Nyolcadik évfolyam, 1909    |   Második szám    |    p. 132-133.    |   Facsimile
 

 


PAPIRSZELETKÉK

KÖZÖNSÉG

A közönség úgy nézi a műalkotásokat, mint a gyermek a képeket: hogy kissé fölviduljon.

Emile Zola

*

A közönség megtapsolja a tűzijátékot, de a napkeltét soha.

Fridrich Hebbel

*

A közönség akkor érzi magát a legjobban, ha középszerűség szól hozzá.

Oscar Wilde

*

A közönség, mint a koldus, aprópénzhez van szokva és megszeppen, ha a lángész valami nagy pénzzel áll elő.

E. J. Hähnel

*

Mélyen és komolyan gondolkodó embereknek nehéz a soruk a közönséggel szemben.

Goethe

*

Biztosak lehetünk benne, hogy a marhakiállításon a közönség legszívesebben az ötlábú marhát nézi.

Alfred Stevens

*

Mikor a tömegnek szabad a választása, azt választja, ami vele rokon: a közönségeset.

E. J. Hähnel

*

A tömegnek mindig az fog tetszeni, ami a szó korlátolt és rosszul fölfogott értelmében természetes.

Joshua Reynolds

*

A közönség rendszerint csak olyan dolgokban gyönyörködik, amelyek befogadására az idegei már be vannak rendezve.

Carl Justi

*

Szép az, amitől a közönség ösztönszerűen elfordul.

Goncourt

*

A közönség legnagyobb része a szeme helyett az agyával lát, s képzetei inkább az olvasottakból, mint a látottakból alakulnak. Innen van az, hogy manapság a legtöbben hírlapi beszámolók útján végeznek a művészettel.

Otto Knille

*

Úgy látszik, mintha a közönség képtelen volna arra, hogy a jó festést a rossztól megkülönböztesse; pedig nem, nagyon is jól megkülönbözteti a jó festést a rossztól, csak rendszerint a rosszat becsüli többre.

George Moore

*

A nagy és ítélőképesség nélkül való tömeg mindig azt szereti, amitől irtóznia kellene és mindig azt becsmérli, ami a legnagyobb dicséretre volna érdemes, így azután nem csoda, hogy a festés dolgában — annak a művészetnek a dolgában, mely csak kiválasztott szellemeknek adatik meg, — mindig tévúton jár.

Michelangelo

*

A közönségnek az a közmondásos butasága, amellyel egy-egy nagy művészt első föllépésekor félreismer, semmi egyéb, mint az, hogy egy olyan nyelvet, amelyet még nem tanult meg —- nem értett meg.

Max Liebermann

*

A tömeg sokkal inkább becsüli a sikert, mint a képességeket; és igaza van, mert a sikert meg tudja mérni.

Otto Weisz

*

Ha jól vesszük, úgy a festők a vakokból, a zene a süketekből és a költészet a hülyékből él. Természetesen csak olyan vakokról, süketekről és hülyékről van szó, akiknek, ellentétben azokkal a szerencsétlenekkel, akik iránt e fogyatkozásaik révén szánalmat érzünk, érzékeiknek és lelkűknek erről a fogyatékos mivoltáról a legkisebb fogalmuk sincsen. Sőt inkább abban a szilárd meggyőződésben élnek, hogy mindennemű műélvezetnek ezekkel a szükséges föltételeivel a legteljesebb mértékben rendelkeznek. Hogy ezt a hízelgő meggyőződésüket az egész világ színe előtt érvényesítsék, tömegesen látogatják a klasszikus drámák és klasszikus zenedarabok előadását, régi képeket, és mélységes érzelmük révén magasztalt könyveket vásárolnak, szóval: költséget és unalmat nem kímélnek. Ok a tiszteletreméltó közönségnek s az előkelő nemességnek a többsége s az, amit Shakespeare és Beethoven mellett titkon elszenvedtek, minden képzelhető vértanúság gyötrelmeit messze felülmúlja. Még a legállhatatosabb vértanúnak is szabad volt kínozta-tása alatt legalább ordítania, míg ezeknek az áldozatkész és kitartó műbarátoknak csak az az egy van megengedve, hogy gyötrelmeik közben elragadtatásban tűnjenek ki.

Hieronymus Lorm

*

Nagyon is sokat követelünk a közönségtől akkor, amikor azt kívánjuk tőle, hogy azonfelül, hogy művészetet vásárol, még meg is értse.

Johann Rohde

*

A műszerelő közönség a világ legkiszámíthatatlanabb bestiája s egyforma étvággyal zabálja a szecskát meg az ananászt.

Peter v. Cornelius

*

A közönség elégedettsége csak bátorítja a középszerűséget, de meggyalázza és elriasztja a lángészt.

Schiller

*

A nagy tömeg! Becsüljék bár a művészek és aesthetikusok még oly csekélyre a súlyát és higyjék azt. hogy egy megvető ajkmozdulattal elfújhatják, akár a pillét a szent papi öltönyről. Azért ennek a nagy tömegnek az irodalom és művészet iránt való érdeklődését állandóan ébrentartani, ez az egyetlen lehetősége az irodalom és művészet létezésének.

Hieronymus Lorm

*

Ha igazi érzéket és megfontolt ítélőképességet nem tulajdoníthatunk is a nagy közönségnek, bizonyos ösztönt még sem tagadhatunk meg tőle. Ez az ösztön egyes esetekben csütörtököt mondhat és más érzelmek által elfojtható ugyan, de azért nagyban és egészben fejen találja a szöget.

A. F. Seligmann

*

Nem furcsa-e, hogy a közönséget, mely bennünket dicsér, hivatott bírónak tartjuk, de mihelyt ócsárolni kezd, képtelennek mondjuk arra, hogy a szellem alkotásain ítélkezzék.

Georg Christoph Lichtenberg

*

A koszorút, melyet a közönség fon, ő maga tépi széjjel, hogy más formában másnak nyújtsa, aki jobban ért a mulattatáshoz.

Robert Schumann

*

Valamelyest a tömegből valónak kell lenni, hogy az ember általa megértessék.

Jules Breton

*

A nagy közönség végre is mindig annál többet tapsol, minél kevesebbet ért.

Jules Breton

*

A közönség mindig örül, ha szert tett valami jelszóra, mely fölmenti őt a megértés további kényelmetlenségeitől.

Hevesi Lajos

*

Sehol nincs a jelszavaknak olyan ijesztő hatásuk, mint a művészet dolgaiban. Valaki jó hangosan és tolakodóan kiadja, hogy a derék nyáj tisztán meghallja; s egy nap, egyetlen óra leper-gése alatt az ítéletnélküliek közkincsévé lesz. Ez csaknem olyan, mintha valaki a bárányhimlőjét vagy a szamárhurutját bevinné a gyermekek közé. Ruttkai-Rothauser Miksa

*

Amint a tömeg megszűnt érteni, elkezd nevetni.

Emile Zola

*

Aki képtelen arra, hogy a közönséget szükség esetén ignorálja, azt végre is a közönség fogja ignorálni.

E. J. Hähnel

*

Bizonyos dolgokat rá kell erőszakolni a tömegre, bármennyire kapálódzik is ellene.

Friedrich Preller der Ältere

*

Hamis engedékenység az a tömeggel szemben, ha olyan érzelmeket keltünk benne, aminőket akar s nem olyanokat, aminőket kellene, hogy akarjon.

Goethe

*

Aki annak a kutyának, amely Clemens Brentano keserű mondása szerint a Közönség névre hallgat, eleget akar tenni, az előbb-utóbb ott végzi, hogy senkit sem elégít ki.

Alfred Freiherr von Wolzogen

*

Szegény állat az, aki a közönségnek szolgál; elgyötri magát és nincs köszönet benne.

Goethe

*

Az, aki mint az evangéliumi magvető nem képes arra, hogy elvesse a magot anélkül, hogy megkérdezze, mi lesz belőle és hol fog kikelni, egyáltaljában ne foglalkozzék a közönséggel.

Goethe

*

Az egyetlen viszonylat, amelyben az ember, anélkül, hogy megbánná, a közönséggel állhat: a háború.

Schiller

*

A közönség, a közönség! Vajjon milyen rengeteg tökfilkónak kell együttlennie, hogy létrejöjjön a közönség?

Nicolas Chamfort

Közli T. H.
 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003