FEJÉR SÁNDOR. A mozgósítás első napjai Berlinben érték, ahová az elmúlt tavaszon utazott ki, azzal a szándékkal, hogy hosszabb időre ott marad. Sietve, a katona kötelességtudásával jött haza a legelső háborús hírre s csakhamar felkerült az északi harctérre. Mint a 22. népfelkelő gyalogezred hadnagya vett részt a galíciai harcokban. Uscije mellett, egy reggeli támadás alkalmával önként vállalkozott egy igen veszedelmes feladatra. Kis patrouille-t vezetett s legényeivel erdőn haladva keresztül, a fák sűrűjéből érkező orosz golyótól találva, szept. 11-én hősi halált halt.

FEJÉR SÁNDOR

Fejér Sándor festőművész szimpatikus tagja volt a fiatal művészgenerációnak. Azt nem mondhatjuk persze, hogy a közönség előtt ismertebb nevű lett volna. De ahhoz, hogy ily nevű legyen, egyrészt még korántsem állt mögötte egy hosszú élet tevékeny esztendő-sorozata. Ezenkívül Fejér Sándor azok közé tartozott, akik nem igen sietnek, erőszakosan és törtetőén a könnyű siker felé. Általában kompozíciós törekvései voltak, ambíciói az efajta nem könnyű, figurális feladatok felé ösztökélték, de sok arcképet, tájképet is festett. Főleg újabban, amikor a régebbi, sötét tónusokkal dolgozó felfogása és festésmódja, derültebb színekkel és plen air törekvéssel bővült. Figurális képein, különösen amikor Parisban járt, erősen érződik Munkácsy tanulmányozásának hatása.

Budapesten, 1878-ban született. Kereskedelmi akadémiát végzett s a Magyar Leszámítolóbank hivatalnoka volt, e pályát azonban rövidesen otthagyja, festői hajlamainak engedve. Eleinte Nagy Zsigmondnál, majd Tölgyessy Artúrnál tanul s aztán a Képzőművészeti Főiskola, majd három éven át a Benczúr-féle mesteriskola tagja lesz. Parisban és Münchenben is folytat tanulmányokat s idehaza a Műcsarnok tárlatára küldte el képeit, vagy nyolc ízben szerepelt, leginkább figurális dolgokkal. Ezek közül megemlíthetjük a «Siker», «Éjjeli menedékhely», «Árverés», «Irgalmas szamaritánus» c. képeket. Hagyatékában egész sereg kép maradt, nagyrészt új, friss, szines dolog, nem egy már berlini dátummal. Régebbi művei közül itt kettőt mutatunk be.

FEJÉR SÁNDOR FESTMÉNYE ÁRVERÉS A KÖNYVES KÁLMÁN JOGOSÍTÁSÁVAL

FEJÉR SÁNDOR FESTMÉNYE IRGALMAS SZAMARITÁNUS A KÖNYVES KÁLMÁN JOGOSÍTÁSÁVAL

KUNWALD CÉZÁR RAJZA A MŰCSARNOK-HADIKÓRHÁZ KARÁCSONYÁRA

SZÉKELY ANDOR RAJZA A MŰCSARNOK-HADIKÓRHÁZ KARÁCSONYÁRA

SZÉKELY ANDOR RAJZA A MŰCSARNOK-HADIKÓRHÁZ KARÁCSONYÁRA

TORNAI GYULA RAJZA A MŰCSARNOK-HADIKÓRHÁZ KARÁCSONYÁRA

PÉTER SÁNDOR RAJZA A MŰCSARNOK-HADIKÓRHÁZ KARÁCSONYÁRA

DUDITS ANDOR RAJZA A MŰCSARNOK-HADIKÓRHÁZ KARÁCSONYÁRA

CSÓK ISTVÁN RAJZA A MŰCSARNOK-HADIKÓRHÁZ KARÁCSONYÁRA

PERLMUTTER IZSÁK RAJZA A MŰCSARNOK-HADIKÓRHÁZ KARÁCSONYÁRA

TAVASZI KIÁLLÍTÁS. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a Szépművészeti Múzeum palotájában rendelkezésére bocsátott helyiségekben 1915 évi március hónapjában Tavaszi Kiállítást rendez, melynek beküldési határnapja: február 18., 19. és 20-ika. A beküldés módozatait az annak idején a művészeknek megküldött meghívó közli. A beküldés február hó első felének valamelyik két napján lesz. A kiállításon kiosztásra kerül a 4000 koronás Társulati nagy-díj és Harkányi Frigyes báró, elsőidben kiállító művészek jutalmazására alapított 450 koronás díja, Ezenkívül a Társulat igazgatósága azzal a kéréssel fordult Jankovics Béla dr. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, engedje meg, hogy az elmaradt Téli Kiállításon esedékes állami aranyérmek szintén ennek a kiállításnak a keretében bocsáttassanak pályázatra, s a miniszter a Társulat kérését készséggel teljesítette. Ami a vásárlásokat illeti, ennek a kiállításnak a javára különféle címeken már meglehetős nagy összegű hivatalos vásárlás van biztosítva. Egyebek közt a néhai Andrássy Dénes-féle hagyaték esedékes kamatai terhére, Jankovics Béla dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával a Társulat 7500 korona erejéig fog, a végrendelet intentióinak megfelelően, abszolút becsü műveket vásárolni. Ezenkívül a Társulat évi sorsolását s még a kiállítás megnyitása előtt megtartják, úgy hogy a kisorsolandó összeg is nagyban gyarapítani fogja a vásárlások összegét. A kiállítás egyéb tudnivalóiról az igazgatóság annak idején külön meghívóban fogja értesíteni a «Magyar Képzőművészek Egyesülete» kötelékébe tartozó művészeket.

Ha a föntebb kimutatott vásárlási összeghez a jótékony célra rendelkezésre bocsátott díjak 5800 koronás összegét és azt a 6200 koronát, amelyről a nyerők minden ellenszolgáltatás nélkül lemondtak, hozzáadjuk, kiderül, hogy a kiállítás összesen 61.630-89 koronát jövedelmezett a segítőalapnak, Ezenkívül még 189 műtárgy maradt a művész-segélyzőbizottság rendelkezésére. Végül még megállapította a Társulat igazgatója, hogy a Társulat az alábbi összegekkel járult hozzá a segítőalap gyarapításához:

1. a Társulat tulajdonában volt művek közül elkelt 16 műtárgy vételára 14 520 kor.

2. A Társulatnál lévő zálogképekből elkelt 6 mű vételára 2215.89 korona ;. összesen: 16.735.89 korona.

ANTIK TERRAKOTTAGYŰJTEMÉNY. Az a méltányló megértés és belátás, melyet múzeumi ügyekkel szemben vezető helyen az utóbbi években nem egyszer hálás örömmel tapasztalhattunk, lehetővé tette, hogy a Szépművészeti Múzeumnak eddig jóformán kizárólag márványszobrokból álló antik osztályát, a ránk szakadt nehéz idők közvetlen küszöbén még egy nagyobb, 650 darabot számláló görög-római terrakottagyűjtemény megvásárlása által az ókori kisplasztika művészileg becses s fejlődéstörténetileg jellemző és teljes sorozatával egészítsük ki. Ezt a gyűjteményt is, mint a néhány év előtt szerzett márványkollekciónkat Dr. Paul Arndt müncheni archaeológus ízlése és szaktudása hozta össze. Neki köszönhető az összeállításban és válogatásban rejlő nagy instruktiv erő és a darabok tekintélyes részének magas qualitásbeli értéke.

A terrakották, melyekben százszoros visszhanggal cseng Vissza a görög szobrászat fejlődésskálájának minden kis hangja, melyeknek szemlélete révén a szobrászat alig ösmert korszakai nyernek új világosságot, a nagy művészetekkel való szoros kapcsolatuk révén minden plasztikai gyűjteménynek szerves és szükségszerű kiegészítő részei. A mi sajátos esetünkben annyival is inkább kívánatosnak látszott egy nagyobb antik terrakottagyűjtemény megszerzése, mert míg márványkollekciónkat csak hosszú évek munkájával és rendkívüli áldozatok árán tudjuk majd annyira kiépíteni, hogy az ókori plasztika fejlődéséről lehetőleg teljes képet adjon, addig az Arndt-féle terrakották megszerzésével egyszerre oly gazdag kisplasztikái anyag birtokába jutottunk, mely a görög szobrászat történetének csaknem minden fázisát hűen tükrözi vissza.

A gyűjtemény időrendben a későmykenaei és geometriai kor emlékeivel indul meg s egészen a Kr. u. I — II. századig vezet. Időrendi nagy kiterjedése mellett fontos előnye, hogy a földrajzilag egymástól messze fekvő, különböző terrakottaműhelyek benne úgyszólván valameny-nyien jellemzetes példákkal fordulnak elő.

A geometriai korszak primitiv, kézzel gyúrt s a Dipylon-vázák módjára firniszfestékkel színezett pillérszerű idoljaiból és elnagyoltan megmintázott lovasalakjaiból terrakottáink között egész sorozatot -találunk. Az archaikus kor nagy technikai újítása, hogy a kézzel való mintázást a formába való öntés váltja fel. Csak a messze kinyúló tagokat és a fejet mintázzák továbbra is kézzel. Ezt a fontos változást kitűnően szemléltetik és magyarázzák azok a Tarentumból való terrakotta-formák, melyek gyűjteményünknek nemcsak a technikai eljárás illusztrációja szempontjából, de művészileg is igen becses kiegészítő részei. Különös figyelmet érdemel közöttük egy peplos ruhás nőalak és egy a Parthenon friz paripáira emlékeztető, pompás ló-fej, melyeknek formájából csak az elülső oldal maradt ránk.

A Kr. e. VI. századnak legnagyobbszerű, architektonikus jelentőségű emlékei gyűjteményünkben a Gorgo-, női és szatirfejes vagy tisztán palmettadíszes antefixek, melyek nagyrészt Tarentumból származnak s egykor etruszk templom tetőpárkányának lezáró és koronázó díszítéséül szolgáltak. Mély és erős, ellentétekkel dolgozó színezésükben jól érezzük az archaikus görög polychromiának architektonikus, dekorativ jellegét. Ugyanebből a műhelyből származik néhány későbbi, a Kr. e. IV. századból való női és szatirfejes antefixünk, melyek stílusukban és formakezelésükben az egykorú siciliai érmekkel állanak rokonságban. Ezek az aránylag igénytelen termékei a dekorativ architekto-nikus plasztikának meggyőző bizonyságai annak, hogy a görög lelkek mélyén az alakító erőnek és nemes művészi felfogásnak micsoda bőséges kincsei lakoztak! A hajnak egyik-másik példányon fenmaradt sárga színezése a fejlett görög művészet lágyabb és puhább színekkel dolgozó polychromiáját világítja meg.

Az archaikus korszakból való terrakották között a boeotiai, rodhosi, samosi és tarentumi műhelyek vannak a legjobban képviselve. Az akropoliszi korékra emlékeztető, álló és üló nőalakok s leányfejek mellett a dionysikus tárgykörből való alkotások tarthatnak leginkább igényt érdeklődésre. A samosi, térdelő szilén formájára készített alabastron tanulságos példája annak az erős befolyásnak, melyet az egyptomi művészet a fejlődő jón szobrászatra gyakorolt. Egészen kivételes fontosságú és ritka darab az Athénből származó, lóháton ülő archaikus szilén, mely valószínűleg boeotiai műhelyből került elő.

Az V. század megnemesedett, komoly művészi felfogását néhány vallási jelentőségű maszk szemlélteti, melyeket egykor fogadalmi ajándék gyanánt szentélyekben akasztottak fel. Míg a Demetert ábrázoló maszkok szigorú stílusukkal még Kritios és Nesiotes köréhez kapcsolódnak, addig az egyik Zeus-maszk Phidias felfogásának egész előkelő magasztosságát érezteti át velünk. Ugyancsak az V. század közepe tájáról valók a gyűjteményünkben őrzött szigorú, peplosruhás nőalakok, melyek közül az egyik az egykorú nagyszobrászat mintájára lépcsős, alacsony talapzaton áll. A mint ezeken a boeotiai nőalakokon, úgy a nagyrészt Tarentumból származó ifjú, női és istenfejek gazdag sorozatán is lépten-nyomon átverődik a sykioni szobrásziskola hatása. Ennek az iskolának a forma-lisztilus törekvései, melyek Polykletos személyében érték el legtökéletesebb megtestesülésüket, úgy látszik a koroplasztákat is hatalmukba kerítették, de azért Attika befolyását a további fejlődés nagy szerencséjére nem tudták teljesen háttérbe szorítani. Attikának bensőségesebb és melegebb művészi felfogására is nyújtanak terrakottefejeink szép és jellemzetes példákat.

Míg az archaikus kor és az V. század terrakottaműhelyei csaknem kizárólag a vallási és halotti kultusz szolgálatában állottak, addig a IV. század kisplasztikái művészete nagy számmal termeli azokat a minden vallási vonatkozás nélkül való ifjú és nőalakokat, szárnyas Erosokat, melyekben az ifjúság minden derűje s a női nem egész bája és varázsa hangot talál. Ez az a tér, ahol a boeotiai Tanagrában működő koro-plaszták legnagyobb diadalaikat aratták. Alkotásaik ma is még oly népszerűek és mély hatásúak, hogy a nagyközönség a terrakotta-műfajt a maga egészében rendesen Tanagra névvel szokta illetni. A tanagrai műhely fénykora a Nagy Sándor halálát követő időre, a Kr. e. IV. század utolsó tizedeire s a III. század első íelére esik. Ennek az időszaknak az emlékei ma már csak elvétve kerülnek piacra. Annál örvendetesebb, hogy gyűjteményünkbe a tanagrai terrakották legfényesebb példányaiból is jutott néhány darab (1. kép). A nagyobbik hercu-lanumi nő motívumával rokon, nyugodtan álló fiatal lány és a köpenyét fejére húzva, széltől lebegő ruhában előre siető nőalak nemcsak mint művészi koncepciók elragadok, de kidolgozásuknak minden részletformára kiterjedő éles, gondos finomsága, műfajuk összes képviselői között vezető helyet biztosít számukra. A tanagrai mesterek alkotásain is megérzik a nagyszobrászat ihlete. A ruha művészi ábrázolásának történetéhez az ő műhelyeikből kapjuk a legbőségesebb és legmegbízhatóbb anyagot. Amint az egész terrakottaszobroknál, úgy a IV, és III. századból való, gyűjteményünkben nagy mennyiségben szereplő kisebb-nagyobb fejeknél is folytonosan kisértenek emlékezések a nagyplasztika köréből (2. kép). Némelyiken határozott mesterek befolyását véljük felösmerni. Skopas felfogásának mélységes szenvedelme nem egy kis terrakotta-arcon tükröződik vissza, az a kis női fejünk pedig, melyen Praxiteles Aphrodite-tipu-sainak minden bája és szépsége újra csendül, a görög terrakottaművészet legértékesebb gyöngyszemei közé tartozik. Egy másik, Dionysost ábrázoló kis fejecskénk a leydeni kolosszális fej mesterének hatását mutatja. Aki e kis, névtelen kézművesek alkotta fejek szemléletében valóban el tud mélyedni, nemcsak ezeket a tanulságokat viszi majd magával, de mély és maradandó művészi benyomásokat is, melyek megérlelhetik benne a meggyőződést, hogy a teremtő erő, melynek mélyéből ezek az alkotások fakadtak, szinte kiapadhatatlanul gazdag. A hellenisztikus korban a tulajdonképeni Görögország és Magna Graecia mellett Kis-Ázsia és Alexandria terrakottaműhelyei tettek szert fokozott jelentőségre. Tarsos, Samsun, Myrina és Smyrna (Amisos) a legáltalánosabban ös-mert kisázsiai lelőhelyek. Valamennyien jellem-zetes példákkal szerepelnek gyűjteményünkben. Különösen gazdag a myrinai és smyrnai sorozat. A myrinai gyár legtermékenyebb korszaka a Kr. e. III—I. század. Aphrodite, Dionysos és kíséretük alkotásaik legkedvesebb tárgya. Míg a régebbi terrakottákon rendesen csak általánosságban érződik meg a nagyszobrászat ihlete, addig a myrinai mesterek bizonyos határozott szobrokat vesznek mintaképül, melyeket terrakottáik nagy méretével is megközelíteni igyekszenek. A gyűjteményünkben szereplő myrinai terrakották egyik példánya ilyen jól ösmert szobrászi tipus, az ú. n. Venus Genetrix kisplasztikái.variációja. A myrinai műhely másik jellemző sajátsága, hogy a festészet hatása alatt lebegő és hevesen mozgó alakokat készített különös kedvteléssel, melyeknek illúzióját egykor szabadon való fölfüggesztessél fokozták. Ebből a fajtából való az Arndt-gyűjtemény nagy, lanton játszó Erosa és alászálló szárnyas Nikéje, melynek redőkezelésében bizonyos fáradt merevség klasszicisztikus törekvések föltámadásának előhírnöke. A kisázsiai terrakotta-szobrászatban a tréfás genre is szóhoz jut, így pl. a libát fojtogató gyermek kedves humorral telt csoportjában, melynek összefüggése a hellenisztikus márványszobrászattal, különösen Boethossal nyilvánvaló (3. kép).

Mindazok számára, kik a görög művészetet nem tekintik másnak, mint a tiszta, klasszikus formaszépség tiszteletreméltó herbáriumának, a legnagyobb meglepetést a smyrnai koroplaszták fogják okozni, kik minden kor karrikaturamű-vészei között nemcsak időben, de rangban is első helyet érdemelnek. A Louvret kivéve nincs még egy múzeum, mely a smyrnai terrakották terén gyűjteményünk gazdagságával vetekedhetnék. Mindaz, ami az emberi arc faji vagy egyéni vonásaiban jellemzetes túlzással humorosán torzítható, pompás megfigyelőkre és tolmácsokra talált Smyrna művészeiben (4. kép). A semita-tipusnak s a házsártos, nyelves anyósnak találóbb, élesebb karrikaturáit a legmodernebb élclap sem szolgáltatja. Figyelmüket a testi és szellemielfajulás külső jelei sem kerülték el; egyes terrakottafejeken határozott kórtünetek olvashatók le. A karrikatura-portrén kívül színész, és anatómiai karrikaturát is nagy számban találunk alkotásaik között. Ezekből is kitűnő példányok vannak birtokunkban.

Művészileg kevésbé jelentősek az alexandriai terrakották, melyeknek minden fajából gyűjteményünk bőséges példákkal rendelkezik. Érdekük elsősorban kultúrtörténeti és vallási. Jellemzetes megnyilatkozásai annak a kevert egyp-tomi-görög művelődésnek, mely a hellenisztikusrómai korban egész Alexandriát elárasztotta.

Itáliát etruszk és apuliai darabok mellett a köztársaság utolsó tizedeiből s a császárság első századából való római, ú. n. Campana-reliefek képviselik, melyek a neoattikai iskola alkotásaival párhuzamosan klasszikus motívumokat elevenítenek föl. Kompozícióikban csaknem mindenütt letűnt korok emlékeinek nemes szépsége verődik vissza. Egykor főként termek.és szobák belsejében a falon díszítés gyanánt alkalmazták őket. A Campana-reliefeken mythologiai tárgykör mellett a realisztikus genre is előfordul. Gyűjteményünkben mindkettőre találunk kitűnő példákat, A mythologiai reliefek közül kiemelem a Dionysost és szatirt (5. kép), s a szilént, Erost és menádot ábrázoló lapokat, amelyek nemcsak teljességüknél, de hatásos ellentéteken fölépülő kompozíciójuk szépségénél fogva is műfajuk legjobbjai közé tartoznak. Ezekkel a mythologiai tartalmú lapokkal szemben egy másik dombormüvön a Nilus-part életét ábrázolta a művész eleven, humoros színekkel. Bármennyire rövid és vázlatos is az itt nyújtott áttekintés, megközelítő fogalmat tán mégis ad a gyűjtemény változatosságáról, sokoldalúságáról és művészi jelentőségéről. Sajnos, a nehéz viszonyok, melyek az utóbbi hónapokban múzeumunk belső életére és működésére is bénítólag hatottak, megakadályoztak abban, hogy új szerzeményeinket mindenkor első irodalmi ösmertetésükkel egyidejűleg kiállítás által is a közönség rendelkezésére bocsássuk. Ez a magyarázata, hogy a terrakotta-gyűjteményt is egyelőre még zár alatt kell tartanunk, de reméljük, hogy a normális állapotok beköszöntése után a legrövidebb idő alatt megfelelő keretben tudjuk majd bemutatni. Ugyanakkor behatóbb irodalmi ösmertetését is kötelességünknek fogjuk tartani.

1. TANAGRAI TERRAKOTTÁK

2. GÖRÖG TERRAKOTTAFEJEK

3. GYERMEK A LIBÁVAL KISÁZSIAI TERRAKOTTACSOPORT

4. TERRAKOTTA-KARIKATÚRÁK SMYRNÁBÓL

5. DYONYSOS ÉS SZATIR
U. N. CAMPANA-RELIEF

KUPETZKI JÁNOS OLAJFESTMÉNYE FÉRFI ARCKÉP SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Az iskolázott, elegáns ecsettel készült barokkos arcképen könnyen felismerhető a lengyel tipus. Erre vall a finom, csontos arc, a hosszúkás, keskeny orr és hegyes áll. Ez ismertetőjelek pedig nemcsak amellett szólnak, hogy az ábrázolt lengyel eredetű, hanem amellett is, hogy a képmást valóban Kupetzki festette. A művész fiatalabb korában, római tartózkodása Idején, Szobjeszki Sándor herceg pártfogoltja volt s tudjuk azt is, hogy ez időben barokkosabb stílusban, nagyobb dekorativ lendülettel és erősebb kolorisztikus törekvéssel dolgozott, mint később. Ismerünk is tőle római korszakából egy jelentős alkotást, egy önarcképet, a mi festményünkhöz hasonló díszes ruhában, mely valószínűleg a művész magas pártfogójának tulajdona volt. E kellemes, üde színhatású kép, melyet Kupetzki életírója, dr. Nyári Sándor a «Vasárnapi Újság» 51. évfolyamának 46. számában közölt, Deutsch Antal úr tulajdona.

Ha csakugyan Kupetzki festette a mi képünket is, ami igen valószínű, úgy a két alkotás közt korban sem lehet nagyobb különbség. Hasonló iskolára vall a felfogás mellett a sajátos vonalvezetés, illetőleg ecsetkezelés is. Meg keli azonban jegyeznünk, hogy a Deutsch Antal-féle kép kissé szárazabb, pedánsabb, míg a mienk szabadabban mozgó, vázlatosabban jelölő ecsettel készült. Talán szándékában is volt a művésznek még egy végső simítás.

A kép a díszes öltözet ragyogó színeinek köszöni megkapó és mély hatását. Az ábrázolt zafirkék dolmányt és barna prémmel szegett vérvörös mentét visel. Mindkét ruhadarabot csillogó ezüst paszomány díszíti. E színek összehangolásával és különösen az ezüst varrások erőteljes ragyogtatásával igazi virtuozitást fejtett ki a művész. A fehér turbán is nagy színérzékkel és mesteri ecsettel van festve.

Egyáltalában oly kvalitásokkal ékeskedik a kép, melyek becsületére válnának nemcsak Kupetzki-nek, hanem valamely nagyobb művésznek is.

Az érdekes kosztüm igen előkelő benyomást kelt, leginkább az ezüst sujtás pazar alkalmazása és ékes, cikornyás alakja miatt. Pedig még e gazdag díszítéssel sem nevezhető magas rangot jelző viseletnek. Tulajdonképen nem egyéb, mint a XVII—XVIII. századi katonazenekarok dobosainak uniformisa; igaz ugyan, hogy díszesebb, előkelőbb átalakításokkal. Talán nem is komoly díszruha, hanem valami farsangi jelmez.

Annyi azonban bizonyos, hogy színpompája hangulatot tud kelteni és ha csakugyan Kupetzki festette, a kép a művész legjobb alkotásai közé tartozik.

Elefántcsontra festett miniatűrök ezek és Daffinger Móric Mihály névaláírással jelzett alkotásai.

Az egyik Festetics Leó grófot, a másik nejét, báró Kray Borbálát ábrázolja. A többi három festményen is a báró Kray-család nőtag-jai láthatók: gróf Zichy Miklósné Kray Mária, Kray Amália és Marich István Dávidné, a szépségéről híres Kray Franciska.

DAFFINGER M. M.
MARICHNÉ BÁRÓ KRAY FRANCISKA ARCKÉPE - - GRÓF FESTETICS LEÓ ARCKÉPE
SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Daffinger porcellánfestássel kezdte pályáját és a Napóleoni háborúk, a kongresszus és a Biedermeyer-korabeli Bécs ízlése és művészeti ideálja benne testesült meg igazán. A múzeumunk tulajdonába jutott festményekben sem tagadta meg magát, sőt. e képmások nemcsak legjellemzőbb, hanem legjobb alkotásai közé is tartoznak. Művészete fénykorának emlékei. Abból az időből valók, melyben a mester, Metternich hercegné protektorátusa alatt, a Bécsben élő helybeli és idegen arisztokráciának dédelgetett arcképfestője volt.

Daffinger nem tartozott a naturalisták közé. Szívesen tett eleget megrendelőinek, kik eszményített képeket vártak tőle. A kellemetlen jelenségeket tudatosan rejtegette, szépítette. Marich István Dávidné képmásán természetesen nem volt erre szükség. A kor felfogásához való alkalmazkodás azonban annál érdekesebb eredményre vezetett a hibás növésű Kray Amália bárónő arcképén, kinek fogyatkozását oly ügyesen palástolta a művész, hogy a képen a szomorú testi hiba helyett csak gyöngéd előrehajlás vehető észre.

Zichy Leona grófnő hagyatékából a Daffinge-reken kívül két Rahl-féle képmás is jutott a Szépművészeti Múzeumba. Az egyik a hagyományozó atyját, Zichy III. Miklóst, a másik ennek nejét, gróf Festetics Fannit ábrázolja. A két festmény közül az utóbbi az elevenebb, a karakteresebb. A férfi képmás a Rahl-féle arcképek nagy átlagából való.

Rahl Károly művészete azonban, jóllehet ma korántsem örülhet olyan értékelésnek mint a festő életében, sohasem fog jelentősen devalválódni, mert a nagy tudás és komoly fegyelmezett munka meggyőző ereje kevésbbé jelentős termékeiből sem hiányzik.

Az ajándékok közül első helyen említendő a. báró Podmaniczky László-féle gyűjtemény, melynek hetedfélszáz lapját báró Podmaniczky Gézáné adta nagylelkűen múzeumunknak. A gyűjteménynek legértékesebb része az angol mezzotinto-lapok gyönyörű sorozata, mely eddig is jelentékeny mezzotinto-collectiónknak pompás, kiegészítése. A nagyértékű gyűjteményt külön kiállítás keretében fogja a múzeum a nagyközönségnek bemutatni.

Dr. Majovszky Pál min. tan. több mint 200-darabból álló modern metszetgyűjteményét ajándékozta intézetünknek. A nagybecsű gyűjtemény december és január hónapokban a grafikai kiállítási teremben volt látható s úgy a sajtó, mint a közönség részéről teljes elismerésben részesült.

Báró Hatvány Ferenc Brocky Károlynak az Angliában élt jeles magyar művésznek nem kevesebb, mint 281 vízfestményét és rajzát adta gyűjteményünknek. A rendkívül érdekes sorozat február havában kerül kiállításra, E három nagyszabású ajándékon kívül számos kisebben is volt része gyűjteményünknek: így L. Delteil, K. Kappstein és Max Liebermann grafikai mukáik egy-egy értékes sorozatát adták; Dr. Weiner Adolf Axmann J. magyar vonatkozású metszeteinek teljes kollekcióját ajándékozta, hogy csak a fontosabbakat említsük.

Az 1914 tavaszán Parisban. Berlinben, Lipcsében és Stuttgartban lefolyt nagy rajz- és metszetaukciókon számos nevezetes darabbal gyarapíthattuk grafikai gyűjteményünket. Egyéb alkalmakat sem mulasztottunk el, különösen a magyar osztály hiányainak betöltésére.

Rendkívüli értékű és egy teljesen hiányzó korszak képviselője az a XV. századbeli metszetsorozat, melyet a Nemzeti Múzeum, ili. a M. Tud. Akadémia könyvtárának igazgatósága helyezett gyűjteményünkben letétbe s melyet vétel útján is néhány darabbal kiegészíthettünk.

Erről a Művészet decemberi számában részletes cikkben számoltunk be.

Iskolák, korszakok és egyes művészek szerint gyűjteményünk érdemlegesebb gyarapodása ekként alakul:

Magyar rajzok vagy aquarellek: Beck Ö. F. (2 darab), Bér D. (2), Bornemissza G. (1), Brocky K. (281), Ferenczy Valér (1), Frecskay E. (1), Hegedűs L. (2), Izsó M. (61), Jobbágy M. (1), Juhász Á. (3), Lampérth J. (2), Litkei A. (1), Luby J. (1), id. Markó K. (6), Nagy J. (1), Simó F. (2), Sonnenschein G. (1), Tahy A. (2), Tichy K. (3), Uitz B. (2), Ziegler K. (6).

Magyar metszetek: Barabás M. (2), Czetter S. (1), Divéky J. (9), Ferenczy V. (4), Lénárd R. (l), Lieder F. (7), Lütgendorf F. v. (2), Ma-rastoni J. (2), id. Markó K. (2), Melegh G. (2), Prihoda J. (5), Rauscher J. (2), Vészi M. (1), Zádor I. (9).

Rajzok. Francia XVIII. sz.: Fragonard H. (1), Gravelot (1), Gábriel de Saint-Aubin (4); XIX. sz.: Dutilleux C. (1), Ribot Th. (1). — Német XVIII. sz.: Füessli J. H. (1), Gessner S. (2), Graff A. (8), Hackert Ph. (1), Lampi Fr. (2), — Németalföld XVII. sz.: Both J. (1), id. Brueghel Jan (1), Goyen J. v. (1), Huysum J. v. (1), Neyts G. (1), Post Fr. (1), Ruysdael J. v. (1). — Olasz iskola: Tintoretto (1), Tiepolo D. (1).

Metszetek. Angol iskola, XVIII. sz. mezzo-tintók: Dickinson (2), Dixon (1), Earlom (9), Fisher E. _(2), Gieen V. (14), Smith J. R. (5>, Watson Th. (5) ; XlX. sz.: Bone M: (3), Cameron D. J. (2), Haden S. (2), Legros A. (8), Lumsden (3), Sargent (1), Shannon (6). Francia iskola XVII. sz.: Nanteuil R. (1). — XVIII. sz. színes metszetek: Bonnet (2), Jubier (1), Debucourt (1). — XIX. sz. ; Bonnard (8), Bracquemond (3), Carriere (3), Cézanne (1), Charlet (3), Corot (6), Daumier (57), Decamps (1), Delacroix (2), Degas (2), Denon (2), De-véria A. (2), Fantin-Latour (3), Gauguin (13), Gáricault (19), Grévedon (6), Ingres (1), Lemud (1), Manet (3), Millet (1), Pissarro C. (1), Redon (1), Renoir (2), Ribot (2), Rodin (2), Toulouse Lautrec (27), Vernet C. (40), Vernét H. (4), Vierge (2), Vuillard (1). Német iskola, XV. sz.: E. S. (1); a mondatszalagok mestere (1), XV. századi fa- és ércmetszetek (16). — XVI. sz.: Aldegrever (4) Dürer (10). — XIX. sz.: Kalkreuth (3), Krüger F. (2), Liebermann (13), Menzel (20), Schadow (9). Németalföldi iskola, XVII. sz.: Ostade (2). XIX. sz.: Bauer M. (2), Israels (l), Jongkind (2), Rops (2), Toorop (2). Olasz iskola XVIII. sz.: Bartolozzi (9),. Pira-nesi G. B. (12). Spanyol iskola: Goya (46). Svéd iskola: Zorn (3).

Amint e kimutatásból látható, a lefolyt évben grafikai gyűjteményünk minden osztálya számos jeles művész munkáival gyarapodott. E gyarapodás kiterjed a XV. század incunabulumaitól egész, a legutolsó évek termékeiig. S különösen örvendetes, hogy e gyarapodás túlnyomó része ajándék-képen került a nemzet tulajdonába. Az érdeklődésnek ez áldozatkész megnyilatkozása jövő fejlődésünknek biztos záloga.

BORSOS JÓZSEF MŰVEINEK JEGYZÉKE. A Művészet 1913. évfolyamában közölt Borsos József festőművész méltatásának kiegészítéseképen itt adjuk a művész műveinek jegyzékét, felölelve azokat is, melyeket csak címeik után ösmerünk.

SZIGNÁLT ÉS ÉVSZÁMMAL JELZETTEK:

1841. Csendélet. (Kiállítva a pesti Műkiállí-táson.) Ismeretlen.

Hálaérzet a vett jótéteményekért. (Kiállítva a pesti Műkíállításon.) Ismeretlen.

1842. Gróf Csernovics Péter arcképe. (Kiállítva a bécsi Akad. kiállításán. Kiállítva az Ernst-múzeum Biedermeier-kiállításán 38a szám alatt.) ,

Dr. Granichstätten arcképe. (Kiállítva a bécsi Akad.) Ismeretlen.

1843. Egy Emir kosztümképe a. Libanonból. (Kiállítva a bécsi Akad.) Ismeretlen.

Jelenet egy bécsi hídon. (100 frt.) (Kiállítva a pesti Műépületben, 1854-ben újra.) Ismeretlen.

Elhagyatva. Bécs. Magántulajdon. (Kiállítva az Ernst-múzeumban 36. sz. alatt.)

Kis fiú feje. (Bécsi magántulajdonban.)

1844. Gróf Andrássy Károly arcképe. (Gróf Andrássy Károly tulajdonából kiállítva a bécsi Akad.) Ismeretlen.

A matróz. (Hegedűs Kristóf arcképe.) Történeti Képcsarnok tulajdona. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 38. sz. )

A matróz vázlata. Ernst Lajos tulajdona. (Ernst-múzeum IX. tér., 47. sz.)

Hegedűs Kristóf arcképe. (A Tört. Arcképcsarnokból elcserélte Várady Gábor, letétbe helyezte a mármarosszigeti líceumban. Ujabban átfestették Tisza István arcképének.)

Filtsch Károly zongoravirtuóz arcképe. (Gróf Bánffy Károly tulajdonából kiállítva a bécsi Akad.) Ismeretlen.

1845. Gróf Bethlen arcképe. (A gróf tulajdonából kiállítva az ábrázolt megnevezése nélkül a bécsi Akad.) Ismeretlen.

Csendélet. (200 írt.) (Kiállítva a bécsi Akad.) ismeretlen.

Az álarcpróba. (Kiállítva a bécsi Akad.) Ismeretlen.

Tanulmányfej, a)

Tanulmányfej, b). (Kiállítva mindkettő a bécsi Akad. kiállításon.) Ismeretlen.

Férfi arckép. (Báró O'Henfels Gestel?) A bécsi Kunsthist. Museum tulajdona. Depot-ban.

1846. Csendélet. (Kiállítva a bécsi kiállításon.) Ismeretlen.

Gyógyulófélben. (Kiállítva a bécsi kiállításon.) Ismeretlen.

Anyai gond. Festve 1845-ben. (Kiállítva a bécsi Akad., majd a pesti Műegyleti kiállításon. Ernst-múzeumban 46. sz.)

A drótostót. (Megjelent metszetben. 180 frt. Kiállítva a bécsi Akad. kiállításán és a pesti Műegyletben 1853-ban újra. Ára ekkor 300 frt.) Ismeretlen.

Arckép. (Kiállítva a bécsi Akad. kiáll.) Ismeretlen.

1847. Bor, asszony, szerelem. (Kiállítva a bécsi Akad. Megvette gróf Beroldingen hagyatéka árverésén Lánczy Leó. Kiállítva az Ernst-múzeumban. 51. sz.)

Arckép. (Kiállítva a bécsi Akad. kiáll.) Ismeretl.

A megtérés. (Kiállítva a bécsi Akad. kiáll.) Ismeretlen.

1848. Miniatűr arckép. (Állítólag kovásznai Kovács Illés arcképe. Magántulajdon. Kiállítva az Ernst-múzeumban. 42. sz.)

Rottenbiller, Budapest polgármesterének arcképe. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 40. sz.) A Tört. Arcképcsarnok tulajdona.

1850. Báléj utáni reggel. (Kiállítva a bécsi Kunstvereinban. 1851-ben a pesti Műegyletben. Megvette herceg Eszterházy Pál. Megjelent metszetben. Szépművészeti Múzeum tulajdona.)

Csendélet. (Kiállítva a bécsi Kunstvereinban. Megvette a bécsi Gemäldegalerie. Kiállítva 1857-ben a bécsi Akadémiában. Látható a Kunsthist. Museumban, 78. sz. a.)

Meglepetés. (500 frt.) (Kiállítva a bécsi Kunstvereinban.) Ismeretlen.

1851. A báléj utáni reggel másodpéldánya. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 49. sz.)'

Két olasz lány. (Kis példány. Szignálva. Kiállítva az Ernst-múzeumban. 45ű sz. a.)

Önarckép. (A Klimkovics-hagyatékból a kassai Rákóczi-múzeum tulajd. Kiállítva az Ernst-múzeumban. 34. sz.)

1852. Eszterházy Pál herczeg. A Tört. Képcsarnok tulajdona. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 37. sz. a.)

Az özvegy. (Kiállítva a bécsi, 1853-ban a pesti Műegyletben. Szépművészeti Múzeum tulajdona.)

Katonasors. (Magántulajdon. Kiállítva az Ernst-múzeumban. 48. sz.)

Krizis egy művész életéből. (Kiáll. 1853-ban a bécsi Kunstvereinban. 1854-ben a pesti Mű-egylet sorsolásra megvette. Megnyerte Güllmény Ferenc. A Szépművészeti Múzeum tulajdona. Kiállítva az Ernst-múzeumban. 47. sz.)

Női arckép. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 44. sz.)

1853. Gróf Keglevics János arcképe. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 39. sz.)

Megsebzett vitéz és az" apáca. (350 frt. Kiállítva a pesti Műegyletben,. decemberben.) Ismeretlen.

Andrássy Manó arcképe. (Kiállítva a bécsi Kunstvereinban.) Ismeretlen.

1854. Csata után. (Kiállítva a bécsi és. pesti Műegyletben. Megvették Pesten, 1855-ben, 400 írtért. Ernst-múzeum. 35. sz.)

Gróf Pálffy János arcképe. Megvették 1250 írtért. A pozsonyi Pál'ffy-hagyaték tulajd. (Kiállítva az Ernst-múzeumban, 33. sz.)

Imrédy Ignác arcképe. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 50. sz.)

Olasz nő Sienából. (250 frt. Kiállítva a pesti Műegyletben, májusban.) Ismeretlen.

Stéger Ferenc tenorista arcképe. (A Tört. Képcsarnok tulajdona.)

1855. A galambposta. Első példány. (Magyarul szignálva. Bécs. Magántulajdon. Megvették 1861-ben Pesten a Müegyletből. 580 frtért.)

A galambposta. Második példány. (Németül szignálva. Megjelent metszetben. Bécs. Magántulajdon.)

Elefántcsontpohár. (350 frt. Kiállítva a bécsi Kunstvereinban.) Ismeretlen.

1856. A kíváncsiság. (800 frt. Kiállítva a bécsi Kunstvereinban, februárban pedig a Mű-egyletben.) Ismeretlen.

Csendélet. (560 frt.) Ismeretlen.

Virágjóslás. (Kiállítva a bécsi Kunstvereinban.) Ismeretlen.

1862. Önarcképe. (Kiállítva az Ernst-múzeum-ban. 34a.)

Női arckép. (A Szépművészeti Múzeum tulajdona.)

Leánya arcképe. (Kiállítva az Ernst-múzeum-ban. 53a.)

SZIGNÁLATLAN ÉS ÉVSZÁM NÉLKÜLI. a) Olajfestmények:

Két gyermekfej. Leánya (Bársony Istvánné) tulajdona.

Női arckép. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. ,53. sz.)

Imrédy arcképe. Vízfestmény. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 52. sz.)

Főúr (áll. gr. Keglevics Pál) arcképe. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 45. sz.)

Két olasz lány. (Nagy példány. Kiállítva az Ernst-múzeumban. 50a sz. a.)

Lendvayné Fáncsy Ilka arcképe. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 17. sz.)

Felesége apotheozisa. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 43. sz.)

Önarcképe. ( 1860?) A Szépművészeti Múzeum tulajd.) t

Önarcképe. (Kiállítva az Ernst-múzeumban. 41a sz. a.)

b) Litográfiák:

Gróf Teleki Sándor. (Tört. Arcképcsarnok.) Az 1848-iki országgyűlés megnyitása. Tervezte Borsos. Nyomta Bécsben Köfelich János.

Kőre rajzolta Pettenkofen Károly. Kulcscsal. (Szépműv. Múzeum.)

Ikonográfia:

1. Pettenkofen: Borsos József arcképe. Olaj- • festmény. (Szépművészeti Múzeum tulajd.)

2. Pettenkofen ; Borsos József. Vízfestmény 1847. Bécs. Magántulajdon.)

3. Marastoni József: Borsos József, 1861. (Litográfia.) Szerző tulajdona.

4. Kriehuber: Borsos. (Litográfia.) 1853. (L. Würzbach, Kriehuber-jegyzék. 200. sz. a. bécsi Városi Múzeumban az egyetlen példány.)

5. Arckép. (Fotogr.) Felvéve Borsos modorában, Borsos és Doctor műtermében, 1863. Fia tulajdona.

1825-ben ugyancsak Pesten született Gschwind Ágostonról is megemlékezik, akihez különben személyes barátság is fűzte. Pestről Parisba került Couturehez, aki megszerette a talentumos fiatal művészt. Erős, pasztózus felrakással -festett arcképeit Parisban is szívesen vették. Innét Münchenbe került, ahol 1859-ben tanulmányfejeket állított ki s keltett velük feltűnést.

Jancsó Pál, egy debreceni származású fiatal magyar művész, szintén a múlt század elején született. Kezdetben egészen a naturalisztikus iránynak hódolt s a népéletet festette különösen nagy előszeretettel. Később Rahlhoz került, de itt is a magyar népélethez tért vissza.

Erős humor és élet lüktetett képeiben, amelyekből a bécsi közönség sokat vásárolt.

Schafferről, aki 1820-ban Pesten született s.aki Bécsben telepedett meg, úgy emlékszik meg, mint a monarchia egyik legerősebb csendéletfestőjéről. Később Pétervárott élt, ahol csend-életképeivel szépen fenn is tartotta magát. A pesti múzeum több képet vásárolt tőle.

Két nőről is tesz említést Kertbeny. Az egyik Joanovics Katalin, Székesfehérvárott született. A történelmi pikturára adta magát s a nemzet múltjából merített témáit nagy kartonokra festette. Egy életnagyságú képét, amely Ferdinánd császárt ábrázolja, a múzeum vett meg tőle.

Kärgling Henrietta 1835-ben Pesten született, apja a hasonló nevű festő volt. Kärgling Henrietta Pestről Bécsbe került, ahol csaknem kizárólag portréfestéssel foglalkozott. Száznál több arcképet festett s különösen Bécsben keresték föl sok megrendeléssel. Erősen meg-modellirozott formáival s széles technikájával tűnt fel. Később egy ismert zongoraművésznek lett a felesége.

Szatmár, Januárius 15-én, 1850. Nagyérdemű jó tanítóm!

Mindazon régen vett jókért sok ezer hálákat bocsájtott ki lelkem minden mozdulatimban, melyet e földön nem hálálhatom meg eléggé erántam tett sok jó szívességeket, mert még eddig nem voltam semmi bizonyos állapotba, hogy sorsomról engedelemmel kérve bátor lettem volna tudósítani, mert mindeddig az ideig most értem el a legnehezebben várt célomat, tudniillik a megtelepedést, mely minden elérésem mellett mostan nem a legjobban megy, mert senki sem épít, de a jó Istenre hagyom a jövendőket, reménylem, hogy hasznát fogom venni minden igyekezetimnek, melyeket érdemes jó tanítómtól szereztem s mindazokat visszaszolgálni engedje meg nekem a jó Isten mindig arra kérem, mert szívem s lelkem el nem felejtheti azon erántam tett sok jótéteményeit, kedves tanítómnak, amelyben én sok gyönyörű napjaimat töltöttem, tudniillik a rajzba, melyre most is ha reágondolok vagy reánézek, megújulok örömömbe, melyben hajdan igyekeztem. Kérem nagy alázatossággal a többi rajzdarabjaimba, melyek még az oskolába maradtak, azokba szeretnék még örvendeni, melyet reménylem, hogy elfelejthetetlen drága jó tanítóm szíveskedni fog öcsémnek általadni.

Mindezek után be sem tudom levelemet végezni és köszönetemet eléggé kifejezni, mint igazán szeretett tanítványa hosszú életet kívánok szívemből

Lechner Antal kőműves mester

Cím: Tekintetes Bellágh József úrnak ttez-telettel Kassán.

A levelet Kassa város levéltára Őrzi.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat pályázati hirdetései az 1915. évi tavaszi kiállításra.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat közhírré teszi, hogy két, egyenként 500 korona belértékű állami művészeti aranyérem, illetve az egyik nagy aranyérem ki nem adása esetében két, egyenkint 200—200 korona bei-értékű kis aranyérem, az 1915. évi Tavaszi Kiállítás folyamán fog odaítéltetni a következő feltételek mellett:

l. Ezekre az érmekre a művészek bármily fajú festészeti, szobrászati, építészeti vagy met-

szetműveikkel pályázhatnak, amelyek a Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán még nem szerepeltek.

2. A pályázat szempontjából csakis az 1915. évi Tavaszi Kiállításon a megnyitástól a bezárásig kiállított művek vehetők figyelembe.

3. Minden a fentebbi feltételeknek megfelelő festészeti, szobrászati vagy metszetmű a pályázatra küldöttnek tekintetik, kivéve, ha a beküldő a kiállítás megnyitásától számított két hét alatt,. írásban kijelenti, hogy a pályázatban részt venni nem kíván. Ezt a kijelentést az illető művön «nem versenyez» felirattal fogjuk feltüntetni.

4. A pályabíróság tagjai a pályázatban részt, nem vehetnek.

5. Az érmek kiadására, esetleg ki nem adására vonatkozó javaslat felett a Társulat rendes pályabírósága, kiegészítve a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztérium művészeti ügyeinek szakelőadójával, határoz. A pályabíróságot azok a magyar művészek választják, akik

a) a Társulat kiállításain megelőzőleg kitüntetésben részesültek s akik

b) az 1915. évi Tavaszi Kiállításon legalább egy művel részt vesznek.

Az ily módon megválasztott pályabíróság azonban az aranyérmek kiadására csak abban az esetben tehet javaslatott, ha a pályabíróság megválasztásánál a szavazásra jogosult művészek többsége leadta szavazatát.

A pályabíróságba a Társulatnak a választmány által már megelőzőleg elfogadott tagjai köréből hat művész és három műbarát (nem művész) rendes-, és három művész és két nem művész póttag választandó. A javaslat tételéhez legalább hat tag jelenléte és legalább kétharmad szótöbbség szükséges.

6. Az érmek kiadására vonatkozólag a zsűri a Tavaszi Kiállítás megnyitásától számított négy hét alatt tartozik javaslatot tenni.

7. Az éremmel kitüntetett mű a szerző tulajdona marad.

8. Amennyiben az egyik, 500 korona belértékű nagy állami éremmel való kitüntetésre feltétlenül érdemes művet az illető kiállításon a pályabíróság nem találna, e nagy érem helyett két, egyenként 200 korona belértékű állami aranyérem lesz a viszonylag legjelesebb két mű szerzőjének a kitüntetésére adható ; e két kis érem adományozását is a pályabíróság javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönti el. A másik állami nagy aranyérem helyett kis érmek adományozása nem javasolható.

9. A pályabíróságnak jogában áll az érmek bármelyikének ki nem adását javaslatba hozni ; az e javaslat jóváhagyása következtében ki nem adott érem a jövő évben pályázatra többé nem lesz bocsátható.

Budapesten, Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatósága.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat pályázatot hirdet az általa 19l5. évre kitűzött 4000 koronából álló Társulati díjra. A feltételek a következők: 1. Ezen díjra csakis hazai művészek pályázhatnak, bármily fajú festészeti, szobrászati vagy metszet-műveikkel, amelyeket az utolsó három év alatt fejeztek be és amelyek az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tárlatán még kiállítva nem voltak. 2. A pályázat szempontjából csakis az 1915. évi Tavaszi Kiállításon a megnyitástól a bezárásig kiállított művek vehetők figyelembe. 3.. Minden a fentebbi feltételeknek megfelelő festészeti, szobrászati vagy metszetmű a pályázatra küldöttnek tekintetik, k'véve, ha a beküldő a kiállítás megnyitásától számított két hét alatt írásban kijelenti, hogy a pályázatban résztvenni nem kíván. Ezen kijelentés az illető művön «nem versenyez» felirattal fog feltün-tettetni. 4. A pályabíróság tagjai e pályázatban részt nem vehetnek. 5. A pályadíj összege meg nem osztható. 6. A díjazott mű a szerző tulajdona marad. 7. Ezen díj fölött kilenctagú pályabíróság dönt, amely azon magyar művészek által választandó, akik: a) a Társulat kiállításain megelőzőleg kitüntetésben részesültek s akik b) az 1915. évi Tavaszi Kiállításon legalább egy művel részt vesznek. A pályabíróságba a Társulatnak a választmány által már megelőzőleg elfogadott tagjai köréből hat művész és három műbarát (nem művész) választandó. 8. A díj a Tavaszi kiállítás megnyitásától számított négy hét alatt ítéltetik oda és adatik ki. A pályabíróságnak jogában áll, hogy a díjnak ki nem adását is elhatározhassa, amely esetben a díj — a feltételek változatlan megtartása mellett — a következő Tavaszi kiállításra lesz pályázatra bocsátandó. Budapest. Az: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatósága.

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a Harkányi Frigyes báró Őnagyméltósága, Társulatunk volt alelnöke által 1898-ban nagylelkűen alapított «Báró Harkányi Frigyes alapítványa» kamataiból 450 koronás «Báró Harkányi Frigyes díj »-ra pályázatot hirdet az alapító által megszabott következő feltételek mellett: 1. A díjra csakis magyar állampolgár művész pályázhat. 2. Minden, a Társulat 1915. évi Tavaszi Kiállításán résztvevő és a Társulati Kiállításokon ezúttal először szereplő 'művész a megnyitástól a bezárásig kiállított műve a pályázatra küldöttnek tekintetik, kivéve, ha» a mű szerzője külön írásban kijelenti, hogy a pályázatban részt venni nem kíván. 3. A pályadíj összege meg nem osztható. 4. A díjazott mű a szerző tulajdona marad. 5. A díj fölött ugyanaz a pályabíróság dönt, amely az állami aranyérmek és a Társulati díj fölött dönteni hivatva lesz. 6. Ha első ízben kiállító művészek hiánya miatt a díj kiadható nem volna, úgy arra az 1915—-1916. évi Téli Kiállításon azonos feltételek mellett újabb pályázat hirdetendő. Ha akkor sem jelentkeznék első ízben kiállító művész, a ki nem adott díj a jövő évi díjhoz csatolandó és azzal együtt adandó ki. Ez az eljárás követendő mindaddig, amíg a díjra a körülírt minősítéssel bíró művész nem pályázik. Budapest. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatósága.

1915 április 5-én lejár a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet pályázata szabadon álló szoborműmúzeum-tervére. Pályadíj az egyesületi aranyérem és 1200 K utazási ösztöndíj.

1915 május 1-én lejár az Erzsébet-emlékpályázat. Pályadíjak 6000—3000 K, 60.000 K összegben.