AZ ORSZÁGOS MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT választmánya a minap testületileg tisztelgett Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A küldöttség szónokának, Hauszmann Alajos alelnöknek az üdvözlő beszédére a miniszter mindössze rövid pár szóval felelt, csakhogy ebben a pár szóban több volt a tartalom, mint egész sereg elődjének nem egy hosszú, de voltaképpen vagy semmit, vagy rosszat mondó beszédében. Különösen három tétel volt ebben a rövid pár szóban, mely bátran szolgálhat keretéül egy egészséges, nagyszabású és ihletett művészet-politikai programmnak, s mely annyival is inkább megérdemli, hogy e folyóirat hasábjain leszögez-tessék, mert ilyen nyilatkozatokat már régesrégóta nem hallottunk a magyar művészet és kultúra dohos hivatali szobáiból kicsendülni.

Mit is mondott hát voltaképpen Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere?

Mindenekelőtt így szólt : "nem vagyok barátja sem a hivatalos tudománynak, sem a hivatalos művészetnek".

Azután hozzátette : "a szellemi élet minden terén a szabad mozgás az, ami a tehetséget fejleszti".

Végül egy erőteljes és minden irányban kiépített nemzeti élet szükségességéről elmélkedvén arra az arany következtetésre jutott, hogy "ha a lelkek felszabadulnak, ha szárnyaikat kibontják minden irányban, akkor az a tudomány és a művészet terén is fog érvényesülni".

Ki hitte volna, hogy még megérjük azt az időt, amikor a magyar kultúra, a magyar tudomány, irodalom és művészet legmagasabb hivatalos tényezője és leghivatottabb őre ilyen magasabb rendű húrokat pönget ?

Valóban úgy érezzük, mintha a magyar szellemi élet betegszobájában láthatatlan kezek föltártak volna egy régóta bcszegezett ablakot, amelyen át hatalmas erővel árad felénk a vakító napsugár, a szabadság, a lelki és szellemi fölszabadulás éltető és oly hosszú idő óta nélkülözött levegője !

Alig tudjuk elhinni, hogy jól hallottuk, alig tartjuk lehetségesnek, hogy végre egy olyan férfiú foglalta el a magyar kultúra miniszteri székét, aki nem barátja a hivatalos művészetnek, a hivatalos tudománynak, aki merészen hadat üzen a khínai-nál is hosszabb és megrögzöttebb "magyar copf"nak, aki sakkot mond a magyar tudomány és a magyar művészet hivatalosan bejegyzett rövidáru-kereskedő cégeinek, aki ugyanannak a teremnek szürke falai közt, ahol eddig a művészet terén való közigazgatási bejárásokat szervezték, a teremtő szellemi munka szabályrendeleteit gyártották, a magyar művészet " vállalkozói "-val szerződéseket kötöttek és a magyar szellemi élet béklyóit kovácsolták, — hogy ugyanennek a teremnek a szürke falai közt a "szabad mozgást" és "a lelkek felszabadulását" merészelte emlegetni !

De el kell hinnünk — s örömmel hisszük is el, — hogy így van, mert voltak, akik hallották, és e szavak elhangzása után való napon száz- meg százezer példányban hordták szét a lapok a miniszter szózatát örömet és ujjongást keltve a küzdők táborában, de nyomasztó aggodalmat és fölzúdulást az elmaradozók szürke seregében.

Akarjuk remélni, hogy Apponyi Albert grófnak ezek a kijelentései nem üres szavak, amelyek csak arra voltak jók, hogy egy hivatalos küldöttség tagjaiban vegyes érzelmeket keltsenek. Akarjuk hinni, hogy a nemes gróf akkor, amikor e pár szót elmondotta, legalább nagy vonásokban már azt az értékes és csengő arannyal fölérő tartalmat is maga előtt látta, amellyel ezt a nagyméretű keretet kitölteni szándékozik. Sőt tovább megyünk és elvárjuk a kultuszminisztertől, hogy nem akart hiú reményeket kelteni a küzdők és az álmodozók szíveiben és hogy a fényes szavakat, még fényesebb tettek fogják követni.

Ha így lesz, - és csak ismételjük, bízunk benne, hogy ezúttal nem fogunk csalatkozni, -akkor a magyar kultúrának, a magyar szellemi életnek és a magyar művészetnek biztató perspektívája tárul fel előttünk. Ha csakugyan így lesz, akkor a miniszter kijelentéseinél még sokkalta meglepőbb dolgokra is el lehetünk készülve. Ha csakugyan így lesz, akkor még megérjük, hogy a művészet eddig hivatalosan megállapított "korosztályai" közül a fiatalabb korosztályok is szóhoz jutnak, akkor még megérhetjük, hogy a művészet terén a bürokratikus fémjelzésű arany értékét veszti s a "lelkek felszabadulása" révén eddig nem ismert, vagy legalább el nem ismert nemes ércek ragyogó tömegei kerülnek fölszínre a "szabad mozgás" forgatagában. Ha csakugyan így lesz, akkor még megérjük a művészet terén a, szamárlétra és a protekció alkonyát, az egyéniség érvényesülését, a hivatalos műtörténet sokszor "értéknélküli mintái"-nak a devalválását, a hivatalosan elraktározott és belajstromozott művészeti formák csődjét, a modern áramlatok szabad hullámzását, a kinevezett pályabíróságok csalhatatlanságának a megtagadását, a művészekről vezetett hivatalos törzskönyvek és anyakönyvek pusztulását és még sok, nagyon sok olyan furcsaságot, amelynek láttára a "hivatalos művészet" békóba vert rablelkei ijedten bújnak vissza odúikba. Hála és köszönet Apponyi Albert grófnak e rövid pár szóba foglalt, de nagyszabású művészi programmjáért! (—)

A nagyváradi Fekete Sas szálloda pályaterveire hirdetett pályázaton első díjat kapott Komor Marcell és Jakab Dezső, másodikat Habicht Károly és Tőry Emil budapesti építészek.

A főváros Ferencz József-jubiláris díját Radnai Béla és Nagy Zsigmond kapta.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi műtárlatán a 4000 koronás társulati díjat Rippl-Rónai József, a 3000 koronás Vaszary-díjat Thorma János, a Harkányi-díjat Pásztor János kapta.

A Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének árúház-tervpályázatán 20 pályamű közül az 1500 koronás első díjat Sándy Gyula, az 1000 koronás második díjat Lipcsey Árpád & Dvoracsek József, a 600 koronás harmadik díjat Báthory István kapta. Megvették Kopeczek György és Villányi & Hajós terveit.

JÁVOR PÁL rajzolta a 152., 172. és 211-ik oldal fejlécét.

VÖGERL REZSŐ rajzolta a 177-ik oldal fejlécét.

MUH1TS SÁNDOR rajzolta a 150-ik oldal záródíszét.

BÉCSI LEVÉL. A tavaszi bécsi műkiállításoknak nincs szenzációs jellege. Még a Künstlerhaus és Szecesszió különbsége is mintha nivellálódott volna. A Künstlerhaus kacérkodik az aranyos, áttört kupolával, míg a Szecesszió bámulatosan jámbor lett és befogadott akárhány olyan képet is, mely öreg Ligetink ecsetje alól kerülhetett volna ki. Persze az engesztelhetetlenek Klimmt-tel élükön kivonultak, a pásztor nélkül maradt nyáj pedig mintha a Künstlerhaus nyugodalmas aklai felé tekintgetne, annál is inkább, mert 2—3 év múlva Bécs városának jogában van visszavenni a telket.

Hogy az elrendezés mily döntő fontosságú úgy kiállító művészre, mint szemlélő közönségre nézve, magamon tapasztaltam. A Künstlerhaus kétszer akkora épülettömegében alig valamivel több műtárgyával (452) oly tökéletlenül helyezkedik el, mintha szándékosan próbára akarná tenni közönsége türelmét. Olyan föl-le lépcsős, sötét folyosós, zcg-zugos, olyan levegőtlen, nyugtalan az egész, míg a .Szecesszió derűs, lakályos helyiségeiben a levegő is üdébb. Pedig az idén még az elrendezésnek sincs semmi clou-ja, ha csak nem a keresett egyszerűség. Feltűnő alacsony a fehér tüll padmaly, a falak többnyire egyszerű szürke és vörös tónusokban tartva széles fehér fries-zel, de oly melegen simul a fal színe a kép színéhez, nem ver semmit, nem zavar, de érvényre juttat, kiemel. Aztán a kedves, kényelmes nádfonatú karosszékek, artisztikus párnáikkal, az asztalon fehérmázas virágcserépben egy-egy szelíd színű virító növény, mind e rafináltan egyszerű eszközök vesztegetik meg a túlfinomodott amatőr-szemet.

Adjuk meg az anciennitásnak az elsőséget és kezdjük meg a Künstlerhaus-szal. melynek ez 33-ik évi kiállítása. Magyar művészeink közül László Fülöp és Ferraris Arthur dominálnak arcképeikkel. Ferraris nagyméretű Vilmos császárja díszhelyen. dísznövénnyel dekorálva egyik érdekessége a kiállításnak. A háttér aranyos ködben a verseillesi nagy jelenet: az öreg Vilmos császár, a trónörökös, Bismarck, Moltke stb. alakjaival, De intimebb és tartalmasabb a földszinti félkör alakú fülkében László Fülöp kis fiának és Seybel kisasszonynak arcképei, melyekkel el is viszi a pálmát osztrák kollegái elől. Legföllehh Weith Edvard fehér stúdiumai (anya és fia) versenyezhetnek vele. Rajtuk kívül Zilzer Antal egy arcképe és Csók István mohácsi tarkaruhás női képviselik Magyarországot. Természetesen a kiállítók oroszlánrésze bécsi. A régi jóhangzású nevek is felvonulnak és festenek, festenek, mintha soha nem lett volna pleinair, naturalizmus, szecesszió. Defregger "Tiroler Landsturm "-ja, Angeli portrait-jai, Blaas kedélyes ganerképei (So! jetzt woasst's) anno dazumal-ban készülhettek. Kerül köztük miniatűr-festő is, mint Franz Simon empire-jelenete (Freundliche Kritik), Böcklin-imitáló, mint Kasparides Eduard (Elegie an Böcklin), ki szabadon variálja Böcklin "Das Getielde der Seligen "-jét, de oly szerencsétlenül, hogy a szigeten lévő jón templomot bizony alabástrom asztaldísznek néztem.

A császárdíjat Brunner Ferdinand vitte el öreg malmával, a Dumba Ehrenpreis-t Krestin Lázár "Beth Hamidrasch"-a.

Az osztrák arcképfestők közül Schramm pasztellje Stauffer Viktor arisztokrata asszonyai, Pochwalski Kasimir gróf Potocki-ja, W.W. Krausz öreg pro-fesszorja a legkiemelkedőbb.

A tájképfestés terén Zaff Alfréd tengerképei, Nowak pasztellje (erdei magány) és mindezek előtt Charlemont Hugó aquarelljei, melyek egész termet töltenek be, a legszebbek. Fáradhatlan kedvteléssel kereste fel a Triest melletti Brioni-szigetecske minden zege-zugát ; művészszemét nem kerülte el az utolsó, sziklában gyökeret verő virágzó bozót sem és ragyogó meleg színeivel, melyekből kiérezzük a művész szeretetét, a déli nap hevét és a közvetlen érzést, elbontja egy intim termecske négy falát.

Ha még felemlítem Kempf Gottlieb két friss meseképét, melyeket a király vett meg, egyik Hansel és Gretel, amint ködös, párás hajnalban örömujjongva rohannak haza és mutogatják a mézeskalácsházról letört édességet, és a ragyogó nyári napfényben, zöld mezőben vidáman lépkedő piros bóbitást, akkor körülbelül végeztem is a bécsi festőkkel.

München elküldte Sindinget, sejtelmes hajnali szürkületével a Lofotákon, mikor tenger és ég, hajó és part sárgásszürke tónusokban olvad össze. Diemen tengeri viharja hatalmas méretű, nagyszabású mű. A viharzó tengeren szinte halljuk a halászbárkák recsegését, az emberek kétségbeesett kiáltozását és mind e halálfélelem közt Jézus nyugodtan alszik a hajó elején; a gyarló emberek vergődéséhez megkapó ellentét az istenember égi nyugalma. Igen hatásos világítási effektus a tenger foszforoszkáló fénye, mely legintenzívebben Jézus alakját fogja körül.

A düsseldorfi Janssen tengerben fürdő női nagyon emlékeztetnek Lerolle-ra, de nem érik utói annak geniális frissességét és a vibráló napsugarak virtuóz visszaadását. Willi képe "az utolsó hó" pompás felhőstudium.

A külföldi művészek közül a párisi Maxence vitte el a nagy aranyérmet egy szép leányképével, kinek nemcsak homlokát övezi az Alpesek szűzi virága, a havasi gyopár, de gyermekded oválja és nyilt, ártatlan nézésű szénié is a havasok gyermekét mutatják.

Nagy, de nem kellemes meglepetést szerzett Palmié három képével. Déli nap, reggeli nap és borús idő három képének címe. De csak címe, mert mind hármat befejezésük után kékesszürke mártásba pácolta és így csak e sánszon keresztül dereng elénk háztetők, a rétek és felhők körvonala.

A spanyolok közül Villegas és Moreno Carbonero jelentek meg. Villegas egy igen szép, izzó napfényben fürdő szivarosleánnyal és két elnagyolt vázlattal méltatta Bécset, míg Moreno azt a kétes értékű tréfát követte el, hogy formálisan lemásolta Velasquez Margarita infensnőjét és mint obsitos katonáink a készen árult vágtató huszárképbe beleragasztják a saját becses fiziognomiájukat, úgy cselekedett bele Moreno is egy modern gyermek-arcocskát. Az összehasonlítás az arcképfestők lég-elsejével nem Moreno javára billenti a mérleget, bármily virtuóz is a másolat.

Angliát többek közt Herkomer, Brown Austen és Mostyn képviselik, Herkomer kitűnően eltalálja a modern szalontónust, komolyan, ünnepélyesen szecessziós; mint magas, sugárnövésű, fekete hajú, hófehér arcú, ívelt szemöldökű hölgye, kinek a pikantéria kedvéért adja a Madonna nevet. Klasz-szikusan szép három öreg emberfej a másik hármasképe, egyik ács, másik kőmíves, harmadik asztalos "Die Schöpfer meines Hauses" címmel.

Ami a szobrászat terén értékes és szép, az többnyire kisplasztika. Seifert megmintázta és bronzba öntötte Lanner ülőszobrát, hegedűvel és vonóval kezében. Mily lüktető ritmus árad ki belőle, az egész csupa könnyedség, csupa természetesség, csupa mosoly, sokkal több van benne a tánc ritmikájából Lewin Funcke táncosnéjánál, pedig az lábujjhegyen ágaskodik, emez pedig ül, Dekoratív hatású, tehát céljának teljesen megfelel, tehát Kunowsky szerint tökéletes szépségű Garnik bronzból és márványból való "Ganseliesel"-je, amint hajtja a libákat a vízmedencén innen és túlról; Lewandowsky Fiametta-ja zománcolt fayence-ból és elvarázsolt királykisasszonya bronzból.

A nagy plasztika terén Kocian Guido meggyilkolt Ábelje, amint juhai körülszorongják, Richter vergődő férfiaktja, "A gyötrelem" és Amost durva, realisztikus hatásokkal dolgozó, keresztre feszített Krisztusa a legszembetűnőbbek. Amost a feltűnést keresve, új módját találta fel a keresztrefeszítésnek, a szokásos lábzsámolyok helyett olyan nyeregformát alkalmaz, a lábak lógnak, a felső test előreesett, a hát homorú görbületet ír le, az arc kifejezése tehát annál szörnyűbb, hiszen magunk is kínlódunk ily testállás láttára.

A Szecesszió szobrászati kiállításán Mestrovic dominál. Mindjárt az első terem közepét "Az élet kútja" nagy műve foglalja el. Kerek medence széléhez tapadó körben futó férfi, női és gyermekaktok szomjas sóvárgó kifejezéssel. Három kisebb darabja, legyen az éneklő leány, fiúfej vagy ifjú leány, éppen oly puha modellirozású, határozatlan körvonalú, mint nagy műve. "Anyai gond" című, gyermekét aggodalmasan magához szorító nőt ábrázoló szobra szürke belga gránitból van kifaragva. E rideg, kemény anyag, e neutrális, semmitmondó szín bántó ellentétben áll az ábrázolt tárgy melegségével, tenger érzésével.

Igaza van Kunowskynak, mikor oly követelően hirdeti az anyag domináló jelentőségét a művészi ábrázolás kialakulásában.

Milyen más a fehéren derengő márvány "Blüte" Hofmann Alfrédtól. Hosszú sima lepelből emelkedik ki, mint fesledező bimbó, egy leányakt.

Tautenhayn ülő nője, fodros szoknyával oly franciás könnyedségű, akárcsak a Mauppassant-emlék olvasó nője; kár, hogy oly veszedelmesen hasonlít hozzá. Müllner és Ehrenhöfer sokoldalú tehetségek; faragnak fát, mintáznak anyagot, vésnek kőbe" öntenek bronzba és ólomba, próbálkoznak ismeretlen kövekkel, de a nyugtalan keresgélés közben Ehrenhöfer oly útvesztőkbe is téved, melyek a le sem írható Affenliebe-ig vezetnek, nagy gipsz Krisztusa, ki magához hívja a kisdedeket, egyszersmind akrobatamutatványokat végezvén velük.

A Szecesszió festői közül csodamódra a bécsiek a szelídek, mindössze is König archaikus vadásznői, és Ederer Herakles-cyklusa emlékeztetnek a régi kiállításokra, de segítségül jött a "Sztuka", a lengyel festők egyesülete négy termet betöltő gyűjteményével. Ruszcyc egy képe szintén palettát törlő rongyot ábrázol, bár a katalógus őszi virágokat mond. "Nec mergitur" című óriási vásznával még most sem vagyok tisztában. Lehet az vitorlás bárka, lehet az tornyosuló hullám, lehet vizén úszó tündérpalota, csak annyit láttam, hogy a pávakék, smaragdzöld, égővörös és narancssárga színek gyönyörű szimfónia, míg a mellette lógó "Téli rege" igazán csodaszép fehér-fekete szimfónia Whistler modorában. Mehoffer "Pegasus és a múzsák" mozaik számára készült kartonjából alig bírtam összeszedni a lovat és egy ballerinaöltözetű múzsát. A többi kilenc teljesen belebonyolódott a sok repkedő piros sallangba. Komoly művészi törekvésre vall két hasonló tárgyú képe, az egyiken vak öreg embert vezet angyalszárnyon mezítlábos leányka, a másikon kis leány galambkalitkával kezében megy öreg emberrel. A világtalan vak meredt tekintete és a másiknak ráncos, mosolygó, öreg arca egyaránt kabinetdarabok. Weiss Wojciech olvasó férfija a lámpa meleg világításánál nagyon szép, Falat Julián havas tája, melyen a puha vastag hóréteg fölött a napsugarak kékes-sárga fényben vibrálnak, az egész tárlat legkiemelkedőbb darabja.

Birkinger, Xavér virágfestő (szül. 1834-ben)meghalt Bécsben.
Falk, Friedrich szobrász (szül. 1869-ben) meghalt Pforzheimban.
Gilardi, Pierre festő (szül. 1838-ban), meghalt Borgosesiában.
Goering, Anton állatfestő (szül. 1820-ban) meghalt Leipzigben.
Hackländer, Eugen festő (szül. 1851-ben) meghalt Stuttgartban.
Heibig, Julius festő (szül. 1831-ben) meghalt Liége-ben.
Hohfelder, Friedrich történelmi festő (született 1821-ben) meghalt Münchenben.
Hultzsch, Hermann, Prof. szobr. (szül. 1823-ban), meghalt Blasewitzben.
Kleinschmidt, Johannes arckép- és életképfestő (szül. 1859-ben) meghalt Kasselben.
Krusemarck, Max arcképfestő (szül. 1855-ben) meghalt Breslauban.
Labbé, Louis műépítő (szül. 1849-ben) meghalt Bordeauxban.
Lagoris Felixovics Leó, orosz tájfestő (szül. 1825-ben) meghalt Péterváron.
Moreau, Adrién történelmi festő (szül. 1844-ben) meghalt Parisban.
Ruemann, Wilhelm szobrász (szül. 1850-ben) a müncheni Liebig-emlék alkotója, meghalt Ajaccioban.
Scholz, Max festő (szül. l856-ban) meghalt Münchenben.
Stammet, Eberhard festő (szül. 1832-ben) meghalt Düsseldorfban.

KUNST ZUM LEBEN. írta: Lothar von Kunowski Band V. Licht und Helligkeit. Mit acht rhythmischen Studien von Gertrud von Kunowski, des Verfassers Schülerin. Eugen Diederiehs kiadása. Jena 1906. 390 l.

Közel négyszász sűrűn nyomtatott oldalon ismerteti új és az ő hite szerint korszakalkotó felfogását a művészetről. Tiszteletreméltó meggyőződéssel hirdeti, hogy az az irány, melyet ő jelez és melyet hét terjedelmes kötetben ad közzé, vezet az új stílus kialakulásához és kérve kér művészt és műkedvelőt, hogy olvassák odaadással, figyelemmel szavait, hiszen egész élete munkáját nyújtja bennük. Sőt mi több, iskolát alapított, melyben az ő elvei szerint tanulnak látni a liatalok; az új látás eredményéül bemutatott nyolc akt (szerinte ritmikus tanulmány) azonban nem valami elsőrangú műalkotás. Hogy a jövendő építészeti stílus a vaskonstruktió jegyében fog kialakulni, az sokat hangoztatott eszme és nem Kunowski-tol eredt, ő azonban merészen alkalmazza az emberi test ábrázolására is, mondván: A képzőművészet csak akkor és úgy fog megújhodni, ha a szt. Péter templomnak a kő jegyében uralkodó stílusát egyidejűleg vaskonstruktiora alapítja. Mert ha egy pályaudvar óriási vasvázába vas-és üveg falakat függesztesz, a várótermet színesen dekorálod, úgy az építőnek arcképében, mely a termet díszíti, kell hogy visszhangozzék e csarnok vasváza. Koponyájának konstrukciójában, arcának Farbflache-jeiben pedig úgy függjenek e konstruktív vonalak össze, mint üveg és fal a vascsapok szegeiben. «Ohne Konstruktion und Nietnagel oder rhythmische Brennpunkte der Form bleibt moderne Plastik und Malerei Schwindel und Nachahmung der Rhythmik des südlichen Steinstils.»

Hát ezt a szerényen szólva, merész felfogást bízzuk a jövő elbírálására és térjünk át másik fő tromfjára, melynek igen meggyőzően, igen melegen szentel hosszú, hosszú oldalakat és ez az anyag respektálása. Ezzel sem mond újat, de kér, sürget, rábeszél, megvilágít és végül lapidáris rövidséggel mondja ki a scntenciát: «Das zur Sichtbarkeit gereifte Praktische ist die Lebendigkeit und Schönheit, ist der unabhängige Stil des Kunstgewerbes'' úgy hogy e téren való apostolkodása még Ruskinen is túltesz.

Kiindul a Begas Vilmos- császár szobrából, megvádolván a mestert, hogy minden porcikájából az anyag iránti közöny beszél, hogy bronzoroszlányai viaszoroszlánkák jámbor tulajdonságait mutatjuk, hogy a művész nem tudta az agyagmodellt bronz alá megmintázni. Szépen fejti ki az anyag tulajdonságát, árnyékvetését, fényvisszaverését, hogy pl. a bronz szívós, nem törékeny, éles körvonalat adó, élénk ragyogása, hogy a művészi feldolgozás kiesalja a rejtett életet az élettelen anyagból, mely terjed, nyújtózik, hegyesedig, ragyog, összetartja az egészet a legapróbb részekig, szóval életre kél és életet ad az ábrázolásnak.

Kunowski nem bír oly valódi művészt elképzelni, ki ne érezte volna valaha az égető vágyat, életre kelteni a nyers anyagot, ki ne kísérletezett volna papírral, ecsettel, vésővel, tűvel, agyaggal, szobrász-eszközökkel, folyadékokkal; ki ne vizsgált volna sziklát, követ, vasat súlya, tartóssága, hajlékonysága, ellentálló erejére nézve; ki asztalost ne gyötört volna az enyv, pác s a faanyagok kiterjedése és összehúzódása felől tett kérdéseivel; ki fúr, farag, ragaszt, i'est, mázol, szóval ki minden anyagba belekontárkodik, míg lelkében nem érzi a természet-filozofia első csiráit életre kelni és az ősi elemeket tűz, víz, föld és levegőt Thales módjára istcnekül tekintvén képzeletében meg több hozzájuk hasonlót formál.

Majd kikel a modern szédelgés ellen, mely nem hogy az anyag szépségeit hozná felszínre, de hazug mázzal, színes páccal, csinált patinával csalja a világot. A mű-asztalos minden évben más és más tölgyfat talál lel, ahelyett, hogy a tölgyfa igazi szépségét fejtené ki szorgos és szerető munkával. Komikus elkeseredéssel jajdul fel Berliner Strassenreinigung című fejezetében, hogy nem vásárolhatsz Berlinben egy konyhaszekrényt a Medieiek palotájából lopott kagylódíszítmény nélkül, házat sem látsz, melynek faláról rád ne vigyorogna a lélek-nélkül alkalmazott gipszmaszk és bárhol is étkezel, sovány pecsenyédet egy mauresque tündérpalotában vagy második Wartburgban kell elköltened. És mindaddig nem lesz igazi művészete a németnek, míg reszelővel le nem vakarják a házak falát, a szobák tapétáját, el nem égetik a függönyöket és bútort; kirakatot, árúraktári nem dezin-liciálnak óriási máglyát rakva a sok léha cifraságból és míg a becsületes német nép be nem vallja ország-világ előtt, hogy három évtized alatt nem vált, mert nem is válhatott igazi művésznéppé.

Utolsó öt fejezetét a világosság, megvilágítás problémájának szenteli. Itt önti ki szubjektív érzéseit, mélabúsan sóhajtván fel: «Mily egyedül érzem magamat az előre megálmodott világomban.). De e világ, melyei oldalnyi hosz-szűságú mondatokban ír le, oly zavaros, oly transcen-dentális, hogy csak az erre külön trainirozott ész képes őt oda követni.

Renaissance und Moderne, írta Quidam. Pester Journal márc. 20.
Gróf Nákó Kálmánné művészi hagyatéka. Esti Újság maré. 20.
Ugyanarról, összes napilapok márc. 21.
Ugyanarról, hetilapok marc. 25.
Vaszary János kiállítása. Magyar Szó (Lakos Alfréd) márc. 25; Független Magyarország (Rottenbiller Ödön) márc. 25; Egyetértés (Dr. Bárdos Arthur) márc. 25:
Pester Journal (d—r) márc. 25; Pesti Napló (Gerő Ödön) márc. 25; Pesti Hírlap (K. K. L.) márc. 25; Budapesti Napló (RózsaMiklós) márc. 25; Budapesti Hírlap (Malonyay Dezső) márc. 25; Az Újság (Yartin) márc. 25; Magyar Nemzet (L. B.) márc. 25; Magyar Hírlap, márc. 25 ; Alkotmány (Kürthy György) márc. 25; Ország (Fülep Lajos) márc. 25; Magyarország márc. 25; Fester Lloyd (Max Ruttkay-Rothauser) ápr. 12.
Vaszary-kiállítás. A Hét (m.), Új Idők (Lyka Károly), Vasárnapi Újság — ápr. 1.
Carriére. Napilapok márc. 29; hetilapok ápr. l és 8.
Bihari Sándor. Napilapok márc. 29; hetilapok ápr. l és 8.
Még egyszer secessio. Irta Marcus. Magyar Szemle 15. sz.
Zichy István képei. Napilapok ápr. 5.
Nákó-kiállítás. írta Nyári Sándor. Neue Freie Presse máj. 2.
Kollektív-kiállítások (Budapesti levél), írta L. B. Kunst für Alle Jún. 1.
Párisi levél. Irta Szenes Fülöp. Pesti Hírlap máj. 27.
A berlini "Secessio". írta Róbert Jenő. Az Újság jún. 6.
Wellmann Róbert. írtaKún József. Szegedi Napló ápr. 8_
Székely Bertalan tanítása, írta Tardos Krenner Viktor. Rajzoktatás IX. évf. 3. sz.
Régi klasszikus festők műveinek vizsgálata mikroszkóppal, írta —ogy. Uránia, május.

Veres Pálné szobra, Hét, május 6.
Szent István szobra. Napilapok május 22; Magyar Hírlap (Mansziányi Dezső dr.), Új Idők (Lyka Károly) május 27.
Nino Pisano Madonnája a Nemzeti Múzeumban, írta Éber László.
Archaeologiai Értesítő, Új folyam XXVI. 2.
Telcs Edénél. Jövendő (r. a.) május 20.

A Halászbástya, írta Marco, Hét, máj. 27. A velencei Sz. Márk torony bedőléséről és újjáépítéséről, írta Jámbor Lajos. Magyar Építőművészek Szövetsége IV. 4.
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagypályázata (Jónás Zsigmond, Villányi János, Müller Miksa pályaművei) Magyar Pályázatok IV. 3.

Exlibris-kiállítás. Napilapok, május 20.
Könyvjegy, kanál és egyéb holmi. Irta d. Új Idők jún. 3.
Hephaistos visszatérése. (Festett görög harangkráter a Louvreban). írta dr. Hekler Antal. Archaeologiai Értesítő. Új folyam XXVI. 2.
A nagybányai ékszerlelet, írta Mihalik József u. o.
Karolingkori kard. írta Nagy Géza u. o.
Üveggyártás és fegyvergyártás a XVI. században. Irta Nemény Lajos u. o.
Az esztergomi lipsanothekáról. írta Gyulai Rudolf u. o.
Somorjay Dániel, írta Kemény Lajos u. o.

A lángész természetrajza. (Diner Dénes József Leonardo Da Vincijéről.) írta Rózsa Miklós, Budapesti Napló, márc. 30.
Tavaszi tárlat. Pesti Napló (Gerő Ödön) márc. 31 ; Budapesti Napló (Rózsa Miklós) márc. 31 ; Alkotmány (Kürthy György) márc. 31, április 5 és 21 ; Magyar Szó (Lakos Alfréd) márc. 31 ; Független Magyarország (Rottenbiller Ödön) márc. 31 ; P^gyetértés (dr. Bárdos Arthur) márc. 31; Pester Journal (d—r.) márc 31; Pesti Hírlap (K. K. L.) márc. 31 ; Budapesti Hírlap (Malonyay Dezső márc. 31 ; Az Újság (Yartin) márc. 31 és április 15; Magyar Nemzet (L. B.) március 31; Magyar Hírlap március 31 ; Ország (Fülep Lajos) március 31 ; Magyarország (Z—a) márc. 31 ; Pester Lloyd (Max Ruttkay-Rothauser) márc. 31 és április 20; Hét (m.) április 8 ; Új Idők (Lyka Károly) április 8 ; Vasárnapi Újság, április 8 és 15 ; Jövendő (L. B. dr.) máj. 15. Magyar Szemle (Fra Filippo) április 5.
A közönség és a művészi látás. Irta Piaidus, Politikai Hetiszemle, ápr. 12.
Grafikai kiállítás. Napilapok ápr. 29.
Nevető esztétika, írta Fieber Henrik. Magyar Szemle ápr. 19.
Művásár. Irta Koppány. A Hét máj. 6.
Grafika. A Hét máj. 6.
A török művészet. Magyar Szemle máj. 17.
A római Sancta Sanctorum-kápolna kincsei. Alkotmány jún. 1.
Es ist erreicht, írta —m. A Hét jún. 3.
Fordulat a rajzoktatás terén, írta Szegedy-Maszák Hugó. Budapesti Szemle 352. sz.
Berzeviczy Albert; A Cinquecento festészete és szob-rászata. (Bírálat, írta i. m. U. o.)
Berzeviczy Albert nyílt levele a szerkesztőhöz a fenti bírálat tárgyában; i. m. bíráló válasza. Bp. Szemle 353. sz.
A rajztanításról, írta Nagy Sándor. Rajzoktatás IX. évf. 3. sz.
Fővárosi modern rajztanítás, írta Kovách Géza. U. o.
A groteszk. Ruskin "Velence kövei" című könyvéből kivonatolta Lányi Ernő. U. o.
Adatok hazai rajzoktatásunk történetéhez, írta Schau-schek Árpád. U. o.
Művészet és kenyér, írta dr. Némcthy Gyula. Tiszántúl, márc. 27 és 28.
Könyvismertetés. Szepesvármcgye művészeti emlékei
II. írta Divald Kornél. Isin. Éber László. Archaeologiai Értesítő. Új folyam XXVI. 2.
Könyvismertetés. A művészetek története a legrégibb időktől a XIX. század végéig. I. Az ókor művészete, írta Sebestyén Gyula. Isin. dr. Márton Lajos. U. o. ;
III. rész. Kuzsinszky Bálint. Magyarország emlékszerű maradványai a római korból. Isin. Finály Gábor. U. o.