KRÓNIKA

LÖSCHINGER HUGÓ festőművész, augusztus hó tizenegyedikén halt meg a München melletti Grafrath-ban. Hirtelen, váratlanul érte a halál a mindössze harminckét éves művészt, aki a fiatalabb magyar festőnemzedék rendkívül munkás, komoly és igen tehetséges tagja volt. Néhány müncheni magyar, egy ottani festőkolónia néhány tagja kísérte utolsó útján s a grafrathi nép, akiknek egyszerű miliőjében visszavonultan élt, s ahol továbbra is le akart telepedni. Házassági tervvel foglalkozott, amikor egy régi, lappangó baja megtámadta s végzett szervezetével. A München melletti faluba, Grafrathba két évvel ezelőtt költözött. Szerény viszonyai hajtották ide. Bár többször kapott díjat és kitüntetést, utoljára a magyar ösztöndíjak legnagyobbikát, az Andrássy-ösztöndíjat, egy műterem Münchenben, s általában a müncheni élet számára fényűzést jelentett. Valami tragikusság van itt, életfonalának a halál előtti fejezetében. Különös töprengést, emberkerülésre valló szimptomát konstatáltak rajta utóbbi időben azok a művész társai, akik közel álltak hozzá. Mintha megtört volna a munkához való bátorsága, kedve és energiája. Az Andrássy-ösztöndíjat, négy évre szinte pontosan beosztva használta fel, s a jövőtől most mintha visszariadt volna, pedig tudásban gyarapodott, s a pikturának egy oly sujectjében szinte specialistává alakult, amire ugyan azelőtt is megvolt a hajlandósága, de Zügel oldala mellett teljes erővel feküdt rá. Az állatfestést értjük ez alatt, amivel néhány évvel ezelőtt is föltűnt a műcsarnok egy tárlatán, vízberohanó lovakat ábrázoló képével. Bizonyára még sokan emlékeznek a műcsarnok első terméből erre az erőteljesen forgó széles ecsettel festett képre, amely kitűnő sikerrel mutatta meg talentumának erősségét: a formát értő tudását. Most ebben még tovább haladt. Utoljára egy nagyobb figurális kompozíción dolgozott ugyan, amely befejezetlenül maradt, de azon a ponton volt, hogy az állatokat tanulmányozó művészetével arasson döntő, újabb sikert. Képekkel, amelyek sujet-jüknél fogva a közönségnél hevesen keresettek, szimpatikusak s így számára, a dolog anyagi részét tekintve is, reális eredményt hoztak volna. Löschinger, ennek dacára, müncheni értesülésünk szerint, kedélyének valami elborulásával tette barátait magára figyelmessé. Tartózkodó, visszavonulni szerető természete még zárkózottabb lett. Félretéve festőszerszámait, napokon át merült tétlen töprengésbe, aminek valódi oka nem anyagi oldalról keresendő, hanem a kóros folyamatban, amely most végzetesen tört ki, s idegen földön, egy nyári falusi éj magányában, hüdéssel érve agyát, megölte.

Löschinger Hugó már gyerekkorában szembeötlő módon, élénk jelét adta rajzoló talentumának. Apja fővárosi rajztanár volt, aki a hetvenes években, arcképei révén, mint festő, jó névre tett szert. Löschinger Budapesten, 1875. áprilisában született. Középiskolák után a mintarajziskolába került, majd Székely Bertalan, aztán Benczúr Gyula növendéke lett, mint a Lotz és Benczúr mesteriskolák lakója. Az emberi akt alapos tanulmányozója volt, ez vitte a kompozíciók felé, olajképeiben épp úgy, mint a falon. Különös vénája mutatkozott a karikatúrával szemben is, de ezt nem fejlesztette ki, kevesebbre becsülte, folyvást kompoziciós törekvések izgatták. Igaz, hogy a viszonyok ma sem, tíz-tizenöt évvel ezelőtt még kevésbbé voltak alkalmasak a művészi karikatúra kedvező kifejlődésére. Löschinger állandó kiállítója volt a budapesti és müncheni tárlatoknak, résztvett "Daphne és Cleo" című képével az Earl's Court-ban rendezett 1904. évi londoni kiállításon. Megnyerte 1908-ban a Vaszary-díjat a Műcsarnokban kiállított "Szent László megszabadítja az elrabolt magyar leányt'' c képével. A millennium idején, Boruth Andorral együtt a zemplénmegyei bandériumot, Teőke Andorral pedig a szepesmegyei küldöttséget festette meg az illető vármegyék székházai számára. Freskót, a késmárki Thököly kápolna és a kassai Rákóczi sírbolt számára festett, a szekszárdi múzeumban pedig nagyméretű falfestményei vannak, amelyet a kő-, bronz- és vaskorszakból, valamint a népvándorlás korából vett témákat illusztrálják. Az állami iskolák számára kiírt történelmi jellegű iskolai fali képek pályázatán többször megnyerte az ezer koronás díjat. Hagyatékából, régi és új képeiből barátai kiállítást akarnak rendezni, hogy müncheni sírját emlékkővel jelöljék meg.

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI FALFESTMÉNY
LÖSCHINGER HUGÓ MŰVE
SZEKSZÁRDI MÚZEUM

Titkári hivatal. (Városliget, Műcsarnok.) Hétköznapokon d. e. 1/2 10-től d. u. 2 óráig. Hétfőn és csütörtökön d. u. 3—5-ig is.

Műtárosi hivatal. (Városliget, Műcsarnok.)

I. A téli kiállítás alatt. Hétköznapokon 10—2-ig. Csütörtökön este 6—8-ig is. Vasárnap és ünnepnapokon 10—l-ig.

II. Február és márciusi kollektiv tárlatok alatt. Hétköznapokon 10 — 2-ig és 3 — 4-ig. Vasár- és ünnepnapokon 10—l-ig.

III. Tavaszi kiállítások alatt. Hétköznapokon 10—2-ig.és 3 — 4-ig. Csütörtökön este 5—7-ig is. Vasár- és ünnepnapokon 10 — l-ig.

Számvevőség. (Felsőerdősor 16—18.) Hétköznapokon este 5—7-ig.

Kiállításon kívüli időben csak hétköznapokon 10 - 2-ig.

KÉPÍRÓ TIHEMÉRY MIHÁLY. A Kassáról Nagybányára került képíró atyja, Tiheméri máskép Szekér István az 1652-ik évben címeres nemeslevelet nyert, amelyet még ugyanazon évben Torna vármegye közgyűlésében kihirdettek. Tiheméri István az 1682-ik évben, mint kassai lakos, végrendeletet tesz, amelyben képíró fiáról is többször megemlékezik. "Tertio. Kiváltképpen képíró Mihály fiamnak hagyom az alsó konyhából nyíló hálulsó alsó házat, abból nyíló bolttal. Azontúl egy vasajtajú boltot, alatta levő pinczékkel együtt úgy, hogy az első és mostan említett hátulsó ház között konyhaköz (t. i. közös) legyen Mihály és András fiaim között, az sütő kemencze tudniaillik köz legyen az három gyermekim között. Azontúl való boltos kis ház peniglen Mihály deák fiamé magáé. És azon ház végében való pusztán szabadon építhessen egy három lóra való istálót Mihály deák fiam. Azon kívül az Mihály deák részének az felét jól felépítse az én zsindelyemből és fámból Szabó András fiam. Quinto. Vagyon hatezer zsindelyem, azt hagyom képíró Mihály deák fiamnak az hátulsó házbeli részének bezsin-delyeztetésére minden épületre való fajival és csatornájával együtt. Nono Az apáti hegyen Üveghes János és Nagy Imréné szőlőjök szomszédságában vagyon egy zálogos szőlőm hetven forintokban, azt hagyom egészben képíró Mihály deák fiamnak. Duodecimo. Az határban levő szőlőt ismét az sebesi szőlőt hagyom képíró Mihály deák fiamnak, úgy hogy az szüretelő edény, ami még megvagyon, köz legyen és együtt vehessék hasznát. Decimoquinto. Vagyon négy ezüst kanálom, melynek az két nagyobbikat és szépet hagyom képíró Mihály deák fiamnak. 16-to. Két arany gyűrűm is vagyon, ezeket hagyom az két fiamnak Szabó Andrásnak és képíró Mihály deák fiamnak. 20-mo. Az süvegemet hagyom az képíró deák fiamnak, egy szederjes angliai rókával bélelt mentémmel és egy szőnyeggel együtt." A végrendelet Kassa város levéltárában.

Képírónk Torna vármegyéből származott; atyja Tiheméri Szekér István és felesége Deák Zsófia, valamint fiai Mihály — a későbbi művész --és István, valamint rokona Szekér Tamás az 1652-ik évben nemességet szerezvén, azt még ugyanazon évben Tornavármegye közgyűlésén kihirdetette. -458

Türelmetlen kassai hitelezői a magáról hírt nem adó művész javainak eladásából akarják követelésüket kielégíteni s e végből a városi tanácshoz fordultak. A város el is rendelte a művész vagyonának, ú. m. Csermely-utcai kertjének és ingóságainak kótyavetyére vetését. Ez ellen tiltakozik Wurzinger Tuzséren az 1767-ik év június hó 8-án sajátkezűleg írt német levelében, majd ugyanott augusztus hó 12-én valószínűen a Lónyayak prókátora tolla alól kikerült magyar levélben.

A kassai főbíróhoz írt levele így szól:

Hochedlgebohrner Herr, Gnädigster Herr Herr Stadtrichter.

Euer hochedlgebohren gnaden nehmen nicht ungnädig, das ich mich erkhine Euer gnaden mit disen meinen schreiben zu überlästigen; dieweillen ich wegen meine Schulden bin bey euer Gnaden verklagt worden, also ersuche hoflichst Euer gnaden meine Creditores sollen sich eine kleine Zeit gedulden, dan ich aus der Stadt nicht derentwegen weg bin, das ich meine Sachen sollte binden lassen oder ehrliche Leuthe betrigen. Dan ich mus dahin gehen, wo ich Arbeyt kan haben, damit ich auch meine Lebensnuhrung dadurch haben kan. Anbey bitte Euer gnaden mier dissen gefallen zu thun und dem garten, den ich auf der Obern Vorstadt habe, licitando zu verkaufen lassen und dem Herrn Mészáros, wie auch dem Herrn Pap davon zu contcntiren. Weilen ich aber höre, das der garten zimlich zerrissen ist und Er1 mier doch schreibt, das Er 7 flor. darauf angewendet hat, so kan ich dieses nicht verstehen, in was das Er ist angewendet worden. Ich habe vordem Garten 150 fl. gezahlt und darein Bäume gcschaft auch andere Sachen, was ich habe darein machen lassen, ist mir über die 20 fl. kommen. Also bitte Euer gnaden dem Herrn Mészáros von dem geldt 80 fl. die Er mier hau auf dem garten geliehen, aus zuzahlen, auch die 7 fl., die auf die Reparatur seyndt angewendet worden. Nachdem dem Herrn Pap vor das Hauszins auf 5/4 Jahr 62 1/2 fl., jährlich per 50 fl, das erste Jahr habe ich ihme dem Hauszins richtig bezahlt. Was noch übrig wierdt bleiben, bute dises der Contribution abzuführen, soviel ich werd schuldig seyn. Was meine Schulden anbertrifft, seyndt dise, dem Herrn Borda hof-richter in Kisida 100; seynen Sohn habe ich in der Kost gehalten 7 Monath lang per 6 fl. Zu weytens dem Herrn Denier Kaufman 50 fl, dem Herrn Neumani 44 11. 44 kr., dem Herrn Fistro-vich 25 fl., dem Herrn Lorberer 20 fl., dem Kürschner Csorba 17 fl , dem Knopfstricker Igaz 20 fl., dem Herrn Vandracsek 17 fl. 30 kr.

An dise verobligiere ich mich in Frist einen Jahr alle zu befriedigen auch noch eher, als nur seyn wird t möglich ctwelchcn zu zahlen. Was meine Hausmobilier antrift, bitte dieselben in der Ruhe zu lassen bey dem Herrn Pap und wan sich die werden anmeldten bey Euer gnaden, wo ich meine Sachen in Versatz habe, bitte sie zu berichten, das ich auf das baldeste werd meine Sachen auslösen, sobaldt es nur wierd möglich seyn und sollen nur nichts davon verkaufen. Womit mich in dero hohe gnaden befeie und verbleibe Euer gnaden

Thussir den 8-ten Junii 1797.
gehorsamer Diener
Michael Wurtzingcr
bürgerlicher Mailler.

Von der Meinigen an dero Frauen liebster ein Unterdänigen Handtkuss abzustatten.

Kassa város levéltárában, 1797. évi 1775 sz. alatt.

Tekintetes Nemes Magistratus!

Még az múlt július holnapnak 21-ik napján mind az méltóságos báró Zsenyei Zsenyei János úrhoz, mind pedig méltóságos Nagy-Lónyai Lónyai Ferencz óbester úrhoz utasított tekintetes deputatiónak levelei ezen folyó augusztus holnapnak 9-ik napján velem communicáltattak, melyekből egyenlő móddal általértettem mind az creditor urak szándékait, mind peclig azoknak hova hamarébb való excontentálások iránt hozattatott tekintetes nemes tanácsnak vége-zését és hogy azon végezésétől fogva az tekint, nemes tanácsnak már háromszori quindenák is elmultának volna, melyekről én mindezideig legkisebbet, sem egy résztől, sem mástól nem érthettem és így magamat mihez tartani és állapotom mi-karban legyen teljességgel nem tudtam, következendőképpen azoknak kielegítésök felől semmi rendelést sem tehettem; most mindazonáltal látván és általértvén szándékát mind az tekint, nemes tanácsnak, mind pedig az creditor uraknak és hogy már engemet hazaérkezésemig békességig tűréssel várni nem akarnának, hanem ottan levő ingó és ingatlan jószágocskámat licitátióra bocsájtván, azokból kijövő summából magokat kielégíteni kívánják, azértis ameddig személyesen megjelenhetek, az tekint. nemes deputatiónak ily hatalmat engedek, hogy az Csermely utcában levő szegletbéli kertemet licitátióra bocsájtani méltóztassék és utolsó fillérig vervén, legkisebb kigondolható interessátió nélkül, az legtöbbet ígérőnek adattassék által, melynek az árából azonnal Mészáros és Papp Ignácz urak effective kielégíttessenek, a fentmaradott pénzeket pedig az tekint, nemes deputatio annak az creditor úrnak adja, akinek legszükségesebbnek tartja lenni; ami illeti pedig az ingó jószágimat, azoknak eladások ellen solenniter protestálok és hogy arra senki odamenelelemig kezét reája tenni ne merészelje, mert azoknak distrahálása nékem tetemes kárt okozna. Én ugyan megvallom adóságomat, de azoknak lefizetéséről így gondolkodom, hogy ezután minden esztendőben 100 forintokat a tekint, nemes tanácsnak kezéhez szolgáltatni fogok felvállalt nagy munkáimnak keresetéből és így legfeljebb három esztendőnek elfogásáig cum accessoriis mindeneket excontentálni fogok és el sem is mulatok. Hogyha pedig valaki maga hatalmából kezeit reája tenni merészlené, kigondolható káraimat rajta praetendálni fogom. Én ugyan magamis személyesen megjelenni igyekeztem volna, de minthogy egy részén az méltóságos óbester Lónyai úr az elmenetele előtt már végremenendő munkáimat látni akarja, teljességgel nem bocsájt, másrészről feleségem is minden órán a szüléshez közelgetvén, ha távol volnék is hozzája sietnem kellene. De mindezeknek végét érvén, azon igyekezni fogok, hogy magamat az tehertől megszabadítván, ment lehessek mindenektől.

Melyre való nézve alázatosan esedezem az tekint, nemes tanács előtt, méltóztassék azt a grátiáját velem közleni, hogy az tekint, deputatio ezen mód szerint procedálván, házi bútorom eladásától supersedeáljon odavaló érkezésemig, melyek után amidőn kegyes grátiájában magamat tovább is ajánlanám, maradok

Sig. (natum) Tuzsir die 12-ma Aug. 17^7. az Tekint. Nemes Tanácsnak

alázatos szolgája
Vurczinger Mihály
academiai pictor.

Címe: Amplissimo liberae rcgiaequc civitatis Cassoviensis magistratui, dominis dominis collcn-dissimis tradantur a Cassoviae. Franco luto.

Eredetije Kassa v. levélt. 1797. évi 2439 sz. a.

A művész Kassán maradt javait az 1798-ik évben árverésen eladtak. Az ingóságok jegyzékében fából faragott feszületek, vászonra festett képek, portrék, köztük magáé Wurczingeré, imagines sub vitro, imagines in charta, imagines parvae ex gypso, imago lignea sculpta, una mensa ex marmore, unum barometrum, germanici libri, libri gallici, libri an-tiqui, substaculum ligneum pictori deserviens soroltainak fel. Wurczinger tehát a freskófestés mellett arcképeket is festett s talán a mintázáshoz és fafaragáshoz is értett; lehet különben, hogy segédei dolgoztak számára talán oltárok felállításán. Műveltségére fényt vetnek a libri gallici, ami ebben a franciás korban nem magában álló.

A Kassa városában levő iratok közt egy postai feladóvevény is található, mellyel az 1798-ik év április hó 13-án egy Füzérre (Abauj-Torna várm.) szóló levelet adtak fel s melyet Wurczinger Nagy-Tárkányban (Zemplén várm.) április hó 28-án vett át. Mindezekből azt következtetjük, hogy képíró-mesterségével díszítette a Károlyi grófok nagykárolyi és füzéri kastélyát és a Sennyeyekét Xagy-Tár-kányban.

-459

E munkájukhoz megnyerték a magyar királyi helytartótanács támogatását s ez az 1731-ik évben körrendeletben ajánlta a törvényhatóságok jóakaratába Mikovinyit. A rendelet Kassa varosához is beérkezett s ekképpen szól:

Illustrissimi, reverendissimi, spectabiles ac magnifici, perillustres item ac generosi domini nobis observandissimi. Ouandoquidem ad demissam Sa-muelis Mikoviny geometrae suae caesareae et regiac Maiestati in eo factam repraesentationem et instantiam, qualiter nimirum idem circa regnum istud Hungariae ab aliis utpote eruditis viris et benigna suae Maiestatis sacratissimae annuentia historice describi et regionatim figurari coeptum, se ad peragendam eatcnus destinationem suam accingere praedictique regni huius comitatus geographice delineare erroresque demum in mappis observatos emendale in animo constituent pro eatenus extradandis sibi benignis salvi passus suae Maiestatis sacratissimae literis humillime instando Sua sacratissima caesarea et regia Maiestas eidem non solum petitas salvi passus literas benigne conccssisset, veruni etiam consilio lune suo locumtenentiali regio, quatenus praerepetitum geographicae regni huius delineationis negotium" per memoratum geometram perficiendum universis comitalibns ad notitiam det et ut eidem omnimode assistant, iis-dem intimet clementer comittcre dignata esset. Hinc idem hocce consilium locumtenentiale regium dum praemissam clementem suae Maiestatis sacratissimae dispositionem et mandátum praetitulatis dominationibus vcstris notitiae darei, simul id etiam quatenus antelato geometrae, dum ad gregium comitatus hujusce praemissa in materia per-tigerit omnimode assistant per praesentes praetitulatis dominationibus vestris intimandum esse duxit. Datum ex consilio regio locumtencntiali Posonii die duodecima Novembris, anno millesimo seplingentcsimo trigesimo primo celebrato. Praetitulatarum Dominationum vestrarum ad officia para-tissimi Comes Nicolaus Pálffy. Emericus Gyurcsányi. Cím: Prudentibus ac circumspectis N. N. indici primario, constili caeterisque senatoribus ac inratis civibus, toti deniquc communitati liberae Regiaeque civitatis Cassoviensis nobis honorandis ex offo Cassoviae.

Eredetije Kassa város levéltárában 16091. sz. a. -400

—401

Képírónk munkásságáról a Mezőszegedi Szegedy György javainak elosztásáról szóló 1646-ik évi okiratban ez áll: Item Képíró Jánosnak munkájáért fizettünk kész pénzt fl. 14.

Spillenberger Sámuel képíró háza (1053) szintén a város "Folgácz nevű utczájában Paticarius János árvái és Kassay István uram házok között szituáltatott." Ez a Spillenberger Sámuel az 1654-ik év október hó 6-án elhunyt Reviczky János kassai főbíró javaira tilalmat tett: "13. Octobris. Spillenberger Sámuel uram tilalmat tett Kevicki uram javaira temetésekről való pénzre fl. 36." A halott főbiró ravatalára festett címerekért vagy epitaphiuma elkészítéseért járt-e neki az összeg? vagy pedig mint a sz. Erzsébet egyház gondnoka tett tilalmat a temetésért járó fizetésre? az okiratból nem tűnik ki.

—462

ALMANACH. Képzőművészeti lexikon. Szerkesztettek Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő. Első tízezer. Budapest, 1912. Légrády-nyomda. 303 + CIV 1. Ezt a szép kiállítású kötetei a Nemzeti Szalon művészeti egyesület a kétszázadik kiállítása rendezésének alkalmával adta ki s ezzel hasznos és díszes munkát végzett, mert a tartalmas kötet rengeteg oly adatot tartalmaz, amelyekhez az érdeklődő csak nagynehezen tud hozzáférkőzni s amelyeket művészettörténetünk szempontjából mindenképpen figyelembe kell venni. De a kötet nem csupán a kutatók számára való: száznégy műmellékletén temérdek műtárgy reprodukcióját találjuk, a bevezető részben pedig jeles cikkek szólnak nagyon sokféle művészeti kérdésről. Andrássy Gyula gróf lelkesedéssel teljes előszót írt, amely különösen a magyar fajnak művészetre termettségét hangsúlyozza s történeti példákon magyarázza meg a faji, nemzeti jellegnek művészeti fontosságát. Berzeviczy Albert a cinquecento művészetét jellemzi sokféle szempontból, Molnár Viktor a magyar nemzet művészeti feladatait emeli ki cikkében, Térey Gábor dr. Brück Lajosról közöl érdekes visszaemlékezéseket, Pékár Gyula Velazquez életéről és festészetéről ír, Lázár Béla dr. Szinyei és a természet viszonyáról, Rózsaffy Dezső dr. a modern dekoratív festés jövőjéről, Gellért Jenő intim visszaemlékezéseket közöl a Nemzeti Szalon bölcső-koráról, Kacziány Ödön ugyanazt az első vidéki kiállításról (Kolozsvár , Kezdi Kovács László a "Lila tehénről" humorizál, Szablya János a "Kéve" programmját adja elő, Siklóssy László dr. a művészeti aukciók szükségességét bizonyítja, Bende János pedig azt, hogy a nőknek is részt kell venniök a művészeti munkában. Tschudi Hugó (f) Nemes Marcell gyűjteményét ismertette, Ernst Lajos leírja, mi indította saját múzeumának megalapítására, Bányász László dr. a művészet igazságát jellemzi, Margittay Ernő hangulatosan emlékezik meg művészetünk nagy halottairól. Ez a gazdag tartalom az első 120 oldalé, utána rengeteg számú, fáradságosan összehordott adat következik, ezek közt találjuk a Nemzeti Szalon szervezetére, történetére, eredményeire vonatkozókat, a többi művészeti egyesületét s intézményét, azután terjedelmes lexikális felsorolását azoknak a művészeknek, akik a Nemzeti Szalon fennállása óta annak valamely kiállításán részt vettek, persze életrajzi adataik, munkálkodásuk főbb vonásokban való jellemzése is megtalálható itt, úgy hogy az Almanach e része nagyon hasznos lexikonává lett a magyar (s egy sor külföldi) festőművészeknek. Tudjuk, mily fáradságba kerül egy ily terjedelmes összeállítás, amelynek hasznavehetősége kézen fekvő. Ezt követi az 1894—1911 közt működött magyar képzőművészeti írók lexikonja, hasonló beosztással (nem is sejtettük, hogy névsoruk ily bő), s végül még egy lexikon, amely a Nemzeti Szalon művásárlóinak s az általuk megvásárolt műveknek felsorolását adja. Déry Béla végszava zárja le a szövegrészt. Az Almanach, mint ebből látható, valóban nem fukar kézzel tálalja a művészeti tudnivalókat a műbarátok asztalára s bizonyára mindenütt rokonszenves érdeklődőkre fog találni, mert tartalmához, kiállításához képest még olcsó is s jövedelme művészi célokat szolgál.

1912 november 15-én lejár a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a "Nemzeti Színház" új épülete tervére hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1912. 80. lap.

1912 november 30-án lejár Budapest tanácsa és a református egyház által a Kálvin-téri épületcsoportra hirdetett pályázat. Díjak: 6000, 5000, 4000, és 3000 korona.

1912 december 1-én lejár a bolgár kormány által királyi palotára és igazságügyi palotára hirdetett nemzetközi pályázat. Az elsőnek díjai: 10,000, 7000, 4500 és 1250 frank, a másodiké: 6000, 4000,2500 és 1250 frank.

1913 január 1-én lejár a nagybecskereki színház tervére hirdetett pályázat. Díjak: 1. a kivitel, 2. 2500 korona, 3. 1500 kprona, 4. 1000 korona.

1913 január 6-án lejár a M. Mérnök- és Építész-Egylet nagypályázata: Ujságház tervei. Díj: aranyérem és 1200 korona.

1913 január 20-án lejár a biróí öltöny (talár) és föveg tervrajzaira hirdetett pályázat. Az igazságügyminiszter 1914. évben a magyarországi bíróságoknál általánosan kötelezővé váló birói (ügyészi, jegyzői, ügyvédi) öltönynek (talárnak) és fövegnek művészi terveit általános, nyilvános pályázat utján akarja beszerezni és a pályázat elintézésére az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulatot kérte fel. 1. Kívántatik a birói (ügyészi, jegyzői) talárnak és fövegnek kisméretű színes tervrajza, a birói jelvénynek természetes nagyságú rajza és a birói talárral és föveggel szabásban megegyező, de ettől köny-nyen megkülönböztethető ügyvédi talárnak és fövegnek kisméretű rajza. A pályázó vegye figyelembe, hogy a magyar birói viselet nem lehet szolgai utánzása valami idegen állam birói viseletének és hogy feltétlenül megkívántatik annak rendeltetéséhez méltó komolysága és eredeti jellege, végül, hogy a talárnak a polgári öltözetet egészen be kell borítania. Birói jelvényként legmegfelelőbb Szent István koronája, mint a magyar birói hatalomnak forrása. 2. A pályázónak három színes rajzot kell készítenie: a) magyar birót ábrázoló rajzot három 30—30 cm magas alakkal, amelyek a föveget és a birói jelvénnyel ellátott talárt három helyzetben (előlről, oldalról, hátulról) szemléltetik; b) a birói jelvény természetes nagyságú rajzát. A pályázó jelezze ezen a rajzon a jelvény anyagát (hímzés, fém, zománc stb.), továbbá azt is, hogy miként lehetne a birói jelvényt egyúttal a felső és az alsó bíróságok, valamint az ugyanazon bíróságnál működő elnök, biró, ügyész, jegyző megkülönböztető jelének használni, c) Végül készítse el a pályázó az ügyvédek talárját és föveget feltüntető 30 cm magas alaknak színes 3/4 profilképét. A két ruházati darab szabása nagyjában a birókéval egyezzen meg, de feltétlenül szükséges, hogy azoktól akár eltérő színezésükkel vagy más ismertető jellel könnyen megkülönböztethetők legyenek. 3. A színes rajzoknak olyan szabatosaknak kell lenniük, hogy azok után a tervező eszméjét meg lehessen ítélni és a talár és a löveg szabásrajza, valamint a birói jelvény közvetlenül legyenek elkészíthetők. 4. A pályadíjjal jutalmazott pályázó köteles a tervezete után készülő talár- és fövegminták szabászának a szükséges útbaigazításokat megadni, a kész mintákat megbírálni és esetleges észrevételeit a magyar kir. igazságügyminiszter elé terjeszteni. 5. A pályázat feltételeinek mindenben megfelelő, legkiválóbb pályaművek díjazására a m. kir. igazságügyminiszter három dijat tűz ki, és pedig: I. díj 1200 K, II. díj 500 K, III. díj 300 K. 6. A pályázat titkos; ezért lássa el minden pályázó pályaművét jeligével. Ugyanez a jelige jön a zárt borítékra, amely a szerző teljes címét, (név, lakóhely, utca, házszám) tartalmazza. 7. A pályaműveket legkésőbben 1913 január hó 20-án déli 12 óráig bezárólag az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat igazgatóságánál (Budapest, IX., Üllői-út 33—35. sz.) kell benyújtani. E határidőn túl érkező műveket a pályázatból feltétlenül kizárják. 8. A pályázaton csakis magyar állampolgárok vehetnek részt. 9. A dijakat öttagú bíráló-bizottság ítéli oda, amelynek elnöke az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat elnöke vagy helyettese, két tagját a Társulat, kettőt pedig az igazságügyminiszter küld ki. 10. Valamennyi pályaművet az Iparművészeti Társulat a bíráló-bizottság döntése után legalább egy hétig nyilvánosan kiállítja. A kiállítás után a nem díjazott műveket 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a Társulat nem vállal felelősséget. 11. A pályadíjjal jutalmazott és az esetleg megvásárolt műveknek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan felhasználás jogát, a n agy. kir. igazságügyminisztert illeti meg.

1913 január 31-én lejár a torinói Bosco János szobor nemzetközi pályazata. Díjak: 5000, 3000 és 2000 frank.

1913 március 15-én lejár az Erzsébet-királyné emlékmű pályázata. Bővebbet 1. "Művészet", 1912. 246. oldal.