Tizennegyedik évfolyam, 1915    |   Első szám    |    p. 049-52.    |    Facsimile
 

 

EGY ISMERETLEN SZINYEI-VÁZLAT

A Szépművészeti Múzeumnak abban a termében, melyben Szinyei Merse Pál képei függnek, egy kis Faun-vázlata látható a mesternek. Egyike annak a három vázlatnak, amelyeket ugyancsak a Szépművészeti Múzeumban levő nagy Faun-képéhez készített. Vázlatunk - ép úgy, mint a másik kettő -1867-ből való; magát a festményt 1868-ban fejezte be a művész.1

Nemrég ezt a vázlatot át kellett akasztani s ekkor a deszka túlsó oldalán Szinyeinek egy másik korai vázlata bukkant elő. A szükséges tisztogatás végrehajtása után a napfényre került, vázlatról meg lehetett állapítani, hogy nem csupán mint Szinyei oeuvre-jének ismeretét kiegészítő adalék érdekes, hanem jelentős művészi értékével is számot tesz a mester ifjabbkori műveinek sorozatában.

Az eddig ismeretlen vázlat egy szerelmespárt ábrázol. Lomboktól szegett úton, melyek csak keveset láttatnak a fehérfelhős nyári égből, összesimúlva halad a pár, s a nő egy rózsát nyújt a férfinak, hogy megszagolja. A nő Szinyei egészséges, rózsásbőrű asszonya ; a férfi csontos, nyurga, és napbarnított. Ugyanaz a jellemzése férfinak és nőnek, mint a művésznek «Pogányság» cimű képén, melynek formai gondolata is rokon némikép a mi vázlatunkéval. Főerőssége azonban a vázlatnak a színezésben van, amelyben együtt találjuk Szinyei ilyenfajta vázlatainak elragadó merészségét és báját. Az alakok öltözete a francia forradalom korabeli: a nőé halvány rózsaszín, alul fehérrel, a férfié sötétkék kabát vörös kihajtással, chamois-szinű nadrág, derekán sárga átkötő. Nyakravalójának fehér foltja, a kabát alól fenn kissé kilátszó mellény sárgásszürke csíkja, s kezében tartott kalapjának fehér és vörös tollai teszik teljessé a színek ragyogó együttesét. A hűvösen hangolt ezüstös háttér, mely a világoskék égből, a fehér felhőkből és a növényzet szürkészöld foltjaiból áll elő, kétszeres határozottsággal emeli ki az alakok üde és erélyes színezését. Ugyanaz a festői célzat újul itt meg, amelyet Szinyei legjellemzőbb műveiből ismerünk. Erős szinkontraszt-jaival vázlatunk egyik szerényebb, de legitim hajtása annak a családfának, amelynek a Majális a legnagyobb büszkesége ; telivér Szinyei-vázlat.

A vázlat nincs keltezve, s maga a művész sem emlékszik keletkezésének pontos idejére. Hogy jóval későbbi, mint a deszka túlsó felére festett Faun-vázlat, az első tekintetre nyilvánvaló, s magában keveset mond. Jobban megközelítjük a kérdést, ha vázlatunkat összevetjük a mesternek azzal a hasonló tárgyú skiccével, amely báró Szalay Gáborné úrnő tulajdona, s Szinyei első gyűjteményes kiállításán 1905) volt látható.2 Ez a vázlat, amely méretre kisebb a múzeuménál, ugyancsak a szabadban egymáshoz simulva lépkedő szerelmespárt ábrázol, s a nő hasonló mozdulattal, mint amott, itt is virágot nyújt szaglásra szerelmesének. Azonban a két vázlat között gyökeres különbségek vannak. Már az alakok külső megjelenése is más a kisebbik vázlaton: zömökeb-bek, s öltözetük a forradalom korabeli ruha helyett szabadon formált antik lepel. A jelenet alaphangulata is más. A múzeum vázlatán egy kis pajzánság vegyül az ábrázolásba: a nő mintha incselkedve tartaná a rózsát a zord tekintetű forradalmár orra alá, hogy zavarba hozza ; a kisebb vázlat alaphangja komoly. Még lényegesebb a különbség rajz és színezés dolgában. A nagyobbik vázlaton látszik, hogy hevenyészve-vetette oda a művész, s nem sokat törődött a csoport kikerekítésével. A férfi ballábával erősen kilép, jobblábát pedig a művész megoldatlan hagyta, s ennek következtében egy lyuk maradt a kompozícióban. A kisebbik vázlaton ez a lyuk eltűnik, s az alakok zárt, kerek egységben olvadnak össze. A nagyobb vázlat tiszta és telt színfoltjaival bokrétára emlékeztet, melyet frissen szakított virágokból kötöttek ; a kisebbiken a művész első sorban a tónus szépségére törekedett, s a színeket aranyos zománcú, mély harmóniában egyesítette. A múzeumi vázlat előadása heves és bátor, mint az első ötleté, melyet a fogantatás lázában ír le a művész ; a kis vázlat megfontoltabb és következetesebb, de egyszersmind hiányzik belőle az a tűz és közvetlenség, mely amazt kitünteti.

Mindez amellett szól, hogy a múzeumi vázlat megelőzte a másikat, amelynek keletkezését a mester és az ő nyomán életrajzírói 1878-ra teszik. A kérdés csak az, mennyivel előzte meg? Valószínű, hogy néhány évvel. A különbséget, mely a két vázlat között előadás és festői célzat tekintetében van, nem magyarázza meg eléggé az, hogy az egyik első ötlet, a másik pedig ennek átgondoltabb fogalmazása; a különbségek mélyebbre hatók, s arra mutatnak, hogy az egyik vázlat hosszabb idő múlva követte a másikat. A mesternek 1878-ban festett egyéb művei közé is nehéz beilleszteni a múzeumi vázlatot. Ám 78-tól visszafelé 74-ig Szinyei jóformán semmit sem festett, s mi valószínűnek tartjuk, hogy vázlatunk ezt az elnémulást megelőzően, vagyis az 1873 — 74 körüli időben keletkezett, amelynek termékeivel mind kézírása, mind koloritja leginkább rokon.

PETROVICS ELEK

 

1 A mi Faun-vázlatunk 1900 óta van az állam tulajdonában ; reprodukciója megjelent Malonyay Dezső Szinyeiről írott könyvének 12. lapján (Művészeti Könyvtár, 1910.). Ez volt a festmény első vázlata. A másik kettő a művész közlése szerint nem előzte meg a festményt, hanem ennek festése közben készült. Időrendben valószínűleg az a korábbi, amely pár évvel ezelőtt bukkant fel a bécsi műpiacon ; most Grünwald Mór tulajdona, s Szinyeinek 191-2iki gyűjteményes kiállításán volt első ízben látható. Az ezt követő, időrendben tehát harmadik vázlat Wolfner Gyula tulajdona; fényképét Lázár Béla közölte a Művészet 1908. évi folyamának 296. lapján, majd német Szinyei-monografiájának 6. számú mellékletén (Künkhardt und Biermann, Leipzig, 1911.).

2 Fényképét először Malonyay D. közölte Szinyei-monografiájának 49. lapján.

 

SZINYEI-MERSE PÁL SZERELMESEK (1878) BÁRÓ SZALAY GÁBORNÉ TULAJDONA
SZINYEI-MERSE PÁL
SZERELMESEK (1878)
BÁRÓ SZALAY GÁBORNÉ TULAJDONA

SZINYEI-MERSE PÁL  SZERELMESEK (1878) A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN
SZINYEI-MERSE PÁL
SZERELMESEK (1878)
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

 

ZÁHONYI GÉZA TÁMADÁS
ZÁHONYI GÉZA
TÁMADÁS

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003