Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Első szám    |    p. 70-71.
 

 

CSIKASZ IMRE

A százados-utcai művésztelep nagy tervekre készülő lakója volt Csikasz Imre. Másfél éve dolgozott itt s akik látták egy-egy szobrát, amely műterméből kikerült, a legszebb reményekkel néztek jövője elé. Alattomos kór azonban hirtelen áthúzott minden várakozást, felborította azt a perspektívát, amelynek mélyét a művész bizonyára hatalmas erejű bronzalakokkal népesítette be. Január 3-án halt meg a fiatal művész, Csikasz Imre, akinek művészi múltja éppen csak annyi, hogy feltűnt. Többre az élet, mely az ő esetében valóban könyörtelennek nevezhető, nem adott lehetőséget. Huszonkilenc éves volt.

Csikasz Imre Veszprémben, 1884-ben született. Első tanítója a szobrászatban Mátrai Lajos volt, akihez mint az iparművészeti iskola növendéke, járt. Képességei magára vonták Hornig Károly püspök figyelmét, akinek támogatásával aztán Münchenbe ment ki. Itt az akadémián Schmidt volt a professzora. Münchenből Brüsszelbe került s ez a három év, amit a belga fővárosban töltött, erős haladást jelentett számára. Alakrajzot itt Delville mellett tanult, plasztikai stúdiumokat, mintázást pedig Van der Stappen közelében, akinek kedvelt tanítványa volt. E brüsszeli időzés alatt háromszor nyert első díjat az akadémián. Még mindig várt azonban a nyilvános szerepléssel. Rómába költözött egy esztendőre, ahol tudása és ízlése még jobban finomodott. A Via Margutta egy művészkaszárnyájában volt a műterme. Itt, e kővel padozott szerény helyiségben mintázta azt a két szobrát, amelyet a Képzőművészeti Társulat jubiláns tárlatára küldött. Ez volt első debut-je, amit mindjárt komoly érdeklődés honorált. A jubiláns tárlat nagy szoboranyaga közül egyik szobrát, amely álló női alakot mutatott, az állam vásárolta meg, s ugyanez a munkája a múlt év tavaszán Münkhenben bajor állami aranyérmet nyert. Másik műve, guggolva ülő leányalakja, a Ráth-díjat kapta. Ez a két szobor, valamint az idei téli tárlaton bemutatott «Ifjúság» c. szobra, amit ugyancsak a Szépművészeti Múzeum számára vettek meg: a mai fiatal szobrásznemzedék legjobbjai közé írták be nevét.

Róma után rövidebb ideig a kecskeméti művésztelep tagja volt Csikasz Imre s innen költözött a százados-utcai műterembe. Hagyatékában egész sereg rajzot találtunk, amelyeken még a brüsszeli tartózkodás márkája van. E tanulmányok az emberi test szerkezetének alapos ismeretére, szabatosságra vallanak s nem egy közülök mint rajz is, grafikus érdekességet nyújt. A műterem polcain, különböző sarkaiban elkezdett agyagvázlatokra bukkantunk: csupa abbamaradt erőteljes szándék. E figurák közül, amelyek mint kettétört remények állnak elibénk, megemlítünk egy-egy fürdőből kilépő finom és ruganyos alakú nőt, ami kúttervhez készült vázlat. Négyalakos kompozíciót, egy heves lendületű és bő ruhába burkolt nőalakot (ez a «Lóth feleségéhez» készült), valamint azt a szobrát, amelyen Csikasz legutóbb dolgozott, amelynek domború mellén, erősen megfogódzó izmos tagjain még egészen friss a felrakott agyag. Kinizsi Pál szobra ez, amely Nagyvázsony község terére készült. Nagy masszákban teljesen kész s kár volna, ha a szoborbizottság nem találna módot a végleges kivitelére. A veszprémi gimnáziumban egy dombormű őrzi a fiatal művész kezenyomát: Bacsányi János emléktáblája.

D

CSIKASZ IMRE FÉNYKÉP
CSIKASZ IMRE
FÉNYKÉP

A MŰCSARNOK TÉLI KIÁLLÍTÁSÁBÓL IFJÚSÁG CSIKASZ IMRE SZOBORMŰVE
A MŰCSARNOK TÉLI KIÁLLÍTÁSÁBÓL
IFJÚSÁG
CSIKASZ IMRE SZOBORMŰVE

CSIKASZ IMRE MAGARAJZOLTA ARCKÉPE
CSIKASZ IMRE MAGARAJZOLTA ARCKÉPE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003