A név, mely e sorok czégéül íródott, ismeretlen a művelt emberek nagy sokaságának is. Csak a műtörténet kutatói tudják, hogy ez a hiteles neve a velencei iskola egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb festőjének, a ki a Belliniekkel együtt Tiziano előfutára volt s a kit közönséges nevén Carpaccionak írnak és mondanak. Ezren és újra ezren, szemlélték a quattrocento e nagy festőjének alkotásait Velencében, a hol lépten-nyomon elénk bukkan egy-egy festménye ; szemlélték Európa legnagyobb képtáraiban, egész sor olasz városban és nem ötlött fel nekik, miért nevezik olaszosan Carpaccionak azt a festőt, a ki legtöbb hiteles képén Carpathius Viktor, egynémelyiken az olaszos végződésű Carpathio néven jegyezte magát. Az évszázados megszokás és használat törvényesítette ezt a műtörténeti elkeresztelést, a melynek jogosultságát a kutatás nem bizonyította be az egykorú adatok dönthetetlenségével, s a bíráló hozzávetés el nem ismerheti. Carpaccio műveinek nagy többségén Carpathiusnak írta a maga nevét, így írta egyetlen meglevő és mintegy két évtizede megtalált levelében: az utókornak tehát semmi oka sincs rá, hogy a festőt más néven nevezze, mint a melyen maga magát az utókor számára megörökítette.

Hisz akkor épp olyan joggal nevezhetnők őt bármelyikével azoknak a neveknek, a melyekkel Vasari, az olasz műtörténelem nagy megbízhatatlanja, Carpathius Viktort illeti. Scarpaccia, Scarpaza, Scarpazza, Scarpaccio, Scarpartio, Scarpathio, Carpatio, Scarpatius: ezek azok a nevek, a melyen őt Vasari, Ridolfi, meg más olasz írott művek és egykorú, állítólag reá vonatkozó írások említik. A nagy zűrzavar nemcsak a hallomás után való írás tévedésében, hanem az akkori olasz helyesírás bizonytalanságában, sokféleségében lelheti magyarázatát. Carpathius nevét tehát épp azért joggal másként nem írhatják, csak úgy, a hogy ő maga reánk hagyta.

És jó ehhez a névhez ragaszkodni nemcsak a történeti hitelesség okából. A Carpathius műveinek szemlélői előtt okvetetlenül felötlik valami különlegesség, mely őt a korabeli velencei festőktől megkülönbözteti. Nem az egyéniség másféleségéből eredő eltérés ez, hanem a festett típusok különszerűsége. Tommaso Luciani isztriai író írja egy levelében, a melyet Molmenti említ, hogy valahányszor meglátja Carpaccio képeit, mintha előtte állnának a Capodistria környékének szláv tipusai. Ez volt első benyomása, mikor negyven éve először pillantotta meg Carpaccio műveit s ez a benyomása éled mindig újra, mikor Velencében jár.

Nos nekem, és előttem másnak is volt ilyen benyomása. Én és mások szintén szlávnak ismertük fel a Carpaccio képeinek egyik-másik típusát, csakhogy nem isztriai szlávnak, hanem tótnak. És ez terelte figyelmemet a Carpathius névre, ez keltette a névvel együtt azt a gondolattársulást, a mely a vizsgálódásra vitt s úgy lehet, módot ad a művész ismeretlen élettörténetének megvilágítására. Azzal vádolhatnának, hogy ez a gondolattársulás szándékos volt s támadt a Carpathius névnek a Kárpátok magyarformájú szláv eredetű nevével való vonatkozása folytán. A vád eshetősége ellen az említett első impresszión kívül elég arra hivatkoznom, hogy Carpaccio nagyobbrészt a velencei szlávok számára s elismert módon szláv típusokat festett.

A gondolatot, mely előttem másokat is elfogott, s mely engem ez ember élettörténetének kutatására vitt, azt hiszem, már el is árultam. Hátha Carpathius magyar, vagy magyarországi származású! A kérdés mindenesetre érdemes a vizsgálatra, és Carpathius arra, hogy ha a mienk, -- a magunkénak valljuk és követeljük. Kizártnak ezt senki sem tarthatja, mert ha semmi egyéb, a név mindenesetre magyarországi vonatkozást jelezhet.

Az olaszok már rég nem mondják magukénak Carpathius Viktort. És bár életéről úgyszólván semmit sem tud a műtörténelem, bár születésének és halálának ideje és helye is ösmeretlen, kétségtelen, hogy idegen volt Velencében. Honnan, mikor és hogyan került oda, nem tudni. - Egyszer csak felbukkan 1490-ben - ez a legrégibb évszám hitelesnek elismert képei sorában - mint érett, férfias művész. De valószínű, hogy már azelőtt is Velencében élt és ott tanulta a festés mesterségét. A "venetus" (velencei) jelző, a mellyel némelyik képén nevét kiséri, egy ideig elegendő ok volt a kutatóknak, hogy őt velencei származásúnak mondják. Ezt a primitív következtetést azonban maguk az olasz műtörténetírók is elvetik. Molmenti az olasz műtörténeti közvéleményt fejezi ki, mikor azt írja a "venetus" jelzőről, hogy Carpathius és fia vagy unokája, Beneto Carpathius használták ezt, "vagy mert Velencében laktak, vagy mert ahhoz az iskolához tartoztak, vagy mert ott nevelkedtek".

Szóval idegen volt Velencében, a mi arra vitte e században Isztria íróit, hogy őt szláv vonatkozásainál fogva maguknak követeljék és Isztria szülöttének mondják. Ennek a nézetnek meglehetősen nagy irodalma van. Isztriai származású olaszok és Isztriában élők felkutattak minden nyomot, a miből ezt a nekik kedves legendát megtámogathatnák, alapjait megerősíthetnék. Az egész literatura minden adatára kár volna kiterjeszkednem; összefoglalódik az világosan a következő öt pontban :

1. Isztria több városában, kivált Capodistriáhan és környékén egész sorozat kép van a Carpathius nevével.

2. Carpathius Velencében is a szláv templom, rendház és az ott lakó szlávok kedvelt festője volt.

3. A képein látható szláv típusok.

4. Isztriában 1817-ben halt meg egy Carpaccio-családnak utolsó sarja, keresztnevén Antonio. Ennek a családnak minden elsőszülöttje hosszú időn át a Vettore keresztnevet viselte, mivelhogy Capodistriában Szent Viktor tisztelete általános.

5. Még a XIV. századból való egy okmányon szerepel egy Vetor Scarpaza nevű dalmát ember aláírása. Az a Scarpaza nevű festő pedig, a kinek egy 1501-ben kelt okiratban a velencei tizek tanácsa 20 aranyat és bizonyos mennyiségű ultramarint utalványoz ki, állítólag azonos Carpathius-szal. Mivel pedig ez a Scarpaza-család Isztriából vagy Dalmácziából Velencébe is átszármazott, Carpathius okvetetlenül isztriai származású.

Ez az isztriai származás hipotézisének egész fegyvertára: ez és nem több. Molmenti, mivelhogy Carpathiust nem tarthatja meg olasznak, vagy irridentista érzelmeitől hajtva szívesen engedi át a Carpathius születésének revindikált dicsőségét Isztria számára, "a mely olasz és olasz akar maradni még szerencsétlen elnyomatásában is". Már Lanzi, ugyancsak olasz kutató, egyenesen szembeszáll ezzel a felfogással s azt mondja, téves a hit, hogy Carpathius talán Capodistriából való, mert hisz isztriai képein is így írta alá magát: Victor Carpathius venetus pinxit vagy Victorii Carpathii veneti opus.

De különben is az az öt bizonyíték, a melyre az isztriai származás hívei támaszkodnak, még valószínűségnek is kevés, vagy legalább is nem több annál, a mit Carpathius magyar eredete mellett felhozhatunk. Hogy Isztriában sok Carpaccio-kép van, az csak természetes. Isztria és Velence között akkoriban a legbensőbb kapcsolat volt s csak természetes, hogy a Velencében lakó szlávok kedvelt festője Isztriában, a hol bizonyára járt, szintén kapott megbízatást. Különhen is alig van Isztriában csak egyetlenegy Carpaccio-kép is, a melynek hitelességéhez szó ne férhetne, sőt a legtöbbnek autenticitásában kételkednek a műtörténetírók.

Hogy a velencei szlávoknak úgyszólván udvari festőjük volt s hogy szláv típusokat festett, az csak valószínűségi argumentum s a mellett is szólhat, hogy Carpathius Magyarországból való szláv volt.

Az isztriai Carpaccio-család lehet a nagy festőtől származó, de azért Carpathius isztriai eredetét semmikép sem bizonyítja, csak azt esetleg, hogy utódai Isztriában telepedtek le.

A Scarpaza-családra való hivatkozásnak még kevesebb értéke van. Carpathius egyetlen képén sem fordul elő ez a név, még hamisításképpen sem.

Az isztriai származás elvét különben feladja maga Tommaso Luciani is, említett levelében ezt írván: "De hogy Carpaccio Vettor, ha nem is született, de sokat élt Capodistriá-ban és a szomszédos helységekben"

Nincs is különösebb ok e föltevés elfogadására, és mindenesetre van elég alap arra, hogy Carpathius magyarországi származását felvethessük. A Carpathius-nevet, a melyen a művész magát nevezte, hitelesíti legtöbb autentikusnak elismert képének aláírása. A berlini, a Louvre-beli, a stuttgarti, a milánói Carpaccio-képek aláírása és a legtöbb velenceié ezt a nevet mutatja. Azok a képei, a melyeken nem így jelzi nevét, többnyire vagy egészben nem hitelesek, vagy aláírásuk hamis. A londoni képen, a mely Giovanni Mocenigot ábrázolja a madonna lábainál, az aláírás: Victor Carpatio (h nélkül), bebizonyítottan hamis. Egyik isztriai képén, a Castello di Portolében lévő szentháromság-képen ez az aláírás: Vittore Carpaccio 1530 az egész képpel együtt kétségtelenül hamis, mert minden eddigi adat szerint l530-ban már nem is élt Carpathius. Különben a kép modora sem vall a mester ecsetjére. A velencei Sant' Alvise-templomban nyolcz kisebb elhanyagolt képen ez az aláirás: Vetor Carpaccio. És erről a nyolcz képről Morelli szenátor (Lermolieff) azt mondja sok más szakemberrel együtt, hogy nem Carpathius művei, Ruskin pedig azt írja, hogy olyanok, mintha Carpaccio nyolcz-tízéves korában festette volna őket.

Íme a Carpathius név hitelessége, a mit bizonyít az is, hogy a mester fia vagy unokája, a ki bizonyára olasz nevelésben részesült, egy Triesztben levő képén még 1540-ben is így írja nevét: Beneto Carpathio.

Ha tehát már arról lehet szó, hogy a névből következtessünk vagy enyhébben szólva, találgassunk a Carpathius származására, közel áll a gondolat, hogy e néven magyarországi vonatkozásokat keressünk. Maga a név erősen utal ilyen irányú kutatásra, idegen volta Velenczében, - mert hisz az isztriaiakat valójában nem tekintették idegenekül - szintén erre késztet, nem szólva olyan szubjektív benyomásokról, a melyek lehetnek vezetők a múlt homályában kutató számára, de a melyeket bizonyítékokul sem a köztudat, sem a műtörténelem el nem fogad. És megadja Carpathius magyar származásának lehetőségét az a benső kapcsolat, a melyben a quattrocentoban, kivált Mátyás király uralkodásakor, Magyarország Olaszországgal és Velencével állott.

A Carpathius származásának felderítése nemcsak a művész egy-egy különlegességének szolgálna magyarázatául, de érdekes volna számunkra kultúrtörténeti szempontból is, hogy a velencei iskola egyik nagy alakját talán Magyarország szolgáltatta Olaszországnak. A velencei levéltárak és könyvtárak sok feldolgozatlan és rendezetlen anyagában, esetleg magyarországi kutatások nyomán lehetne világosságot deríteni erre a kérdésre, a mely nem jelentőségénél, de érdekességénél fogva érdemes a felderítésre és mivel egy ember ereje talán kevés is rá, sokak érdeklődésére.