PRUZSINSZKY FERENC
Külföldön szerzett megbecsült pozíciót, nevet és sikert, — de a magyar föld gyermeke volt. Soproninak vallotta magát mindvégig, s családját is régi szálak fűzik hozzánk: a magyar múltban a pruzsinai Pruzsinszkyak a XVI. század elején (1530) kapják nemességüket Zápolyától, majd egyik ősük 1637-ben III. Ferdinándtól is nyer hasonló díszt és kedvezményt. (A festő P. Ferenc apja, Pruzsinszky Lajos 1847 előtt mint huszártiszt szolgált a hadseregben.) Hosszú időt töltött el Pruzsinszky Ferenc művészi munkával, tevékenységéről azonban — némileg érthetően — nem tudtak idehaza, azokban a körökben, ahol a művészi érdemeket számon tartják. Kivéve szülővárosának hozzá közelebb álló intimebb körét: a magyar közönség előtt ismeretlen hangzású volt Pruzsinszky Ferenc neve, s így történt, hogy amikor meghalt Bécsben, múlt év nov. 20-án, csak egy fővárosi napilap említette futólagosan, pár sorban halálát. Pedig, értesüléseink alapján, Pruzsinszky úgy munkásságának bőségére, mint kvalitásainál fogva, érdemes művész volt. Akik ismerték, akik számára, dolgozott, a maga nemében kitűnő képességeket becsültek benne, így a Bécsben «öreg mester»-nek ismert Josef Kott, akinek Pruzsinszky társa volt, s aki festőműhelyét reáhagyta: a festő öcscséhez, dr. Pruzsinszky János gimnáziumi igazgatóhoz intézettkondoleáló levelében azt írja róla, hogy «in ihm ist ein edler Charakter und ein grosser Künstler dahingegangen». Igaz, hogy Bécsben se tartozott Pruzsinszky Ferenc azok közé, akiket a tárlatokról szóló közlemények révén emlegetnek s akik a tárlatlátogató közönség ünnepeltjei, kedvelt emberei. Egyrészt, mert Pruzsinszky nem is volt tárlatokba kerülő képek, olajfestmények szerzője. Száz és száz tervet, rajzot készített, de mindig valamely épület menyezete, széles falmezője számára. Dekoratív festő volt, amely minőségben figurális dolgokat is csinált, s egy oly irányban működött, ami ma — az építészetnek a műtörténeti stílusokból való kilépése, átalakulása folytán — erősen kiveszőfélben van. Ez a speciális feladat az úgynevett «restauratori» hivatás volt, vagyis: valamely adott mű-történeti stílusban díszíteni egy-egy restaurált ház, templom vagy kastély falait. Magyarországon az esztergomi katedrálisról tudjuk, hogy renoválása alkalmával, ennek kifestésénél Pruzsinszky közreműködött.
Pruzsinszky Ferenc 1852 aug 24-én született Sopronban, a benedekrendi kolostorral szemközt fekvő házban, amelyet a gróf Stahrenberg címer díszít s ma a Storno művészcsalád tulajdona. Pru-zsinszkyt Sopronban egy Steinacker nevű rajztanár tanította. Sopronból középiskolái után Bécsbe ment, ahol előbb (1869) a Kunstgewerbeschulenak, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémiának lett, magát több ízben kitüntető, ösztöndíjas növendéke. Egész fiatalon került a Jobst testvérek műtermébe, akiknek a soproni kaszinó és a bécsi fogadalmi templom kifestésénél segédkezett, nem annyira a kivitelnél, hanem figurális dolgok és egyébb diszífő részletek, frizek megtervezésénél, kartonrajzainál. Később Kott Józseffel együtt dolgozott, így Csernovicban a püspöki rezidencia festészeti munkálatainál, a Brigitta templom renoválásánál, a főparancsnoksági épületnél stb. Tizenkét évvel ezelőtt Kott műtermét Pruzsinszkynek és Knaus nevű munkatársának adta át. A Schönberggasse 9. sz. alatt lévő házában és műhelyében Pruzsinszky igen sok rajzot, tervet készített alsóausztriai, morvaországi, karintiai templomok és kastélyok számára, s két nyáron át az esztergomi katedrális restaurálásánál, személyesen vett részt a templom falainak kifestésénél
