. Vászonra 10" magas, 12" széles....... 45

33. Óbudai határ látképe. Vászonra 19" magas, 28" széles........ 60

34. Tájkép, vízen keresztülmenő utazókkal. M. Schinnageltől. Fára 7" magas, 10 1/2" széles........ 80

35. Tájkép, lovas- és gyalogutazókkal. M. Schinnageltől. Fára 7" magas, 101/4" széles............ 80

 

A jegyzék mutatja, hogy Kiss Bálint képei túlnyomólag magyar történelmi tárgyú festmények. Tájképei is hazai tárgyúak, közülök több a múlt század ötvenes és hatvanas éveinek a múltban vígasztalást kereső közönsége közt egykorú metszetekben széles körben elterjedt. Mindössze öt idegen szerző munkája volt a jegyzékében. Az E. M. E. azonban egyet sem vásárolhatott belőlük.

 

III.

Az Erdélyi Múzeum Egyesület alapításakor az erdélyi magyarság egyetlen tudományos jellegű szervezete volt. Mindjárt eleitől fogva a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia kettős céljai szolgálatára szánták. Két ily nagy célt azonban nem lehetett sikerrel szolgálni olyan kevés anyagi eszközzel, amennyivel az E. M. E. rendelkezett.

Az egyesület az alkotmányos élet helyreállításával, 1868-ban kéréssel fordult a magyar országgyűléshez, hogy múzeumépületet állíthasson és sikerrel végezhesse vállalt feladatait. Utalt arra, hogy az 1841—43-i erdélyi országgyűlés adott szava a múzeum ügyében az unió után az egész magyar törvényhozás elutasíthatatlan örökségei közé tartozik. A kérésnek az ország nehéz pénzügyi viszonyai miatt nem lehetett sikere s midőn 1872-ben Kolozsvárt egyetemet állítottak fel, az egyesületben mindjobban az akadémikus irányzat erősült s a gyűjtemények érdekei mindjobban háttérbe szorultak. A Régiségtár csekély 5—700 forintos évi átalányával nem lehetett megfelelő fejlesztésre gondolni. A művészeti emlékek szerzése egészen kimaradt s az utolsó nagy gyarapodás az volt, midőn gróf Bánffy Dénesné báró Schilling Johanna hagyományából 1867-ben mintegy 50 darab különböző értékű kép került az E. M. E. tulajdonába s a mai képtár alapja lett.

Ezen kívül alig-alig történt valami gyarapodás s csak a közelmúlt utolsó évtizedben állott be kedvező változás, mióta a gyűjtemények államsegélyt nyertek s a képtárt néhány állami letét is gyarapította.

A gyűjtemények fejlődésére annyira kedvezőtlen időszakban történt, hogy a hányatott életű nagy művészünknek, Ferenczy Istvánnak két szobrát 1873-ban testvéröccse, Ferenczy József kassai réf. lelkész az Erdélyi Múzeumnak ajánlotta fel. Mikó Imre grófhoz e tárgyban a következő levelet intézte:

 

Nagy méltóságú Gróf Kegyelmes Uram!

Néhai szerencsétlen testvérbátyám, Ferenczy István, a szobrász, már ifjúságában azon eszmét forgatta elméjében, hogy a Magyarhaza jelesbjeinek arcképeiből egész sorozatát ki-faragandja márványból. E terv kivitelét azonba sokképen akadályozák s meghiúsíták a mostoha körülmények annyira, hogy alig készíthetett el többet 15 mejjszobornál, melyek végrendeletileg birtokomba jöttek által. Meg kell ugyan vallanom, hogy azon szobrok csak felerészben is alig mondhatók országos érdekűeknek: mindazáltal a Művész óhajtásához képest, nem kétkedtem azokat 16 évi várakozás után a Nemzeti Múzeumnak fölajánlani; honnan azonba nem minden megvetése s kárhoztatása nélkül a Művésznek, kérelmemmel elutasíttattam; minek okát fürkészni sem jogom, sem akaratom.

Ily körülmények közt alig tehetek mást jobbat, mint a Haza különböző részeibe elszórva kérni helyet a mejjképeknek, melyek hitem szerint, mint az első magyar szobrász magyarhoni márványból készült művei, mégis érdemelnek némi tekintetet.

Mihez képest elhatároztam, hogy a Nagyméltóságod által alapított Erdélyi Múzeum részére a Wesselényi Ferencz Nádor és Széchy Mária mejjszobrait, még e nyáron, mihelyt most gyöngélkedő egészségem engedi, Kolozsvárra fogom szállítani, kérvén az elfogadásra nézve Excellentziád kegyelmes válaszát.

Magas kegyeibe ajánlt, kitűnő tisztelettel vagyok,
Kassán, 1873 június 7-a
Nagyméltóságú Gróf Kegyelmes Uramnak
alázatos szolgája Dr. Ferenczy József m. k.
kassai reform. Lelkész, s. Esperes.

 

Az ajánlást 1873 július 7-én az E. M. E. választmánya köszönettel elfogadta s titkára útján értesítette Ferenczy Józsefet, hogy a szobrokat várja. Azok azonban sohasem kerültek Kolozsvárra s jelenleg a Szépművészeti Múzeumban vannak.6

Ez a néhány apró adat is eléggé jellemző, hogy miért nem lehetett az erdélyi magyarságnak jó ideig egyetlen múzeuma a művészetek emlékeinek gyűjtőhelye.

Sem hely, sem pénz nem volt hozzá. És mégis itt-ott naiv lelkek éppen Erdélyben is új meg új múzeumokat óhajtanak alapítani s ezek működését ki akarják terjeszteni olyan irányba is, ahol csak kevés és drága emlékünk van. Az így megosztott erő aztán csak erőlködés, amely szolgálhat egyéni ambiciókat vagy partikuláris érdekeket, de nagy, imponáló, tanulságos gyűjtemény összehozására nem alkalmas, sőt gátolja azt.

A legnagyobb erdélyi magyar gyűjtemény is ezért szegény művészi emlékekben máig is. Alig néhány másodrendű szobrocskája s kétszázat alig meghaladó különféle festménye van. Ezek elhelyezésére sincs alkalmas helye, mert az állam megfelelő Régiségtár építtetését, hol ezek az emlékek és tárgyak tűrhetőbb elhelyezést nyerhetnének, az ügy kárára évről évre halogatja. Pedig a művelődésnek abban a keleti magyar központjában, hol annyi művelő intézmény központosul, ha nem volna is, teremteni kellene olyan gyűjteményt, mely a művészetek emlékeivel is tanítson és műveljen. Ilyen azonban ott van, csak árva és elhagyott. Fejleszteni nemcsak érdemes, hanem szükséges is.

KELEMEN LAJOS

 

1 Az E. M. E. irománytára alatt házi levéltára értendő s nem tévesztendő össze az Erd. Nemzeti Múzeum levéltárával, mely nagy törzsgyűjteményein kívül mintegy 40 erdélyi családi levéltárat foglal magában. Anyaga eléri a negyedmillió darabot.

2 Az 1841—43-i országgyűlés jegyzőkönyve 569. és 662. 1.

3 Képét és Koós Ferenctől rövid életrajzát közölte a Hazánk s a Külföld 1865-ben a 641. lapon. Röviden ír róla Koós Ferenc emlékirataiban is.

4 Fontosabbnak tartott levelezését tizenhárom kötetbe lemásoltatta. Ezek közt Szathmárié nincs ott, de másoknak adott válaszait onnan ismerjük. A levelezéseket az E. M. E. kiadja. Első kötetük sajtó alatt van.

5 Az ügyre vonatkozó adatok az E. M. E. irománytárában 117—1861. sz. alatt.

6 Képüket közli Meiler Simon Ferenczy István életrajza 326—27. lapjain.

 

SZEPESI TÁJ KUSZKA JENŐ RAJZA
SZEPESI TÁJ
KUSZKA JENŐ RAJZA

ESTE FRECSKAY ENDRE RAJZA
ESTE
FRECSKAY ENDRE RAJZA

KECSKEMÉTI KOFÁK HÓBUCKÁK KÖZT IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA FESTMÉNYE A TÁRSULATI-DÍJ NYERTESE
KECSKEMÉTI KOFÁK HÓBUCKÁK KÖZT
IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA FESTMÉNYE
A TÁRSULATI-DÍJ NYERTESE

ARCKÉPTANULMÁNY TATZ LÁSZLÓ FESTMÉNYE A HARKÁNYI-DÍJ NYERTESE
ARCKÉPTANULMÁNY
TATZ LÁSZLÓ FESTMÉNYE
A HARKÁNYI-DÍJ NYERTESE

ÖREG ASSZONY KUNWALD CÉZÁR FESTMÉNYE MEGVETTE A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT
ÖREG ASSZONY
KUNWALD CÉZÁR FESTMÉNYE
MEGVETTE A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT

AZ ANYA RUDNAY GYULA FESTMÉNYE MEGVETTE A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT
AZ ANYA
RUDNAY GYULA FESTMÉNYE
MEGVETTE A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003