A Mintarajztanoda elméleti tárgyainak önálló csoportját képezték a „mértani segédszakok": az elemi geometria, az ábrázoló geometria, a geometriai módszertan és a látszattan (kezdetben távlat- és árnytan) elnevezésű órák. Az elemi geometria a sík- és térmértan alapjait, az ábrázoló geometria az ábrázolási rendszereket, a geometriai módszertan a tanítás módszertana mellett a földrajzzal és földméréssel kapcsolatos ismereteket összegezte. 1872-tól több mint harminc évig mindhárom tárgyat PÓRSZÁSZ József oktatta, a növendékek felzárkóztatására indított elemi geometriai tanfolyamok vezetésében pedig az 1890-es évektől kezdve KOVÁCH Géza segédkezett. Az 1902-1903-as tanévben bevezetett tanrendi módosítások az általános geometriaoktatást is erősen befolyásolták. A profilváltást egyrészt egy miniszteri rendelet, másrészt az a régi pedagógiai törekvés indokolta, „hogy a rajzoktatók működésének súlypontja a művészeti rajznak tanítására helyeztessék". Ennek következtében eltörölték a geometriai módszertani órákat, az elemi geometriát pedig fakultatív tárggyá minősítették (szaktanára Pórszász József maradt 1915-ig), a csökkentett számú ábrázológeometria-órákat pedig Kovách Géza és ERDŐSSY Béla adták elő. Az elméleti jellegű geometriai tárgyak anyagának javarésze egyre hangsúlyosabban a perspektívaszerkesztések készségszintű alkalmazását szolgálta és a művészeti rajz előtérbe helyezésével az ábrázológeometria-órák szerkesztő feladatai közé szabadkézi rajzzal kombinált gyakorlatok is kerültek. Az építészeti példákkal kísért látszattani órákat 1871-tól az 1902-1903-as tanévig SCHULEK Frigyes, majd azt követően VÁRDAI Szilárd, Kovách Géza és Erdőssy Béla oktatták. A váltás évétől kezdve a szerkesztő perspektívát felölelő órák anyagában is megjelentek a szabadkézi rajzzal kombinált feladatok, így a tantárgy közelebb került, sőt szoros kapcsolatban állt a szemléleti látszattam gyakorlatokkal.

A 19. századból csupán néhány geometriai tárgyú hallgatói rajz maradt fenn, mind az árnyékszerkesztés témaköréből. A testek megvilágítási viszonyaira, a megvilágítás erősségére, fokozatainak hű ábrázolására szolgáltak az intenzitási gyakorlatok, amelyek mind az ábrázoló geometria, mind a szemléleti látszattan és valószínűleg a (szerkesztő) látszattan órák anyagát is alkották. Az 1900-as évek geometriaoktatásáról már bővebb anyag áll rendelkezésre.

K. J.

47. Schudich: Forgástest orthogonális vetületei és kli- nogonális axonometrikus képe, 1909
1912-es drezdai tanügyi kiállításon szerepelt tanulmá­nyi anyag Kovách Géza tanártól. VI. kötet.

48. Horváth József: Mértani test merőleges vetületi ábrázolása két képsíkon, árnyékszerkesztéssel, 1911
1912-es drezdai tanügyi kiállításon szerepelt tanulmá­nyi anyag Kovách Géza tanártól. II. kötet.

49. Reischl Károly: Intensitási gyakorlatok forgástesteken, 1909/10
1912-es drezdai tanügyi kiállításon szerepelt tanulmá­nyi anyag Kovách Géza tanártól. VI. kötet.

50. Gulyás Sándor: Forgástestek árnyékszerkesztése merőleges vetületi ábrázolásban, 1911
1912-es drezdai tanügyi kiállításon szerepelt tanulmá­nyi anyag Kovách Géza tanártól. III. kötet.

51. Irányi István: Mértani test merőleges vetületi ábrázolása és axonometrikus képe, 1911
1912-es drezdai tanügyi kiállításon szerepelt tanulmá­nyi anyag Kovách Géza tanártól. II. kötet.

52. Hann Ernő: Testcsoport ábrázolása három vetületben árnyékszerkesztéssel, 1912
1912-es drezdai tanügyi kiállításon szerepelt tanulmá­nyi anyag Kovách Géza tanártól. II. kötet.

53. Ágoston Ernő: Testcsoport perspektivikus képe, 1911
1912-es drezdai tanügyi kiállításon szerepelt tanulmá­nyi anyag Kovách Géza tanártól. V. kötet.

54. Fáyl Frigyes: Modell orthogonális ábrázolása három nézetben és szabadkézi perspektivikus rajza, é. n. 1912-es drezdai tanügyi kiállításon szerepelt tanulmányi anyag Kovách Géza tanártól. VII. kötet.