A pannonhalmi ebédlő-terem régi falfestményei és stukkói, Művészet, 1903
 
 
   Második évfolyam, 1903    |   Negyedik szám    |    p. 241-251.
 

 

A PANNONHALMI EBÉDLŐ-TEREM RÉGI FALFESTMÉNYEI ÉS STUKKÓI

A török uralom megszűnése hazánkban összeesik a barokk-építéssel. Erre hárult a megrongálódott emlékszerű épületek helyreállításának és újak építésének feladata. A fokozott kívánalmakat ekkor stukkó- vagy márványburkolattal, néha falképekkel és oltárképekkel elégítik ki. Az építészek nevei csekély kivétellel ismeretlenek maradtak ; a templomokat díszítő falképeken több névvel találkozunk, melyeknek hazánk határain túl is igen jó hangzásuk volt.

Akkor szerepeltek a Dunántúl Altomonte Bertalan (tulajdonkép Hohenberg, 1702—1779) a bécsi festőakadémia tagja, a híres St. Florian és Admont apátságok könyvtárainak díszítője, Maulbertsch vagy Maulpertsch Antal (1724—1796), Dorfmeister István, Troger Pál, a bécsi akadémia igazgatója (1698—1777), Winterhalter János (1743—1807) és Palkó F. Gáspár (+1754)1 .

A sort a győri székesegyház nyitja meg. A város a töröktől 1598-ban visszavétetvén, a székesegyházat Rana Giovanni olasz mester 1639—1645 újjáépítette. Belsejének márványburkolata 1774-ben készült el. Ebből az időből valók a mennyezetet díszítő falképei és a főoltár olajfestésű képe Maulpertschtől. A bencések győri templomát 1641-ben a jezsuiták építették. Elrendezésre nézve, Pasteiner szerint, a Dunántúlnak legkiválóbb barokkművű temploma. Szép arányú, derült, gazdag belsejének hatását fokozzák a dongaboltozatot diszítő freskók Troger Páltól, kinek képei akkor világszerte ismertek voltak rézmetszetű reprodukciókban. Ugyancsak Győrött épült ez időben a karmelitáknak római anyatemploma mintájára mostani központi elrendezésű, elipszis-alakú templomuk, melynek négy oltárképét Altomonte Bertalan festette 1720-ban. Az Orsolya-szüzek 1726 körül épült győri templomának Dorfmeister István falképei kölcsönöznek nevezetességet.

Maulpertschtől valók még az egykori karmelita, jelenleg papnevelő intézeti templom falfestményei (1730—1770) Székesfehérvárott. A veszprémi székesegyházat, mely 1723-ban épült, szintén Maulpertsch Antal diszíté falképekkel. Zircen az apátsági templom főoltárának képét is ő festette. A pápai templomban levő oratóriumok boltozatát (1771—1786) szintén Maulpertsch Antaltól festett freskó-képek diszitik. A Mária Terézia királynőtől 1777-ben alapított szombathelyi püspökség székesegyház hosszanti hajójának dongaboltozatát díszítő festmény is Maulpertsch műve. A szentély kupoláját Dorfmeister István az angyali üdvözlettel díszítette. A másik élénk színábrázolás Winter-halter Jánosnak, Maulpertsch tanítványának műve és a jeruzsálemi templom belsejét mutatja.

Minket ezen a helyen főképp a pannonhalmi ebédlőterem művészi dísze érdekel. Ennek megalkotása éppen azon időre esik, a mikor a fönnebb említett művészek a Dunántúl és Győrött működtek. Egy hatalmas egyéniség, Sajghó Benedek került akkor 1722-ben 31 éves korában már mint kiszolgált kuruc hadvezér a főapáti székbe. Ő 1723-iki pontos naplója szerint megépíttette a pannonhalmi várépület keleti és északi szárnyát egészen a mostani könyvtár-épület sarkáig. A szép alkotású ebédlőterem merész bolthajtásával két emeletnyi magasságot foglal el és most már közel 200 éves. Ezen remek ebédlőterem a barokk-építészetet jellemző nagyszerűségével, gazdag stukkódíszével és érdekes falfestményeivel 1734-ben készült el. Pünkösdvasárnap előestéjén megáldotta a főapát az új alkotást és az első ünnepnapon étkeztek első alkalommal a fényes teremben. Rendes napi felolvasó (van erre a középső nagy ablakfülkében külön szószék) Fiáth Asztrik, azelőtt győri kanonok vala.2

A nagy koncepciójú termet a festőművész a müépítészszel egyetértőleg díszítette. Kelet felé négy óriási ablakot hagytak meg és ezekkel szemben a nyugati főfalon, az ezeknek teljesen megfelelő más négy ablakot festettek meg nagy természethűséggel. A merész, magas boltívet úgy törte át a festő, hogy észak és dél felé szintén stilizált két ablakot festett és a legtetején karzatot alakított, melyen át a szabad égre van kilátás. A lenge felhőzet között lebeg sz. István király alakja, aki elé szolgálattevő angyalok tartják a koronát és Magyarország címerét. A karzattól jobbra-balra óriási virágtartókban díszlő csokrok töltik be a dekoratív feladatot.

A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG RÉGI EBÉDLŐTERME DÉLI RÉSZ
A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG RÉGI EBÉDLŐTERME
DÉLI RÉSZ

A termet továbbá alulról felfelé úgy vette, mint egy építészeti objektumot négy főfallal, hat pillérre], ezekre szánt mindegyikre egy-egy (tehát összesen hat) nagyobb képet és a többi mezőt felfelé haladó építészeti részletekkel töltötte ki, melyek felül a boltíveken is érvényesülnek. Ez a tendencia magyarázza meg azt az alapszínt, melyet a képek körül, mint architektonikus kiegészítő részt szemléltet. A tu-lajdonképeni képek tehát, a négy nagy oldalkép, tizenegy kisebb medaillon-kép, a négy sarokkép és az ablakfülkék rendkívül érdekes tizennégy emblémája igen gazdag díszítésű stukkó-reliefekkel látszanak ezen falrészletekre függesztetteknek lenni. Tényleg függesztve nincsenek, csak a festő illesztette be így freskóit a dekoratív részhez.

A hat nagy, függő kép formájára festett freskónak tárgya a következő:

Az első a bejárattal szemben, úgyszólván a főasztal élén, az északi pillérfalon levő kép „A haldokló megváltó a keresztfán, a mint a katona az epébe mártott szivacscsal szomját oltja". A stukkó-kerettel ellátott kép fölött külön keretben a zsoltáros ezen mondása olvasható : „Dederunt in escam meam fel et in siti mea potaverunt me aceto" Psal. 68. XII. Figyelemre méltó ezen képen a kereszt tövében jó távlatban álló lovas katona, ki lovastól nagy rövidülésben fordul a szemlélő felé.

A második kép a keleti pillérfalon realisztikusan mutatja Krisztus megkisértését az ördögtől. A szarvas ördögi alak kecskelábakon közelít az Üdvözítő felé, mancsában a kísértés tárgyával. A kép felirata: „Príma Gulae fugienda Tibi Tentatio semper".

A harmadik szintén a keleti pillérfalon levő kép Dániel prófétát szemlélteti az oroszlánbarlangban, a mint az angyal kegyelemkenyeret nyújt neki. A felirat szövege: „Dániel, serve Dei, tolle prandium, quod misit Tibi Deus" Dan. Cap. 14., 36.

A déli főfalpilléren látható figurális képcsoport a dorbézoló Boldizsár királyt szemlélteti hívságosan kiöltözött nők társaságában, feje felett a titokzatos kéz írja a „Méné, Thekel, Phares" (Dan. 5., 25.) baljóslatot, mely Belzazar király közeli bukását jövendöli. Az érdekes elrendezésű kép felirata: „Eadem nocte interfec-tusest Balthazar Rex Chaldeus". Dániel 5., 30.

Az ötödik kép a nyugati főfalpilléren szintén a lakmározás káros voltát feltüntető bibliai jelenetet szemléltet. A bortól jókedvre derült Herodes király leánya Keresztelő szent János fejét kívánja. Ezt a jelenetet a XVI. és XVII. századbeli festők számtalan változatban dolgozták fel. Pannonhalmi képtárunkban is van Leyden Lukácstól egy 1515-tel szignált, vörösrézre festett Heródiás-kép Keresztelő szent János fejével. A pannonhalmi freskón valóságos kosztüm- és étrendi tanulmányokat lehetne tenni, oly korhűséggel festette meg a szereplőket mesterünk. A kép felirata: „Hoc crudelitati ferculum debsbatur, quo insatiata epulis feritas vesceretur". Sanctus Ambrosius Lib. tent. de Virg.

A hatodik és utolsó nagy kép az első hamis szerzeteseket szemlélteti, akik apátjukat, szent Benedeket meg akarják mérgezni, de a legenda szerint a szent főnök megáldván a serleget, ez megrepedt és a gonosz lélek kiszáll belőle.

Művészi tekintetben, úgy látszik, ez a kép a legsikerültebb. Az alakok lelkülete kitűnően ki van fejezve ábrázatukon. A szerzetesek szobaberendezése, evőeszközeik, a böjti ételek, - rákok, a hamisságot jelképező, asztal alatt settenkedő macska remekül van kifejezve. A kép felirata: „Circumveniamus virum iustum, quo-niam contrarius est operibus nostris." Sap. II. 12.

Ezekkel a főképekkel egy sorban van a négy sarokban a négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János, az ismert jelképekkel és evangéliumuk kezdő soraival. Ezeken a mellékképeken könnyen felismerhető Piazzetta hatása, akinek apostolképei akkor már Európa-szerte ismertek valának.

Főképeink fölött egy emelettel feljebb sorban következnek azután gyönyörűséges, virágguirlandos stukkó-keretekben a medaillon-mellképek, melyek a magyar bencés-rend történetével összeforrott alakokat szemléltetnek. A mennyezet égboltozatán az alapító szent Istvánt látjuk, azután jönnek a többi alapítók és jótevők : szent László király, aki az első király alapítványát jelentékenyen bővítette és Pannonhalmán országgyűlést is tartott; sz. Imre herceg, aki sokszor elzarándokolt Pannonhalmára ; II. Endre, aki a Szentföldről visszatért hatalmas Uriás apát által újra építtetett fő-monostori templom felszentelésén jelen volt és Pannonhalmát birtokjogaiban megerősítette; II. Ulászló, aki X. Leó pápánál 1514-ben kieszközölte, hogy a régóta dívó szokás szentesít-tessék és a pannonhalmi apát az összes hazai apátságok főapátjának és prímásának címez-tessék. Az erre vonatkozó oklevelet a király kezében tartja. Végül II. Ferdinánd, akinek uralkodása idejében a török hódoltság alatti züllés után Pannonhalma új életre kelt.

A túlsó oldalon északtól kelet felé a következő bencés főpapok képei láthatók hasonló díszes környezetben: szent Adalbert bencés-apátból lett érsek, a magyarok térítője; szent Gellért bakonybéli apátból lett első csanádi püspök; szent Anasztáz-Asztrik, a hagyomány szerint első pannonhalmi apátból lett esztergomi érsek; szent Maurus bencésből lett első pécsi püspök; szent Bonifác pannonhalmi apátból lett kalocsai érsek.

Ezen tíz medaillon-képpel egyforma nagyságban van a szószékkel szemben, a díszes főbejárat fölött szent Benedek mellképe, kezében a regulával, melynek kezdő sorai: „Ausculta, o fili, praecepta magistri" olvashatók.

E képsorozat fölött találjuk a boltsüvegekben amorettek által tartott mondat-szalagokon a rend történetére vonatkozó következő adatokat: „A szent Benedek-rendből kikerültek: l. észak felé: Ordines Equestres, Monastici, Anachoretae (lovagrendek, szerzetesrendek, remeték) ; 2. nyugat felé: Imperatores 4. Reges 48, (a rendből kikerült: 4 császár, 48 király); 3. 32 Summi Pontifices (32 pápa); 4. dél felé : 7000 Archi-Episcopi (7000 érsek); 5. Con-fessores (Hitvallók); 6. kelet felé: Martyres (Vértanúk); 7. Cardinales 200, Episcopi 15,000 (200 bíboros, 15,000 püspök) Arnold Wlion."

Az utolsó csoportban vannak az ablakfülkékben levő úgynevezett emblémák, jelképek, melyek jelmondatokkal, szállóigékkel vannak ellátva. Annak idején ezek igen szokásos dolgok voltak és a mi emblémáinknak legnagyobb részét Boschius „De Arte Symbolica" című 1702-ben "megjelent képes könyvében is megtaláltam 3 és ugyanegy festő készíthette a megegyező emblémákat a győri úgynevezett apátházban, melyet Egyed főapát építtetett, amelyre még visszatérünk.

A jelképek azon a tárgyon kívül, amit szemléltetnek, mindig valamely átvitt értelemmel is bírnak és egy bizonyos erényre vagy bűnre is vonatkoznak. Az egyes számoknál hivatkozom a képeskönyvre.

Ezen jelképes emblémákat a főasztal előlülő helyétől számítva soroljuk elő.

Az északi nagy ablakfülkének képe „Verőfényes nap és egy napóra" ezen felirattal: „Leges facit et servat" (Rendtartás).

Ugyanazon ablakfülke másik oldalán „A sas kiveti a fészkéből madárfiát". Felirata: „Haec odit inertes" (Munkásság).4

A keleti első ablakfülke jobb oldalán dűlő oszlop képe. Felirata: „Concidet obliquum" 5 : (Egyeneslelkűség).

Ugyanazon fülke baloldalán: „Reddo cuique suum" felirattal tükörnek képe.6 (Igazságosság).

A szószéknél levő középső ablakfülke jobb oldalán versenyt-úszó szarvasok felirata : „Tutum iter unanimis"7 (Megegyezés).

Különböző alakú és nagyságú kulcsok kötege lóg egy ajtó lakatján ezen felirattal: „Non omnia possumus omnes"8 (Egyirányú hivatás).

A harmadik keleti ablakfülkében látható egy kalitkába zárt madár, ezen felirattal: „Claustrum facit esse securum"9 (A világ kísértései ellen).

Ezzel szemben egy szétpattant hordóból ömlik ki a folyadék, minek felirata: ,,Libertate perit".10

Ég felé törő élőfák: „Ut coelo assurgant".

A déli ablakfülkében méhkas körül sürgölődnek a méhek: „Aris .pars prima laborum"11 Szerzetesek munkájának zsengéje is az Istentisztelet legyen.

A kis ajtó fölé festett vakablak fülkéjében egy kutya nyulat hajszol: „Non sibi sed Dominó". Önzetlenségre inti a szerzeteseket.

Nyugat felé néző vakablak fülkében egy fékevesztett paripa száguldoz: „Incassum repetes data fraena".12 A szenvedélyek féktelenségére vonatkozik.

A kályha mellett a jobboldali vakablakban a tékozló fiú a sertések moslékát méregeti: „Pro-digus ad siliquas". Takarékosságra intő példa.

Magasba törő sas fiait repülni tanítja: „Mon-strat tolerare labores".13 Türelem példaképe.

Felemlítésre méltó,, hogy a győri úgynevezett apátházban, mely most a kisebb papnevelő intézet lakása és amelyben a rendnek felosz-latása előtt a főapátok hosszas ideig szoktak tartózkodni, a főapád ebédlő-teremben, jelenleg kápolnában a pannonhalmi ebédlő-termével megegyező freskók láthatók.

Az itteni ablakfülkékben is megvannak ugyanazon feliratokkal a következő jelképek: a napóra, a dűlő oszlop, a tükör, a kolostorban levő biztonságot nem kalitkával, hanem pásztorral szemlélteti, ki juhait bekerített helyen őrzi, a sürgölődő méhek és a fiait fáradságos munkára tanító sas. Csak három más jelkép van még a győri apátház freskói között Izaiás prófétából, melyek nincsenek a pannonhalmi képek között.

Említésre méltók még ezen apátház meny-nyezetképei: Szilveszter pápa álma a magyar szent koronáról, Asztrik apát hozza a koronát szent Istvánnak, István király felajánlja a koronát Magyarország Patronájának és szent Adalbert téríti a pogány magyarokat.

Ha már most a két terem freskóit és a győri bencés templom falfestményeit egybehasonlítjuk úgy modor, mint színezés tekintetében, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy azok, ha nem is egy mester, de mindenesetre egy festőiskola termékei.

Fehér Ipoly főapát, aki minden szépért lelkesedik, elhatározta, hogy az oly műérzékkel kezelt pannonhalmi ebédlőt megujíttatja. Hazai műértőt ily freskók helyreállítására az intéző körök sem tudtak ajánlani. Külföldre kellett tehát fordulnunk és Berlinből, mint ezen a téren legkiválóbb mestert, Melicher Teofil bécsi kon-zervátort ajánlották, aki már azelőtt Troger Pál brixeni freskóit nagy ügyességgel helyreállította. Az volt Pannonhalmán is a feladat, hogy semmit se fessen át újra, hanem csak a megfeketedett képeket derítse fel. Melicher, mint a bécsi Centralkomission tagja, tudós műrégész is egy személyben, 1900-ban mes-terileg megfelelt a nehéz feladatnak. Pannonhalmi falfestményeink most már Melicher ügyes vegyi eljárása következtében sértetlenül és mintegy felújulva tündökölnek. Persze a közel kétszáz év nyoma mindenesetre így is meglátszik rajtuk. Nem Melicher műízlésén mult, hogy a képek falközeit, amelyeket a régi mester oly finom érzékkel tudott tónus tekintetében az építészeti részletekkel összhangzásba hozni, nem tölthette be stílszerű alapszínekkel, így a tulaj-donképeni képek ugyan érintetlenül felújultak, de környezetük egy kicsit elüt az eredetitől.

Melicher, aki sokat foglalkozott Troger műveivel, szintén azon véleményben van, hogy a pannonhalmi ebédlő és a győri apátház régi falfestményei is az ő, ecsetjére, vagy legalább is iskolájára vallanak. És ezen nem is lehet csodálkozni, ha elgondoljuk, hogy Altenburg, Göttweig, Melk és Zwettl híres osztrák apátságok templomait, könyvtárait és lépcsőházait is ő díszítette műveivel és a bencések ezen vonatkozása bizonyára Pannonhalmára is hozta Troger mesteriskoláját.

Azt, amit általában felhoznak Troger jellemzésére, hogy kitűnt az akkori képírásban a mesterkéltséget kerülő ábrázolással és egyszerű, világos és tartalmas előadásánál fogva elődeitől elüt: ez tökéletesen ráillik a pannonhalmi ebédlő freskóira is. Olaszországban elsajátíthatott egy bizonyos merészséget a koncepcióban és oly színezést, mely azelőtt az északibb országokban nem dívott.

Ami végül a képeinket befoglaló stukkókat illeti, azok alighanem olasz munkások remek alkotásai. Alakzataikban, virágdíszeikben, angyalfejes ornamentiációjukban hazánkban párjukat ritkítják és a közelben csak a'bécsi burg termeiben találhatjuk fel másukat.

Myskovszky Viktor veteránműrégészünk, aki. tudvalevőleg a hazai renaissance-emlékekről hézagpótló nagy díszmunkát adott ki, mikor a barokk és rokokó emlékekről készülő művéhez országszerte adatokat gyűjtött, nem tudott eltelni a pannonhalmi stukkók gyönyörű változataival és legnagyobb részletességgel másolta azokat Berlinben kiadandó nagy munkája számára. Nagy szakértelmén alapuló tapasztalatai révén odanyilatkozott, hogy nincs hazánkban templom vagy kastély, melynek stukkói szépség tekintetében a pannonhalmiakkal vetélkedhetnének. Hátra van még az ebédlő főbejárata, mely megérdemli, hogy legalább egy mondatban megemlítsem, mivel ez meg az iparművészetnek remeke; a freskókkal és különösen a stukkók ízléses cikornyáival szép összhangzásban vannak remek faragványai. Akadt már műgyűjtő, aki nagy összeget ajánlt érte.

Érdemes volna győri, szombathelyi, veszprémi és pápai freskóinkkal is behatóbban foglalkozni, amelyek Troger, Maulpertsch, Dorf-meister vagy Klieber művészetét hirdetik. Igaz, hogy a mi szemünk kissé elszokott a régi stílusoktól. Volt idő, midőn a román és gót emlékek felkarolásával a renaissance, barokk vagy rokokó emlékek műirányát lenézték. Most már arra a meggyőződésre jutott a műtörténet, hogy minden művészi irány jogosult addig, míg nem csap át szertelenségekbe.

DR. RÉCSEY VIKTOR

1 Palkó Ferenc Gáspár, Esterházy hercegnek udvari festője volt és Pozsonyban több templomban festett, Híres egy képe :a bécsi sz. István-templomban. Meghalt Pozsonyban. Legjelesebb tanítványa Korompay. Az ő nevet Balkónak is írják és azért talán magyar származású volt. V. ö. Wurzbach 21. köt. 223—226. 1. Ennek a kornak képviselője Klieber József is (1773—1750), a bécsi művészeti akadémia igazgatója. Batthyány Borbála grófnő ikervári kastélya, Brunsvick gróf pesti palotája, Esterházy Miklós hg., T. Gyulay gróf, Károlyi gróf, Keg-levich János gróf nagytapolcsányi kastélya, Palffy gróf és Festetich grófok kastélyait díszítette műveivel és a pannonhalmi könyvtár szobrain (sz. István és I. Ferenc) és falfestményein kimutatta, mily jeles szobrász és festőművész volt ő egy személyben. Müller-Seubert «Die Künstler Aller Zciten» II. K. 495. Itt van felemlítve az a nagy szoborcsoportozat, melyet művészünk a pannonhalmi nagy torony homlokzatára készített.

2 1734. 12. Junii. In Vigilia Pentecosten . . . Circa Primam redut Jaurino Illmus D. Archi-Abbas, circa quod tempus ex Antiquo Refectorio (t. i. ahol a mai emlékkő jelöli) omnia utensilia transtulimus ad novum Refecto-rium, ibidem Collationem comestuai quod etiam lllmus Dnus, decantatis Primis Vesperis, soleraniter sub infula cum ceteris adstantiis benedicit. 13 Junii in festo Pentecosten . . . Hodie primario sumpsimus pracndium in novo Refectorio, praesente Illmo A.-Abbate, qui etiam dispensavit (t. i. a felolvasástól) cum silentio, sinc infusione, (t. i. pecsenyebor), omnesque adhortatus est ad frugalitatem & sobrietatem in eodem servandam, ne alicui subrepat Crapula vei ebrietas, quod absit. Hospes ad primam mensam sedit noster D. Notarius (Varjú), ad partem autem sedit Fr. Dávid, laicus Franciscanus . . . Lector primus in novo Refectorio fuit R. P. Astricus Fiáth, antea Canonicus Jaurin. minister vero mensae. Fr. Godefridus (Kontói-) Novitius.

3 Boschius I. S. „De Arte Symbolica bis mille ico-nismis expressa" Augustae Vindelicorum MDCCII. A könyvet, mint „ex libris"-e tanúsítja,- Karner Egyed főapát szerezte meg a pannonhalmi könyvtár számára: „Pro Archi Coenobio S. Martini de S. Monte Pannóniae O. S. Patris N. Benedicti comparavit anno 1702. Illustrissimus et Rmus Aegidias Karner Archi-Abbas és látszik, hogy ugyanezt a példányt használta festőművészünk.

4 Id. Képeskönyv III. rész. MDCCCXXVIII. sz. képe.

5 U. o. III. rész. CDLX. sz. képe.

6 U. o. III. rész. CDLXI. sz. képe.

7 U. o. III. rész CCXCIX. sz. képe. '" 8 U. o. III. rész. CCCVIII. sz.

9 U. o. III. rész. CMXCV. sz.

10 U. o. III. rész. DCCXLIX. sz.

11 U. o. II. rész. MXXXV.

12 U. o. III. r. CDXCXVIII.

13 U. o. II. r. CCLXXIV.

A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG RÉGI EBÉDLŐTERME RÉSZLET AZ ÉSZAKI OLDALRÓL
A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG RÉGI EBÉDLŐTERME
RÉSZLET AZ ÉSZAKI OLDALRÓL

KARTHÁGÓI VÁR KACZIÁNY ÖDÖN KŐRAJZA
KARTHÁGÓI
VÁR KACZIÁNY ÖDÖN KŐRAJZA

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002