Ötödik évfolyam, 1906    |   Második szám    |    p. 122-126.   |   Facsimile
 

 

KRITIKA ÉS KRITIKUSOK

 

Ritkán ér valamit a jóbarát kritikája.

Johann Georg Hamann

*

Aki előtt csillogunk, azt szivesen tekintjük napnak.

Friedrich Nietzsche

*

Az tud legkevésbbé ítéletet mondani a művészetről, aki maga is kontárkodik benne.

Ernst Moritz Arndt

*

A jelenlévő műbíráló elnémult ábrázata többet mond, mint a távollévő virágos episztolája.

Johann Georg Hamann

*

Az igazi művész a hozzá nem értő embertől nem vár sem dicséretet, sem becsmérlést.

W. M. Hunt

*

Az akkora rangú és rendkívüli elméjű festőnek, mint amilyen én vagyok, csak a méreteket szabad megszabni, minden egyebet egészen rá kell bízni... senki se merjen tanácsot adni a családapának, hogy miként kell családhoz jutnia.

Salvatore Rosa

*

Kötve hiszem, hogy van festő vagy szobrász, aki csakugyan tanult volna valamit egy kritikustól s aki művét annak tanácsai nyomán átdolgozta volna.

Paul Meyerheim

*

A csillagász nem változtathat az égitestek állásán, sem pedig befolyást rájuk nem gyakorolhat. Éppen ilyen a helyzete a kritikusnak a művészek munkálkodásával szemben.

E. J. Hähnel

*

Mellesleg eszembe jut Théophile Gautiernek, a leg-derekasabb kritikusok egyikének esete. Azt mondta Couturenek, hogy Salon-kritikájában egy árva szóval sem fog képéről megemlékezni, ha nem változtat rajta egyet-mást. "Pedig ön mégsem hallgathatja agyon - - válaszolt Couture — különben szamárnak tartanák önt az emberek".

W. M. Hunt

*

Az olyan művész, aki nem kizárólag a maga mulatságára alkotja műveit, hanem függ megrendelőitől és vásárlóitól s nyilvános kiállítása révén ország-világot ítélkezésre hív fel, az ilyen művésznek el kell viselnie, hogy bárki előálljon a maga ítéletével s el kell tűrnie a laikus kritikát is.

Anton Springer

*

"Miért kicsinyli ön annyira a kritikusokat?'' "Mert kevésbbé előmozdítói, mint inkább kerékkötői a munkámnak. Kritikájuk célja "hibákat" találni. Dagadó önérzettel ítélkeznek oly dolgokról, amikhez nem értenek. Amit tudnak, azt könyvekből szerezték s nem szemlélet révén".

W. M. Hunt

*

A. művész tulajdonképpen sohase hallgasson kritikára, legkevésbbé munkaközben. A kritika megrontja az elfogulatlan, naiv biztosságot és aláássa az alkotó erőt.

Peter v. Cornelius

*

Sohase engedjünk befolyást mások korrektúrájának, kivéve, ha azok magasan felettünk állanak tudás dolgában. S ez esetben is jóformán csak azt mondhatják nekünk, hogy munkánk ilyen vagy amolyan hatást keltett bennük. Lehetetlen, hogy egy más egyéniség annyira ismerje egy kép előadásbeli fogásait, hogy utat mutathatna nekünk valamely hiba kijavítására.

Arnold Böcklin

*

Fontos és szükséges volna, hogy munkánk befejeztekor őszinte barát álljon mellettünk, aki művünket helyesen felfogja s aztán elmondja véleményét: ilyennek kell lennie, amolyanná kell átalakítani. Mivelhogy azonban ennyire beható barátot hiába keresünk, mert minden barátunk szubjektív, tehát önbirálatot kell gyakorolnunk a magunk munkáján s nagy-komolyán arra kell törekednünk, hogy szinte idegen szemmel nézzük meg alkotásunkat. Pontosan latra kell vetnünk, vajjon azt más épp oly világosnak tartja s tarthatja-e, mint mi.

Moritz von Schwind

*

Ha lehetséges volna, hogy egy kép úgy változzék át, amint azt a kritika kívánja, arra ébrednénk, hogy rosszabb lett, vagy legalább is ritka esetben javult meg. Hisz gyakran nyilvánvaló tökéletlenségekből áll elő az egésznek tökéletessége. De ezt csak az látja be, aki képes az egészet áttekinteni.

Christian Ludwig von Hagedorn

*

Minekutána bevégezted volna a munkát, miben néked nagy kedved tölt, helyheztesd azt közönséges és együgyű nép elejben, mondván, hogy ítéljenek. Mivel ezek mind közönségesen látják munkádban, ami felette igen hitvány és nem értik, ami benne jó vagyon. Ha pedig megesméred, hogy igazságot vallottak vala, aszerint cselekedjél és jobb lészen.

Dürer

*

Mindazáltal meg ne vessed az igazságot, jóllehet oktalan monda és inkább erősen higyjed. Mivelhogy úgy lehet együgyű ember mondja meg neked, miben hibázol vala a munkában. De nem tud bizonyságot tenni és téged tanítani, miképpen cselekedjél, hogy jobb legyen.

Dürer

*

Ne bizakodjál mérték felett tenmagadban. Mivelhogy többen többet látnak. Jóllehet egyetlen egy többet érthet, semmint más ezerén, mindazonáltal ritkán történik.

Dürer

*

... és kérd ki tanácsát a barátaidnak s míg festesz, nyisd meg az ajtót mindenkinek és hallgass meg mindenkit. A festő munkája az egész népnek tetszésére számít, ne vesd tehát meg a tömeg ítéletét és véleményét, míg csak lehetséges annak megfelelni.

León Battista Alberti

*

Semmi sem csal meg minket annyira, mint saját ítéletünk; mert ez rosszul szolgál, mihelyt saját munkáink felett kell bíráskodnia és mindig készséges arra, hogy az ellenfél dolgai felett pálcát törjön, a barátoké felett viszont nem ... Ha festő vagy, hallgasd meg tehát épp oly készségesen, amit ellenfeleid mondanak a munkádról, mint azt, amit barátaid mondanak. Ha valaki igaz barátod, úgy az a te énednek valódi mása, ennek ellenkezőjét pedig megtalálod ellenségedben ; barátod pedig igen könnyen csalódhatik. Van még egy harmadik fajtája is a bírálatnak, ennek rugója az irigység, gyermeke pedig a hizelgés, amely dicséri a jó művet a kezdet kezdetén, hogy hazugságával elkápráztassa a munkálkodó mestert.

Lionardo

*

A képíró művészetét senki sem ítélheti meg jól, hanemha jó képíró maga is.

Dürer

*

Item okos tanács kell hozzá, ha meg akarod találni a szép dolgokat. Azonban kérjed azt attól, aki maga is jó mester az ő kezével. Mivelhogy rejtett az a tudatlannak, mint neked az idegen beszéd.

Dürer

*

A festészet oly nehéz művészet, hogy jeles képzettségű művészek véleménye szerint senki sem mondhat helyes ítéletet bárminemű képről, csupán csak más, még pedig igen tapasztalt mester.

Ludovico David

*

A művész szeme nagyobbára sokkal élesebb látású, mint a legélesebb látású szemlélőé, ez a meggyőződésem. Húsz kifogás közül tizenkilencre úgy fog emlékezni, hogy munkaközben maga is felvetette ezeket, de egyben menten meg is felelt rájuk.

Lessing

*

Nagyon nehéz dolog helyesen ítélni, ha nem egyesítünk messzeterjedő, elméletet gyakorlattal e művészet (a festészet) terén: ne csak hajlamaink működjenek közre ennek az ítéletnek megalkotásánál, hanem eszünk is.

Nicolas Poussin

*

Midőn művészek mondanak ítéletet művészetről, nyilván kelleténél nagyobb súlyt vetnek arra, hogy olyasmit találjanak, amit a maguk mesterségében értékesíthetnek, amiből valamit tanulhatnak s ami őket előbbre viheti.

Julius Lange

*

Nem mindig azoknak a műbirálata a legmegbízhatóbb, akik maguk is gyakorló művészek. Mert, eltekintve az irigységtől és szándékos pártoskodás-tól, - - a kontár a más művében túlbecsüli azt, amit maga is elért, a méltányos művész pedig azt, amit nem ért el s amire törekszik.

Franz Grillparzer

*

Szükséges, hogy az igazi műértő, kivált ha író, egyben gyakorló művész is legyen ; igazmondása pedig annál súlyosabban esik a latba, mentül nagyobb az ő művészi készsége.

Friedrich Müller, a festő

*

Ha egyéni érzéssel megáldott művész tekint meg vagy éppen bámul valamely szép művet, úgy nem csak annak tényleges hibáit veti latra, hanem ügyet vet a műben rejlő élő érzés és a saját érzése különbségeire is.

Eugene Delacroix

*

Az aztán csakugyan nevetséges, ha egy nem művész ember, teszem egy filozófus-professzor, mély tudományos komolysággal elemzi és demonstrálja a művészi alkotás folyamatát. Olyan ez, mint amikor egy hibbant elméjű órás az ő automatájának szerkezetét élő emberi szervezetnek tartja.

Ernst Grosse

*

Kontár művészek kölcsönösen bámulják egymást. S azt mondják, hogy ők méltányosak és előítélet nélkül valók. Viszont a nagy művésznek nem fér a fejébe, miképpen lehet életet előadni, szépséget formálni, anélkül, hogy az ő előadási módját használnók. Kritikai erejét az ő alkotó munkássága a saját maga szolgálatában meríti ki.

Oscar Wilde

*

Az a bírálat a legkevésbbé megbízható, amelyet mester hoz mesterről.

Carl Gutzkow

*

A szakember finomabban kritizál a többinél, csakhogy bolondja a mesterségbeli kérdéseknek. A festők csupán a mesterségre vetnek ügyet.

Eugene Delacroix

*

Szolgálatot tehet az irodalom a logikus és kronologikus, a grafikus és biografikus s a már megállapított dolgok feljegyzése körül. Ha új s meglepő jelenség tárul az irodalom emberei elé, rendesen meddők és tanácstalanok. Az első jelszók mindig művészi körökből indulnak ki, s ezek többnyire részrehajlók. Mihelyst vége az első fejetlenségnek, az irodalom tovább szövi ezt a párt-jelszót mindaddig, míg a tárgy el nem merül a múltba s alkalmassá válik az értelmes beiktatásra.

Gottfried Keller

*

Mint ahogy a puszta lélektan senkit'sem nevelt kiváló anatómussá (bár mind a kettő szükséges az ember teljes ösmeretéhez), épp oly kevéssé szabad az esztétikusnak, ha szakmájában még oly világos fő is, a képzőművészetek praktikumának elegendő ismerete nélkül művészetismerő vagy pláne műbiráló gyanánt szerepelnie.

Friedrich Müller, a festő

*

Nincs az az amatőr, műkedvelő, kritikai író, aki ihletet adna, vagy akitől tanulni lehetne valamit. Hiszen mi mindnyájan arról vagyunk ismeretesek, hogy az újfajta alkotások láttára vagy régi közhelyekkel segítünk magunkon, vagy pedig hosz-szan töprengve keresünk valami mondanivalót" hogy éppen mondjunk is valamit. A művészkolléga viszont az első pillanatra tisztában van azzal, amit lát. S az átélt dolgok és megjegyzések megvitatására kevés szó is elég.

Gottfried Keller

*

Aki egy képzőművészeti mű értelmét csak apránként, fogalmak segítségével tudja megközelíteni, mérget vehet rá, hogy híjján van az igazi művészeti érzéknek. Az ilyen embert a művészetben csak a mellékes holmi és a véletlenségek foglalkoztatják. Ezért jár a műkritika oly kevés haszonnal és ezért oly kelletlen.

Karl Friedrich Schinkel

*

Ostoba marad a művészet dolgaiban, aki csupán a művészet tudósainak szavára hallgat. Igazi kritikát csak az a teremtő szellem nevel, amely a gyakorlatot szolgálja, de egyben kielégíti a magasabb szükségletet is. Az ily mű új többletet jelent e világon, valamit, ami eddig még nem létezett, amelylyel szemben elvesztik álláspontjukat azok, akik csakis tudósok. Fogalmuk sincs róla, hogy mitévők legyenek vele s tehát elvetik az új dolgot, mert nem képesek azt rendszerükbe beleilleszteni. Olykor kirántja őket a hínárból valamely szerencsés fantázia, de ez aztán ugyancsak ritka egy eset.

Karl Friedrich Schinkel

*

A művészek rendesen többet adnak a tudatlan gyermek, semmint a legtudósabb filozófus szavára. Úgy látszik, mintha ezeknek tudományos haladása egyenest növelné a művészetben való tudatlanságukat.

John Burnet

*

Csak turkáljanak tovább a kritikusok és történészek a múlt rothadékában. Aki teremt, mindig a jelent élje.

W. M. Hunt

*

Mindenekelőtt meg kell teremteni a műremeket. Csak aztán férkőzhetik hozzá a művészet-tudós. De akkor már fölösleges is.

E. J. Hähnel

*

Ha már meg akarják környékezni a művészettudós urak az élő művészetet, jó volna, ha bevárnák, míg ez kissé elavul.

E. J. Hähnel

*

Ha mélyére tekintünk a dolgoknak, szerencsésnek mondhatja az utókor a képzőművészeteket, hogy az irodalom a perikiesi korszakban oly keveset törődött vele. Csak így maradhatott meg naivságá-nak egész és megiratlan teljében . . .; abban az időben, midőn minden egyebet tönkrefirkáltak, meg volt a művészetnek az a nagy előnye, hogy tárgyban s felfogásban egyaránt a maga útjain járhatott, menten a vélemények és elméletek minden béklyójától.

Jacob Burckhardt

*

Vajha eszükbe vennék a művészettudomány apostolai, hogy egy tucatrangú műitészke olykor nagyobb szolgálatot tesz a művésznek egy meleg-szavú újsághírrel, mint a művészetoktató és műtörténetíró, aki szép könyvet ír a holt művészről.

Adolf Frey

*

Jó ideig kissé félszeg volt a tudománynak a művészethez való viszonya. Az esztétika a művészettel szemben adta a szeretettel teljes, de szigorú nénit, aki megköveteli az engedelmességet. De a művészet nem látta a hasznát ennek az engedelmességnek, bármily tiszta ruhácskát kapott s bármily illedelmesre fésülték. Higvérű penészvirág lett tőle. Az atyáskodás ellen azonban fellázadt a művészet s lám kócos és kissé elvadult olykor a képe, de a szabadság egészségessé tette.

Wilhelm Ostwald

*

Minek írnak a képekről ? Hisz azok elmondják a mondanivalójukat.

Arnold Böcklin

*

Minden derék műitésznek
Ez a két nagy tudománya:
Az élőket eltemeti,
A holtakat exhumálja.


Oscar Blumenthal

*

Szó esett a kritikus és művész viszonyáról. Egy barátom félig tréfásan megjegyezte : Esztelen ember, aki okosakról beszél — ez a kritikus. Ez a definíció ugyan félszeg, pontatlan és durva, de van benne némi igazság. Sőt hasonlíthatatlanul igazságosabb, mint amilyen a kritikusoknak a műtárgyakról való ítélete.

Leó Nikolajevics Tolsztoj

*

"A kritikus magyaráz". De hát mit magyaráz? Ha szóval el lehetne mondani azt, amit a művész mondani akart, úgy bizonyára szóval mondta volna el. De hát a művészetével mondta, mivelhogy azt az érzést, amelyet ő érzett, más módon nem lehet közölni. Ha valaki szóval magyarázgat valamely műtárgyat, ez csak arra vall, hogy képtelen a művészetet átérezni. Többnyire fürgetollú, művelt, eszes emberek adják magukat ilyesmire, akiknek megromlott vagy hígvérű az a képességük, hogy a művészetet átérezzék. Innen van, hogy ezek az emberek írásaik révén nagyban elősegítették s elősegítik a közönség ízlésének romlását, amely olvassa írásaikat és hisz nekik.

Leó Nikolajevics Tolsztoj

*

Mélyen megvetem azokat a nyomorultakat, akik a kiváló és nagy elmétől megkövetelik, hogy pacsmagolóvá aljasítsa magát, ha képeikről bírálatot akar mondani.

Wilhelm Heinse

*

Határozottan tagadom hogy a gyakorló művésznek joga volna műtörténeti dolgokban döntő szót mondania. Sok és jelentékeny művészszel volt alkalmam műtörténeti kérdések felett vitatkozni: sohasem akadtam egyre is, aki általánosságban ne lett volna félszeg. Sértő igazságtalanságot mutattak oly művek egész kategóriáival szemben, amelyek az ő irányuknak ellentmondó iskolákból származtak. Ez a félszegség épp oly bizonyos, mint amilyen természetes. Ennek így kell lennie.

Hermann Grimm

*

Emberek, akik nagy remekműveket teremtenek s emberek, akik csudálatos ékesszólással beszélnek művészetről, mégis csak nagyon különböznek egymástól. S talán e különbség a forrása amaz örök félreértéseknek.

Lothar von Kunovski

 

Közli: T. H.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003