Tizedik évfolyam, 1911    |   Ötödik szám    |    p. 229-236.    |    Facsimile
 

 

KRÓNIKA

 

SZÉKELY BERTALAN ES A MAGYAR ÁLLAM.

Eléggé ismeretes, hogy Székely hosszú ideig nehéz szívvel viseltetett a kultuszminisztérium iránt. Honnan keletkezett nála ez a keserű érzés? Ez két okra vezethető vissza. Egyik az, hogy az ő nagy tehetsége egy időn át nem ismertetett fel teljességében és személyében is, majd később az újabb áramlatokkal szemben is, a minisztérium intézkedései keretében háttérbe szorult. Másik ok, hogy egy mű kivitelére vonatkozó tervezete, kellő megítélés hiányában visszautasításra talált, mi a nagy művész önérzetét méltán sérthette. Ámde szándékosság a minisztérium részéről feltétlenül kizártnak tekintendő, miről maga az a tény is tanúskodik, hogy a kormány nem késett nála jeleseinkről arcképeket megrendelni s már az 1869-ben hirdetett pályázat következtében megfestett nagy képet, V. Lászlót 1870-ben 3000 forintért megvásárolta és 1871-ben sietett őt az Orsz. Mintarajztanoda ésRajztanárképezde tanárául meghívni. 1875. évben megvette a kormány ugyancsak 3000 forintért "Thököly búcsúzása atyjától" című művét.

Ezzel a méltánylással azonban, melyben része volt, fájdalmasan esett neki az az elbánás, melyben 1881. évben volt része.

Székely Bertalan az Andrássy-úti régi zeneakadémiai épület hangversenytermében a főfalra alkalmazandó megfelelő tárgyú festmény iránt tervezet benyújtására felhívatván, két vázlatot mutatott be 1881-ben. Bármelyiknek 31 láb széles és 12 láb magas méretben való kiviteléért 4000 forintot kért akár a falon freskó, tempera vagy viaszfestékkel, akár vásznon olajfestéssel.

A minisztérium a vászonra festendő képet találta volna indokoltnak, egyrészt mert a fal nincs előkészítve a freskófestésre, másrészt mert a zeneakadémia nem saját házában van s így, ha költözni fog, a képet el vitetheti.

Ez ügyben, intézkedés tétele előtt a képzőművészeti tanácsot hallgatta meg a miniszter, ki még külön azt a kérdést is intézte a tanácshoz, hogy a vászonra festett olajfestmények nem fognak-e káros hatást gyakorolni a terem most igen jeles akusztikájára?

A tanács válaszában kijelentette, hogy nézete szerint a hangfolyamra tompítólag nem fog hatni az olajfestmények felállítása.

A két vázlat közül a Pulszky Ferenc elnöklete alatt álló tanács a nagyobbikat, a kék hátterűt, melyen nincs holdvilág, hozta javaslatba mint kompozícióban sikerültebbet ; a mozdulatok és alakok élénkebben, könnyedebben vannak gondolva és ábrázolva s az egész csoportozat sikerültebb, kevésbé összetömött képet ad, anélkül, hogy a folytonosság kapcsolata hiányoznék.

Székely tervet készített az országos mintarajztanoda lépcsőházában két fal festői díszítésére és a dekoracionális mellékterekre is.

Azonban semmi intézkedés sem történt - bár, mint írja, a kérdés néhányszor felmerült és biztató ígéreteket hallott -- foganatba vétele felől. 1884-ben tehát azt kérte, hogy fáradsága egészen hiába ne történt légyen, az öt évvel azelőtt a mintarajztanoda és két év előtt a zeneakadémia számára készített vázlatért 300, illetőleg 400 forint honoráriumot kért, mely összegek, ha netalán a tervek valaha még elkészíttetnek, a megalkudott összegből levonandók volnának.

Sajnos, a válasz az volt, hogy a mintarajzta-nodai tervről tudomása sincs a minisztériumnak, a zeneakadémiai pedig nem alkalmas és egyszer s mindenkorra 250 forint utalványoztatott számára.

A szerzői jogról szóló 1848. 16. t.-c. 66. §-a értelmében eleinte a minisztérium a vázlatok korlátlan tulajdonát is akarta kívánni, azonban ettől mégis elállóit, mert világos volt, hogy helytelen a hivatkozás.

Székelyt nagyon elkeserítette az irányában követett eljárás. Hozzájárult ehhez, hogy bizonyos irányzatok, melyeket hazai művészetünk fejlődésére kedvezőknek nem tekintett, lehangolták s magába vonulásra indították, mi azonban az ő művészi tevékenységének hatalmas kifejtését egy általán nem gátolta. Rokonszenvvel ragaszkodott Forster Gyulához, ki előtt sokszor kifejtette nézeteit hazai művészetünk fejlesztésének feltételeiről és ki iparkodott, hogy a monumentális festészet terén nagy tehetségét megbízások útján érvényesíthesse.

Forster Gyula járt közbe Dulánszky Gyula pécsi püspöknél, hogy pécsi székesegyházának művészi kidíszítéséhez magyar festők és szobrászok hívassanak meg. Ebédre hívta meg a pécsi püspököt és Székely, Lotz, Zala és Stróbl művészeket. Az utóbbi távolléte miatt nem jelenhetett meg, de az előbb nevezett három művésszel Dulánszky püspök örömmel egyezett meg a művészi feladat elvállalása iránt.

Pécsett a székesegyház helyreállítási művénél ismerte meg Schmidt Frigyes a magyar művészek nagy tehetségét. Elragadtatással nyilatkozott műveikről és ha előbb ismeri vaia az ő erejüket, akkor nem bízta volna a templom kifestését Andrere és Beckerathra. Sőt Székely Bertalant Németországban szerette volna foglalkoztatni, ami azonban elmaradt.

Székely és Lotz együttes tiszteletdíja a pécsi székesegyházban alkotott festményeikért 36,450 forint volt.

Ezután a koronázó templomban festett falképeket. Ezekért 35,000 forint tiszteletdíjban részesült és az ablakfestményekért 3700 forintban. Midőn Forster Gyulának sikerült a Szentjobb-kápolna helyreállítására - az építési alap teljes kimerülése után - megfelelő javadalmat Vaszary hercegprímás és Császka kalocsi érsek adományából megszerezni, Forster Gyula a kápolnának kifestésére Székelyt kérte fel s honoráriumának 8000 forintnyi összegét a kalocsai érsek fedezte.

A templom ornamentális kifcstésének terve tulajdonképen szintén Székely műve. Ezt Schulek iránti barátságból végezte. De méltányos volt, hogy ezért részére honorárium adassék. Forster javasaltot tett a miniszterhez, ki 6000 forintot engedélyezett. Székely fényes tehetségének az ország koronázó templomában való igénybe vétele bizonyára engesztelékeny hangulatot keltett benne, pedig igen sokáig tartott nála a fájdalmas érzés a mellőztetés miatt.

Forster a 80-as évek végén kérte őt, hogy a vajdahunyadi vár úgynevezett aranyházába, melyben a XV. századból falfestmények maradtak fenn, a falaknak festményekkel kidíszítésére vázlatot készítsen. Hátha sikerülni íog azokat kivitelre juttatni? Székely kijelentette, hogy nem a minisztériumnak, hanem csakis neki készíti a vázlatot, akár kivitelre jut az, akár nem. Elkészültek a kartonok is. Örök kár, hogy azok kivitelét a művész életében foganatosítani nem lehetett. Pedig már kellő módon elő volt készítve az ügy és a mester kiengesztelődve vállalkozott a mű kivitelére 16,000 koronáért valóban csekély honoráriumért, melyből 4000 korona előlegeztetett.

Ámde a kivitelnek anyagi akadályok álltak útjában. A múlt század hetedik tizedének resztaurá-ciója kivetkőztette eredeti jellegéből, méreteiből, sőt részben konstrukciójából is a várat s jelesen az aranyházat is, melynek falait felemelték az eredeti festés felé, melynek felső keretét a ma is meglevő címerek alkotják. Szükségessé vált ez okból a falak leszállítása az eredeti méretre, a rosszul resztauráit s beszakadással fenyegető mennyezet, tetőszerkezet megújítása, mely munkálatok a vezető építész buzgósága és törekvése ellenére is kényszerű halasztást szenvedtek, úgy hogy a már nagybeteg művész - ki iránt a kultuszminisztérium a rajztanárképző intézet, majd a festőmesteriskola igazgatójává kineveztetés által kifejezni kívánta az ő elismerését - nem érhette meg művének befejezését.

Szükségesnek láttuk elmondani ezeket. A nagy mester látta, érezte, tudta, hogy bizonyos ideig tartó nem is szándékos mellőzést jóvá akarták tenni, igaz, őszinte elismerésével annak, mit az ő nagy tehetsége, bámulatos munkássága a hazai művészet érdekében kifejtett.

- o -

 

A KIRÁLY MŰVÉSZETI DÍJA. A király az Országos Képzőművészeti Társulat fennállásának félszázados jubileuma alkalmából jubileumi díjat alapított magyar művészek számára, amiről a hivatalos lap a következő királyi kéziratot közölte:

"Kedves Zichy gróf! Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a folyó évben töltvén be fennállásának ötvenedik évét, elhatároztam, hogy ezen jubileum emlékére és a magyar képzőművészet iránti érdeklődésem, valamint a nevezett társulat működése feletti elismerésem kifejezéséül egy, öt-öt évenként esedékes, ötezer koronás jubileumi díjat alapítok, mely tanulmányúti célokra szolgáljon.

Ezen díjat arra kiválóan érdemes magyar festő-, szobrász- vagy építőművészeknek szántam.

Felhívom Önt, hogy ezen díj alapítására és adományozásának módozataira vonatkozóan Hozzám részletes előterjesztést tegyen.

Kelt Budapesten, 1911 február 25-én. Ferenc József s. k.

Zichy János gróf s. k."

Itt jegyezzük fel azt is, hogy a bécsi Képzőművészeti Társulat is ez évben jubilált s abban a jubileumban is résztvett az uralkodó egy 100,000 koronás alapítvánnyal.

 

MAGYAR MŰVÉSZ ARCKÉPCSARNOK. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter gróf Andrássy Gyulához, mint az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnökéhez a következő átiratot intézte:

Az Országos Magyar Képzőművészett Társulat a folyó évben éri el fennállásának ötvenedik évét. A Társulat félszázados működésének ez a nevezetes évfordulója az egész magyar művészet ünnepe s a jubileumi év méltó alkalom arra, hogy a Társulatot a letűnt évtizedek alatt teljesített nagyfontosságú, a magyar művészet tekintélyét megteremő sikerdús munkájáért minden oldalról hálaelismerés érje. A társulat valóban büszke lehet arra az eredményre, melyet fennállása óta a művészeti nevelés céltudatos irányításában, a művészetre való buzdításban, a művészet istápolásában, megismertetésében és jutalmazásában elért.

Mindezekért a Társulatot részemről is a legmelegebb elismerés és köszönet illeti. Midőn ennek kifejezést adok, tisztelettel kérném Nagyméltóságodat, hogy elismerésemről és köszönetemről a bölcs elnöklete alatt lévő társulatot értesíteni mél-tóztassék, egyúttal van szerencsém nagybecsű tudomására hozni, hogy a jubileumi év alkalmából hazai művészettörténetünknek ezt a jelentős eredményét maradandó emlék alakjában is meg kívánom örökíteni. Nevezetesen egy Magyar Művész Arcképcsarnok létesítését határoztam el, melyben az alább felsorolt kategóriákba tartozó hazai művészeink arcképeit s illetőleg mellszobrait helyeztetném el s így azoknak emléke mintegy pantheon-szerűen is megörökíttetnék. E Művész Emlékcsarnokot kizárólag magyar festőművészek, szobrász- és építőművészek emlékének szentelem s abban megörökítést találnának:

1. azon már elhalt és még élő művészek, akik az állami nagy aranyérem tulajdonosai. Ezeknek az arképe kerülne az arcképcsarnokba ;

2. mindazon művészek, akik az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain 25 év óta, ha nem is minden évben, résztvettek. Ezek szintén igényt tarthatnak arra, hogy arcképük az emlékcsarnokban elhelyeztessék ; - - és végül

3. mindazon elhalt művészek, akiket az emlékcsarnokba való felvételre a vallás- és közoktatásügyi miniszter érdemeseknek tart. Az ezen kategóriákba eső művészek emlékének megörökítése történhetik arcképben vagy mellszoborban ; e tekintetben a döntés jogát magamnak óhajtom fenntartani.

Az arcképek művészi kivitelű olajfestmények lesznek, a mellszobrok anyaga fehér márvány vagy bronz. A szobrok minőségére nézve is magam kívánok dönteni.

Az Emlékcsarnokban elhelyezendő képek készítőit a beküldött és elfogadott képért 1000-1000 korona tiszteletdíjban szándékozom részesíteni. A szobrok díjazása külön alku tárgya.

Ezen Magyar Művész-Emlékcsarnok tervét az Orsz. Magyar Szépművészeti Múzeumnak e célra legalkalmasabb valamelyik csarnokának (esetleg halljának) igénybevételével szándékozom megvalósítani s egyidejűleg felkérem a nevezett múzeum igazgatóját megfelelő javaslat tételére.

Van szerencsém Nagyméltóságodat tisztelettel felkérni, hogy ebbéli szándékaimat tudomásul venni s az ügyre vonatkozó netáni nagybecsű észrevételeit velem mielőbb közölni méltóztassék.

Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Gróf Zichy János.

 

KITÜNTETÉS. 0ppel Magda "Birsalmák" című vízfestménye nyerte el a Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán a Harkányi-díjat.

 

FALUS ELEK rajzolta a 197. oldal fejlécét.

HAZAY ALADÁR rajzolta a 207., 227. oldal fejlécét.

NAGY LÁZÁR rajzolta a 214. oldal fejlécét. GÖTZ B. ERNŐ rajzolta a 229. oldal fejlécét.

NÁDLER RÓBERT "Vasárnap délután" című festményét a Könyves Kálmán r.-t. jogosításával közöljük.

 

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

 

ZÜLLICH RUDOLF szobrászról bővebben írt a Budapesti Hírlap és a Családi Lapok 1855 - 1857-ig terjedő időkben. E források szerint Züllich 1855-ben érkezett vissza Rómából, hol 15 évig tartózkodott. A Budapesti Hirlap azt írja 1855-ben: "Nemzeti múzeumunk két szép műdarabot bír Züllichtől, fehér márványból vésve, egyik Madonna, a másik Juno. Most különösen azon körülménynél fogva kívánom a t. c. közönség figyelmét Züllichre irányítani, hogy őt, ki 15 évi távollét után hazájába mint látogató érkezett, azon pártfogásra méltatnák, melyre művészi képzettsége és képessége valóban érdemes. Ő ugyan jelenleg a Berzsenyi-emlék elkészítésével van megbízva múzeumunk számára, de némely akadályok miatt a mű bevégzése alkalmasint még darab időre előrehalad. E mellett igen jó volna, ha itt a hazában egyéb megrendeléseket is kaphatna, mellyek úgy köztünk maradását tennék lehetővé, vagy legalább a Rómába visszatérendő művészt ott kellőleg fogadtatnák.

- Szükségesnek tartom azt is megérinteni -mikép a Pesti Naplóban megemlítem - - hogy a néhai Döbrentei Gábor elnöklete alatt állott szoborműegylet Züllichet bízta meg Hunyady János életnagyságú márványszobrának elkészítésével. A szobormüegylet 1848-ban a közbejött események miatt megszüntette működéseit. Később az elnök halála miatt is, az ügy felelevenítéséhez semmi kedvező alkalom nem mutatkozott s nem tudom (e cikket Ney Ferenc, az említett szoborműegylet volt titkára írta): lehetne-e azt reményleni, hacsak egyes maecenások fel nem karolják az ügyet. De arról meg vagyok győződve, hogy örök dicsőséget aratni a nemzet szeme előtt azon vagyonos és nemeskeblü hazánkfia, ki e szoborral múzeumunkat megajándékozná. A tervezett szobor mintája alulírtnak, mint a hajdani szoborműegylet titkárának kezei közt lévén, azt a legközelebbi műtárlat-ban közszemlére kiállítni szándékozik, hogy ezzel is növelje a közfigyelmet derék művészünk iránt. E szoborka gipszből készült s nemcsak az első gondolatok, az eszme megfogamzását fejezi ki, hanem a nagy férfiút egész erőteljében állítja szemeink elé s annyit mindenesetre bizonyít Züllich gondolkodó művész s tárgyát méltó szempontból fogván fel, azt elég ügyességgel méltó alakban is öltöztette. Nevelné kétségkívül a mű tökélyét az, ha életnagyságban dolgozhatná ki, a midőn az apróbb részletességeket nagyobb pontossággal lehetne előállítani.

Egy másik értesítés már úgy szól Züllichről: Örömmel értesíthetjük a t. közönséget, hogy Züllich Rudolf szobrászunk a nádasi templom számára egy Immaculata szobor elkészítésével megbízatván, a művet már csaknem bevégezte. A szentség és szendeség olly szerencsésen egyesült e műben, hogy azt méltán sikerültnek mondhatjuk. Vajha hasonlókra minél több megrendeléseket kapna széptörekvésű művészünk!

Egyébiránt más téren is erélyes szorgalommal foglalkozik a derék szobrász. Hunyady János szo-borkáját, ugyanazt, melynek első mintaműve e lapok szerkesztőjének (Ney Ferenc) birtokában volt, némi módosítással több példányban elkészíté és 6 pfton árultatja több műkéreskedésben. Méltó, hogy nemzetünk e nagy hősét minél több műbarát szerezze meg szobái díszéül.

Nemsokára boldogult Dorothea nádorné ő fensége mellszobrát is fogjuk tőle bírni. Hasonlólag boldogult Albach Szaniszló hitszónok dombormű arcképe is elkészül nála s ha nem csalódunk, Wagner műárús boltjában kapható.

Azonfelül úgy vagyunk értesítve, hogy gróf Nádasdy Lipót ő ecllja házának számára többféle mű elkészítésével van megbízva Züllich úr, mellyek közt különösen egy márványkandalló fényes tanúságot tesz a művész költőileg alakító tehetségéről. Ily előzmények után a művész köztünk maradását eredményezhetendik, mit mi szívünkből óhajtunk."

Valamivel később ugyanezen lap azt írja, hogy a Hunyady-szobor Rózsavölgyi műárúsnál volt kapható, az Immaculata-szoborról meg így ír: "E jeles művész kezeiből vettük a múlt hónapban egy gyönyörű embernagyságú Immaculata-szobrot tajték-gipszből. Ha még valahol szükségeltetnék illy gipszszobor, mi örömest elvállaljuk a közbenjáró szerepet a művész és megrendelő közt.

Végre a Bud. Hirlap 1857-ben így írt a művészről: Az első teremben mindjárt Züllich Rudolf hazai művészünk két mellszobrával, találkozunk, melyek foglalása után azon kis gipsz valhallának, mit ő a hazafiérdem szerint kegyeletes . szívű közönség számára Vörösmarty mellszobrával nyitott meg. E két szobrocska egyik fémöntvény, a másik gipsz. Mind a kettő a magyar politika józan reformátorát, a magyar közszellem első teremtőjét, Széchenyit ábrázolja, elég sikerült archűséggel. Az egyesület több darabot vásárolt meg kisorsolásra, hogy vele részvényeseinek kedveskedjék, különben magánúton is lehet másolatokat kapni. S hisszük, nem fog szűkölködni megrendelésekben. A tartósabb fémöntvény ára 20, gipszé 3 frt. -401

P. I.

 

SCHAEFFER festő résztvett 1856-ban a bécsi Belvedere kiállításán. Sajnos, a forrásmunka nem értesít sem a mű címéről, sem a tartalmáról. -402

P. I.

 

VIZKELETI BÉLA festő 1857-ben részt vett a műegyesület kiállításán "Kenyérmezei csata" c. képével. "Fő személye, mint Ney Ferenc írja, oly hősies, hogy ha csak maga állana szemközt az ellennel, a diadal dicsőséges kimenetele felül alig maradhat kétség."-403

P. I.

 

BALOG ZOLTÁN festő 1855-ben részt vett a műegylet szeptember-októberi műkiálításán "Az árulás" c. képével, mely "e fiatal tehetséges festésznek első műve" volt. -404

P. I.

 

VASQUEZ KÁROLY 1838-ban Budapest városáról topográfiai térképet készített, melyről annak idején több bel- és külföldi lap dicséretesen megemlékezett. Az egész 6 nagy angol regálra nyomott metszetből állt, melyek közül kettőt a szerző díszes címlappal látott el, amennyiben feldíszítette Magyarország összes megyéinek címerével, valamint azon családok címerével is, kik e művet megrendelték. Az "Athenaeum" megemlíti, hogy az itt szereplő nevek között csak kettő van külföldi: a luccai uralkodó herceg és Württemberg Sándor. A többi négy lap Budapest topográfiai alaprajzait tartalmazza, melyeknek mindegyikét a főváros regényesebb vidékeinek, nevezetesebb piacainak, utcáinak, palotáinak rajzai veszik körül. E díszes körzetet érdekessé tette az a körülmény is, hogy a szerző oly épületeket és utcákat is rajzolt, melyek a megjelenés idején még csak a tervezés folyamatában voltak; ú. m. a Nemzeti Múzeum, a javasolt harmincad, a József-piac a régi harmincad nélkül, az új Wodiáner-ház stb. A porosz, bajor és württembergi királyok nagy kegyességgel fogadták a kiadást s a lelkes gróf fáradozásait fejedelmi ajándékokat kisérő kegyes kéziratokkal is jutalmazák. " A szerző e sikerektől felbuzdulva, még ez évben és az előbb említett módon Linz és Pozsony városok térképét is megrajzolta. -405

P. I.

 

SZANDHÁZ KÁROLY pesti szobrász 1866-ban új szoboranyagot talált fel, melynek vegyítéséhez és kezeléséhez ő értett csak és melyet szobrok mintázásánál fel is használt. Thán Károly a Képzőművészeti Társulat által kikért véleményében erről az anyagról igen kedvezően nyilatkozott és úgy művészi, mint ipari szempontból igen becses felfedezésnek minősített. Ez anyag szerinte, oly kemény volt, mint a legfinomabb márvány, a víz, a levegő és hőmérséki változásokat a márványnál is jobban kiállta, de csekélyebb áttetszőséggel bírt és így művészi tekintetben mégis a márvány mögött állt. -406

P. I.

 

WIEDEMANN ÉLIÁS (V. ö. Művészet, 1902. 147. lap). Zrínyi Miklós, a költő egyénisége a 60-as évek elején kezdett az érdeklődés tárgya lenni. Csak egy pár éve volt, hogy Toldy Ferenc a Zrinyiász-t bemutatta a magyar közönségnek és utánna Arany János volt az, ki hosszabb irodalmi munkásságot szentelt e híres eposzköltőnknek. Természetes, hogy Zrínyi arcképe is érdekelte a közönséget és a Koszorú, Arany János lapja, igyekezett is erre világosságot deríteni. A két cikk, mely 1863-ban jelent meg, szórul-szóra így hangzik: "Mai számunkkal veszik t. olvasóink arcképeink elsejét: Zrínyi Miklóst, Wiedemannak 1652-ben készült eredeti rajza után. Kik e nagy hadvezér és költőnek a Nemzeti Könyvtárban megjelent arcképét összehasonlítják ezzel, hogy az alatt is Wiedemann neve áll (1646-ik kelettel), mint a miénk alatt, hogy e hat év különbség hogyan változtatta volna úgy meg Zrínyi arcát, hogy e két arckép közt talán egy vonás hasonlat sincs. Lehetetlen is, hogy a kettő egy férfiút ábrázoljon: valamelyik nyomon kerestük a Wiedemann-féle arcképet 1646-ról, de nem találtuk. Ellenben megkaptuk Wiedemann képgyűjteményét 1652-ről, kiadva e címmel: Hősök képei (Ectipa Heroum), mely a m. Akadémia könyvtárát gazdagítja. A nemzeti könyvtárban látható Zrinyi-kép eredetijét pedig - - egy visszataszító bárgyú arcot - az Ortelius Redivus képei között ismerjük fel. Választanunk kellett tehát a kettő között. 1. Nyomai vannak, hogy Wiedemann képéhez maga Zrínyi és a gyűjteményben levő többi "hősök" ültek. 2. Lehetetlennek tartjuk, hogy az Orteliusbeli kép Wiedemannak valamelyik másik (talán 1646-iki) eredetije után készült volna; mert az a Wiedemann, ki 1652-ben ily képet adott, nem adhatta 1646-ban azt a másikat. Az Ortelius-kép rajzolója pedig nem Wiedemann, hanem bizonyos von Sommer. 3. Láttunk Zrínyinek XVII. századbeli egykorú lóhátas képét, mely a Wiedemannéhoz hasonlít; de az Ortelius és a Nemzeti Könyvtárbelihez éppen nem. 4. Ha a Zrinyiász eredeti kiadásában (s utána a N. Könyvtárban is) a címlapon látható allegóriái kép a hajón ülő bajnok, csak nagyjában is hasonlítani akart Zrínyihez: e hasonlat - legalább a hosszú egyenes orra nézve --inkább észrevehető a Wiedemann képén, mint a másikon. Végre 5. bár szép arcnak az általunk adott kép sem mondható: de szenvedélyes dúlt vonásain erő nyilatkozik, nem az a petyhüdt kinézés, mely a másikon annyira lehangol, hanem élethű arcképét akartuk adni." Később következik e cikkre a helyreigazítás: "Egy kellemetlen tévedés helyrehozásával tartozunk a méltányosságnak. Lapunk 8. számában, melyhez Zrínyi képe volt mellékelve, némely kétely látszott lenni az iránt, hogy a Nemzeti Könyvtárbeli Zrinyi-kép is Wiedemann eredetije után volna rajzolva és némi gyanú, hogy az Ortelius képpel lett összetévesztve. Azóta alkalmunk volt személyesen meggyőződni, hogy a Nemzeti Könyvtár képének eredetije szintén Wiedemanntól származik. És így Wiedemann-féle Zrinyi-kép kettő van: 1646-ból és 1652-ből, melyek egymástól igen különbözők ; és ezeken kívül van még (Galliotto munkájában) egy harmadik is, mely a már idősebb Zrínyit, szintén parókaszerű hajjal mint a miénk, de mind a miénktől, mind Nemzeti Könyvtárbelitől annyira eltérő vonásokkal tünteti elő, hogy a három képben egy és ugyanazon férfiúra ismerni nehéz, valamint nehéz azt is eldönteni, melyik hasonlított legjobban a Zrinyi-képhez. Most már két arcképe van a költőnek elterjedve a magyar közönség között ; a harmadikat, mely mind között legméltóságosb lesz (nálunk még kiadva sincs), talán alkalmunk lesz később felvenni a Koszorú arcképei között." -407

P. I.

 

SZALE ISTVÁN 1857-ben a műegylet február- márciusi kiállításán részt vett: "Dugonics Titusz Nándorfehérvár ostrománál" c. képével.

-408

P. I.

 

SCHMIDT M. rézmetszőről a Családi Lapok 1857-ben úgy ír, hogy e pesti hazánkfia Schmidt M. rézmetsző által vésette díszes műlapját a hamburgi műegylet. -409

P. I.

 

STECH ALAJOS festő 1852-ben egy csöndéleti és egy virágképével vett részt a műegylet kiállításán. A virágképet a nemzeti múzeumnak ajándékozta. E képekről azt írja Ney, hogy kezdő művészbarátra mutatnak-410.

P. I.

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

 

A TÁJKÉPFESTÉS A XVII. SZÁZADBAN. Irta Berzeviczy Albert. Képekkel. Az Akadémia kiadása. Az olasz reneszánsz tudós ismerője könyvet írt a tájképfestésről. Ez első pillanatra meglepő. Hiszen közismert dolog, hogy a reneszánsz művészetének alakkultusza, nagy stílusra törekvése nem kedvezett a tájképfestésnek, mert az embert környező táj kiemelése az alak uralmának lerombolását jelenti. Mi vonzotta tehát Berzeviczyt a tájképfestés felé? Az a körülmény, hogy a modern művészetben viszont előkelő szerepet biztosított magának a tájképfestészet, aligha. A nagy múlt kutatója, szerelmes megértője nem hallgathat a jelen szirénhangjára, ha az mélyen meggyökerezett nézeteivel és esztétikai alapfelfogásával meg nem egyező. Itt tehát mélyebben fekvő okokat kellett sejtenünk.

Abból indul ki, hogy a tájkép ábrázolása a legkésőbben fejlett ki. Az ember önmagát tekintette sokáig az ábrázolásra legérdemesebbnek és a környezet iránt későbben érdeklődött. De miért? Talán mert térszemléletünk legkésőbb fejlődött ki, színérzékünk lassan finomodott odáig, hogy a szétszórt fény teremtette árnyalatokat és reflexeket visszaadhassa? Avagy talán az az oka, hogy csak az elfinomodott, fáradt kor kései embere szereti, figyeli és elemezi a természetet önmagáért?

Ez a kérdéstevés nem izgatja a szerzőt, ő egyszerűen megállapítja, hogy a természet megfigyelése lassan haladt s a világítási kérdéseket, a távolsághatásokat, az egyes tárgyakat jellegző formaalakulatokat csak fokozatosan tudta a művészet visszaadni.

Pedig nagyjelentőségű az a felismerés, hogy a művészek képzelete alapjában kétféle, ami kétféle látást, kétféle ízlést és így kétféle esztétikát von maga után. Az egyik művészfajtának képzelete a természet elrendezését, a részletektől való elvonatkozást, nagy egységek teremtését, a lényeges formák megismerését és kiemelését követeli, a másiké tapad a benyomáshoz, mindent szeretettel figyel meg, kapcsol össze, keresi a részletet, a futó, a percigvaló hatásokat. Az első a formák környezetétől elvonatkozva, a másik a környezetbe beleolvasztva, az első az elrendezett természetet, a másik az impresszió egységét keresi. Egyszer az egyik, máskor a másik érvényesül jobban, de mindig él és hat mindakettő és tagadja egymást és kizárja egymást.

E kétféle irány fejlődését, egymástól függetlenül, nyomon követhetjük, mert az impresszionista és az anti-impresszio-nista művészet egymás mellett virágzott és hanyatlott a korokon át. Aki szét nem választja őket, hanem egymásból fejlődőnek tünteti fel, folytonos ellentmondásba keveredik s nem érti meg, hogy lehet például az, hogy a korareneszánsznak impresszionista eredményeit a következő nemzedék figyelmen kívül hagyta és viszont a XVII. század impresszionista tájképfestői ugyanígy bántak az anti-impresszionista reneszánszművészek alak-és táj egyensúlyozás! eredményeivel.

E felismerés egyszersmind azt is megmagyarázza, hogy mi vonzotta Berzeviczyt, a reneszánsz rajongóját, a XVII. század tájképfestéséhez, még pedig annak is a romanista-irányához. Berzeviczy megérezte a közösséget a maga érzésvilága és az anti-impresszionista nagy mesterek törekvései közt s kiérezte azt nemcsak a XVII. században, hanem minden korban, amint azt a megelőző korból Dürer tájképfestési törekvéseinek szép méltatása, valamint a későbbi időkből Vernét, Koch, Marko, újabban pedig Segantini tájképfestésének elismerése igazol.

A tájképfestés történetében azonban a szíve azokhoz az Olaszországban élő és. Rómában járt idegen művészekhez vonzotta, akik a tájképfestésre alkalmazzák a nagy stílus törvényeit, tehát Salvatore Rosa, de főleg Poussin és köre heroikus tájfestészetéhez, akiket romanis-táknak neveztek s a legújabb impresszionista felfogás mindmáig élesen elítélt. Édes méregnek mondották művészkedésöket, melyben dekadenciát láttak és Bode is csak kultúrtörténeti értéket ismert el műveikben. Még Ruskin is élesen bírálja s Claude Lorraint jelentékenyen föléje helyezi. Turnert persze mindkettőjük fölé.

Ezzel szemben Berzeviczy Poussint klasszikus festőnek, a bánatosan fenkölt hangulatok tolmácsának tartja, s szép alakokkal benépesített tájairól éppen azt emeli ki, hogy nem ragaszkodott a Campagna motívumaihoz, hanem azok körét rendkívüli szépségérzékkel tudta hígítani, változtatni, vegyíteni, ilykép ideális tájképeket nyújtva. A Rómát nem látott, de római motívumokat festő Fr. Millet-t erős szépérzékű festőnek nevezi, aki értette a dekoratív hatás titkát. Ezt felette fontos szempontnak tartja, hiszen Manet-val szemben az a legfőbb érve, hogy festményei nem vonzók, nincs semmi dekorativ hatásuk s míg Rembrandtnál kifogásolja szegényes motívumait, Potternél nyers naturalizmusát, Ruysdael művein főleg az elrendezés festői báját dicséri. A természethez való ragaszkodással szemben a művészlélek magasabbra törő, nemesebb igényeit hangsúlyozza, a kiválasztást, az egyensúlyozást, - első sorban az értelmi erőt, mely a természetből abstrahálni tud s ebben érzése vezeti.

Íme az anti-impresszionista esztétika, amint azt Cézanne hirdette, Gauguin követelte, most pedig Matisse s nemrég Kernstok Károly beszélt róla művészi hitvallásában. A jövő művészei Cézanne-től Matisse-ig mind Poussint vallják mesteröknek. A Louvre Poussin-jei előtt seregestül ül a sok másoló, mint a gond Dürer lovagja nyakán. Poussin dicsősége teljes fényben ragyog, elhomályosítja a Claude Lorrainét s Berzeviczy romanista művészeinek hírneve is eljövendőben újra.

A mi Szépművészeti Múzeumunkban kitűnően van képviselve ez az iskola. Berzeviczy egyenként felkeresi őket, de azonkívül a Ráth-gyűjteményben, a Wodiáner-, Harkányi- és Nemes-gyűjteményben is, valahol csak kedvenc művészeit meglelheti. Ez könyvének főjelentő-sége. A külföldi irodalomban sem tárgyalta ezt a sokáig elhanyagolt korszakot senki tüzetesebben. A flamandoknál nemcsak Rubenst,Tenierst, de főleg Peeterst, Siberechtzet, Boudewijnset, Bloement ; a németeknél Elsheimert, de a kevésbé ismerteket, Roost, Ruthartot is; a hollandoknál Poelemburghot, Bothot, Swaneveltet, Assilijnt, Berchemet stb. Az impresszionista művészetet szerető alig lát e művészek között egyéni különbségeket, csak a között, amit az iskola ad. Berzeviczy finom különbözéseket figyel meg s megérzi a leghalványabb kisiklásokat, a leghalkabb félhangdisszonanciát, mindent, ami a bel canto-t zavarja.

Esztétikai meggyőződése itt kiélheti magát, míg az impresszionista irányzat nagy mestereinél - bár objek tivitásra való törekvést el kell róla ismernünk - folyton megütközik túlságos valószerű törekvéseiken. Nem meglepő tehát, ha az impresszionistákról elmellőz fontos fejlődési mozzanatokat, pl. Avercamp rálátásos alakfelfogását, Lastman szerepét Rembrandt fejlődésében, Beijeren, de főleg Pieter de Hoogh és Vermer fényvisszaadó, az árnyék színes voltát észrevevő, a reflexeket is kikereső impresszionizmusát s nem nagyon hangsúlyozza Velasquez tájképeinek vázlatos előadását, mellyel pedig a fényrezgés modern visszaadásának vált úttörőjévé, egyáltalán nagyon mellékes neki a plein air-törekvések kikeresése, ami pedig egy impresszionista érzésű esztétikus szempontjából a legfontosabb volna. Világosan látjuk ezt könyve utolsó fejezetében is, ahol a fejlődés végső állomásait ismerteti s úgy látja, mintha a modern tájfestésnek semmi köze sem volna azokhoz az ideálokhoz és művészi elvekhez, melyeknek első kialakulását bemutatta.

S a jövő ismét az anti-impresszionizmusé, legalább az elvi álláspont győzni fog. De minthogy minden kornak új az életérzése, az új érzés pedig új formát követel, egy, a Poussin-kultusz alapján álló, új tájképfestő-iskola alakulása előtt állunk. Ebben az időben nagyjelentőségű Berzeviczy Albert szép könyve, nemcsak tudós alaposságáért, de a modern fejlődés alakításában eligazodni kívánó számára is.

DR. LÁZÁR BÉLA


 

FESTÉSZET
Új művészek: Rippl-Rónai József. Irta Bálint Aladár. Magyar Nyomdászat, XXIV. 3.
Zwei Briefe von Menzel und Böcklin. Jeltelen cikk Pester Lloyd, ápr. 7.
Székely Bertalan hagyatéka. Irta Lándor Tivadar. Magyar Nemzet, ápr. 12.
Giorgione. Irta Max Viola. Neues Pester Journal, ápr. 16.
Angelusz. Irta Feleky Géza. A Hét, ápr. 16.
Keresztrefeszítés. - - Mészöly Géza egy ismeretlen műve. - Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, ápr. 16.
Székely Bertalan feltámadása. Irta Lándor Tivadar. Magyar Iparművészet, XIV. 3.
Chronique des beaux-arts. - Exposition posthume de Barthélémy Székely. (Műcsarnok.) - Pór et Tarkhoff. (Könyves Kálmán.) - Collection Joseph Rippl-Rónai. (Művészház.) Irta Didier Rózsaffy. Revue de Hongrie, ápr. 15.
Berény Róbert. Irta Bölöni György. Aurora, ápr. 15.
Rippl-Rónai könyve. Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, ápr. 22.
Modern festészet, avagy mennyire nincs igaza Tisza Istvánnak. - Berény Róbertről. - Jeltelen cikk. Budapesti Napló, ápr. 23.
Balla Béla képeinek kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában. Ismertették a napilapok ápr. 26. Tihanyi Lajos. Irta Bölöni György. Aurora, I. 8.

 

SZOBRÁSZAT
Antinous. - Gondolatok egy antik szobor előtt. -Irta dr. Sztrakoniczky Károly. Alkotmány, ápr. 16.
A szamosújvári fegyház művésze. - Finta Sándorról. - Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, ápr. 16.
Konti Izidor. Irta Gy. Takách Béla, Magyar Iparművészet, XIV. 3.
Rodin a művészi fegyelmezettségről. Jeltelen cikk. U. o.
Vedres Márk. Irta Bölöni György. Aurora, ápr. 8.
Bécsi szobrok. Jeltelen cikk. Pesti Napló, ápr. 22.
Kalmár Elza. Irta Lengyel Géza. Magyar Iparművészet, XIV. 4.

 

ÉPÍTÉSZET
A magyaróvári áll. polgári iskola épülete. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye, ápr. 5.
Rodin könyve az építőművészetekről. Irta V. Vállalkozók Lapja, ápr. 5.
Egy háromszázéves székely ház. Irta Szinte Gábor Vasárnapi Újság, ápr. 9.
A legöregebb pesti házak. Irta Hegyi Ödön. Budapest ápr. 9.
Das älteste Pest. - Die Innerstädter Pfarrkirche. -Das Piaristenhaus. - Irta i. p. Neues Pester Journal, ápr. 16.
Impressziók az új állatkertről. - A régi és új magyar építőművészet. - Irta Kárpáti Aurél. Alkotmány, ápr. 16.
Régi udvarházak. - Kétszáz évnél idősebb kastélyaink leírása. - Jeltelen cikk. Pesti Napló, ápr. 16.
Osztályépítészet. Irta Gerő Ödön. U. o.
Erdélyi várak és templomkastélyok. Irta Petrik Albert. Vasárnapi Újság, ápr. 16.
A kismartoni várkastély. Irta Nagy Virgil. Magyar Építőművészet, IX. 3.
A debreceni református egyház által építendő bérház tervpályázata. U. o.
A modern városépítés. Jeltelen cikk. Magyar Szó, ápr. 20.
Budapest revíziója. Irta Relie Pál. Aurora, ápr. 15.
Budapesti modern bérpaloták. Irta F. G. Vállalkozók Közlönye, ápr. 19.
Milyen lesz az új állatkert? Jeltelen cikk. Az Újság ápr. 23.
A budapesti Népházról írtak a napilapok ápr. 23.
Az Irányi-utcai Fabritius-féle bérpalota. - Ágoston Emil építész műve. - Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye, ápr. 26.
Épülő Magyarország. Irta Zrumeczky Dezső. U. o.
A soká készülő palota. Irta Sz. A. Vállalkozók Lapja, ápr. 26.
Tájépítészet. Irta Sz. Vállalkozók Lapja, máj. 3.
A modern kor építészete. Irta Schmidt D. Gyula. Haladás, I. 1.
A palócok lakóháza és berendezése. Irta Istvánffy Gyula. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője 1911. 1.


 

IPARMŰVÉSZET
Az Iparművészeti Társulat közgyűléséről utak a napilapok ápr. 4.
Az Orsz. M. Iparművészeti Múzeum, ismeretterjesztő előadásai. Jeltelen cikk. Magyar Iparművészet, XIV. 3.
Síkdíszítő művészet az Ipoly mentén. Irta Fábián Gyula. A M, Nemz. Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, 1911. 1.
Ungarn auf der Turiner Weltausstellung. Irta Emil Thieben. Pester Lloyd, máj. 4.
Visszapillantás a M. Numizmatikai Társulat tízéves működésére. Irta Zimmermann Lajos dr. Numizmatikai Közlöny, X. 2.
Barbár aranypénzeink. Irta Gohl Ödön dr. U. o.
A Béla- s István-féle rézpénzek első megfejtője. Irta Réthy László. U. o.
Társulatunk jubileumi emlékzsetonja. Irta Szentgáli Károly. U. o.
A csorbái tó emlékérme. Irta G -n. U. o.
Turóc vármegye egyházi műemlékei. Irta Visegrádi János. Arch. Értesítő, 1911. 2.
Franckensteini Franck Bálint epitáfiuma, Hann Sebestyén műve. Irta Roth Viktor dr. U. o.
Brassói ötvösművek. Irta Gyárfás Tihamér. U. o.
Régi hímzéseink és a népművészet. Irta Divald Kornél. Magyar Iparművészet, XIV. 4.
Az Orsz. Ráth György-múzeum emlékérmei. Irta dr. Csermelyi Sándor. U. o.
Az orosz műipari stílus. Irta V. S. U. o.
A francia iparművészet állapota. Irta h. b. U. o.

 

VEGYES
Női arcképek kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában. Ismertették a napilapok márc. 30.
A Műcsarnok jubiláns kiállítását ismerteitek a napilapok márc. 21.
A képzőművészet komolyabb értékeléséről. A Székely Bertalan-emlékkiállítás alkalmából. Irta Kőszegi László, Budapest, Károlyi György. 15. 1.
Dante a magyar művészetben. Irta Kaposi József. Budapest, 1910. Hornyánszky Viktor kiadása. 16 1.
A magyarság és a rajzolás. Irta Deák Geyza. Budapest, Lampel R. 108 1. Képekkel.
A tavaszi tárlat. Irta Bgy. Világ, ápr. 1.
A Gerhardt-féle gyűjtemény Berlinben. Jeltelen cikk. Az Újság, ápr. 2.
A Műcsarnok tavaszi kiállítása. Irta L. G. Pesti Napló, ápr. 2.
A Képzőművészeti Társulat jubileuma. Jeltelen cikk. U. o.
A római nemzetközi kiállítás. Irta Szalay Imre. Budapesti Hírlap, ápr. 4.
A párisi vidám szalon. Irta De Cerando Félix. U. o.
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat közgyűléséről beszámoltak a napilapok ápr. 4. számai.
Tavaszi tárlat. Irta Plány Ervin. Magyar Nemzet, ápr. 4.
Kik fedezték fel igazán a természetet. Irta Alexander Bernát. Magyar Figyelő, ápr. 1.

Tájképfestés és bronchitisz. Jeltelen cikk. U. o.
Csevegés a művészetről. Irta Feiks Jenő. Világ, ápr. 5.
A Műcsarnok tavaszi jubiláris kiállítása. Irta v. d. Népszava, ápr. 6.
Női arcképek kiállítása. Irta (P-y.\ Magyar Nemzet, ápr. 6.
Római ünnepek. - A magyar művészet Rómában. - Irta E. A. Az Újság, ápr. 8.
A római nemzetközi kiállítás magyar műcsarnokának megnyitása. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, ápr. 9.
Az osztrák művészek Rómában. Irta Elek Artúr. Az Újság, ápr. 12.
A párisi karikatúrakiállítás. Irta -y. Magyar Hirlap, ápr. 12.
Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban, (II.) Irta Magyar Elek. Magyarország, ápr. 12.
Húsvéti kiállítások. Irta (Kezdi). Pesti.Hirlap, ápr. 12.
Magyar Képzőművésznők Egyesületének harmadik kiállítása a Nemzeti Szalonban. Ismertették a napilapok ápr. 13.
Frühjahrsausstellungen. Irta dr. Ludwig W. Abels, Pester Lloyd, ápr. 13.
A Művészház orientális kiállítását ismertették a napilapok ápr. 15.
Das Königin Elisabeth-Museum. - Die neuen Sammlungen. - Irta j. m. Neues Pester Journal, ápr. 16.
A művészek és Tisza István. - Intervjuk. - Pesti Napló, ápr. 16.
Orientális kiállítás a Művészházban. Irta (yk.). Alkotmány, ápr. 18.
Échos et variété. - - Nouveautées au. Musée des Beaux-Arts. - Le succes de la Collection de M. de Nemes. Jeltelen cikk. Revue de Hongrie, ápr. 15.
Nemzetközi művészeti kongresszus Rómában. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, ápr. 19.
Kik fedezték fel a természetet? Alexander Bernát dr. cikke. Rajzoktatás, ápr. 15.
A szent tavasz. Irta Nádai Pál. Világ, ápr. 19.
Wie sollen wir unsere Kirchen wiederherstellen. Irta Phleps. Die Karpathen, IV. 13.
A resztaurálás művészetéről. Irta Rerrich Béla. Vállalkozók Közlönye, ápr. 12.
Budapesti magángyűjtemények. - Dr. Kohner Adolf gyűjteménye. - Irta h. ö. Pesti Napló, ápr. 22.
Le Salon. - - Párisi levél. - - Irta Havas Zoltán. Egyetértés, ápr. 23.
Francia műremekek. - Milliárdokat érő emlékek pusztulása. - Irta dr. B. G. Magyarország, ápr. 23.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003