Művészek: Koltay Dorottya Szonja (HU), Szabó Eszter (HU), Magyarósi Éva (HU), Gáldi Vinkó Andrea (HU), Fajgerné Dudás Andrea (HU), Palatinus Dóra (HU), Dankó Boglárka (HU), Demeter Nóra Zsófia (HU), Szabó Klára Petra (HU)

Kurátor: Oltai Kata

Helyszínek:

I.: Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár - Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 1084 Budapest, Mátyás tér 3.

II.: Magánlakás, 1086 Budapest, Koszorú utca 27.

Nyitónap: május 8., 15.00–18.00

Megtekinthető:

Mátyás tér 3.: május 8. – június 13., csütörtök–péntek: 15.00–19.00

Koszorú utca 27.: május 8. – június 14., csütörtök–szombat: 15.00–19.00

A több helyszínre szerkesztett kiállítás azt vizsgálja, hogyan viszonyulnak fiatal- és középgenerációs nőművészek az előző generációktól megörökölt holnapután ígéretéhez. Valamint, hogy a folyamatosan újra alakuló csataterek, a hagyományos alkupozícióba kényszerült nők milyen eszközökkel igyekeznek tágítani a patriarchátus által szűkre szabott mozgásteret. Hogyan navigálnak a privát és a társadalmi térben, az elnyomás változatos rendszereiben, a holnapután reményével? Vajon az egyéni alkuk vezetnek-e kollektív megoldáshoz vagy elvesztettük ezt a dimenziót? A holnap még kézzelfogható, de eljön-e a holnapután?

A privát térben {private space}, az otthonban, háztartásban, mellérendelődésben konstruált és tartott nőkép mélyen beágyazott a társadalmi és kulturális szövetekbe. Ez a biztonság zálogával kecsegtető hely azonban ugyanúgy át van szőve a hatalom gesztusaival: hol az erő, hol hízelgő, romantikus mítoszok nyelvén szólal meg. A férfiaknak fenntartott társadalmi térben {public space} pedig – köztérben, társadalmi közbeszédben, intézményesült szerepekben – nem egyértelmű a nő státusza, kívülálló, betolakodó. Alkuk, megalkuvások, kompromisszumok mentén navigálhat, ezek a stratégiák részleges egyéni biztonságot vagy autonómiát hoznak, de a rendszer lényegi részét érintetlenül hagyják.

A kiállítás helyszíneinek tartalmi jelentősége van. A nyolcadik kerület ezen része a prostitúciós társadalmi traumához kötött, ez egy olyan tabu, amelyet az utcáról igyekeztek eltüntetni, azonban a mai napig nem kibeszélt, feloldott jelenség. Kibeszéletlen maradt az a része is, milyen módon hat tovább ez a trauma valamennyi nő életére, megélt tapasztalataira, egyáltalán a nő helyére a társadalom tereiben.

Jelentőséggel bír, hogy ebben a budapesti geopolitikai térben milyen módon kezdeményezzük feloldani a nőkkel szembeni elnyomás gesztusait, milyen felvetések, mellérendelések, felülírások történnek. A kiállítás két, összeolvasásra szánt terében a bent és kint, a privát és a köztéri/társadalmi, az egyéni tapasztalat és a kulturális reprezentáció közötti áthatások jelennek meg. Olyan kontextusokat teremtenek, ahol a patriarchátussal alkudozó, ellenálló, kitáncoló, behajló, és különféle stratégiákat felmutató női elbeszélők megjelennek. A „kint és bent” termékeny metafora és visszatérő terepe a női szempontú művészeti alkotásoknak, mivel lehetőséget ad arra, hogy a különféle szólamokon játszó elnyomás-hálókat megszólaltassa. Emellett a női test maga is, mint „köztes tér” {in-between space} értelmeződik, az átjárhatóság, kiszolgáltatottság, a fluiditás, nyitottság, sebszerűség, kitettség, változás kategóriáival.

A kiállítás az OFF-Biennále, a Sincerely Yours Space & Agency és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum együttműködésében jött létre.