Valahányszor városi köztéren emelendő újabb szoborműről van szó, a kérdések elseje, hová, a város melyik terére állíttassák fel? Csak a szándék fogamzott meg, nincsen még halovány fogalmunk a szoborról s már élénk az eszmecsere a felállítás helyét illetőleg.

S csodálatos: mentől tovább foglalkozunk a szobor-elhelyezés kérdésével, mentől behatóbban vizsgáljuk a városi terek alakjait, kiké-peztetésük egyéb körülményeit, annál inkább szaporodnak a kételyek az iránt: hogy jól fog-e ott hatni a szobor, lesz-e megfelelő környezete, avagy a tér melyik pontjára állíttassák fel.

Igen gyakoriak az esetek, hogy az alapos vizsgálat egészen negativ eredményre viszen s hogy éppen nem, vagy csak alig vagyunk képesek föllelni a városban oly teret, a hova a szobrot, művészi hatásának kellő érvényesítésével s jól elhelyezzük ; bár a szóban forgó terek egytől-egyig üresek, azokat szobor még nem ékesíti.

S rendesen azok a terek esnek ki legelőször a kombinációból, a melyeket az újabb időkben létesítettek, nagy forgalmi utak keresztező pontjain, kiterjedt térfelülettel és hatá-rolásaik pontos kicirkalmazásával. Ezeken nem találunk alkalmas helyet a szobor felállítására, nem kínálkozik ott sem jó álláspont, sem kellő háttér s minden meggondolásnak az a vége, hogy a szobor rosszul hatna ott.

Mert hiszen így vagyunk a képzőművészet bármely más alkotásával is. A festményt, képet teljesen csak úgy élvezhetjük, ha illő keretben és környezetben, jó megvilágításban szemlélhetjük. A legszebb kép is veszíti hatásának jó részét, ha a beállítás külső tényezői hibásan választvák, míg a kisebb igényű kép, előnyös környezetbe állítva, hatásában gyarapszik.

Képnél, kisebb objektumnál könnyen változtathatunk e külső tényezőkön ; más azonban a köztéren felállított szobormű. Itt utólagosan mit sem tehetünk a felállítás körülményeit illetőleg. A mely térre, amely környezetbe azt egyszer beállítottuk, az ott meg-másíthatlan marad.

Nyilvánvaló, hogy valamely szobor felállításának külső körülményeit előzetesen kell szemügyre venni, azokat előre kell megbirál-gatni és mérlegelni. E miatt sokszor nagy út az, amelyet egy szobor felállítása határozatának fogantatásától - - a tényleges megvalósulásáig meg kell tennünk.

Van már erre számos példánk Budapesten is. így vajúdott pl. éveken keresztül gróf Andrássy Gyula lovasszobra elhelyezésének kérdése. Legelőször az Andrássy-útnak városligeti torkolatát szemelték ki: - - erről le kellett mondani, mert a tért a milleniumi emlékmű számára foglalták le. - - Ekkor az Andrássy-úton végigsétáltatták a szobrot és a Körönd, az Oktogon-tér, az Operaház homlokzatának előtere, a Váci-körút bekezdése vétettek kombinációba. A Nyugati pályaudvar előtti tért is emlegették. Egyike sem felelt meg, vagy látszott megfelelni. Végül az Országház tájára esett a választás.

A főbejárata elé állítni nem lehetett, az kitűnt az oda helyezett próbafelállításból; más próbamintát tettek a déli keskeny homlokzat elé a Dunaparton. A kritika kifogásolta e helyet is, de nem volt már más választás, oda helyezik a szobrot, egy mindenfelé s mindenfelől nyitott, tág szabad térre, a hol, Budáról szemlélve, a hatalmas szobor törpévé fog zsugorodni, művészi hatásának nem nagy előnyére.

Mekkora fejtöréssel járhatott a király által adományozott tíz kisebb szobor számára kikeresni a felállítás helyét! Egyszerre tíznek, mikor egy számára alig kínálkozott tér ? S nem is ítélhető szerencsésnek, hogy a Köröndre négyet is gyömöszöltek, és a Kígyó-térre kettőt kivannak helyezni. A Kossuth emlékét megörökítő ércszobor számára a mérnöki hivatal tavaly vagy 18 elhelyező alternatívával állt elő. Előterjesztésében csaknem összes szabad tereinkről megemlékezett, de eredménytelenül. Mert, hogy elhatározták oda helyezni az Országház elé - - azzal a kérdést még nem oldották meg. S nem is mutatott még eddig senki a szobor felállításának pontos helyére, az Országház-tér ama pontját meg nem jelölték, ahol jól és előnyösen lesz felállítható.

Még csak az Erzsébet királyné emlékszobra ügyét említem föl. Felállítása helyéül ugyan a Szt. György-teret jelölték ki, két pályázatban versenyeztek művészeink az elkészíthetés pálmájáért - - de a felállítás helyét illetőleg elhatározás elé az ügyet nem vihették. Nem jutott dűlőre a kérdés, vajjon a téren belül, avagy annak szélére, a bástyafal elé állítsák az emléket, annyira mostohák a tér kiképzésének helyi körülményei.

Ezek ellenében hozok föl más példát is. A szabadságharc szobrának elhelyezési ügyét. Az általános vélemény és ítélet csakhamar megegyezett abban, hogy e szoborműnek az újonnan létesített Szabadság-téren kell állania.

De nem azért, mert a teret így nevezték el, hanem azért kapta a nevet is, mert a készülő tér láttára mindenki meggyőződött, hogy az a szabadságharc szoborra való tekintettel lön megalkotva.

Mindenki könnyen tapasztalhatja, hogy ezen tér alakja, kiképzése olyan, a kerületén emelkedett házakkal oly környezet létesül, a mely környezetbe egy magasra törő hatalmas emlékmű - - minőnek a szabadságharc szobrát képzeljük — teljesen illő és amelyben jól megfelelő keretet nyerne, íme tehát, e példa annak bizonyítéka, hogy valamely emlékműnek jó felállíthatása céljából a köztérnek már eleve berendezve kell lennie. Szobrot csak oly téren lehet felállítani a művészi hatásának kellő érvényre juttatásával, a mely tér alakjával, kiterjedésének arányaival, körülhatárolásával, szóval egész kiképzésével a szobormű megfelelő keretéül szolgál, megjelenésének művészi hatását fokozza. Azaz: a szobor — a köztérrel (vagyis a szobor környezetével) elválaszthatatlan kapcsolatban áll és a művészi hatás mérlegelése tekintetében vele együttesen és egyetemlegesen esik a szemlélő bírálata és megítélése alá.

A szobor felállításának mintegy előfeltétele : a jól megalkotott tér, a megfelelő környezet.

A midőn tehát nyilvános emlékszobroknak köztéren való felállításáról elmélkedünk, elsősorban a városi közterek elrendezésével és kiképzésével kell foglalkoznunk. Mert azok elrendezésében, kiképzésében rejlik a szobor megjelenésére nézve -- művészi qualitása mellett - a döntő súly. - - Ha lelki szemeink előtt felvonultatjuk az általunk ismert sok városi teret, úgy bizonyára sokkal inkább a régibb terek kapnak meg és kötik le érdeklődésünket, mint az újabbak. Igen sok régi tér van emlékezetünkbe vésve, amelynek szépségét csodáltuk, művészi hatásában gyönyörködtünk, ahol élvezettel hatott ránk szobornak és térnek együttes és összhangzatos varázsa. Ellenben mily sok az oly új tér, mely közönbösen hagy, üres és érdektelen!

De mennyire lebilincseli valónkat, és emlékezetünkbe vésődik valamely szép városi tér, például idézem a Szt.-Márk terét Velencében.

Képén is megörülünk szépségének, míg az, ki a valóságban élvezte, örökké emlékezik raja és elmereng gondolataiban e páratlan tér gyönyörűségein. Mi minden is egyesült a világ ez egyetlen pontján, hogy felejthetetlenné váljék a szemlélő előtt! Mélységes tenger ; örök kék ég, történeti emlékek szólnak szivünkhöz, s velők a ragyogóan színes és változatos épületcsoportok, a fehér márványból való kőhomlokzatok, emlékművek - - és különösen be- illetve felállításuk módja megragadja érzékeinket. Áhítatos bámulatra késztet az épületek egybecsoportosításával, mellérendelésével, a tér elrendezésében megnyilatkozó művészi tökély, az egész látóképnek művészi beállítása! S a tér sem nem szabályos, sem nem szigorúan szimmetrikus, de alaprajzi kiterjedése az azt körülövező paloták magassági arányaihoz van mérve - - a határoló falsíkok terjedelmével arányos összhangba olvasztva. Velencének ünnepi díszterme az, oly módon s értelemben, a hogy az ókorban a görögöknél az agorák, a rómaiaknál a fórumok valának. Emezek is rendes gyűlőhelyét képezik a sokaságnak, ahol ünnepélyek, gyűlések tartattak, az állami törvények kihirdettek, emellett ékesítették emlékművekkel, szobrokkal, díszkutakkal, oltárokkal stb. Még pedig akként, hogy a tér egész felületében szabadon hagyatott, s csak a tér kerületén állították föl az ékesítő objektumokat, ahol a közeli háttér számukra a művészi hatást biztosította. Követendő mintákul is szolgáltak a fórumok s későbbi városi terek megalkotásánál, így a renaissance-korban hozzájuk hasonlóan igyekeztek kiképezni a tereket, különösen Olaszországban, de Európa más vidékein is. Az ekkép alkotott városi terek annál nagyobb művészi hatással ékeskednek, minélinkább érvényesülhetett létrejöttüknél az alkotó művész egyéni képessége, teremtő szelleme és fantáziája, ami kiviláglik azon tereknél, ahol a tért körülvevő középületekkel együtt egyazon építőművész rendezte el a teret is.

Minő megragadó emlékszerűséggel hat a szerény dimenziójú Capitolium-tér Rómában! Michelangelo műve. Térbeli összhang, mél-tóságos nyugalom, fenséges emlékszerűség jellemzői e gyönyörű térnek. Itt mutatta meg Michelangelo, miként állítandó be ily emlékszerű térbe a szobor, hogy művészi benyomása lehetőleg fokoztassék. Marcus Aurelius lovasszobrának felállítása a tér közepén alacsony talapzaton, a mélyebbre lebocsájtott térfelületen, örökké irányadó például fog szolgálni, mint kell köztéren felállítani egy szobrot.

De Róma még több ily nagyszerű térelrendezéssel tűnik ki.

A Szt. Péter templomának óriási előtere, Bernini oszlopcsarnokával a térelrendezésnek egyik gyönyörű mintaképe. Ékesíti a tér közepén elhelyezett nagy obeliszk, két hatalmas szökőkúttal kisérve s számos kisebb emlék az előlépcsőzeten és a templom hatalmas homlokzata előtt.

A Piazza del Popolo gyönyörű kapu-tér, mely Vignola s a vele működött több építészek együttes műve, sajátos jellemző alkotásával és szituációjával szinte egyetlen, páratlan a maga nemében.

Az imént említett városterek különbözők ugyan külső megjelenésükben, de ha az elrendezés alapelveit kutatjuk, bizonyos egyöntetűségre fogunk akadni. E terek mindegyikénél az, aki a fő útirányban közeledik, szigorú tengelyrendszerben látja a tér fő- és keresztirányát, a jobbról és balról határoló falfelületek homorúan képezvék ki s a tér záró falára, mint főobjektumra vezetnek; épp úgy a tér nívója is, mely közepének lesülyeszté-sével szintén homorúvá válik. A tér határo-lását három oldalról zárt architektúra végzi. Összefoglalva: a térelrendezés a határozott tengely-vonatkozásában a monumentális rendet, a falfölületeknek egymáshoz és a térfelület terjedelméhez mért arányosságában az összhangzatosságot, a három oldalról való teljes és hézagtalan körülzárolásban a befejezettségét tükrözteti vissza.

A térmegalkotás e tényezői tehát épp azon módon szerepelnek az emlékszerűség főjel-legzői és attribútumai gyanánt, a hogy őket valamely középület architektúrájában érvényesítjük. Azaz: művészi, szép és monumentális terek kiképzésénél a kompozíció ugyanazon elvei és tételei mértékadók, mint az építőművészetben általában.

Beigazolják és megerősítik ezt különösen a Franciaországban meghonosult térmegoldások, ahol az úgynevezett cour d'honneur motívumnak általános használatára és alkalmazására vezettek.

A cour d'honneur-rel az épületet emelő építőművész a város úthálózati felosztásától függetlenítette magát. Ezzel még erőteljesebben és határozottabban jut kifejezésre az, hogy a térelrendezés művészi föladat.

Parisban a Tuilleriák palotája, a Palais de Justice, majd minden egyéb középület s igen sok magánpalota is a cour d'honneur hatásos motívumának alkalmazásával épült föl. Számos uralkodói székpalota Európa más városaiban is előszeretettel alkalmazza e motívumot: a verseilles-i, a schönbrunni kastélyok, a Residenz Stuttgartban, Würz-burgban, Koblenzben, Braunschweigban stb. jó példát szolgáltatnak erre.

Különösen a fejlett renaissance, a barokképítészet korában látjuk ezt elterjedni.

Az újabb időkben Sempernek sikerült e motívumot nagyszabású téralkotásra kihasználnia, midőn az osztrák fővárosban a Burg és múzeumok építkezésével valósággal fórumot létesíthetett. Kétségtelen, hogy az ily módon teljesen zárt terek a különféle emlékszobrok felállításához a legjobb, a legszerencsésebb színteret adják.

Ezzel nem akarom mondani, hogy más tér e célra nem jó. - - A középkorból fen-maradt számos szép tér mutatja, hogy nem föltétlen kellék a tér elrendezésében a szigorú szabályosság, vagy amire utaltam: az archi-tektonikus kompozíció. Helyébe léphet a festői elrendezés is, a szobor felállítására és a szép hatásának elérésére nézve teljes egyenlő joggal és eredménynyel.

De a térnek festői elrendezésénél itt is azt látjuk, hogy a tér körülhatárolása lehetőleg teljesen zárt s a tömegek arányosak s hogy a térfelület és a határoló falsíkok között bizonyos térharmonia nélkülözhetetlen, hogy a tér mindenképp szép, művészi benyomást kelthessen.

Azért maradt ránk a középkorból oly sok szép, bár szabálytalan tér, mivel az akkori közéletet még élénken áthatotta a művészi érzék. Szinte öntudatlanul követték a régi hagyományokat, jártak a szép példák nyomdokain s ezzel eltalálták a helyeset, a jót, a szépet a művészetben, a kézműiparban, a városi terek elrendezésében, tehát a városépítő művészetben is. Amióta azonban a múlt század második felében különösen a városok oly rohamosan növekedtek, mint soha azelőtt, azok területeinek felosztásában jóformán csakis a gyors értékesítés, az üzleti, a gyakorlati szempontok váltak vezetőkké s nem a művésziek.

S bár mindenki elismerni kénytelen, hogy bámulatraméltó az, ami a városépítésben műszaki tekintetben, a közegészségi viszonyok fejlesztése érdekében létrejött, viszont konstatálhatjuk, hogy ez idő alatt művészi szempontból csak balsikerekről lehet szólani.

A művészet nem honosult meg a modern városépítésben. S azért az újabbkori városi terek főleg művészietlenek, hatástalanok, érdeknélküliek. A sablonos eljárás teremtette őket, nem az egyén művészi alkotásai ezek, hanem a hivatalos eljárás, bizottságok létesítményei.

Műalkotás pedig ez úton soha nem állhat elő.

Erre élő példával szolgálhat az az eljárás, amelylyel nálunk az Újépület telkének a felosztása elkészült, a Szabadság-tér megalkottatott.

Csaknem teljes évtizeden át folytak a hivatalos tervezések eredménytelenül; mert a végre megállapított felosztási tervben a térkiképző művészetnek nyomait sem lehetett fölfedezni.

Ekkor egy névtelenül becsempészett s itt közölt tervrajzom szorította le a napirendről a már minden hatósági fórumtól helybenhagyott tervet. E tervemben a tér architek-tonikus kiképzésére fektettem a súlyt, miért is árkádokkal zártam azt körül s szigorú szimmetrikus szabályosságra törekedtem, amint azt a fönt említett római tereknél találhattuk. Lényegesnek tartottam a térfelület felosztását is s e miatt fölvettem tervembe az utak, a parkok kiképzését is.

A hatóság csak morális kényszer alatt fogadta el e tervet, amiért megrovási kalandban is részesítette szerzőjét. De eliminált a tervemből mindent, amivel a tér művészi hatását öregbítni céloztam.

Elhagyta a záró árkádokat, el a tér felosztását, különösen a félkörű záródásban a háromszögű parkrészeket és a tér egyenes része közepén a fasorokat. Eltolta a Zoltánutca tengelyét és keresztülverette a Széchenyiutca éjszaki határvonalát, amelyekkel a tér-harmóniát alaposan megrontotta.

Még jobban rontott rajta, hogy a tér nívóját nem képezte ki homorúan, hanem hordatott oda dombot mesterségesen, amelylyel a házak homlokzatai alól elvette azok alapzatát.

A tervemből kipusztított parkrészeket és középső fasort csakhamar utólagosan kellett beékelni, mikor a térelrendezési munkálatok már készen voltak.

A hatóság részéről a tervemen ejtett átalakítások dacára is, a Szabadság-tért ma mindenki Budapest legszebb terének ismeri el. Nem vonja senki kétségbe alkalmas voltát a szabadságharc-szobor felállítására, sőt mindjobban be fog bizonyosodni, hogy oda könynyen több szobor s emlékmű is állítható. -Ezzel a természetben, a valóságban szolgáltattam bizonyítékot, hogy városi teret építő művésznek kell megalkotnia, mert más úton művészi alkotás nem létesülhet.

S áll továbbá az is, hogy szobrot csak oly köztéren lehet elhelyezni, amely e célra előre van berendezve. A mely térnél nem törődtek létesítésekor azzal a körülménynyel, hogy oda szobor is legyen helyezhető, oly térnél utólagosan hiába fogunk okoskodni, oda szobrot beékelni hiábavaló kísérlet, a művészet azzal nem nyer. S főkép azokon a tereken nem lehet személyt ábrázoló szobrokat feléállítani, amelyek mint forgalmi terek, több fő útirány keresztezésénél képződtek.

A szoborelhelyezés témáját ezzel még távolról sem merítettem ki. Más alkalommal fogok a szobor felállításának részletes körülményeiről szólani.

A SZABADSÁGSZOBOR ELHELYEZÉSE
PALÓCZI ANTAL TERVE