Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Harmadik szám    |    p. 177-181.
 

 

BUDAPEST OLASZ RENAISSANCE PLASZTIKÁI

(Folytatás)

Az egész gyűjtemény leghatalmasabb alakja egy barnás stuccoból való, életnagyságúnál nagyobb Madonna-alak (1.80x0.83; 25. ábra). Nagy, széles köpenyfölületek ; a fejet is bekeretezi a köpeny szövete. A szobor valamikor nyilván valamely kapu lunet-tájában állt (olyanformán, mint a bolognai San Petronio-templomon, az orvietoi dómon és sok más helyütt) s két oldalsó alak helyezkedett el mellette. Madonnánk letört bal keze talán gyümölcsöt tartott.

Nem a tulajdonképpeni Umbriára, hanem a vele szomszédos Marche tartományra vall egy mészkőrelief (26. ábra), mely vörös színnel szegélyezett talapzaton ezt A felírást viseli: AVE - GRATIA- PLENA- DOM-Domenico Rossellinak, annak a firenzei kőfaragónak műve ez, aki Fossombronéban, Cagli-ban, Urbinoban stb. működött és kinek reliefjeivel sok gyűjteményben, magánosokéiban is, találkozhat az ember. Fabriczy Kornél állította össze Rosselli munkáinak lajstromát, és még nem sokkal halála előtt is élőszóval ugyanily értelműen nyilatkozott reliefünkről. A leltár Mino da Fiesole nevét vetette föl, de arról szó sem lehet.

A római művészetet alig képviseli valami a budapesti gyűjteményben. Egy Szent Györgynek a sárkánnyal való küzdelmét ábrázoló lapos márványrelief (27. ábra) hátterén a Pantheon látszik, pedig annak Cappadociában tulajdonkép mi keresnivalója sincsen; ez a motívum azért valamely Rómában működő mesterre utal. Másrészt azonban a reliefre mind a sárkány és a ló mozdulatának, mind balfelől Margarétha szép, finoman kifejlesztett alakjának rajzában nagy hatással volt Leonardo. Amellett rövidülésekkel is játszik a művész, mikor egészen alul jobbra a szörnyeteg mellett egy mezítelen emberi tetemet helyez el, talpával előre fordítva. A reliefet Leonardo munkájaként vették meg és Pulszky különösen büszke volt rá. A mesterről azonban szó sem lehet, inkább talán Peruzziról vagy Pierino da Vinciről.

Azok a munkák, melyekről ismertetésünkben még eddig szó nem esett, mind a felsőolaszországi, pontosabban a milano-velencei művészet körébe tartoznak. Részint a tizenharmadik és tizennegyedik századból való dekorativus munkák azok, s közülök egy Velencéből származó érdekes ablakmező ábráját közöljük (28. ábra), mely az oly gyakori pávákon és oroszlánokon kívül alsó részén a Bucentoron lejátszódó «investitura» jelenetét mutatja be, amint a doge a prokurátorral egyidejűleg magasra tartja a gyűrűt, hogy azután a tengerbe vesse.

Egy dogét ábrázoló agyagmellszoborról (30. ábra) érmek s Giovanni Bellininek londoni, bergamói, meg drezdai három arcképe segítségével megállapítható, hogy Leonardo Loredan doge képemása, tehát az említett doge uralkodása idejében, 1501—1521 között kellett készülnie. Esetleg közvetetlenül halála után. Halotti maszkot azonban nem használt hozzá a szobrász, mert az áll és kivált a száj mintázása egyéni rajta és egyáltalán nem naturalisztikus.

Ritka eset, hogy egyetlenegy művész oly alaposan megváltoztassa egy egész város művészeti egyéniségét, mint ahogy megváltoztatta Jacopo Sansovino a velencei plasztikáét. Mikor Sansovino 1527-ben Velencébe kerül, a lagunán az emberi testnek, a deréknak, a testrészek működésének, a tagok játékának új fogalma alakul ki. Próbája ennek az új plasztikának a vezeklő Jeromos agyagszobra (29. ábra), mely a szentet szinte meztelenül ábrázolja jobb térden, megkuporodva, amint baltérdét hegyes szögben előretolja és jobb kezében kővel veri a mellét. A szakállas, nagy arc közben nyugodtan és nyiltan tekint féloldalt. Az oroszlán hiányzik, de talán mellékalaknak volt megmintázva. Hisz Velencében gyakran megfestették és megábrázolták San Girolamot. Minden tartózkodása mellett is szenvedélyesen mozgalmas alakunk Tizianónak brerabeli festett Jeromosára emlékeztet. Sansovino révén rendkívüli elevenséget kap a velencei szobrászat előadási módja, mely addig a legnagyobb tartózkodásra és önmaga fékezésére törekedett.

Végezetül még a milánói szobrászatnak következzék három próbája ; mind a három Madonnarelief, de mindenik egymástól teljesen különböző természetű. A gótikus síkidomokkal mintázott talapzaton ülő, sok csücskű köpenyes, még erősen gótikus Madonna (32. ábra) a quattrocento első esztendeibe tartozik és Jacopo da Tradatenak a milánói dómban levő munkáihoz oly közel áll, hogy bízvást őt nevezhetjük meg szobrunk mesterének. Ugyanannak az évszázadnak második felébe visz bennünket egy végtelenül megragadó festett farelief, melyen az anya ölében keresztbefekvő gyermekét imádja ; két kis angyal magasba nyújtott karral tartja a függönyt, mely a Madonnát oltalmazón veszi körül (31. ábra). A harmadik darab Bambaia egy kis márványreliefje.

A függöny ezen finom fátyol módjára függ a falon; a kis János jobbfelől térdepel s a csoportot ezzel, leonardói minta szerint, derékszögű háromszöggé szorítja össze (33. ábra). A Burlington Fine Arts Club 1912 július havi kiállításán ehhez teljesen hasonló kis relief volt kiállítva (39. sz. katalógus, 49. 1. Tulajdonosa J. P. Heseltine), amely szintén Bambaia nevén szerepelt.

Látnivaló, a budapesti gyűjtemény rendkívül sokoldalú. Idő szerint magában foglalja az 1300 — 1550 közötti éveket, de úgy, hogy a súlypont a quattro-centóra esik. A firenzei iskolát igen jól, a sienait és velenceit jól mutatja be, ami pedig Umbriát illeti, meglepő dolgok vannak benne. Az anyag tekintetében képviselve van benne a márvány, a kő, az alabástrom, az agyag, a máz, a stucco, a fa, a carta pesta. Mindössze a bronz, meg az elefántcsont hiányzik. Nagyon szépen váltakozik benne a kerek-plasztika a relieffel. Mert különösen a firenzei művészetről csak a szabadon álló figura ad teljes fogalmat ; a reliefek, szükségszerű frontalitásukkal csak egy részét teszik ennek az oly üde és oly bőven buzogó művészetnek.

Kívánjuk a budapesti múzeumnak, hogy ezen a szép alapon tervszerűen folytassa az építést. Gipszre ott már elég pénzt elköltöttek. A legrongyosabb eredeti mű is értékesebb a legragyo-góbb öntvénynél. A múzeumok nem arra valók, hogy ismétlő tanfolyamokat rendezzenek, hanem arra, hogy az embereket rászoktassák néhány tárgynak egész szívvel és teljes nyugalomban való megnézésére. Budapestnek még néhány kő-mellszoborra, továbbá egy-egy renaissance korabeli kandallóra, kútra (talán Velencéből valóra), néhány oszlopfejre, egy sírkőlapba faragott fekvő alakra van szüksége. Azután pedig bronzokat kell szereznie, legelsőbb is ajtókopogtatókat és fáklyatartókat, továbbá apró szobrokat, mozsarakat és tintatartókat, plaketteket és érmeket. Hogy az ilyenféle holmi minduntalan piacra kerül, mindenki tudja, aki Bardini, Volpi, Salvadori gyűjteményeit ismeri. Budapestről oly gyorsan eljut az ember Rómába ; a két városnak ezt a közelségét a gyűjteményekben is meg kellene érezni.

SCHUBRING PÁL

25. ÁBRA. UMBRIAI MUNKA A XIV. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL MADONNASZOBOR. AGYAG.
25. ÁBRA. UMBRIAI MUNKA A XIV. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL MADONNASZOBOR. AGYAG.

26. ÁBRA. DOMENICO ROSSELLI MADONNARELIEF. MÉSZKŐ.
26. ÁBRA. DOMENICO ROSSELLI MADONNARELIEF. MÉSZKŐ.

27. ÁBRA. RÓMAI ISKOLA, 1520 TÁJÁRÓL: SZENT GYÖRGY VIADALA A SÁRKÁNYNYAL. MÁRVÁNY.
27. ÁBRA. RÓMAI ISKOLA, 1520 TÁJÁRÓL: SZENT GYÖRGY VIADALA A SÁRKÁNYNYAL. MÁRVÁNY.

28. ÁBRA. VELENCEI ABLAKMEZŐ: A DOGE BEIKTATÁSA A BUCENTORÓN. MÉSZKŐ.
28. ÁBRA. VELENCEI ABLAKMEZŐ: A DOGE BEIKTATÁSA A BUCENTORÓN. MÉSZKŐ.

29. ÁBRA. JACOPO SANSOVINO: A VEZEKLŐ JEROMOS. FESTETLEN KIS AGYAGSZOBOR.
29. ÁBRA. JACOPO SANSOVINO: A VEZEKLŐ JEROMOS. FESTETLEN KIS AGYAGSZOBOR.

30. ÁBRA LEONARDO LOREDAN DOGE MELLSZOBRA RAJTA FESTÉSNEK NYOMAI
30. ÁBRA LEONARDO LOREDAN DOGE MELLSZOBRA RAJTA FESTÉSNEK NYOMAI

31. ÁBRA. MILÁNÓI MUNKA 1470 TÁJÁRÓL: MADONNA, A GYERMEK ÉS ANGYALOK. FESTETT FA.
31. ÁBRA. MILÁNÓI MUNKA 1470 TÁJÁRÓL: MADONNA, A GYERMEK ÉS ANGYALOK. FESTETT FA.

33. ÁBRA. AGOSTINO BUSTI-BAMBAIA: MÁRIA, JÉZUS ÉS KERESZTELŐ JÁNOS. MÁRVÁNY.
33. ÁBRA. AGOSTINO BUSTI-BAMBAIA: MÁRIA, JÉZUS ÉS KERESZTELŐ JÁNOS. MÁRVÁNY.

32. ÁBRA. JACOPO DA TRADATE: MADONNASZOBOR. FESTETT MÁRVÁNY.
32. ÁBRA. JACOPO DA TRADATE: MADONNASZOBOR. FESTETT MÁRVÁNY.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003