A KASSAI KÉPIRÓCÉH
A középkor a képírás mesterségét is céhben űzte. A képíró, mint inas állt be a mester műhelyébe; mint legény bujdosott városról-városra, majd letette a remeket, mesterré lett, polgárjogot váltott és műhelyt nyitott. Kassán a képírók, egybeállván az asztalosokkal, esztergályosokkal és kerékgyártókkal, az 1459. évben alkotnak céhet, míg 1476-ban már az ötvösökkel társulnak. Közös pecsétnyomójuk - - ma a Felsőmagyarországi Rákóczy-múzeumban Kassán - -- szól erről; mezejében szent Eligius, az ötvösök őrszentje látható; a rajta levő köriratot: Sigel der Goldschmide in Casscha, a művészpaizs — a képírók címere - - szakítja meg.
Száz évvel azelőtt, hogy a céhnek nyomát találjuk, a város képírói már keresett mesterek. Az 1365. évben Péter leleszi prépost szerződést köt Miklós kassai képíróval, mely szerint ez a leleszi egyház részére négy üvegablakot készít 100 aranyforintért. (Századok 1871. 620. 1.) A városi jegyzőkönyvek az 1395 —1405. évekre eső időre hat képíró emlékét őrizték meg: Miklós (1395—1405), János (1395—1398), Balázs (1397), Lukács (1397—1403), György (1397—1398) és Zsigmond (1404—1405). Az 1419. , év körül Gáspár - - pictor comprobatus de Cassa -a nagyszőllősi egyház részére oltárképet fest a. szathmári mintájára, amint ezt a megrendelő János nagyszőllősi pap óhajtja. Szárnyas oltár volt, mert a szerződésben több tábla kép festéséről van szó. A XV. szazad közepén Bécsben egy kassai származású János nevű képíró él.
Cherubin képíró (1460—1468) keresett Madonnafestő ; hagyatékában négy ily egyforma tárgyú kép találkozott: 4 tafeln, 2 grosse und 2 gemeyne alle unser Frawen byld.
László képíró 1461-ben nyert polgárjogot s ennek: fejében a város részére egy aranyforint erejéig tartozott munkálkodni. Péterről 1462-ben mint néhairól van szó. Kölner János, mint neve mutatja, Kölnből származott Kassára, ahol 1465-ben a polgári jog elnyerésekor, mint jövevénynek - - advena - - egyik jótállója István építőmester, aki bujdosása közben ismerkedett meg a képíróval. Máté (1471 —1472) a háromkirályokat festi s eközben szabója perbe fogván őt, igéri, hogy amint a képet eladja, tartozását megfizeti. A kép talán az egyik kassai kolostor templomába került; a városi jegyzőkönyv szerint ugyanis a három királyról elnevezett oltára volt a domonkosok vagy ferencrendiek kolostorának, más forrásunk szerint a plébánia egyházának is.
A bácsmegyei Szentivánról származó Demeter (1473 — 1489) az 1473. évben váltott polgárjogot Vince asztalosmester jótállása mellett; ugyanez évben Váradi Jakab (1473— 1476) is a város polgára lesz. A bochniai származású Miklós az 1474. évben már kassai lakos s a domonkos szerzet kolostora tájékán lakott, ahol ez időben egész művésztelep volt; a városi jegyzőkönyv 1496-ban róla, mint pictor alias sculptor (képfaragó) emlékezik meg, amiből kitűnik, hogy a képíró képfaragással is foglalkozott. Az 1474-ben említett Mihály (1474—1494) szintén a kolostor mögött lakott; ez évben nyert Péter polonus polgárjogot, valamint Mátyás. A szent Erzsébet egyházfőoltárát (tabula magna) ekkor, az 1474 — 1477. évben állították fel s ez volt az oka, hogy a képírók Kassára sereglenek s itt polgárjogot váltván, a nagy mű elkészítésében segédkeztek. A városi számadáskönyvek szerint az említett években a város 190 forintot költött az oltárra, mely az 1477. évben már készen állt.
Márton képíró 1480-ban említtetik; Orbánról (1483 — 1501) az 1492. évben, mint miniatorról szól adatunk: Vorbot Niclas moler. Am Tag sancti Jacobi hat er verboten ein meszbuch zu Vrban moler.
Alexander képfaragó (1485—1516) az 1496 — 1516. években a városi tanács tagja. Weisz János képfaragó (1491 —1521) a telkibányai és gönczi, ma már elpusztult oltárok mestere volt. Telkibánya városa 1496-ban megalkudott vele 100 frtban egy szárnyas oltár faragására. Az ekkor épülő gönczi templomba is ő állított oltárt; ezt a városi jegyzőkönyv két feljegyzésébői következtetjük. Az 1496. évi feljegyzés ez: Dominus Petrus plebanus de Göntz etc. Notandum, quod idern dominus Petrus expedivit Mathiae Frydrich pellifici ratione domus, quam Johannes Schnyczer alias pictor nominatus comparuit, fi. 5l 1/2, prout hoc praedictus Mathias Frydrich per se coram prudentibus dominis Georgio Gábriel tunc iudice et Johanne Opiczer iurato huius civitatis recognovit. Sabbato ante Valentini. Egy évvel előbb: 1495. Feria tertia ante Na-tivitatis Christi. Syb Balynt of Hanns Schnyczer. das er im zalen soll seyn furlon noch dem als zwischen yn durch gute levvt Vorrichtung gesehen ist. Péter gönczi plébános tehát 1496-ban 51 és 1/2 forintot fizet ki Frydrich Mátyás kassai szűcsmesternek, akinek házát a képfaragó megvette. Az előző évben pedig Syb Bálint perbe fogta Veisz Jánost, hogy megérdemelt fuvardíját meg nem fizette; ez a követelés az oltárnak Kassáról Gönczre való szállításából keletkezett.
Kricker Máté képíró 1493-ban a város polgára lesz. Ambrus képíró (1495—1518) megosztozván sógorával Schnei Elekkel, kötelezi magát, hogy az osztályon felül neki jutott 50 frton megfesti sz. János oltárképét. Simon (1499—1528) szintén keresett mester volt; Miskolcz és Nagymihály egyházai részére oltárképet, a kassai sz. Lénárd kórház részére templomi zászlót festett. Simon az 1519 — 1520. évben a képírók céhmestere. 1501-ben György képfaragóról, 1505—1530 Klein György képíróról van említés. A Krakkóból származó Lőrincz képíró (1504—1512) szintén a szent Lénárd egyház részére fest. 1506—1524-ben Beck Mihály képíró, 1506—1512-ben Venczel de Thiczin s 1507—1553. Jászai Tamás képíró említtetnek.
Wydasy István képfaragó (1507 —1510) a rudóbányai szintén elpusztult oltár faragója volt.
Szaniszló képíró, mint neve is vallja, polák, 1507-ben nyerte el a polgárjogot, a krakkói származású Wlodarsch Lőrincz 1512-ben, Benedek képíró 1514-ben; ez utóbbi 1533-ban még él.
Baböcsai János képíró (1515—1527) Alexander képfaragó veje, az 1515. évben lesz a város polgára. Ő lehetett a szent Erzsébet egyházban levő Mettertia kép mestere, melyet a rajta levő évszám szerint az 1516. évben ajánlt fel Czotman Bertalan gyógyszerész családja az egyháznak. A képen gyógyszerészmozsárból in das növény hajt ki, melynek ágai szentek alakjai körül fonódik. A térdeplő do-nátor mögött sz. Bertalan áll, baljában tartott késén a képíró monogrammja; vele egy sorban sz. Kozma és Dömjén, az orvosok és gyógyszerészek ó'rszentje. A képen Kassa városa, a donátor és neje címere is látható. Czotman háromszor nősült; első neje Svarcz Zsófia 1493-ban meghalt; a második Orsolya "Ambrosii Czigenfuszels cammergrofs of der Rwde" leánya 1498-ban már szintén halott; harmadik neje Margit (1513—1532); az egyik címer tehát a harmadikat illette. A képen levő szenteket a képíró megnevezi s e feliratok magyaros alakja, mint Bartoloneus, Sebestienus, Pongracius, arra vall, hogy festőjük nem volt járatos a latin nyelvben; a tősgyökeres magyar nevű Babocsaiban találjuk meg tehát a kép mesterét; a család magyar voltáról a város németül vezetett jegyzőkönyve is fényesen tanúskodik, melyben képírónk anyósáról, mint "Kathelina asszony"-ról szól. Dr. Éber László szerint a szepesszombati, Divald Kornél szerint pedig a lőcsei sz. Antal s a sze-pesbélai oltárok képei a Mettertia festőjének műhelyéből kerültek ki.
A krakkói származású Tamás képfaragó 1515-ben lesz Kassa polgára s 1520-ban is szó van róla; az erdélyi Hlyéről való János képíró 1520-ban, ugyanez évben Budaméri Simon vált polgárjogot. Kristóf (1521 —1556) a vathai (Borsod várm.) oltárképet 1525-ben s halála évében a város részére hat zászlót festett. Farkas képfaragó (1524—1537) zárja a kassai képíró-céh középkori mestereinek sorát.
KEMÉNY LAJOS
