Fenntarthatóság és festőiség
Iski Kocsis Tibor Munkácsy-díjas festőművész előadása
Fenntarthatóság és festőiség
Iski Kocsis Tibor Munkácsy-díjas festőművész előadása
Időpont: 2025. november 25. kedd, 11:00-12:00
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Közösségi tér (1062 Budapest, Andrássy út 69–71.)
2001-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd 2004-ben művészettörténet és vizuális nevelő tanár diplomát szerzett ugyanott. 1997 óta állít ki rendszeresen egyéni és csoportos kiállításokon, hazánkban és külföldön egyaránt. A VILTIN Galéria alapító tagja és művészeti vezetője. 2008-tól művészeti szervezőként és kurátorként is dolgozik, azóta több, mint 150 hazai és külföldi kiállítás köthető a nevéhez. 2015- től művészeti oktatói tevékenységet is folytat. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, többek között Ludwig Alapítvány ösztöndíj (1999), STRABAG Festészeti-Díj (2002), Derkovits Gyula Ösztöndíj (2005-2007), Munkácsy Mihály-Díj (2018). 2018-2021 között a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti ösztöndíjában részesült, majd 2021-ben megkapta az MMA ösztöndíj alumni fokozatát. 2025-től festészetet tanít az Egri Eszterházy Károly Egyetemen, 2025-től akadémikus, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Művei megtalálhatók számos jelentős hazai és külföldi közgyűjteményben, magán, és vállalati gyűjteményben.
Művészetét a klasszikusok tanulmányozása mellett a korai, XIX. századi, valamint a háború utáni fotográfia, a szürrealizmus, az informel, a pop-art beható tanulmányozása indította útjára. Inspirálja a közép-európai változatos természeti környezet, a techno és a kortárs komolyzene, valamint esztétika és filozófiai tanulmányai.
Fenntarthatóság és festőiség. A „festőiség” fogalmának kortárs vizsgálata foglalkoztatja, kiterjesztve minden képzőművészeti médiumra, így a festményre, rajzra, fényképre, videóra, valamint azok installatív helyzetbe rendezésére. Célja a különböző médiumú alkotások együtt, egy kiállítótérben szerepeltetése egy koherens gondolat/koncepció mentén. A művészt az ezredforduló óta foglalkoztatja az esztétikai értelemben vett szép, illetve a magasztos, fenséges kortárs képi értelmezése, amelyhez egyéni tájábrázolási struktúrát rendelt. A globális-lokális ökológiai problémákra született, intellektuális érzékenységről tanúskodó reflexiói jelképközpontú esztétikai megközelítést mutatnak. Pályájának kezdetétől, 1997-től témaválasztása közösségi életünk valamely megoldatlan, de jelentős szociálpolitikai, természettudományi, társadalomtudományi témája. Így a teoretikusok nevezték már a munkáit: „techno realizmusnak” – Petrányi Zsolt, Hornyik Sándor, Mélyi József, Bordács Andrea, vagy „konceptuális realizmusnak” – Sturcz János, de a művész maga a neo romantikus, vagy romantikus avantgárd kifejezést is használta már, ám a techno realistával is kibékül. Az olykor erősen fényképszerű, festményeit, rajzait nevezték már hiperrealistának, fotorealistának.
