BÁLINT REZSŐ KÉPEI. Hetvenhat képét és rajzát aggatta Bálint Rezső a Budapesti Műhely előkelő szobáiba, ahol azok kiváló harmóniába csendülnek Kozma Lajos pompás bútoraival. Az előszóban, amelyet e kiállítás katalógusába írt Kosztolányi Dezső, Bálintot a csend piktorának nevezi s nagyon találón. Távol van e képektől a cselekvés, a mozgalom, a színház. Tompa vi-lágítású interieurökben egy-egy alak mélázgat valami különös szenvtelenségben. Ezek az in-terieur-képek, pasztellek, nézetünk szerint Bálint legjava alkotásai, mert a legközvetlenebben látszanak fogantaivá lenni s így a legközvetlenebben hatnak. Kettőt közülük e számban mutatunk be. Bensőség dolgában mindjárt melléjük sorolható néhány utcakép, csöndes, elhagyatott utcácskák, színes, szerény házacskákkal, vagy pár kopársága által monumentálisba dagadó pesti tűzfal, amely a háztengerből oly szikáran mered elé, mint egy élére állított sivatag. Ilyfajta műveit véltük a legművésziesebbeknek s oeuvrejé-nck ez az érzéssel teli része rejti magában a még fiatal festő jövőjét.

MODERN MŰVÉSZET. (Fieber Henrik könyve.) A művészetnek talán soha nem volt oly különös szüksége az irodalom, közelebbről: a művészeti irodalom támogatására, mint abban a küzdelemben, amelyet a modern felfogás a maga érvényesülését a XIX. század második felében kivívta. És tagadhatatlan, hogy az irodalom szívesen sietett testvérének segítségére. Különös elevenségével és az artisztikus kifejezésmódnál nagyobb hajlékonyságával hamar magába szívta, átértette a modern művészet jelentőségét, annál is inkább, mert hiszen az eszmék, amelyek az akkori modernség világnézetét szolgáltatták, azonosak voltak az irodalom új hitvallásával is. A naturalizmus, a XIX. század egész szellemi életének közös elve egyaránt jelentős a festészetben és az irodalomban s az elv későbbi átformálódásai is egyként érvényesültek az irodalmi és a képzőművészeti megnyilatkozásokban. Egészen természetes, hogy a XIX. század festői naturalizmusának Zola volt egyik legbuzgóbb és leghasznosabb harcosa, valamint az, hogy később is az irodalmi impresszionisták lelkűkkel közösnek vallották a képzőművészet törekvéseit. Ezzel az irodalmi megértéssel kapcsolatos volt természetesen a kritikai méltánylás is, amely teljesen a festői akarások elhelyezkedése szerint alakult ki. A modern törekvésekkel szemben ott állott a régi felfogás konok konzervatívizmusa, amely körül szilárd, rideg bástyákat épített a dogmatikus esztétika. A festők táborából viszont, akik ezeket a bástyákat ostromolták, nem hiányzottak a kritikai segítőtársak, sőt talán ezeknek elszánt, hangos küzdelme volt a legeredményesebb. De mindenképen és mindkét részről küzdelem volt s ez a körülmény határozta meg a korszak képzőművészeti írásainak jellegét. Ezek az írások mindig tendenciákból fakadtak, kemény és lelkes elfogultságból, amely megakadályozta ugyan az értékeknek általános érvényű tisztázását, de viszont hihetetlen szolgálatokat tett az új eszmeáramlat terjeszkedésének. Tele vannak elszántsággal, lelkesedéssel, egy értékesnek, magasnak, előkelőnek, igaznak vallott irány feltétlen elismerésével. Úgyszólván valamennyien harci fegyverzetben lépnek elénk és majdnem minden fentartás nélkül esküsznek a zászlóra, amelynek szolgálatába szegődtek.

Fieber Henrik könyve ezen harcos írások közül való. Mert bár napjainkban jelent meg, tehát akkor, amikor a küzdelem már véget ért s elcsitult, az essaik egy része abból az időből való, mikor a küzdelem, az elvi harc legfőbb összecsapásait élte. Ezenkívül pedig más két körülmény hozza közelebb e hadakozó essaik aktualitását. Az egyik az, hogy magyar nyelven íródtak és a magyarországi modern művészet érdekében láttak napvilágot. Magyarországon pedig - sajnos természetesen — későbben kezdődött a küzdelem és talán még napjainkban sem ért véget. A modern felfogás helyzete itt nehezebb volt, mint bárhol, mert hiszen a közönségből hiányzott az az érdeklődés, amely az új ideák megértésének legelemibb feltétele. Magyarországba a művészi kultúra a múlt század közepén bizonyos hivatalos formában és mint a társadalmi élet egyik szükséges sablonja érkezett, de nem volt senkinek életszükséglete. A konzervatívizmusnak, amely a maga életét örökké kívánta tenni, így könnyű dolga volt. Bőven és hasznosan élt hivatalos fölényével, amelynek indokolatlan voltát a modern művészet már azért sem tudta bizonyítani, mert hiszen nem volt, aki érveléseit végighallgatta volna. Magyarországon tehát még fokozottabb mértékben szükség volt az irodalom támogatására, mert az irodalmi szó számára az embereknek mégis inkább voltak füleik. S a modern művészetnek nálunk különös szerencséje, hogy szintén megkapta ezt az irodalmi támogatást, hogy a napisajtó kritikája és a művészeti irodalomnak egész fiatalabb gárdája hamar felismerte a modernség értékét és addig kiabálta az emberek fülébe, míg végre a süketek hallani kezdtek. Magyarországon tehát a modern művészet irodalmi apostolainak még nagyobb érdemei vannak — legalább reánk nézve nagyobbak — mint a külföldön s ezek az érdemek állapítják meg elsősorban Fieber Henrik könyvének értékét. Szerzőjük azok közül való, akik elsőnek értették meg azúj szellem hívó szavát s akik a belátás e percétől kezdve minden erejüket arra fordították, hogy megnyissák mások füleit is. A művészetnek, közelebbről: a modern művészetnek rajongója Fieber Henrik, irodalmi működésében a rajongásnak harsány prédikátora s maga e tény már megállapítja előkelő helyét a magyar művészeti irodalom legmagasabb polcán.

De jellegének és értékének megállapításában még egy másik körülmény játszik döntő szerepet, az a külön terület, amelyre Fieber Henrik a maga működését hivatásánál fogva elsősorban korlátolta. E terület a katholikus egyházművészet, amelynek modern reformját Fieber Henrik elsőrangú feladatának tekinti. A feladat jelentősége, de nehézsége is első pillanatban nyilvánvaló. Jelentősége abból a kivételesen dús és folytonos erőforrásból fakad, amelyet a katholikus egyház a maga állandó artisztikus szükségleteinél fogva a művészetre nézve jelent, nehézsége viszont, hogy a konzervatívizmus éppen az egyházban még fokozottabb s az első pillanatra talán természetesnek is látszik. E látszat megdöntését tűzte ki céljául Fieber Henrik, mintegy alapvető tétel gyanánt hirdetve azt, hogy az egyházművészetnek újabbkori hanyatlása éppen e felesleges és tévedéseken alapuló konzervatívizmusból fakadt s hogy annak újabb felemelkedése csakis a modern áramlat elfogadása által lehetséges. Ennek a gondolatnak ajánlotta könyvét. De ennek szentelte élete egyéb munkáját is s ha most könyvével foglalkozunk, nem mehetünk el említés nélkül e munka mellett, amely könyvével közös forrásból fakadt. Fel kell, hogy említsük a tiszteletreméltó tényt, hogy az egyházművészet reformját nemcsak hirdette, hanem bátran és odaadóan hozzáfogott ennek megvalósításához. Az egyházművészeti tanfolyamok, az Országos Egyházművészeti Tanács gondolata s az ország templomaiban egyre szaporodó modern művészeti alkotások ennek a bátorságnak és odaadásnak eredményei, testvérei most megjelent könyvének, amely feltárja azt az ideális világnézetet és elvi meggyőződést, amely a felsorolt alkotásokban már reális megtestesítést nyert.

Ami maguknak az essaiknak belső értékét illeti, erre vonatkozólag már az elmondottak nyújtanak némi felvilágosítást, mert hiszen a szerep, amelyet Fieber Henrik a modern művészet életében játszott, feltételezi a magas írói kvalitásokat. S e kvalitások közül nem is hiányzik egy sem ebből a könyvből. A széleskörű fölényes tudás csak úgy megvan benne, mint az előadás szuverén könnyűsége. Ez utóbbi különösen megkapott, mert esztétikai írásokban oly ritka s mert Fieber Henrik művében oly kivételes tökéletességhez jutott. Csodálatraméltó biztossággal és tisztasággal adja elő mondanivalóját, soha félre nem lépve, minden mellékvágányt, minden kerülő utat kikerülve, mint egy biztos szemű és kezű sebész, akinek soha, egy parányit sem szabad tévednie. A tárgyalt anyag természetesen magától értetődően terül elénk Fieber Henrik előadásában: minden apró részletében teljes megvilágítást nyer és mindez oly színes, egyszerűn és érdekes, hogy tökéletes átértéssel olvashatja a legtájékozatlanabb laikus is. Ebből ered Fieber Henrik tanulmányainak nagy szuggesztív ereje, ami a műnek tudományos értékén felül még különös művészetpolitikai jelentőséget is kölcsönöz. A lelkesedés, amely az írót minden sorában vezérli s a lendület, amellyel ennek a lelkesedésnek kifejezést tud adni, ellenállhatatlanul magukkal ragadják az olvasót s bizonyos, hogy a szakszerű esztétikai felfogásnak kevés könyv használhat annyit, mint Fieber Henrik rnűve. A modern művészet legfőbb problémái, az új stílus k.rdése, az új irányok fény- és árnyoldalai s különösen az egyházművészet renaissanceának vezető szempontjai olyan friss és meggyőző megvilágítást nyernek benne, amely a munka kivételes értékét elvitathatatlanná tette.

MEYER KÁROLY. Báró Eötvös József Karthausija az 1842-ik évben Pesten Heckenast Gusztáv kiadásában német fordításban is megjelent. Az első kötetben a szerző arcképe Barabás rajza után Mahlknecht acélmetszetében jelent meg, míg a kötetek címlapján más-más vignettát látunk «Carl Meyer p. (init)» és Stahlst, (ich) v. (on) C. (dol) Mahlknecht» jelzéssel.

1914 május 29—31-én lejár a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács pályázata tíz a festőművészet és szobrászat köréhez tartozó képzőművészeti ösztöndíjra és pedig: l ösztöndíjra 1600 koronával, 2 ösztöndíjra 1200— 1200 koronával, 3 ösztöndíjra 1000—1000 koronával, 2 ösztöndíjra 800 — 800 koronával, 2 ösztöndíjra 600—600 koronával. Ez ösztöndíjak a kiadásuktól kezdődő egy évre szólnak s céljok az, hogy olyanokat kik a művészeti pályán az alapvető képzésen már túl vannak s a hivatottságnak kétségtelen bizonyítékait tudják nyújtani, tanulmányaik kiegészítésében támogassák. Pályázhatnak a hazai művészeti iskolák végzett növendékei s egyelőre még mint olyanok is kik ha külföldön tanultak legalább oly fokán vannak a készültségnek, mint amino az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola és az Országos Iparművészeti Iskola elvégzésével szerezhető meg. A pályázatban csak magyar honosságú egyének vehetnek részt. Folyamodásában a pályázó előadni tartozik életrajza főbb adatait, végzett tanulmányait és további tanulmányaira vonatkozó szándékát, mely rá nézve, az ösztöndíj elnyerése esetén kötelező erejűvé válik. Olyanok, kik tanulmányaikat külföldön végezték, vagy a külföldön már két évnél tovább tartózkodtak, kötelezik magukat, hogy az ösztöndíj elnyerése esetén legalább az ösztöndíj élvezetének egy évi tartama alatt Magyarországon maradva hazai hatások alatt folytatják tanulmányaikat. A kötelezettség teljesítését az illetők becsületbeli ügyének tekinti az Országos Tanács, nem teljesítése pedig az illetőt az esetleges további ösztöndíjazásokból kizárja. A pályázók folyamodásához mellékelendők: a) mutatványművek (rajzok, festmények, szobortanulmányok, eredeti grafikai művek síb.) oly számmal, hogy a végzett tanulmányokról hű képet nyújtsanak, b) az életrajzi adatokat igazoló okmányok, eredetiben, vagy hiteles másolatban (szül. bizonyítvány, honossági igazolás, a végzett tanulmányokra vonatkozó bizonyítványok, c) a külföldön töltött időtartam bevallása s a vele összefüggő fent említett nyilatkozat. A folyamodások a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz címezve 1914. évi május hó 31-éig az Orsz. Képzőművészeti Tanácsnál (V. kér. Báthory-utca 12. sz. a.) nyújtandók be, a mutatványművek pedig május hó 29., 30. és 31-én a Szépművészeti Múzeumba szállítandók. A beküldött művek hátsó oldalára cédula ragasztandó, ezzel a felirattal. A Magyar Országos Képzőművészeti Tanácshoz. Pályázat állami ösztöndíjra. E cédulára a pályázó neve és lakása is szembetűnő módon feltüntetendő. Az ösztöndíjakat a M. Orsz. Képzőművészeti Tanács véleménye alapján a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr adományozza. A mutatványműveknek sem be-, sem visszaszállításáról az Orsz. Tanács nem gondoskodik és bérmentetlenül érkező szállítmányokat át nem vesz. Elkésveérkezett folyamodások a pályázatból feltétlenül ki vannak zárva.

1914 május 29—31-én lejár a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács pályázata az építőművészet köréhez tartozó egy 2000 koronás ösztöndíjra. Ez az ösztöndíj a. kiadásától kezdődő egy évre szól és célja az, hogy olyan építőt, ki az építőművészeti pályán az alapvető képzésen már túl van és a hivatottságnak kétségtelen bizonyítékait tudja felmutatni, tanulmá-nyainak kiegészítésében támogasson. E kiegészítés vonatkozhatik külföldi építőművészeti alkotások tanulmányozására, de vonatkozhatik hazai tanulmányutakra is, hazai műemlékeink és népi művészetünk architektúrájának megismerése, feldolgozása és közzététele céljából. Pályázhatnak a kir. József-Műegyetemet végzett, vagy olyan akár itthon, akár a külföldön tanúit építők, akik az építő-művészeti képzettségnek a József-Műegyetemet végzett építőknek képzettségével ugyanazon fokán állanak. A pályázaton csak magyar honosságú egyének vehetnek részt. Folyamodásában pályázó előadni tartozik életrajza főbb adatait, végzett tanulmányait és további tanulmányaira vonatkozó szándékát, mely reá nézve az ösztöndíj elnyerése esetén kötelező erejűvé válik. Olyanok, kik tanulmányaikat a külföldön végezték, vagy a külföldön már huzamosabb ideje tartózkodnak folyamodásukhoz nyilatkozatot mellékeljenek, melyben kötelezik magukat, hogy az ösztöndíj elnyerése esetén, legalább az ösztöndíj élvezetének egy évi tartama alatt Magyarországon maradnak és a hazai építőművészeiét tanulmányozzák. E kötelezettség teljesítését az illető becsületbeli ügyének tekinti az Orsz. Képzőművészeti Tanács ; nem teljesítése pedig az illetőt az esetleges további ösztöndíjazásokból kizárja. Az ösztöndíjas év elmúltával az ösztöndíjat élvező tartozik ezen idő alatt végzett tanulmányairól beszámolni az Orsz. Tanácshoz benyújtott tervek, vázlatok, fölvételek vagy egyéb tanulmányok és írásbeli jelentés alakjában. Az ösztöndíj kétszernél többször egyáltalában nem kapható meg. Másodszor is csak kivételképen, igen nyomatékos okok alapján. A pályázók folyamodványaihoz mellékelendők: a) építészeti tervezetek (tervrajzok, festmények, vázlatok, fölvételek stb.) oly számban, hogy azok az illető képzettségéről hű képet nyújtsanak, b) az életrajzi adatokat igazoló okmányok eredetiben vagy hiteles másolatban (szül. bizonyítvány, honossági igazolvány, a végzett tanulmányokra vonatkozó bizonyítványok stb.), c) a külföldön töltött időtartam bevallása és a vele összefüggő fentemlített nyilatkozat. A folyamodások a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz címezve, 1914 május hó 31-éig nyújtandók be. A mutatványművek pedig 1914. évi május hó 29,. 30 és 31-én az Orsz. M. Szépművészeti Múzeumba szállítandók. A beküldött művek hátsó oldalára cédula ragasztandó ezzel a felirattal: A M. Orsz. Képzőművészeti Tanácshoz. Pályázat állami ösztöndíjra. A cédulán a pályázó neve és lakása is szembetűnő módon feltüntetendő. Az ösztöndíjat a M. Orsz. Képzőművészeti Tanács véleménye alapján a vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr adományozza. A mutatvány-műveknek sem be-, sem visszaszállításáról az Országos Tanács nem gondoskodik és bérmentetlenül érkező szállítmányokat át nem vesz. Elkésve érkezett folyamodványok a pályázatból feltétlenül ki vannak zárva.

1914 június 2-án lejár két művészi pályázat, amelyeket az Országos Magyar Iparművészeti Társulat a Sz. Lukács-gyógyfürdő igazgatóságának megbízásából jelképes rajzra és művészi arkitek-tonikus felvételekre hirdet. (E két pályázat részletes feltételeit lásd a Művészet 1914. évi 4. számának Lejáró pályázatok rovatában.)

1914 június 30-án lejár a lidói villák tervpályázata. A veneziai szálloda-társaság a Lidón, Venezia mellett építendő villákra tervpályázatot írt ki. A 3 legjobb pályamű 12.000, 8000, illetve 5000 lírával fog díjaztatni. Bővebb felvilágosítás «Compagnie Italienne des Grand Hotels in Venezia» címen szerezhető.

1914 július 15-én lejár a Helsingfors város tanácsa által tengeri kikötő tervére hirdetett pályázat. Díjak: 7000, 4000 és 2000 korona.

1914 szept. 1. lejár a Boros Béni szobor pályázata. Első díj a megbízás, II. díj 1500, III. díj 1000 K. Bővebb felvilágosítást a Műcsarnok titkári hivatala ad.

1914 szept. 30. lejár az Erzsébet-emlékmű pályázata. Pályadíjak összege 60.000 K, melyből a legalkalmasabb pályaművek 300 K-tól 6000 K-ig emelkedő díjakkal jutalmaztatnak.

A CÉHBELIEK KIÁLLÍTÁSÁBÓL
VÁLÁS
MOIRET ÖDÖN DOMBORMŰVE

A BUDAPESTI MŰHELYBŐL
OTTHON
BÁLINT REZSŐ PASZTELLJE

A BUDAPESTI MŰHELYBŐL
OLVASÓ BÁLINT REZSŐ PASZTELLJE

A MŰVÉSZHÁZBÓL
HAVASI TÁJ
NAGY ISTVÁN FESTMÉNYE

A MŰVÉSZHÁZBÓL
TÉLI TÁJ
TEPLÁNSZKY SÁNDOR FESTMÉNYE

A MŰVÉSZHÁZBÓL
TANULMÁNY
GEDŐ LIPÓT RAJZA