A kiegyezés előtt államilag finanszírozott, magasabb leánynevelő intézet nem működött magyar területeken. A magán-, illetve közösségi, egyházi kézen lévő, középszintű leánynevelő intézetekben az alaptanmenetet kiegészítő zene, idegen nyelvek, valamint tánc tanóráival együtt szerepelt a rajz oktatása mint külön tanárral - általában külföldi és férfi, külön díjazás ellenében - folytatott képzés, vagyis a gyakorlat nem tért el az otthoni magánrajzóráktól.³ A női, amatőr képzőművészeti tevékenység a jólneveltség fokmérőjének számított, ugyanakkor a nemzeti haladás érdekében a nőnevelés területén a gyakorlatiasság, a hasznosság és a nemzeti érzület fejlesztését követelő patrióták a műkedvelő rajzolgatásban arisztokratikus, a nemzet, a magyar középréteg (családi) életét (gazdaságilag) veszélyeztető tevékenységet láttak. A hatvanas évekre a társadalmi gyakorlat és elvárás közötti szakadék csökkent: a rajztanítás bekerült a legtöbb leányiskola alaptanmenetébe, és a női képzőművészeti tevékenység a társasági életben nélkülözhetetlen gyakorlattá, a középréteg kulturális önmeghatározásának alkotórészévé vált.

A nők képzőművészeti tevékenységének műkedvelői, amatőr gyakorlattal való azonosítása, a nemzet és a család életét veszélyeztető gyakorlatként való megítélése, alacsony szintű, magánkézben lévő és nem államilag szervezett oktatása hozzájárult ahhoz is, hogy a század folyamán a nők professzionális képzőművészeti törekvéseit sem a szakmai kritika,⁴ sem a közvélemény nem támogatta.⁵ A nőszervezetek azonban a nők képességével összhangban álló munkavállalási és önfenntartási lehetőséget láttak a professzionális képzőművészeti tevékenységekben,⁶ és ez a kulturális és gazdasági emancipáció volt az, amely a nőket is a mintarajztanodába vezette: "Érzem azt, hogy most már hivatásom van, s hogyha ezt követem, önállóságra vergődhetem, talán hazámnak hasznos tagja lehetek."⁷

A mintarajztanoda megnyitásától fogva nőnövendékeket is felvett;⁸ a szabályzat kimondta, hogy "a gyakorlati szakok tanfolyamaiban, míg a helyiség engedi, nők is vehetnek részt, ha a szabadkézi rajzolásból kívánt előkészültséget [...] igazolták."⁹ A nőnövendékeket tömörítő "női osztály" az intézmény épületének egyik tantermében, a férfi növendékektől elválasztva működött. ¹⁰ Az 1885/1886-os tanévig ez volt az egyetlen államilag finanszírozott, nők felsőfokú képzőművészeti oktatásával foglalkozó intézmény. Ekkor Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter létrehozta "a nők számára berendezett magyar kir. festészeti tanfolyamot," amely női festészeti mesteriskolaként működött.¹¹ A női osztály és a női festészeti tanfolyam hivatalosan két különálló intézmény volt az 1890/189l-es tanév végéig, a következő tanévtől a női festészeti tanfolyamot gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletével beolvasztották a mintarajztanodába.¹² A beolvasztás a két osztály egy épületben való elhelyezésével járt, de helyhiány miatt a női festészeti tanfolyamot az 1895/1894-es tanévtől a Várbazár teremsoraiba költöztették vissza.¹³ A térbeli elkülönülést szervezeti szeparáció követte: az 1897/1898-as tanévtől Wlassics Gyula decentralizáló intézkedésével a "magyar kir. női festészeti iskola" - mint magasabb művészeti képzést biztosító női mesteriskola - kivált a mintarajztanodából.¹⁴ Az 1908/1909-es tanévtől hatályba lépő újabb, centralizáló miniszteri rendelet megszüntette a mesteriskolák különállását, így a női festőiskola beolvadt az ekkor létrehozott Képzőművészeti Főiskolába.¹⁵

A női osztály rajztanítónőknek és művésznőknek biztosított képzést az 1902/1903-as tanévig, ekkor a két képzést tanrendileg szétválasztották, és a művésznő-növendékek a férfi művésznövendékekkel azonos képzésben részesültek,¹⁶ hasonlóan a rajztanárnő-jelöltekhez, akiket ettől fogva a férfi rajztanár-jelöltekkel együtt képeztek. Azonban a rajztanítónők "speciális igényüknek megfelelő" - a férfiakétól eltérő tanterv alapján tanultak egészen 1920/192l-ig.17

A mintarajztanoda nőnövendékei történetének vizsgálatára csak töredékes források állnak rendelkezésünkre. Míg az évenkénti Értesítők többé-kevésbé megbízható, részletes és jól kategorizált adatokat kínálnak a férfi növendékekre vonatkozóan - kimutatva, hogy egy évben hányan iratkoztak be, rendes vagy rendkívüli hallgatóként, rajztanári vagy festesz képzettség megszerzésének reményében, vallásukra, korukra és előképzettségükre tekintettel -, addig a nő-növendékek egyetlen, differenciálatlan kategóriát jelentenek a statisztikákban: a "nők" kategóriáját.¹⁸ Valójában a mintarajztanoda hivatalosan differenciálatlan női osztálya, valamint a női festészeti tanfolyam családi állapotát,¹⁹ társadalmi státusát,²⁰ vallását²¹ és előképzettségét²² tekintve rendkívül heterogén, így képzési céljaik és igényeik tekintetében is rendkívül eltérő nőnöven-dékekből állt. Mindez, kiegészítve a nőnövendékek művészeti tevékenységet végző családtagjainak, az intézményben tanuló férfi rokonainak vizsgálatával,²³ azt mutatja, hogy - ellentétben a férfiakkal - a (női) felsőfokú képzőművészeti képzettség felértékelése és életpályaként való választása magasabb társadalmi csoportokból származó, művelt - művészeteket kultiváló - családi légkörben felnőtt nők számára volt lehetséges a 19. századi magyar társadalomban.²⁴ Ezzel függ össze az a jelenség, amit a női képzőművészeti tevékenység műkedvelői gyakorlatként való felfogásának az intézmény keretein belüli továbbélésének tekinthetünk: a leánytestvérek (nővérek) viszonylag magas száma a nőnövendékek között.²⁵

Az egy tanteremre korlátozott "női osztály"-ban az első években sok és egy év alatt alaposan megrostált nőnövendékkel találkozunk (a továbbiakra lásd 1. táblázat). Az 1874/1875-ös tanévtől jelent meg a női osztály képzésére a kilencvenes évekig jellemző - és a férfi növendékek képzésétől azt megkülönböztető²⁶ - gyakorlat, amelyet csoportszerű képzésnek nevezhetünk. A csoporton belül nem voltak évfolyamok, nem volt elkülönülő képzés rajztanítónőknek vagy művésznőknek. Egy csoport éveken keresztül "működött," és többé-kevésbé egyszerre oszlott fel: többévenként ismétlődő felvételi hullámokkal kialakítottak - esetleg egy-két évig "bevártak" - egy stabil, tíz alatti fővel dolgozó, jól működő csoportot, amely a képzés évei alatt mintegy "befagyott." Éveken keresztül nem vettek fel új növendékeket, vagy csak rendkívül kis számban, ekkor az újonnan felvetteknek igazodniuk kellett a csoport színvonalához (ha ez nem sikerült egy év alatt, akkor kimaradtak). A képzés befejeztével a csoport hirtelen feloszlott, és nagy létszámban jelentek meg új növendékek.²⁷ Ez történt 1872/1873-ban (a csoport csak az 1874/1875-ös tanévre alakult ki), 1878/1879 és 1879/1880-ban, 1882/1883-ban és 1887/1888-ban. Az 1887/1888-as nagyszámú felvételt már rendszeres hullámok követték, ugyanis két újabb helyiség megszerzése lehetővé tette új nőnövendékek évenkénti felvételét, a "csoport" "kezdőkre" és "haladókra" tagolását (bizonyíthatóan legkésőbb az 1894/1895-ös tanévtől),²⁸ és megvetette az 1897/1898-ban bevezetett, férfiak képzéséhez hasonló, négy évfolyamra bontás alapjait.²⁹ Az elemi tanítónői oklevéllel vagy érettségivel nem rendelkező rajztanítónő-jelöltek képzése az 1902/1903-as tanévtől egy előkészítő osztály bevezetésével öt évre terjedt ki.³⁰ A mintarajztanoda nőnövendékeinek létszáma a terembővülés és az évfolyamokra tagolás fokozataival egyenes arányban nőtt, de a növendékek összlétszámának harmadát, a vizsgált időszakban, nem lépte túl.

A női festészeti tanfolyamon a hosszú benntartózkodás lehetősége és a korlátozott férőhelyek hasonlóan stabil "csoport-magot" alakítottak ki - az egy éven belül kimaradók tették lehetővé új növendékek felvételét.³¹ A közös intézményi lét látszólag mind az új növendékek, mind a kimaradók számának növekedését vonta maga után - valójában azonban a női osztály és a festészeti tanfolyam közti fokozott ozmózisról volt szó. Az egyik osztályból kimaradva a másikba való átlépés megélénkülése azt mutatja, hogy a beolvasztással nők egyéni képzési céljaikat és igényeiket jobban megfogalmazhatták és beteljesíthették. Sokan a női osztály elvégzése után a női festészeti tanfolyamon folytatták képzőművészeti tanulmányaikat - így többen különösen hosszú képzésben részesültek.³² Nemcsak a professzionális továbbképzés lehetősége érdemel figyelmet, hanem a nők magatartása is: ambíciójuk, tehetségük, anyagi és családi helyzetük révén lehetőségük volt arra, hogy éveken keresztül, hétköznapjaik nagy részét a női festészeti tanfolyam keretében töltsék. "Magasabb képzésüknek" azonban gyakorlati indokai is voltak: nemcsak képzettségüket mélyítette el, hanem a professzionális működés elengedhetetlen eszközeit, műtermet, modelleket, aktokat és inspiráló közeget is biztosított, amelyek máskülönben (magánúton) nehezebben lettek volna hozzáférhetők.

A "tehetségesebb" diákoknak osztott állami ösztöndíjak³³ nemi megoszlását az 1902/1905-as és az 1906/1907-es tanév között vizsgálva látható, hogy egy évfolyam összes "rendes" nőhallgatói között az ösztöndíjasok aránya egyharmada vagy maximum fele az egy évfolyam összes "rendes" férfi hallgatói között az ösztöndíjasok arányának, és csak az utolsó két tanévben emelkedik efölé az érték fölé. Ekkor a női ösztöndíjasok aránya a férfi ösztöndíjasok arányának háromnegyede (lásd 2. táblázat). Vagyis, a nőnövendékek kevesebben és nehezebben kaphattak ösztöndíjat, mint a férfi növendékek, és ha kaptak, akkor ösztöndíjuk a legalacsonyabb férfi hallgatói ösztöndíjjal, illetve az alatt maradó összeggel volt azonos, azt csak elvétve haladta meg.³⁴ A férfi továbbképzősök, rendkívüli hallgatók, illetve művésznövendékek nagy számban és magasabb összegben kaptak állami ösztöndíjakat, a női továbbképzősök, rendkívüli hallgatók és művésznövendékek közül - néhány esettől eltekintve³⁵ - senki sem kapott, a női festészeti tanfolyam látogatói közül pedig senki sem kaphatott állami ösztöndíjat.³⁶

A tanévek végén "a szorgalom élesztése és a haladás kitüntetése végett [...] a legjelesebb növendékek között"³⁷ kiosztott jutalomdíjak odaítélésénél is, számarányukhoz képest, alacsonyan szerepeltek a nők.³⁸ A hallgatók egyharmadát képező nőknek csak egytizede-egynegyede volt díjazott.

A nőnövendékek tanrendjének változását nyomon követve kirajzolódik a mintarajztanoda nem-specifikus nőképzése, amelyen a férfiakéval azonos tantárgyak fokozatos, több szakaszban történő bevezetése sem változtatott. Míg 1902/1903 után a rajztanárnő- és a művésznő-növendékek a férfi növendékekkel megegyező képzésben részesültek,³⁹ addig a rajztanítónők képzésében a férfiakéval megegyező tantárgyak bevezetése után is jellemző maradt a nemspecifikus oktatás. A mintarajztanoda nőképzésében a nem-specifikus, illetve a férfiakéval egyenlő trendek bemutatásához a gyakorlati és elméleti tárgyak, illetve az ékítményes és iparművészeti rajz, valamint az aktrajz oktatásának felvázolása a legalkalmasabb.

A nőnövendékek az első években, az intézmény szabályzata értelmében, csak gyakorlati képzést kaptak, míg a "rajztanárok és tehetséges ifjak számára" a gyakorlati képzést "elméleti tanfolyamok" tették teljessé.⁴⁰ A nők számára előírt gyakorlati szakok a figurális, valamint az ékítményes rajzot és festést, az elzárt elméleti képzés a mértani segédszakokat, a boncalaktant, a műtörténelmet és a módszertant foglalták magukban. A kilencvenes évek elején, a "kezdő" és "haladó" csoportra bontott képzéssel párhuzamosan, többnyire miniszteri utasításra, a nőnövendékek tanrendje kibővült: bevezették az általános nevelés- és oktatástant (1885/1886), a geometriát (1890/1891), a magyar irodalmat (1893/1894), a színes ékítményt (1894/1895), a szemléleti látszattant (1894/1895 előtt) és a vízfestést (1893/1894).⁴¹ Az új tárgyak nagy része elméleti tárgy volt, azonban csak néhány tartozott a mintarajztanoda képzésének fókuszában álló, geometrikus rajzok közé. A "csupán nők részére" előadott vízfestést⁴² egyrészt női igényekhez és képességekhez illő művészeti ágnak, műkedvelői gyakorlatnak tekintették, másrészt a tantárgy feladatköre - "edényneműek, csendéleti tárgyak, virágok, különböző növények s ilyenekből összetett csoportok; hímzési s szövetminták, iparművészeti tárgyak természet utáni megfestése" - alapot biztosított a századfordulón felértékelődő, nemzeti formanyelvvel átitatott iparművészeti képzésnek is.⁴³

A nőnövendékek tananyagának jelentős kibővülése az 1897/1898-as tanévben, csakúgy, mint a rajztanítónői képzésnek az intézmény egyik céljaként való meghatározása,⁴⁴ valamint a képzésnek négy évfolyamra való felosztása annak tulajdonítható, hogy a mintarajztanoda vezetőségére is hatottak a nőszervezetek nyomására 1895-ben a nők előtt megnyíló, koedukált képzést is nyújtó bölcsészeti és orvostudományi karok. A nők hivatalosan publikált tanrendjében olyan új - főleg elméleti - tantárgyak jelentek meg, amelyek a férfiak tanrendjének már régóta, illetve kezdettől fogva részét képezték, úgymint mintázás, a művészetek története, ábrázoló geometria, iparművészeti rajz és stiltan, látszattan, boncalaktan, építészeti stil és alaktan,⁴⁵ és a nők tanrendjében ekkor tűnt fel az alakrajzon belül az aktrajzolás is.⁴⁶ így az 1897/1898-as tanévtől nők és férfiak elméletben, a hivatalos tanrendet tekintve, egyenlő, de nem koedukált képzésben⁴⁷ részesültek a mintarajztanodában. Azonban a minősítvényi és a vizsgálati lapok azt mutatják, hogy a gyakorlatban nem tanították a nőknek és nem kérték számon tőlük az összes új tárgyat, például a bonctant, egészen 1902/1903-ig. Ekkor, a miniszteri rendeletre bevezetett új vizsgaszabályzat az, ami maga után vonta a vizsgálati tárgyak tényleges tanítását.⁴⁸ Ezenkívül, az egyes új tantárgyaknál a férfiak és a nők számára előírt, különböző óraszámokkal továbbra is fenntarthatták a nem-specifikus képzést. A nőknél az elméleti tárgyak óraszáma fele, vagy felénél kevesebb volt a férfiak elméleti óraszámának.⁴⁹ Azoknak a gyakorlati tárgyaknak viszont, amelyek a "nemzeti tradíció" szellemében végzett iparművészeti tevékenység köréhez kapcsolódtak, kétszer-háromszor olyan magas volt az óraszáma a nőknél, mint a férfiaknál.⁵⁰ Ennek csak látszólag mond ellent az, hogy a nők iparművészeti rajz óraszáma a férfiak óraszámának egynegyede: a nőknél ugyanis ebben a tárgyban nem volt "önálló tervezgetés," pusztán "a női kézimunka körébe tartozó műtárgyak, mint hímzések, csipkék" tanulmányozása, különös tekintettel a "magyar motívumokra."⁵¹ A fokozatosan a nőnövendékeknél is megjelenő iparművészeti tervezés "a női kézimunkára van tekintettel."⁵²

A rajztanítónők tanrendjében az oktatás sarokkövének számító (színes) ékítményes és iparművészeti rajz, a nemzeti formanyelvvel átitatott női kézimunka "alapjai" rövid kitérőt igényelnek. A kifejezetten női tevékenység, a kézimunka egyik ágának, a hímzésnek a megítélése jelentősen átalakult a 19. század folyamán: arisztokratikus szabadidő-tevékenységből⁵³ női iparművészeti tevékenységgé vált. A hímzés felértékelődése párhuzamosan haladt "nemzeti fontosságának" kialakulásával: fokozatosan az előtérbe került a nemzeti tradíció formanyelve, és az 1880-as években a "női ipar," a hímzés, a nők gazdasági emancipációját elősegítő tevékenységnek tűnt fel.⁵⁴ A nemzeti tradíció formanyelvének ismerete azonban egyre inkább előképzettséget, rajztanulmányokat igényelt.⁵⁵ A mintarajztanodában a rajztanítónői képzés keretében miniszteri utasításra megjelenő, magyar motívumokkal áthatott, színes ékítmények és iparművészeti tárgyak rajza és festése ebbe a diskurzusba illeszkedett. 1904/1905-ben az iparművészeti gyakorlati tanfolyam felállításával már nemcsak tanulmányozták és tervezték, hanem ki is vitelezték kézimunkaterveiket a nőnövendékek.⁵⁶ A rajztanítónők kézimunka-tanárnővé, iparművészeti tevékenységet végzőkké válása kulturális devalválódást jelentett: a mintarajztanoda vezetőségének értékelésében csak arra volt jó, hogy "azok a növendékek, akik az oklevél megszerzése után tanítónői álláshoz egyelőre nem juthatnak, ily módon iparművészeti készültségük és kézi ügyességük révén tarthassák fenn magukat"⁵⁷

A nőművészekkel, női festészeti iskolákkal foglalkozó művészettörténeti szakirodalom egyik fő kérdéskörét az akadémiai képzés esszenciája, a legmagasabb műfajokhoz elengedhetetlen férfi akt tanulmányozásának és felhasználásának hozzáférhetősége jelenti.⁵⁸ A mintarajztanodában a nőnövendékek aktrajzolását hivatalosan először 1897/1898-ban említették.⁵⁹ A női művésznövendékek a férfi művésznövendékkel az 1902/1905-as tanévtől megegyező órarendjüknek köszönhetően "az élő minta után való fej- és aktrajzolást [...] már az I. osztályban megkezdik."⁶⁰ Azonban a rajztanítónők és a művésznők aktrajzolása nem jelentett sem koedukált aktrajzolást, sem férfi modell tanulmányozását. Egyrészt, a nőknél "az aktrajzolásnak a férfiakkal való együttes gyakorlása a mai társadalmi felfogás mellett kényszerítőleg alig volna kimondható,"⁶¹ másrészt, a vizsgált időszakban a mintarajztanodában "akt modell a nőknél - természetesen - csak nő lehet."⁶² Az aktrajzolás bevezetése jelentős előrelépésnek tekinthető a nők férfiakéval azonos képzésének folyamatában, azonban a nemspecifikus oktatás része maradt a koedukáció elkerülése, valamint a kizárólag női modell alkalmazása miatt. Meg kell jegyezni azonban, hogy nemcsak a nőnövendékeket korlátozták nem-specifikus akt-tanulmányozásra - hanem a férfiakat is. Ugyanis az intézmény férfinövendékeinek női akt-modellekkel szembeni viselkedése miatt 1904-ben a férfi hallgatókra vonatkozólag "kimondatott, hogy az első és második osztályban majdnem kizárólag férfi modell használandó, a harmadik és negyedik évfolyamban időközönként női modell is beállítható, de nagyobb részt ott is férfi akt fogadandó föl."⁶³A festészeti tanfolyam nőnövendékeinek századfordulóra datálható, fennmaradt rajzai közt a nemi szervet elfedő alsó ruházatban megjelenő férfi modell után,⁶⁴ sőt teljesen meztelen férfi modellről készült tanulmányok is találhatók - de ezekről hiányzik a modell neme.⁶⁵ Ellentétben a férfi akttal, a női akttanulmányok sokkal elterjedtebb képzési gyakorlatot jelenthettek.⁶⁶

A vallás- és közoktatásügyi miniszterek vizsgaszabályzat-módosításai elsősorban a rajztanárképzés és -képesítés színvonalának általános emelését célozták. Azonban a nőnövendékek képzési szintjétől eltérő, magasabb vizsgakövetelmények, az intézményben a nők számára nem oktatott tantárgyak kötelező vizsgálati tárgyként való bevezetése, illetve a nem-specifikus oktatás után gyakran a férfiakéval azonos "vizsgálatok" a nőket hátrányosan érintették.⁶⁷

A professzionálisan végzett rajztanítók és rajztanítónők száma az összes képzésben részesítettek számához viszonyítva meglepően alacsony arányt mutat⁶⁸ (lásd 1. táblázat), holott, aki állami tanintézetben kívánt rajztanárként vagy rajztanítóként elhelyezkedni, annak a mintarajztanoda szigorú képesítő vizsgálatát kellett letennie.⁶⁹ Kezdetben a rajztanári és a rajztanítói képzés és képesítés különbsége - hivatalosan - az előképzettségtől függött,⁷⁰ azonban a fennmaradt képesítő vizsgálati anyakönyvek alapján a vizsgálat teljesítésének színvonala is meghatározta a képesítés fokát.⁷¹

Kevés nő jelentkezett vizsgálatra, de - szinte kivétel nélkül - mind elsőre letette azt, és képesítést szerzett. A nők vizsgateljesítményét azért kell magasra értékelni, mert az 1889/1890-es tanévig nem létezett külön rajztanítónői vizsgaszabályzat, és a nőknek a férfiak tanrendjéhez igazított vizsgákat kellett letenniük.⁷² Mindez, valószínűleg, csak úgy valósulhatott meg, hogy a nőnövendékek a mintarajztanodabeli gyakorlati képzésüket magánórákkal egészítették ki. Az 1889/90-es tanévben Csáky Albin rendeletére bevezetett új vizsgaszabályzat törvényesítette ezt a helyzetet.⁷³ A rajztanítás általános színvonalának emelését célzó vizsgaszabályzat olyan tárgyakból is kötelező vizsgát írt elő a rajztanítónők részére, amelyeket a nők tanrendjébe csak évekkel később, Csáky saját rendeletére vezettek be, például a színes ékítmények tervezését, magyar irodalmat, műtörténelmet, ábrázoló geometriát és akvarell-festést. A rajztanítónői vizsga elé 1891-ben érkező nők Keletihez fellebbeztek: "[...] úgyszólván egy átmeneti korszaknak vagyunk vizsgálandó tanítványai, kik a vizsgálati szabályba foglalt s a jövőre érvényes döntvény értelmében ama szabályoknak alig tehetünk eleget már csak azon ok miatt is, mivel az ujabb szabályzat által megállapított vizsgálati tantárgyak legnagyobb részét saját költségünkön és saját szorgalmunkból tanultuk. Kérjük [...], hogy [...] nekünk végzett tanulmányaink jelöltessenek meg ama tantárgyaknak, melyekből vizsgálatot kell kiállanunk."⁷⁴ A vizsgaszabályzattal ellentétben, a tantervmódosítás a mintarajztanoda "belügyének" számított, de az intézmény éveken keresztül nem vezette be az új, kötelező vizsgálati tárgyak oktatását a nőnövendékek számára. Ezért Csáky 1893-ban elrendelte, hogy "azok a tantárgyak, melyek a vizsgálati szabályzatban mint vizsgálati tárgyak vannak előírva, de [... ] az intézet tantervében eddig elő nem fordultak, [...] rendszeresen előadassanak."⁷⁵

A vizsgaszabályzatot az 1902/1903-as tanév folyamán radikálisan módosították: Wlassics Gyula rendeletére a képesítő szakvizsgálatot két alapvizsga előzte meg a második, illetve a harmadik tanév végén.⁷⁶ A vizsgaszabályzat módosítása egyrészt arra irányult, hogy színvonalasabbá tegye a vizsgákat, másrészt, hogy egy esetleges magasabb képesítés megszerzése esetén, az alapvizsgálatok azonossága miatt (a férfiaknak) csak a szakvizsgából kelljen különbözetit tenniük.⁷⁷ A nők számára ugyanakkor nem vált ilyen átjárhatóvá a rendszer, ugyanis egy utólagosan megszerzett érettségi esetében mindkét alapvizsgát és a szakvizsgát meg kellett ismételniük ahhoz, hogy rajztanítónőből rajztanárnővé váljanak.⁷⁸ Wlassics rendelkezése továbbá egységesítette a rajztanári képesítés (szabadkézi és/vagy rajzoló geometriai rajztanár) korábbi megosztottságát, viszont az egységesítésnek ez az igénye szembenállt azzal, hogy a rajztanítónők képesítését megosztotta: a tanítónő-képezdékre és a polgári leányiskolákra érvényes képesítést szétválasztotta, így a rajztanítónőségen belül újabb hierarchikusan alárendelt, korlátozott érvényességű, női képzettségeket teremtett.⁷⁹

A rajztanári képesítés közép- és alsó-, a rajztanítói képesítés alsófokú iskolákban való alkalmazást tett lehetővé, és férfi tanárok mindkét nem iskoláiban taníthattak. A csak alsófokú és leányiskolára érvényes rajztanítónői képesítés a nők elhelyezkedési esélyét erősen korlátozta. Ezért nem meglepő a nők mintarajztanoda továbbképző tanfolyamában maradása, kézimunka-tanítónővé válása és az iparművészetek felé fordulása. Az egyetlen legitim nyilvános és "professzionális" tevékenységet a speciálisan női műfaj, a kézimunka oktatása jelentette: Hollós Károly, az Erzsébet (tanítónőképző) nőiskola rajztanára "örvendetesnek tartja azt, hogy ujabban [...]több és több rajztanítónőt köteleznek a női kézimunka tanítására," mert "a művészi hajlandóságú nők képzésének [...] iparművészeti irányba való terelése által megszűnnék a nők művészkedésének mai beteges túltengése, amely abban is nyilvánul, hogy a rendes képzőművészeti kiállításokon való részvétel mellett még külön női műkiállításokat is rendeznek."⁸⁰

Mindazonáltal nem mindenki értett egyet azzal, hogy "a társadalomnak művelt női a tudományok és művészetek terén csak mint műkedvelők szerepeljenek, anélkül, hogy valami komoly munkára csak gondolnának is,"⁸¹ és nem minden, a mintarajztanodában végzett és profeszionálisan képzett nő fogadta el a korlátozott lehetőségeket. A rajztanítónők a Mária Dorothea Egyesületbe tömörülve,⁸² a művésznők a külföldi képzési centrumokban,⁸³ újonnan megalakult művészkolóniák tagjaiként,⁸⁴ vagy, mint a női festészeti tanfolyam tovább-képzősei, saját érdekvédelmi egyesületet és kiállítási fórumot - Nők Képzőművészeti Egyesületét - alkotva próbálták megvalósítani saját művészeti elképzeléseiket.⁸⁵ Voltak olyanok is, akik a nemzetközi mozgalmak erejét és hatását látva, az azokban való részvétellel próbáltak túlemelkedni a "nemzeti" művészeti és kiállítási korlátokon: ezek a nők a Women's International Art Club⁸⁶ tagjaiként, egy nemzetek feletti és kizárólag női porondra lépve remélték tevékenységük elismerését.

Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde nőképzése sok tekintetben hasonlított, de jelentősen el is tért a korabeli európai felsőfokú képzőművészeti oktatást biztosító intézmények nőképzésétől.⁸⁷ A mintarajztanoda női osztálya - valamint a női festészeti tanfolyam - az első államilag finanszírozott, a nők számára felsőfokú oktatási képzést biztosító intézmények közé tartozott, és sokáig az egyetlen olyan felsőfokú oktatási intézmény volt, amely férfiakat "és nőket is" képzett - így jelentősen hozzájárult a nők gazdasági és kulturális emancipációjához. Ez az emancipatorikus potenciál korántsem volt szimbolikus: 1871 és 1908 között, mintegy ötszáz nő részesült felsőfokú képzőművészeti képzésben, és közülük százhuszonheten szereztek rajztanítónői képesítést.

Itt szeretnék köszönetet mondani Szőke Annamáriának (ELTE, Művészettörténeti Tanszék) és Susan Zimmermannak (CEU, Gender Studies).

<< Vissza     Tovább >>

1 A választójogi törvény parlamenti vitáiban többen a nők politikai szavazójoga mellett foglaltak állást (1871/1872); Eötvös Lóránd, a Királyi Magyar Természettudományi Társaság elnöke a tagsági alapszabály módosítását javasolta oly módon, hogy nők is taggá válhassanak (1872). Ugyanakkor, még Deák Ferenc támogatása ellenére is, a parlament elnöke elutasította a parlamenti gyorsírói állás betöltésére jelentkező nőt, Illésy Györgynét (1870/1871). Lásd Nagyné Szegvári Katalin, Nők az egyetemeken I. Küzdelmek a nők egyetemi tanulmányaiért, Budapest, FPK, 1976, 8-15.

2 A kiegyezés utáni egyik legjelentősebb nőszervezet, a Veres Pálné Beniczky Hermin vezette Országos Nőképző Egylet (1868, hetilapja A Nők Munkaköre) egy államilag támogatott országos női főtanoda felállítására tett tervét a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Eötvös József elutasította (1869), ekkor az egylet saját erejére támaszkodva valósította meg és működtette mintatanodáját (1869), amely az első leánygimnáziummá vált (1896); az Országos Nőiparegylet megalapította a Női Ipartanodát (1871). Nők felsőbb oktatásának első állami intézménye a Zirzen Janka vezetésével létrejött Magyar Kir. Állami Tanítónőképző lett a Várban (1869), amelyet állami felsőbb - középszintű - leányiskolák szervezése kísért (1875-től). Megalakult a Mária Dorothea Egylet (1885), amelynek budapesti tanítónői szakosztálya (1888) a nők egyetemi képzését is céljául tűzte (1891-től), elnöknői a kilencvenes években Csáky Albinné Bolza Anna, majd Wlassics Gyuláné Csengery Etelka voltak. Az egyletnek a mintarajztanoda igazgatójának felesége, Kelety Gusztávné is tagja volt. Lásd Nagyné Szegvári Katalin, i. m., 8-13. A nők képzését és munkába állását elősegítő egyletek működésére vonatkozóan lásd Susan Zimmermann, Die bessere Hälfte? Frauen bewegungen und Frauenbestrebungen im Ungarn der Habsburgermonarchie 1848 bis 1918, Wien-Budapest, Promedia Verlag-Napvilág Kiadó, 1999, különösen 105-149, és 151-220.

3 A kiegyezés előtti magasabb fokú leánynevelő-intézetekre, tanrendjükre - és a rajzoktatásra - vonatkozólag lásd Orosz Lajos (szerk.), A magyar nőnevelés úttörői, Budapest, Táncsics, 1962.

4 Garay Kamilla egyik tájképének Műegylet általi megvételéről így nyilatkozott a tudósító: "igen csinos kép-, azonban sokkal szebbeket is lehetett volna választani," Koszorú, 1863/11., 263. Mácsik (Machik) Máriának az 1864. januári-áprilisi Műegyletben kiállított arcképeit Kelety így méltatta: "nagyobb fontosságot kell helyeznünk arra a mit ígér, mint arra a mit nyújt." Koszorú, 1864/1, 187.

5 A kiállító nőművész publikusságának, "nyilvánosságának" elítélésére lásd Levelek Vilmához, in Gombostű, 1862, 625. Mivel a feleség, az anya és a háztartás vezetőjének szerepei voltak az elfogadható társadalmi szerepkörök a nők számára, a festőnők házasságkötésük után gyakran feladták a festészetet, mint például Kärgling Henrietta vagy Barabás Henrietta.

6 "Sok sikert érhetnek el a nők a művészet különféle ágaiban is, különösen a zenészeiben, színészetben, a festészetben és még a szobrászatban is. [... ] általában a művészetnél is - eddigi tapasztalásaink szerint - csak ott és annyiban hozhatnak létre nagyobb becsű alkotásokat, a hol és a mennyiben a képzelet reproductiv ereje működhetik." Molnár Aladár, "A nevelés és annak feladata hazánkban," Nők Munkaköre, 1873. június 24. Húsz évvel később, Lövei Klára így fogalmazott: "fölösleges mondanom, hogy ügyes festőnő milyen szép állást vívhat ki magának, miként a példák mutatják. Azért, a kinek tehetsége van a festészetre, igyekezzék magát tökéletesíteni azon művészetben s önállást szerezni általa." "Nézetek a nők munkaköréről," A Nőkérdés. A Mária Dorothea-Egylet tíz éves fennállásának ünnepére, kiadta gróf Csáky Albinné, Budapest, Czettel és Deutsch, 1895, 152.

7 Röszner Adél levele Kelety Gusztávhoz, 1882. június 21. A MKF levéltára, Igazgatói, Rektori Hivatal Iratai, 1. doboz (1871-1919).

8 A mintarajztanoda nőnövendéki létszámára vonatkozóan lásd 1. táblázat. A hivatalos statisztikák adatait csak a nőhallgatókra vonatkozóan korrigáltam (a férfi hallgatók 1895/1896-ban publikált, összesített névsorát a beiratási lajstromok adataival szúrópróbaszerűen összevetve kitűnik, hogy az Értesítő nem közölt minden férfi hallgatót, becslésem szerint az eltérés 50-100 fő lehet). Az 1871/1872-es tanévtől az 1895/96 tanévig az intézményben körülbelül 941 növendéket képeztek, ebből 161 volt nő, vagyis az összes növendék körülbelül 17,1 százaléka, Értesítő, 1895/1896, 22-35. A vizsgált időszakban ez az arány változik: a kezdeti kevesebb, mint egytizedről a kilencvenes évek közepére egyharmadra nő a nőnövendékek aránya. Számításaim alapján, 1871/1872-es és 1907/1908-as tanévek között a Mintarajztanoda és a női festészeti tanfolyam 490-495 nőnövendéket részesített képzésben.

9 Kivonat az intézetek - felsőbb jóváhagyásra terjesztett - új alapszabályaiból és külön határozataiból, 1878/1879, 8.

10 A "női osztály" elnevezés az intézmény fennmaradt beiratási lajstromaiban tűnik fel (először 1877/1878-ban). A nők már a Rumbach Sebestyén utcai bérházban is elkülönített helyiségben tanultak: "Egy terem a nők részére áll, miután van egy pár nő tanítvány is." Vasárnapi Újság, 1871. november 19., 593. Az intézménynek az Andrássy úti épületbe való költözésekor a nőnövendékek ismét külön termet kaptak: a földszinten a bejárattól jobbra, egy kétablakos termet. A terem, az igazgatói szobákkal együtt egy, az épület többi részétől fallal elválasztott részben volt, amelyet csak a kapus páholyán keresztül lehetett megközelíteni. Az alaprajzot lásd Értesítő, 1888/1889. "Földszinti helyiségek alaprajza." A szobrászati osztálynak az Epreskertbe való kiköltözésével két helyiséggel bővült a női osztály (1888/1889 után), a földszinten a bejárattól balra egy ötablakos, és a mellette lévő, az Izabella utcára néző négyablakos teremmel.

11 Vasárnapi Újság, 1885. október 11., 665. A tanfolyam igazgató-tanára Lotz Károly volt, Mészöly Géza a tájképfestést oktatta haláláig, 1887-ig. Helyét Deák-Ébner Lajos foglalta el, aki 1897/1898-tól a tanfolyam igazgatója és tanára is volt egyben. A tanfolyam megnyílásakor az MTA palotájának egy első emeleti helyiségében működött. Lásd Vasárnapi Újság, 1885, 31. sz., 505, és 41. sz., 665. és 1887, 47. sz., 785.

12 Értesítő, 1890/1891, 39.

13 1891-ben, a beolvasztáskor, Kelety a női festészeti tanfolyamot mint az eddig a Várbazárban székelő tanfolyamot említi, lásd Kelety 1891/6. számú levele Csáky Albinhoz, A MKF levéltára, Igazgatói, Rektori Hivatal Iratai, 1. doboz (1871-1919). Az intézmény hivatalos története szerint is, 1893/1894 folyamán a női festészeti tanfolyamot "ismét régi tanhelyiségeibe," a Várbazár teremsorába telepítették. Értesítő, 1893/1894, 40. és 1907/1908, 13.

14 Értesítő, 1897/1898, 58.

15 Értesítő, 1907/1908, 38.

16 Az 1901/1902-es tanévig a női művésznövendékekre a rajztanítónő-jelöltek redukált órarendje volt érvényes. Értesítő, 1901/1902, 105.

17 Az Országos Királyi Képzőművészeti Főiskola Évkönyve, 1917/1918-1920/1921, 10.

18 Lásd például Értesítő, 1885/1886, 39-40. A "nőket" tárgyaló statisztikák differenciálatlansága nem csak a mintarajztanodára jellemző, hanem a korszak hivatalos statisztikáira általában: Szuppán Vilmos, "A nőnevelés a minisztériumi jelentésekben," Nemzeti Nőnevelés, 1895, I. sz., 25. A nőnövendékek egyszerűbb differenciálása 1903/1904-től jelenik meg: Értesítő, 1903/1904, 21.

19 A nőnövendékek túlnyomó többsége hajadon volt: szüleikkel, illetve özvegy anyjukkal (Berger Luiza), nyugdíjazott apjukkal (Angyalffy Erzsi), gyámukkal (Vaskovits Erzsébet) vagy teljesen elárvultan élő fiatal nők (Barna Mária), akiknek az intézmény nyújtotta professzionális képzettség - a munkába állás lehetősége - létfenntartásuk egyetlen biztosítékát jelenthette. Jóval kisebb számban, özvegyek kerestek képességeiknek és adottságaiknak megfelelő, megélhetést nyújtó képzést (özv. Gerhardt Alajosné), a férjezett, családos nők csak idősen, a gyerekek felnevelése után jutottak képzéshez (dr. Fodor Árminné). Kis számban fiatal, férjezett nőket is találunk - esetükben nemcsak erős elhivatottsággal, hanem a család, a férj támogatásával számolhatunk, amely igen fontos és új jelenség a korban (Komócsy Józsefné Röszner Adél).

20 A nemesi ranggal rendelkező növendékek alacsony aránya mögött a professzionális foglalkozásoktól való idegenkedés, a női keresőtevékenység elítélése és a hagyományos - magánúton szerzett - műkedvelői gyakorlat húzódik (Horváth Putteani Natalie bárónő, gróf Nemes Eliza). A nőnövendékek eltartói gyakran szellemi foglalkozásúak (Győrffy Júlia és Kircz Rachel apja tanító, Lichtenstein Georgette eltartója szerkesztő), vagy más, a képzőművészetekkel rokon ágban tevékenykedők (Deréky Anna apja királyi mérnök, Svetschine Georgine apja orosz hegedűművész, Buzzy Mária, Schikedanz Vilma, Schulek Erika apja építész), illetve állami alkalmazottak (Vörös Erzsi apja állampénztári igazgató, Pick Juliska apja államvasúti felügyelő).

21 1869 és 1910 között Magyarországon a lakosság 45,8-49,3 százaléka római katolikus, 14,9-14,3 százaléka református, 8,1-7,1 százaléka evangélikus, 4-5 százaléka izraelita volt. Lásd Magyarország története 1890-1918, főszerk. Hanák Péter, szerk. Mucsi Ferenc, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978, 420. Ugyanakkor a női festészeti tanfolyam hallgatói között a római katolikusok és a protestánsok aránya magasabb az országos átlagnál (általában 54-57%, illetve 20-28% között mozog), az izraeliták száma viszont általában háromszorosa az ország népességén belüli arányuknak (12-15%). A magasabb számarányok a görög katolikus és a görögkeleti vallásúak elhanyagolható számának köszönhető.

22 A vizsgált időszakban az intézmény nőnövendékeinek előképzettségét tekintve történetileg változó, de egymás mellett futó trendek mutathatók ki: a korai időszakra jellemző, magánoktatásban - ezen belül a művésztől kapott magán-rajzoktatásban - részesülők magas száma fokozatosan csökken, majd eltűnik, ugyanakkor kezdettől fogva megtalálhatók a magasan és színvonalasan képzett - alsófokú tanítónői diplomával rendelkező, polgári és felsőbb osztályokat végzett - nők. A már említett Országos Nőképző Egylet tanintézetében képzett, gyakran egy osztályba járó nők közül sokan a Mintarajztanoda női osztályában folytatták tanulmányaikat, például: Agorasztó Melanie, Eleőd Karola, Eleőd Judith, Andrássy Ilona, Gecző Ilona, Borhegyi Mariska, Gregersen Ragnhild, Guttmann Ella, Gillming Olga, Fuchs Margit, Strasser Emma, Hacker Mariska stb. A nőképezde négy polgári osztályában az az Aggházy Gyula tanította a rajzot 1878 és 1883 között, aki 1892-től a mintarajztanoda női osztályának alakrajz-tanára lett. A női tanerő alkalmazására törekvő nőképezde csak a vizsgált időszak vége felé kezdett el a mintarajztanodában végzett rajztanítónőket alkalmazni: 1901/1902-től Seffer Ella okleveles rajztanítónőt, akit 1907/1908-tól Petrányi Gézáné középiskolai rajztanárnő váltott fel. Az Országos Nőképző Egylet tanintézetének Értesítője, 1878/79-iki tanévről, 7. Ugyanez, 1883/84-iki tanévről, 7. Ugyanez, 1901/02. tanévről, 14. és Veres Pálné elemi és nyolc osztályú felsőbb leányiskolájának Értesítője, 1907/1908, 10.

23 Nőművészek tevékenységének sztereotipikus megítélésében gyakori érv, hogy egy közeli férfi rokon professzionális képzőművészeti működését kihasználva, képességeit utánozva érnek el sikereket vagy képzettséget - vagyis nem saját képességeiknek köszönhetik érvényesülésüket (lásd Bíró Ágnes, A XIX század magyar festőnői, Budapest, 1938, 8-9, 11-12). Az intézmény nőnövendékei között többen - akár az intézményben tanító - művészek lányai voltak (Madarász Adeline, Ujházy Irma, Aggházy Theodora és Margit, valamint Stróbl Zsófia apja festő, Minich Ida apja faragószobrász, Löschinger Hedvig apja polgári iskolai rajztanár, akadémiai festesz). Ez azonban nem "női" jelenség: sok férfi hallgató hozzátartozója is professzionális képzőművész volt (Hofnchter József, Györgyi Kálmán apja festő volt, Székely Árpád és Scholtz Ágost apja festő volt "helyben," Gerenday Béla apja szobrász volt stb.). Több nőnövendék közeli férfi rokona az intézetben tanult (például Doby Irma és Samu, Hirsch Cornelia és József, Kriesch Laura és Aladár, Nagy Jolán és István, Vaskovits Erzsébet és Zoltán esete).

24 A beiratkozott férfiak többsége alsóbb társadalmi rétegekből származott, az apa gyakran földművelő, pék, cipész, szobafestő stb. - vagyis fiuk képeztetése társadalmi emelkedést jelentett.

25 A társadalmi státushoz köthető művelt nő eszménye a lánytestvérek/rokonok egyenlő képzését követelte, még akkor is, ha csak az egyik lánytestvér volt kiugró képességű. Leánytestvérek általában egyszerre tűnnek fel a beiratási lajstromokban, és éppen csak az egyiküknél meglévő tehetség következtében egy félévben-egy évben részesülnek képzésben: vagy mindannyian eltűnnek a következő tanévre, vagy csak egyikük marad és folytatja tanulmányait (Eleöd Judit és Karola, Pázmándy Olga és Vilma, Hadzsy Olga és Flóra, Bay Mária és Vilma, Kiss Sarolta és Ilona, Rauscher Julianna, Luiza és Mariska). Egy, az intézmény vezetősége által valószínűleg negatívan értékelt, korai példától eltekintve (Nádler-lányok, Berta, Ilona és Flóra), nőtestvérek fokozott megjelenése csak a nyolcvanas évek végétől és főleg a festészeti tanfolyamra jellemző, míg mindkét nembeli rokonok folyamatosan jelen vannak a rajztanítói szakokon.

26 A mintarajztanodában a rendes férfi rajztanári-rajztanítói képzés egy előkészítő és három "szakosztály ra" (évfolyamra) oszlott (az előkészítőt csak az alacsonyabb előképzettségű rajztanító-jelölteknek kellett elvégezniük). A képzés az 1886/1887-es tanévtől, Csáky Albin rendeletével, egységesen négy évre nőtt. Értesítő, 1885/1886, 26. és 1886/1887, 38. A művésznövendékek hároméves képzése a rajztanár- és rajz tanítójelöltek tantervétől való elkülönüléskor emelkedett négy évre, 1897/1898-ban. Értesítő, 1897/98, 59 és 92-94.

27 A három-négyévenként ismétlődő felvételi hullámokat támasztja alá a nőnövendékek képzésben töltött éveinek vizsgálata: az 1872/1873 és az 1890/1891 közti időszak 75 nőnövendékéből 26 kimaradt, 10 nő három, 20 nő négy, és 11 nő több mint négy éven keresztül járt ide.

28 "Kezdők" és "haladók" csoportjára osztott tanrenddel 1894/1895-ben találkozunk (esetleg már néhány évvel ezelőtt is megjelenhetett). Értesítő, 1894/1895, Az 0. M. K. M. és R. 1894/95-iki tanévre megáll apított tanórarendje, B táblázat.

29 Értesítő, 1897/1898, 59. és 93, B táblázat.

30 Értesítő, 1902/1903, 48. és 75.

31 "A tanítványok egymást követő nyolc éven át maradhatnak az intézet kötelékében." A magyar királyi női festőiskola szabályzata. Kiadta a vallás és közoktatásügyi magyar miniszter 1897. évi 44.409 rendeletével, Budapest, 1899. A beolvasztásig a legalább hatéves benntartózkodás a jellemző, de ennél hosszabb képzési idővel is találkozunk (például Klammer Mariska tíz évet jár ide). A szeparációt követően a női festészeti tanfolyamra egyszerre jellemző a stabilitás és a mobilitás: a hosszan benntartózkodók mellett magas számban tűnnek fel új/kimaradó növendékek.

32 Báró Braunecker Ernesztina, női osztály: 1882/83-1888/89 (rajztanítónő), női festészeti tanfolyam: 1889/90-1895/96 (összesen 14 év). Machik Ilona, női osztály: 1892/93-1895/96 (rajztanítónő), női festé szeti tanfolyam: 1896/97-1901/1902 (összesen 10 év). Telkessy Valéria, női osztály: 1887/88-1890/91 (rajztanítónő), női festészeti tanfolyam: 1891/92-1902/03 (összesen 16 év).

33 A nyilvános pályázatokon a férfiakból álló tanártestület döntött az ösztöndíjak elosztásáról, a beküldött művek és más kritériumok alapján (például a magasabb képesítésűek előnye). A szabályzat szerint első évfolyamos hallgató nem kaphatott ösztöndíjat, mégis volt rá eset, hogy elsős férfi növendékek ösztöndíjban részesültek. A nők viszont csak az előkészítő osztály és az első év elvégzése, vagyis két év után pályázhattak ösztöndíjra. Lásd Értesítő, 1885/1886, 17. és Értesítő, 1902/1903, 20.

34 1905/1906-ban például, a férfiak legalacsonyabb, második évfolyamos ösztöndíja 200-300 korona, a harmadéveseké általában 400-500 korona, a negyedéveseké magasabb, a művészhallgatóké 100-500 korona között változott. A nők 100 és 300 korona közötti ösztöndíjat kaptak. Értesítő, 1905/1906, 52-55, 58.

35 A vizsgált években a továbbképzős férfiak 25-40 százaléka kapott általában ösztöndíjat, ugyanebben az időszakban mindössze egy továbbképzős nő részesült ösztöndíjban: az 1906/1907-es tanévben a 15 női továbbképzős közül egy, a 12 férfi továbbképzős közül három kapott ösztöndíjat. Értesítő, 1906/1907, 68-76.

36 A női festészeti tanfolyam szabályzatának 11. paragrafusa kimondta, hogy "tanítványai (a női művész növendékek) ösztöndíjra vagy állami segélyre igényt nem tarthatnak." A magyar királyi női festőiskola szabályzata. Kiadta a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter 1897. évi 44.409 szám alatti rendeletével, Budapest, 1899, 4.

37 Értesítő, 1878/1879, 9.

38 Az 1892/1893-as és 1901/1902-es tanévek közötti időszakra vonatkozóan lehet biztonsággal megállapítani azt, hogy hány nő részesült jutalomdíjban. A kilengésektől eltekintve, mint például amikor nincs nő a díjazottak között, illetve 5-6 van, általában 2-4 nőt találunk - ez az összes díjazottak 8-25 százaléka.

39 1901/1902-es tanévig "a női művésznövendékekre nézve a rajztanítónő-jelöltek órarendje érvényes, azonban az ékítményes és iparművészeti rajz gyakorlására, az iparművészeti stiltan s a magyar irodalom és általános neveléstan hallgatására nem köteleztetnek". Értesítő, 1901/1902, 105. Az 1902/1903-as tanév második félévétől a női művésznövendékek tanterve a férfi művésznövendékek tantervét követte, vagyis a női és férfi művésznövendékek egyenlő képzésben részesültek. A tanrend alakrajz és festés, mintázás, szemléleti látszattan, boncalaktan, építészeti stil- és alaktan látszattam szerkesztés és művészetek története látogatását írja elő, a női művésznövendékek azonban "külön órákban is gyakorolhatják a csendéleti aquarell-festést", vagyis a nem-specifikus képzés is választható maradt. Értesítő, 1902/1903, 49.

40 Értesítő, 1878/1879, 8.

41 Értesítő, 1907/1908, 11, 13; 1901/1902, 64; 1893/1894, 6.

42 Értesítő, 1894/1895, 6. "A vízfestés tanítása, különösen a nő növendékekre való tekintettel, mellőzhető nem volt s Csaky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter 1893-ban a vízfestés tanítására új tanszéket állított fel." Értesítő, 1901/1902, 60. 1893/1894 és 1896/1897 között, alacsony óraszámban, de a férfi növendékek is gyakorolták a vízfestést. 1897/1898-tól, az "egységesített" tanrend megjelenésekor az akvarell eltűnt a férfiak órarendjéből. Értesítő, 1894/1895, Az O.M.K. M. és R. az 1894/5-iki tanévre megállapított tanóra rendje, A táblázat, és Értesítő, 1897/1898, 92-93, A és B táblázat.

43 Értesítő, 1893/1894, 6. A vízfestés magas óraszáma 1900/1901-ben lecsökkent, helyét az ékítményes rajz órái foglalták el. Értesítő, 1901/1902, 105, B táblázat.

44 A mintarajztanoda feladata "a jelenkor igényeinek s az ország szükségeinek megfelelő rajztanárok szakbeli kiképzése, valamint tehetséges ifjaknak, kik a képzőművészetek valamely ágára, különösen pedig a festészetre szánják magukat, a hivatásukra szükséges ismeretek alapos megszerzésére alkalmat nyújtani" - így határozza meg az intézmény célját az igazgatóság, egészen 1897/1898-as tanévig. Értesítő, 1878/1879, 3. 1897/1898-ban fogalmazták meg először, hogy az intézmény nők képesítését is céljának tekinti: "rajztanárokat, illetve rajztanítókat és rajztanítónőket szakszerűen kiképezni, - valamint tehetséges ifjakat és nőket, kik a képzőművészetek valamely ágára, különösen pedig a festészetre vagy szobrászatra szánják magukat [...] művészi hivatásukra előkészíteni." Értesítő, 1897/1898, 3.

45 Lásd Értesítő, 1897/1898, 16-22. Bár az építészet "a művészeti oktatásnak fontos stúdiuma", és a "monumentális építészet volt minden művészi életnek alapja, gerincze, ... szervesen kapcsolódnak benne a tudás és ismeret a szabadabb művészi ténykedéssel", vagyis - a Gesammtkunstwerk szellemében - mintegy keretbe foglalta a többi művészeti ágat, mégis az építészeti stil- és alaktan az 1902/1905-as tanévtől már nem kötelező, csak választható tantárgy lett a rajztanítónők órarendjében. Értesítő, 1902/1905, 36 és 48.

46 Értesítő, 1897/1898, 93.

47 Itt csak utalnék arra az egyébként nagyon fontos problémára, amelyre Susan Zimmermann rámutat: koedukált képzésben is, például a nemek eltérő előképzettségének köszönhetően, fenn lehetett tartani nem-specifikus képzést. Lásd Susan Zimmermann, i m., 138.

48 Értesítő, 1902/1903, 27.

49 A nőnövendékek boncalaktan, látszattan, művészettörténet, az ekkor még kötelező építészeti stil és alaktan, és az 1906/1907-es tanévben külön is megjelenő állattanulmány óraszáma a fele, a geometria óraszáma a harmada a férfi növendékek óraszámának, és a geometriai módszertan mint szak hiányzott a nők tanrendjéből. A képzőművészeti képzéshez nem köthető elméleti órák száma viszont magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál: a magyar irodalomé kétszer, a pedagógiáé háromszor annyi. Értesítő, 1902/1903, 47-48.

50 A nőnövendékek ékítményes rajz óraszáma az 1901/1902-es tanévben egyötöddel, az 1902/1903-as tanévben már egyharmaddal több volt, mint a férfiaké, az 1906/1907-es tanévre pedig - a férfi növendékek óraszámának lecsökkentése miatt - kétszer annyi lett. Értesítő, 1901/1902, 9 és 17. A nőnövendékek csendélet (rajz és festés) óraszáma a férfiak óraszámának háromszorosára nőtt az 1902/1903-as tanévre, majd 1904/1905-től óraszáma fokozatosan csökkent, helyét az iparművészeti rajz és tervezés foglalta el, amely az 1906/1907-es tanévre megközelítette a férfiak óraszámát. Értesítő, 1902/1905, 47-48, 1904/1905, 20-21, 1906/1907, 37-38.

51 Értesítő, 1901/1902, 9-10 és 17. A nők "a régi stílusok díszítő formáit nem tanulmányozzák oly terjedelemben, mint a férfi növendékek, ezzel szemben többet foglalkoznak a magyar stil ornamentikájával, a magyar népművészeti tárgyaknak m. varrottasok, szőttesek-, hímzések- és cserépedényeknek színes felvételével." Értesítő, 1904/1905, 30.

52 Értesítő, 1904/1905, 30.

53 Például az 1840-es években Fáy András szerint, "a szemrontó hím" a divatos nevelés része, "mely korunk nőinek olly gyakran mételye". Lásd Orosz Lajos szerk., i m., 1962, 218-219.

54 Gelléri Mór szerint "nem lehet lekicsinyelni azt az előnyt, mely a családi élet gazdaságában, vagyis a háztartásban áll be, ha a család nőtagjai kézimunkák terén kellő jártassággal, sőt avatottsággal bírnak, és nemcsak fogyasztókká lesznek, hanem termelőkké és bizonyos (nemzeti) értékek fenntartóivá." Gelléri Mór, A magyar házi ipar jövő iránya, Budapest, Dobránszky és Franke, 1885, 57-58.

55 Ugyancsak Gelléri Mór szerint "kívánatos volna még a női rajzoktatás módszeresítése, melyről eddig gondoskodva nem volt. És e hiányt érzékenyen lehetett tapasztalni a nőipariskolák készítményein és a kiképezve kikerült növendékek kézi munkájában." Gelléri Mór, i m, 60-61.

56 A nőnövendékek "oly számosan jelentkeztek iparművészeti tanulmányaik kiegészítése végett, hogy [...] külön tanfolyam volt szervezendő részükre Nádler Róbert vezetése alatt," és "egy iparművészeti női munkaterem is rendeztetett be, hol a végzett nőnövendékek saját tervezetüket, különféle iparművészeti technikákban [...] készítik el". Értesítő, 1904/1905, 16 és 30.

57 Értesítő, 1904/1905, 16-17. és 1905/1906, 12-15.

58 Linda Nochlin, "Why Have There Been No Great Women Artists?" Women, Art and Power, and Other Essays, New York, 1988, 158-164. A művészeti irodalom számos legendát jegyzett fel művésznőkről, akik ezt a társadalmi és kulturális kondicionáltságot férfiruhát öltve próbálták kijátszani, illetve női akt helyettesítésével próbálták az akadémiai zsáner-hierarchia korlátait áttörni, és számos festmény foglalkozik antik férfiszobrok női művésznövendékek általi másolásával.

59 Az aktrajz heti egyszer fordul elő a másodéves rajztanítónők és a női művészhallgatók számára, a férfi művészhallgatók másodévtől, három éven keresztül mindennap két-két órában gyakorolták azt. Értesítő, 1897/1898, 92-94, A, B, C tábla. A női művésznövendékek képzésére az 1902/1903-as tanévtől a férfi művésznövendékek tanrendje, aktrajzolási óraszáma lett érvényes. Értesítő, 1902/1903. 49.

60 Értesítő, 1902/1903, 27 és 1904/1905, 25.

61 1907. szeptember 9-én felvett jegyzőkönyv. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, MDKC-I-1/5503.2.

62 1904. november 11-én felvett jegyzőkönyv. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, MDKC-I-1/3480.2.

63 Uo.

64 Például Machik Ilona ceruzarajza (A női festőiskola tájkép rajztanulmányai, 1. sz., 6515/54, j.j.l. Machik 900. okt. 19.), vagy Vaskovics Erzsébet ceruzarajza (A női festőiskola tájkép rajztanulmányai, 1. sz. 6315/8, j.j.l. Vaskovits E.1897 XI/27.).

65 Például Propper Aranka álló férfiaktról készült ceruzarajza (A női festőiskola tájkép rajztanulmányai, 1. sz. 6315/11, j.j.l. A Propper 1902).

66 Például Telkessy Valéria vegyestechnikával, kék papírra készült műve (A női festőiskola tájkép rajztanulmányai, 1. sz. 6315/14, j.j.l. Telkessy V. okt 26.). A női festészeti tanfolyam működéséről készült fényképalbum (Magyar Királyi Női Festőiskola. Fényképek a növendékekről munka közben és az iskola alaprajza. MKF Könyvtára JVII/24) lapjain többször felbukkan a fénykép készülésekor függöny mögé húzódó, női aktmodell (JVII/5, 6, 24), illetve a női festészeti tanfolyam növendékeinek élő női akt után készített festményei (JVII/20). Több fotográfia mind az élő férfifej, mind az antik férfiszobor után készített tanulmányok gyakorlatát igazolja (JVII/2, 17, és 21).

67 Értesítő, 1902/1903, 27 és 1904/1905, 23.

68 Az esti aktrajzoláshoz az intézet "minden osztályának különtermek állnak rendelkezésre." Értesítő, 1903/1904, 6.

69 A koedukáció kérdéskörével kapcsolatban minderre Susan Zimmermann rámutat. Susan Zimmermann, i m., 138.

70 Az 1895/1896-os tanévig az intézmény 941 tanulót, ebből 161 (17,1 százalék) nőt részesített képzésben, de mindössze körülbelül 215 férfi (az összes képzésben részesülő 22,8 százaléka) és 30 nő (az összes képzésben részesülő 3,2 százaléka, az összes képzésben részesülő nő 18,6 százaléka), vagyis az összes képzésben részesültek körülbelül egynegyede szerzett képesítést - ez igen alacsony arány. A vizsgált időszak egészére vonatkozóan, az 1907/1908-as tanév végéig összesen 486 férfi és 127 nő szerzett rajztanár-rajztanítói, illetve rajztanítónői oklevelet, vagyis az intézmény fennállásának első huszonöt évéhez képest az utolsó tizenkét évében, fele annyi idő alatt, a képesített férfiak száma megduplázódott, a képesített nők száma pedig megnégyszereződött. A képzettek számnak megnövekedése a megemelt növendéki létszámmal van összefüggésben. (Mivel az Értesítőket megelőző időszak képesítő vizsgálatra bocsátott rajztanár és rajztanító jelöltek anyakönyvei hiányosan maradtak fent, a nők esetében néhány fővel több, a férfiak esetében néhány tízzel [körülbelül 30 fővel] több képzett rajztanítóval számolhatunk.)

71 Értesítő, 1878/1879, 19-20. Az 1878/1879-es vizsgaszabályzat szerint figurális rajz, ékítményes rajz, építészeti rajz és styltan, mintázás, elemi mértan és vetülettan, árnyéktan és távlattan, műtörténelem, boncalaktan, geometriai módszertan tantárgyakból zárthelyi és szóbeli vizsgát kellett tenni, és azoknak, akik nem az intézménybe jártak, házidolgozatokat is be kellett nyújtaniuk. Értesítő, 1878/1879, 21.

72 Rajztanári képesítésre csak érettségivel rendelkezők jelentkezhettek, a rajztanítósághoz legalább hat polgári, vagy középiskolai, esetleg elemi oktatói végzettség kellett. A rajztanítónőknél az alsó határt négy polgári vagy felsőbb leányiskolák elvégzése jelentette, 1902/1903-tól a minimum felsőbb leányiskolák ha todik osztályának elvégzése volt. A rajztanári képesítéshez a nőknek is érettségire volt szüksége, így a rajztanárnőség csak a leánygimnáziumok megnyitása után (1896) vált lehetségessé. Értesítő, 1902/1903, 75.

73 Sokan magasabb előképzettség birtokában felsőfokú, rajztanári képzettséget kívántak szerezni, de a vizsgálatok szigorúsága miatt - az osztályzatok leginkább "elégségesnek," sőt "alig elégségesnek" minősítik a teljesítményeket - a többség csak alsófokú rajztanítói képzettséget szerzett.

74 Például az 1889-ben rajztanítónői képesítést szerzett Braunecker Ernesztina az építészeti rajz kivételével, mintázásból, mértani szakokból, műtörténelemből, boncalaktanból és módszertanból is vizsgázott. Lásd Az 1889-ik évben képesítő vizsgálatra bocsátott rajztanár és rajztanító jelöltek anyakönyvét.

75 A rajztanári, rajztanítói és rajztanítónői vizsgák követelménye színvonalában eltért, a rajztanítók vizsgája a rajztanárokénál egyszerűbb volt, és nem egyezett meg a rajztanítónőkével, amely még egyszerűbb volt. A rajztanároknak az alakrajzi zárthelyinél egész élő alakról (aktról) kellett vázolni, a rajztanítóknak és rajztanítónőknek csak domború minta után fejről. A rajztanítók ábrázoló geometriából és perspektívából tett vizsgáján a követelmény alacsonyabb volt, mint a rajztanároknál, az anatómiai alaktan szóbeli vizsgája pedig el is maradt. Ugyanakkor szépírásból csak rajztanítók vizsgáztak. A rajztanítónők ábrázoló geometria és perspektíva tantárgyának vizsgakövetelményei a rajztanítókénál is egyszerűbbek voltak (szóbeli vizsgát nem is kellett tenniük), műtörténelemből, a nőknek a férfiakénál magasabb óraszámban tanított pedagógiából és irodalomból pedig az írásbeli vizsga ideje rövidebb volt, mint a rajztanítóké, ami szintén alacsonyabb követelményi szintet jelez. A rajztanítónőknek az ékítményes rajzolás keretében színes ékítmények tervezéséből - "különös tekintettel a női kézimunkákra" - is vizsgázniuk kellett, és az akvarell is külön vizsgatárgy volt. Értesítő, 1889/1890, 32 és 35-42.

76 1891. március. Komócsyné Röszner Adél, Telkessy Valér, Rigó Mariska, Mariin Molly levele Keletyhez, 1891. március. A MKF levéltára, Igazgatói, Rektori Hivatal Iratai, 1. doboz (1871-1919). A vizsgálati anyakönyvek elvesztek, így nem tudni, hogy a fellebbezés elérte-e célját. Feltételezhető, hogy nem, mivel későbbi vizsgálati anyakönyvek tanúságai szerint a nők azokból a tárgyakból is vizsgáztak, amelyek ekkor még nem szerepeltek a tanrendjükben.

77 Értesítő, 1893/1894, 23. és 1894/1895, 38.

78 Értesítő, 1902/1903, 65-66.

79 Uo.

80 Értesítő, 1902/1903, 67, 79, és 1904/1905, 77.

81 Értesítő, 1902/1903, 66.

82 (A szerk.), "A rajztanítónői képesítés kiegészítése," Rajzoktatás, 1907, 126. A századfordulóra, a politikai, gazdasági és kulturális emancipáció megjelenése mellett továbbélő és új elemekkel gazdagodó, hagyományos, konzervatív felfogás a nemzeti ornamentikát felhasználó és ápoló, tradicionális női iparművészeti tevékenységhez való visszatérést hirdette - ha lehet, a magánszféra keretein belül. Komócsy Józsefné egyik írásában a nemzeti kultúra fennmaradását a nemzeti műízlés fejlesztésével kapcsolta össze, amelyben nagy szerep jutott a nőnek: "A nő tehát igen számottevő hivatással bír honi iparunk és műízlésünk föllendítésében, és pedig hármas minőségben, mint műpártoló fogyasztó, mint munkás és mint dilettáns. [...] hálás tisztelettel tartozunk nekik, nem oly régen még az ő kezükön lévén a hímző-, csipke, sőt bizonyos mértékben a szövőipar ápolása. [...] Éppen nemzeties szempontokból arra kell törekednünk, hogy a rnűpártolásnak históriai jelentményű módja (a dilettáns munkás, otthon végzett, magyar motívumokkal átitatott kézimunkája) a jelenlegi viszonyokhoz képest ismét föléledjen és irányítólag hasson divatízlésünk alakulására." "Nemzeti műízlés," Rajzoktatás, 1906, 258-264.

83 Malcomes Gizella bárónő, "A nő joga," A Nökérdés. A Mária Dorothea-Egylet tíz éves fennállásának ünnepére, kiadta gróf Csáky Albinné, Budapest, Czettel és Deutsch, 1895, 195.

84 Az egyesület alelnöke sokáig az 1872/1873-as és 1873/1874-es években a női osztályt látogató Pulszky Polixénia volt, Keleti Gusztávné rendes választmányi tag, a mintarajztanodában képzett rajztanítónők, például Tomasek Emma és Újházy Irma tagok voltak. Lásd A M. D. E. első évkönyve 1885-1889, Budapest: Pesti Könyvnyomda, 1889, 49-57. Az intézményben végzett rajztanítónő, Machik Ilona, előadást is tartott az egyesületben. Lásd dr. Katona Lajosné Thuránszky Irén, A magyar tanítónők M. D. E-nek félszázados története 1885-193 S, 81.

85 Párizsban például Hacker Mária és Ferentzy Márta tanult tovább.

86 Nagybányára Zadák Etel, Telkessy Valéria, Schulz Ilona, Csikós Antónia, Karinthy Elza, Hacker Mariska, Szolnokra Oppel Magda ment. Lyka Károly, Festészeti életünk a millenniumtól az első világháború ig, Budapest, Corvina, 1983, 145-146.

87 A Nők Képzőművészeti Egyesülete 1909-ben alakult meg, Értesítő, 1908/1909, 22.

88 A WIAC (korábbi nevén Paris Club of International Women Artists, 1898) célja "a nőművészek egyesítése, hogy a különböző országokban a kiállítást kölcsönösen elősegítsék, központok kialakításával a képek szállításának költségét csökkentsék, valamint egyesületi helyiségeket hozzanak létre a tagok használatára, és hogy a nemzetközi nőművészek ügyét minden módon előmozdítsák.." Art Journal, 1900, 282. "A tagoknak a belépés előtti három évben kétszer ki kell állítaniuk a párizsi Szalonon, vagy annak az országnak a jelentős kiállításán, amelyből származnak." Idézi Charlotte Elisabeth Yeldham, Women Artists in the 19th century France and England: Their Art Education, Exhibition Opportunities and Membership of Exhibiting Societies and Academies, with an Assessment of the Subject Matter of their Work and Summary Biographies, Ph. D. Courtauld Institute, New York, Garland Publishing House, 1984, 96-97, 157 és 158. lábjegyzet.

89 A legjelentősebb eltérésnek tekinthető, hogy a Royal Academy Schools és az Ecole des Beaux-Arts kizárólag csak professzionális művészeket képzett - az ide jelentkező nők képzőművészeti tevékenységből kívántak megélni. Angliában a nőket a felsőfokú művészeti képzésre előkészítő iskolák nagy számban léteztek, de a nők képzőművészeti aktivitásának amatőr művészeti tevékenységgel való asszociációja, és az akvarellfestés női művészeti ágként való felfogása jellemző maradt. A Royal Academy Schools szabályza ta nem tiltotta nők felvételét, a "hagyomány" azonban nem tette lehetővé nőnövendékek képzésben való részvételét. 1860-tól vettek fel külön teremben tanuló nőket, alacsony számban, a meghatározott létszám új növendékek felvételét évekig meggátolta. 1893-ban vált lehetővé a meztelen férfi modell tanulmányozása (a nemi szervet eltakaró drapériával), de a kisebb magán-stúdiókban a gyakorlat már korábban megvalósult. Leszámítva az aktrajzot, a képzés 1903-ban koedukálttá vált. Az Ecole des Beaux-Arts szabályzata hasonlóan nem tiltotta, de egészen 1897-ig meggátolta nők felvételét. A meztelen férfi modell tanulmányozása és a koedukáció csak 1903-ra vált lehetővé. Ugyanakkor, 1810-től állami intézményként működött az Ecole gratuite de Dessin pour les Jeunes Filles, amely nők művészeti képzését biztosította, és több atelier működött, amelyben a nők képzőművészeti tanulmányokat folytathattak, például az Académie Julian. Charlotte Elisabeth Yeldham, i m, különösen 28-32 és 42-61.

Az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde hallgatói létszámának alakulása, különös tekintettel a nőkre, az 1871/72-as és 1907/08-as tanév között

	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20
1871/72	77i	33ii	3iii
		24iv
1872/73			14
			13		14	14	14	6	8
1873/74			14
			16		17	17	9	5	4
1874/75			9
			9		9	9	0	0	0
1875/76			11
			11		11	11	2	1	1
1876/77	153	146	7	4,6
	108	101	7	6,5	7	7	1	0	1
1877/78	115	108	7	6,1
	70	62	8	11,4	8	8	4	4	0
1878/79	108	101	7	6,5
	100	95	5	5,0	7	7	3	1	2										16	3
1879/80	122	114	8	6,5
	85	77	8	9,4	8	8	5	1	4										15	1
1880/81	101	93	8	7,9
	95	87	8	8,4	8	8	1	0	1										14	0
1881/82	112	91	10	9,9
	88	80	8	9,1	10	10	2	2	0									5	6
1882/83	112	100	12	10,7
	99	87	12	12,1	12	12	7	2	5
1883/84	114	104	10	8,8
	98	88	10	10,2	10	10	1	0	1
1884/85	114	104	10	8,8
	98	89	9	9,2	10	10	2	0	2									5	6	0
1885/86	107	99	8	7,5												31
	103	96	7	6,8	25	9	2	0	2			16	16			27		0	5	0
1886/87	107	98	9	8,4												47
	101	93	8	7,9	24	7	1	0	1			17	4			38		5	2	0
1887/88	105	97	10	9,5												55
	89	79	10	11,2	24	10	5	0	5			14	1			50		2	2	0
1888/89	98	85	13	13,3												48
	86	72	14	16,3	34	15	5	0	5			19	4			43		7	4	1
1889/90	90	77	13	15,7												44
	89	75	14	14,4	34	14	4	0	4			19	3			41		9	2	2
1890/91	120	103	17	14,2												57
	116	99	17	14,6	39	19	7					20	5			52		4	8	4
1891/92	131	92	39	29,8												44
	124	85	39	51,4	42	18	5					24	*			41		8	6	6
1892/93	171v	115vi	56vii	32,7												64
	115	81	34	29,6	41	17	4					24	5			55		10	0	2
1893/94	141	102	39	27,6												60
	134	92	42	31,3	42	20	9					22	4			55		15	5	4
1894/95	142	102	40	28,2												67
	144	105	39	27,1	44	20	9					24	5			66		9	5	3
1895/96	158	115	43	27,2												63
	146	108	38	26,0	43	19	5					24	6			59		23	6	4
1896/97	173	114	59	34,1												68
	178	118	60	29,7	63	35	19					28	*			66		12	4	4
1897/98	162	118	46	28,4												68
	165	119	46	27,9	70	48	24					22	*			69		6	9	5
1898/99	172	118	54	31,4						20						84	34
	172	119	53	30,8	78	35	8			18	20	23	10			84	35	9	15	3
1899/00	191	131	60	31,4						24						102	35
	187	129	58	31,0	86	35	8			23	25	26	9			102	35	6	11	10
1900/01	192	137	55	28,6						26						101	29
	192	134	58	30,2	81	32	7			27	31	18	4			96	31	22	8	12
1901/02	192	137	57	29,7						23						95	34
	195	134	58	29,7	82	37	11			21	24	21	4			95	37	22	14	13
1902/03	189	134	55	29,1						20						90	35
	195	136	57	29,5	89	37	8			22	26	26	10			91	55	18	10	8
1905/04	211	147	74	35,1						25						89	38
	219	150	69	31,5	99	42	4+10			23	33	18	1	3	3	89	40	12	3	8+1
1904/05	241	163	78	52,4						26						93	56
	228	150	78	52,4	109	42	7+7			25	55	18	7	6	10	89	41	30	6	8
1905/06	265	171	92	35,0						25						94	49+2
	270	180	100	57,0	127	47	9+12			39	41	23	7	8	8	92	44+2	15	2	8
1906/07	270	182	88	32,6						26						85	41 + 1
	262	172	90	34,3	121	41	5+10			23	51	27	13	15	7	87	46+1	10	0	10+1
1907/08	269	181	88	32,7						21						78	43+2
	264	175	89	35,7	117	45	6+10		22	25		4	13	11	82	43+2	22	5	6

2. Az egy félévre beiratkozott összes férfi hallgatók száma, statisztikákból számolva. 1876/77-től 1885/86-ig a beiratási lajstromok alapján.

3. Az egy félévben beiratkozott összes nőhallgató a mintarajztanodában (rendes, vendég- és rendkívüli hallgatók), a női festészeti tanfolyam hallgatóinak kivételével, a hivatalos statisztikák szerint. 1876/77-től 1885/86-ig a beiratási lajstromok alapján.

4. Az egy félévre beiratkozott nők száma az összes tanulók százalékában.

5. Egy évben az összes képzőművészeti képzésben részesülő nő, a női osztályt és a női festészeti tanfolyamot látogató növendékek (rajztanítónő- és művésznő-jelöltek, rendes, rendkívüli, illetve vendéghallgatók is).

6. A női osztályba járók száma (rajztanítónő-jelöltek és művésznövendékek 1902/03-ig, onnantól a rajztanítónő-jelöltek)

7. Egy évben a női osztály új növendékeinek száma (1897/98-tól csak az elsőéves rajztanítónő-jelöltek száma, 1903/04-től az előkészítős rajztanítónő-jelöltek száma, plusz az elsősök száma).

8. Egy évben a női osztály új növendékeiből a kimaradók száma (a csak egy évig járók száma), 1889/90-ig.

9. Egy évben a női osztályban azoknak az új növendékeknek a száma, akik több mint egy éven keresztül maradnak képzésben, 1889/90-ig.

10. A beiratkozott vendéghallgatók, illetve 1899/00-től rendkívüliként feltüntetett nőnövendékek száma, 1897/98-tól.

11. Egy évben az összes vendég-, illetve rendkívüli nőnövendék száma, 1897/98-tól.

12. Egy évben a női festészeti tanfolyam nőnövendékeinek a száma.

13. Egy évben a női festészeti tanfolyam új növendékeinek száma.

14. Egy évben a beiratkozott női továbbképzősök száma.

15. Egy évben a beiratkozott rendes művésznő-jelöltek száma.

16. A félévenként beiratkozott összes rajztanár- illetve rajztanítójelölt száma, 1885/86-tól, a statisztikák alapján.

17. A félévenként beiratkozott összes rajztanítónő-jelölt száma (plusz a rajztanárnőnek beiratkozottak száma), 1898/99-től, az évkönyvi kimutatások alapján.

18. Egy évben a végzett rajztanárok száma, a töredékes vizsgálati anyakönyvek alapján 1885/86-ig, onnan a statisztikák alapján.

19. Egy évben a végzett rajztanítók száma, a töredékes vizsgálati anyakönyvek alapján 1885/86-ig, onnan a statisztikák alapján.

20. Egy évben a végzett rajztanítónők száma (plusz a rajztanárnőként végzettek száma), a töredékes vizsgálati anyakönyvek alapján 1885/86-ig, onnan a statisztikák alapján.

	1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.	10.	11.	12.
1902/03		van	0	0	26	11 42,3%	10	2 20%	23	10 43,4%	10	2 20%
1903/04	24	9 37,5%	9	1 11,1%	19	10 52,6%	7	0	23	10 43,4%	12	1 8,3%
1904/05	25	5 20%	13	1 7,7%	21	12 57,1%	8	1 12,5%	21	10 47,6%	7	1 14,3%
1905/06	28	12 42,8%	7	2 28,6%	23	9 39,1%	11	5 45,4%	21	14 66,7%	8	4 50%
1906/07	23	8 34,8%	11	3 27,3%	22	11 50%	8	3 37,5%	20	13 65%	12	6 50%

2. A másodéves ösztöndíjas férfiak száma és aránya a másodéves férfiak között.

3. A másodéves nők száma.

4. A másodéves ösztöndíjas nők száma és aránya másodéves nők között.

5. A harmadéves férfiak száma.

6. A harmadéves ösztöndíjas férfiak száma és aránya a harmadéves férfiak között.

7. A harmadéves nők száma.

8. A harmadéves ösztöndíjas nők száma és aránya a harmadéves nők között.

9. A negyedéves férfiak száma.

10. A negyedéves férfi ösztöndíjasok száma és aránya a negyedéves férfiak között.

11. A negyedéves nők száma.

12. A negyedéves ösztöndíjas nők száma és aránya a negyedéves nők között.

ii Vasárnapi Újság, 1871, 45. sz., november 5., 565.

iii Vasárnapi Újság, 187,. 45. sz., november 5., 565.

iv Az Orsz. M. Kir. Mintarajziskola- és Rajztanárképző növendékei. Keletkezésétől az 1895-96-iki tanév végéig, Értesítő, 1895/96, 22-55.

v A beiratási lajstrom alapján 130 nő és férfi járt.

vi A beiratási lajstrom alapján 91 férfi járt.

vii A beiratási lajstrom alapján 91 nő járt, ez az összes látogató 50%-a.

<< Vissza     Tovább >>