|
HAZAI KRÓNIKA
NINCS NEMZET A FÖLDKEREKSÉGEN, a melynek magas életcéljai közt ne foglalna el elsőrangú helyet az a vágy, hogy lelkének mindért gazdagságát megcsillantassa, nemzeti jellemét visszatükrözze művészetében. Nincs ilyen nemzet, a földkerekségén - a magyaron kívül. A ki ebből a szempontból nézi művészetünk alkotásait, az okvetlenül ily meggyőződésre jut. Mi, a kik művészetünk alakulásának titkos szálait is ismerjük és módunkban van a műhelyekben folyó munka szövevényeibe is bepillantanunk, oda helyesbíthet-jük ezt a lesújtó kritikát, hogy a nemzeti művészetre való törekvés hatalmasan él és lüktet festőink, szobrászaink, iparművészeink és építészeink legjobbjainak lelkében és hogy a nemes ízlésű közönség és ennek szócsöve: a magyar sajtó megérti, kívánja, követeli ezt a nemzeti művészetet, ámde az éppen ott, a hol leginkább érvényesülnie kellene, az építőművészetben, mégsem jut érvényre. Az érzésből és gondolatból nem születik meg a tett. Az ige nem válik testté. Ma is ott tart még a nagy tömeg és az irányadó körök konzervatív része, hogy a magyar nemzeti építőművészet problémájával kár vesződni, mert az meg nem oldható.
A kik így beszélnek, azokról könnyű volna bebizonyítani, hogy hijján vannak úgy a művészi értelemnek, mint a művészi érzésnek. De mit érnénk e kellemetlen bizonyítgatással ? Inkább arra kell igyekeznünk, hogy módot találjunk az egészséges fejlesztésre, hogy alkalmat adjunk jobb tehetségű fiatal építőgárdánknak az érvényesülésre, szóval, hogy a nagy célra felhasználható erőket összpontosítsuk s hűségesen kikotorjuk azt a medret, a melyben nemzeti művészetünk a jövő felé viszi hullámait.
A kérdés voltaképpen a nevelés-ügy körébe esik. Kérdjük, hol nyílik alkalma a fiatal magyar építésznek, hogy e magasrendű célra felkészülődjék? Végig járja a műegyetemet, e kétségtelenül derék és nélkülözhetellen intézetet, a mely azonban inkább csak az építészet tudományával szolgál neki, de nem az építészet művészi tartalmával, mert hisz ez nem is rendeltetése. A ki megtanulta a megtanulhatókat, kimegy Bécsbe, Berlinbe, Parisba s ha lelke fogékony, bécsi, berlini, párisi ideákat hoz haza. Hogyan várhatunk tőle magyarosságot, magyar formanyalvet, magyar jellem és érzés, magyar észjárás kifejezését ?
Arról kell tehát gondoskodnunk, hogy azok a fiatal építészek, a kik sem külföldieskedni nem akarnak, sem százados sablonokat nem akarnak ismételgetni, a műegyetem elvégzése után itthon kaphassalak oly speciális művészi nevelést, a mely módot ad nekik e magasrangú célok előbbre-vitelére. Minden civilizált ország felismerte ennek szükségességét, csak mi nem. Mindenütt ott van a politechnikumon kívül az építészeti mesteriskola, csak nálunk nincs meg.
Nem kell rögtön valamely nagyszabású intézményre gondolnunk. Elég, ha szerény kezdeményezéssel próbálkozunk meg s ha az olcsó kísérlet beválik, ám fejleszszük nagyobbá. Szükségünk volna olyan építészeti mesteriskolára, a melyben a fiatal tehetséges építészek szabadon csoportosulhatnának egy éppen ily nemzeti célokat kereső mester köré, a ki velük együtt munkálkodnék, nem teoretice, hanem a leggyakorlatiasabb módon, belevonva a testvérművészetek technikáit is. Csak ily együttes működéssel, gyakorlati munkával lehetne oly építész-csoportokat teremteni, a kik a magyaros építőművészet gondolatát kitartó munkával fejlesztenék s közelebb vinnék a megvalósuláshoz. Olyasfajta intézményre gondolunk, mint a milyen a régi német építészek Bauhütte-je volt.
Ha a nagy célt, melyet így meg akarunk közelíteni, szem előtt tartjuk, szinte nevetséges csekélységnek látszik az áldozat, a melyet az intézmény kívánna. Sőt ha okosan, viszonyainkhoz simulva szerveznők azt, úgy voltaképen nem is eshetnék szó számbavehctő költségről, mert ez a mesteriskola elkészíthetné mindazokat a kisebb építészeti feladatokat, a melyeknek mindig bővibcn van az állam.
Csak az akarat s a szép iránt való lelkesedés hiányzik. Hiába kérjük és várjuk ezt évek óta. Pedig kockázat nélkül való vállalkozásról van itt szó, a mely nem ártana senkinek, ha esetleg nem válnék he : mérhetlen erkölcsi és művészeti haszonnal járna azonban, ha - - mint erősen hiszszük, - megállja a helyét.
A RAJZTANÍTÁS KÉRDÉSE. Már közhelylyé vált, de igaz, hogy iskoláinkban a rajztanítás rossz rendszerben folyik és csaknem vigasztalan. Nincs lélekölőbb robot, mint a mit gyermekeink végeznek, a midőn egy görög ékítményt kell lekaligra-fálniok. Értelmüknek idegen az az antik minta, szemük-kezük pedig nem nevelődik a sablonos kali-grafálással. Voltaképen csak azt tanulják meg, hogyan kell a másoló papirost és a törlőgumit ügycsen kezelni. Éveken át folyó gyötrődésnek mindössze ez az eredménye. Nem állítjuk, hogy nincs széles Magyarországon iskola, a hol a hivatalos sablontól eltérően és helycsen tanulnának rajzolni a gyermekek. De ezeknek az iskoláknak száma elenyészően csekély.
|A mai állapot egyrészt hiábavaló gyermekkin-zást jelent, másrészt nagy mulasztást. Semmi eredményt nem fogunk elérni addig, míg a rajz csak a tanterv egy rovatának kitöltésére szolgál. Annak fontos és hathatós nevelési eszközzé kell nemes-bülnie. A nálunk most uralkodó rendszer azonban egyenest kizárja e cél elérését. Más országokban már megkongatták a harangot az elavult rendszer felett, különösen a hamburgiak járnak elől a reformok terén, a mióta Lichtwarck megkezdte üdvös tanításait. Semmi sem volna üdvösebb, mint a forráshoz küldeni azokat, a kik nálunk a rajztanárokat nevelik: tanulják meg ott azt, a mit nálunk is érvényesíteni lehet és kell.
Decemberben tért vissza hamburgi tanulmány-útjáról Györgyi Kálmán s az érdeklődők egy kis csoportja előtt előadást tartott tapasztalatairól. Egyben bemutatta több németországi iskola növendékeinek rajzait, a melyek már az új rendszerű tanításnak eredményei. E rajzlapokon nem láttunk egy palmettát és egy meandert sem. Ellenkezőleg: csupa közönséges holmi képét rajzolgatják a gyermekek, oly holmit, a mely nem exotikum rájuk nézve, hanem a melyet jól ösmcmck. A tanítóik azon voltak, hogy necsak formailag ösmerjék ezeket a tárgyakat, hanem tanuljanak igazán látni is, meg látni ezeket a dolgokat. És ha jól meglátták, rajzolják le, nem ám kaligrafikus tisztasággal és unalommal, hanem a lényeges dolgok erőteljes jelölésével. Természetes, hogy az így keletkezett rajzok nem hasonlítanak egymáshoz: nincs oly rajz-egyenruhájuk, mint a mi rendszerünk termékeinek. De elvégre nem a fő, hogy szépen "kiradírozott", egy kaptafára készült rajzlapokat mutathasson be a tanító az év végén, hanem hogy a rajztanulással töltött órákon nevelődjék a tanuló látási intelligenciája. Ez olyan momentum, a melynek hatása megérzik egész gondolkozásukon is.
Fontos volna hozzáfogni ezekhez a reformokhoz. Mentül tovább halászijuk, annál több pusztítást végez a mai rendszer. Igazán művészi érzéket és művészi kultúrát csak a rajzoktatás alapos rendszerváltoztatásával érhetünk el. Ez legyen az alap, nélküle nem mehetünk semmire sem.
CSALÁDI HÁZAK. A Művészet szerkesztősége pályázatot hirdet egy kisebb családi lakóház tervrajzára, azt a célt tűzvén maga elé, hogy a művelt magyar közönség egy sor kiváló tervrajzzal ismerkedjék meg, a melyek hivatva vannak bebizonyítani, hogy a kevésbbé tehetős építtetők is művészi tervrajzokhoz juthatnak, ha megtudják, hogy kinél kell ilyesmit keresniök. A kik manap kis családi házat építtetnek, többnyire tehetetlen olcsó Jánosokhoz fordulnak, a kiktől valamely német mintakönyvből kilopkodott művészietlen és sablonos tervet kapnak. Pedig úgy áll a dolog, hogy igazi építőművészektől is megszerezhetik ugyancsak jutányosán a terveket s ezek aztán eredeti, művészi és praktikus megoldásokra adnak módot. A közönség bizonyos rétegének előítéletét akarja e tervpályázat eredménycinek bemutatásával megtörni. Az érdeklődők a "Lejáró pályázatok" című rovatunkban találják a pályázati feltételeket. Itt csak- annyit jegyzünk meg, hogy a pályázat tárgya kisebb lakóház terve oly család számára, a mely nem akar utcasorban lakni, hanem falun, vagy valamely város környékén, városmelléki kertben. Nem nyaralóról van szó, hanem lakóházról, mely kellemes és állandó otthont ad egy közepes igényű polgári családnak. A tervelők tartsák szem előtt, hogy a ház felépítése olcsóbb vidéken a 11,000, drágább vidéken, a 13,000 koronát meg ne haladja. A terveknek - ez önként értetődik - művészieknek és magyaros jellegűeknek kell lenniök. Reméljük, hogy építőművészeink mentül tömegesebben vesznek részt e szép feladat megoldásán.
DEBRECENI MŰPÁRTOLÓ EGYESÜLET. 1902. február havában megalakult Debrecenben a "Debreceni Műpártoló Egyesület", de a kezdet nehézségeivel küzdvén, csak őszszel kezdhette meg tulajdonképeni működését. Az egyesület november hóban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat támogatásával kiállítást rendezett, a melyre Budapestről 138 mű érkezett, Debrecenből pedig 23. A kiállítás november 19-én nyílt meg s tartott december 7-ig, ez idő alatt a tárlatot 4500-an látogatták. Hogy mily jelentékenyen hatott ez a kiállítás magának az egyesületnek megerősbödésére is, azt abból látjuk, hogy az egyesületnek a tárlat megnyitása előtt csak 153 tagja volt, ez a szám pedig a tárlat bezártáig 238-ra emelkedett.
A kiállítás művásári adatai a következők: a Budapestről küldött műtárgyakból eladatott 7 darab 1335 korona értékben, a debreceni művészekéből elkelt 4 darab 440 koronáért, összesen 1 l műtárgy 1775 koronáért. Az egyesület tagjai közt való kisorsolásra vásároltak 4 műtárgyat a Budapestről küldött anyagból, ezenkívül a debreceni művészek még 4 művet ajándékoztak az egyesületnek hasonló célból. A közhangulatból ítélve a debreceni közönség érdeklődését az egyesületnek nagy mértékben sikerült felkeltenie s remény van arra is, hogy a vételkedv is megnagyobbodik.
MŰÉPÍTÉSZEK FEGYELMI TANÁCSA. A Magyar Építőművészek Szövetsége januári egyetemes ülésén foglalkozott Körösi Albert rendes tagnak egy terjedelmes emlékiratával, a melynek célja fegyelmi tanácsot alakítani és fegyelmi szabályzatot teremteni az építészek körében. A magyar építészek mindezideig szűkölködnek olyan szervezet vagy hatóság nélkül, mely a karban olykor jelentkező túlkapásokat korlátozza, ha kell, megbélyegezze és ez által az építtető közönség és a működő építész között az annyira szükséges bizalom kapcsolatát megszilárdítsa. Az állam az építészetet mindezideig szabad iparnak tekinti, építésznek bárki vallhatja magát. A Magyar Építészek Szövetsége, mely föladatául tűzte ki a független, önálló építészek tömörülése által a kar tekintélyének emelését, az építőművészet fejlesztését, egy fegyelmi szabályzaton dolgozik, melynek alapján egy külön e célra alkotott fegyelmi tanács lesz hivatva minden olyan kérdésben dönteni, a hol az építész szakmájabeli működéséhez a kari méltóság szempontjából szó férhet. Természetes, hogy a tanács hatáskörének csakis a szövetség tagjai vannak alávetve, mégis, mivel egyrészről önálló építészeink már jobban tömörülnek a szövetség zászlaja alá, másrészt ilyen fegyelmi eseteket a tanácsnak mindenki bejelenthet, sőt az hivatalból is köteles minden tudomására jutott esetben eljárni, a fegyelmi tanács működésének nagy erkölcsi eredménye lehet és ezt várják is tőle építészeink.
MŰVÉSZI FEJLÉC ÉS ZÁRÓDÍSZ. A könyv-diszítő fejléc és záródísz eddigelé nem igen talált nálunk buzgó mívelőkre. Bizonyara nem azért, mert a könyvnyomtatással foglalkozók csak ritkán érezték e rajzdísz szükségét. Most, hogy már a közönség is kívánja a szép könyvet, a kiadók nem igen tudják hol keresni a művészeket, a kik éppen ilyféle rajzokkal foglalkoznak. Hogy e részben intenzivebb működésre serkentsük éppen a fiatalabb művész-nemzedéket, lapunk pályázatot hirdetett az Iparművészeti Iskola és a Mintarajziskola és Rajztanárképző-Intézet növendékei közt. Kívántunk a Művészet számára műbecsű fejléceket és záródísz-rajzokat. A pályázat örvendetes módon sikerült. Köszönettel tartozunk érte mindkét intézet igazgatóságának, a mely előzékenyen fogadta az ötletet, azután a szaktanároknak, a kik buzgó útbaigazí-tással és kritikával támogatták a fiatal művészeket, végre a pályázóknak, a kik számra nézve 34-en, nem kevesebb mint 314 pályaművet készítettek és küldtek be.
Január első hetében döntött a pályadíjak ügyében a bíráló bizottság, a mely állott Ambrozovics Dezső, Dudits Andor, Lyka Károly, Ujváry Ignác és Wolfner József tagokból.
A döntés nem volt könnyű feladat, mert oly sok jó munka akadt a beérkezettek közt, hogy csakugyan nehéz volt a választás. A pályabiróság az eredetileg kitűzött három díjat egy negyedikkel toldotta meg, hogy munkáján könnyítsen. Szavazattöbbséggel így esett a döntés: a 70 koronás első díjat Vőgerl Rezső nyerte, az 50 koronás második díjat Kari Ernő, a 30 koronás harmadik díjat Pálka-Pavlicsck Károly,és az ugyancsak 30 koronás, utólag megállapított díjat Éberling Gyula.
A bíráló bizottság azonkívül megvásárolt a Művészet számára 64 darab rajzot, a melyek szerzői a következők: Aichenauer Brúnó, Bittlingmayer János, Bodor Aladár, Bokor K., Csécsi Andor, Éberling Gyula, Guttmann Berthold, Hendrich Antal, Kari Ernő, Kőris Kálmán, Pálka-Pavlicsek Károly, Rau-scher Mariska, Roth Paula, Szilassy József, Takáts Ferenc, Tary Lajos, Tscheik Ernő, Vőgerl Rezső, Völkel József, Wessely Vilmos.
Az összes pályaművek január U., 7. és 8-án nyilvánosan ki voltak állítva a városligeti Műcsarnok tanácstermében.
A díjazott és megvásárolt művek közlését e számunkban már megkezdtük.
A CÉGÉR ÉS KIRAKAT MŰVÉSZETE. Érdekes művészi vállalkozásba fogott a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete: őszszel bemutatja a jeles mesterek kezéből eredő szép régi cégéreket, bemutat egy sor művészi ízléssel rendezett mintaszerű kirakatot, végre pedig hazai művészek közreműködésével pályázat útján szerez be művészies és modem cégtáblákat és bolti jelvényeket. A kiállítás az Iparművészeti Múzeum üvegfedelű udvarán lesz, a rendezésre az Egyesület néhány magyar művész közreműködését is kikéri. Életrevaló, derekas ötlet, a mely remélhetőleg örömöt szerez művészeinknek is. Egykoron Munkácsy, Barabás. Heinrich Ede s mások is készítettek hasonló műveket. A modem művészet temérdek új formát és technikát talált ki, a mi még könnyebbé teszi hasonló feladatok megoldását. Jó gondolat volt egyszer az utca művészetét is ápolás alá fogni, s egyúttal egybegyűjtcni idevágó régi ereklyéinket.
NEMZETI SZALON. A legutóbbi három hónap-ban négy kiállítást rendezett a Nemzeti Szalon Budapesten és a vidéken, ezek közül háromnak statisztikája fekszik előttünk. Az első a Kassán rendezett tárlatról szól, a melynek összesen 3248 fizető látogatója volt, ezek közt 500 tanuló és 500 munkás. Elkelt 32 mű 6773 korona értékben. A Budapesten rendezett Paál László-kiállításnak 2000 fizető látogatója volt, elkelt 10 kép l9,700 korona értékben. Az ugyanott magyar festők műveiből rendezett kiállításon 9 kép kelt el 1892 korona értékben.
A Nemzeti Szalon Budapesten február 22-én új kiállítást nyit. Május elsejére nagy rajzkiállítást tervez, a melyre a kormány két vagy három díjat fog kitűzni. Ezt megelőzőleg április elsején a Szalon budapesti helyiségeiben nemzetközi művészi fényképkiállitás nyílik. November 15-től december 15-ig Ferenczy Károly külön-kiállitása foglalja el a helyiségeket. Vidéki programmja szerint Szabadkán máreius 8-án nyitja meg a Szalon a kiállítását.
SCHUSTER FERENC a szerzője az "Édes anya" és a "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" című képeknek, a melyeket e füzet 8-ik és 9-ik oldalán reprodukáltunk. Mind a kettőnek eredetije szines rézkarc. E művész neve még teljesen ismeretlen nálunk, pedig bensőséges és kifejezésteljcs művészete megérdemli az érdeklődést. Bemutató gyanánt közöljük színes rézkarc-gyűjteményéből ezt a két lapot s ide jcgyzünk néhány életrajzi adatot. Sehuster Ferenc Fehértemplomban született, atyja kovácsmester s tíz gyermeke legidősebbikét, a mi művészünket, vaskercskedőnck szánta. A gyerekember fejében más ideálok éledeztek: a cirkusz és a színház volt vágyainak netovábbja. Szülei azonban tudni sem akartak az efféle vágyakról. Három évet töltött a vaskercskedésben, a hol abban lelte legfőbb örömét, hogy principálisa kis gyermeke mulattatására mindenféle képet festegc-tett. A tanoncévek elmultával Budapestre jött egy nagyobb vaskercskedésbc, de mindjárt az első hetek után engedett eredeti vágyának s elhatározta, hogy a művészeti pályára lép. A dolog nem ment könnyen, mert művészünk édes-keveset ösmert a földi javakból, azonfclül mindjárt az első lépésnél keserves csalódás érte. A Mintarajziskola ajtaján kopogtatott, a hol egyenest a szemébe mondta az igazgató, hogy teljesen hijján van a művészi tehetségnek. A lerongyollott, inséges, szegény fiú lelkét szörnyű válság érte. De ideáljáról mégsem akart lemondani. Fantasztikus terveket eszelt ki: beáll ecset-mosogatónak valamely művészhez, csakhogy közelebb jusson a szentek szentéhez. Itt is, ott is kopogtatott: vállvonogatás, szánakozó mosoly volt a válasz. Látva, hogy Budapesten minden út el van zárva előtte, clvergődött Bécsbe. Egy pár jószivű embert talált ott, a kik pártját fogták, bejuthatott az akadémiába is, a hol azonban csak nagyritkán foglalkozhatott tanulmányával, mert ideje legnagyobb részét szerény kenyérkeresésre kellett fordítania. Négy-öt évig barangolt azután itthon, Német-országban és Bécsben s ezalatt végigcsinálta a nyomor egész iskoláját. Ez időben karcolta rézre az "Édesanya" című művét, a mely egy karcsorozatnak első képű. Bécsben Pochwalsky tanár e ciklus láttára megtisztelő feltételek mellett felvette iskolájába. Még ez évben egyhangúlag neki ítélték az arckép-jutalomdíjat, a következő évben pedig az Unger-féle hires rézkarcoló-iskolában osztrák császári szubvenciót kapott az Anya-ciklus kiadására, az év végén pedig a Füger-aranyérmet nyerte el egy kompozíciójával. Ezzel befejezte iskolai tanulmányait.
Schuster Ferenc a rézkarcain kívül olajfestményeket is festett, a melyek egy részét a többi közt Bécsben is bemutatta egy külön kiállításon. Az odavaló kritika szívesen fogadta e műveket, a melyeket látni valószínűleg a budapesti közönségnek is alkalma nyilik. Sehuster művészete érzés-művészet, lelki élmények intim visszatükrözése, mélyen szivünkben gyökerező sejdítések formába való foglalása. Életrajzát ösmervén megértjük az okot is, a mely őt e félig szimbolikus alkotásokra birta. A szenvedő ember tisztult lelke szól hozzánk belőlük. Nagyértékű és nemes érzelmeken épül e művek koncepciója.
FERENCZY KÁROLY Útban" című képét színes reprodukcióban mellékeljük ehhez a füzethez. Eredetije pasztellrajz. Ugyanennek a művésznek műve a 20-ik oldalon reprodukált "Márciusi est" című kép, a melylyel a Képzőművészeti Társulat 1902/03. téli tárlatán a Lipótvárosi Kaszinó ezer koronás díját elnyerte. Eredetije olajfestmény. Ez utóbbit a Könyves Kálmán részvénytársaság jogosításával reprodukáltuk.
ÉBERLING GYULA rajzolta az 1-ső és 59-ik oldalon levő fejlécet. Éberling nyerte cl a "Művészet" fejlécpályázatán a harmadik díjat.
MARK LAJOS "Tanulmány" című rajza diszíti a 4-ik oldalt. Eredetije szénrajz.
EDERER KAROLY a szerzője az 5-ik oldalon levő "Ocelot" című képnek. Eredetije egyszínű olajfestmény.
TULL ÖDÖN festette a "Vetélytársak" című képet, a melyet a Könyves Kálmán részvénytársaság jogosításával a 19-ik oldalon közlünk. Eredetije vízfestmény. Ez a mű nyerte el az 1902/03. téli műtárlaton a 600 koronás Eszterházy-díjat.
HAZAY ALADÁR rajzolta a 21-ik oldalon levő fejlécet és a 32-ik oldalon levő záródiszt.
HEGEDŰS LÁSZLÓ rajzát közöljük a második mellékletén. Eredetije ceruzarajz s előzetes tanulmány a százkoronás bankjegy tervéhez.
NAGY SÁNDOR rajzolta a harmadik mellék-létünkön reprodukált meseillusztrációt. A szöveget Szabó Sándor írta.
TELCS EDE négy új szohorművének képét közöljük a 12., 13., 10, és 17-ik oldalon. E szobor-müvekkel nyerte el a Képzőművészet Társulat l902/3-iki téli tárlatán a 2000 koronás Rökk-díjat.
MYSKOVSZKY ERNŐ rajzolta a 28-ik oldalt díszítő fejlécet.
KACZIÁNY ÖDÖN műve a 33-ik oldalon levő fejléc.
LAKATOS ARTÚR rajzolta a 38-ik oldalon levő fejlécet.
FÉNYES ADOLF műve a 45-ik oldalon levő "Kisváros végén" című kép. Eredetije szénrajz.
VESZTRÓCZY MANÓ rajzolta a 40-ik oldalon levő fejlécet.
NAGY VILMOS műve a 48-ik oldalon levő záródísz.
CSÓK ISTVÁN rajzolta a 40-ik oldalon levő "Cigánytanya" cimű képet. Eredetije szénrajz.
GUTTMANN BERTOLD műve az 50-ik oldalon levő tejléc. Ez a rajz a Művészet fejlécpályázatából került ki.
VASZARY JÁNOS tanulmányát közöljük az 52-ik oldalon. Eredetije szénrajz.
NAGY ZSIGMOND tanulmányát közöljük az 53-ik oldalon. Eredetije tusrajz ecsettel.
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF "Ebéd után" cimű képét közöljük az 56-ik oldalon. Eredetije pasztellrajz.
HAVAS JÓZSEF rajzolta az 57-ik oldalon levő fejlécet.
KITÜNTETÉSEK. A Képzőművészeti Társulat téli tárlatán a 2000 koronás Rökk Szilárd-díjat Telcs Ede kapta a "Tanulmányfő" című gipsz-szoborművére, a 600 koronás Eszterházy Miklós Móric gróf-féle vízfestmény-díjat pedig Tull Ödön. a "Vetélytársak" című vízfestményére.
A hódmezővásárhelyi Fekete Sas vigadó- és szállóépület tervpályázatára 11 pályamű érkezett he. A bíráló bizottság szerint ezek közt egy sem akadt, a mely az építési programmnak mindenekben megfelelne. Azért ez első díjat nem adta ki, de javasolta, hogy az első és második pályadíj egybe-vonassék és 'a "Turul", "Fekete sas" és "Sas I." jeligéjű tervek szerzői közt kiosztassék azzal, hogy e szerzők új, szűkebb pályázatra hivassanak fel. A "Turul" jeligés mű szerzője Somló Emil. a "Fekete sas"-é Himler Dezső és Málnai Béla, a "Sas I."-é Pártos Gyula. A biráló bizottság egyúttal dicséretre ajánlotta a "Takarékos" és "H. M. V." jeligéjű tervek szerzőit.
A 2000 koronás Lotz-díjat az 1902-ik évre Lotz Károly Roskovics Ignácnak ítélte oda a kecskeméti római katolikus nagytemplom falfestményeiért.
A pozsonyi m. kir.. posta- és távirdaigazgató-ság épületterveire kiírt pályázaton 31 pályázó vett részt 37 pályatervvel. A zsűri döntése szerint az 1500 koronás első díj nyertese Pártos Gyula, az 1000 koronás második díj nyertese Petz Samu, a 800 koronás harmadik díj nyertese Riemer Márkus, Károlyi Emil és Márton Ákos lett.
A győri kereskedelmi és iparkamarai székház tervpályázatára beérkezett művek felett január 21-én döntött a zsűri. A bizottság az első díjjal egyhangúlag a "Tágas" jeligéjű tervet tüntette ki, szerzői Málnai Béla és Román Miklós. A második díjat a "Mercur", jeligéjű terv kapta, szerzői Szőts Imre és Pallér Ernő. Végül megvételre ajánlotta Hübner Jenő "A" jeligéjű művét.
A Millacher-féle kutpályázat másodízben is meddő maradt, a mennyiben a főváros tanácsa elfogadta a pályabiróság abbeli határozatát, hogy kivitelre a pályatervek egyike sem fogadható el. Ellenben 400 - 400 koronával jutalmazták Füredi Richárd és Markup Béla, Holló Barnabás, Jankovich Gyula, Ligeti Miklós és Jámbor és Bálint, végre Damkó József pályatervét. Ugyanezeket és Donáth Gyulát újabb, szűkebb pályázatra szólították fel.
A mátyásföldi új r. kath. templom tervére kiírt pályázaton az első díjat Wenninger Ferenc, a második díjat Ungár Vilmos nyerte el.
A Vörösmarty-szobor pályázatának sorsa felett február 7-én döntött a pályabiróság. A szűkebb pályázatra hívott Kallós Ede, Róna József, Tóth István, Ligeti Miklós és Teles Ede műveinek egyikét sem vélelmezte a bíráló bizottság két harmada kivitelre alkalmasnak. A díjakat azonban kiadta. A 3000 koronás első díj nyertese Kallós Ede és Márkus Géza, a 2000 koronás második díj nyertese Róna József és Leitersdorfer Béla, az ezerkoronás harmadik dij nyertese Tóth István és Pogány Móric, az ezer koronás negyedik díj nyertese Ligeti Miklós és Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, az ezer koronás ötödik díj nyertese Teles Ede és Márkus Géza.
KÜLFÖLDI KRÓNIKA
ELHALT MŰVÉSZEK.
Arons Philipp arcképes életképfestő (szül. 1822-ben) Rintelnben meghalt.
Brummer Wilhelm festő Milanóban meghalt.
Bauqué Louis Amand műépítő (szül. 1852-ben) Bécsben meghalt.
Breuning Gustav festő (szül. 1827-ben) Grau-denzben meghalt.
Besset Cyrille, francia festő (szül. 1862-ben) meghalt Nizzában.
Boeckmann Wilhelm műépítő Berlinben meghalt.
Bernhard Heinrich, a berlini üvegfestészeti intézet igazgatója (szül. l847-ben), meghalt Berlinben.
Breton Emilé francia festő (szül. 1830-ban), Breton Jules testvére, Courriéres-ban meghalt.
Cluysenaer Alfréd belga festő (szül. 1837-ben) Bruxellesben meghalt.
Decorcis Pierre francia csendelétképfestő (szül. l 834-ben) meghalt Parisban.
Fagan Luigi olasz festő és műtörténész Firenzeben meghalt.
Haber Rudolf festő (szül. 1833-ban) meghalt Drezdában.
Hautmann Johann szobrász (szül. 1820.) meghalt Münchenben.
Heinefetter Johann festő (szül. l 815-ben) Baden-Badenben meghalt.
Heise Johanna festő Berlinben meghalt.
Heising Kaspar festő Coblenzben meghalt.
Hansen Alfréd szobrász (szül. 1875-ben) Berlinben meghalt.
Kay Hermann festő (szül. 1839-ben) meghalt Berlinben.
Leemputten Corneille, van, belga állat- és tájfestő meghalt Bruxellesben.
Liska Emanuel cseh festő, a prágai iparművészeti iskola tanára, 51 éves korában meghalt Prágában.
Litke Theodor szobrász (szül. 1878-ban) meghalt Berlinben.
Mayer Friedrich Karl építész és építészeti í'estő 70 éves korában meghalt Münchenben.
Mescserszkij A. tanár, orosz tájfestő (szül. / 1844-ben), a pétervári művészegyesület elnöke, meghalt Péterváron.
Nast Thomas, német születésű amerikai torzképrajzoló és festő (szül. 1840-ben) meghalt Guayaquilban, Délamerikában.
Neumann Emil tájfestő, a kasseli művészeti akadémia tanára (szül. 1842-ben) meghalt Kasselben.
Pagliano Eleuterio olasz festő (szül. 1865-ben) meghalt Milanóban.
Panciera-Besarel Valentino velencei szobrász és fafaragó (szül. 1830-ban), meghalt.
Poggenbeek George, németalföldi tájfestő (szül. 1853-ban) Amsterdamban meghalt.
Preusser Kari Louis festő (szül. 1845-ben) Drezdában meghalt.
Schmidt Paul dekorativ-festő (szül. l 855-ben) meghalt Parisban.
Stauber Kari festő (szül. 1815-ben), a ki majd fél századon át volt a "Fliegende Blatter" dolgozótársa, Münchenben meghalt.
Törmer Hugó festő, Loschwitzban meghalt.
Ulmann Emil rnűépítő (szül. 1854-ben) meghalt Parisban.
Weber Kari szobrász-tanár (szül. 1854-ben) Majna-Frankfurtban meghalt.
Weigl Róbert, bécsi szobrász (szül. 1850-ben) meghalt Bécsben.
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ
A DOBÓI KASTÉLY MENNYEZETKÉPE. Dobó Sáros vármegyében Héthárs vasúti állomástól félórányira van s kastélyát a XVII. században a ma is virágzó Dobay család építette. A kastélyt a XVIII. század végén nagyrészt gyökeresen újjáépítették s e korból belső berendezése, mely empire stílusban készült, most is nagyobbára változatlan. Kissé megrongált állapotban ugyan, de napjainkig fönmaradt a kastély nagytermének mennyezetképe, a mely 1700-ban készült s természetes nagyságú alakokkal az Olympost tünteti föl. A korára nézve jellemző széles formájú alakokból álló nyugtalan kompozíció nem elsőrangú munka, de érdekes adalék XVII. századbeli festészetünk történetéhez, a melynek kutatói figyelembevételét nem mellőzhetik.
-44.
MUNKÁCSY MIHÁLY ŐSEIRŐL. Rhody Alajos Bártfa szab. kir. város polgármestere a Művészet számára egy 278 oldalra terjedő XVIII. századbeli kódexet volt szíves ösmertetés végett átengedni, a melynek címe ez : "Liebische Denckhmalen só seith Anno 1639 Geschehen". A kódex nagy nyolcadrét formájú, préselt bőrkötésének a díszítése gránátalma motívumokból összerótt, aranyozott ékítményekből áll; belső borítékját, mai kifejezéssel előzékpapirosát diszkrét hatású stilizált napraforgók díszítik, a melyek sárga színükkel pompásan válnak el az irizáló szinű brokát mustra formájú alapról, a melyre domborúan nyomattak. A XVIII. század második felében írott, s csaknem kizárólag családi följegyzéseket tartalmazó kódex, a melynek papirosán a vízjegy stilizált liliommal kezében balra néző fantasztikus asszonyi alakot ábrázol, minden valószínűség szerint Munkácsy Mihály őseinek a családi krónikája s mint ilyen beható ösmertetést érdemel.
A művészet világában ugyan az ősök nem számítanak ; az érdeklődésnek megfelelően azonban, a melylyel mindazok iránt viseltetünk, a kik a művészet egy-egy nagy alakjával kapcsolatban állottak, mindig kívánatos, ha a műtörténelem a kiválóbb művészek származására vonatkozó adatokat is egy-begyűjti. A Munkácsy őseinek a családi följegyzéseit tartalmazó kódex, a mely a bártfai városház levéltárában maradt ránk, annyival is inkább érdekes, mert fölvilágosít arról, mint származott át a mester családja külföldről hazánkba, s olyan adatokat is tartalmaz, a melyek arra vetnek fényt, hogy a Lieb-családban nem Munkácsyban nyilvánult először a művészet iránt való hajlandóság. Külföldi írók Munkácsyról szólván, rövidesen azt jegyzik meg származásáról, hogy német szülők gyermeke volt, a ki pályája kezdetén német nevét a magyarral cserélte föl. Mint látni fogjuk, már az első Lieb, a ki hazánkba átszármazott házassága révén magyar nemesi családokkal került rokonságba, s ha családi följegyzéseit mindvégig német nyelven írta, ennek oka pusztán az, hogy Mária Terézia korában, a mikor élt, nálunk az államhatalom né-metesítő törekvéseinek megfelelően a hivatalos és családi életben egyaránt a német nyelv volt az uralkodó.
A bártfai Lieb-kódexet Lieb János Ferenc Antal írta, a kinek családi feljegyzései és okmánymásolatai azonban a Lieb-családról föl- és lefelé harmadíziglen foglalnak magukban kimerítő adatokat. A kódex első lapjának a tartalma ez : "Laudetur Jesus Christus. Az egyetlen Lieb János Károly Ferenc 1 639-ben a bajor választó ő fenségének alapítványi titkára (Legations Secretarius volt) s 1681-ben befejezvén földi pályáját, két fiút hagyott hátra. Az első Lieb Ferenc József, a második Lieb János György Antal. Ez utóbbi 1679-ben szeptember 3-án Söfflingben született, a mint ezt a következő keresztlevél másolat bizonyítja". A szószerint közölt keresztlevél után a kódex írója megjegyzi, hogy Lieb János György Antal befejezvén tanulmányait, katona lett s a Schwind gróf-féle ezredben hadnagyságig vitte. Leköszönvén rangjáról, 1706-ban Schwäbisch Gmünd-ben megnősül s a város főbirájának leányát, Möszgang Mária Barbarát veszi feleségül, a kitől hét gyermeke született. Ezek azonban két fiú és egy leány kivételével meghaltak ; a két fiú pedig idővel külföldre szakadt.
Kódexünk írója most rövid feljegyzésekkel megszakított okmánymásolatokban tárja elénk apja életét, a ki ezek szerint 1707-ben "Sindicus über 13 Reichstäudte zu Pfalz", "1715-ben Bécsbe költözik, hol Bancal-Hof-Gubernaments-Accessist 200 frt fizetéssel s egyéb pótlékkal, 1717-ben Hoff-Kriegs-Buch-halterei-lngrossist 560 frt alapfizetéssel, 1723-ban Prágába helyezik át,. 1733-ban visszakerül Bécsbe s 1737-ben a spanyolországi Compostellába való zarándok-útjában meghal.
Lieb János György Antal leánya Mária Klára a kódex hetedik lapján levő följegyzés szerint l743-ban egy morva harmincados fiához, valami Mathesi nevűhöz megy férjhez. A kódex-író öcscse Lieb Miklós Farkas Dagobert 1736-ban a Koháry ezredbe véteti föl magát s mint a későbbi följegyzésekből a 34. és 59. lapokon nyilvánvaló 1756-ban Szent-Pétervárban Oroszországban huszárhadnagy (Leutriant de Ungarj Huszars Regiment du sel bien merité pour le Service de Sa Maj. Imp. Russe), 1764-ben pedig ugyanott mint huszárkapitány hal meg.
Kódexünk írója, a magyarországi Lieb-család alapítója Lieb János Ferenc Antal 1708-ban a pfalzi Launingenben született. 1731-ben a bécsi kamara a sáros-vármegyei Soóvárra, Eperjes mellé császári és királyi sóhivatali írnoknak nevezi ki 150 frt fizetéssel és megfelelő pótlékkal. 1735-ben 170 frt fizetéssel Holz-Schafter (?) lesz, 1741-ben feleségül veszi Frank Mária Katarinát, egy soóvári sótiszt leányát, 1745-ben a sárosmegyei Palocsára kerül sótárnoknak (Salz-Versilberer), 1748-ban ugyanily minőségben 300 frt fizetéssel Bártfára helyezik át, a hol felesége, a kitől három fia született, 1750-ben meghal, Lieb János Ferenc Antal még ugyanez év dec. 10-én feleségül veszi Bereczky Zsuzsannát, Bereczky János bártfai főbíró és neje Péchujfalusi Péchy Zsuzsanna leányát, a kitől öt leánya született. 1781-ben Lieb már mint jubilált sótiszt nyugdíjba kerül s l784-ben följegyzéseinek vége szakadt. Miként azt a bártfai róm. kath. plébánia anyakönyveiből Harbabusz Imre káplán szíves volt kikutatni, Lieb János Ferenc Antal 1785 december 12-én halt meg, második felesége, a kitől csak leánygyermekei születtek 90 éves korában 1810-ben halt meg. Első feleségétől származó fiai közül csak egy maradt életben, a második feleségétől való leányok közül három. Ez utóbbiak mind még apjuk életében mennek férjhez, még pedig a Bártfán állomásozó katonaság tisztjeihez, a kikkel aztán szülőföldüktől elszakadnak. Lieb János Ferenc Antal egyetlen életben maradt fia Lieb Benedek József Ferenc 1744-ben Soóváron született s Chyzer András városi iskolamesternek a kódexben közölt bizonyítvány másolata szerint 1755-ben végzi az alsó grammatikai osztályt, 1760-ban már Kis-Szebenben találjuk, a hol Sze-pessy Gábor iskolaigazgató bizonyítványa szerint a piaristák gimnáziumában a retorikai osztályt jól végezte és a logikaira bocsáttatik. A kódex 138. lapján levő följegyzés szerint Benedictus Josephus Franciscus Lieb Mahler 25 éves korában egy Mária Anna nevű leányt vesz feleségül, a kitől 1770-ben október 24-én Bártfán Gcorgius Joannes Josephus Lieb nevű fia születik.
Lieb Benedek József Ferenc 1774-ben elhunyt feleségének a 223. lapon levő halotti levele szerint Artis pictoriac studiosus, vagyis a festőművészetet űzi. Ugyanez a Lieb 1779-ben a bártfai plébánostól bizonyítványt kap, hogy felesége a sárosmegyei Fricska nevű faluban meghalt, a hol a görög katho-likus pap temette el s így ismét szabadon nősülhet. Nyilván meg is nősült; de csak később, mert ennek az 1785-ben az öreg Lieb hagyatékából a bártfai városház levéltárába került kódexben már nyoma nincsen. Ha volt is több fia, minden való szinűség szerint György János József, a Bliha Mária Annától 1770-ben született fiú volt Lieb Leó Mihály apja, a ki mint dédapja s valószínűleg apja is kincstári sótiszt volt, s a kinek keresztlevele alapján, a melyet felkutatnunk nem sikerült Munkácsy Mihály családfáját még teljesebbé tehetnők. Tudjuk, hogy Lieb Leó Mihály lánglelkű fia Munkácson született, a hová a sótisztet alighanem Soó-várról helyezték át. Rétay Kálmán sziráki plébános kérésünkre a miskolci plébánia anyakönyvéből szíves volt Munkácsy apjának halotti levelét kiírni. Ennek bizonysága szerint Lieb Leó Mihály 1802-ben Soóváron született s Miskolczon 1852. május 14-én apopleliában halt meg. Lieb Leó Mihály szüleinek a nevét az okmány nem tartalmazza, mindazonáltal a bártfai hagyományon kívül az a körülmény is valószínűvé teszi a bártfai kódexnek a Munkácsy családjával való kapcsolatát, hogy írója és Munkácsy apja valamint minden valószínűség szerint nagyapja is egyazon hivatalt viselte. Az egyazon foglalkozásnak egy családban nemze-dékről-nemzedékre való átszállása régebben általános volt. A külföldről Magyarországra szakadt Lieb sótárnok utódai is sóhivatalnokok lettek, az öreg Lieb János Ferenc Antal fiának a kivételével, a ki, hogy a szokástól elterőleg festő lett, ennek rendkívül érdekes okáról szintén kódexünk nyújt fölvilágosítást.
A 40. lapon kezdődik a végrendelet másolata, a melyet kódexünk írójának anyai nagybátyja Eben-hecht Berlinben 1756. okt. 18-án tett s a melyet Lieb János berlini szobrász és Schilinszky potsdami udvari asztalos kérésére, 1757. febr. 25-én Berlinben publikáltak. Ebenhecht György Ferenc a bártfai Lieb anyai nagybátyja egész vagyonát unoka öcscseire, illetve ezek fiaira hagyta, úgy azonban, hogy a tőkét föl nem használhatják, hanem csak a kamatokat s ezeket is pusztán azoknak a Lieb fiúknak a neveltetésére fordíthatják, a kik művészi pályára lépnek vagy más magasabb rendű hivatásra rátermettek: "die Zinsen davon auf abge-dachte seine Erben zu Erlernung nützlicher Künste und Professiones wozu sie fähig befinden würden, venvendet werden sollen".
Más természetű följegyzések után a kódex 60. lapján találjuk a berlini Lieb János szobrász 1757. márc. 5-én kelt levelét, a melyben ez a bártfai Liebet nagybátyjuk haláláról és az örökségről értesíti s arra kéri, hogy többi külföldre szakadt rokonának a címét is közölje és hogy őt a végrendelet végrehajtására fölhatalmazzák. A levél másolata után a 65. lapon a bártfai Lieb feljegyezte, hogy kik tarthatnak igényt az örökségre:
1. A berlini Lieb János szobrász fiai András és József.
2. János öcscsének Lieb Ferenc bécsi ötvösnek fiai és utódai.
3. Az előbbi kettő unokatestvérének a bártfai Lieb János Ferenc Antalnak a gyermekei.
4. Az Oroszországban katonáskodó Lieb Miklós gyermekei.
A hagyaték kamatai évenkint 1016 porosz tallért vagyis 1524 frt 16 krt tesznek ki.
A bártfai Lieb sótárnok 1767-ben folyamodik Berlinbe a városi magistratushoz. hogy fiának a kamatokból megfelelő részt juttasson. E végből a bártfai főbiró és szenátorai terjedelmes bizonyságlevelet adnak neki, a mely 1767. január 23-án kelt s a mely szerint fia az akkoriban 20 éves nőtlen fiatalember alkalmasnak látszik arra, hogy festőnek képezzék ki : "als ein fähiges Subject zu der Mahler Kunst applieirt ist".
Hogy a folyamodványnak foganatja lett volna, annak kódexünkben nyoma sem maradt fönn, a minthogy Lieb festőről sem tudunk az eddig mondottaknál többet. Az élet sajátságos és kegyetlen játéka, hogy a midőn a Lieb-családban egy igazán Isten kegyelméből való művészi tehetség termett, ennek fogalma sem volt a tekintélyes alapítványról, a melyet egyik őse leszármazottjainak a művészi nevelése végett tett s a mely alapítvány, ha a XVIII. és XIX. századbeli politikai viharok folyamán meg nem semmisült, talán még most is megvan Berlin városában.
Befejezésül az alábbiakban közöljük Munkácsy Mihály őseinek nemzedék-rendjét, a mint ez a bártfai Lieb-kódex s az ennek adatai nyomán megtalált anyakönyvi följegyzések alapján meghatározható.
45.
MŰVÉSZETI IRODALOM
ILLUSZTRÁLT ÉS MŰVÉSZI DISZŰ KÖNYVEK. Nem tagadhatjuk, hogy a magyar illusztráló és könydiszítő művészet fejlődésnek indult. Akadtak könyvkiadók, a kik erre is költenek és akadtak művészek, a kik egész lélekkel foglalkoznak a nemes grafikának ezzel az ágával is. Főkép pedig akadt közönség, a mely ma már megköveteli a szép könyvet. Természetes, hogy ma, a kezdet kezdetén, nem sikerül minden úgy, a hogy sikerülni kellene. Ám fejleszszük a meglevőt, hámozzuk ki az egészséges magot, tápláljuk, majd csak lesz belőle valami. Egy pár ilyfajta munkával már is meg lehetünk elégedve. A főhiba persze legtöbbször az, hogy a könyvdísz és művészi illusztráció csak nagy ritkán rendeződik valóban művészi elvek szerint, művészi érzékkel. A kiadó találomra kiválaszt egy rajzolót, odaadja neki a szöveget, hogy rajzokat készítsen. A rajzoló legtöbbször ügy kénytelen munkáját végezni, hogy nem is ösmeri előre pontosan a repodukció technikáját, a betű faját, a papiros minőségét, a szövegtördelés módját, a klisék elrendezését. Szinte mechanikusan folyik a reprodukció, a nélkül, hogy egyetlen rendező kéz kormányozná az egész mű artisztikus díszítését. A kik ily dolgokkal foglalkoznak, idővel majd rájönnek, hogy igazán jót ily módon nem lehet alkotni s hogy gyakran sok költséggel is csak azért érnek el csekély eredményt, mert egy kiválóan művészi munkát művészi érzék és technikai szaktudás nélkül végeznek. Biztosak vagyunk, hogy idővel belátják ennek tarthatatlanságát és épp ezért alapos a reményünk, hogy a magyar illusztráció és könyvdiszítés majd csak eléri azt a nemes színvonalt, a melyre már ma is igényt tarthatna.
Ezen a helyen állandóan figyelemmel fogjuk kisérni a művészt szempont alá vonható újabb magyar könyveket. Egyelőre, míg e részben nagyobb fellendülést nem tapasztalunk, az újabb könyvillusztráció és könyvdísznek csak ama vonásait fogjuk keresni és kiemelni, a melyekben egészséges, fejlődésre érett elemeket találunk. Azon leszünk, hogy e figyelmeztetésekkel kezére járjunk a könyvkiadóknak, a kik leginkább foglalkoztatják az illusztráló művészeket. Egy-egy siker csak buzdíthatja őket a megkezdett akció folytatására, a melynek érdekében nem szűnünk meg a közönséget is buzdítani, hogy szeresse meg és szerezze meg a művészi díszű könyvet. Ezzel művészetünk egyik magas célját igyekszünk elősegíteni.
A karácsonyi könyvpiac három olyan könyvet hozott nekünk, a melyek a fönt vázolt szempotok alá esnek. Ezek kettejének művészi dísze Nagy Sándortól való.
Ő rajzolta Csizmadia Sándor "Küzdelem" című verskötetének (Budapest, 1903. A Népszava könyvkereskedés kiadása, nyomtatta Krammer és Erhardt) könyvdíszeit, mintegy harminc darabot. Szerző és rajzoló ritkán akad egymásra oly atyafiságosan, mint e könyv lapjain. A költő merőn új hangon szólal meg, a művész merőn új vonalritmussal lep meg. Mind a kettőn egyszeriben megérzik, hogy a meggyőződés emberei. Van nemes, leszűrt, emberséges hitvallásuk. A mennyire szívből jöttek a szocialista költő versei, annyira szívből eredők Nagy Sándor rajzai is. A föld rabjai című ciklushoz készített rajz nemcsak tökéletes formális megoldás, de egyúttal meghatón kifejező is. Ugyanez illik a ciklus 6-ik verséhez rajzolt díszre s az apró záróvignettákra. E versek során megkapó szimbolisztikával is találkozunk : a művész átlátszó vonalformát tudott adni ennek az elemnek is, példa rá a Pusztaságban című versképe. A gőgös és falánk paloták ember-ábrázatot kapnak, a költőt ebben az utcában ijesztő monstrum vezeti, a mai társadalom réme : csonttá aszott szörny, a melynek fejéből haj helyett könyvlapok nőnek ki, agyveleje és szeme munkálkodását a lokomo-bilgép transzmissziós szíjjá dolgoztatja. Nem a keblében, de künn a ruháján viseli szivét. Bár a könyv rendkívül olcsó, mégis a legszebbek egyike, mert kevés eszközzel gazdag élvezetet ad. Külön dicséretet érdemel a nyomda munkája is. A másik mesekönyv. (Legszebb magyar mesék. Az ifjúságnak és népnek meséli Móka bácsi [Halász Ignác |. Harmadik sorozat. Nagy Sándor eredeti rajzaival és három színes képpel. Budapest, Lampel Róbert [Wodianer F. és Fiai] kiadása.) Nagy erénye e mintegy százhúsz rajznak, hogy egészen a mese naiv hangján beszél. Ritkán láttunk olyan tősgyökeres meserajzot, mint a milyen ezeknek javarésze. A hétfejű sárkány alszik, hosszan kilóg az ágyból mind a hét nyelve. Olyan mesevárat, mesearchitekturát sem látni egyhamar, mint a 61-ik oldal képén : művészies, nagyértékű, hosszan gyönyörködtető. Kitűnő a paripáján magasba ugrató királyfi. Csalóka Péter egész csalafintasága benn van a hunyorgató szemében (65. L). A Nótás Kati kis egér-regimentjével, vagy beszélő virágaival a legkedvesebb és legmagyarosabb rajzok egyike, a melyeket valaha láttunk. Nagy fantázia és rendkívüli dekoráló, stílus-érzék áll Nagy Sándor rendelkezésére. A Zöld király bajai mellett látunk egy olyan illusztrációt, a mely elsőrangú vonalművésznek mutatj'a őt (215. 1.) Könyveibe merülve ül a tudós, annyit olvasott, hogy mértföldes szakálla nőtt: körülfutja az asztallábat, kinő a házból, mint valami futóka kúszik a fára, rácsavarodik a derekára: a szakállok szakálla. Szörnyek, elátkozott békák, kakasok népesítik meg a tájakat: ősere-deti figurák, az elátkozottság minden humoros melan-choliájával. Bűvös esetek tárulnak szemünk elé : forgószelek, pörgettyűk, a miket nem tudnánk hamar elképzelni, de itt készen kapjuk s most már evidensek. A legapróbb apróságig terjed művészete : egy libaorrú csónak (1G9. 1.), az üvegkirály palotája (melléklet), egy sor bájos iniciálé a rajzolási delikatesznek is kiváló példái. A mesevilághoz megkivántató humor és frappáns jellemzés bőven megnyilatkozik a 183. és 222-ik lapokon. Külön élvezni való apróságokban majd minden rajzlap bővelkedik, itt csak röviden utalunk a 43-ik oldal mesés fájára. E stilizált rajzok majdnem mind ornamentális megoldásokban csendülnek ki, rendkívül változatosan. Ugyanide vág a művész-tervezte kötési tábla, a melynek technikai kivitele is jól sikerült. Művészeti szempontból ez a legszebb és legmagyarabb mesekönyv.
A harmadik, minket e szempontból érdeklő könyv "Tóth Ede válogatott munkái" (Bevezetéssel ellátta Váradi Antal, Garay Ákos rajzaival. Budapest, 1902, Lampel Róbert |Wodiancr K. és Fiai] kiadása.) Tizennyolc toll-rajz, külön papirosra nyomtatva, kék és vörösbarna színben. Garay Ákost a magyar vidéki élet tipikus rajzolójának ösmeri a közönség, Tóth Edének munkáit minden bizonynyal azért bizták az ő rajztollára. Csakugyan, e rajzok javarészén sűrűn ismétlődnek a kisvárosi és falusi élet jellemző alakjai, a melyek közt különösen a hájas, jómódú öreg gazdát, a tagbaszakadt henteslegényt, a megrokkant kintornást, a korcsmárost és hajdút jóízű előadásban látjuk viszont. A népesebb jeleneteknél gyakran kiváló típusokra akadunk a hevenyészve rajzolt mellékalakok közt is. Sőt alakjai annál jobbak, mentül kevesebb gondot látszik rájuk fordítani. A kötet legjobb darabja a 182-ik laphoz mellékelt rajz, a "Kintornás család"-ból. Egyszerű, könnyed előadása és az öregnek jól eltalált típusa teszi azzá.
GÖRÖG FÖLDÖN. írta Hekler Antal. Budapest, 1903, Grill Károly kiadása. 80 oldal. Görögországban szerzett úti tapasztalatait öntötte színes fejezetekbe a szerző, kevesebb súlyt helyezve a inai hellének életére, a mely különben is annyira idegen nekünk, hogy hosszas tanulmányéveket emésztene fel a megismerése, - inkább a régi, dicsőséges Hellasz nagyszerű művészeti emlékein pihen meg s elmondja nekünk a hatást, a mit azok benne keltettek. Olimpia, Mikéné, Tirinsz, Athén a fő-állomáshelyek. A szerzőt épp a művészet emlékei érdeklik, sőt ezek olykor valóságos ódai lendületűvé emelik prózáját, gyakran a világosság rovására. Műtörténeti újságot nem várunk a könyvtől, a melynek úgy látszik első sorban az a célja, hogy lelkesítse az olvasót a tárgy iránt. A szerzőnek gazdag az analizáló, összehasonlító apparátusa, bár a sok hasonlat néha kevésbbé világítja meg a mondanivalóját, mint inkább színes ködbe burkolja. Minket az Olimpiáról írt fejezet érdekelt leginkább Sajnáljuk, hogy a rendkívül gazdag s irodalmunkban még alig méltatott athéni múzeum kincseiről nem ad körülményesebb ismertetést. Egyik hátránya a könyvnek, hogy a szépirodalmi burokból gyakran csak meglehetős fáradsággal lehet a művészeti magot kihámozni. Különben szeretettel igyekszik a szerző Péterfy Jenő stílusát követni, a kinek a kis könyvet ajánlotta
NUMIZMATIKAI KÖZLÖNY. A Magyar Numizmatikai 11 Társulat megbízásából szerkeszti Gohl Ödön. Budapest, Hornyánszky Viktor könyvnyomdája. Ezen a télen megalakult a Magyar Numizmatikai Társulat s ezzel együtt megszületett a Numizmatikai Közlöny is, a melynek 1902-iki első évfolyama és az 1903-iki évfolyam első füzete előttünk fekszik. A vállalkozásra tudományos szempontból igazán szükség volt. Sokkal több érem-gyűjtőnk van, mintsem hinnők s ezek tanulmányaik közben majdnem kizárólag a külföldi szakirodalomra voltak utalva. S mert amott bizony nem jut bőséges hely a magyar numizmatikának, hát hazai gyűjtőink figyelme is akarva, nem-akarva inkább a külföldre terelődött. Pedig ezen a téren is sok kiépíteni, sok kikutatni valónk van még. Ez a lap hivatva van a hiányt pótolni, szerkesztését kitűnő kezekre : Gohl Ödönre bízták. A vállalkozás a műtörténészt is érdekli, első sorban az érmek és plakettek művészi technikája alakulásának szempontjából. Mondanunk sem kell, hogy még számos egyéb szál is szervesen összekapcsolja a kutatás e két szomszédos mezejét. Az eddig megjelent füzetek (a kiadvány negyedéves) tartalmasak, a minket is érdeklő cikkek lajstromát e rovatunk végén adjuk.
HAVI SZEMLE. Szerkeszti Olgyai Bertalan dr. Főmunka-társ Zivuska Jenő. Besztercebánya, 1902. Előttünk fekszik annak a szépirodalmi, tudományos és művészet, folyóiratnak második évfolyama. Az évzáró füzet kellemes meglepetést rejt magában: Olgyai Viktor egy eredeti rézkarcát "Őszi est" címmel. Az évfolyam átlapozásával látjuk, hogy komoly és értékes vállalkozással állunk szemben, a mely bőségesen foglalkozik művészeti kérdésekkel is. Olgyai Bertalan, Pékár Károly, Kajlós Imrei Ipolyi Béla hosszabb-rövidebb tanulmányai érdekeltek minket a mi szempontunkból leginkább. A lap grafikai mellékleteket is ad : kőnyomatot és rézkarcot, oly eredmény, a melyekhez gratulálhatunk.
OESTERREICHISCHE KUNST IM NEUNZEHNTEN JAHRHUNDERT. Ein Versuch von Ludwig Hevesi. Leipzig, 1903, E. A. Seemann. 334 oldal, számos képpel. - Magyar író vállalkozott az osztrák művészet történetének megírására. Egy magyar talentum megbecsülését látjuk abban, midőn egy kiváló művészeti kiadó-cég, a mely most monográfiákban adja közre az egyes nemzetek művészetének történetét, Hevesi Lajost kérte fel arra, hogy az osztrák művészetnek a múlt századra terjedő részét írja meg. Hevesinek feladata nem volt könnyű : könyve ebben a terjedelemben az első ilynemű munka. Csak lexikonok, az egykorú irodalom adatai, széjjelszórt cikkek álltak rendelkezésére, kutató, rostáló, összehasonlító munkát kellett tehát végeznie. De ez még sem a legnagyobb nehézség. A főbaj a tárgy természetében rejlik. Ha valaki az osztrák művészet történetét akarja megírni, először is az a kérdés tolul eléje, van-e osztrák művészet, vagy jobban mondva: van-e oly művészet, a mely a jellenvonásaiban elárulja osztrák mivoltát.
Osztrák faj épp oly kevéssé van, mint osztrák nyelv. A politikai határok nem adhatnak keretet a művészetnek. Azok a művészek, a kik Ausztriában festettek, faragtak, építettek, a szélrózsa minden irányában szétszórt nemzeteknek, fajoknak képviselői. Mi köze az olasz Segan-tininek a lengyel Matejkóhoz, a cseh Broziknak a bécsi Makarthoz, az újabb morva, illir, tiroli festőknek egymáshoz ? Mi az a közös jellemvonás, a mely őket egymáshoz köti, hol van az a tapasz, a mely e heterogén elemeket egységgé formálja ?
Biz az nincs sehol. A bécsiek persze osztráknak vallják mindezeket a művészeket, de alaposan kiteszik magukat annak, hogy lengyel, cseh, morva, olasz részről nyomatékkal megreklamálják az elkobzott ősi tulajdont. A németek már is megcselekedtek ezt s cselekszik még folyton. Például Gurlitt nagy könyve: "Die deutsche Kunst des XIX. Jahrhunderts" egyszerűen belesommázza Makartot, Sicardsburgot, Donnert s a bécsi művészek egész sorát a németség kincsesházába. A lengyelek épp ily alaposan védekeznek az ellen, hogy Matejkóikat valaki osztráknak minősítse. Szóval a művészettörténetnek ez a területe örökös határvillongásoknak van kitéve s a magunk részéről azt tartanok a leghelyesebbnek, ha a műtörténetirók Ausztriát felbontanák alkotó elemeire, már most, a politikai felbomlást megelőzve.
Igaz, hogy Bécs olykor művészeti központ volt, jeles mesterek működtek ott, a kik iskolát is nyitottak, ezekben aztán sokféle nemzet fia tanult. Bizonyos organikus kapocs fűzi össze a mestert tanítványával s ez a kapocs megengedi, hogy iskolai hatásról beszéljünk. De ez a kapocs felette laza s éppen a legkiválóbb művészeknél csak múló epizódot jelent. Jogcímet még nem ad arra, hogy osztráknak minősítsük a Bécsben tanult lengyel vagy olasz festőt s maguk a bécsiek is protestálnának, ha valaki a franciák közé osztályozná valamely mesterüket, a ki épp francia hatás alatt állott.
Ezekben képet akartunk adni arról, miféle ködös, szétfolyó anyagból kellett Hevesinek a könyvét összeépítenie. Feladatát kitűnően oldotta meg ott, a hol maga a feladat nem jelentett önmagának való ellentmondást. Ha már írnia kellett azokról a művészekről, a kiket a bécsiek a magukénak mondanak, hát megírta róluk a mondanivalóját, még pedig a stílus ama tökéletességével, a melyről a szerzőt ösmerjük. Hevesi mestere a jellemzésnek : két sorban képes egész kis korképet festeni, egy megjegyzéssel úgy megvilágítani valamely művészegyéniséget, hogy hirtelenül belelátunk a veséjébe. Tudjuk, hogy Hevesi volt a modern áramlatnak legelszántabb harcosa, egyik úttörője Bécsben. Tárcái a hevesen küzdő, céltudatos forradalmár művei. Ebben a könyvében, a melyben nem űz művészeti politikát, megenyhült éle, s a kép, a melyet előttünk kiterít, nyugalmas, élvezetes, tele színnel, plasztikával. Bemutatja azt a XlX-ik századbeli festészetet, szobrászatot, építészetet, iparművészetet, a melyet Bécsben osztráknak vallanak; de nemcsak képet fest, hanem elmésen bontogatja ki előttünk az alakulások és átalakulások rejtett szálait is. Ezzel hirtelenül elevenné válik könyve s témája fürgén és gazdagon pereg le előttünk, mint valami tökéletes kinematogramm.
A művészi ízléssel kiállított és gazdagon illusztrált könyvnek hasznát vehetik a magyar művészet kutatói is, mert jól megösmcrkednek benne azokkal a műhelyekkel, a melyekben sok művészünk tanulgatta az ábécét.
OLASZ FÖLDÖN. írta Jánossy Gábor. Szombathely, 1902, szerző tulajdona. 242 lap. Uti emlékek, a melyek nagyobbára Velence, Firenze, Róma, Nápoly, Pompéji műkincseivel foglalkoznak, többnyire Ruskin és Symonds nyomán. Egy szép dolgokért rajongó lélek szerény jegyzetei, önálló műtörténeti igények nélkül.
ÁLTALÁNOS MŰVÉSZETI CIKKEK
Volkmann a látás művészeti neveléséről. Irta Pekár Károly dr. Uránia, dec. 1.
Az ókori egyiptom. Irta Mahler Ede. (A 3-ik fejezet az egyiptomi művészetről szól.) Budapesti Szemle, 312. sz.
Jánosi Béla: Az aesthetika története. Ismerteti K-ny F-c. Budapesti Szemle, 312-ik (decemberi) szám.
A Képzőművészeti Társulat téli tárlatát ismertették : Alkotmány dec. 16., Budapesti Hirlap nov. 28., Budapesti Napló dec. 30., Budapesti Szemle januári füzet, Havi Szemle dec. 25., Hét dec. 7., Huszadik század 1903, 1. szám, Neues Pester Journal dec. 3., dec. 23., Pester Lloyd dec. 4., Új Idők dec. 7.,
Műgyűjteményeink. Irta Ferenczy József. Hazánk, december 25.
A művészet és az élet a cinquecentoban. Irta Berze-viczy Albert. Budapesti Napló, december 25.
A Nemzeti Szalon téli kiállítását ismertették a napilapok december 28-iki számai, a Pesti Hirlap december 30-iki száma, az Új Idők január 4-iki száma.
A téli tárlat után. Irta Charon. Magyar Hirlap, jan. 10.
Modern rajzkiállítás Bécsben. Irta H. L. Magyar Nemzet, jan. 10.
Neue Schiitze im Nationalmuseum, Irta Palóczy L. Neues Pester Journal, jan. 10.
Utóhang a téli tárlathoz Irta Yartin. Budapesti Napló, jan. 18.
Művészeti részletüzlet Irta gé. Pesti Napló, jan. 23.
Levél gróf Andrássy Gyulához. (A Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon feladatairól.) Irta Kadocsa-Lippich Elek. Egyetértés, jan. 27.
Újabb felfedezések a pécsi őskeresztény cubiculum-ban. Kivonat dr. Czobor Béla előadásából. Akadémiai Értesítő, 1903 januári füzet.
FESTÉSZET
Szinyei-Merse Pál. Irta Famacs. A Hét, nov. 30.
Rippl-Rónai József műveinek külön kiállítását ismertette a Budapesti Hirlap dec. 13-iki, a többi napilap dec. 14-iki száma, az Új Idők és a Hét dec. 21. sz. Huszadik Század, februári szám.
Munkácsy Mihály leveleiből. Első közlemény. Vasárnapi Újság, december 14., második közlemény dec. 21.
A praerafaelista testvérek. Irta dr. Maksziányi Dezső. Magyar Hirlap, december 25.
Krisztus megkereszteltetése. (Markó Károly festménye.) Irta Sz. T. Vasárnapi újság, december 28.
Paál László képeinek a Nemzeti Szalonban kiállított gyűjteményét ismertette a Budapesti Szemle és a Huszadik Század 1903. januári füzete.
XVI-ik századbeli magyar festő műve a kassai székesegyházban. Irta dr. Éber László. Archaeologiai Értesítő, 1902 dec. 15.
A kassai képíró-céhről. Irta Kemény Lajos. Archaeologiai Értesítő, 1902 dec. 15.
Nécsey István. Emlékbeszéd. Irta A. Aigner Lajos. Rovartani Lapok, X. köt. l. fűz.
Kelety Gusztáv hátrahagyott műveinek kiállítását
ismertették a napilapok január 28-iki számai.
Tahi Antal hátrahagyott műveinek kiállítását ismertették a napilapok január 28-iki számai.
A fiatalok kiállítása (A Mintarajziskola és Rajztanártanárképző növendékcinek kiállítása). Budapesti Hirlap. feb. 1.
SZOBRÁSZAT
Donner szobrászról és a süttői márványról. Irta Takáts Sándor. Archaeologiai Értesítő, 1902 dec. 15.
A Vörösmarty-szobor pályázatot ismertették a napilapok febr. 3., a hetilapok feb 8. számai.
ÉPÍTÉSZET
Budapester Neubauten. Irta Palóczi L. Neues Pcstcr Journal, november 20-iki szám.
A hódmezővásárhelyi "Fekete sas" szálló tervpályázatának bírálati jegyzőkönyve. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Heti Értesítője, dec. 14.
Az architektúra szépsége. Építőipari Lapok, december 21-iki szám.
Modern építészet. (Kann Gyula építészeti tanulmányai.) Magyar Nemzet, december 25-iki szám.
Divald Koméi: A sárospataki vár. Ismerteti a Havi Szemle (Besztercebánya) december 25. száma.
Városfejlesztési program m Pesti Napló, jan. 23
A budavári Domokos-templom kiásatása. Irta dr. Szend-rei János. Archaeologiai Értesítő, 1902 dec. 15.
A pozsonyi posta- és távirdapalota tervpályázatának eredményét ismertették a napilapok jan. 27. és 28. sz.
IPARMŰVÉSZET
Cégtáblák kiállítása. - Esti Újság, dec. 3-diki sz.
Báró) Vay Béla : Az én régi pénzeim. Ismerteti Gohl Ödön. Budapesti Szemle. 312-ik (decemberi) szám.
Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítását ismertették a napilapok december 14-iki száma!, a Pester Lloyd dec. l6-ik száma, a hetilapok dec. 21-iki számai.
Az otthoni ízlés. Irta O. D. Egyetértés, dec. 21.
Az otthon szépsége. Irta Lyka Károly. Magyar Lányok január 1.
Halasi csipke, felsőbányái edény. Irta Szmik Antal. Budapesti Hírlap, dec. 25.
Ráth György : Az iparművészet könyve. Ismerteti Malonyay Dezső. Magyar Iparművészet, V-ik évf. 6-ik sz.
Ex libris. Irta Rozsnyay V. H. Kálmán. Magyar Iparművészet, V-ik évfolyam, 6-ik szám.
Az iparművészet vándorúton. írta Donatello. Magyar Iparművészet, V-ik évfolyam, 6-ik szám.
Az 1790-91-ik évi országgyűlés által veretett emlékérmek. (Würth János művei.) Irta Fraknói Vilmos. Numizmatikai Közlöny, 1. évf., 1902.
Újdonságok. (Beck Ö. Fülöp, Teles Ede és Szirmai Tony legújabb emlékérmei és plakettjei.) Numizmatikai Közlöny, I. évf. 1902.
Kazay Sámuel éremgyűjtcményc. Irta Grünn Albert. Numizmatikai Közlöny, II. évf. 1. füzet.
A Nyitra-zoborhegyi nagy emlékérem. (Pittner műve.) Irta G-1. Numizmatikai Közlöny, II. évf. 1. füzet.
A magyar orvosok és természetvizsgálók 1842-iki Besztercebányán tartott vándorgyűlésének emlékérme. (Kari Henrik műve). Numizmatikai Közlöny, II. évf. 1. fűz.
A művészi cégtábla. Esti Újság, jan. 28.
Új Iparművészet Irta Danatello, Uránia 1003 febr.
MŰVÁSÁR
VÁSÁRLÁSOK AZ ORSZÁGOS MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT 1902/3. ÉVI TÉLI KIÁLLÍTÁSÁN
a) A királyi palota vásárlása.
Mednyánszky László báró : Hegyi tó. Öl f.
K. Spányi Béla: Nyires hajnalban. Olf.
K. Spányi Béla: A gájai két királytölgy. Olf.
Aggházy Gyula: Vonó négyes holdvilágnál. Olf.
Telepy Károly: Santa Crocc mellől. Olf.
Vastagh György, id. : Esti Újság. Olt.
Nagy Zsigmond : Az utolsó darab kenyér. Olf.
Vajda Zsigmond : Pázmán Péter. Olf.
Róna József: Koszorút fonó leány. Bronzszobor.
Bruck Lajos : Könyvtár. Olf.
Telepy Károly: Ködoszlás a Balatonon. Olf.
Zemplényi Tivadar: Aggódás. Olf.
Deák-Ebncr Lajos : Vadvirágok. Olf.
Bihari Sándor : Programbeszéd. Olf.
Telepy Károly: Juhakol Ventén. Olf.
Vastagh, György id. : Szénagyűjtő leány. Olf.
Vastagh, György id.: Enyelgés. Olf.
Katona Nándor: Est az erdőben. OH'.
Katona Nándor : Fenyőerdő. Olf.
b) Az állam vásárlása.
Szinyei-Merse Pál: Pipacsok a réten. Olf.
Grünwald Béla : Itatás. Olf.
K. Kovács László : Út az erdőben. Olf.
Ligeti Miklós : Szerelem. Márványszobor.
Teles Ede : Földműves. Eredeti terrakotta.
Basch Gyula : Bűnhó'dés. Olf.
Zemplényi Tivadar: Udvar. Olf.
Poll Hugó : Templom és romok Szigligeten. Pasztell.
Poll Hugó : Búcsúról hazajövet. I. Pasztell.
Poll Hugó : Búcsúról hazajövet. II. Pasztell.
Magyar-Mannheimer Gusztáv: Carmella. Olf.
Bruck Miksa : Csendes otthon. Olf.
Pongrácz Károly: Zagyva-torok éjjel. Olf.
Bihari Sándor: Kecskepásztor. Olf.
Bihari Sándor: Learatva. Olf.
Túry Gyula: A Via Carlotta Lacroma szigetén. Olf.
Benczúr Béla: Háborgó tenger. Víz f.
Pállya Celesztin : Hetivásár. Olf.
Pállya Celesztin : Hazafelé. Olf.
Tahi Antal: Alkonyat. Olf.
Tahi Antal: Falusi csendélet. Olf.
Tahi Antal : Pihenő. Olf.
Tahi Antal : Tájkép várrommal. Vízf.
Eisenhut Fercncz : Hunyadi kirohanása. Olf.
Csók István : Öcsényi menyecske. Olf.
Koszta József: Zöldben. Olf.
Nyilassy Sándor: Kapálás. Olf.
Szlányi Lajos : Parkrészlet. Olf.
Knopp Imre : Halászbárka a Maas-on. Olf.
Glatz Oszkár: Cserfák. Olf.
Zombory Lajos : Bajor szürke. Olf.
Szenes Füöp : Erdei ösvényen. Olf.
Éder Gyula : Bellerophon. Olf.
Nagy Sándor : Tovább, tovább . . . ! Tollrajz.
Háry Gyula: Zaandam. Olf.
Háry Gyula : A rotterdami nagy templom. Olf.
Chabada Béla : Arckép. Rézkarc.
Chabada Béla : Gyurkovics barátom. Rézkarc.
Chabada Béla : Gizella. Rézkarc.
Gráf Ilma: Oberstdorti fürészmalom. Kőrajz.
Nádas Dezső : Műértők. Fametszet.
Olgyai Viktor : Tél az erdőn. Rézkarc.
Székely Árpád : Oláh viskó. Rézkarc.
Székely Árpád : Erdőrészlet. Rézkarc,
Székely Árpád : Szadai részlet. Rézkarc.
Székely Árpád : Rézbányai részlet. Rézkarc.
Helbing Ferenc : Vizió. Kőrajz.
Helbing Ferenc : Este. Kőrajz.
c) Társulati nyerőtagok vásárlása.
Szlányi Lajos : Fűzes. Olf. Vevője : Várbeli Casino.
Knopp Imre : Az új kikötő Dordrechtben. Olf. Vevője : Stein Félix.
Knopp Imre: A Vorstraatshaven Dordrechtben. Olf. Vevője: Strasser Lipót.
Knopp Imre : Est Dordrechtben. Olf. Vevője : Janny Gyula dr.
Kriesch A.: Tájkép. Temperaf. Vevője: Wachot Ottomár.
K. Kovách László : Szakadó esőben. Olf. Vevője : Vadas József.
Bruck Hermina: Magány. Olf. Vevője: t Adler Mór.
Tornai Gyula: Rabszolganő. Olf. Vevője: Zipernovszky Károly.
Pállya Celestin: Rossz úton. Olf. Vevője : Brüll Gusztávné.
Gergely Imre : Macskával játszó gyermekek. Olf. Vevője : Virág Mór.
Mendlik Oszkár: Egy nyári nap az Adrián. Olf. Vevője : Kriegler Miksa.
Innocent Ferenc : Cantilena. Olf. Vevője : Scherr Thoss Béla gr., valamennyien Budapesten.
Háry Gyula: Porto-Ré. Olf. Vevője : Zalamegyc nemesi pénztára, Zalaegerszeg.
Telepy Károly: Az akarati szakadék. Olf. Vevője : Zalamegye nemesi pénztára.
Poll H.: Malom. Pasztell. Vevője: Ferenczy Imre, Eger.
Poll Hugó : Fák. Pasztell. Vevője, Hadik Karolina grófnő, Bécs.
Tölgyessy Arthur: Reggeli szürkület. Olf. Vevője : Gyulai Pál, Budapest.
L. Hilberth Irén : Bazsarózsák. Olf. Vevője : Matuska István, Budapest.
Kacz Endre : A mi utcánk. Olf. Vevője : Geiger Richárd, Rákospalota.
Szirmai Antal: Szőlő. Olf. Vevője: Turnovszky Jenő dr., Budapest.
Bruck Miksa: Zborói konyha. Vevője : Harkányi Frigyes báró, Budapest.
Szlányi Lajos : Virágzó almafa. Olf. Vevője: Stróbl Alajos, Budapest.
Vastagh Géza : Oroszlánfej. Olf. Vevője : Özv. Tisza Kálmánné, Budapest.
Vastagh Géza: Baromfi-csoport. Olf. Vevője : Szathmáry Béla, Budapest,
Peske Géza: Tempi passati. Olf. Vevője: Horváth Á. János, Kőbánya.
Szenes Fülöp: Boudoirban. Olf. Vevője : Strasser Lipót, Budapest.
Telepy Károly: A Tátralomnicról. Olf. Vevője : Szakmáry Károly, Kassa.
Grünwald Béla : Nyári délelőtt. Olf. Vevője : V. ker. reáltanoda, Budapest.
Knopp Imre : A Beguinage környéke. Olf. Vevője : Bihari Sándor, Budapest.
Nádler Róbert: A Bacino di S.-Marco. Olf. Vevője : Schulek Frigyes, Budapest.
Basa Jenő : Ima. Olf. Vevője : Zichy Mihály, Szent-Pétervár.
Poll Hugó: Esthangulat. Pasztell. Vevője: Siliga Ferenc, Budapest.
Bihari Sándor : Olvasó leány. Olf. Vevője : Friedrich Vilmos dr., Budapest.
Fényes Adolf: Kis város végén. Olf. Vevője: Klinger József, Budapest.
d) Egyéb vásárlások.
Knopp Imre : A tengerpart Scheweningenhen. Olf. Vevője : Baumann Márton, Budapest.
Knopp Imre: A Maas Dordrechtben. Olf. Vevője : Baumann Márton, Budapest.
Poll Hugó : Szigliget nyugati oldala. Pasztell. Vevője : Baseli Gyula, Budapest.
Aggházy Gyula: Részlet Lovranából. Olf. Vevője : özv. Szontág Árpádné, Budapest.
Bihari Sándor: Zivatarban. 01f. Vevője: Kohner Adolf, Budapest.
Bihari Sándor : Tanulmány. Olf. Vevője : Révai Ödön, Budapest.
+ Tahi Antal: Parasztudvar. Olf. Vevője : Halászy László dr., Budapest.
Gyenis János : A bognár. Kőrajz. Vevője : özv. Szontágh Árpádné, Budapest.
Barta E.: Kőrajz. Vevője: Goldberger Jenő, Budapest.
Tolnay Ákos: Múzsa. Pasztell. Vevője: Fischer István, Budapest.
Nagy Lázár : A tusnádi virágos völgy. Olf. Vevője : Kiss-Faragó Ilona, Budapest.
Vaszary János : Esti hangulat. Olf. Vevője : Andrássy Gyula gróf, Budapest.
Peske Géza: Rajta! Olf. Vevője : Frischmann J. Frigyes, Budapest.
Poll Hugó : Balaton. Pasztell. Vevője : Andrássy Tivadar gróf, Budapest.
Mendlik Oszkár: Scirocco. Olf. Vevője : Haggen-macher Róbert, Budapest.
Szinyei Merse Pál: Tölgyerdőben. Olf. Vevője : Kohner Ágost, Budapest.
Grünwald Béla : Ruhaszárítás. Vevője : Szabó Antal, Budapest.
Poll Hugó: Badacsonyi hegycsoport. Pasztell. Vevője: Hertelendy Ferenc, Budapest.
Poll Hugó : Kilátás a csetényi dombról. Pasztell. Vevője : Hertelendy Ferenc, Budapest.
Csók István : Öcsényi menyecske. Olf. Vevője : Rákosi Jenő, Budapest.
Nagy Zsigmond : Iskolakerülők. Olf. Vevője : Spitzer Ede. Budapest.
Poll Hugó: Részlet a györki határról. Pasztell. Vevője : A Lipótvárosi Casino, Budapest.
Bihari Sándor: Szürke hangulat. Olf. Vevője : A Lipótvárosi Casino, Budapest.
Szenes Fülöp. Kokett szobaczicza. Olf. Vevője : A Lipótvárosi Casino, Budapest.
Pállya Celesztin : Falu vége. Olf. Vevője: A Lipótvárosi Casino, Budapest.
Nádler Róbert: Porto di Duga. Olf. Vevője: Szabó Antal, Budapest.
Tornay Gyula : Favorita. Olf. Vevője : Haggenmacher Oszkár, Budapest.
Telepy Károly: Alföldi táj. Olf. Vevője : Kovács Ferenc, Budapest.
Tornay Gyula : Régiségkereskedő. Olf. Vevője : Neu-schloss Marcell, Budapest.
Szenes Fülöp: Böske. Olf. Vevője : Moskovics Adolf, Budapest.
Poll Hugó : Jcgenyefacsoport. Pasztell. Vevője : Hadik Carolina grófnő, Bécs.
Poll Hugó : Balaton-Győrök. Pasztell. Vevője : Hadik Carolina grófnő, Bécs.
K. Kovács László: Tél az erdőn. Olf. Vevője : Schwarz Helén, Budapest.
Poll Hugó: Homályos napsütés. Pasztell. Vevője: Glacz Antal, Budapest.
Vastagh Géza: Kakas és tyúkok. Olf. Vevője: Bérezik Árpád, Budapest.
Telepy Károly: Szélmalom. Olf. Vevője: Bérezik Árpád, Bndapest
Vastagh Géza; Baromfiak. Olf. Vevője: Geszti Andor dr., Budapest.
Tölgyessy Artúr: A Tápió mentén. Olf. Vevője : Bisicz Lajos, Budapest.
Fényes Adolf: Szegény ember. Olf. Vevője: Leipziger Vilmos, Budapest.
Bruck Lajos : Séta után. Olf. Vevője : Franki Henrik, . Budapest.
Bihari S. : Ebéd. Olf. Vevője : Franki Henrik, Budapest.
Tornay Gyula: Utcarészlet. Olf. Vevője : József Ágost kir. herceg, Budapest.
Tölgyessy Arthur: Ceglédi szélmalom. Vevője: Nicholson W. Fülöp, Budapest.
Tornay Gyula: Mecset kapuja. Olf. Vevője: Sachs E. T., London.
Poll Hugó: Szigliget keletről. Pasztell. Vevője: Vészi József, Budapest.
Bihari Sándor: Zugutca. Olf. Vevője : Vészi József Budapest.
Teles Ede : Öregasszony. Terrakottaszobor. Vevője : Műbarátok Köre, Budapest.
Poll Hugó : Szigligeti romok. Pasztell. Vevője : Műharátok Köre, Budapest.
Poll Hugó : Szeptemberi hangulat. Pasztell. Vevője : Műbarátok Köre, Budapest.
Nádler Róbert: A Canale Ogni Santi. OK. Vevője: Műbarátok Köre, Budapest.
Olgyai Viktor : Téli reggel. Kőrajz, Vevője : Műbarátok Köre, Budapest.
Pállya Celesztin: Vásári részlet. Olf. Vevője : Műbarátok Köre, Budapest.
Nádler R. : Trabaccolo. Olf. Vevője : Visch Béla, Bpest.
Neogrády Antal : Őszutó. Olf. Vevője : Oserny Károly, Budapest
Grünwald Béla : Nyíres Olf. Vevője : Girgl Kálmán, Budapest.
VÁSÁRLÁSOK A NEMZETI SZALON PAÁL LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSÁN
Nádfedeles házak. Olf, Megvette a kormány. Berzovai út. Olf. Megv. u. az. Fatanulmány. Olf- Megv. u. az. Szeptember. Olf. Megv. u. az. Erdőrészlet. Olf. Megv. u. az. Tölgyfatanulmány. Olf. Megv. u. az. Erdőmélye. Olf. Megv. gróf Andrássy Gyula. Este. Olf. Megv. Kohner Adolf Réten. Olf. Megv. Kohner Ágost. Faluvége. Olf. Megv. Baronyi Artúr, valamennyien Budapesten.
A HAZAI MŰVÁSÁRLÓK EGYESÜLETE VÁSÁRLÁSA
Bihari Sándor : Velencei virágvásár. Olf.
Vesztróczy Manó : Nyári nap. Olf.
Ujváry Ignác : Poros út. Olf.
Istók János : Öreg honvéd. Gipszszobor.
Magyar-Mannheimer : A római campagnából. Olf.
Tull Ödön : Cataniaí utca. Vízf.
Tull Ödön : Munka után. Olf.
Fényes Adolf: Parasztgazda. Olf.
Telepy Károly: Téli táj Olf.
Csók István : Kedves emlék. Olf.
Aggházy Gyula : Tót atyafi. Olf.
Glatz Oszkár : Parkrészlet.
Kacziány Ödön : Zord tenger. Olf.
Kacziány Ödön : Az Adrián. Olf.
Kacziány Ödön : Három kőrajz.
Kann Gyula : Estebéd
Barta Ernő : Idill.
Nagy Zsigmond : Kis cocotte. Olf.
Nagy Zsigmond : Egy tót. Olf.
Ferenczy Károly : Tél. Olf.
Márk Lajos : A modell. Olf.
Grünwald Béla : Hó a faluban. Olf.
Bruck Lajos: Bánffyhunyadi leány. Olf.
Tölgyessy Arthur : Balaton partján. Olf.
Kernstock Károly : Nyár. Olf.
Markó Ernő : Budapesti látkép. Olf.
Markó Ernő : Őszi táj. Olf. Kézdi-Kovács László : Hulló pelyhek. Olf. Peske Géza : Pajzán kedvtelés. Olf. Szenes Fülöp : Tanulmányfej. Olf. Major Jenő : Őszi táj. Olf. Major Jenő : Tavaszi táj. Olf. Major Jenő : Fák. Olf. Koszkol Jenő : Csendélet. Rosenmeyer X. Ferenc : Falusi részlet Olf. Kosenmeyer X. Ferenc : Menyecske. Olf. Eisenhut Ferenc : Cserkesz harcos. Olf. Braunecker Stina bárónő : Park. Olf. Knopp Imre : Florenci utca. Olf. Bruck Hermina : Abbáziái részlet. Olf. Szirmai Antal : Szőlő. Olf. Vaszary János : Öregasszony. Olf. Vaszary János : Tanulmány. Olf. Kőnek Ida : Viareggioi kikötő. Olf. Pörge Gergely : Téli táj. Olf. + Ipoly Sándor : Süldő leányka Olf. Kimnach László : Hallja-e ? Olf. Kárpáty Rezső : Tórészlet. Olf. Neogrády Antal: Magányban. Vízf. Gulácsy Lajos : Campanillából. Olf.
Tahi Antal: Régi kút Taorminából. Vízf.
Tahi Antal : Szicíliai táj. Vízf. Szlányi Lajos : Tolnavégi utca. Olf. Rubovics Márk : Alkony. Olf. Pállya Celcsztin : Ökrös fogat. Olf.
VÁSÁRLÁSOK A NEMZETI SZALON BUDAPESTI TÉLI TÁRLATÁN
Knopp Imre: Andrássy-út. Pasztell. Megv. br. Edelsheim-Gyulai L.
Hegedűs László: Tél. Olf. Megv. u. az.
Kezdi Kovács László : Őszi alkonyat. Olf. Megv. Forster Géza.
Rubovics Márk : Tél. Olf. Megv. dr Lévay József.
Tölgyessy Artúr: Mosás. Olf. Megv. Hartenstein Zs.
Kezdi Kovács László : Őszi tájkép. Olf. Megv. u. az
Tolnay Ákos : Női fej. Olf. Megv. Weisz Julián.
Rónay Kinga : Ferkó. Olf. Megv. Hegedűs Ödönné.
Kezdi Kovács László : Estefelé. Olf. Megv. Wellisch Alfréd.
Thein Miksa: Kacér. Olf. Megv. gróf Zichy Jenő.
Ifjj. Berkes Antal : Külvárosi részlet. Olf. Megv. dr. Graner V.
Baditz Ottó : Mandolinata. Olf. Megv. Baronyi Artúr.
Ujházy Ferenc: Csendélet. Olf. Megv. ifj. Lőwy Salamon.
Déry Béla : Alkony. Olf. Megv. br. Bohus Zs.
Katona Nándor: Est. Olf. Megv. Wolfner Gyula.
Katona Nándor: Fatörzs-tanulmány. Olf. Megv. u. az.
Kezdi Lovács László : Patak a nyíresben. Olf. Megv. Engel Ernő.
Knopp Imre : Tavasz. Olf. Megv. Lámm Mór.
Kezdi Kovács László : Erdőszélen. Megv. u. az.
Csók István : Női fej. Olf. Megv. Jónás Adolf.
Szenes Fülöp : Nehéz munka. Olf. Megv. Zinsen-heim Zs.
Neogrády Antal: Őszi séta. Olf. Megv. Saxlehner Ö. G.
Bruck Miksa : Erdőben. Olf. Megv. u. az.
Bruck Hermin : Kertben. Olf. Megv. Strasser Sándor.
Wetzel György: Olasz városrészlet. Olf. Megv. Rózsahegyi G.
Kezdi Kovács László : Őszi reggel. Olf. Megv. Barta Arnold.
Peske Géza. Fürdővendég. Olf. Megv. u. az.
Marlin Molly: Tanulmány. Kör. Megv. a kormány.
Marlin Molly : Tanulmány. Kör. Megv. u. az.
Marlin Molly : Tanulmány. Rézk. Megv. u. az.
Marlin Molly : Pihenés. Kör. Megv. u. az.
Marlin Molly : Tanulmányfő. Kör. Megv. u. az.
Vadász Miklós : Feketeruhás nő. Rézk. Megv. u. az.
Munkácsy Mihály: Alvó nő. Olf. Megv. Giergl K.
Berkes Antal: Városligeti részlet Olf. Megv. u. az.
Telkessy Valér : Virágok. Olf Megv. u. az.
Hegedűs László : Munkás. Olf. Megv. Friedmann.
Keményffi Jenő : Falurészlet. Olf. Megv. u. az.
Boemm Ritta : Virágok. Vízf. Megv. u. az.
Edvi Illés Aladár : Raguzai táj. Olf. Megv. Giergl K.
Major Jenő : Falu vége. Olf. Megv. dr. Bauer Lajos.
Major Jenő : Nádas. Olf. Megv. u. az, valamennyien Budapesten.
Ifj. Berkes Antal: Téli est. Olf. Megv. Havas Ágost, Veszprém.
VÁSÁRLÁSOK A NEMZETI SZALON KASSAI TÁRLATÁN
Rubovics Márk : Vízpartján. Olf. Megv. dr. Kempner.
Rubovics Márk : Hazatérés. Olf. Megv. u. az.
Koszkol Jenő : Castel nuovo. Vízf. Megv. Schell Sarolta.
Wolf Károly : Csúnya. Olf. Megv. Péchy Zs.
Éder Gyula : Alom. Olf. Megv. Maléter István.
Márk Lajos : Női fej. Olf. Megv. u. az.
Tölgyessy Artúr : Zsilip. Olf. Megv. Répászky Gyula.
Tölgyessy Artúr : Napnyugta. Olf. Megv. u. az.
Reinfuss Ede : Előőrsön. Olf. Megv. br. Halmos K.
Rubovics Márk : Esti hangulat. Olf. Megv. Stess Ernő.
Kőnek Ida : Rózsák. Olf. Megv. Szekerák Ella.
Kezdi Kovács László : Késő őszszel. Olf. Megv. Polinszky Sz.
Szenes Fülöp : Ave Mária. Olf. Megv. dr. Horváth Balázs.
Zeller Mihály : Holdkelte. Olf. Megv. Legányi Andor.
Lám-Hilbert Irén : Tera. Olf. Megv. u. az.
Telepy Károly : Halász. Olf. Megv. Polinszky Sz.
Siliga Ferenc : Lecke. Olf. Megv. Legányi Andor.
Kacz Endre : Téli est. Olf. Megv. u. az.
Marlin Molly: Tanulmány. Rézk. Megv. dr. Holzmann D.
Kezdi Kovács László : Szürkület. Olf. Megv. Legányi Andor.
Déry Béla : Lovranai part. Olf. Megv. sorsolásra a Szalon.
Markó Ernő : Pest környéke. Olf. Megv. u. az.
Hegedűs László : Bikaviador, Olf. Megv. a kassai múzeum.
Szenes Fülöp : Kertben. Olf. Megv. u. az.
Zemplényi Tivadar: Bubi reggelizik. Olf. Megv. ü. az.
Fényes Adolf: Öreg asszony. Olf. Megv. u. az.
Chabada Károly: Varrónő. Olf. Megv. dr. Stehlo Kornél.
Reinfuss Ede : Kubikos. Olf. Megv. u. az.
Telkessy Valér: Tűnődés. Olf. Megv. u. az, valamennyien Kassán.
VÁSÁRLÁSOK RIPPL-RÓNAI JÓZSEF KÜLÖN-KIÁLLÍTÁSÁN
A tánti (Mine Compagnon). Pasztell. Megvette : dr. Geszty Andor.
Az öreg juhász. Pasztell. Megvette : dr. Szitányi.
Ősz, a bibrichi parkból. Pasztell. Megv. Gelléri Jolán.
A terebcsi kastély éjjel. Pasztell. Megvette : a " Művészet."
Naplemente a tengeren (Pyrenci kép). Olf. Megvette: Arany Lászlóné.
Tél: az Eszterházy Pál-major Aszalóban. Pasztell. Megvette: dr. K. F..
Téli est, Somogyi táj. Pasztell. Megv. dr. Kiss Adolf.
Piacsek bácsi olvas. Pasztell. Megvette : Hatvani-Dcutsch József.
Rajz, Andrássy Tivadarné gr. után. Pasztell-rajz. Megvette : Szüry Dénes.
Gondolkodó nő. Szénrajz vízfestéssel. Megvette : Szüry Dénes.
Karácsonyest: lila, havas tájkép Somogyból. Pasztell. Megvette : Révai Ödön.
Két vasúti munkás. Pasztell. Megvette : Révai Ödön.
Vörös hajú meztelen nő. Pasztell. Megv. Révai Ödön.
Tenger (osztendei kép). Pasztell. Megv. Vojnovich Géza.
Jeanne Evens, a párisi Gaietc-színház tagja. Pasztell. Megvette : dr. Jánossy Béla.
Leány galambbal. Pasztell. Megv. dr. Löwengard János.
Hattyúk a tó partján. Olf. Megv. dr. Löwengard János.
A Balaton, Fürednél. Pasztell.Megvette: Révai Ödönné.
Két hivatalnok. Pasztell. Megvette : Rácz Arnold.
Osztendei plage, Megvette : Kiss József.
Eörs vidéke őszszel. Pasztell. Megvette : Ibrányiné.
Liszt Ferenc, Munkácsy után. Rézkarc. Megvette : Beckcr Béla.
Szirének kertje, szökőkutas parkrészlet Bibrichből. Pasztell. Megvette : Török Kornél.
"Mit csinálhat az a szegény Sándor gyerek ?" Pasztell. Megvette : Török Kornél.
A somodori híd : tájkép, nyári hangulat. Olf. Megvette : Erdélyi Sándor.
Táj a Pyreneusokból (zöld kép). Olf. Megvette : Petrovics.
Két nő a fűben, egyik fehér, másik fekete ruhában. Olf. Megvette : Petrovics.
Sárga tetejű pince a hegyoldalban (banyulsi kép). Pasztell. Megvette : Deutsch Sándor.
A Leopold-park (Osztendében) a kastélylyal. Pasztell. Megvette : Bardy Rachel.
Dekoltált urinő, virágos kalappal. Pasztell. Megvette: Bardy Rachel.
Katalániai leányka. Pasztell. Megvette : Révai Artúr.
Nagy fa, nagy felhő. Akvarell. Megvette: Révai Artúr, valamennyien Budapesten.
KIÁLLÍTÁSOK NAPTÁRA
1903 február 20-ikán lejár a bécsi "Genossenschaft der Bildenden Künstler Wien's" kiállításának a beküldési határideje.
1903 február 22-én megnyílik a Nemzeti Szalon második tárlata.
1903 február 2-1-ikén megnyílik a hannoveri mű-kiállítás.
1903 február 28-ikán megnyílik a müncheni Secession tavaszi kiállítása.
1903 március 1-én lejár a Szegedi Képzőművészeti Egyesület VlII-ik szegedi műtárlatárá szánt művek beküldésének határideje. A műtárgyak az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat városligeti műcsarnokába küldendők Budapestre.
1903 március 1-én megnyílik a hamburgi Kunstverein kiállítása.
1903 március 5-iken lejár az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi kiállításának a bejelentési határideje. Bejelenteni csak a külföldi művészeknek kell.
1903 március 8-án megnyílik a Nemzeti Szalon szabadkai kiállítása.
1903 március 10-ikén lejár az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi kiállításának a beküldési határideje.
1903 március 10-én nyílik meg a Nemzeti Szalonnak Szabadkán rendezendő műtárlata.
1903 március 15-ike és 31-ike közt kell beküldeni a veneziai nagy nemzetközi kiállításra szánt műveket.
1903 március 22-ikén nyílik meg a Szegedi Képzőművészeti Egyesület Tavaszi kiállítása.
1903 április 1-én nyílik meg az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi kiállítása.
1903. április 1-én megnyílik a Nemzeti Szalon nemzetközi művészi fényképkiállitása.
1903 április 3-ikán nyílik meg az athéni művészeti kiállítás.
1903 április 3-ikán nyílik meg a berlini Secession VII-ik kiállítása.
1903 április 15-ikén jár le a müncheni Secession nemzetközi kiállításának a bejelentési határideje.
1903 ápril 22-ikén nyílik meg az V-ik veneziai nemzetközi kiállítás.
1903 április 30-ikán záródik a hannoveri művészeti kiállítás.
1903 április 30-ikán záródik a hamburgi Kunstverein kiállítása.
1903 április 30-ikán jár le a müncheni Glaspalast évi kiállításának a bejelentési határideje.
1903 május 1-én megnyílik a Nemzeti Szalon rajz-kiállitása.
1903 május 2-ikán nyílik meg a berlini Nagy Nemzetközi kiállítás.
1903 május 15-ikén záródik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi kiállítása.
1903 május 15-én jár le a salzburgi műkiállítás bejelentési határideje.
1903 június 15-ikén nyílik meg a salzburgi műkiállítás.
1903 június 15-ikén záródik a berlini Secession VII ik kiállítása.
1903 október l-jén záródik a salzburgi műkiállítás.
1903 október 4-én záródik a berlini Nagy Nemzetközi kiállítás.
1903 október 25-ikén lejár az Országos Magyar Képzőművészeti Társuiat Téli kiállításának a beküldési határideje.
1903 október 31-ikén záródik az V-ik vcneziai nemzetközi kiállítás.
1903 november 15-ikén nyílik meg az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Téli Kiállítása.
1903 november 15-én megnyílik Ferenczy Károly különkiállitása a Nemzeti Szalonban.
1903 december 15-én záródik Ferenczy Károly különkiállitása a Nemzeti Szalonban.
LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK
1903 február 28-ikán lejár a Vajdahunyad város székháza terveire kiírt pályázat. Első díj 500 korona. Csak magyar honpolgárok pályázhatnak. A pályázat titkos. A városi tanács kiköti magának, hogy az esetben, ha a pályaművek egyike sem felel meg igényeinek, új pályázatot hirdethet és a nem díjazott tervek bármelyikét 300 koronáéit megveheti. A pályaművek a kiírt határnapig a vajdahunyadi polgármesteri hivatalba küldendők, a mely a részletes feltételeket és a telek helyszínrajzát kívánatra díjmentesen megküldi.
1903 évi március hó 2-ikán esti hat órakor lejár a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1902-ik évi Yblpályázata. Tervezendő a budapesti Ferenciek-templomának a Kossuth Lajos-utca és Ferenciek-tere sarkán levő és a Ferenciek bazárjával kapcsolatos homlokzatrészének építőművészi megoldása. A megoldás módja teljesen a tervező belátására van bízva ; a megoldást l : 50 mértékű alaprajz-, egy homlokzat- és esetleg egy metszetben kell föltüntetni. A jelenlegi homlokzat fényképe és a magassági, valamint egyéb méreteket tartalmazó rajz az egyesület titkári irodájában megtekinthető. A terveket jeligével és jeligés levéllel ellátva 1903. évi március hó 2-án esti 6 óráig az egyesület titkárságánál kell benyújtani. Pályadíj az Ybl-érem és 100 korona. A bíráló bizottság tagjai : Fittler Kamill, Förk Ernő és Pecz Samu.
1903 március 15-én délben lejár a pécsi újonnan építendő háromeletes városháza tervrajzára kiírt pályázat. A pályázati feltételek a következők: l. A pályázatban csak hazai építeszek és mérnökök vehetnek részt. 2. A pályázat titkos és csak l : 200 mértékben készítendő tervvázlatokról szól, melyekhez a műszaki leírás és egy hozzávetőleges költségvetés csatolandó, mely utóbbi az épület által az alagsor szintjétől a főpárkányig terjedő köbtartalom szerint legyen számítva. 3. Az építési összeg 650,000 koronát meg nem haladhat, a mely összegben a vízvezeték, fűtés- és szellőztetési, valamint világításberendezési költségeknek is bent kell foglaltatni. 4. A pályázók kötelesek minden emeletsornak egy alaprajzát, az épület mind a négy homlokzatáról egy-egy homlokzati rajzot és az eszme megértéséhez szükséges metszetrajzokat benyújtani. 5. Az építési programm s a beépítendő teleknek a magassági adatokat is tartalmazó helyszínrajza a városi mérnöki hivatal által minden irásban jelentkezőnek 45 fillér postaköltség beküldése ellenében haladék nélkül megküldetik. 6. A pályatervek benyújtásának határideje 1903 március 15-ik napjának déli 12 órája, a mely időpontig azok lepecsételve, jeligés levelek kíséretében Pécs sz. kir. város polgármesteréhez benyújtandók. 7. A kitűzött haiáridő nem hosszabbíttatik meg és azon túl beérkező tervek figyelembe nem vétetnek. 8. Pályadijak: Első díj 2000 korona. Második díj 1200 korona. Harmadik díj 800 korona. A nem díjazott pályatervek bármelyike a város közönsége által 400 koronáért megvehető. 9. A pályadíjak a beérkezettek között viszonylag legjobbnak és aránylag legolcsóbb három műnek mindenesetre kiadatnak, ha azok az építési programmnak megfelelnek és kivitel alapjául elfogadhatók. A város fentartja magának azon jogot, hogy a díjazott vagy megvett tervvázlatok bármelyikét fogadhatja el a kivitel alapjául. 10. A díjazott és a netalán megvett tervek a város tulajdonába mennek át, azokkal szabadon rendelkezik, úgy, hogy művezető szabad választása mellett ezen tervek bármelyikét is felhasználhatja. A nem díjazott, illetve meg nem vett pályaművek a felbontatlan jeligés levéllel együtt a benyújtáskor kapott elismervény visszaszolgáltatása ellenében a szerzőknek vissza fognak adatni. 11. A pályaterveket egy kilenctagú biráló-bizottság fogja megbírálni, melynek itélete a pályadíjak díjazása tekintetében végérvényes. Ezen biráló-bizottság következőképen fog összeállíttatni : polgármester elnöklete alatt helyettes-polgármester, gazd. tanácsos, városi főmérnök, Kovácsfi Kálmán kir. főmérnök, Horváth István, Piacsck Gyula és Zsolnay Miklós törvényhatósági bizottsági tagok és egy tag a magyar mérnök- és építész-egylet részéről.
1903 március 15-én, délben lejár a Magyar Iparművészeti Társulatnak következő pályázata: Terveztessék a társulat részére a M. I. T. monogrammját magába foglaló művészi jelvény (vignetta), mely levélpapiroson, tagsági jegyen, folyóiraton, szóval a társulat bármely nyomtatványán használható legyen. Kívánatos, hogy e vignetta érthetően és egyszerűen kifejezze a társulat működésének körét. A pályázaton csakis magyar honpolgár vehet részt. Pályázni lehet névaláírással, vagy jeligés levéllel A pályázatot a Magyar Iparművészeti Társulat végrehajtó bizottsága és állandó juryje fogja eldönteni. Pályadíj 300 korona. A pályaműveket a Magyar Iparművészeti Társulat titkári hivatalába (Üllői-út 33-37.) kell beküldeni.
1903 március 20-án lejár a földmívelési minisztérium által az államkincstári telepítményeken építendő templomok tervrajzaira hirdetett pályázat. Kívántainak tervrajzok:
1. 800- 900 lélekből álló r. k egyh.-közs. templomára
2. 800- 900 " " ev. ref. " "
3. 1200-1400 " " r. kát. " "
4. 1200-1400 " " év. ref. " "
5. 2000-2200 " " r. kat. " "
(i. 1700 - 1800 " " ág. év. " "
7. 4000-4300 " " r. kat. " "
A pályázatban csak hazai építészek vehetnek részt. Elkészítendők a terv megértéséhez szükséges összes alapmetszet és homlokrajzok l : 200 mértékben, a hozzávetőleges költségvetés és a műleírás. A templomok szabad térre tervezendők. Az építészeti stílus meghatározása a tervezőre bizatik, kívántatik azonban, hogy a művészeti kiképzés egyszerű és a telepközségek falusi jellegének megfelelő legyen. Falanyagul tégla veendő számításba. Az építési költségek, ide nem értve a belső berendezésés felszerelés költségeit, az 1. és 2. alatt említett templomoknál 30,000 koronát, a 3. és 4. alatti templomoknál 40,000 koronát, az 5. és 6. alatt említett templomoknál 55,000 koronát, a 7. alatt említett rom. kat. templomnál pedig 70,000 koronát meg nem haladhatnak. A tervek jeligével és jeligés levéllel ellátva 1903. évi március hó 20-án délután 2 óráig a földmívelésügyi minisztérium segédhivatali főigazgatójánál nyújtandók be. Pályadíjak : a) Az 1. és a 2. alatt említett templomok terveire nézve az első díj 300 korona, a második díj 250 korona, a harmadik díj 200 korona, b) A 3. és 4. alatt említett templomok terveire nézve az első díj 400 korona, a második díj 300 korona, a harmadik díj 200 korona. c) Az 5. és 6. alatt említett templomok terveire nézve az első díj 500 korona, a második díj 400 korona, a harmadik díj 300 korona, c) A l. alatt említett templom tervére első díj 000 korona, a második díj 500 korona, a harmadik díj 400 korona. A biráló-bizottság a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által kijelölt tagokból fog állani. A díjazott tervrajzok az államkincstár tulajdonába mennek át, azonban azoknak más alkalommal vagy más célra való fölhasználási joga a tervezőt illeti. A részletes terv- és költségvetés, továbbá a munkaterv és részlet rajzok kidolgozása iránti megbízást a miniszter magának fentartja, a mennyiben díjazott pályaművet fogadnák el a kivitel alapjául, annak tervezője a pályadíj helyett a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet díjszabásában meg állapított díjazásra tarthat igényt. A művezetést és felül vizsgálatot állami közegek fogják teljesíteni. A föntebbi föl tételeknek meg nem felelő tervek a díjazásból kizáratnak.
1903 március 20-án lejár a Bács-Topolyán építendő rom. kat. templom tervrajzára kiírt pályázat. A pályázat titkos, csak magyar állampolgár vehet benne részt, a pályaművek Lippay Imre bács-topolyai plébánoshoz küldendők a fentírt határidőig. A szabadon, magasabb dombon álló templom 5000 hivő befogadására legyen alkalmas. A maximális építési költség 190,000 korona.
A terv és költségvetés megértéséhez szükséges alaprajzok, metszetek, valamint legalább egy főhomlokzati, oldal- és hátsó nézet melléklendő l : 100 méretben. A költségvetés részletes legyen. A templom stílusa dolgában szabad a választás, csak az van kikötve, hogy a tervezet össz-hangzó, művészileg befejezett legyen. A költség nem engedi meg drága diszítő-anyagok felhasználását. A teljes szolidsággal építendő templom kiképzése is csakis szerkezetének célszerűségével, az aránylagos és egyszerű tagolásával hasson. Első díj 1200 korona, második díj szintén 1200 korona. A díjazott tervek a hitközség tulajdonába mennek át. Az első díjat nyert terv fog a kivitel alapjául szolgálni, tartozik azonban tervétje a művezetést elvállalni, a netáni módosításokat eszközölni, az összes részletrajzokat stb. elkészíteni. Mindezért kap 1000 korona uti átalányt és 4000 korona jutalmat. A pályatervek szakszerű megbirálásáról a főegyházmegyei hatóság fog gondoskodni. Bővebbet 1. a "Művészet" jelen számának hirdetései közt.
1903 március 31-én lejár a pozsonyi új középület tervpályázataj (Bővebbet 1. Művészet I. évf. 368-ik old.)
1903 április 15-én lejár a "Művészet" szerkesztősége által kisebb családi lakóház tervrajzára hirdetett pályázat. Csak művészi becsű pályamű jöhet tekintetbe. Kívántatik, hogy a tervezet eredeti és magyaros jellegű legyen. A mérlépték l : 100, ily arányban készítendő egy alaprajz, a megcrthetéshez szükséges homlokzatrajzok és metszetek A pályaművek reprodukcióra alkalmas technikával legyenek készítve, lehetőleg kevés szín igénybevételével vagy csak fekete tussal rajzolva. A pályaművek 1903 április 15-ig jeligével és a szerző nevét rejtő jeligés levéllel ellátva a "Művészet" szerkesztőségébe (Budapest, Andrássy-út 10) küldendők. A pályabiróság tagjai: a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Magyar Képzőművészek Egyesületének egy-egy tagja, továbbá Lechner Ödön építőművész, Gerő Ödön szakíró, Lyka Károly, a "Mű-vészet" szerkesztője. A zsüridöntéshez legalább 4 tag jelenléte szükséges. Első díj 300 korona, második díj 200 korona. A "Művészet" szerkesztősége azonkívül magához válthatja a pályamunkák bármelyikének a "Művészet"-ben való sokszorosítási jogát, a lap rendes honoráriumtáblázata szerint. Ha a pályázaton nem találtatnék jutalomra érdemes mű, a mit a zsűri 2/3 szavazattöbbséggel dönt el, úgy a pályázat megismétlendő. A pályadíjakat nyilvánosan kiállíthatja a "Művészet" szerkesztősége. A díjazott és megvásárolt művek szerzői egyébben teljesen birtokában maradnak a művészi tulajdonjognak. Csak magyar tervelők pályázhatnak. Kimerítő prospektust bárkinek szívesen küld a "Művészet" szerkesztősége.
1903 április 15-én délben lejár a Magyar Építőművészek Szövetségének a Wellisch Alfréd alapítványából hirdetett pályázata. A pályázatban csakis a M. É. Sz. levelező tagjai vehetnek részt. A pályadíj 400 korona. Tervezendő a János-hegy csúcsán emelendő kilátó-torony. A torony alsó része zárt helyiségnek, felső része nyíltan képezendő ki. A stílus megválasztása a tervezőre bizatik. Kívántatik alaprajz, az egymástól eltérő homlokzatok rajza, metszetrajz, valamennyi l : 50 léptékben - és egy tervleírás. A pályatervek 1903. évi április 15-ikének déli 12 órájáig lepecsételt jeligés levéllel együtt küldendők be a M. É. Sz. titkárához, Bálint Zoltán műépítészhez (Budapest, VI., Nagymező-utca 43.). Elkésett tervek visszautasittatnak, olyanok pedig, a melyek a pályázati feltételeknek meg nem felelnek, kizáratnak. A pályabiróság tagjai : Hauszmann Alajos, Lechner Ödön és Wcllisch Alfréd M. É. Sz. r. tagok.
1903 április 15-én délben lejár a Magyar Építőművészek Szövetségének Wellisch-féle műegyetemi tervpályázata. A pályázatban csakis a kir. József Műegyetem építészi szakosztályába 1902J3. tanévre beírt rendes műegyetemi hallgatók vehetnek részt. A pályadíj 200 korona. Tervezendő kis útszeli kápolna, egyszerű, de jellegzetes kiképzéssel. A stílus megválasztása a tervezőre bizatik. Kívántatik alaprajz, az egymástól eltérő homlokzatok rajza, egy hossz- és egy keresztmetszet, valamennyi l : 50 léptékben - és tervleírás. A pályatervek 1003. évi április 15-ikének déli 12 óráig lepecsételt, jeligés levéllel együtt küldendők be a M. É. Sz. titkárához, Bálint Zoltán műépítészhez (Budapest, VI., Nagymezőutca 43.). Elkésett tervek visszautasittatnak, olyanok pedig, a melyek a pályázati feltételeknek meg nem felelnek, kizáratnak. A pályabiróság tagjai: Hauszmann Alajos, Lechner Ödön és Wcllisch Alfréd M. E. Sz. r. tagok.
1903 ápril 15-én lejár a Kaposvárott építendő törvényszéki épület tervpályázata. Bővebb felvilágosítás az igazságügyi minisztérium segéghivatali főigazgatójánál kapható.
1903. ápril 30-áig beküldendők a Magyar Iparművészeti Társulat titkári hivatalába (Üllői-út 33 ) az eladásra szánt iparművészeti tervek. A Magyar Iparművészeti Társulat megismerni óhajtja mindazokat, a kik művészi színvonalon álló iparművészeti terveket készíteni tudnak, a végből, hogy alkalmat adjon nekik tudásuk s munkáik értékesítésére; felhívja tehát az összes hazai iparművészeket, hogy az iparművészeteknek hazánkban meghonosult bármely ágára, nevezetesen a bútorasztalos-ságra, a vasművességre, a díszítő szobafestészetre, bőrdíszművességre, ékszerészeire, ötvösségre, szövészetre, (hímzésre), üvegiparra s anyagművesscgre vonatkozó terveiket a társulathoz beküldjék Csak oly tervek vehetők figyelembe, melyek teljesen eredetiek, feltétlen műbecsűck és közvetlennül kivihetők. Különösen kívánatos, hogy a terven a nemzeti jelleg alkalmas módon kifejezésre jusson. A társulat kész szakjuryjének meghallgatásával, a kívánt feltételeknek megfelelő terveket az e célból rendelkezésére álló alapból, megfelelő tiszteletdíjért megvásárolni, mely tiszteletdíj esetleg kölcsönös egyetértéssel lesz megállapítandó.
1903 április 30-án, délben lejár a Magyar Iparművészeti Társulat következő pályázata: Terveztessék az ipari munkások jutalmazására szolgáló elismerő oklevél. A tervrajz teljesen kidolgozott és befejezett legyen s rajta a magyar állam és az ipari munka jelképei fel legyenek tüntetve s hely hagyandó a körülményekhez képest módosítható szöveg számára. A pályázaton csakis magyar honpolgár vehet részt. Pályázni lehet névaláírással vagy jeligés levéllel. A pályaműveket a "Magyar Iparművészeti Társulat" titkári hivatalába (Üllői-út 33-37.) kell beküldeni, ahol a közelebbi programm is megkapható. Pályadíj 300 korona.
1903 május 31-én lejár az Erzsébet-emlékmű pályázata. (Bővebbet 1. Művészet I. évf. 232-ik old.)
1903 szeptember 15-én lejár a világposta-egyesület alapításának emlékére Bernben emelendő emlékmű nemzetközi pályázata. A művet szabadon és tetszés szerint alakíthatja a pályázó, kívántatik azonban, hogy világosan emlékeztessen a világposta-egylet alapítására és a térhez alkalmazkodjék. A művet esetleg díszkúttal is egybe lehet formálni. Az anyagot szabadon választhatja a művész. Beküldendő : 1. Az emlékmű modellje a természetes nagyság 1/10,-ében.- 2. Az ajánlott anyag leírása. 3. Az emlékmű fekrajza, annak a helynek pontos megjelölésével, a hová azt a pályázó állítani szándékozik. Lépték : l : 200. 4. A mű perspektivikus képe. 5. Kötelező költségvetés. A pályaművek Bernbe, a szövetségtanács palotájába küldendők 1903 szeptember l-éje és 15-ike közt. E határidőn túl érkező művek figyelembe nem vétetnek. A pályázat titkos, a művek jeligével látandók el. Melléklendő a szerző nevét rejtő zárt boríték, a mely a jeligével van ellátva. Egy másik, szintén zárt, jeligével "s ezenkívül e szóval: "Devis" ellátott boríték a kötelező költségvetést tartalmazza. Minden küldemény a következő felírással látandó el: "Concours pour le monumcnt de l'Union postaié universelle>. A kivitel a művészi tiszteletdíjjal együtt legfeljebb 170,000 frankba kerülhet. Ebbe az összegbe nincs beleszámítva a kész műnek Bernbe való szállítása, a vámdíj és a terep szintjéig terjedő alapfalazásnak költsége; mindezt a szövetségtanács viseli. Hasonlóképen a szövetségtanács viseli a pályaművek modelljeinek Bernbe való szállítása költségeit. Külföldi pályázók költségkímélés céljából a szükséges szállítási iratokkal lássák el magukat. A szövetségtanács nem szavatol a modellt szállításközben érhető balesetekért. A csomagolási és biztosítási költség a pályázót terheli. A zsűri tagjai : Hake, titkos posta-főtanácsos (Berlin), Hellmer Edmund szobrásztanár (Bécs), gróf de Lalaing festő és szobrász (Brüsszel), Meldahl F. a képzőművészeti akadémia igazgatóhelyettese (Koppenhága), Velada Urioste építész (Madrid), Bartholome A. szobrász (Paris), Armstead H. H. a képzőművészeti akadémia tagja (London), Stróbl Alajos szobrásztanár (Budapest), Ximenes Ettore szobrásztanár (Róma), Bluntschli F. művészeti tanácselnök (Zürich), Ruffy Eugen a nemzetközi világpostahivatal igazgatója (Bern). A zsűri 15,000 frankkal rendelkezik díjazás céljaira. A pályadíjak számát és nagyságát a zsűri határozza el s a szövetségtanács azt a művészt bízza meg a kivitellel, a kit erre a zsűri ajánl. Sikertelenség esetén esetleg szűkebb pályázat lesz. A pályaművek egy hónapig ki lesznek állítva Bernben. A díjazott művek a világposta-egyesület tulajdonába mennek át. Bővebb felvilágosítással s a szükséges térrajzokkal az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkári hivatala (Budapest, Városliget, új Műcsarnok) szolgál.
Felelős szerkesztő : LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos: SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.
|
