A MAGYAROS ÍZLÉS TERJESZTÉSE korántsem folyik oly buzgón, mint kellene. Nem tagadjuk ugyan, hogy ennek az életerős és modern áramlatnak lelkes hívei támadtak a művészet sokféle technikájában, de az alkotó művészek munkálkodása meddő marad, ha a magyar társadalom, a sokfele hivatalos fórum és egyesület nem jár erélyesen a kezükre. Ezt annál is inkább elvárhatnók, mert pénzáldozatról itt szó sincs: a mit érte latba kell vetni, pusztán a jóakarat. A kereskedő, a ki installációt készíttet üzlethelyisége számára, épp úgy magyarosan terveltethetné azt, mint tervelteti mindenféle régi módi és külföldies stílusban. A templomok kegyurai és a főpapság , épp úgy magyaros ízű szerelvényeket rendelhetnének meg, mint a hogy az orosz kegyúr orosz ízlésű művekkel ékesíti templomát. A házat építtető város, község, hivatal és magánember ugyanazon a pénzen magyaros ízű építményt készíttethet, mint amennyien készítteti most művészietlen sablonjait. Ennek a magyaros ízlésnek át kellene terjednie a könyvtáblára, a cartonnage-művekre, a plakátra, mint a lakásberendezésre, az épületre, az utca díszére. Lássák meg mindenen, hogy nem a külföld ránk tukmált limlomja az, a mit mi környezetnek óhajtunk, hanem hogy tudunk nekünk való, jellemünket, szokásainkat, fajbeli érzéseinket kifejező művészi környezetet is alkotni. Éppen most, a kezdeményezés nehéz idejében szerezhetnek e szép feladatok megoldása körül érdemet és dicsőséget azok, a kik ezt az ügyet előbbre viszik, a kik ezeket az eszméket terjesztik. E részben a magyar művészet a legérdekesebb stádiumát éli most, egy megújhodó quattrocento bátor, de még elszigetelt mozgalmát. Lesz toll, a mely a kezdeményezők és terjesztők munkásságát és érdemeit megrögzíti, hogy jövendő műtörténetíróink hiteles adatokat kaphassanak arról, kinek mit köszön ez a mozgalom, a mely bizonyára nemes és szép gyümölcsöt fog teremni akkortájig.

Olykor szerény méretű propaganda is megteszi a maga hatását. Hisz a nagygyá dagadó lavina is egy gördülésnek indult kavicsból ered. Egy-két jó példa minden szép beszédnél többet tesz s hatása néha kiszámíthatatlan. A magunk tapasztalatából igtatunk ide egy tanulságos példát. Kecskemét városa székházat építtetett, még pedig helyes érzékkel modernt és magyarosat. Egyike ez a legszebb ilyfajta magyarországi épületeknek. Tetszett az embereknek: formáit, a melyek eleinte talán újságuk miatt különöseknek hathattak, szép lassan megszokták, azután rájöttek az új ízlés szépségeire, végre megszerették a művet. A kecskemétiek azonban nem álltak meg ennél az első stációnál. Mikor nemrégiben bérházat akart a város építtetni: ismét modern és magyaros tervet kívántak. A bérház javában épül, még pedig általános érdeklődés közepette. Előre tudjuk, hogy megszeretik ezt is és a harmadik épület, a melyet a város építtetni fog, ismét magyaros lesz.

De itt még nem szakad vége a rövidke építéstörténetnek. A legtanulságosabb rész most következik. Kecskemét derék polgárai az ő hagyományos okosságukkal felkapták ezt a magyaros stílust s a hol könnyű szerrel lehet, kisebb s egészen kicsiny objektumokon is alkalmazni igyekeznek a formáit. Valaki megreparáltatja a portáját: meghagyja a mesternek, hogy csináljon oda olyasféle valamit, a mit a székházon látni. A gölöncsérnek meghagyják, hogy ezt vagy azt a formát csinálja meg, dísz gyanánt, a kis házra. Mint a hogy egykoron a legszerényebb épület-dísz is a nagy épületek stílusát utánozta egy-egy részletben, úgy igyekeznek most Kecskeméten is a jobb ízlésű háztulajdonosok „olyanfélét" csináltatni, a milyet azon a magyaros nagy épületen láttak, így terjed majd el ez az ízlés, apránkint, eleinte csak szerény részletekben, később mind erőteljesebben. Kecskemét városa lefőzi ezen a téren a többi magyar várost.

Úgy látszik, okos, művészi érzékű, magyar érzésű emberek irányítják ott az efféle ügyeket. Munkásságuk nem lesz meddő. Ők mutatták a tett propagandájának legszebb példáját. Míg nálunk Budapesten a legékesebb nevű kupaktanácsok elveszekszik az időt meddő, úgynevezett elvi és lojalitási diskussziókkal, azalatt ez az egészséges érzékű magyar város a maga szerény eszközeivel teljesíti idevágó szép feladatát. Öröm nézni, mint virulnak ki abból a magyar televényből azok az eszmék, a melyektől — mert újak és félreérthetetlenül magyarok, — borsódzik a háta nem egy tiszteletreméltó budapesti testületnek.

A magyaros művészet körülbelül ugyanazokat az időket éli ma, a melyeket élt a magyar színművészet a Déryné-vázolta időkben. A színművészetből is az egészséges vidéki városok formáltak magyar művészetet, a lojális, „nyugati színvonalon álló" Besehwichtigungsratok ellenére. Ugyanez a küzdelem folyik most az alkotó művészetek terén. Ezek is onnan fogják életerejüket kapni, a honnan kapta a szegény, kinevetett, üldözött magyar színművészet. Csak Kecskemét példáját kell utánozni.

A múlt év őszén Istvánffy Gyula rendezett saját műveiből kollektív kiállítást, a mi az eddigi őszi tárlatot némileg pótolta. Az Egyesület vezetősége, hogy tagjainak kedveskedjék s a művészetet is támogassa, az Istvánffy-féle kiállításból és Zombory Lajos festőművésztől 19 festményt vásárolt 800 korona értékben, kisorsolásra. A lefolyt évben tehát az Egyesület révén összesen 41 festmény kelt el 8290 korona értékben.

A zárószámadás szerint tagdíjakból befolyt 5855 korona, a tavaszi tárlat jövedelme 1148 korona 90 fillér. Kisorsolt festményekre 3100 koronát költött az Egyesület. Az év végén a pénzmaradvány 962 korona 76 fillér.

KRIESCH ALADÁR rajzát közöljük második és harmadik mellékletünkön. A „Júlia szép leány" kezdetű székely népballadához készült. Eredetije tusrajz.

WESSELY VILMOS rajzolta a 81-ik oldalon levő fejlécet.

B. PRAVOTINSKY LAJOS rajzolta a 102-ik oldalon levő tanulmányt.

TARY LAJOS műve a 103. oldalon levő fejléc.

MAJOR JENŐ két tájkép-tanulmányát közöljük a 104-ik és 105-ik oldalon. Eredetijük ceruzarajz.

FÉNYES ADOLF tanulmányát közöljük a 107-ik oldalon. Eredetije szénrajz.

GLATZ OSZKÁR ceruza-tanulmányát közöljük a 108-ik oldalon.

NAGY SÁNDOR rajzolta a 109-ik oldalon levő fejlécet és a 141-ik oldalon levő ex-librist.

BORUTH ANDOR rajzolta a 124-ík oldalon közölt tanulmányt. Eredetije szénrajz.

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF szénrajz-tanulmányát közöljük a 125-ik oldalon.

VESZTRÓCZY MANÓ rajzolta a 126-ik oldalon látható két ex-librist.

MOSONYI-PFEIFFER HELLMANN rajzolta a 126-ik és 145-ik oldalon közölt cx-libriseket.

FRECSKAY ENDRE Hegyszoros című tusrajztanulmányát közöljük a 128-ik oldalon.

GUTTMANN BERTOLD rajzolta a 135. oldal fejlécét.

AICHENAUER KÁROLY rajzolta a 138. oldal fejlécét.

VADÁSZ MIKLÓS műve a 140-ik oldalon közölt ex-libris.

ROZSNYAY KÁLMÁN rajzolta a 144-ik oldalon levő két ex-librist.

FARAGÓ JÓZSEF műve a l45-ik oldalon közölt egyik ex-libris.

Mikor ezek a sorok kikerülnek a sajtó alól, megnyílott már az iparművészeti múzeumban az ex-libris kiállítás egész légió külföldi, különösen sok angol és egy szép gyűjtemény magyar munkával.

Sajnos, legkiválóbb művészeink, a rajztoll nagy mesterei nincsenek képviselve. Idegenkednek az ilyen apróbb munkától, a miben pedig éppen úgy nagyot, nemeset alkothatnának mint az öles vásznakon. Sőt le is nézik. Pedig e műfaj mestereinek sorában olyan neveket sorolhatunk fel, mint Puvis de Chavannes, Morris, Burne-Jones, Leighton, Herkomer, Stuck, Menzel, Charpentier, Dagnan-Bouveret.

Csudálatos véletlen, hogy az ex-libris ük-apja magyar eredetű ember. A békés-gyulai Ajtósok ivadéka, Albertus Dürer, a nürnbergi nagy mester. A legrégibb könyvjegy, melyet ismerünk az ő műve. Másról nem tudunk s így el kell ismernünk, hogy ez a művészi csecsebecse az ő teremtménye. Akkortájt könyvtára csak egy-két fejededelemnek, várúrnak, kolostornak volt s így a papirlapocska dekoratív rajza a címer volt, néha egy-egy mottóval a bibliából vagy a lantosokból.

Az ezerhétszázas évek második felében különösen divatját élte az ex-libris. Divatba hozta a művészi szépet kedvelő és kultiváló francia udvar. Ebben az időben a rézmetszetet használták reprodukálásra. A rajz a kor hangulatának megfelelő kecses, bájos vonalú virág-guirlandok, tövissel körülfont szivek, röpködő ámorkák s más efféléből állott.

A könyvnyomtatás fejlesztése, a technika előrehaladása, az olvasó közönség gyarapodása mindinkább olcsóbbá, hozzáférhetőbbé tette a könyvet s a múlt század első felében kevésbbé vagyonos emberek, polgárok is rendeztek be maguknak kisebb-nagyobb könyvtárakat, megszerezhették azokat a műveket, a melyekre szükségük volt, a melyekben lelki gyönyörűséget leltek. A rendezett könyvtárakkal terjedt az ex-libris használata is és azokon szimbolizálni kezdték a tulajdonos foglalkozását, kedvtelését.

Mihozzánk Franciaországból került. A párisi társaságban élő Esterházyak, Grassalkovichok, Marczibányiak, Apponyiak hozták haza.

Általában a könyv első lapjára jegyezte a tulajdonos a nevét, a mi bizony sokszor rontotta a gonddal, művészi ambícióval összeállított címlap hatását. Azután, a hetvenes években jött a legízléstelenebb valami, a kékfestékes, indigós stambil, a mit sajnos még a múzeumok is átvettek, valóságos barbarizmust űzve annak használatával.

Most végre eljött az ex-libris országa. Kiállítást rendeznek belőle, pályázatot írnak ki (első volt a Nemzeti Kaszinó-é) s művészi lapjaink egyremásra ösmertetik írásban és képben a grafikai művészet ezen faját.

Az Iparművészeti Múzeumban megnyílt kiállításon különösen gyönyörűek Nagy Sándornak egyszerű, de gondolattal teli, finom vonalú és kompo-ziciós ex-librisei. Szeretem, úgy magamban, Nagy Sándort a magyar Morrisnak tartani. Az ő tudása, minden ízében magyaros volta, erős munkálkodása és munkaereje sok és nagy dolgokra képes. Faragó József különösen szép könyvjegyet rajzolt dr. Dirner profeszornak. A hosszas formájú ex-librisen egy finoman és érzéssel megrajzolt női akt van. Igen ízléses Udvary Géza ex-librise. Több érdekes tervet csinált Helbing. Mind igen ötletes és kifejező. Papp Herik, Horti Pál, Hegedűs László, Katona Nándor, Barta Ernő és Nagy Vilmos készítettek még érdekesebb és értékesebb ex-libriseket.

A jövő emberei is erősen dolgoznak. Azok között, a miket tőlük láttam, a legszebb Vadász Miklós rajza Beethoven fejével. Csupa hangulat az a csöpp rajz és szubtilisan finom. Kár, hogy nem rézbe metszette. Szentmiklósy Zoltán, Lakatos Artúr, Cserna Rezső, Gerstner Ödön, Burg-Pravatinsky Lajos, Sarkadi Emil egytől-egyig megemlítésre méltó rajzokkal igyekeznek népszerűvé tenni könyvjegyeiket.

Csak még azt jegyzem meg, miért használjuk mi az „Ex-libris" kifejezést magán a könyvdíszen is. Hiszen van rá kifejezésünk, hát ne ragaszkodjunk azon időkéhez, mikor mindenhol latin szót használtunk, írjuk, ha sok, sok könyvünk van : „könyvtárából" - - ha kevesebb, a „könyves polcáról", „könyveiből", „könyve", „ez az én könyvem", stb. jelzést.

Lehet valakinek két-három, sőt több könyvjegye is, ha éppen úgy tetszik más-más művésztől. Mert némely rajz nagyon redukálva elvész. Kicsiny könyvekbe egész kicsiny és lehetőleg egyszerű, inkább vignetta-szerű rajzok valók.

A legcsudásabb könyvtár, melyet világéletemben láttam, a Southerlandi hercegasszony pár száz kötetnyi kézi bibliothekája volt. A nagyúri dáma csak azokat a könyveket gyűjtötte össze, a melyeket szeret. Mindegyiknek a kötése remekmű, külön tervezve bőrből, ezüstből vagy egyéb ércből, brokátokból, berakott falapokból. Két egyformát se találni. Ezekben láttam, hogy egyenest a könyv belső lapjára van komponálva egy-egy külön ex-libris. Mindig egy-egy híres mester műve, némelyike kis vagyonba került, vagy legalább is annyiba a mennyit nálunk egy jó társaságbeli dáma eltippel a tavaszi versenyeken.

EX-LIBRIS VADÁSZ MIKLÓS RAJZA

EX-LIBRIS NAGY SÁNDOR RAJZA

EX-LIBRIS ROZSNYAY KÁLMÁN RAJZA

EX-LIBRIS ROZSNYAY KÁLMÁN RAJZA

EX-LIBRIS FARAGÓ JÓZSEF RAJZA

EX-LIBRIS MOSONYI-PFEIFFER HELLMANN RAJZA

A vésztői községháza terveire kiírt pályázatra 29 pályamű érkezett be. Az első díjat Szuhy József, a második díjat ifj. Opaterny Flóris kapta.

A zágrábi országos jelzálogbank tervpályázatára 63 pályamű érkezett. A zsűri az első díjat nem adta ki, a második és harmadik díjat egyesítve 1500—1500 koronát a „Zrínyi" jeligés műnek (szerzői Kármán Aladár és Ullmann Gyula) és a „Kosmos" jeligés műnek (szerzője Hans Ungethüm) itélték oda. Megvenni javasolta egyenkint 600 koronáért a "Fotográfia" jeligés művet (szerzői Hőnigsberger és Deutsch), a „Zágráb" jeligés művet (szerzője Ernst Lindner és Theodor Schreier), a "Rustika" jeligés művet (szerzői Sándy Gyula és Förk Ernő) és a „Fekete kör" jelű művet (szerzője Alfréd Hübner).

A Gallauer-síremlék pályázaton az első díjat és a kivitellel való megbízást Udy Endre kapta.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek egy nagyváros pályaudvarának tervelésére kiírt pályázatán az első díjat (nagy aranyérem és 1200 koronás utazási ösztöndíj) Vágó József nyerte el. Az ezüstérmet Habich Ferenc kapta, Förk Ernő pályaművét pedig dicsérettel tüntette ki a pályabiróság.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter által iskolai szemléltető képekre hirdetett pályázaton díjat kaptak: Helbing Ferenc, Barsy Adolf, Dudits Andor, Löschinger Hugó, Hegedűs László, Krenner Viktor, Gergely Imre.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kezdi Kovács Lászlónak és Zombory Lajosnak adományozta az ismeretlen műbarát által felajánlott 4200 — 4200 koronás festészeti ösztöndíjat.

Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán a pályabiróság nem adta ki az aranyérmet. A 2000 koronás állami nagydíjat Forreider és Schiller kapta, állami érmet kapott Mocsay József, Hibján Samu, Fischer Jenő és Kovalszky Sarolta.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület a szegedi Vásárhelyi Pál-emlékmű szűkebb pályázatára beérkezett munkák közül Szécsi Antalét fogadta el kivitelre, Kiss György és ifj. Mátrai Lajos pályaművét pedig jutalomban részesítette.

DREZDA. — A szász műegyesület ez év elején kiállítási helyiségeiben bemutatta a közönségnek a pár évvel ezelőtt elhalt Giovanni Segantini hátrahagyott műveinek azt a becses gyűjteményét, mely két esztendővel ezelőtt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi Kiállításán is látható volt és művészi értékén kívül még mesés áraival minálunk is általán feltűnést keltett.

Egy német lap ebből az alkalomból közli a gyűjtemény néhány darabjának 1896-ban és most kért árait, a melyeknek az összehasonlításából mi is rendkívül becses tanulságot meríthetünk.

Így az „Alpesek májusban" című olajfestmény ára 1896 novemberben 3000 márka volt, míg most 40,000 márkát kérnek érte.

A „Műteremben" című rajzot 1896-ban 400 márkáért meg lehetett volna kapni, most pedig 3500 márka az ára.

Az „Anya" című rajzot 1896-ban 250 márkáért kínálták, míg most 3000 márkát kell fizetnie annak, a ki magához akarja váltani.

A „Szénakaszálás" című rajz az 1896. évi katalógusban 325 márkával, a mostaniban 3500 márkával szerepel.

Végül „A birkanyírás" című színes rajzot a műkereskedő 1896-ban csak 400 márkára becsülte, míg most 8000 márkára tartja.

Ezeken kívül ez idő szerint a zürichi Henne-berg-féle képtárban, melyet árúba bocsátanak, szintén van egy .Segantini kép eladó, - - a „Tavaszi táj fehér tehénnel", a melyért a tulajdonosok nem kevesebb, mint 70,000 frankot kérnek.

Ezekből az érdekes adatokból kettős tanulságot vonhatunk le. Az egyik tanulságot, mely abban áll, hogy a műtárgyak vásárlása — persze sokat igérő, vagy már is jónevü művészektől a — legbiztosabb és a legjövedelmezőbb befektetés, még pusztán a legridegebb üzleti szempontból is, jó volna, ha művásárló közönségünk szívlelné meg.

A másik tanúságot pedig azoknak a köröknek ajánlanók szíves figyelmébe, a melyek arra vannak hivatva, hogy állami művészeti gyűjteményeink anyagát gyarapítsák.

Csak a közelmúltból is nem egy olyan esetet tudnánk felsorolni, a mikor a mi illetékes vásárlóink mesés összegeket fizettek egy-egy olyan művésznek gyengébb műveiért, a kinek legkiválóbb alkotásai közül csak pár évvel ezelőtt is olcsón válogathattak volna.

De elég, ha utalunk itt Böcklin a „Hullámok játéka" című művére, melyet pár esztendővel ezelőtt potom 15,000 márkáért megvásárolhattunk volna, ezt az alkalmat azonban az állami vásárlások akkori intézője könnyelműen elszalasztottá. Helyette azután most két esztendeje nem kevesebb, mint 84,000 koronáért megvásároltuk Böcklin „Centaur a kovácsműhelyben" című alkotását.

A „Hullámok játéka" azóta a müncheni állami gyűjteménybe került, melynek egyik legszebb és legbecsesebb dísze.

Most is a külföld jónevü művészeinek egész sereg alkotása van a városligeti Műcsarnokban fölhalmozva. Csak kissé éles szemmel és iskolázott ízléssel sok olyan művet lehetne itt most vásárolni, a melynek ára rövidesen a mostani ár háromszorosára vagy négyszeresére fog felszökni. Ha az eddigi rendszert követjük, úgy minden valószínűség szerint majd csak akkor fogunk közülük válogatni.

Evvel az újítással azt akarják elérni, hogy az eddiginél több életet hozzanak a festményekbe és szobrokba.

A növendékek egyelőre minden hónap egyik felében mozdulatlan, másik felében pedig mozgó model után dolgoznak.

Mindenesetre ajánlatos volna, ha ezekkel a fontos kérdésekkel lassankint a magyar művészek is kezdenének foglalkozni, mert a fönnebb említett kérdésekben nálunk is a legteljesebb anarchia uralkodik.

A képzőművészetnek, de legkülönösebben a festőművészetnek az az iránya, a melyet impresszionizmus néven ismerünk, került itt bemutatásra, a l6-ik század közepétől napjainkig. A katalógus magyarázatában kissé egyoldalúlag fogja fel a tárgyat. Tisztán és kizárólag a szinoptikai megjelenésre helyezvén súlyt, elhanyagol egy másik nem kevésbbé jelentőségteljes részt, a formai megjelenés magyarázatát úgy a szobrászatnál, mint a festőművészetnél. A kiállítás szobrászati művei közül Houdon, Carpeaux, Rodin és Meunier kiváló alkotásai a szó szoros értelmében nem ez irányt képviselik, míg a többi ezen irány rovására dolgozó epigónok művei komoly bírálat tárgyát alig képezhetik.

Ha a művész a természet friss, rögtöni megjelenését, mely lelkét első pillanatban elfogja, a maga egységes hatásában megörökíti s ez elvet tartja szem előtt úgy a tárgy választásánál, mint művészi eljárásában, akkor joggal nevezzük impresz-szionistának.

Ez tehát oly irány, mely bizonyos elvet követve. a természettel szemben oly dolgokra helyez súlyt, melyek a több művészeti irányoknál javarészt mellékesek.

Az ily alkotások bírálatánál hasonló irányelv szerint kell eljárni, ha helyesen, igazságosan akarunk ítélni.

Az impresszionisztikus művészetnek is, mint a legkitűnőbbeknél látjuk, megvan a maga logikája, kánonja; és sajnos, megvannak kinövései is. Legveszedelmesebbek e kinövések a szobrászatnál, sőt mondhatni, már a beteges hóbort talaján mozognak, midőn a nap- és holdsütés benyomását akarják márványban vagy bronzban megörökíteni. Rubens fejtanulmányai a bécsi szépművészeti múzeumban, melyeket hol arcképeihez, hol történeti képeihez festett, teljesen impresszionisztikus jellegűek. Sőt még inkább mondhatni, hogy a dekoratív impresszionizmus, az ő csodásán egyéni szín- és formanyelvén jellemzi ez irányt leginkább. E tanulmányok a kontraszt-szinek elméletének alapján mozaiksze-rűleg halmozva bizonyos távolságból adják a természeti megjelenés igaz képét.

Rubens tehetsége, temperamentuma, egyénisége ily módon érvényesült ez irány keretében.

Minő más Velazquez minden tekintetben. A nagy és előkelő realista, valeurök óriása, mestere, monochrom skálán oldja meg azt, a mihez Rubensnek egy mesevilág színei kellettek.

Annak az impresszionizmusnak, mely a modern francia művészetben is szerepet játszott, ősapja s elérhetlen nagy mestere Velazquez volt. Elég hivatkoznunk a Villa d'Esteben festett tanulmányaira. Ezek közt például egy szökőkút, a lehető leggeniá-lisabb egyszerűséggel, bámulatos módon adja az ugráló, csobogó víz benyomását. Sajnos, hogy éppen Velazquez egy meglehetősen kétes arcképpel van e kiállításon képviselve.

Kisebb gyűjteménybe fogva látjuk Francisco Goyát. Legérdekesebb a bikaviadal. Energikus hatású színfoltjában meglepőn sok élet és nagy mozgás jelentkezik.

A francia impresszionisták legelseje a hires kar-rikaturarajzoló : Daumier volt (1808—1870). "Az amateur" és „Don Quixotte" szellemes felfogással frappáns hatású dolgok.

Monticelli, ki szintén egyike a legrégibb impresz-szionistáknak (1824—1886), nincs oly kiválóan képviselve, bár a „Kerti ünnepély" számot tevő alkotás a többek között.

Kilenc művét látjuk Manet-nak (1833 —1883). Művészi érték tekintetében meglehetősen külöm-bözők. Manet „házának kertje" egységes hatás, frisseség tekintetében meg közvetlenségben is legkiválóbb. Gonzales Éva festőnő arcképe egész alakban (állvány előtt ül) széles hatás s a középtónusok igazságát nézve legsikerültebb.

Manet-nál teljesebb, tömörebb s formailag is képzettebb tehetség Claude Monet.

A nyolc kiállított kép közül csak az etrat-i vihart mondhatnék gyengébbnek, a többi mind magas művészi színvonalat ér el.

Sőt klasszikusnak mondhatjuk minden tekintetben "Kert"-jét (párisi motívum). Magas házak közt egy nyilvános park, alant nyüzsög s hullámzik a tömeg, kocsik, omnibuszok sora halad. Minő meleg, üde s életteljes a fák zöldje s a felhős ég a házak fölött mily nagy igazsággal van felfogva. A „reggeli'' szoba belsejét mutatja életnagyságú alakokkal, a megjelenés igazsága, szín, erő s egyszerűségre nézve Velazquezre emlékeztet. A „Tavasz" s a „Havas táj" finomság, igazság s az előadási mód könnyedsége által vonzanak.

Pissarro öt műve közül „Téli táj" s a „Boulevard Clichy" a figyelemre legméltóbb.

A finom hatások s egyszerű motívumok mesterének Sisley mutatkozik. „Virágzó almafák", „Őszi hangulat", „Loigny mellett" minden tekintetben elsőrendű alkotások. Renoir és Degas jól vannak képviselve. Az előbbinek hires képe a „Színházi páholy" szintén itt látható.

Besnard életnagyságú művével, „lovak a vízparton" s virtuozitást kereső előadási modorával hat.

Cottet művei közt igazság s egyszerűség tekintetében legsikerültebb a „bucsúlakoma". A nagy stílust törekszik meghonosítani ez irányban Gaston La Touche. „Krisztus gúnyoltatása" s a „Szent éjszaka" érett művészi alkotások.

Komoly s erős tehetségű művész Lucien Simon, ki a színhatás mellett a formai részt is erősen hangsúlyozza. Alakjai életteljcsek, telve mozgással. Néhány vázlata valóságos csemege a finom mű-értőnek.

Whistler, Vallotton, Forain, Lieberman s a pointillista Rysselberghe jó képekkel is vannak képviselve.

Van ezenkívül jó egy pár tucat kiforratlan munka, ezekről az a hír jár, hogy a legújabb irányt vannak hivatva képviselni. A mi érdeklődésünket nem köthették le.

A művészek körében most széleskörű mozgalom indult meg az iránt, hogy Metzner szobrásznak adják ki a megbízást, bár azt mindenki elismeri, hogy ez a pályamű is lényeges módosításokra szorul.

Besard, Valentin szobrász (szül. 1830-ban) meghalt Veneziában.
Dennerlein, Thomas szobrász (szül. 1847-ben) meghalt Münchenben.
Dorsch, Ferdinand festő Drezdában meghalt.
Fauveau de Courmelles szobrásznő (született 1866-ban) Parisban meghalt.
Flickel, Paul tanár és tájfestő (szül. 1852-ben) Nerwben meghalt.
Forier, Henry akvarell-festő (szül. 1843-ban) meghalt New-Yorkban.
Fresenius, Richárd német táj- és tengerfestő (szül. 1844-ben) meghalt Monte-Carlóban.
Glosz, Ludvig festő és szobrász (szül. 1851-ben) Mödlingben meghalt.
Guglierero, Angelo szobrász Torinóban meghalt.
Helm, Adolf szobrász (szül. 1832-ben) meghalt Berlinben.
Hofelich, Ludvig festő (született 1842-ben) Münchenben meghalt.
Huguenin, Oskar illusztrátor (szül. 1842-ben) Bondry-ban meghalt.
Jimenez, Fernandez festő, a madridi modern művészeti múzeum igazgatója Madridban meghalt.
Kleinertz. Alexius templom-festő (szül. l 83 l-ben) Kölnben meghalt.
Kopf, Joseph szobrász (szül. 1827-ben) meghalt Rómában.
Kowalevszky P. O. csatakép-festő és tanár (szül. l 843-ban) meghalt Péterváron.
Koppén, Theodor történelmi festő (született 1828-ban) Nymphenburgban meghalt.
Leclaire, Laurent szobrász (szül. 1826-ban) meghalt Parisban.
Mahlknecht, Ed. táj- és állatfestő (született 1820-ban) Bécsben meghalt.
Malakates, Jakobos görög szobrász (született 1811-ben) meghalt Münchenben.
Nordenberg, Hent svéd festő (szül. 1822-ben) Düsseldorfhan meghalt.
Ochs, Friedrich szobrász meghalt Berlinben.
Penrose, Francis építőművész, a londoni „Royal Institut of British Architects" tagja, meghalt Londonban.
Peters, P. F. táj festő (szül. 1819-ben) meghalt Stuttgartban.
Ponscarme, Francois érem-szobrász (született 1827-ben) Malakoff-ban meghalt.
Rossbach, Arved szász műépítész Lipcsében meghalt.
Van Hammée, Antoine festőtanár (született 1836-ban) Bruxelles-ben meghalt.
Weiszenbruch, Hendrik németalföldi tájfestő (szül. 1824-ben) meghalt Hágában.
Weniger, Ottó festő (szül. 1872-ben) meghalt St.-Gallenben.

A SPILENBERGER KÉPÍRÓ-CSALÁD. Kassán l5-ik században számos tagból álló képírócéh volt s a céh a 16-ik század első felében még népes. A század végén - - 1590-ben — egyedül Strobel Frigyes képíróról szólnak a jegyzőkönyvek s a következő században már névszerint sem említik a mahlert annak a jeléül, hogy egyedül volt. így az 1604-ik évbeli számadó könyvben olvassuk: „30. Augusti. Mehr zahlten wir den Mahler umb das er in der Radstub das Wappen renovirt, den leichter, item 2 thiergericht gemalt fl. 18. Mehr ihme zahlt von einer Drummel zu mahlen, auch etlich vers iber der Thir fl. 3". 1612-ben ismét: „28. Februarii haben wir den Mahler umb 4 Wappen, so auf ihr Maiestet begrebnus in der Kirchen angeheft, geben fl. l den. 50". 1614-ben pedig: „Item mer beim Oberthor, wo der Moler gemaldt, das gerist gemacht".

Ez a képíró, a ki címereket, csillárt, dobot fest, majd a felső kaput valószínűen sgrafitókkal ékesíti, talán Kurtzweil Kristóf volt. 1614-ben már mint néhait említi a kassai plébániai anyakönyv, a mely évben Erzsébet nevű leányát Fridel György fegyverderékgyártó nőül vette. Eszter nevű árváját 1619 június hó 15-én Spilenberger János képíró vette íeleségül. Ez a Spilenberger János volt az őse annak a képíró-családnak, melynek tagjai eleinte Kassán működnek, majd a szomszédos Ausztriába származnak s legutolsó ismert tagja, szintén János, Augsburgban, majd Bécsben udvari festő volt.

Első János 1621. februárius hó 4-én „supplicál az város igasságáért" s bemutatván keresztlevelét a városi tanács előtt, elnyeri a polgári jogot, fizetvén érte 3 frtot.

Egy Spilenberger Sámuel nevű orvos l 612-ben él Kassán, a ki 1619-ben Lőcsére távozik, ott házat szerez, melyen ma is látható címerük, az ágaskodó oroszlán. Sámuel még 1634-ben is Lőcse város orvosa.

János képíró 1624. április hó 19-én ismét kérelemmel fordul a városhoz, hogy „az minemű ház és kertecske volna az város számára, Farkas Tamástól maradott, adnák neki pénzen". A város deliberátuma ez : „Járjon szert tőle és hozza fel szombaton a pénzt".

1636. június hó 5-én ismét „supplicál 4 avagy 5 ezer tégláért ajándékon, mert az házat akarna olaszfokra csináltatni".

1628. február hó 11-én a szepesmegyei Görgőre való Medveczky János képíró nyert Kassán polgárjogot. Spilenbergerben feltámad a kenyér-irigység s „contradicál, bizonyos dolgokat akarván reá t. i. Medveczkyre — bizonyítani, hogy nem érdemlené azt". Zokon esett neki az is, hogy a közgyűlés tagjai közül kiesett s a tanácsot megvádolja. Ezért 40 frttal bírságolják. „Mivel az nemes tanács titkát vizsgálja" — szólt a határozat - „és azt mondja, hogy elhitte azt, hogy azért lett az nemes község közül kimaradása, hogy az, mit pretendál, igaz; pro eo elmarad az fl. 40".

Medveczky febr. hó 17-én a tanácshoz fordul elégtételért „mivel ez minap rútul gyalázott kegyelmetek előtt, kívánom, hogy előljönne, hadd felelne meg neki. Deliberatum : Törvény előttök".

Március hó 30-án Tucz Mihály panaszolja : "Mivelhogy az Spillenberger János az ő felsége czeigháza felől és abban levő mesteremberei felől rútul szólt, törvény nélkül nem engedi". A tanács most is kitér előlük azzal: „lássa ő".

Spillenberger működéséről alig maradtak adataink : címereket, epitaphiumokat festhetett s a céh szabályzatokat ékesítette. Bethlen Kassán tartotta l626-ban menyegzői lakodalmát Brandenburgi Kata- -linnal; Spillenberger írta meg a királyi házat és a városházát is ez alkalommal; valószínűen a gyulafehérvári fejedelmi palotát is megékesítette. Fizetése azonban elmaradt s 1629. február hó 1-én a városi tanácshoz fordul, hogy „Béllaváry uramat

Bethlen udvari főtisztjét — találnák meg, hogy az ő felsége menyegzői lakodalmára való munkájáért fizetne meg. Deliberatum : Megtalálják".

Május hó 17-én ismét supplicál ez ügyben, hogy "az mivel tartozik Béllaváry uram, adatnák meg vele, és az városházát hogy megírta, az festékért fizetnének meg. Deliberatum: Vessenek számot vele, az más dolgot occasióval promoveálják".

A képírás nem fizetvén ki magát, Spillenberger 1631-ben hámort vesz, 1638-ban pedig a nemes tanácshoz fordul, hogy „az papiros malom csinál-tatásnál mind engedelemmel s mind oltalommal lenne". A tanács határozata „csinálják, majd meg-leszen kívánsága". A papiros malom építésére 1640-ben három polgártársától vesz fel kölcsönt, köztük Spillenberger Gáspár rokonától is.

1640-ben templomgondnok és 1650-ben tagja annak a küldöttségnek, mely Eperjesen Pálffy János nádor elé járult. Pálffy Kassára jött a vallás ügyében s ezzel függ össze, hogy „Spillenberger uramnak az tanácsháznak renovatiójáért fi. 10. den. 14.", fizettek október hó 16-án. 1652-ben már halott.

Öccse volt-e ? nem tudjuk eldönteni, keresztnevét sem ismerjük - - valószínűen Sámuel -„Spillenbergerné fia", a ki azzal a kéréssel járult l640-ben a város elé. hogy „az anyai jók exadál-tassanak neki. Deliberatum: Mivel jó képíró, marasztani kell, két arbitereket kibocsátván, ha lehet, alkudtassák meg a supplicanst". Lehet, hogy a két Spillenberger Sámuel közül valamelyik. Az egyiknek neje, szül. Gatz Zsuzsanna 1645-ben özvegy és ekkor végrendeletet tesz, sógorára, Spilenberger Sámuelre hagyván könyveit; mostohafiára, Jánosra 50 frtot ; „item dic Kartendrukerey ist mir von fl. 50 zugetheilt worden, die verlest sic auch Ihme". „In gleichen auch die farben, so mein theil belangt von fl. 30". Egyéb javait leányára, a Boroszlóban férjnél levő Susanna Schifferdeckerinre hagyta.

Ennek a Spillerbergernek lehetett első neje Klementisz Magdolna, a kinek fiai Pál és János, 1664-ben óvást emelnek az egri káptalan előtt sógoruk, Schönlein János Fülöp „pbilosophiae et medicináe doctor", Eperjes város orvosa, elhunyt testvérük, Katalin férje ellen egy lőcsei ház, egy tarczali és két bodrogkeresztúri szőlő iránt. A lőcsei ház esetleg az említett orvosra, Spillenberger Sámuelre látszik utalni.

A másik képíró Sámuel „der Kunstreiche", 1647-ben kertet vesz 25 frton az Ispotály-utcában; háza a Lakatos-utcán volt. 1658-ban „supplicál azon, hogy valami hempler (= himpellér) képírók vannak itt az városban, kik az ő mestersége ellen publice és bőven exerceálják az képiratást és mesterséget, azokat az nemes tanács inhibeálná vagy megfogatná, avagy az városról elküldené. Deliberatum : Biró uram magához hivatja s admoneálja, hogy ez után attól ellegyen, mert ha megtudja biró uram, megfogatja. Spilenberger uram is oda menjen s vádolja". Időközben (l662) templomgondnokká lett és 1667-ben tribunus plebis.

Első Jánosnak volt fia János, a bécsi udvari festő (1629—1679). A városi jegyzőkönyvek atyja halála évében (1652) emlegetik, hogy „Hans Spilenbergernek maradván egy árvája és nem lévén közelebb való atyafia nálánál" t. i. a kérvényező Illenfeld Sámuelnél, „méltóztassék az nemes város azon árvának házát kezéhez bocsátani, míg Isten az árvát hazahozza".

l654-ben Spilenberger Sámuel jelenti, hogy "Spillenberger N. árvájának Forgács-utczai háza romlott állapotban" van.

Az árva a művészet földjén. Olaszországban járhatott, majd Augsburgban és Bécsben udvari festő lett. Ő festette a kitzbüchli (Tirol) parochialis templom főoltárénak képét. "A képeknek színezete - Ilg szerint - fölötte erélyes, felfogása nagyszerű s szép compositiója méltó 1 7. századbeli olasz mesterre". Festett Brünnben, Bécsben a sz. István dómban, a minoriták, az ágostaiak, sz. Orsolya Himmelpforte, hajdan domokosok templomában és a göttweihi zárdában. Műveit vagy teljes nevével, vagy "J S. Hung.(arus)" jelezte. Lucretiát ábrázoló festményét Spilnberger Márton metszette rézbe. Vajjon egy-e vele az a Spillen-berger János, a ki zenét is írt ? és vajjon ugyanaz a Spielberg-e, a kit művésztársa Sandrart említ életrajzaiban ? vagy nem kell-e a tiroli Spilbergre reámutatnunk, mely a halhatatlan olasz művész Irene Spilimbergoját hozza emlékezetünkbe ? —46.

Az „Episcopatus Nitriensis" című 1838-ban, Pozsonyban megjelent mű címlapjain levő metszet alatt: „Farkas sculp. Posonii. 1838." olvasható.

Ifj.Waandza Mihály „A búsongó Ámor" című munka szerzője e művét sajátkezűleg metszett képekkel ékesítette, a mint a rajtuk levő metz. Wandza Mih." felirat tanúsítja. A mű 1806-ban jelent meg. — 47.

EGYETEMES IRODALOMTÖRTÉNET. Szerkeszti Heinrich Gusztáv. Első kötet. Ó-kori keleti népek és hellének. 40 műmelléklettel és 238 szövegképpel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatásával kiadja a Franklin-Társulat. Budapest, 1903. XX. és 742 1. - Közelről érdekel minket is ez a nagyszabású irodalmi vállalat. Mert a legrégibb népek és idők irodalma semmiképpen sem választható el á művészetüktől, sőt például Babilonban, Egyiptomban, Perzsiában úgy a művészet, mint az irodalom legrégibb ereklyéi közösek. Igen sokszor kell az irodalomtörténet-írónak a műtörténet-íróhoz fordulnia a helyes interpretációért és viszont. Oly közös mező az előttünk fekvő gazdag kötet legnagyobb része, a melyen vállvetve kell dolgoznia mindkét doktrína munkásainak. Hogy ez így van, arról meggyőz minket a kötetbe vetett futólagos pillantás is. Az illusztráció-anyagban ugyanis szinte műtörténet! atlaszt kapunk. És bár a képek válogatásában kidomborodik az az elv. hogy a bemutatott emlékek igazán irodalmi vonatkozásúak; legyenek (a mi kiválóan sikerült is), mégis a művészet gazdag kertjében képzeljük magunkat, a midőn e lapokat forgatjuk. A nagy képtömeg csupa hiteles emléket mutat s ezek jó része kitűnő művészek alkotása. Kivételt talán csak Chipiez két zsidó-stilus-rekonstrukciója képez, a melyek bármily szép a rajzuk mégis felette problematikusak. A színdús keleti mesékbe helyez át minket az öt színnyomatú melléklet, a melyek az „Arabok" című fejezetet díszítik. Ezek a XVI—XVIII. századbeli Korán-lapok páratlanul előkelőek, ragyogó színjátékukat emeli a formák gazdag-fonadéka.

A kötet első fele India, Khina, Japán, Egyiptom, Asszíria, Babilonia, a héberek, arabok, perzsák és örmények irodalmát ismerteti, Fiók Károly, Kühnert Ferenc, Mahler Ede, Neumann Ede, Goldzieher Ignác, Kégl Sándor és Patrubány Lukács dolgozataiban. Másik fele egészen a helléneké (szerzők: Hegedűs István, Latkóczy Mihály és Petz Vilmos) Ebben a részben megnyílnak a múzeumok gazdag gyűjteményei s a hellén szobrászat és építészet válogatott remekművei illusztrálják a szerzők irodalomtörténeti fejtegetéseit. Nem is volna a régi görög irodalom egészen világosan megérthető e bámulatos plasztikai alkotások szemlélete nélkül. Homéroszt csakugyan akkor értjük meg teljesen, ha szemünk elé kerülnek oly művek is, mint a Menelaosz-Patroklosz csoport, a mely felvilágosít minket arról is : miképpen fogta föl a görög ember a nagy eposzt. És Melpomene méltóságos vatikáni szobrába bele van öntve az egész görög dráma. Az illusztrációk tehát sikerrel közvetítik nemcsak a szorosan vett irodalmi dokumentumot, hanem egyúttal megismertetik az olvasót annak a népnek lelki dispozició-jával, a melyből az irodalom sajátos formáit vette.

Így kapcsolódik össze helyes rendszerré e kötetben a műtörténeti, illusztratív elem magával az irodalomtörténettel Remélhető, hogy ezzel a rendszerrel találkozunk a következő négy kötetben is.

Pedig, midőn a fiatal Zola radikális cikkei napvilágot láttak, ezeknek az utóbb említett nagy művészeknek képeit be sem fogadták a tárlatokra s általában bolond-számba vette őket a közönség. Zola volt az ő védőjük az ő úttörőjük, Zola állott a újítók élére, ő küzdött a művészet maradi elemei ellen a leghevesebben s az új stílusnak iparkodott híveket szerezni. Elszánt igazságszeretetét kritikusi állásával fizette meg, annál fényesebb elégtételt adott neki az általa megprófétált jövő.

Az előttünk fekvő kötet német fordításban adja ezeket az inkriminált cikkeket, hozzáfűzve Zola nagyobb tanulmányát Edouard Manet művészetéről. Ez a tanulmány a legszebb része a kötetnek. Világosabban, meggyőzőbben, alig lehet e nagy mester és újító művészetét fejtegetni. A kritikákban egyúttal megismerkedünk Zola művészeti hitvallásával is. Itt találkozunk azzal a híressé vált mondásával, hogy a művészet voltaképpen egy darabja a természetnek — egy temperamentumon át nézve. A szalonkritikák természetesen véges-végig támadók és hevesek. De a művészet további fejleményei igazolták, hogy helyes volt ezekért az új eszmékért a legradikálisabb fegyverekkel küzdeni.

A szombathelyi műkiállítás. Írta Kézdi. Pesti Hírlap február 10.

A Nemzeti Szalon budapesti tavaszi kiállítását ismertették a napilapok február 22-iki számai, a hetilapok február 29-iki számai,

Magyar stíl. Irta Kemény Lajos. Felsőmagyarország, március 3.

Taine. Irta Alexander Bernát. Budapesti Hírlap, március 17.

A művészet az iskolában. Irta Márkus László. Alkotmány, március 24.

A rút kultusza, írta Szana Tamás. Tárgymutató a szegedi képzőművészeti egyesület 1903. évi tavaszi kiállítására.

A Képzőművészeti Társulat nemzetközi tavaszi mű-tárlatát ismertettek : a Budapestéi- Tagblatt, Budapesti Hírlap, Egyetértés, Hazánk, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Magyarország, Neues Pester Journal, Pester Lloyd, Pesti Hírlap és Pesti Napló maré. 31-iki számai.

A tavaszi tárlat (Szegeden). Irta: Cs. F. Szegcdi Híradó, márc. 22., 25., 26. 27. száma.

A tavaszi tárlat (Szegeden). Irta: Domokos László. Szegedi Napló, márc. 22., 25., 28., 29., április 1. száma.

Winter György Bartfa város birájának arcképes zászlója és emlékköve Bártfán, Írta Myskovszky Viktor. Archaeo-logiai Értesítő, február 14.

Üj képtár a Louvreban. Irta Medveczky Kornél. Budapesti Hírlap február 14.

A tegnap művészete. Irta Guthi-Guttmann Oszkár. Budapesti Napló, március 14.

La bella Simonetta. írta Guthi-Guttmann Oszkár. Új Idők, március 22.

Bethlen Gábor a festőjének fizetést rendel. Történelmi Tár, 1903., l füzet.

Kiss István emlékezete. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, febr. 8.

A székely csűr. Irta : Szinte Gábor. Ethnographia, 1903., 1-2.

A Szent-István bazilika. Budapesti Hírlap, márc. l').

Hétköznapok a műteremben. Irta Silhouette. A Hét, február 8.

A költő szobra, írta Tóth Béla. Pesti Hirlap, febr. 8.

A Vörösmarty-szobor pályázat eredményéről cikkeket közölt a Pester Lloyd február fi., a többi napilap február 8-iki, a Magyar Nemzet és Budapesti Napló február 10., az Új Idők február 8. száma.

Kallós Ede hódmezővásárhelyi Kossuth-szobrát ismertetlek a hetilapok március 22-iki, a napilapok maré. 23-iki számai.

Régi övek a M. N. Múzeumban, írta: dr. Szendrei János. Archaeologiai Értesítő, febr. 15.

A zürichi múzeum színes ablaktáblája. Irta: Poór Antal. U.-ott

Két vaskori aranyékszer a M. N. Múzeumban. Írta : dr. Éber László. U.-ott.

Adatok az ötvösség és pénzverés történetéhez, írta: Kemény Lajos. U.-ott.

Katii György : Az iparművészet könyve. Ismerteti dr. Szendrei János. U.-ott.

A karácsonyi kiállítás. (Az Iparművészeti Társulat téli kiállítása), írta: Almási Balogh Loránd. Magyar Iparművészet, januári szám.

Eduard Wiegand Budapest, ein ungarischcr Gewerbe-Künstler. Írta : Lyka Károly. Innen-Dekoration (Darmstadt), 1903. márciusi szám.

Iparművészeti régiségek Felső-Magyarországon. Irta: Divald Kornél. Magyar Iparművészet, 1903. március.

Az iparművészeti iskola kiállítása. Irta : Györgyi Kálmán Ugyanott.

Modernség az iparművészetben. Irta: dr. Agai Béla. Magyar üveg- és agyagipar, III. 1.

Eredeti agyagipart! Irta : dr. Lázár Béla. U.-ott.

A pécsi Zsolnai-gyárak. Irta : Örley J. Ugyanott, III 4.

A műfazekasság. U.-ott.

VÁSÁRLÁSOK A NEMZETI SZALON BUDAPESTI TAVASZI TÁRLATÁN

Vaszary János : Tükör. Megv. ifj. Lőwinger Salamon.
Glatz Oszkár: Tájkép. Megv. Pfeifer Antalné.
Ujváry Ignác: Útmentén. Megv. a.Lipótv. Kaszinó.
Kézdi-Kovács L. : Hold sarlója. Megv. ugyanaz.
Kézdi-Kovács L. : Őszi hangulat. Megv. J. M.
Ifj. Berkes Antal: Első napsugár. Megv. Wolfner Gy.
Ifj. Berkes Antal: Részlet a Rákos mellől. Megvette Weiser Kálmán.
Ifj. Berkes Antal: Városligeti részlet. Megv. Unterauer József.
B. Mednyánszky László: Reggeli hangulat.Megv. Giergl.
Katona Nándor : Őszi tájkép. Megv. ugyanaz.
Rübovics Márk : Falu vízparton. Megv. Lukács Pál.
Markó Ernő : Téli est. Megv. Csillag Géza.
Markó Ernő : Tájkép. Mcgv. Beöthy Zsolt.
Markó Ernő: Gellérthegyi viskó. Megv. PfciferAntalné.
Markó Ernő : Budapest télen. Megv. a székesfőváros.
Székely Andor : Négy pasztell. Megv. a «Művészet» szerkesztősége.
Thury Gyula: Spalatói öböl. Mcgv. Untcraucr József.
Gyöngyvirág! Eug. Csillés tyúk. Mcgv. Szamotáné.
Lámné Hubert Irén : Balaton partján. Mcgv. Pfeifcr Antalné.
Kende István : Holdfeljötte. Megv. Forehe Román.
Szontágh Tibor: Csősz ház. Megv. N. N. Valamennyien Budapesten.
Kézdi Kovács László : Magány. Megv. Ifj. Kintzing János, Arad.
Rübovics Márk : Vadász az erdőn. Megv. u.-az.
Révész Imre : A helység kalapácsa. Megv. Ring-Géza, Arad
Révész Imre : Rég veri már a magyart a teremtő. Megv. u.-az. Rubovics Márk: Tél. Megv. Havass Ágost, Zirc.
Ifj. Berkes Antal: Pinkavölgye. Megv. u.-az.
Ifj. Berkes Antal: Sámfalvi templom. Mcgv. dr. Kohner Adolf, Szászberek.

Kelety Gusztáv hátrahagyott műveiből elkelt 126 olaj- és vízfestmény, továbbá 128 rajz. Ezekből 14 festményt és 2 rajzot az állam, öt festményt és 9 rajzot a Műemlékek Országos Bizottsága, két festményt és 11 rajzot az Iparművészeti Iskola vásárolt meg, a többit magánosok váltották magukhoz.

Tahi Antal műveiből összesen elkelt 266 olaj- és vízfestmény, továbbá 101 rajz és karc, a melyekből 5 festményt és 3 rajzot az állam, a többit magánosok vettek meg.

Mind a két művésztől tehát összesen 621 mű talált vevőre.

1903. április 15-én lejár a «Művészet» szerkesztősége által kisebb családi lakóház tervrajzára hirdetett pályázat. Bővebbet 1. «Művészet» 1903., 1. füzet, 79-ik old.

1903. április 15-én lejár a Magyar Építőművészek Szövetségének pályázata kilátó torony tervére. Bővebbet 1. «Művészet» 1903., 1. füzet, 79-ik old.

1903. április 15-én lejár a Magyar Építőművészek Szövetségének műegyetemi tervpályázata. Bővebbet 1. «Művészet» 1903., 1. füzet 80-ik old.

1903. április 15-én lejár a Kaposvárott építendő törvényszéki épület tervpályázata. Bővebbet 1. «Művészet» 1903., 1. füzet 80-ik old.

1903. április 15-cn lejár a halasi gazdasági bank részvénytársaság Kiskunhalason építendő emeletes bérházának tervpályázata. Első díj 400 kor., második díj 300 kor. Bővebb felvilágosítást az igazgatóság ad Kiskunhalason.

1903 április 24-én lejár az alább következő pályadijakra pályázó művek beküldési határideje : pályadíj figurális rajzra: 500 kor., tájrajzra 500 kor., a könyv-természetéhez alkalmazkodó rajzra 500 kor., eredeti metszésre, karcra vagy kőnyomatra 600 kor., akvarellre 500 és 300 korona. A pályaművek a Nemzeti Szalon rajzkiállítására küldendők. Pályabiróság a Képzőművészeti Tanács, A díjakat a közoktatásügyi minisztérium adományozza.

1903 április 30-án délben lejár a brassai kereskedelmi és iparkamara székházának tervére és költség-vetésére hirdetett pályázat. Építési összeg 75,000 korona Első díj 600 korona, második díj 400 korona. E két terv a kamara tulajdonába megy át. Bővebb tájékoztatást a kamarai iroda vezetősége ad Brassóban, Kapu-utca 65. sz. a. ,

1903 április 30-án lejár a Nemzeti Kaszinó következő pályázata : Terveztessék egy könyvjelző (ex-libris), mely a Nemzeti Kaszinó könyvtárának minden egyes kötetébe fog beragasztatni, tehát annak tulajdonjogát fejezze ki egyszerűen, érthetően és művésziesen. Figyelembe veendő, hogy a Nemzeti Kaszinó gróf Széchenyi István által 1827-ben oly célból alkotott egyesület, hogy az a hazai társadalmi életnek központját képezze. A könyvjelző felirata : «.A Nemzeti Kaszinó könyvtárából» legyen. A pályázaton csakis magyar honpolgár vehet részt. Pályázni lehet névaláírással vagy jeligés levéllel. A pályabiróság tagjai Herzeviczy Albert, Vécsey Tamás. Radisics Jenő és Ilk Mihály. A jogos művészi igényeknek és a pályázat feltételeinek mindenben megfelelő pályamű díja 300 korona. A pályadíjjal jutalmazott műnek korlátlan tulajdonjoga, beleértve a kizárólagos sokszorosítási jogot, a Nemzeti Kaszinót illeti meg. A pályaművek az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum könyvtárába küldendők

1903 április 30-áig beküldendők a Magyar Iparművészeti Társulat titkári hivatalába (Üllői-űt 33.) az eladásra szánt iparművészeti tervek. A Magyar Iparművészeti Társulat megismerni óhajtja mindazokat, a kik művészi színvonalon álló iparművészeti terveket készíteni tudnak, a végből, hogy alkalmat adjon nekik tudásuk s munkáik értékesítésére; felhívja tehát az összes hazai iparművészeket, hogy az iparművészeteknek hazánkban meghortosult bármely ágára, nevezetesen a bútorasztalosságra, a vasművességre, a díszítő szobafestészetre, bőrdíszművességre, ékszerészeire, ötvösségre, szövészetre, (hímzésre), üvegiparra s agyagművcsségre vonatkozó terveiket a társulathoz beküldjék. Csak oly tervek vehetők figyelembe, melyek teljesen eredetiek, feltétlen műbecsűek és közvetlenül kivihetők. Különösen kívánatos, hogy a terven a nemzeti jelleg alkalmas módon kifejezésre jusson. A társulat kész szakjuryjének meghallgatásával a kívánt feltételeknek megfelelő terveket az e célból rendelkezésére álló alapból, megfelelő tiszteletdíjért megvásárolni, mely tiszteletdíj esetleg kölcsönös egyetértéssel lesz megállapítandó.

1903. április 30-án lejár a Magyar Iparművészeti Társulat oklevél-pályázata. Bővebbet l. «Művészet» 1903., 1. füzet, 80-ik old.

1903 május 2-an délben lejár a Magyar Iparművészeti Társulatnak a kereskedelemügyi minisztérium megbízásából hirdetett következő három pályázata: 1. Terveztessék a budapesti tanoncok és segédek munkáiból rendezendő, augusztusban megnyíló kiállításának plakátja. Kevés szín kívántatik, a 63x98 cm. nagyságot nem szabad túllépni. A plakáton alkalmazandó szövegről a társulat titkári hivatala ad felvilágosítást. 2. Terveztessék a fentemlített kiállításra vonatkozó oklevél, tetszésszerinti nagyságban. A szöveg és aláírásokra hely hagyandó. 3. Terveztessék elismerő oklevél oly mesterek számára, a kiknek inasai e kiállításon kitűntek. Mind a három pályázaton csak magyar honpolgár vehet részt, névaláírással vagy jeligés levéllel. Bármely technika használható. A sokszorosításra elfogadott legjobb mű 300 kor. tiszteletdíjat kap. Bővebb felvilágosítást a Magyar Iparművészeti Társulat titkári hivatala ad, Budapesten, Üllői-út 33.

1903 május 30-án délben lejár a Magyar Képzőművészek Egyesületének a Kis-Kun-Dorozsma község elöljáróságától nyert felhatalmazás alapján hirdetett pályázata, a város kegyurasága alá tartozó római kath. templom festőművészeti munkálatainak vázlataira az alábbi feltételek mellett: A pályázatban csakis magyar honos művész vehet részt. A templomba 5 mennyezeti freskó kép tervezendő, azonkívül kívántatik a templom dekoratív festése enyvfestékkel, valamint a meglevő főoltárkép (olajfestmény) kijavítása. Mindezen munkálatokért 17,000 korona tiszteletdíjat biztosít a község. A tiszteletdíjban benfoglaltati a szükséges állványozások, anyag stb. költsége is. A festészeti munkák 1904 tavaszán hajtandók végre. Pályázóktól kívántatik : az 5 mennyezeti kép közül a főoltár felettinek és ezenkívül egy második mennyezeti képnek vázlata és az utóbbival összefüggő falfelületek dekoratív kiképzésének vázlata is. Végre pedig a többi képek tárgyának leírása, esetleg az egész festés tervezetének leírása. A vázlatok alakja a pályázó művészre bizatik, mégis kiköttetik, hogy a vázlatok hosszabb oldala egy méter legyen. A freskók tárgya bibliai, vagy a magyar történelemből vett bibliai vonatkozású lehet. Pályadíj a kivitellel való megbízatás. A pályabiróság tagjai : A Magyar Képzőművészek Egyesülete részéről Dudits Andor, Grümvald Béla, Jámbor Lajos és Tornai Gyula; Kis-Kun-Dorozsma község részéről Tajthy Ferenc jegyző, Nagy Zakár plébános, Czékus Imre biró és Erdős Ferenc községi mérnök, a kik közül azonban a bíráló bizottságban csak három vesz részt, a negyedik valamelyik akadályoztatása esetén mint póttag szerepel. A jeligével és jeligés levélkével ellátott pályaművek lepecsételve a „Magyar Képzőművészek-Egyesülete elnökségének, kis-kun-dorozsmai templomfestési pályatervek" felírással ellátva f. évi május hó 30-án déli 12 óráig nyújtandók be a városligeti műcsarnokban az Orsz. Képzőművészeti Társulat titkári hivatalában. Később érkezett, valamint a pályázati feltételeknek meg nem felelő pályaművek nem fognak figyelembe vétetni. A festendő felületek méreteit kitüntető alap és metszetrajzok a pályázók rendelkezésére állanak. E rajzok az Egyesület titkáránál (Budapest, Nagymező-utca 43.) naponta a délutáni órákban vehetők át. Miután csakis abszolút becsű vázlatok szerzői bízhatók meg a kivitellel, az esetben, ha a beérkezett pályaművek között egy sem volna olyan, a melynek alapján a bíráló bizottság a kivitelre megbízást adhatna, fentartja magának az Egyesület a jogot, hogy újabb pályázatot hirdessen.

1903 május 31-én lejár az Erzsébet-emlékmű pályázata. Bővebbet 1. «Művészet» I. évf. 232-ik old.

1903 június 15-én lejár a zalathnai Kaszinókör által Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszternek emlékszobrára kiírt pályázat. Egész alak vagy mellszobor kívántatik, a zalathnai Kaszinókör helyisége előtti kert számára. A kivitelre 6000 korona áll rendelkezésre. Ez összegbe azonban nincsenek beleértve az alapozási munkálatok, az egész emlékhez szükséges kőanyag és a tisztán kőfaragó-munka költsége, ezekről a Kaszinókör gondoskodik. A kőfaragó-munka részletrajzait természetes nagyságban a tervező művész köteles adni. A tájékoztató helyszínrajzzal a bizottság szolgál. Pályázhatik minden magyar honpolgár. A jeligével ellátott pályaművek június 15-ig a zalathnai állami kőfaragó és kőcsiszoló iskola igazgatóságához küldendők, hol azok egybeállításáról szakemberek fognak gondoskodni. A pályadíjak csak művészi becsesei biró és kivitelre alkalmas műveknek adatnak ki. Az első helyen jónak ítélt mű szerzője külön pályadíjat nem kap, hanem a mű kivitelével bizatik meg. Második díj 400 korona, harmadik díj 200 korona jutalom. A nyertes művek, a Kaszinókör tulajdonába mennek át. A kivitellel megbízott művész munkáját bronzba öntve, fennebb említett helyen felállítani s legkésőbb 1904 április hó 21-ig a szoborbizottságnak átadni tartozik. A pályabiróság a Kaszinókör részéről kiküldött 5 tagból s a Képzőművészeti Társulat két felkérendő szakértő tagjából fog állani. A pályázat eredménye legkésőbb 1903 évi június 30-ig ki fog hirdettetni.

1903 szeptember 15-én lejár a világposta-egyesületnek Bernben felállítandó emlékműve tervpályázata. Bővebbet 1. «Művészet» 1903., 1. füzet, 80-ik old.

1903 szeptember 21-én délben lejár a magyar Iparművészeti Társulat Trefort Ágoston emlékét megörökítő emlékérem vagy plakett-pályázata. Kívántatik, hogy Trefort arcképe hű és jellemző legyen, a mintán ki legyen fejezve Trefortnak a hazai iparművészet meghonosítása és kifejlesztése körül kifejtett munkássága. A pályázó emlékérmet vagy plakettet készíthet. Külön gipszminta kívántatik az előlapról és hátlapról, a végleges nagyságnak háromszoros vagy négyszeres méretében. Csak magyar állampolgárok pályázhatnak, névvel vagy jeligés levéllel. Pályabiróság: a Magyar Iparművészeti Társulat állandó zsűrije és két szobrász. Első díj 500 korona, második díj 300 korona. A viszonylag legjobb két pályamű okvetlenül megkapja a díjat. A műveket az Iparművészeti Társulat titkári hivatalába (Budapest, IX. Üllői-út 33) kell küldeni.

1903 október 31-én lejár a Kisfaludy-Társaság által kitűzött következő pályázat: Kívántatik a képírás mai irányainak ismertetése és esztétikai bírálata. Jutalma a Lukács Krisztina-alapítványból ezer korona.

1903 április 22-én nyílik meg az V-ik Veneziai Nemzetközi Kiállítás.

1903 április 24-én lejár a Nemzeti Szalon rajzkiállításának beküldési határideje.

1903 április 30-ikán záródik a hannoveri művészeti kiállítás.

1903 április 30-án záródik a hamburgi Kunstverein műkiállítása.

1903 április 30-ikán jár le a bejelentés határideje a müncheni Glaspalast ez évi kiállítására.

1903 május 1-én nyílik meg a párisi Salon Annuel műkiállítása.

1903 május 1-én nyílik meg a Nemzcti Szalon rajzkiállítása.

1903 május 2-án nyílik meg a berlini Nagy Nemzetközi Kiállítás.

1903 május elején nyílik meg Drezdában a szász művészeti kiállítás.

1903 május 1. és 10-ike közt kell a müncheni Se-cession kiállítására szánt műtárgyakat beküldeni.

1903 május 15-ikén záródik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi Kiállítása.

1903 május 15-én jár le a salzburgi műkiállitás bejelentési határideje.

1903 június 1-én nyílik meg a müncheni Glaspalast kiállítása.

1903 június 1-cn nyílik meg a müncheni Secession nemzetközi kiállítása.

1903 június 15-én nyílik meg a salzburgi műkiállitás.

1903 június 15-én záródik a berlini Secession Vll-ik műkiállítása.

1903 október 1-én záródik a salzburgi műkiállitás.

1903 október 4-én záródik a berlini Nagy Nemzetközi Kiállítás.

1903 október 25-én jár le az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1903/1904. évi Téli Kiállításának a beküldési határideje.

1903 október 31-én záródik az V. Veneziai Nemzetközi Kiállítás.

1903 október 31-én záródik a müncheni Glaspalast évi kiállítása.

1903 október 31-én záródik a müncheni Secession kiállítása.

1903. november 15-én nyílik meg az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1903/1904. évi Téli Kiállítása.

1903 november 15-én megnyílik a Nemzeti Szalonban Fercnczy Károly külön kiállítása.

1903 december 15-én záródik a Nemzeti Szalonban Ferenczy Károly külön kiállítása.