Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Nyolcadik szám    |    p. 409-412.
 

 

SZŐRI JÓZSEF

Harctéren halt hősi halált Szőri József festőművész. A szegedi népfölkelő ezred hadnagyaként vett részt a Kárpátokon át betört oroszok elleni harcban s az uzsoki szorosnál esett el október 1-én. A magyar föld védelmében habozást és félelmet nem ismerő katona volt, mint ahogy művészete is innen táplálkozott: e föld iránti szeretetből. Annyi más bajtársához hasonlóan, a hadsereg egy kitűnő, kötelességét önfeláldozóan teljesítő tagját veszítette el benne. A modern magyar képzőművészet pedig egy nem mindennapi, reménydús tehetségét.

Hollósy-tanítvány volt. Mindössze nem sok képet láthattunk tőle. De amire emlékszünk, az temperamentumos festés volt. Egy férfias kéz biztosságát tükrözte s egy lelkes szemű ember finom és derült színekben való örömét.

A «Kéve» művészegyesület tárlatairól ismerhették a festészet barátai és élvezői. Akik figyelemmel kisérték ezeket az intimebb jellegű tárlatokat, bizonyára megjegyezték Szőri József nevét. Ha a nagyobb közönség nem is tudta, hogy Szőri József az új magyar festőnemzedék oly talentuma, akire érdemes ügyelni, oly ígérete, akitől várni valamit nem lesz céltalan: az amatőrök annál inkább beírták őt jegyzőkönyvükbe. Csakugyan, amit mi ismertünk tőle, azon mindig örvendve konstatáltuk a piktori becsületesség jegyét. Friss, impulziv munkákon láttuk nevét, amely szinte túlságos szerénységgel igyekezett háttérben maradni. Míg sok fiatal festő, különböző okból, valósággal kergeti a hangosabb sikert: a nyilvános szereplés mesterséges praktikái Szőri József előtt idegenek voltak. Szemérmes volt, mint minden igazi müvésztermészet, aki attól, amit csinált, nem narkotizálta magát, mert tudta, hogy még mi áll előtte s mit szeretne. A könnyen végzetessé válható elbizakodottság helyett szigorú, talán nagyon is kérlelhetlen kritikusa volt önmagának. Egyrészt ez az oka is, hogy bár harminchat éves volt, aránylag keveset állított ki s korántsem mondható bő termékenységünek. Ez az oka, hogy pár évvel ezelőtt megszerezte az ügyvédi diplomát s élt is ebbéli képesítésével.

A művészi komolyságból ugyanis pillanatra se engedett, viszont az a piktura, amit tisztán artisztikus szándéktól hajtva csinált, nem nyújthatott még számára kellő ekzisztenciális alapot. Az ügyvédi iroda légkörével vértezte körül magát, hogy így elkerülje a kényszerű festői megalkuvás parancsát.

Dr. Szőri József 1878 okt. 4-én született Szegeden, ahol apja földbirtokos volt. Iskoláit Szegeden,- az egyetemet Budapesten végezte, bár nem sokat lelkesedett a jogi tanulmányokért. Megszakítva ezeket az egyetemi esztendőket, Münchenbe ment Hollósy Simon festőiskolájába (1900), majd később Nagybányára. Mellékesen elvégzi ugyan jogi tanulmányait, de közben folyton festeget s igazi hivatásának a művészi hivatást tartja. Egy szegedi tárlaton (1905) néhány képet állít ki, majd két év múlva mint a «Kéve« művésztagja, az egyesület budapesti tárlatain s ennek a bécsi Hagenbund-ban s a müncheni Brakls Kunsthaus-ban rendezett kiállításain szerepel. Parisban néhány hónapot töltött művészeti stúdiumokkal (1909). A müncheni kiállítás alkalmából (1914) egy münchener író így említi meg kritikájában: «Szőri József képei közt egy harmonikusan összehangolt intérieur és egy téli kép nyerte meg tetszésünket, amely egészen egyszerű, de jól megkülönböztetett lokáltonusokra épült». A Münchener Neueste Nachrichten kritikája: «Szőry József képeiből egy temperamentumos, kissé talán még zabolátlan készség érződik, amely szines rajzaiban adja a legjavát». A Bayerische Staatszeitung sorai: «Szőri József szines rajzainak bizonyos plasztikus sajátságuk van, amely a silhouett-művészethez hasonló, olajfestményei viszont a szines rajzok karakterével bírnak. Kétségtelen, hogy művészete bizonyos "eredeti ízzel hat, amely a nézőt a maga varázskörébe vonja». A Münchener Post kritikája: «Ha a mi átlagos kiállítási festészetünket, amely impresszionista eszközökkel dolgozik, összehasonlítjuk e fiatal magyar realisták műveivel, az összehasonlítás a külföldiek javára fog ütni. Nem egy müncheni festőnek, akit megnevezhetnék, kívánok a szinek iránt oly lüktető, életteljes érzéket, amino a Szőri Józsefé». A «Kéve» két hazai és két külföldi kiállításán a következő elnevezésű munkái szerepeltek: Tarlón, Munkások, Defilirung, Déli korzón, Szőlőtisztogatók, Boglya, Párisi hotelszoba, Székely fiú, Arcképtanulmány, Szüretelő nők, Interieur, Bérkocsik, Önarckép, Vasaló nők, Tél, Beszélgetés, Csendélet.

Szőri tevékeny embere volt a múlt évben megalakult Alföldi Képzőművészek Egyesületének. Részt vett szervezésében s az Egyesület ügyvezető-elnöke lett. Nyugtalan, a haladásért és magyarságért lobogó leikével a társadalomtudományi mozgalmak terén is dolgozott szűkebb pátriájában.

Egy szegedi jó ismerője, barátja, dr. Czibula Antal írta róla e különben nem nyilvánosság elé szánt sorokat: «Szerény, csendes, igazi művészember volt, aki kerülte a fórum lármás helyét, bár lelke annyira gazdag volt értékekben, hogy mindenütt érvényesülhetett volna. ahová jut. Megnyerő, kedves egyénisége csak barátokat szerzett számára, akikkel egykor sok eredményes munkát végezhetett volna, mert nagy, széles műveltségű és sokra hivatott embert láttak benne. Évekkel ezelőtt a szocializmus gondolatai fértek lelkéhez közel. De harcos szocialista nem lett belőle. Ettől megóvta őt művészlelke. El eljárt abban az időben a munkásegyletekbe, előadásokat tartott irodalmi, művészeti, társadalmi témákról, de a munkásság harcába nem elegyedett. Később a szoczialistákból kiábrándult, de az ezekkel való érintkezésből nyert társadalmi eszmék sokáig foglalkoztatták. Ujabban a Huszadik Század radikálistáival tartott s a háború előtt a radikálisok által megtartott népgyűlés szervezői s a párt szegedi alapítói közt tevékeny szerepet vitt».

Bajtársai a hajasdi csendőrlaktanya kertjében hántolták el.

A MUNKA SZŐRI JÓZSEF RAJZA
A MUNKA
SZŐRI JÓZSEF RAJZA

ARCKÉPTANULMÁNY KRÓN JENŐ RÉZKARCA
ARCKÉPTANULMÁNY
KRÓN JENŐ RÉZKARCA

MUNKA EGY HAMBURGI GYÁRBAN KRÓN JENŐ RAJZA
MUNKA EGY HAMBURGI GYÁRBAN
KRÓN JENŐ RAJZA

TANULMÁNYFEJ. KŐ KALLÓS EDE SZOBORMŰVE
TANULMÁNYFEJ.KŐ
KALLÓS EDE SZOBORMŰVE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003