SZÉCSI ANTAL

Szécsi Antalt korán érte a halál: akkor is dolgozott, mikor egyszerre, váratlanul meglepte a nagy kiszámíthatatlan. Még tele volt törekvéssel újabb feladatokhoz, kedve nem lankadt, s akik ismerték talentumát, tudták, hogy ezzel a dolgozni akarással, ha nem is szenzációs sikereket, de szolid, megérdemelt eredményeket fog kiváltani. Legutoljára is díjat nyert egy pályázaton: az Erzsébet-téren az ő kútjából fog magasra szökni a víz, s nemsokára megláthatjuk, hogy formáló keze miképen oldotta meg a plasztikus témát. Mielőtt rendeltetési helyén láthatta volna ezt a művét, mely szobrászi előadásmódját tán legsikerültebben jellemzi, elejtette a vésőt, s itt hagyta kollégáit, kik becsülték. Negyvenhét esztendős volt s életútja delelőj én érte az elmúlás. 1857-ben született Budapesten. Középiskoláit is itt járta, s már ekkor, diákos-kodása idején, megszólalt benne a vágy, hogy szobrász lesz. Ezért hát beállt inasnak Oppenheimer Ignác dekoratív szobrász műhelyébe.

Amint a talentuma érett, magasabb stúdiumokat keresett, s Bécsbe ment, az akadémiára, hol Hellmer tanár volt a mestere. Az akadémia végeztével pár esztendeig az osztrák fővárosban maradt, s dolgozgatott. Szobrokat készített a Burg-múzeum s a bécsi világkiállítás néhány épületére. Ezután Budapestre jött, s legelőször az Andrássy-úti Saxlehner-palota szobraival mutatkozik be. Egész mostanáig a munka jegyében folyt élete: mellszobrokat csinált magánosoknak, résztvett nyilvános pályázatokon, többször sikerrel. Körülbelül tíz esztendeje, hogy emellett mintázást is tanított a műegyetemen.

Látnivaló, hogy ez az életpálya csendes, szolid és dolgos, ha külső eseményekben, regényes momentumokban nem is oly változatos, mint az a küzdő, alulról felfelé törő művészembereknél gyakori. A kohóba, hol a problémák viaskodnak, s a vágyak ütköznek össze: a lélek misztériumába nem láthatunk. Nem tudjuk, hogy Szécsi szerény, csendben érlelődő talentuma nem óhajtozott-e frappáns

sikerekre: arra, mi a minden időknek beszélő plasztika velejárója. Működését nem jelzik olyan eredmények, s nem maradt utána olyan nyom, mit a szokásos esztétika monumentálisnak keresztel s a régi költő szavai szerint: aere perennius. Nem is e szempontból kell végigtekintenünk művei lajstromán: csakis azt tekinthetjük, hogy milyen feladatokat tűzött maga elé, s mennyire jutott közel a megoldásukhoz. Tisztában volt a képességeivel, tudta a talentuma határait, s magasra törő próbálkozások és álmok helyett azon igyekezett, hogy talentuma megszólalhasson a neki való feladatokban.

Első művétől az utolsóig nyomon kisérhetni a fejlődését a szobrászi megmunkálásban, melynek gyökrei a hetvenes évek bécsi barokkizáló stilusából indultak ki. Előadásmódján észreveszünk barokk stúdiumokat, azt a mérsékelt barokkot, melyre az ő akadémiai éveiben Helmer alatt mindenki esküdött. Hajlott a dekoratív felé, s ha egy átfogó pillantással nézzük a műveit, ezek igyekvő, munkás életet tükröznek vissza, mely nem volt megalkuvás, csupán megbékélés: az, hogy az elébe került témák ne győzzék le formáló készségét.

Alábbiakban feljegyeztük műveit, amelyekről tudunk, lehetőleg készítési időrendjükben:

Alakok az Andrássy-úti Saxlehner-féle házon, egy Merkúr-szobor a kereskedelmi akadémia főhomlokzatán. Az országos erdészeti-egyesület alkotmány-utcai házának főkapuja feletti cso-portozat. Mayer tábornok emlékszobra, a Mayer-féle árvaház kertjében. Mendl István-féle síremlék a kerepesi temetőben. A Saxlehner-család síremléke. Alakok a Pesti Hazai Takarékpénztár váci-körúti és Erzsébet-körúti házain. Reliefek a budapesti új kálvárián. A terézvárosi rom. kath. templom külső szobrai. Figurális dísz a ceglédi takarékpénztár házán. Zsigmondy B.-féle emlékmű a városligetben. Csoportozat a józsefvárosi plébánia-templom főkapuja felett. A Vörösmarty-pályázaton megvették pályatervét. Király-csoport az új parlament kupolacsarnokában, melyet még csak ezután fognak márványból kifaragni. Alakok a belvárosi plébánia-templom főoltárán. Két angyal a lipótvárosi Bazilika főbejárójánál. Díjat nyert az Erzsébet-téri szökőkút pályázaton, s a szegedi Vásárhelyi Pál-féle pályázaton. Ezenkívül tőle valók a következő mellszobrok: Koburg herceg bolgár fejedelem, Saxlehner András, Saxlehner Árpád, Nagy Imre, König Gyuláné, Szterényi József, báró Podmaniczky Frigyes, Csillag Teréz, báró Dániel Ernő, báró Dániel Ernőné, Czobor Béla, Gerlóczy Károly, Czigler Győző.

Szécsi Antal meglehetősen elvonult életet élt. Nem szerepelt a közélet ismert alakjai közt. A csöndben munkálkodó művész életét június 15-én éjjel szívbaj vitte a sírba. Június 16-án temették, a magyar művészvilág őszinte részétével.

BAROSS GÁBOR SZOBRA
SZÉCSI ANTAL MŰVE

SZÖKŐKÚT-MINTA A BUDAPESTI ERZSÉBETTÉR SZÁMÁRA
SZÉCSI ANTAL MŰVE