"A képző- és iparművészet körébe vágó, legjobb műveket és nyomatokat tartalmazó könyvtár", valamint egy, "a régi- és újabbkori jeles művek után rézbe metszett vagy fényképi úton előállított másolatokat" tartalmazó gyűjtemény létrehozásának igénye - a külföldi példák nyomán - már Keleti 1870-es tervezetében megfogalmazódott. 1876-ban, az iskola új épületének első emeletén, az udvari szárnyban helyezték el a könyv- és metszettárat, amely az épület 1895-ös bővítése után átköltözött az Izabella utcai frontra, e-nyerve mai helyét és küllemét. A nagy grafikák, műlapok tárolására alkalmas szekrények felett a kovácsoltvas korláttal díszített galérián helyezték el a könyveket. Külön olvasóterem állt a tanárok és a vendégek rendelkezésére, és egy-egy terem a női növendékek, valamint a férfi növendékek számára. A férfiak tágas olvasótermét, amely az intézet díszterméül is szolgált, növendékmunkákkal díszítették. A könyvtárőri teendők ellátásával 1878-ban GREGUS Jánost bízták meg, aki összeállította, és 1883-ban publikálta a könyvtár címjegyzékét. 1888-ban a betegeskedő Gregus helyére VÁRDAI Szilárdot nevezték ki, aki újraleltározta, a Greguss által megkezdett csoportosítást alapul véve szakcsoportokra osztotta az állományt, könyvtárhasználati szabályzatot készített, majd 1900-ban egy újabb címjegyzéket publikált. A könyvtár felosztása az intézetben folyó oktatás szempontjainak és főbb területeinek felelt meg. Az évkönyvekben az intézet taneszközei között, a "lapminták", a "domború minták", a "vegyes taneszközök és készülékek" mellett minden évben felsorolták a könyvtár tartalmát is: "1. a kül- és belföldi jelesebb szakfolyóiratok. 2. a képzőművészet és magasabb műipar, valamint a sokszorosító művészetek történelmére, fejlődésére, a műszaki eljárásokra, valamint a képzőművészet különböző ágainak segédtudományaira vonatkozó forrásművek és kézikönyvek, mely szakművek köréből az intézet évi javadalmazásához és szükségletéhez képest folyvást gyarapíttatik." Az első harminc évben a hallgatók által befizetett kettő forint beiratkozási díjat is a könyvtár fejlesztésére fordították, amelynek módját Várdai az 1900-ban megjelent katalógusban írta le: "A művek beszerzése az egyes szaktanárok ajánlatára történik, mivégből a nagy számban megtekintésre beérkező művek tanulmányozás czéljából a tanároknak mutattat-nak be, kik ez által rendes tudomást szerezhetnek azokról, valamint az újabb művészet-irodalmi kiadványokról is, melyek az intézet számára meg nem tartatnak." A könyvtárat minisztériumi ajándékok, valamint valószínűleg a tanárok és más magánszemélyek adományai is gyarapították. Nagy számban találhatók a címjegyzékben a Mintarajztanoda megalakulása előtti kiadású könyvek is, ebből következtetni lehet arra, hogy a gyűjtemény fejlesztése nagy gondossággal történt, és amennyire ez lehetséges volt, visszamenőleg is beszerezték azokat az alapvető forrásmunkákat, amelyek az oktatás elméleti és gyakorlati megalapozását szolgálták. 1908-ban, a főiskola létrehozásakor, a mesteriskolák és a női festőiskola könyv- és műlap- állományával ismét jelentősen bővült a gyűjtemény. Ekkor kerülhetett például ide G. B. Piranesi rézkarcainak gyűjteménye, az 1835-1839-es párizsi kiadás egyik későbbi, teljes kiadása, 1180 számozott lapon, huszonhét kötetbe osztva. A tanulmányok és a szemléltetés céljait szolgálták a metszeteken, valamint az egyéb fotótechnikai eljárásokkal (heliogravűr, fotólitográfia stb.) készült sokszorosított kiadványokon kívül a tanárok által készített vagy által gyűjtött grafikák és kézirajzok, valamint a rendszeresen "visszatartott" növendéki munkák is. A könyvtárhasználati szabályzat külön rendelkezett arról, hogy a könyvtár használói a műveket sértetlenül (a mintalapokat rendbe szedve) kötelesek beszolgáltatni, valamint arról, hogy a "nagyobb alakú és becses rajzokat magukba foglaló munkáknak a használata csak a könyvtáros közvetlen felügyelete mellett engedhető 1921-es reform következtében az addig használatos taneszközök feleslegessé váltak, a mintalapok másolása megszűnt. A műlapok helyett egyre szebb, színes illusztrációkat tartalmazó könyvek segítették az oktatást. Várdai 1923-as nyugdíjba vonulása után, 1925-ben 1 1 779 kötet könyv és 1 1 1 1 77 műlap volt a könyvtárban. A műlapok száma ezután már nem gyarapodott, külön nyilvántartásukat is megszüntették. A hatalmas beépített szekrényekben aludták Csipkerózsika-álmukat, az idő, a háború és a nemtörődömség okán lomként, számuk a harmadára csökkent. A megmaradt darabok azonban az elmúlt száz év alatt felbecsülhetetlen értékű műtárgyakká váltak.

B. M. K.

<< Vissza     Tovább >>

105-106. A nők olvasóterme. In Fényképalbum, 1900.

107. A férfiak olvasóterme. In Fényképalbum, 1900.

108-109. Interiőrfotók a kiállításról (A fényképeket készítette Gadányi György.): A Könyv-és metszettár terme.

<< Vissza     Tovább >>