AZ ORSZÁGOS MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT FELSŐMAGYARORSZÁGI VÁNDORKIÁLLÍTÁSA, melynek messzire kiható jelentőségéről a "Művészet" egyik legutóbbi számában már megemlékeztünk, szeptember hó 20-ikán a legkedvezőbb auspiciumok közt nyílt meg Egerben. A kiállítást Samassa József dr. egri bíboros érsek s nagyszámú közönség jelenlétében Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg, ezzel is igazolni akarván a kultusz-kormánynak a társulat hazafias törekvéseivel való teljes szolidaritását. A kiállítás anyagának minden eddigi vidéki tárlatát meghaladó színvonala, a miniszter személyes megjelenése és úgy a miniszternek, mint a bíboros érseknek, a kiállítás fővédőjének az érseki díszebéden elhangzott magasan szárnyaló beszédei ezt a megnyitást a magyar kultúra pirosbetűs ünnepnapjává emelték, és a társulat ama nagyszabású akciójának, mely a képzőművészeti kultúra decentralizációját írta zászlajára, gyönyörű perspektíváját nyitották meg a lélekemelő ünnepség résztvevői előtt.

Mikor e sorokat írjuk, a vándorkiállításnak a megnyitás óta kétszer fölfrissített anyaga Kassát is megjárta és immár a negyedik állomáson, Eperjesen gyönyörködteti a közönséget, mely mindhárom városban minden várakozást felülmúló szeretettel és érdeklődéssel karolta föl a tárlat ügyét, aminek legékesebben szóló bizonyítéka a kiállításnak alább közlendő rövid statisztikája.

Egerben a kiállítás két hétig volt nyitva s ezalatt az idő alatt a fizető látogatók száma 4089 volt, elkelt összesen 499 képes tárgymutató és 836 darab sorsjegy. A kiállított művek közül pedig 18,135 korona értékű 32 műnek akadt vásárlója.

Miskolcon a tárlat ugyancsak 14 napos tartama alatt a fizető látogatók száma 4719 volt, elkelt 500 tárgymutató és 850 darab sorsjegy, a tárlat anyagából pedig a közönség 9525 korona értékben 24 művet vásárolt magának.

Kassán 18 nap alatt a fizető látogatók száma 2835 volt, elkelt 498 tárgymutató 228 sorsjegy és 6875 korona értékben 13 műtárgy.

A kiállítások eredményét összegezve, azt látjuk, hogy a fizető látogatók száma a három városban 11643, az eladott tárgymutatók száma 1497, a sorsjegyeké pedig 1908 volt, vásárlások révén pedig 69 mű vételára fejében 34,535 korona jutott a magyar művészeknek.

Eperjesről még nem állanak rendelkezésünkre adatok, de az eddigi eredmények alapján azt hisz-szük, nem túlozunk, ha a kontemplált hat illetve hét városban a kiállítás eredményét 25,000 fizető látogatóban, 3000 tárgymutatóban, 4000 sorsjegyben és legalább 60,000 korona vásárlásban irányozzuk elő.

Ez mindenesetre olyan eredmény, mely már számbelileg is szinte példátlanul áll a magyarországi vidéki kiállítások történetében. De ennek a számottevő eredménynek még sokkal nagyobb jelentőséget kölcsönöz az a tapasztalat, hogy ezúttal a vásárló közönség nem az igénytelenebb, apró művek közt forgácsolta szét anyagi erejét, hanem számos nagyobbértékű művet is magához váltott, és egyebek közt több olyan művésznek a nevét is honorálta, akik a budapesti kiállításokon, mint a modern irány képviselői, eddig nem sok eredménynyel küzdöttek a közönség elösmeréseért.

Mindezeket egybevetve, azt hisszük, hogy az "Országos Magyar Képzőművészeti Társulat"-nak ez az első ezirányú vállalkozása olyan sikerrel kecsegtet, mely to,vábbi kitartó és nemes munkára fogja sarkalni a társulat vezetőségét és rövid időn belül a vándortárlatok rendszerének az ország egész területéré leendő kiterjesztéséhez fog vezetni.

A vállalkozás erkölcsi sikerét legjobban bizonyítja egyrészről az, hogy a társulat tagjainak a száma a kiállítás első két állomásán, éppen a kiállítás révén több százzal szaporodott, másrészről pedig az, hogy időközben Debrecen városa is lépéseket tett aziránt, hogy a kiállítás anyagát megszerezze, úgy hogy a kiállítás anyaga Sátoralja-Újhelyről előbb Debrecenbe fog menni s csak onnan Gyöngyösre, ahol a tárlat 1907 jan. hó 15-én zárul. Amikor a vándorkiállítás eme minden várakozást meghaladó sikeréről beszámolunk, nem mulaszthatjuk el, hogy a legnagyobb elismerés hangján meg ne emlékezzünk Balogh Bertalanról, a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület érdemes főtitkáráról és a vándortárlatnak a társulat által megbízott igazgatójáról, aki törhetetlen lelkesedésével, pihenést nem ismerő munkabírásával és mindenre kiterjedő éber körültekintésével a nagyfontosságú kulturális akciót az előkészítés szövevényes labirinthusából a diadal útjára kivezette és az annak idején általa megpendített eszmét a társulat hathatós támogatásával megvalósította. (—)

A nagyváradi Fekete Sas szálloda pályaterveire hirdetett pályázaton első díjat kapott Komor Marcell és Jakab Dezső, másodikat Habicht Károly és Tőry Emil budapesti építészek.

A pozsonyi vigadó tervpályázatán az első díjat Komor Jakab, a második díjat Meszner Sebestyén nyerte. Megvételre ajánltatott Jónás &Dávid Zsigmond és Láng Adolf terve. A bírálók összesen 18 tervet bíráltak el.

A Szent Imre kollégium tervezésére megtartott szűkebb körű pályázaton az első díjat, l 500 koronát Aigner Sándor a második, 1000 koronát Tőry Emil, a harmadikat, 600 koronát, Hofhauser Antal nyerte el. 400—400 koronáért megvételre ajánlotta a bizottság Orth Ambrus, Somló Emil és Gyalus László tervét.

A deési év. ref. templom terveire kiírt pályázaton 16 mű közül a 600 koronás első díjat Dob-rovszky József István, a 300 koronás második díjat Tóásó Pál kapta.

A besztercebányai g. kat. bérház-pályázaton 9 mű közül az 500 koronás első díjat Schiller Jenő, a a 200 koronás második díjat Alapák György kapta, juri megvételre ajánlotta Dvoracsek Lajos pályaművét

Gróí Apponyi Albert kultuszminiszter az Országos Képzőművészeti tanács javaslatára Szlányi Lajos és Nyilassy Sándor festőművészeknek adományozta az Andrássy-féle négyezerkétszáz koronás ösztöndíjakat.

Az Éremkedvelők Egyesületének plakett-pályázatán a százötven koronás második díjat Betlen Gyula kapta. Az első díjat nem adták ki.

A kereskedelmi miniszter iparművészeti érmének pályázatán, amelyet az Iparművészeti Társulat írt ki, a kétezer koronás első díjat Berán Lajos nyerte.

A belényesi községi vendéglő terveire hirdetett pályázaton a beérkezett 14 pályaterv közül az első díjat Román Miklós terve, a második díjat Pap Gyula és Szabolcs Ferenc terve kapta.

A nagyszebeni köztemetői építkezések homlokzatterveire hirdetett pályázaton az első díjat Schiller Jenő, a második díjat Fenyves Károly kapta, megvételre ajánlották Hoffmann József tervét.

ARCKÉPTANULMÁNY
KOPPENÉ SZEGFY ERZSI RAJZA

CSÓK ISTVÁN Sokác lányok című rajzát közöljük másik műmellékletünkön. Eredetije szénrajz.

SOKÁC LEÁNYOK
CSÓK ISTVÁN RAJZA

LAKATOS ARTÚR rajzolta a 353-ik és 417-ik oldal fejlécét.

BIHARI SÁNDOR festményei közül egy sorozatot közlünk a 357., 360., 361., 364., 365-ik oldalon a Könyves Kálmán műkiadó társulat jogosításával.

KACZIÁNY ÖDÖN rajzolta a 366-ik oldal fejlécét.

FÉNYES ADOLF Fasor című szénrajzát reprodukáljuk a 372-ik oldalon.

FASOR
FÉNYES ADOLF RAJZA

VADASZ MIKLÓS tanulmányrajzát közöljük a 373-ik lapon.

TANULMÁNY
VADÁSZ MIKLÓS RAJZA

JÓZSA KÁROLY Öreg ember című eredeti fametszetét közöljük a 376-ik oldalon.

ÖREG EMBER
JÓZSA KÁROLY FAMETSZETE

KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ Est az erdőben című pasztelljét közöljük a 377-ik oldalon.

EST AZ ERDŐBEN
KÉZDI KOVÁCS LÁSZLÓ PASZTELLJE

MUHITS SÁNDOR rajzolta a 379-ik oldal fejlécét.

ZICH FERENC Liget című rajzát közöljük a 380-ik lapon.

LIGET
ZICH FERENC RAJZA

PÓLYA TIBOR Sztrájk című rajzát közöljük a 3 8 t-ik lapon.

SZTRÁJK
PÓLYA TIBOR RAJZA

RÁTH ANNA Munka című rajzát közöljük a 384-ik lapon.

MUNKA
RÁTH ANNA RAJZA

SOMOGYI STÁGL REZSŐ síremlékművét közöljük a 389-iK lapon.

SÍREMLÉK
SOMOGYI STÁGL REZSŐ MŰVE

WESSELY VILMOS rajzolta a 390-ik oldal záródíszét.

FALUS ELEK rajzolta a 391-ik oldal fejlécét.

BRÜSSZELI LEVÉL. Fromentin könyvének megjelenése óta, mely különösen a Brüsszelben és Antwerpenben lévő Rubens és Van Dyck képeket fedezi fel számunkra újra, élvezni vágytam azokat a műremekeket ott a helyszínén is, hogy közvetlen benyomást nyerjek a belga művészek e két nagyságáról. Ha összehasonlítjuk Taine könyvét, melyet a németalföldi művészetről írt, a Fromentin könyvével, úgy azt tapasztaljuk, hogy míg Taineban a nagy kulturfilozófust élvezzük, aki mesteri módon jellemzi az illető kor szokásait és erkölcseit, addig Fromentin, a festő és író, a művészi momentumot ecseteli és írja le remekül, úgy hogy e két mű áttanulmányozása után valódi műélvezet végignézni az eredeti műveket.

Ezúttal azonban egy honfitársunkról akarok megemlékezni, akivel Brüsszelben összehozott a véletlen. Stagel Somogyi Rezső, szobrász ez, akit már idehaza is eléggé ösmertem és becsültem, de immár öt éve, hogy teljesen eltűnt a magyar művészkörökből. Három éve, hogy Brüsszelben tartózkodik s hogy e rövid idő alatt a magyar névnek milyen jó hírnevet szerzett, bizonyítják az alábbi adatok is.

Amint tudjuk, a belga szobrászatot az utóbbi évtizedben egy sor világhírű szobrász tette vonzóvá a fiatal szobrásznemzedékre nézve: Meunier, Van der Stappen, Lambeaux stb. Ezek művészete vonzotta Stagel Somogyi Rezsőt is a brüsszeli akadémiára.

Ez a fiatal művész tanulmányait Nagybányán kezdte meg a Hollósy-féle iskolában, ahonnan Münchenbe ment két éve, majd pedig Brüsszelbe került "az akadémiára, ahol már két esztendeje Van der Stappennek, a kitűnő mesternek egyik legelső tanítványa.

Tehetségét és szorgalmát dicséri az, hogy a nemrég elhalt Dillens akadémiai szobrász-tanár síremlékére kiírt pályázat első díját ő nyerte el, mégis bízták annak kivitelével és művét megvásárolták az akadémia részére.

Tavaly pedig elnyerte az akadémia nagy aranyérmét is, melyet Brüsszel polgármestere De Mot adott át neki nagy ünnepély keretében.

Hogy ennek a fiatal művésznek erről a sikeréről eddig nem hallottunk, legjobban bizonyítja az, hogy tisztán művészetének él, nem törődve semmi mással; ha tehát ez alkalommal megemlékezünk róla, ezzel csak a tehetséges, törekvő fiatal magyar művész becsvágyát akarjuk fokozni. A mellékelt képen bemutatjuk Stagel Somogyi Rezsőnek díjat nyert művét is, oly fényképben, amely a síremlék nagy mintájáról készült Brüsszelben. A reprodukció fölöslegessé teszi a szép mű behatóbb leirását.

LOCHBICHLER festőről, kinek nevét némelykor Lohbiller-nek és Lochbiller-nek is írták, Szana Tamás is megemlékezik az 1804-ben Ürményi Anna rendeletére festett Révai Miklós képe nyomán. De e képről, ennek értékéről nincsen megjegyzése. Azért nem lesz érdektelen itt felemlíteni, hogy Kazinczy Horvát Istvánhoz írt levelében úgy véli, (1815. szeptember 24-én) hogy célszerű volna, ha Donát, az ismert festő újra festené Révait és "a vékonytestű ember képéből vegye le azt a sartosságot, mellyet mindenik orczája, de kivált a jobbik mutat. Az ő húsa nem zömök volt, hanem nyálkás inkább s a kép éppen ellenkezőt mutat." Különben Kazinczy Baróczy Sándorról írt életrajzában Lochbichler-nek még egy eddig kevésbbé ismert képéről is van szó. A pesti lutheránus egyháznak Schwandtner tanár ugyanis azt ajánlá, hogy a Pollák Mihály által épített temploma oltárára festetné meg Raphael Transfiguracióját. A zegyház tanácsa ez eszmét elfogadta és Lochbichlert bízta meg a festmény másolásával.

-198.

NEU-DACHAU: Ludwig Dill, Adolf Hölzel, Arthur Langhammer, írta: Arthur Roessler. A Knackfuss által szerkesztett Künstler-Monographien 78-dik kötete. 165 1.

Megint egy német munka, melynek olvasása közben oly nagy gyönyörrel gondolunk a gall espritre. Mily művészettel tudja a szerző témáját elnyújtani a végtelenségig, bámulatos szóbőséggel variálva mondandóját. Pedig sok érdekes mondanivalója, van és ha elszántan keresztül törtetünk e betűhegyen, megszeretjük a három dachaui mestert és körülbelül tisztában vagyunk a német festészet ez újabb irányával.

Dachau, a német Barbizon, vagy mondjuk inkább a német Szolnok München közelében fekvő lapos, mocsaras vidékű városka, melynek rejtett szépségeihez csak egy Dill rajongó természetszeretete és végtelenül érzékeny művészszeme tudott hozzáférkőzni.

A fekete lápot ezüst csíkokban szeli át a számtalan csatorna, hellyel közzel mocsárrá szélesülve; lilásbarna hangamezők váltakoznak zöld rétekkel; az Amper partját szegélyező nedves fűz és ezüstös héjú nyír csipkés lombja fölött lomha felhők úsznak az égen. A levegő sűrű, párákkal telt, mint Hollandia síkságán és e természeti sajátságok adják meg azt az ezüstösen fátyolo-zott színskálát, mely a dachaui mesterek képeit jellemzi. Klasszikusan mondja Taine, hogy míg száraz levegőjű vidéken a vonal uralkodik: nedves, párás levegőben az alakok körvonalai elmosódnak és a legelésző tehén, kaszáló paraszt, fa és bokor csak színfoltnak látszik.

Ide menekült a 90-es években előbb Hölzel, majd Dill, végül maguk után vonják Langhammert is, tanítványok veszik őket körül, kiknek azonban a mi Strobentzünket kivéve, nevét sem említi föl.

Pompás illustrációkban adja Dill ifjúkori velenczei és chioggiai képeit, melyek ugyancsak elütnek a szokott velenczei sablontól. Sötét, komoly hangulatuk és széles, darabos ecsetkezelésük igazi németre vallanak, ki délen sem tagadja meg az északi ember természetszemléletét. Bármily sikereket is szerzett neki e genre, nem elégítette ki, kereste a neki való formákat és megtalálta hosszas kutatás után Dachauban, hol 1894 ben telepedett meg, miután 2 évvel előbb megalapította több müncheni festőtársával együtt a Szecessziót. Itt aztán «megfesti képein a sötét halmokat, amint puha hullámokban vonulnak a láthatáron végig, a fák koronái éles. fekete körvonalakban rajzolódnak le az acélkék égen, vagy midőn ragyogó, tiszta időben a láp fölött oly csudás világosság fénylik, mintha selymes csipkefátyol borítaná be a mindenséget, a mozdulatlan csendben légy se dong, kerék se nyikorog, kiáltás sem hallszik, szinte hallani véljük a perceket, amint az örökkévalóság óceánjába leperegnek».

Hölzel fejlődési menete sokban hasonlít Dilléhez. Ő ugyan genrefestéssel kezdte és szorgosan kidolgozott sakkjátszója, imádkozó nője, öreg ura sörös kancsóval nagy tetszést arattak, míg egy párisi útján, melyet Strobentz és Langhammer társaságában tett meg, Manet és Monet képei meg nem babonázzák. Egész valóját felkavarja az impresszionisták új festési módja és addig dolgozik, addig próbálkozik, míg neki is sikerül a probléma megoldása. Nyár derekán, a déli órákban kiül egy fehérre meszelt fal elé, odaállít egy fehér ruhás modellt és a perzselő napsugarak fehéres fényében fest óraszámra, míg elkáprázva és csaknem megsülve, kiesik az ecset a kezéből. Nem törődve azzal sem, hogy képeit következetesen visszautasítják, halad tántoríthatlanul a maga útján és mikor barátai felbíztatják ellene még nejét is, gyors elhatározással szakít mindennel és mindenkivel és 1888-ban kiköltözik Dachauba.

Míg Hölzel Monetra esküdött, addig Langhammert Bastien-Lepage modora ejtette meg. Az eladdig keresett rajzoló, ki meséskönyvet és Fliegende Blättert illusztrál, most feltalálja önmagát, kivonul Dachauba és figurális képein ugyanolyan felfogásnak hódol, mint Miilet és Segantini. Ő előtte a paraszt nem mint ivó és verekedő, mint durva és komikus alak szerepel, de mint a kérges tenyerű nehézkes járású, komoly szűkszavú földgyenneke; ki bút, örömet szótlanul visel és csak dolgozik, dolgozik.

Eletének utolsó pár évében (csak 47 évet élt) emelkedett Langhammer művészete tetőpontjára. A thema, a motívum nem számít előtte többé, a festői kezelésre alapít mindent. Csaknem minden képe a fehér színváltozatait mutatja. Az alabastrom viaszos fehérsége, a rózsaszirom meleg fehér tónusa, a selyem gyöngéd szürkés-fehére, az elefántcsont aranyos fehérsége, a tej hűvös fehére a hold ezüstös fehér színe és az opál szivár-ványos fehérje alkotják képeinek alaphangját.

Röviden összegezve Roessler szerint Dachau jelentőségét a modern német festészetben: e művészek támaszkodva az impresszionisták vívmányaira, műveikben a tér harmonikus beosztása, a fény és árnyék, valamint a színek egyszerű, természetes beosztása által igyekeznek a természetben mindig uralkodó harmóniát megközelíteni.

Kacziány Ödön kiállítása. Napilapok szept. 16. Budapesti Napló. Irta Róza Miklós szept 18.
Kacziány Ödön. írta Fieber Henrik. Magyar Szemle szept. 20. (38. sz.); Hét. írta K. Gy.; Vasárnapi Újság szept. 23.
Művészeti krónika, írta Lyka Károly. Új Idők szept. 23.
Telepy Károly (meghalt szept. 30). Napilapok okt. l.
Telepy Károly, írta Max Ruttkay-Rothauser. Pester Lloyd okt. 2.
Bihari-kiállítás. Magyar Hírlap (Bródy Miksa\ Pesti Hirlap (Kézdi-Kovács László), A Polgár (M—r I—ó), Budapesti Napló (Rózsa Miklós), Pesti Napló (—i1, Az Ország (—van), Független Magyarország (dr. Rotten-biller Ödön), Az Újság (Y.), Egyetértés (dr. Bárdos Artúr), Budapester Tagblatt (ós), Magyar Szó (dr. L. B.), Pester Journal, Budapesti Hirlap (md.) okt. 3., Pester Lloyd (Max Ruttkay-Rothauser okt. 9.)
Faragó-Ausstellung. írta N. Berliner Tagblatt okt. 4.
Bihari Sándor, írta Bródy Sándor. Új Idők okt. 7.
Bihari Sándor. Hét okt. 7.
Telepy Károly, írta D. J. Új Idők okt. 7.; Vasárnapi Újság, írta Sz. T. okt. 7.; Hét okt. 7.
Rembrandt (1606—1906). Fromentin Jenő után franciából Berkovits Miklóstól. Budapesti Szemle 358. sz.
Henri de Greux. írta L. H—i. Pester Lloyd okt. 11.

SZOBRÁSZAT

A budapesti Washington-szobor. Vasárnapi Újság szept. 23.
Semmelweiss-szobra. Napilapok okt. 1. és 2.
A kopenhágeni Carlsberg Glyptothek, írta Csermelyi Sándor. Egyetemes Philologiai Közlöny 1906 március.
Monete e medagli. írta Ugo Ojetti (a milánói magyar kiállítás érmeiről és plaqOéttejáról). Corrierre della Sera äug. 18.
A Meunier-kiállítás. írta Yartin József. Az Újság okt. 11.
Munkácsy-emlék-pályázat. okt. 14. Magyar Hirlap (Jób Dániel), Az Újság (Yartin), Pester Lloyd (Max Ruttkay-Rothauser), Pesti Hirlap (Kezdi Kovács László), Budapesti Napló (Rózsa Miklós).
Munkácsy-szobrok. Magyar Hirlap okt. 16.
Mátrai Lajos. Napilapok okt. 16—17.
Két római császárfej, írta dr. Hekler Antal. Archaeol. Értesítő, u. f. XXVI. 4.

ÉPÍTÉSZET

Plätze im Städtebau, írta dr. ing. Emerich Forbász. Pester Lloyd szept. 12.
Homerosi paloták írta Csengeri János. (Novak Ferdinánd "Homerische Paläste" czímű műve alapján). Egyetemes Philologiai Közlöny 1906 január.
A berlini művészeti tárlatról, írta Lechner Jenő. Építő Ipar 36. 1548. sz.
A pozsonyi vigadó pályatervei (Komor & Jakab, Meszner Sebestyén, Jónás Dávid & Jónás Zsigmond, Förk & Sándy, Gondos & Pollák, Hubert Ferenc, Kaiser Hugo, Lechner Jenő & Lóránd tervei). Magyar Pályázatok. IV. 9.

IPARMŰVÉSZET

Hongrie. A milánói leégett magyar iparművészeti kiállítás ismertetése, írta Zoe Gurbea. L'italie Industriale Artistica. IV. évf. 4. szám.
A szepeshelyi Szent Mihály-oltár. írta dr. Éber László. Archaeologiai Értesítő XXVI. kötet. 3. sz.
La nuova sezione ungherese (L'arte decorativa all' Exposizione di Milano VIII.) II Secolo szept. 29.
Szilassy János. XVIII. századi ötvös, írta Kemény Lajos. Archaeologiai Értesítő, u. f. XXVI. 4.

VEGYES

Die Mailänder Ausstellung der schönen Künste, írta Th. Pester Lloyd szept. 11.
Kroatische Künstler, írta Max Spicer. Pester Lloyd szept. 19.
A vándortárlat megnyitása Egerben. Napilapok szeptember 20.
Vándortárlatok. írta Balog Irma. Alkotmány szept. 20.
Die Kunst auf der Wanderschaft, írta Max Ruttkay-Rothauser. Pester Lloyd szept. 21
Keresztény és nem keresztény művészet, írta Yartin. Az Újság szept. 27.
Vándorló képek. U. o.
Művészeti nevelés az'iskolában. Irta Buzogány Anna. Népmívelés I. évf. 7—8. sz.
Vezérfonal a modern rajzoktatáshoz, írta Györgyi Kálmán. (Szűcs Izsó könyvének ismertetése.) U. o.
A népművészetről. Irta Malonyay Dezső. U. o.
Vándorművészet. Budapesti Hirlap okt. 3.
Museum der schönen Künste. Irta E. G. Pester Lloyd okt. 5.
A párisi Őszi Szalon. Budapesti Hirlap okt. 9.
Művész-tanya, írta gróf Vay Sándor. Pesti Hirlap okt. 14.
Az országos képzőművészeti társaság kassai vándortárlata, írta Hornyay Ödön. Felső-Magyarország (Kassa) okt. 27.
Die Wanderausstellung des Landesvereins bildender Künste, írta Hornyay Ödön. Kaschauer Zeitung okt. 27.