Második évfolyam, 1903    |   Első szám    |    p. 21-27.
 

 

KANN GYULA

Kann Gyula építész és festő. Ez a két művészete kölcsönösen hatott egymásra : az építész nevelte a festőt, s a festő vezeti, irányítja az építészt. Építészetében nevezetes szerepe jutott a festőiségnek, képeiben pedig a perspektívában való öröm nyilvánul. Hanem azért a két művészet határai nem folytak össze az ő műveiben: Kann Gyula nem téveszti össze a művészetek kifejező módjait, inkább csak a hangulat egységének mondható két művészetének ez az egyformasága. Ennek a hangulatának alapja a monumentalitásban való öröm. A természetben és az építményben a nagy konstrukciót látja, a nagy méreteket érzi, az alkotó elemeket a részletek közül ösztönszerűleg kiválasztja. Ezek a sajátságok a kifejezést mindig nagystílűvé teszik ; ezekből a sajátságokból támad a kifejezés nagy pátosza. Ezt a pátoszt pedig különböztessük meg attól a másiktól, a melyet a tartalomnak teatralikus kifejezésére való törekvés fakaszt; a mely a hatásosság elemeiből a színész tudatosságával konstruálja a kifejezést, míg amaz a nagy méreteknek, nagy mélységeknek, nagy perspektíváknak természetes kifejezése. Az egyik a tartalom és a kifejezés szervetlen összefüggéséből támadt aránytalanság, míg a másik a tartalom és kifejezés szerves összefüggésén alapuló egybevágás. Az egyik deklamáció, a másik őszinteség. Az egyik a szárnyait csattogtatja, míg a másik gyökerekkel fogódzik. Kann Gyulánál a nagystílűség inkább az építészetben nyilvánul, míg festése, perspektívákat kereső festése, a természet festőiségét még csak inkább konstatálja, mint kifejezi. Azt mondhatnám, hogy a távlatokon érzett örömének szinte feláldozza a távlat tartalmát. Abból, hogy hogyan lett, könnyen megmagyarázhatni azt, a mivé lett. Az építészet a maga demonstrált háromméretűségével másféle térlátásra nevel mint a festés az ő magától értetődő háromméretűségével. Az építészet a teret konstruálva kitölti, míg a festés a teret csak érezve látja; az építésznek a tér a matériája, a festésnek a themája. Az építész a rajzában a teret a felületre projiciálja, míg a festés a képben a felületből a teret rekonstruáltatja. Az építészet a tér pozitív konstatálója, a festés pedig a tér intuitív megérzője. Szinte természetes, hogy az építészeten nevelkedett festő a perspektívák mámorosa lesz, s hogy a tájékot nem annyira festői themának mint távlati problémának tekinti. De természetes az is, hogy a bármin is nevelkedett festő, ha igazán festő, - olyan, a kinél a festés nemcsak technika, - s ha a nevelése és a művészete közt ellentétek merültek föl: nem a nevelésébe kapaszkodik, hanem a művészetébe menekül. Kann Gyula az építészeten átal jutott a festéshez, de már odáig eljutott benne, hogy ne az építészi szükségességeken keresztül nézze a piktura lehetőségeit. Már nem vetíti a teret a vásznára, már megelégszik a színfoltokkal, mint nagy eredőkkel. Még gyönyörködik a nagy távlatokban, de a perspektíva már nem panorámát, hanem a dekorációt láttatja vele.

FALUVEGE KANN GYULA OLAJFESTMÉNYE
FALUVEGE
KANN GYULA OLAJFESTMÉNYE

A fejlődés emez útjának stációi szinte előre megszabattak. Az útnak keresztül kellett szegnie a konstatáló naturalizmuson, majd a festői elemeket kiválasztó fölöslegiszonyaton, míg eljutott ahhoz a stilizáláshoz, a mely a természetet vagy misztikus hangulat vagy színes dekoráció formájában mutatja be. A tér pozitivistája elkerülte a tér metafizikus benépesítését, inkább a tér nagy színhatásainak észrevételére szorítkozott. Valóságos ívben kerülte ki azt a tájfestést, mely hangulatokat tájékokkal szimbolizál, és egyenesen a mellé a táj festés mellé szegődött, a mely a tájék színpompájával, nagy foltjaival, mély árnyékaival, széles ragyogásával hangulatokat vált ki. Mind a két tájfestés a líra szolgálatába szegődteti a technikai tudást, de míg az egyik a festést alárendeli a poezisnak, a másiknál a poézis a festésnek nyilvánulása. Amabban a poéta fest, emebben a festő poétikus hatást kelt. Ez pedig nem szavakkal való játék, hanem a művészetek határain annak a megfigyelése, hogy a szomszédok közül melyik mennyire hatol be a másik területére. Kann Gyula sohasem tartozott a hangulatfestők közé, a kikről különben jó lesz azt konstatálni, hogy a tájfestésnek a romantikus stilizáltsághoz való visszatérését jelentik. Mert a ködös melankólia semmivel sem különb és nem is modernebb, mint az érzelgős heroizmus. A modern hangulatképnek ugyanaz az alapja, mint volt annak idején a vízeséses, hegyi patakos, várromos, sziklahasadékos, holdvilágos romantikus képé. És nem dönthető el az sem, hogy a ködhangulat és a romantikusán heroikus hangulat közt melyik az őszintébb és melyik - az egészségesebb. Az a festés, a mely a Kann Gyuláé is, a pusztán csak pikturai szépségeknek pusztán csak pikturai kifejezésére törekszik. A hangulat-festésben a természet stilizálása költői stilizálás, míg a tájékot dekorációnak festő művész képében a stilizálás festői művelet.

ÖREG HALÁSZ KANN GYULA VÁZLATA
ÖREG HALÁSZ
KANN GYULA VÁZLATA

Kann Gyula az építészetnek és festésnek az ő művészetére való kölcsönös hatását valahogy ki tudta egyenlíteni, de teljesen megóvta a festés szuverenitását ott, a hol az a poezissel találkozott. Elfogadván a tájék- és a vidékfestés között tett distinkciót: őt a vidékfestők közé sorozhatjuk, de annak a hangoztatásával, hogy a vidéket nem tette meg a költői kifejezés elemévé, hanem a hangulatot ébresztő szines dekorációt, - tehát csakis a festőiséget látta meg benne. A vidéket mindig a mély perspektívákat kereső tekintettel látja, s a vidékben mindig megérzi a nagy méreteket, talán a nagy építészi alkotásokra alkalmas teret is. Ezért mindig nagystílű az ő tájképe, ezért nem tud intim lenni még a falusi utcarész festésében sem. A mélységbe nyúló kertrészlet nála csak része a rengeteg térnek, a lefestett vidék nála a messzeségnek kezdete, a tájkép nála a meszszeségnek sejttetése. Rám az ő tájképei úgy hatnak, mintha, a mikor festette őket, a tájékot nemcsak nézte volna, hanem valahonnan, a tekintetet távlatokba csalogató helyről, felülről ránézett volna a vidékre. A német ezt a nézést Draufsicht-nek nevezi; talán nem germanizmus, hanem rnagyarosnak is beváló fogalommegjelölés a ránézés szó. De akár az, akár nem az, hadd jelölhessem vele Kann Gyula tájfestését. A ránézéstől könnyen panorámának látszik a tájék, és panorámaképekké lehetnek a tájfestmények, mint a hogy azok például Bracht képei, a melyeket nálunk sokan úgy köszöntöttek, mint valami új megnyilatkozást. Hanem a panorámakép mindig a vidék konstrukciójának konstatálása, és a szinek, árnyékok, fényfoltok szépséges dekorációjának semmibe vétele. Szinte csudálatos, hogy Kann Gyula, az építészeten keresztül fejlődött, tér konstruálásán nevelődött, a ránézéssel néző, a távlatokat hajszoló festő, mégis távolmaradt a panoráma-festéstől, és ránézésével, messzibe nézésével csak a nagyszerű dekorációt, a szinek szépséges tarkaságát, a foltok megkapó hatását látja a tájékban.

GYÜMÖLCSÖS KERT <BR>KANN GYULA FESTMÉNYE
GYÜMÖLCSÖS KERT
KANN GYULA FESTMÉNYE

S ha nagyvonalúsága érdekessé teszi a festését, nagyméretűvé lesz tőle az architektúrája. Nem tudom hogyan van Kann Gyula az ő két művészetének megbecsülésével, de én az építést tartom az igazi terrénumának. Ebben a művészetében nyilvánul meg az egyénisége, míg festésében eddig csak érdekes sajátosságot látok. Ebben a művészetében nyilvánul meg a gondolkozása, míg a festésében eddig csak a tetszésének egyik kifejező formáját látom. Az ő építészete a nagy formák szuverenitása a részlet fölött. Az építészet a díszítés szolgálójává lett, a mióta a nagy stílekből kihajtottak a variánsok. A variánsokba azután bele-beleunt a világ és mindig újakat eszelt ki, a nagyművészet a kisművészet mesterei fantáziájának porondjává lett, az építészet a konstrukció nagyszerűségétől elpártolt a díszítés szépségéhez, majd meg a szépségtől a kecsességhez, a kecsességtől a fenhéjázáshoz. Az eltévelyedés a hazugságba vitte az architektúrát. Az orgonán kezdtek menüetteket játszani és regisztereit úgy igazították, hogy az orgona muzsikáján táncolhassunk. Az építészet, a nagystílű, nagyszabású, monumentális művészetek közül a díszítő művészetek közé sülyedt. Közben-közben egy-egy mester visszaakarta neki hódítani a régi rangot; és a nagyvonalúság jussát, a maga formái szuverenitását, a szerkezet nagyszerű őszinteségéhez való jogot akarja megszerezni neki a modernség. Nem az, a melyet szecessziónak neveznek, s a mely úgy indult meg, mint demonstráció, mint lázadás az építészet meghamisítása ellen, s a mely már-már ugyanazt a bűnt követi el az architektura ellen, mint azok, a kik ellen föllázadt. Lesz divattá, lesz új díszítéssé, lesz a nagyművészetnek megifjodott kisművészet alá rendelése. De a fölszabadító modernség nem az új stílust erőszakoló szecessziósok művészete, hanem azoké az alkotó individualitásoké, a kik az építészet nagy formáit újjá alakítják, a kik a nagy vonalaknak új ritmust adnak, s a kik az építészetben a szabást ismét a részlet gazdájává teszik meg.

EGY MÚZEUM TERVRAJZA <BR>KANN GYULA MŰVE
EGY MÚZEUM TERVRAJZA
KANN GYULA MŰVE

Ezek közé tartozónak tudom ezt a mi fiatal magyar építészünket is. A stílvariánsok közül kiszabadult a maga egyéni építészetébe. A monumentalitásnak ő is vissza akarja szerezni a jogait abban a művészetben, a melyet kifejezésének törvényei a nagy pátoszra utalnak. Arra, a melyről föntebb emlékeztem meg mint a tartalom és kifejezés egybevágásából fakadt őszinteségről. A nagy méret és a kis részlet, a konstrukció és a díszítés, a mondanivaló és az orthografia egymáshoz való arányát ő is helyreállítja. Az építészet a nagy benyomásnak dolgozik, és elemei a nagy vonalak, a nagy formák, íme annak a ránézésnek magyarázata, a melyet Kann Gyula képeinek magyarázásánál emlegettem. A ránézőnek meg kell értenie az építményt, és neki kell róla benyomást szereznie, nem a részleteket ókumlálónak. Ennek az egyszeriben benyomást keltésnek művésze Kann Gyula. Az építményeit rögtönösen a maguk egészében megértjük. És rögtön kiérezzük belőle a megalkotásuk sajátosságát. Ez az érzés beválik hangulatnak. A nagystílűség, a természetes nagy pátosz mindig hangulatot kelt. Ettől a hangulattól imponál az, a mi nem szertelen. Ez a hangulat a nagyszabásúnak megértésén való öröm. A szertelenség megrémít, de nem imponál, a nagyszabás tiszteletre késztet és örömre is, a miért megérthetjük vagy intuitíve megérezhetjük. S a modern építészetnek nagyszabásúnak kell lennie, hogy visszaszerezhesse a díszítő művészetté lefokozott architektúra becsületét. Nagynak kell lennie a monumentális benyomás keltéssel és az egyszerűségben való őszintességgel. Nagynak, erősnek kell lennie a szinészségtől való tartózkodásban. Mert a szinészségre az építészet még inkább rászokott azóta, hogy a profán ház építésében a célszerűség a díszítés alá rendeltetett. Pedig a nagyvonalúság a profán építkezés őszinteségének is a legegyszerűbb módja. A vonalak ritmusa, a formák szabása és nem a dekoráció kelti azt az első nagy benyomást még a profán, a legprofánabb házról, a bérházról is. Kann Gyulának bérház-építkezései ezt az egyszerű nagyvonalúságot, ezt az egyéni vonalritmust, ezt a sajátos formaszabást, de ezt a célt bevalló őszinteséget is mutatják.

A BUDAPESTI  MŰTEREM-BÉRHÁZ <BR>KANN GYULA MÜVE
A BUDAPESTI MŰTEREM-BÉRHÁZ
KANN GYULA MÜVE

Építeni sokat nem építhetett, s a bérház építése nem is elégíthette ki. Az egyéniség küzködésre szorul, hogy kifejlődhessék, a művészet próbálkozásra szorul, hogy megérjen, a törekvés érvényesülésre vágyakozik, hogy az igaza beigazolódjon. A mi építési viszonyaink között nem igen érvényesülhet sem az egyéniség, sem a művészet, sem a törekvés. Már az építkezésre nehezedő gazdasági viszonyok sanyarúsága folytán sem. így történt, hogy Kann Gyulának a rajztábla és a vázlatkönyv lett az építő-terrénuma. A művészet nem várhat a megrendelésre, s az a művész, a kinek mondani valója van, nem várhat rá, míg kérdést intéznek hozzá. A mi művészünknél, a monumentalitásban való örömhöz a festőiségben való gyönyörködés járult; nem is kereshetett számukra jobb teret, mint a vázlatos könyvét. A melyben a művészet szabad s a gondolat bátor lehet, s a melyben egyáltalán megengedett, ki nem tiltott, le nem nézett, fölöslegesnek nem nyilvánított elem a gondolat és az ötlet. A saját gondolat és saját ötlet. És kezdett megtelni az a vázlatkönyve tervekkel, formát öltött gondolatokkal. A szabadságtól nemcsak bátrabb, hanem mélyebb is lett a monumentalitása. A kifejezés lap lap után tisztább lesz, az egyéniség egyre jobban kiválik. Az iskolának éppen csak a tanítása maradt meg munkájában : a tudás, a melyet adott, de eltűnik a zsarnoksága, a mely a tudás nevében a művészetet lenyűgözi. Sokféle iskola hatása alól kell szabadulnia: Bécs, Berlin, főképen a féltegnapi és még mindig csak félig mai Berlin a maga nagyszerűen deklamációs építésével erősen hat a pátoszra rezonáló fiatal építészre. Ennek a szabaduló útnak valóságos naplóját látom Kann-nak abban a vázlatkönyvében, a mely a bécsi Schroll cég kiadásában nemrég megjelent. A magyar építészetnek is dicsősége az, hogy külföldi kiadó, tekintélyes kiadó, magyar építésznek vázlatait kötetbe fűzi és a német piacra küldi. Ez az "Architektonische Skizzen" című munka egy érdekes egyéniség kifejlődésének okmánytára. Még nem tudhatjuk", hogy a fejlődés útjának végső állomására ért-e benne Kann Gyula, de azt már tudom, hogy az önállóságra, a függetlenségre rátermettségét ez után a könyve után azok sem vonhatják kétségbe, a kik az építésznek egyéniségre való jussát tagadják, és e juss érvényesítésére való törekvést a művészet meg-állapodottsága ellen törő anarchiának mondják. Ebből a könyvből, de Kann Gyula egyéb művei közül is egész sor képet reprodukálunk e sorok kapcsán. Építményeket, szobortalapzatokat, síremlékeket ábrázolnak. Valamennyi a jussába visszahelyezett architektúrának alkotása. A nagy forma szuverenitása a részlet fölött, s a részlet hozzásimulása a nagy formához, meglátszik e képeken is. És meglátszik egyik-másikon az is, hogy az anyagszerűség hogyan alakítja a formát. A Zsolnay-szobor talapzata e tekintetben mintaalkotás. Ez a talapzat nem is lehet más, csakis keramikus. A matéria adta meg a vonalat, mint a hogy a matéria szabja meg az új architektúra formáit. Hogy architektonikusak maradjanak s a díszítő mámorba, - sem a régibe, sem az újba, - bele ne vesszenek, erre ügyeljen a modern építőművészet. Kann Gyulát pedig ebbe az őrségébe bátran besorozhatja.

GERŐ ÖDÖN

VÁZLAT A MŰTEREM-BÉRHÁZ KAPUJÁHOZ - - - TEMPLOM-RÉSZLET <BR>KANN GYULA RAJZA
VÁZLAT A MŰTEREM-BÉRHÁZ KAPUJÁHOZ - - - TEMPLOM-RÉSZLET
KANN GYULA RAJZA

EMLÉKMŰ A VÍZ  PARTJÁN <BR>KANN GYULA TERVRAJZA
EMLÉKMŰ A VÍZ PARTJÁN
KANN GYULA TERVRAJZA

KILÁTÁSI TORONY TANULMÁNY <BR>KANN GYULA TERVRAJZA
KILÁTÁSI TORONY TANULMÁNY
KANN GYULA TERVRAJZA

ÉPÍTÉSZETI TANULMÁNY <BR>KANN GYULA RAJZA
ÉPÍTÉSZETI TANULMÁNY
KANN GYULA RAJZA

ÉPÍTÉSZETI TANULMÁNY <BR>KANN GYULA RAJZA
ÉPÍTÉSZETI TANULMÁNY
KANN GYULA RAJZA

LAKÓHÁZ BUDÁN <BR>KANN GYULA MŰVE
LAKÓHÁZ BUDÁN
KANN GYULA MŰVE

LAKÓHÁZ BUDAPESTEN, A CSÁKY-UTCÁBAN <BR>KANN GYULA MŰVE
LAKÓHÁZ BUDAPESTEN, A CSÁKY-UTCÁBAN
KANN GYULA MŰVE

SZOBORTALAPZAT <BR>KANN GYULA MŰVE
SZOBORTALAPZAT
KANN GYULA MŰVE

SÍREMLÉK <BR>KANN GYULA MŰVE
SÍREMLÉK
KANN GYULA MŰVE

SZOBORTALAPZAT <BR>KANN GYULA MŰVE
SZOBORTALAPZAT
KANN GYULA MŰVE

SÍREMLÉK <BR>KANN GYULA MŰVE
SÍREMLÉK
KANN GYULA MŰVE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002