Benczúr Gyulának művészi munkálkodása jubiláns évében azzal kedveskedett a kolozsvári egyetem, hogy a király engedélyével díszdoktorrá fogadta.

Az első magyar festő, aki ilyen módon jut doktori oklevélhez.

A kolozsvári egyetem hosszú, munkában és sikerben gazdag művészi pályafutást honorált evvel a mindenütt rokonszenvet és visszhangot keltő ténykedésével.

Benczúr Gyula ezzel bejutott a tudósok körébe, mint ahogy valójában tudósa is a művészetének.

Évtizedeken át Münchenbén és főképen Budapesten a legkiadósabb művészet-pedagógiai munkásságot fejtette ki. Iskolájából nemzedékek sora került ki. A mesternek jelentősége tehát nem csupán festményeinek gazdag sorában, hanem ebben a pedagógiai munkálkodásában is rejlik.

Ezekért az érdemeiért juttatta a király a törvényhozásba, a felsőházba. S nyilván ez érdemeket is díszíti a kolozsvári oklevél.

De Benczúr Gyula dísztoktorsága egyebet is jelent. Kifejezi a művészet és a művészek társadalmi megbecsülését is.

Azokban az időkben, amidőn Benczúr Gyula fiatal hévvel aratta első sikereit, nem valami sokba vette a magyar társadalom a művészeket. A művészi pályát még mindig könnyelmű emberek gyanús értékű vállalkozásának tekintették. Az apák a legtöbb esetben megdöbbentek, ha fiúk e pályára mutatott vágyat.

Az a nemzedék, amelynek tipikus képviselője Benczúr Gyula, volt az első, amely e felfogáson rést ütött. Az ő fellépésével kezdődik a művésznek merőn megváltozott társadalmi szerepe Magyarországon.

Ennek az immár helyes szokássá vált társadalmi megbecsülésnek egyik, súlyánál fogva felette jelentős szimptómája Benczúr Gyula díszdoktorsága.

S annál rokonszenvesebb, mert mindnyájan tudjuk, hogy Benczúr Gyula jelentőségénél csak szerénysége nagyobb s hogy soha életében semmiféle, külső díszt nem keresett.