Andrea Lilla SZILÁK // MONSTER
Borítókép: Jan Amos Comenius – Orbis sensualium pictus (Anima hominis/ Az ember lelke)
Andrea Lilla SZILÁK // MONSTER
Helyszín: Kavics, Lágymányosi út 20, Budapest
Megtekinthető: 2023.01.31- 02.28., előre egyeztetett időpontban, bejelentkezés Fülöp Gergőnél ( gergo.fueloep@gmail.com)
„A romantikus sületlenségeimmel, a kötődéseimmel, a láncaimmal, úgy kószálok közöttük, mint egy prehisztorikus szörnyeteg.” (Michel Houellebecq)
A Szörnyeteg a Kavicsban talált menedéket. Jelenléte ambivalens érzetet kelt: tolakodóan nagy, mégis, mintha nem akarna látható lenni. Közelebről megvizsgálva, bőrének felülete is különös: a rajta ejtett szúrások által, a teste áttetszővé vált, legalább annyira „van” mint „nincs” és legalább annyira szeretne létezni mint eltűnni. Személytelen tárgyszerűsége többrétegű: korunk rezignált embere, aki roskadozik múltja, jelene és jövője alatt, hatalmas erővel bír, de ezzel az erővel olykor kevéssé tud bánni.
Nehéz lenne megmondani, hogy testét ért sértéseket a külvilág, vagy önmarcangoló, önsorsrontó tettei okozták-e, szemmel látható azonban, hogy azok hiányként jelentkeznek rajta. A keletkezett űr természete kettős: ami az anyag szempontjából veszteség, az esély a tehertől való mentesülésre a felszabaduláshoz vezető úton. A Szörnyről senki sem tudja, hogy a veszteségeit fájlalja-e, avagy csupán csendes merengésbe vonult, és vár valamire. Válaszolni nem fog, annyi bizonyos.
Andrea Lilla SZILÁK // MONSTER
Venue: Kavics, Lágymányosi str. 20, Budapest
On view: from 31 January, 2023 to 28 February, 2023. The exhibition can be visited in a pre-arranged time. For checking in, write to Gergő Fülöp: gergo.fueloep@gmail.com
The Monster has found shelter in ’Kavics’. It’s presence leaves an ambivalent feeling: although intrusively large, yet it seems as if it does not want to be visible. Taking a closer look, the surface of its skin is also strange: it is punctured, so his body has become translucent, and became as much "is" as "isn't" and as much wanting to exist as to disappear. His impersonal objectivity is multi-layered: the resigned man of our time, who is heaped under his past, present and future, and posesses a great power, but sometimes losing control over it.
It would be difficult to say whether the insults to its body were caused by the outside world or by its self-mutilating, self-destructive actions, but apparently they are manifested as absence. The nature of the resulting void is twofold: what is a loss in terms of substance, is a chance to free oneself from the burden on the way to liberation. No one knows whether the Monster is mourning its losses, or whether it is merely in silent contemplation, waiting for something. It will not give an answer, that is certain.
Cover image: Jan Amos Comenius – Orbis sensualium pictus (Anima hominis/ The Soul of man)
