Tizennegyedik évfolyam, 1915    |   Harmadik szám    |    p. 153-155.    |    Facsimile
 

 

A TAVASZI TÁRLAT

A Képzőművészeti Társulat az idén is megrendezte azt a tárlatot, amely minden év tavaszán megmozgatja s nyilt versenyre szólítja a magyar művészek népes táborát. A kiállítás persze egészen rendkívüli körülmények közt tárta ki kapuit: a nehéz idők járása ép úgy rajt van születésén, mint a polgári munka egyéb területein, egész életünk folyásán. A Képzőművészeti Társulat évkönyveiben bizonyára emlékezetes lesz ez a dátum: 1915. március 13., amikor a Társulat a szomszédba vándorolt, hogy helyet, falat kerítsen a festő- és szobrászműhelyekből kikerült új munkáknak. Saját otthonát a nemzet fegyveres küzdelmének szolgálatába állítva, modern, a festék szagát még frissen őrző képekkel abba az épületbe költözött, amely a köztudat szerint azért épült, hogy «in specie aeternitatis» fogadja be a magyar és külföldi művészeti alkotásokat. A kultuszkormány felajánlása folytán, a Szépművészeti Múzeum lett ez a vendéglátó hajlék. Aki végigjárta azonban a tavaszi tárlatot, megállapíthatta, hogy más aztán nem is emlékeztet a háború jegyében megnyílt kiállításra, mint az ily külső körülmények. Először az a helyzet, hogy a Műcsarnok lazaretté alakult, hogy szellős, világos termeiből a Szépművészeti Múzeum előcsarnokába s két földszinti helyiségébe kellett a tavaszi bemutatást váró anyagnak áttelepülni. Helyiségekbe, amelyek kiállítási szempontból nem mondhatók ugyan ideálisaknak, de háborús kényszer gyanánt, meg kell velük alkudni. A másik ily háborús külsőség, hogy egy-egy kiállító művész legfeljebb három művel szerepelhetett, s hogy máskor a műcsarnok termeit ugyancsak megtöltő anyag helyett háromszáznegyvennégy műtárgy szerepel a tárlat katalógusában. Sok művész ugyanis a mozgósítás első napjaitól, a hadsereg tagja. Ezek számára tehát már a múlt év nyarától megszűnt a munka lehetősége. A háború első hónapjaiban nem gondolhattak művészi alkotásra azok sem, akiket egyébként csak most, az idei tavasszal szólítottak zászló alá az újonnan történt népfölkelő-sorozások. Ami pedig a tárlatról teljességgel hiányzik: ez az építőművészek csoportja. Itt csakugyan tökéletes a csönd, nincs közeli megvalósításra valló tervezgetés, ami ennél a leggyakorlatibb irányú, térbeli expanzivitással járó művészetnél érthető is. Ki gondol most új falak emelésére, amikor a régiek biztonsága is veszélyben forog?

Eltekintve e külsőségektől, a tárlat művészi képén, a bemutatásra került anyag színvonalán annál kevésbbé állapítható meg, hogy háború van, hogy emiatt tehát a művészet berkeiben soványabbra érlelődtek a gyümölcsök, s a művészet barátainak, a kényesebb ízlésű amatőröknek e három és félszáz kép előtt, e szobrokkal szemben lejebb kell szállítani igényeiket. Bizonyos fokig kétségtelen, hogy ennek föltevése nem volna alap nélküli. A gyöngébb termés nem volna merőbsn váratlan, tekintve, hogy az elmúlt hónapok a maguk új, eddig át nem élt szenzáció-sorozatukkal, megpróbáltatást és izgalmakat rejtve korántsem voltak alkalmasak arra, hogy a festőket és szobrászokat művészi erejük megfeszítésére ösztökéljék. Mindjárt a hadüzenet után az itthonmaradottak számára kiadatott ugyan a jelszó, hogy a kultúr-munka minden téren folyjon tovább: de azért lehetetlen, hogy amikor perifériánkon a nemzet fegyveres ereje áll szemközt az ellenséges ágyúk és szuronyok erdejével, a művészek árkádiai légkörrel vegyék magukat körül. Ami munka folyik, az erősen redukált, csak annyi, amennyit a lehetőségek épen engednek. Ennek dacára, a tavaszi tárlaton összekerült anyagtól, ami művészi veretét illeti — mint már mondtuk — távol áll a háború által diktált kényszer. A képek és szobrok nem azt az impressziót keltik, mintha e tárlat azért rendeződött volna, hogy a háborútól megbolygatott időben is okvetlen fenntartassék a tavaszi kiállítás tradíciója. Hogy a művészek épen csak foglalkoztassanak, függetlenül munkáik értékétől, s hogy azok az összegek, amelyeket a király, az állam, a társulat, a főváros vásárlásokra fordít, ne maradjanak gazdátlanul, amikor a magánosok részéről történő művásár ugy is teljesen pangó. Kétségtelen, hogy a Műcsarnoknak nem egyszer voltak a mostani tavaszi tárlatnál művészeti súly dolgában jelentősebb, a szerencsés alkotások gazdagabb sorát nyújtó kiállításai. De az átlaga ennek a mennyiségileg kisebb, mindössze pár termet számláló tárlatnak, semmiben sem marad a kedvező, békés viszonyok közt megnyíló monstre-tárlatok átlaga mögött. A kritikának nem kellett enyhébb, irgalmas ízű mértékkel élnie, s vannak egyes munkák, amelyek a Műcsarnokban látott legjobb képek és plasztikai művek színvonaláig érnek föl.

A tárlaton találtunk oly műveket is, amelyek a háborúval tartanak kapcsolatot, például Siligai Ferenc «Súlyos sebesült»-je, vagy Rudnay Gyula derűs «Bevonuló»-ja. De természetesen a «háború pikturáját» itt még korai volna keresni. Műfaj, irány, felfogás, stílus dolgában a tárlatot, épúgy mint máskor, a sokféleség jellemzi. Egyaránt van csendélet, intérieur, arckép, tájkép, kompozíció. Legtöbbször a naturalista festés az, ami a képek társaságában szóhoz jut, de néhány munkával a legújabb törekvés is képviselve van, például Csaba Vilmos csendélete, Iványi Grünwald Béla kompozíciója, Márfy Ödön aktja. A plasztikai művek túlnyomó része zárt területre, szobába kívánkozó szobor, kisebb bronz, plakett. A nagyobb méretű, emlékmü-stilust Horvai János két munkája képviseli, amelyek a készülő budapesti Kossuth-szobor eredeti nagyságban mintázott részletei. A tárlaton kétféle zsűri végezte a bírálat szerepét, s ennek megfelelően a művészek két különálló csoportban állítottak ki. A «Szabad művészek csoportjá»-ban ott találjuk a festők közt Ferenczy Károly, báró Mednyánszky László, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Szlányi Lajos, Iványi Grünwald Béla, Benczúr Gyula, Dudits Andor, Csaba Vilmos, Koszta József, báró Hatvány Ferenc, Zádor István, Márfy Ödön, Vidov-szky Béla, Bosznay István, Mikola András, Glatz Oszkár, Krön Jenő, Székely Andor, Kléh János és mások műveit, a szobrászok közt Beck Ö. Fülöpöt, Liipola Yrjöt, Zala Györgyöt, Róna Józsefet, Lux Eleket stb. A «Független művészek csoportjá»-ból megemlíthetjük a következő festőket és szobrászokat: Boruth Andor, Glatter Gyula, Burghardt Rezső, Siligai Ferenc, Fémes Beck Vilmos, Horvai János, Esső Erzsébet, Prihoda István, Kőrösfői K. Aladár, Frank Frigyes, Rudnay Gyula, Pentelei Molnár János, Nádler Róbert, Kacziány Ödön, Komáromi Kac Endréné, Koszkol Jenő stb. A tavaszi kiállítás anyagából mostani számunk egész sor képet közöl.

A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL

IFJUSÁG LIIPOLA YRJŐ SZOBORMŰVE A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
IFJUSÁG
LIIPOLA YRJŐ SZOBORMŰVE

APÁTSÁG BASSANO KÖRNYÉKÉN MAGYAR-MANNHEIMER GUSZTÁV FESTMÉNYE A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
APÁTSÁG BASSANO KÖRNYÉKÉN
MAGYAR-MANNHEIMER GUSZTÁV FESTMÉNYE

A TOPOLYFA KŐRÖSFŐI K. ALADÁR FESTMÉNYE A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
A TOPOLYFA
KŐRÖSFŐI K. ALADÁR FESTMÉNYE

ANYÁM ARCKÉPE BORUTH ANDOR FESTMÉNYE
ANYÁM
ARCKÉPE BORUTH ANDOR FESTMÉNYE

ÖREG SZOBA VIDOVSZKY BÉLA FESTMÉNYE
ÖREG SZOBA
VIDOVSZKY BÉLA FESTMÉNYE

PÁHOLYBAN BURGHARDT REZSŐ FESTMÉNYE
PÁHOLYBAN
BURGHARDT REZSŐ FESTMÉNYE

LIGETBEN KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ FESTMÉNYE
LIGETBEN
KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ FESTMÉNYE

DEÁK FERENC ZALA GYÖRGY SZOBORMŰVE
DEÁK FERENC
ZALA GYÖRGY SZOBORMŰVE

NYÁRI REGGEL BRUGESBEN DOBAI SZÉKELY ANDOR FESTMÉNYE
NYÁRI REGGEL BRUGESBEN
DOBAI SZÉKELY ANDOR FESTMÉNYE

BOCCACCIO RÓNA JÓZSEF DOMBORMŰVE
BOCCACCIO
RÓNA JÓZSEF DOMBORMŰVE

HORVAI JÁNOS MŰVE HALDOKLÓ. A BUDAPESTI KOSSUTH-SZOBOR RÉSZLETE
HORVAI JÁNOS MŰVE
HALDOKLÓ.
A BUDAPESTI KOSSUTH-SZOBOR RÉSZLETE

SÚLYOS SEBESÜLT SILIGAI FERENC FESTMÉNYE
SÚLYOS SEBESÜLT
SILIGAI FERENC FESTMÉNYE

«ÖT KICSI LÁNDZSA» KEMÉNYFFI JENŐ FESTMÉNYE A KÖNYVES KÁLMÁN JOGOSÍTÁSÁVAL
«ÖT KICSI LÁNDZSA»
KEMÉNYFFI JENŐ FESTMÉNYE
A KÖNYVES KÁLMÁN JOGOSÍTÁSÁVAL

FENYVES VÖLGY SZLÁNYI LAJOS FESTMÉNYE
FENYVES VÖLGY
SZLÁNYI LAJOS FESTMÉNYE

A ZÖLD HÁZ ELŐTT DÉRY BÉLA FESTMÉNYE
A ZÖLD HÁZ ELŐTT
DÉRY BÉLA FESTMÉNYE

HAZAFELÉ JENDRÁSSIK JENŐ FESTMÉNYE
HAZAFELÉ
JENDRÁSSIK JENŐ FESTMÉNYE

ANDRÁSSY-ÚT ÉS BULYOVSZKY-UTCA SARKA EGY ŐSZI DÉLELŐTT BERKES ANTAL FESTMÉNYE
ANDRÁSSY-ÚT ÉS BULYOVSZKY-UTCA SARKA EGY ŐSZI DÉLELŐTT
BERKES ANTAL FESTMÉNYE

NOVEMBER BOSZNAY ISTVÁN FESTMÉNYE ÁLLAMI MŰVÉSZETI KIS ARANYÉREM NYERTESE
NOVEMBER
BOSZNAY ISTVÁN FESTMÉNYE
ÁLLAMI MŰVÉSZETI KIS ARANYÉREM NYERTESE

MIMI FRANK FRIGYES FESTMÉNYE A HARKÁNYI-DÍJ NYERTESE
MIMI
FRANK FRIGYES FESTMÉNYE
A HARKÁNYI-DÍJ NYERTESE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003