Nyolcadik évfolyam, 1909    |   Hatodik szám    |    p. 394-395.    |   Facsimile
 

 

PAPIRSZELETKÉK

 

MŰVÉSZETI SZAKOK

Az emberek nagyon is szívesen emelik ki az egyházi képek esztétikai és művészi oldalát, s eközben megfeledkeznek arról a viszonyról, melynek az ilyen alkotások és a már régóta kész és más úton létrejött keresztényi elképzelés és felfogás közt meg kell lenni. A képeket nem az esztétikai szükséglet kedvéért vették fel a templomokba. Ezeknek a dogmatikus oldalát és oktató jellegét nem volna szabad annyira félreismerni. Az egyház minden olyan műalkotásra vonatkozólag, mely Isten országára vonatkozik, egy bizonyos obligát kezelést követel. És kénytelen is, ha nem akarja veszedelemnek kitenni annak az elvnek az egységét, mely az egész egyházi rendszernek alapul szolgál. Az egyház a tipikus-kezelést, ezt az egyszersmindenkorra megállapított irányt és határt nem adhatja fel ; kell, hogy a thémák dogmatikusan orthodox kezelését követelje.

August Reichensperger

*

A történeti festő már magábanvéve ellenmondás, mert a festő csak egyetlen mozzanatot ábrázolhat, a történelem pedig szükségképen az események sorozatából áll......Tehát még a legtökéletesebb történelmi festmény, vagyis az, amely az események közül a legérdekesebbet tárgyalta, és amelyben az ember az azt megelőző és követő eseményeket a legjobban megérti, magában véve mégis csak kincstöredék marad, mely sem a szívet, sem a lelket nem elégíti ki.

Wilh. Heinse

*

A modern történelmi képek csaknem mind abban a dilemmában leiedzenek, hogy a tárgyalt esemény nem a valóságból - - mint a genreképbcn — van merítve, hanem hasból van kiegészítve, másrészről pedig még sincs korlátlan képzelettel megörökítve ; mert a valószínűség követelménye, amellyel itt számolni kell, az észnek és a kritikának oly nagy közreműködését kívánja, mely a képzeletet szabadságának egy részétől feltétlenül megfosztja.

Otto Knille

*

Még egy középszerű festő is, aki a maga korát festette, a jövőre nézve sokkal érdekesebb, mint egy esetleg sokkal tehetségesebb, aki olyan korral foglalkozott, amelyet ő maga közvetlenül nem ismert.

Alfred Stevens

*

A művésznek se joga nincs hozzá, se pedig a lehetősége nincsen meg annak, hogy egy olyan századot ábrázoljon, amelyet nem látott és a maga szemeivel nem tanulmányozott. A régi időkből vett alakok, amelyek modern alkotásokban minduntalan visszatérnek, semmit sem érnek, ezek csak a régészeknek álmai és fantáziái : Caesar, Jézus Krisztus, Nagy Károly, sőt már Napóleon is, eltűnnek a legenda homályában. Az egyetlen történelem, amelyet festhetünk, a modern történelem.

Gustave Courbet

*

Egy jól festett modern arckép százszorta inkább történelmi képe a mi korunknak, mint ezer még oly nagy jelmezes felvonulás, amelyben bizony már senki se hihet.

Anselm Feuerbach

*

Ha én a legszebb müncheni zsákhordót tunikába öltöztetem és megöletem vele Caesart, azért még korántsem alkottam egy Brutust.

Anselm Feuerbach

*

Mikor a jelmezes modellek révén felbukkant történelmi festészet Lessing "Ezzelin" -jében első ütőkártyáját kijátszotta, Schwind a következő bírálatot mondta róla : "Majd én megmagyarázom önnek a képet : Ezzelin börtönben ül ; két szerzetes próbálja őt megtéríteni. Az egyik felismeri, hogy a vén bűnössel szemben minden fáradság hiábavaló, s panaszosan és lemondással elfordul tőle. A másik még remél és folytatja a rábeszélést. De Ezzelin mogorván bámul maga elé és ezt dörmögé: "Hagyjatok békén! Nem látjátok, hogy modellt ülök !"

*

Nem a történelem miatt komponálnak történelmi módon, hanem a történelem az az eszköz, amelynek a segítségével a festő a festőileg nagyot és szépet kifejti...... ez az, amiért olyan fonák pl. az a tanács, hogy iparkodjék az ember hazafias cselekményeket ábrázolni. Mintha bizony azt, ami a hazafiast azzá teszi, ami, az erkölcsit le lehetne rajzolni vagy festeni.

A. W. Schlegel

*

A történeti és allegóriái festészetnek lejebb szállt az árfolyama, mert mindenütt kevés a hivatott erő, amely a régi hírnevének, igazi lényegének, domináló vezérhivatásának érvényt tud szerezni.

Kelety Gusztáv

*

Az allegória az elme játéka.

Eugene Guillaume

*

Egy csendéletben, mely egy tálon sárga citrom mellett ezüstös heringet ábrázol, esetleg több művészet lehet, mint a gondolatoktól legterhesebb történelmi képben.

Otto Knille

*

Mi általánosságban úgy nézzük az állatot, amint egy a mi földünkre tévedt Mars-lakó a mi fogalmaink szerint való embert nézné. Csak a fajokat, a típusokat és a kasztokat látjuk bennük, nem pedig az egyéniségeket. Viszont az, amit én az én állatképeimben ábrázolni próbálok, éppen az egyéniségek. Én állat- arcképeket festek.

Bruno Liljefors

*

Az állatokat ábrázoló képek közt a tehén és a birka mindig nagyobb díjakat nyertek el, mint a ló. Általában szeretik őket, anélkül, hogy tanulmányoznák. A ló csak ott talál hozzáértőkre és bírálókra, ahol a művészetnek vajmi kevés a látnivalója.

Alfréd Stevens

*

Az emberek a lovat nem szeretik annyira, mint a kutyát, mert nem olyan értelmes és kevéssé ragaszkodó. Sőt ez, az intelligens állatok közt a legostobább, és az emlékezőtehetsége, mely kitűnő, sokkal inkább emlékezik a büntetésekre, mint a jó bánásmódra. Meg-megbomlik, rúgással felel a gyöngédségre és maga se tudja, mit érez. De milyen gyönyörűség működtetni ezt a gépezetet ! Csak képzeljük el, hogy lovasának legcsekélyebb mozdulata, a kéz vagy a comb legkisebb akciója, a testnek legcsekélyebb megbillentése tüstént hatással van a ló mozdulataira, s hogy az igazi lovas úgy játszik a lován, mint a zenész a hangszerén. A festőre nézve ez a fénynek és a színnek egész gammáját jelenti. Az a nyugodt vagy izgatott szem, a ruhának rezdülései, és a hullámok, amelyek átsuhannak rajta, ezeknek a vonalaknak a változatossága és kombinációinak a végtelen szépsége, mind olyasmi, ami egy egész életre ad tanulmányozni valót.

Ernst Meissonier

*

Már hogy is lehetne valami ezekből a katona-históriákból ! Gondolja csak meg jól : csak nem azért kell ide meg ide pirosat felraknom, mert nekem kell, hanem mert a képnek kell (mert a kép megkívánja festői szükségességből). Az ilyen fickónak sárga gallért kell festenie, ahol kékre volna szüksége, s amellett vállvonogatva így fog felelni : jól van ez így. Itt tehát, egy művészi alkotásban nem a festői öntudat, hanem a katonai egyenruha-szabályzat a felelős.

Arnold Böcklin

Közli : T. H.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003