MAGYAR MŰVÉSZEK A SÁROSMEGYEI KÁROSULTAKÉRT
Amikor az orosz hadsereg, a hadtörténetben páratlan téli harc után, szörnyű megfogyatkozással volt kénytelen elhagyni a Felvidéket: több vármegyében oly nyomok maradtak utána, amelyek felől nem vigasztalhat bennünket az, hogy ezek a nyomok a háború kísérői. A pusztítás démona söpört végig falvak és községek százain s néhány kisebb városon. A tűz, a csóva és a robbanó gránát rommá tett mindent azon az úton, amelyen az oroszok bejöttek s még inkább, amelyen eltávoztak. Lakóház, iskola, községház, templom, ami jórészt fillérekből gyűjtve épült: most rövid idő alatt változott komor sivataggá. Tulajdonosaiknak nem maradt egyebük két csupasz kezüknél, amellyel némán ugyan, de szép, szavaknál érthetőbben fordultak az ország szíve Budapest felé.
A magyar társadalom, abban a pillanatban, amikor a gorlicei diadalmas áttörés visszavetette az oroszok ostromát, rögtön ráeszmélt, hogy itt mi a teendő. Akció indult, hogy a feldúlt vidék minél hamarabb visszakaphassa éjszakáinak nyugalmát, egyetlen párnájuktól is megfosztott emberek otthonukat. A magyar művészek hangosság nélkül ugyan, de boldog büszkeséggel mondhatják, hogy késedelem nélkül jöttek a hívó szóra. Jelentkezésük első láncszeme volt annak a sornak, amelyben ma egymást követik városok és magánosok, s amelynek naggyá növelésében «Az Est» című napilapnak is hervadhatatlan érdeme van.
Június közepén fordult egy felhívás a magyar művészekhez, amely magja az elpusztult Sárosmegyén segíteni akaró akciónak. A kezdeményező sorokat Berzeviczy Albert, Berzeviczy Alberine, báró Ghillány Imréné, Szinyei-Merse Pál, Szmrecsányi Miklós írták alá. Mindannyian sá-rosi emberek, s mindannyian nevezetes alakjai kulturális életünknek. A felhívás röviden, keresetlen egyszerűséggel mutatott rá azokra a sebekre, amelyeket a sárosi föld szenvedett, egész országunknak szánt csapások felfogása következtében. A nemzeti szolidaritás érzésében bízva, amely ma éppúgy nem tagadta meg magát, mint régi históriánk fegyverrel döntő pillanataiban: társadalmi segítségre gondoltak a kezdeményezők. Még pedig ama viszonynál fogva, amely őket a művészekhez fűzi: a művészek révén, festők és szobrászok közrejátszásával. Jöjjenek elsők gyanánt a művészek, akiknek mindenkinél jobban az osztatlan magyar föld erejéből kell meríteniök inspirációt. Jöjjenek s adjanak azt, amit adhatnak: képet és szobrot. E műtárgyak aztán egy országossá szervezendő sorsjáték nyereménytárgyaiul tűzetnek ki, s a sorsjegyek révén befolyó összegből egész utcák épülhetnek fel Phönixként valamely rommá lőtt községben, száz és száz otthon kaphatja vissza biztos falait, bútorát.
A magyar művészek összeségéhez szólt a felhívás, amelyre a művészek — örömmel jelenthetjük — méltó választ adtak. A legmesz-szebb menő várakozást is elérte abbeli készségük, amellyel nevüket, hogy úgy mondjuk: ráírták a kitett ívre. A művészek legkiválóbb-jai éppúgy elküldték e készülő oltárra a maguk bárányát, mint a szerényebb munkások. Sőt ők — egy Szinyei-Merse, Benczúr, Ferenczy, Csók István, Zala György — jártak elől, mint ahogy természetes is, így van rendjén.
Már láttuk azt az anyagot, amely szeptember folyamán kerül a közönség elé egy kiállítás keretében, s több hónapon át lesz megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban. A mai magyar művészetnek jóformán nincs jellemző törekvése, amely ne volna itt képviselve. Kompoziciós dolgot éppúgy találunk, mint naturalista tájképet, csendéletet, dekorativ festést, arcképet, plenairt, grafikát, a szobrászok rés-ré-ről apróbb plakettet, s interieurbe illő nagyobb szobrokat. A munkák egy része már ismerős a Műcsarnok régebbi tárlatairól, nem egy van köztük, ami annak idején komoly feltűnést keltett, legtöbb azonban a közönség számára új lesz, először kerül a nyilvánosság elé termékeny műtermek levegőjéből. Nincs szándékunkban megelőzni a napilapok ismertetését, de annyit közölhetünk, hogy az anyag, színvonal dolgában, bármely műcsarnoki tárlat anyagául szolgálhatna. Noha az, amiről itt szó van, kikapcsolhatná a kritikát: a rendező bizottság még sem tekinthetett el a kritikától. A beérkezett tárgyakat szintén átbirálta, s jóllehet a hazafias intenció minden felajánlást széppé tesz: kénytelen volt visszautasítani azt, ami művészi értékre kevésbbé szerencsés. Nem is lehet másként, tekintve, hogy a képek és szobrok, a sorsjáték különböző mekkoraságú pénzösszegeit fogják jelenteni. Alább közöljük azoknak névsorát, akik a tervezett sorsjáték céljaira felajánlott műveikkel előmozdítani akarják Sárosmegye elpusztult részének reneszánszát. Száznyolcvannyolc művész olvasható e névsorban, amely azonban még nem teljes. A rendező bizottság, amelyben a-r egész terv finanszírozását a Magyar Általános Hitelbank képviseletében Horváth Elemér, a tőzsde elnöke vállalta magára, aki szintén Sárosmegye szülötte, a művészi adminisztráció körül pedig Róna József, a Képzőművészek Egyesületének elnöke s Lesskó János, a Műcsarnok h. titkára, fejtenek ki tevékeny munkát: folyvást újabb adományok igéretét bírja. Az eddigi ajándékozók a következők: Andrejka József, Aggházy Gyula, Basch Árpád, Beszédes László (egy szobor és egy relief), Benczúr Gyula Brück Miksa (két kép), Brück Hermina, Bosznay István, Balló Ede, Benczúr Béla, Betlen Gyula, Bükkerti Mariska, Borszéki Frigyes, Basch Gyula, Barta Ernő, Berkes Antal, Beér Dezső (több rajz), Baditz Ottó, Bay Alajos, Beömm Ritta, Beli Vörös Ernő, Béli Vörös Ernőné, Boruth Andor, Batthyány Gyula gróf, Biró Mihály, Bakoss Tibor, Beck Ö. Fülöp (négy plakett), Berán Lajos (négy plakett és egy érem), dr. Csánky Dénes, Csók István, Czigány Dezső, Deák Ebner Lajos, DoJányi (Benczúr) Ida, Damkó József, Demeczkyné W. Irén, Déry Béla, Erdőssy Béla, Edvi Illés Aladár, Edvi Illésné Karádi Etelka, Englerth Emil, Éder Gyula, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Faragó Géza, Frank Frigyes, özv. Feszty Árpádné, Frecskai Endre, Földes Imre (7 eredeti plakátterv), Glatz Oszkár (két festmény, egy ceruzarajz és egy színes litográfia), Gergely Imre (egy olajfestmény és egy plakátterv), Gerritsen Vilmos, Gábor Móric (egy plakát és 3 színes rajz), báró Hatvány Ferenc, Herrer Cézár, Holló Barnabás, Humayer Erzsi, Heyer Arthur, Horovitz Lipót, Horvay János (három majolika szobor), Halmi Arthur, Hadzsy Olga, Honti Nándor, Halász Hradil Elemér (két kép), Iványi Grünwald Béla, Ingomár Ferenc, Innocent Ferenc, Istók János (két szobor), Józsa Károly, Jendrássik Jenő, Juszkó Béla, Jávor Pál, Jaschik Álmos (két festmény), Jankovich Gyula, Kőnek Ida, Keményffi Jenő, Kunwald Cézár, dr. Kunffy Lajos, Katona Madarász Adelin, Kacziány Ödön (két kép), Knopp Imre, Kallós Árpád, Kién János, Klimó István, özv. Koroknyai Ottóne (három festmény), Koszkol Jenő, Kezdi Kovács László, Klammer Mariska, Kosztolányi Gyula, Kada Alajos, Katona Nándor (két kép), Kovács József (két kép), Körösfői Kriesch Aladár, Kató Kálmán, Kurelec Othmárné, Károly Ernő, Kovács Sámuel (két kép), Kádár Béla, Kiss Rezső, Kóbor Henrik, Kümmerle Pál, Kallós Ede, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Lányi Dezső, Littkei Antal, Laszgallner Oszkár (két kép), Lámné Hubert Irén, Lengyel Reinfuss Ede, Lehel Mária, Ligeti Miklós, Liipola" Yrjő, Mayor Henrik, Mányai-József, Madarász Viktor báró Mednyánszky László. Moiret Ödön, Murányi Gyula (öt plakett,) Markó Ernő (két kép) Márton Ferenc, Mérő István, Miess Frigyes, Márffy Ödön, Mikola András, Margó Ede, Nádler Róbert, Neogrády Antal, Nagy Endre, Nagy Sándor (egy olajf., egy vízf., és három metszet), Nagy Sándorné, Olgyai Viktor (tizenkét grafikai lap). Porge Gergely, Podvinecz Erzsi, Pongrácz D. Szigfrid, Perimutter Izsák, Peske Géza (két rajz,) Paczka Ferencz (két kép), Pravotinszky Lajos (kilenc rézkarc,) Paczka Kornélia, Pólya Tibor, Pogány Margit, Pálffy József (két kép), Paris Erzsi (egy olajf. és két rézkarc), Reinerné Istvánffy Gabriella, Révész Imre, Reményi József, Rubovics Márk, Ripszám Henrik, Reiszmann K. M., Rubleczky Géza, Raáb Ervin, Rippl Rónai József, Róna József, Szinyei-Merse Pál, báró Splényi Ernesta, Stetka Gyula, Stein János, Siligai Ferenc, dobai Székely Andor, Szenes Fülöp, Stróbl Zsófia, Szinyei Merse Rózsi, Szlányi Lajos, Stróbl Alajos, Strobentz Frigyes, Soós Elemérné, Sándor Béla, Szüle Péter, Szász István, Senyey Károly, Szmrecsányi Ödön, Sajó Sándor (két rajz,)Széles Sándor. Székács Irén, Schütz Julcsa, Schneider Károly, Szegedi Maszák Leona, Szamosi Sós Vilmos (két plakett), özv. Szamovolszky Ödönné, Tichy Gyula, Tichy Kálmán, Teles Ede (három plakett), Tornai Gyula, Tary Lajos és Lohr Ferenc (egy plakát,) Tury Gyula, Tatz László, Timár Thein Miksa, Telkessy Valéria. Tamássy Miklós, Telcsné Stricker Gina, Ujházy Ferencz, Uferbach Jenő, Ujváry Ignác, Vidovszky Béla, Wolff Károly, Vastagh Géza, id. Vastagh György, ifj. Vastagh György, Vesztróczy Manó, Veress Zoltán, (két olajf.) Vas Ferenczné, Vass Viktor, Zádor István, (tíz rézkarc,) Zombory Lajos (két kép), Zsombolya Burghardt Rezső, Zigányné Löschinger Hedvig, Zala György (öt szobor,) Zórád Géza (5 rajz).
Művészek mellett, művészek özvegyei, hátramaradottat s műpártolók is adományoztak. Ezek a következők: Alpár Ignácz (24 darab metszet), Brück Jeanne és Georgette (Brück Lajos festménye), Ernszt Lajos (Jakobey Károly festménye), Ö2V. Greguss Imréné (Greguss Imre két festménye), özv. Hegedűs Lászlóné (Hegedűs László festménye), Léderer Sándor (Pataky László festménye), Löwenstein Arnold (Bruck Lajos festménye, Olgyay Ferencz festménye és öt metszet) Magassy-né Lotz Kornélia (Lotz Károly rajza és vízfestménye), Jánoshalmi Nemes Marcell (Munkácsy Mihály rajza, Lotz Károly festménye, Jakobey Károly festménye, Nagy Zsigmond festménye, Sautner Lipót festménye, Rippl Rónai József két pastellje, Basch Andor festménye, Vészi Margit színes rajza, Honti Nándor rajza, Ballá Frigyes festménye és Frecskay Endre festménye), özv. Nssvedáné Tahy Fanny (Taliy Antal két vízfestménye), Nagy Endréné (Márk Lajos festménye), özv. Pap Henrikné (Pap Henrik festménye és két rajza), özv. Pataky Lászlóné (Pataky László festménye), özv. Schikedanz Alberine (Schikedanz Albert két festménye), özv. Szamovolszky Ödönné (Szamovolszky Ödön szoborműve), Szlányi Lajos (Poli Hugó festménye), özv Székely Árpádné (Székely Árpád két festménye), özv. Királyffy Spányi Belane (Papp Henrik festménye) Szentgyörgy-Céh (20 darab rézkarc), Singer és Wolfner cég (Rávesz Imre festménye és Vesztróczy Manó rajza), Túli Viktor (Túli Ödön festménye), Wampetics Ferenc (Brocky Károly festménye), újpesti Wolfner Gyula (Székely Bertalan festménye), Zala György (Ligeti Antal festménye és Kelety Gusztáv rajza), Litzenmayer Sándor három rajza), Zigányné Löschinger Hedvig (Löschinger Hugó festménye), Zsolnay Miklós (több majolik szobor).
Ami most még hátrálván, az a közönségen fordul. A művészek itt megtették a magukét. Egy pillanatig sem kételkedünk benne, hogy ugyanezt megteszi a társadalom, amelynek legszerényebb tagjai is egy egy sorsjegy birtokában (egynek ára 5 korona lesz) elmondhatják, hogy darabka kővel járultak hozzá az oroszoktól sújtott vidék helyreállításához. Hasonló sorsjáték még nem szerepelt a magyar glóbuson, s bizonyos, hogy az egész akciót minden momentumával és tényezőjével, Sárosmegye aranykönyvében teszi emlékezetessé.
